11-bak | bakak-buves | buvol-egyik | egyip-ertun | erzek-folfe | folfo-hajta | hajto-huszo | hutle-karos | karri-kivil | kivin-lehel | lehet-megki | megko-negyv | nehan-oszon | oszol-remul | rende-szamt | szamu-tanye | tapas-udvar | ude-viasz | vicen-zurza
Fejezet
3001 22| hivatalnokoknak is uniformis, hajtóka és csillag, egy kis kereszt,
3002 15| szemei is összezsugorodtak a hájtól, s mérgesen pislogtak, mint
3003 5 | furcsa. Fejemet a tenyerembe hajtom. Sírva fakadok. Hogy nem
3004 16| vékony, csenevész hajszálakat hajtottak. Fogorvosával letisztíttatta
3005 2 | hevertek a padlón, szoknyák és hajtûk, sütõvasak pokoli rendetlenségben.
3006 15| simára, a magyar nõk egyszerû hajviselete szerint, a régi szentekre
3007 12| szerelmet vallott neki. A lány - hálából - elárulta a társaság titkait.
3008 16| nak tartott. Rajongott a haladásért, a természettudományokért.
3009 8 | gyûjtõlencse gyújtópontján haladnak át. Ez kellemetlen volt.
3010 7 | szükségesek számára, hogy a haláláig való unalmas napoknak fûszert
3011 12| színészeknek a hírlapokból kivágott halálhírei, emlékfürtök, képes levelezõlapok,
3012 22| fáradt, álmos, csúnyább a halálnál és az õrületnél: az öregség.~
3013 4 | tíz naptól, mely majd a halálom után múlik el. Õ most nem
3014 4 | akkor látni fogom a saját halálomat. Befüggönyözött kocsin megyek
3015 2 | errõl nem tehet. De komikus, halálosan komikus.~- Te - kérdi tõle
3016 21| hajóját, és lázas betegségben halálozik el.”~A KÖVÉR PRINC~A princ
3017 16| csecsemõket hóhérolnak le, s a halálraítéltek utolsó panasza bús hörgéssé
3018 22| lelkén, szegény-szegény halandó, éles cseréppel, mint a
3019 4 | tiporva rémítgeti a jámbor halandókat.~Lihegve állok a szobában.~
3020 23| csillogott a nõ kezén, nyakán. Halántékán - mint a márvány vonalai -
3021 17| hogy õ a tolvaj. Addig nem halhat meg. Ha az ember elmegy,
3022 19| társadalom õrültjeként. Halj meg, zsarnok. Revolvert
3023 7 | Mégse lehet, hogy most haljon meg, amikor legkevésbé gondol
3024 12| hivatásánál fogva is kissé halkabb, mint más embereké, akik
3025 20| itt?~- Gyûjtök - felelte halkan-, az amerikai segítõ misszió...
3026 16| utolsó panasza bús hörgéssé halkul. A tûrhetetlen hõség mellett
3027 20| hallottam? Valahol okvetlenül hallanom kellett, többször, sokszor,
3028 21| király elkomorult a tréfa hallatára.~Azon az éjjelen pedig azt
3029 15| kocsiszínek alól gyakran hallatszott rekedt hangja:~- Patvart! -
3030 9 | próbált, de õ nem engedte:~- Hallgass! - folytatta emeltebb hangon. -
3031 6 | utasításait oly figyelemmel hallgassák meg, mint egy ezredparancsot.
3032 15| Tudta, hogy régóta nem hallgat rá. Másnap csomagolt. Az
3033 3 | aludt, külön szobában, egy hallgatag és beteges német fiúval.~
3034 25| egymás mellett. Náluk a hallgatás nem valami tétlenség volt,
3035 2 | a Jolán.~Gyula fanyarul hallgatja a vitát. Csikorgatja a fogát.
3036 21| asztrológus és az orvos.~Sokáig hallgattak. Aztán lassan-lassan beszélni
3037 19| megbocsássanak, én több óra hosszat hallgattam - akarva, nem akarva - a
3038 24| melyekbõl titokzatos dongás hallik, vagy adóhivatalok, elöljáróságok,
3039 1 | lélegzettel figyeltek, nem hallja-e meg a lépéseiket?~Egy hónap
3040 14| Befogtam a fülemet, hogy ne halljam a csúf históriát, de a valóságon
3041 17| dugta a bolond, hogy ne halljék a sírása. Szegény, szegény,
3042 25| ingerült rokonai teszik, kik hallócsõbe trombitálják mondókájukat
3043 1 | felelte az anya.~- De én hallok valakit.~- Nem, gyöngyöm,
3044 14| õrizte a zseniális, pontos hallószervét, a dobhártyáját. Puha bársonykalapot
3045 12| mondotta -, nem mindenki tud. Hallottad, hogy súgok? Ha én „vezetem
3046 23| kastélyokban találni. Minden érzék hallucinál. Zörgött valami, vagy csak
3047 3 | késre, egy kis nyöszörgést hallunk, egész testével reáhajol
3048 17| aki nyugodtan meg tudna halni. De egyelõre nem ért rá
3049 23| disznóbõr bõröndöt tett a hálóba.~- Jó estét - mondta az
3050 13| Egy tükör fölé hajolt, hálóinge zsinórját gavallérosan csokorra
3051 22| Meggyújtotta a villanyt. Hosszú hálóingében álldogált. Nézte az arcát
3052 11| reáadta egyszerû, ízléses hálóingecskéjét. Az ingét összegombolta,
3053 1 | Öltöztess fel.~A néni babrált a hálóingén.~- A köpenyemet.~- A papucsot.~
3054 3 | alszik, az asztal mellett ül, hálókabátban, egy ingben; vörös tintával
3055 3 | tréfából, csupa tréfából, a fiú hálókabátja mozogni kezd, a szerb nem
3056 3 | volt. Egy ingben álltunk a hálószobában, némán. A szívünk hangosan
3057 22| éjjel az történt, hogy a hálószobája parkettjén ébredt fel. A
3058 3 | dormitóriumba, az igazgató hálószobájába, megközelíteni az ágya fölött
3059 13| társalgó falait, azt is hálószobává alakíttatta, az ágyát, melyet
3060 21| holdfény terített átlátszó hálót.~„Fiatalon halok meg - gondolta,
3061 5 | repülõgépek.~Mit csinálhat a hálótársam? Megint meg kell nézzem,
3062 4 | folyosókon. Én azonban a halottaimra gondoltam, és a kedves leányra,
3063 14| arcképei megbarnulnak, a halottakéi pedig megkékülnek.~3~Különösen
3064 4 | elhagytam, dermedten és halottan. Egy darabig nézem. Az íróasztalon
3065 7 | alig lehetett látni. Csak a halottfehér arca világított. Bámultam
3066 12| feltûntek a színpadon, az arca - halotthalvány és verejtékes arca - búsan
3067 14| sokat szoktam gondolni a halottra. Egyáltalán a délutánban
3068 1 | nehezebben, mint anyját a halottvivõk, átcipelte a széles bordó
3069 15| nem ment haza aludni. Künn hált a csillagos ég alatt, a
3070 21| valamicskét megnyúlt, az arca halványabb lett, bõre porcelános fényben
3071 25| leányságából, de mindig halványabban. Tíz tanítványa naponta
3072 25| rózsákkal, szökõkúttal, halványsárga üveggolyókkal. Egyetlenegy
3073 12| A SÚGÓ~1~Halványsárgák és feketék voltak a fogai,
3074 19| nézem a fekete fejét, de hamar ráunok, a gyufát ásítva
3075 20| az okmányok és útlevelek hamis voltát nem fedezte fel,
3076 20| okmányokon nyoma sem volt a hamisításnak, vagy nagyon is ügyesen
3077 20| nagyon is ügyesen voltak hamisítva. Az ilyen szélhámosnõk értenek
3078 15| megkóstolta, és két almát hámozott meg. Az almánál megkérdezte:~-
3079 18| reszkettek a szivarok végén. A hamu a plasztronjaikra hullott,
3080 18| összekócolták a hajukat, hamuba mártották a homlokukat,
3081 13| megüszkösödött a szivar, és hosszú hamuja fényes ingmellére hullott.~
3082 8 | lenne az, ki cigarettám hamujából megállapítja jellememet?
3083 18| valami keserû csecset. Hosszú hamuk reszkettek a szivarok végén.
3084 6 | társaloghatna. Szobája falán háncstartóban millió arckép. A falakon
3085 11| domínium, ahol szabadon hancúrozhatott. Le és föl sétált a szobában.
3086 3 | magasabb fokra csap. Óvatosan hancúrozunk, úgyhogy neszét ne vegyék
3087 14| lapulok meg. Belemélyed egy hangba, de oly szenvedélyesen,
3088 15| úri ízléssel. Most még a hangjában is volt valami sértõ és
3089 3 | összeolvadnak a trombitabandák vörös hangjaival. Futunk a külváros felé.
3090 3 | vastagon és rosszul kifestve, a hangjuk meleg és buja, de a kezük
3091 14| a fújtatóval porolt, és hangkulccsal hangolgatott. A tántorgását
3092 20| sokszor, a szavak tagolása, a hangok képzése ismerõs, szinte
3093 25| Megtörtént, hogy hirtelen felült. Hangokat hallott maga körül. Nagybátyám
3094 14| egy helyben. Azt hiszem, a hangokkal altatja a bánatát.~7~Egyszerre
3095 14| nappal pedig zongorákat hangol. Bármennyire tetszett azonban
3096 14| porolt, és hangkulccsal hangolgatott. A tántorgását is megfejtette
3097 14| ismertem meg. A zongorákat jött hangolni. Már az elsõ pillanatban
3098 14| édesebbre színeztem ki. A hangolót azóta nem láttam. Egy este
3099 13| megereszkedtek, a legyalult fenyõfák hangos üdvözlettel szóltak át a
3100 25| mindig lassúbb tempóban és hangosabban, végül azonban lemondanak,
3101 25| illedelmes, férfias, és valahogy hangsúlyozza egyszerû bájtalanságát.
3102 25| Estefelé hazament. Ilyenkor már hangszálai alig mûködtek. Tíz órai
3103 24| nyakába borultak, percekig hangtalanul sírtak. De aztán törülgetni
3104 9 | édesen mosolyog.~Gyászos hangulatban vacsorázott. A villanyok
3105 13| esõben fürödtek. Az éji hangverseny pokoli volt. Ágyúztak, percegtek,
3106 15| nélkül, vendéglõkben, utcán, hangversenyeken, káromkodni kezdett, nõk
3107 2 | húga nemrég lépett fel a hangversenyen. Közepes zongoravirtuóz,
3108 11| milliárdostól kapott.~Fél kilenc.~A hangversenynek már el kellett volna kezdõdni.
3109 11| Lassan öltözködni kezdett a hangversenyre. Felvette bársonyruháját,
3110 11| mindent rendben talált, a hangversenyterembe ment, mert már lassan gyülekezni
3111 11| bólintott.~- Holnap este hangversenyünk van.~Engedelmesen az ágy
3112 2 | ügyesen vágtattak át, virtuóz hangzavart kavarva, türelmesen vezették
3113 25| Ezek a szavak pedig másképp hangzottak, mint a növendékeié, nem
3114 9 | karjaiba fogta, és õ boldogan hanyatlott oda, engedte, hogy magához
3115 21| kezdett. Ég és pokol közt hánykódtak. Másnap szerencsésen partot
3116 8 | álmatlan éjszakám volt. Hánykolódtam a párnákon, míg elaludtam,
3117 15| a könnyektõl, a szájából hányta a fájdalmat.~Az apa nem
3118 6 | tornatanárt.~A tornatanár hápog. Az ezredes szidja a kormányt,
3119 6 | elfelejtette feloldani a haptákból, s õ hajadonfõtt, két álló
3120 14| hozzátartozik. Kétségbeejtõ harag szorította a torkom arra
3121 12| színezetét is, feje vörös haragban fürdött.~- Becsületem elrablója -
3122 21| Neptunus, amely a tenger haragjáról beszélt, most Saturnus,
3123 6 | csak a katonák szurkoltak a haragjától. Most a polgári társadalom
3124 22| ezt mondta:~- Nem kell haragudni... csak tréfálok... csak
3125 22| cudar világ volt, és nagyon haragudott azokra, akik csak valamicskét
3126 5 | Hanem a miénk. Eleinte haragudtak rá az idegen bútorok, az
3127 5 | sötétben, mint egy vallásos harang. Megint egyedül lehetek.
3128 10| avas verseket a falu kis harangjáról, a leánykák rózsapiros ajkáról,
3129 1 | hogy tûz van, félreverték a harangokat és jajveszékelnek.~Ilyenkor
3130 13| csöngetnek. A köd kavarog, harangoznak, angyalok szállnak a sötétben:
3131 7 | ördög, az arcán beforradt harapással.~- Mademoiselle - fuvolázta
3132 10| leroskadt egy székbe. Töprengve harapdálta a száját. Az ember veszedelmes
3133 20| fogam, hogy egyszer beléd harapjak, és leköpjelek, szemét.
3134 15| a szelindekei a tarkóját harapják, s a másik percben detektívek
3135 21| közé szorította, meg akarta harapni. Kéthónapos korában felült
3136 14| szájjal haladtam elõre, és haraptam a nyelvemet, nehogy felkiáltsak.
3137 22| szólt a tanácsos, felemelve harciasan a fejét.~- Azt kérdeztem,
3138 16| jelvényével, mint a progresszió harcosa.~A Kossuth utcában egy kis
3139 16| természettudomány és pozitív világnézet harcosát olyan szórakozásban akarta
3140 10| azért még nem adta föl a harcot.~6~Egy hónapi taktikázás
3141 20| fölényesen, és tágra nyitotta harcsaszáját, melybõl pörkölt és sör
3142 12| évig, kinek áttört fekete harisnyáit sárga harisnyakötõ csatolta
3143 12| járókelõknek csak a cipõjét, harisnyáját és a térdét látta. Ez a
3144 12| fekete harisnyáit sárga harisnyakötõ csatolta össze, s a lány
3145 19| bolondot. Hazamentetek, a harmadosztályú kocsiban, tovább szívjátok
3146 13| akar tõle, hiszen már vagy harminc éve pihen egy kriptában.
3147 6 | ötéves korában, tizenhat, harminc- és negyvenéves korában,
3148 23| mellé húzódott. Körülbelül harmincéves lehetett, szenvedõ, csendes,
3149 19| zörgött is, mint valami rossz harmonika. Szerettem volna megfogni
3150 2 | azonban a szerelmi életem harmonikus. Én tudom, hogyha egy nõ
3151 2 | minden szobában legalábbis három-négy. Hogy végeredményben hány
3152 23| nézett az idegen. Legalább háromezer korona csillogott a nõ kezén,
3153 21| Virradatkor kelt, hajnali háromkor, nem tudott tovább aludni.
3154 23| mire õ visszacsókolta, háromszor, elõször a száján, aztán
3155 25| bugyolálta körül, és aztán hársfa- vagy akácfateát ivott, hogy
3156 21| erõszakos vihar, tombolni, harsogni, hódítani.~- Farkaskölyök -
3157 2 | húgaid?~Gyula méltatlankodik.~Harsogó nevetés. Nem tudjuk, miért,
3158 17| szappan már vékony, áttetszõ hártyává lohadt.~- Még most sem vagyok
3159 13| tolla.~Haja gyér és ezüstös, hasa rendkívül kövér. Általában
3160 3 | szerb, reszketve hozta be a hasábfát, a felaprózott rõzséket,
3161 23| sompolygott, és a függöny kis hasadékán át nézte, mint apa, ki beteg
3162 13| ráfoghassa a betörõre. A padlóra hasalt, a bútorok alá nézett, a
3163 6 | violái számára. Mellette hasaltak a kutyái, eltikkadtak a
3164 6 | katonalányok mindig nagyon hasonlítanak a színésznõkhöz, s úgy öltözködnek,
3165 13| hogy minden csalódásig hasonlítson. Ekkor elsápadt a gyönyörûségtõl.~
3166 11| embereket. Akiket ismert, hasonlóak voltak hozzá, többnyire
3167 6 | állnak, leguggolnak vagy hasra feküsznek, a vadászaton
3168 17| borotvát mire másra lehet használni, mint borotválkozásra.~1914~ ~
3169 16| selyempaplanát, melyet õk sohasem használtak. Az ügyvéd az ablakra hõmérõt
3170 14| mert iszik, és teljesen hasznavehetetlen. Egyebet is megtudtam. Már
3171 13| a fontos, és az álomból hasznot akarnak húzni, a maguk javára.
3172 11| de az írást - alapjában - haszontalan dolognak tartotta. Ezzel
3173 17| nézte a vizet úgy, hogy hátából kiugrott grádicsos gerince,
3174 14| egy gyilkos, brutálisan a hatalmába veszi.~Én tudom, hogy valamit
3175 21| hogy az ember az égnél is hatalmasabb, hogy az ember nemcsak a
3176 22| cseppig élvezze a tekintély és hatalom varázsát - még aláírt néhány
3177 13| van az ébrenlét és az álom határa. Amikor este vetkõzött,
3178 21| Vasas vitézek tûntek fel a határon.~A király elhatározta, hogy
3179 15| mocsárszínûvé változott, határozatlanná, szürkészölddé. Mind gyakrabban
3180 22| a hibáit:~- Illetmény... határozmány... bizottmány... nem bizottság...~
3181 18| lármában, halkan, de olyan határozottsággal, hogy mindenki meghallja,
3182 13| feküdt eszméletlenül. Ekkor határozta el, hogy elvonul a világtól,
3183 2 | folytatta mosolyogva. - Egy határszéli garnizonban hadnagy vagyok,
3184 17| gyulladt. Semmire sem gondolt. Határtalan szabadnak tudta magát. Élete
3185 23| függönyöket. Az asszonyra hatással volt a családi jelenet,
3186 14| gyönyörûséggel bizsergett át a hátgerincemen. Gyerekszemembe kiült az
3187 8 | fog el, minthogyha késsel hatoltak volna testembe, s - gyorsan
3188 25| elmarad. Aztán észrevette. Hátra-hátranézett. Gyakran kétszer is végigsétált.
3189 23| Útra mindig hozok. Kissé hátradõlni a díványon, és erõsen beszívni.
3190 23| fülkébe, az ajtó mellé. Hátradõlt a bársonytámlára, és megigazította
3191 13| felsõ-magyarországi kastélyába, és hátralevõ éveit csöndes magányban
3192 6 | azután lassan két lépést hátrált.~Ekkor pedig valami egész
3193 22| szélére ült, kikönyökölt, hátravetette a fejét. Csak egy kutya
3194 7 | mennyezetébe lõtt, egymás után hatszor.~Dicsérte a mértékletességet.
3195 7 | húszfillérest bedobta a háttér gõzeiben pácolódó zongoraverklibe,
3196 20| kiszállva - sárga arca kiálló hátteréül - vörös paplant húzott maga
3197 6 | ezredes? Reggel korán kel, s hattól nyolcig - télen-nyáron -
3198 14| látható, karcsú, mint a hattyú, márványszínû arccal, báli
3199 15| turáni koponyáját, dörgölte hátul a tarkó körül, följebb,
3200 3 | butaságnak tartja.~Ekkor valaki hátulról kivesz a zsebébõl egy hatalmas
3201 13| a kisasztalkán egy doboz havanna, pirosarany pántlikás szivarok,
3202 22| az enyémbõl adok... Igazi havannák... Nem drága... Csak hetven
3203 1 | udvarból a frissen esett havat, de úgy tetszett, hogy a
3204 3 | egy vidéki gyógyszerész - havonta kétszáz korona zsebpénzt
3205 16| tanulmányozza a geológiai rétegeket. Házában ostromállapot volt. Senkit
3206 25| aszerint, kivel beszél. Mire hazaér, nem tudja, hogy mirõl mi
3207 20| igazolványaim az összes hazai és külföldi vasutakra.~-
3208 23| s olyan volt távoli kis házaival, mint a temetõ. Itt az idegen
3209 16| Oui.~A tudós, ki dicsõ hazájában a geológia tudományát új
3210 4 | féltem. Hiszen jogom volt hazajönni a saját lakásomba, a kulcs
3211 8 | elment hazulról, s mire hazajött, este az ajtót tárva-nyitva
3212 16| nézte az eltûnõ, törpe házakat, és az járt eszében, hogy
3213 3 | Elõttünk a kisváros apró fehér házakkal. Ördögi hatása van egy ilyen
3214 9 | Máris csomagolták, hogy hazaküldjék. A tanító sietve fizetett -
3215 7 | pedig már arra gondolt, hogy hazamegy, és új cipõt vált. De aztán
3216 8 | Lakásom elõtt állnak, de ha hazamegyek, tovább sompolyognak. Nagyon
3217 25| egészen értette, amit mondott. Hazamenet megnézte arcát a tükörben.
3218 8 | a városban, nincs kedvem hazamenni. Kéjelgek a gondolatban,
3219 25| eredményt hoz.~Estefelé hazament. Ilyenkor már hangszálai
3220 19| szegény, szánandó bolondot. Hazamentetek, a harmadosztályú kocsiban,
3221 12| nem is szent a felesége. A házassága elsõ évében titokban csalni
3222 25| gazdagságról, szegénységrõl, házasságról, nevelésrõl, politikáról,
3223 16| nyáron estefelé a legelõrõl hazatérõ tehenek porfelhõket kavartak,
3224 9 | õket, de a hajnali vonattal hazautazott, a tanyára.~Pár nap múlva
3225 24| Késõ éjjel fáradtan szokott hazavetõdni. Három kis szobácskája volt,
3226 9 | Akkor egy kocsiba rakták, hazavitték szállójába, ott lefektették.
3227 18| veszik a kabátjukat, de a háziak összetett kézzel rimánkodnak,
3228 25| Rekedten kérte vacsoráját háziasszonyától, ki fõzött és mosott rá.
3229 16| hogy nagyon fáj a feje. A házigazda, noha meg volt gyõzõdve,
3230 16| robogott, oldala mellett házigazdájával, a boldog, önérzettõl dagadó
3231 1 | évvel ezelõtt, amidõn a háziorvos közölte vele a fia betegségét,
3232 23| fejére szürke selyembõl való házisapkát biggyesztett. Olyan volt
3233 4 | egy cseléd vagy megcsíp a házmester, és hangosan köszön. Észrevétlenül
3234 9 | végre kettõ is elfér a háznál, de errõl a tervrõl letett.~
3235 25| magáról, hogy orvosnõ. Házról házra járt, kezében kistáskával,
3236 25| hitte magáról, hogy orvosnõ. Házról házra járt, kezében kistáskával,
3237 17| zúzmarás levegõ, a fehér háztetõk, a meginduló villamosok
3238 1 | a holdfényben reszketõ háztetõre és az égre.~Ekkor hûlt meg.~
3239 19| Kétségkívül fogadna. Azt hazudnám, a Tanítók országos felügyelõségé-nek
3240 20| maga?~- Detektív vagyok - hazudtam, és egész közel léptem hozzá.~
3241 5 | hozzánk, mint az apjához. Hazugság, hogy nekem nincs gyermekem.
3242 20| törõdik azzal, elhiszem-e hazugságait. Modorában mindig van valami
3243 2 | Ma is úgy emlékszem a házukra, mint amelyben rengeteg
3244 2 | szolgaság bánata.~- Tudniillik - hebegte - haza kell kísérnem...
3245 3 | Azon kezdtük, hogy apró hecceket eszeltünk ki.~Egy délután -
3246 22| Mikor pedig a gyerekek rá se hederítettek, ezt mondta:~- Nem kell
3247 11| Zsinege azonban nincs. Csak a hegedû van nála. Kiveszi a tokból.
3248 11| kezecskéit, amelyek fájtak a hegedüléstõl. Utóbb már megrokkant az
3249 17| mert ma már kézzel sokan hegedülnek, orfeumba mehetne, csak
3250 11| a kis zseni, a nyolcéves hegedûmûvész, a csodagyermek.~Úgy szállt
3251 11| akaratával úgy korbácsolta a kis hegedûst, mint egy cirkuszlovat.~-
3252 11| közepén volt, kezében a hegedûvel.~Kinyitotta az ajtót. A
3253 11| gyerek, pár német és francia hegedûvirtuóz, aki finom frázisokkal hódolt
3254 13| látható fonalakban hullott, a hegyekben vörössárga pompában meredeztek
3255 5 | lakásomba vert a vihar, a hegyekbõl szaladva jöttünk, lihegve
3256 13| közé, és nézte a pipáló hegyeket, a végtelen, átlátszó, üvegszerû
3257 13| ásított.~- Ó, ó, ó - ásított a hegyekre, a síró fákra, a sáros,
3258 13| üdvözlettel szóltak át a hegyen lengõ zöld testvéreiknek,
3259 14| végigsimítjuk szõrüket, az ujjaink hegyén villamos szikrák pattognak.
3260 20| nõnek látszott. Körmeit hegyesre vágta. Keze, a vajszínû
3261 6 | feltétlen ura nekik, egy intésre hegyezik a fülüket, két lábon állnak,
3262 10| de alig konyult le szeme héja: megint látta a szemet,
3263 3 | visszarémített. Sárgadinnyék héjai széttaposva hevertek a kisvárosi
3264 24| róla. Mikor nem volt új hely, ahová menjen, s a régieken
3265 14| Két-három óráig ül egy helyben. Azt hiszem, a hangokkal
3266 15| zsúfolt kocsikkal, alig akadt helye. Több fülke ajtaját fel
3267 8 | íróasztalomra meresztve, az óra hûlt helyére, melyen apró aranypocsolyában
3268 7 | nyer ezáltal. Egész lénye helyeselte a halált, neki is igent
3269 25| az életben. Ha elvész, ad helyette az Isten mást. Aztán nem
3270 7 | hagytam, hadd rendeljen helyettem is.~- Majd meglátod, milyen
3271 21| országom terhét akarom vállára helyezni.~Itt a hangja elcsuklott,
3272 19| szilvalé. Kérek talán egy helyi lapot. Ez sem érdekel. A
3273 19| bemenni ilyen elhagyott helyiségbe. A sápadt borfiú földig
3274 13| függesztett valamilyen képtelen helyre. Sötét és bús lelkében már
3275 18| Nem mertek elmozdulni a helyükrõl, de ablakot nyitni sem mertek,
3276 15| expedíció. Most már sok helyütt ismerték õt. Kis német állomásokon,
3277 3 | kibújót keres, hogy megint a helyzet ura legyen. Nagyon félünk,
3278 16| hû szolgája, hogy ilyen helyzetbe jusson, s vajon mikor szakad
3279 16| papagáj nyelve. Családja helyzete sem volt irigylendõ. Még
3280 4 | múlva tûrhetetlenné vált a helyzetem. Négy-öt sürgönyt adtam
3281 13| melynek világítását és helyzetét pontosan fölismerte, szájához
3282 3 | bírunk maradni, de õk urai a helyzetnek, élnek a jogaikkal, parancsolnak
3283 19| ötlettel világítom meg a helyzetüket. Bevallom, hogy nem ismerem
3284 3 | Kicsit mégis elszomorodtunk. Helyzetünket menthetetlennek láttuk.
3285 1 | trónon ült a betegség kis hercege, a láz fejedelme, és hallgatta
3286 6 | kezébe, nyesegeti a fákat, hernyózza a rózsatõket, öntözgeti
3287 18| mint az ötödik felvonás heroinája, aki ünnepi gesztussal öleli
3288 1 | szobából elõkerült egy szõke, hervadó leány, a nénje.~- Apa.~Az
3289 25| járkált kitágult szemmel, hervatagon. Ilyenkor szenvedõ volt,
3290 16| betegedett meg.~Betelt egy hétbe is, amíg magához tért. Egy
3291 4 | melyet a takarítónõ csak hetenként porol le, míg átveszik az
3292 11| csodagyerekkel, aki alig hétéves, és jobban játszotta Bach
3293 22| tekintélyére, elindult. A pincér hétrét görnyedt. Ez egy igazi úr.
3294 16| valamelyik asztalra.~Egy héttel a tudós megérkezése elõtt
3295 22| havannák... Nem drága... Csak hetven fillér... Dugja zsebre,
3296 1 | kötelességét. Senkinek se szabad hiányozni. Az orvosságos üvegeket
3297 22| egyedülvalóságtól, nagyon hiányzott a felesége, kinek mindennap
3298 22| mosolyogva javította ki a hibáit:~- Illetmény... határozmány...
3299 16| sejtett - mégiscsak az õ hibájából betegedett meg.~Betelt egy
3300 25| Szigorúan javítgatja a hibákat. Agyagot raktak, többes
3301 5 | szabad tûrnöm, hogy a saját hibámért szenvedjek, inkább felkelek
3302 7 | a rengeteg fényeket, a hidak zöld és piros lámpáit. Már
3303 5 | kóboroltam idegen városokban, hidakon, gyengén pislogó lámpák
3304 8 | Csak szeme volt átható, hideg-kék, s a taglejtése biztos.~
3305 13| elborult az elméje. Csikorgó hidegben a nyári fehér ruháját, sportcipõjét,
3306 18| Kenyeret.~- Cukrot.~- Forrót.~- Hideget.~- Ülj le.~- Maradj állva.~
3307 25| Kezét - a kesztyûn át is - hidegnek érezte. Ez volt minden.
3308 23| Felgyújtották a lámpákat. Amint a hidegzöld fény végigömlött a vonaton,
3309 19| szenvedtem, sokat utaztam, higgyék el, igazat tudok tenni,
3310 22| élet... a kitûnõ koszt... a higiénia... Mellõlem egymás után
3311 6 | Ekkor pedig valami egész hihetetlen és rettenetes dolog történt.~
3312 8 | délután világításában mindez hihetetlennek tetszett. Valami erõszakos
3313 3 | fejjel, a semmibe fúródva, hihetetlenül. Forr a must - pincék homályán -
3314 4 | lenne, és semminek se lenne híja. Senki se gondol reám. Bámulom
3315 11| a tavaszi levegõ virágai himbálóztak, és az egész égbolt egy
3316 5 | második gyerekünk. Múlt héten hímezte rá undok zöld cérnával: „
3317 23| jobb, mintsem hitte. Néha himnuszokat akart dalolni a jóságához
3318 4 | szamócát és zöld leveleket hímzett. Pár nap múlva befejezte
3319 5 | akaratomat messze sugározza, és hinni tudjak magamban.~Amikor
3320 10| röpülnek, részeg egekbe hintáznak.~A ritka hajú szõke azonban
3321 4 | kellemes láza apró rózsákkal hinti be. Lustán az üvegtál fölé
3322 12| sikerültek. Hiába forgatta hipnotizáló szemeit. Kezei ügyetlenek
3323 14| vér elzsibbad, a szemek hipnotizáltan keresik a hangot a levegõben,
3324 14| magam a délutáni mámornak. A hipnózisnak ezt a primitív, de tökéletes
3325 19| tanfelügyelõ úr, ismerem önt hírbõl, méltányolom pedagógiai
3326 22| utas”. Olvasgatni kezdte a hirdetményeket. Kérjük az utazóközönséget...
3327 2 | vágott ki a fából. Ezermester hírében állott.~Aztán egyszerre
3328 16| és váltóügyvéd volt ez, a híres, lelkes „kultúrember”.~Pisze
3329 3 | fénnyel. Különben mindenütt híresztelik róla, hogy iszik és kártyázik;
3330 22| Piszkos odúkban... Ahogy a hírlapok írják... Mindenütt nyomor...
3331 12| szóltak, nagy színészeknek a hírlapokból kivágott halálhírei, emlékfürtök,
3332 21| nyirkos és ragályos nyavalyák hírnöke. Csak hosszú vizsgálódás
3333 16| tuszkolta a tudóst, aki hirtelenében azt hitte, hogy valami múzeumba
3334 14| hogy ne halljam a csúf históriát, de a valóságon nem lehetett
3335 21| hiszel a csodákban.~- Én nem hiszek a csodákban. Nincsen csoda. ~
3336 21| fordult:~- Szóval te is hiszel a csodákban.~- Én nem hiszek
3337 13| rendelik alá életüknek, azt hiszik, hogy az ébrenlét a fontos,
3338 20| kit talán a nagynénémnek hisznek. A vágyam azonban mindennél
3339 18| fiatalember arról beszélt, hogy a hisztérikák marokszámra nyelik a tûket,
3340 20| zsebkendõjét, és hullottak hisztérikus könnyei -, itt és most.
3341 7 | melyben vad és fanatikus hit ragyogott, s nem tudtam,
3342 10| a gavallér -, játsszunk hitelbe.~- Nem.~- De engedje meg,
3343 1 | kitartóbban csengettek a hitelezõk is.~Az apa hõsiesen viselte
3344 2 | otthoni nevelés beleedzette a hitet, hogy a leányokról csak
3345 3 | ránk, melynek kínjait a hittanár a biblia szörnyû szavaival,
3346 3 | szikáran és sápadtan, mint a hittérítõ a vademberek között. A parasztgyerekek
3347 2 | alárendeltem az õ életüknek. Azt hittétek, hogy ostoba voltam. De
3348 3 | fák, senki se jött.~Azt hittük, valami bajuk esett. Lehet,
3349 1 | Olyanforma képet nyújtott ez a hitványul összefércelt test, mint
3350 21| lehelte nemes lelkét a leendõ hitvese karjában, és meghalt az
3351 1 | a képek, amelyek csak a hiúságot szolgálják.~De a kis beteg
3352 9 | Januárban valami gazdához volt híva disznótorra. Akkor is sokat
3353 16| Hogy nyög. Mit tegyünk? Hívassunk talán orvost?~- A világért
3354 19| ajtón, esetleg rendõröket hívat és mint veszélyes szélhámost
3355 22| Másnap mohón rohant be. Hivatala pedig nem ért véget a tapétás
3356 22| se viszi sokáig.~Csak a hivatalában élt igazán, és mikor becsapta
3357 22| mennyi a dolga. Kacérkodott a hivatalával, mint egymással a boldog
3358 22| mesélni, mi történt délelõtt a hivatalban.~Ebéd után egyszer, mikor
3359 23| magát gazembernek. Volt hivatalfõnöke jutott inkább eszébe, ronda
3360 22| nem is volt fontos, se a hivatali elõmenetelhez, se az államrend
3361 20| efféle fontos, felelõsséges hivatallal -, az okmányok és útlevelek
3362 8 | ügynökarcok, tanárarcok, hivatalnokarcok, színészarcok, de vannak
3363 22| fogalmazó vagy díjnok. Kellene a hivatalnokoknak is uniformis, hajtóka és
3364 7 | valami egyenruhás ember ült, hivatalszolga vagy postás - szemén fekete
3365 12| többnyire nem volt otthon. A hivatásának élt, bohém módon, szegényen
3366 12| tompa és bánatos, talán a hivatásánál fogva is kissé halkabb,
3367 16| fölkapaszkodtak. Mert az ügyvéd, ki híve volt a sportnak is, gyakran
3368 25| nyelvtanítónõ - akit Marie-nak hívnak - az ötödik emeleten lakik,
3369 24| mellyel csecsemõkorában hívogatta: „Kari... Kari... Karika...”~
3370 3 | igazgató késõ délután maga elé hívott bennünket a zöld posztós
3371 17| és zsibbasztó forróság hízelegte körül. Úgy rémlett, hogy
3372 21| Uram - jegyezte meg egy hízelgõ aggastyán -, olyan erõs
3373 15| felvillanásával.~Aztán csöndesen hízni is kezdett. Különösen az
3374 6 | állt ott, akinek a gyerekek hóból csavartak hajat, bajuszt
3375 21| vihar, tombolni, harsogni, hódítani.~- Farkaskölyök - mondták
3376 16| egy Napóleon-képet tûzött. Hódolat a francia nemzetnek.~Oly
3377 24| kegyelmes uram... azzal a hódolatteljes kéréssel... teljes tisztelettel
3378 11| hegedûvirtuóz, aki finom frázisokkal hódolt neki. Tágra meredõ szemmel
3379 12| Tessék megnézni, uraim és hölgyeim - hadarta -, az órát összetörtem.~
3380 23| mindenki ideges. Különösen a hölgyek. A vér hirtelen a szívre
3381 25| tekintette a tábornoknét. Szikár hölgynek képzelte, aki fekete selyemruhában
3382 6 | ember azt hiszi, hogy egy hóember állt ott, akinek a gyerekek
3383 17| Még a bajusza is, mint egy hóemberé.~Mellét babrálta. Paskolta,
3384 16| halálraítéltek utolsó panasza bús hörgéssé halkul. A tûrhetetlen hõség
3385 22| lucskos bajuszát, s a kéjtõl hörögve mondta maga elé:~- A méltóságos
3386 7 | Elnézem, micsoda mûvészettel hörpintgeted a pálinkát.~Bogumilnak tetszett
3387 13| felébredt, valami sárga likõrt hörpintgetett. Aztán megint leheveredett
3388 19| sanyargatója, ártatlanok hóhéra, most elpusztulsz, a kövér
3389 16| hol ártatlan csecsemõket hóhérolnak le, s a halálraítéltek utolsó
3390 7 | és tudtam, hogy ezek a hókuszpókuszok szükségesek számára, hogy
3391 21| seprûnyélen lovagolnak a holdba. Az asztrológust hívatta:~-
3392 4 | kacskaringós útjaival, a gyepen a holdfény-liliommal és apró sárga virágokkal,
3393 1 | Ki-kitekintett az udvarra, a holdfényben reszketõ háztetõre és az
3394 22| szemét rögtön levette a holdvilágról, melyet határozottan nem
3395 9 | azonban csak állt a sok holmi között, soványan, mint a
3396 5 | Ha látná, hogy kidobtam a holmiját, neki is fájna az embertelenség.
3397 9 | mint az ízléstelen gyári holmik, melyek a mûvészekét akarják
3398 20| akarom elhelyezni ezt a holmit.~A két bõröndje után nyúlt.~-
3399 5 | víztõl. Talán már köhög is. Holnapra tüdõgyulladást kap, piros
3400 13| oktalanul kerülnek kezünkbe, holott bizonyára van valami céljuk
3401 5 | jószágot, mint ezeket a holt tárgyakat. Most csak egy
3402 13| kiesett kezébõl a kanál, és holtan dõlt vissza a párnára.~Xavér
3403 13| kilátástalan utazásokból holtra fáradtan érkezett meg. Megragadta
3404 7 | Néha azonban hajnalfelé holtrészegen láttam. Teleszívta magát
3405 1 | másik szoba felé mutatott.~A holttestet öltöztették a mosónõk.~5~
3406 7 | szörnyethalt.~A szegény optimista holttestét két hétig szállították haza.
3407 3 | hihetetlenül. Forr a must - pincék homályán - az ászokfákon. A csípõs
3408 11| unalmas és kicsi.~Anyjára csak homályosan emlékezett. Két szem volt
3409 14| pókhálós üvegek közé. Szemem a homályt zöldnek látja. Ha kijövök,
3410 1 | megigazítani, nem értett a hõmérõhöz, az orvosságoknak nevét
3411 16| használtak. Az ügyvéd az ablakra hõmérõt szereltetett föl, a szobába
3412 23| arcát. Sárga volt és fakó, a homlok alján némi halvány pirosságával
3413 24| feje bõrét, egészen keskeny homlokáig. Sohasem becézgette. Mindig
3414 24| vesztette el nevét, mikor fia homlokán átszaladt egy golyó, könnyû
3415 5 | mint a vademberekét, a homlokomra égette, hogy az övé, csak
3416 11| kapott. Koppenhágában valaki homlokon csókolta. Bécsben megsimogatta
3417 18| hajukat, hamuba mártották a homlokukat, és itt ülnek elszontyolodva,
3418 3 | buktunk el, s bevertük a homlokunkat. Tûket és szegeket csempésztünk
3419 14| napsütésben ragyog a sárga homok, mely egészen a tûzfalig
3420 10| hogy vergõdnek a véres homokban. Késõbb az embereket boncolta.
3421 14| Csak a macskák ülnek a homokon. Mind a hét macskánk a hinta
3422 12| ült egy széken. Õ pedig - hóna alatt piszkos papírcsomókkal -
3423 1 | rövid leveleket írt, minden hónapban egyszer. Õsszel egyetlenegyszer
3424 10| adta föl a harcot.~6~Egy hónapi taktikázás után végre leültette
3425 5 | aludni. A nõt elvégre egy hónapja ismerem. Csak nyugtalanít
3426 7 | Nagyszerûen töltötte el a hónapot, mindent látott, ami érdekes,
3427 14| felesége halála után három hónapra megnõsült, még a sírját
3428 5 | bohémkedtem, itt csendes honfoglalás folyt. A lakás már nem az
3429 20| és maga futni engedi.~- Honnét tudja? - mondta a portás
3430 3 | a derekunk, csiklandja a hónunkat, a tarkónkat, a bordánkat.
3431 2 | jó testvér. Nyáron lett honvédhadnagy. Katonai karrier elõtt áll.~
3432 9 | pusztán. Sûrû hó esett. A hóra vékony jégkéreg fagyott.
3433 23| asszonyka szállt be, utána a hordár, ki két disznóbõr bõröndöt
3434 9 | szép cigarettatárcát se hordod. Szégyelled. Valld be, hogy
3435 19| zsarnok. Revolvert nem hordok magamnál, fegyverem nincs,
3436 9 | mind a ketten, tenyereteken hordoztok. A vacsoránál sört ittunk.
3437 16| mártír, ki zsakettjén kívül hordozza véres szívét, és más sorsot,
3438 1 | halálát várta. Dézsaszámra hordták be az udvarból a frissen
3439 16| ki szarvasbõrrel, hol egy horgolt terítõt tétetett valamelyik
3440 16| kürtõkalapban járnak. A geológus hórihorgas, sápadt öregúr volt, s inkább
3441 21| HOROSZKÓP~Az asztrológia annáleszeiben
3442 17| ágazott kétfelé, mint a hõscincér bajusza. Kissé belefájdult
3443 16| és a levegõ, mely a külsõ hõséghez, a megrekkent és ájult júliusi
3444 19| és ezen az álmos, utolsó hõsi hajnalomon meg akartalak
3445 12| lábaktól, a hõsök ordítottak, a hõsnõ pedig vérbe fagyva feküdt
3446 12| porzott a dühös lábaktól, a hõsök ordítottak, a hõsnõ pedig
3447 3 | nevettek és eltûntek. Késõbb hosszabb elbeszélésbe kezd, nagyon
3448 24| ezt világosan látta. De ha hosszabban gondolt rá, megfájdult a
3449 21| kisfia aludt. Föléje hajolt. Hosszan-hosszan nézte. A királyfi kinyitotta
3450 3 | cipõket viselt, fekete haját hosszúra növesztette, s érdekesen
3451 15| végigheveredett, és egy hosszút ásított. Hosszú, nagyon
3452 15| azok is maradtok. ~Este a hotelban lefeküdt. El akarta oltani
3453 11| közönség.~A csodagyermek a hotelszoba közepén volt, kezében a
3454 4 | Messzirõl jött ez a hang a hotelszobába, szinte évezredes távolságból,
3455 7 | rohan-e ki a konyhába, nem hoz-e egy rengeteg, éles konyhakést,
3456 16| utazni. Az ügyvéd kocsit hozatott, födelét fölhúzatta, hogy
3457 16| tudományosságnak mindenkoron meg kell hozni az áldozatot, s biztosra
3458 9 | emlékszel rá. Két évvel ezelõtt hoztam nektek egy söröskészletet,
3459 19| ölni. Alapjában semmi közöm hozzád, senkihez sincs közöm, és
3460 22| Jó lesz vigyázni. Aztán hozzágondolta, elégedetten: ez se viszi
3461 14| födött szivartartóból szivart hozzak az apámnak. Edzõ torna volt
3462 6 | hanyatt-homlok rohannak az ajtó felé, hozzák a meleg tányérokat, a mustárt,
3463 3 | bementek a városba, hogy hírt hozzanak nekünk, mint a követeink.
3464 15| nyúlós sárga kence, mihez ha hozzányúl az ember, meg kell törülnie
3465 21| poharába, mikor egy udvaronc hozzásietett.~- Itt van - jelentette
3466 7 | mindenhez, amihez az ember hozzászokhat. Felemelte az élete standard-jét.
3467 14| egyes tagja, mely nagyon hozzátartozik. Kétségbeejtõ harag szorította
3468 22| világban.~- Igenis.~- No, hozzon nekem egy üveg finom, nagyon
3469 20| róla.~- Salétrom - mondtam hüledezve.~- Az - szólt -, nátronnitrát.~-
3470 1 | összefércelt test, mint a hüllõ a viviszekciós kés alatt.
3471 2 | fiú -, kibe szerelmesek a húgaid?~Gyula méltatlankodik.~Harsogó
3472 9 | Félt, hogy sógorának meg a húgának nem fog tetszeni. Félt,
3473 9 | milyen ajándékkal lepje meg a húgát.~Ezek Budapesten laktak.
3474 2 | hebegett. - Egy másik húgomért.~- Szervusz.~- Szervusz -
3475 23| levegõt kapjon és mégse hûljön meg, a függöny csücskét
3476 20| valami csillogó, fehér por hull le róla.~- Salétrom - mondtam
3477 18| hosszú asztalon az ozsonna hulladékai hevernek. A nõk fülében
3478 3 | szétpukkadt a hõségtõl, s hullája a kövezeten gõzölgött. Mi
3479 13| éjszakák következtek, melyeknek hullámain könnyen ringott ágya. Xavér
3480 20| kellemetlen. A vér forró hullámokban tódult fejembe, elöntött
3481 14| elfagy és megrothad a fehér, hullámos melle is, és minden egyes
3482 21| A tenger nyugodt volt és hullámtalan, a gálya egyenletesen úszott
3483 19| sötét, nem szelel, rozoga, hullós parázzsal pislákol. Egy
3484 21| minden ostrom után aléltan hullt vissza a földre. Tántorogva
3485 2 | vonallal, amelybõl megértés, humor, egy mûvész könnyedsége
3486 11| nála. Kiveszi a tokból. A húrjait letépi. Elõször a g-húrt,
3487 7 | fojtott a káposzta- és a hurkaszag. Majdnem elájultam. Kívül
3488 14| a zongora üres testét, a húrokat, a kalapácsokat.~Amália
3489 11| vérszegény ujjak galoppoztak a húrokon, a vonó száguldott, a verseny
3490 1 | megmaradt egy kevés maradék húsa, s ez se nem nõtt, se nem
3491 15| keveset. Kétszer vett a húsból, a fõzelékhez nem nyúlt,
3492 20| fehér testek, a rózsaszínû húsdombok között. Jaj de csúnya ez
3493 6 | de megköveteli, hogy a húskészítésre való utasításait oly figyelemmel
3494 14| parázslik. Az árnyékban hûsölõ kutya szeme is véres. Csak
3495 11| nem rózsaszín, panírozott húsokat és nem undok foszforos fõzelékeket,
3496 18| briliánsfüggõk, a fehér húsokon áttört csipkék, a férfiak
3497 21| miazmáitól, a csecsemõ a húsos ujját fogatlan ínyei közé
3498 15| történt, amikor a bátyja a huszároknál szolgálta önkéntesi évét.
3499 6 | csizmában, aminek a végén huszársarkantyú peng. Haja fehér. Bajusza
3500 15| egyik húszéves volt, a másik huszonegy.~A kis orvos egy májusi
|