11-bak | bakak-buves | buvol-egyik | egyip-ertun | erzek-folfe | folfo-hajta | hajto-huszo | hutle-karos | karri-kivil | kivin-lehel | lehet-megki | megko-negyv | nehan-oszon | oszol-remul | rende-szamt | szamu-tanye | tapas-udvar | ude-viasz | vicen-zurza
Fejezet
4502 5 | a vizsgán.~Legjobb lesz kivinnem az elõszobába. Akárkié legyen,
4503 1 | amikor a másik szobából kivitték a koporsót.~A néni felugrott.~-
4504 8 | ezt sohase vallottam be, kívülem nem is tudja hát senki.~
4505 13| Xavér az asztalfõre ült. Kívülrõl lehetett hallani a pezsgõdugók
4506 23| mellre mutatott.~Az idegen kõbálvánnyá dermedve állt a fülkében.
4507 8 | lakáscímét, elindulok, kóborlok a városban, nincs kedvem
4508 5 | egyedül vagyok. Éjjel sokszor kóboroltam idegen városokban, hidakon,
4509 12| reggelenként mosdatlanul és kócosan ült egy széken. Õ pedig -
4510 19| Hazamentetek, a harmadosztályú kocsiban, tovább szívjátok a Drámát
4511 20| borostás állú katona, ki a kocsiból kiszállva - sárga arca kiálló
4512 7 | lebonyolítására az összetorlódott kocsik elõtt fel szokott nyújtani.
4513 15| a berlini gyors, zsúfolt kocsikkal, alig akadt helye. Több
4514 10| poéta, és ránézett. - Itt a kocsim, jöjjön sétálni.~- Majd
4515 8 | gazembert - fogadkozom.~Kocsira ülök, sietek a szerelõhöz,
4516 11| kérdezte bámulva.~- Az egyik a kocsis, a másik a ló. Ostoba kisfiúk
4517 15| kanászait mint a bokrot. A kocsiszínek alól gyakran hallatszott
4518 16| szeretne utazni. Az ügyvéd kocsit hozatott, födelét fölhúzatta,
4519 5 | illenék utánarohannom, egy kocsival vagy egy automobillal, bevinni
4520 7 | különös. Trombitás bandával kocsizott végig a kisvároson, a rézmuzsika
4521 3 | Koromfekete minden, csak a kocsmák ablakai parázslanak, mint
4522 17| óta nem látta. Azóta csak kocsmákba járogat, zongoraverklit
4523 20| platina szájpadlással, a kocsonyásan reszketõ, halvány ínyekkel.~
4524 23| barátságtalan és hideg, nyálkás köddel és tintaszerû fellegekkel.
4525 13| nézett, mely az õszi párákban ködlött. Nem ismerte ezt a részét
4526 3 | az október, reggel gyenge ködökkel. Napközben még mindig meleg
4527 23| felkönyökölt, és ránézett - ködösen - az útitársára.~- Most
4528 4 | zajlott, elhalványult és ködössé lett, mint hogyha a múlt
4529 23| a leereszkedõ, tejszínû ködöt, a síneket, az elmaradó
4530 25| tanítványai. Fülelnének, köhögnének, és újra meg kellene ismételnie
4531 23| az erek.~Már prüszkölni, köhögni, izegni-mozogni kezdett
4532 3 | élvezzük, akkor elfulladunk és köhögünk, az arcunk elsápad és kipirul,
4533 10| engedje meg, hogy legalább kölcsön adjak.~- Nem.~- Az isten
4534 7 | minden pénzét könyvekre költötte. Olyan volt, mint aki megzabált
4535 15| Nemsokára aztán fel is költöztek kisvári birtokukról a budapesti
4536 13| aranylánca alatt enyhe és költõi pocak domborodott. Mikor
4537 7 | ásítozott.~Egy dekadens költõt olvasott a bácskai porban.
4538 9 | miért vered magad ilyen költségbe.~- Tetszik? - kérdezte a
4539 7 | botjáról, melyet a forgalom könnyebb lebonyolítására az összetorlódott
4540 24| Feltépte ruháját, hogy könnyebben lélegezzen - mert a melle
4541 13| hálószobáját ismerte föl, az ágyon könnyedén felkönyökölve õ maga feküdt,
4542 2 | megértés, humor, egy mûvész könnyedsége érzett. Ezek az ujjak mindenhez
4543 13| ifjúságot mímelõ színész könnyedségével mozgott. Kikocsizott a fenyves
4544 1 | szegényke - fuldokolt a könnyeiben, és a másik szoba felé mutatott.~
4545 24| aztán törülgetni kezdték a könnyeiket, és leültek. Az anya értetlenül
4546 7 | kényelem.~10~Letöröltem a könnyeimet.~Úgy láttam, hogy ezzel
4547 1 | lett volna, és itta a sós könnyeit, amelyek az ajkára csurogtak,
4548 14| útját. De én tudtam, hogy a könnyeitõl volt mámoros, a lábai a
4549 13| kidörzsölik a szemükbõl, könnyelmûen, meggondolatlanul elvetik
4550 14| országúton, szakadt tarisznyával, könnyes szemmel, görcsös bottal.
4551 1 | Nem lehet tudni, mikor könnyezik, mert kék szemei a jóságtól,
4552 13| rámeredt, erõlködve, mintha könnyezne, a két füle cimpájában pedig
4553 14| fantaszta, aki valaha a pálinkát könnynek, a részegséget szomorúságnak,
4554 5 | egészen belocsolta, egy könnytócsát sírt a padlón. Nini, egy
4555 1 | mellett, feltûrt ujjakkal, és könyökig vájkált a hóban, a fagyos
4556 3 | éjjeliszekrényen.~A szerb az ágyra könyököl, lihegve maga elé mered,
4557 13| kissé összerezzent. Föl is könyökölt a párnára, hogy jobban lásson.
4558 5 | szobájában, és a párnájára könyökölve várja a reggelt. Ha látná,
4559 23| legyen, csak bámulta a két könyörgõ, csöndes szemet, mellyel
4560 23| mondókáját, s szinte térden állva könyörgött egy üveg konyakért, legyen
4561 8 | itt mégysz a hátam mögött, könyörülj meg rajtam, s tedd az ujjadat -
4562 12| ezer lapos, bõrbe kötött könyv volt ez, melybe „mûvészi
4563 12| a förtelmes és groteszk könyvbe bejegyezte minden emlékét,
4564 3 | cukorspárgával kötözték össze, a könyveinket s a füzeteinket az ágy alatt
4565 7 | könyvtárat, minden pénzét könyvekre költötte. Olyan volt, mint
4566 12| indiai fakíroké. Arra a könyvre gondolt, melybõl a bûvészetet
4567 6 | kultúrának áldoz az ezredes. Könyvtárában ott az egész stratégiai
4568 7 | hirtelenül felfalt egy egész könyvtárat, minden pénzét könyvekre
4569 25| gumiköpenyt hord. Néha a köpeny áttüzesedik a napsugarakban,
4570 5 | egy óceángõzös fedélzetén, köpenyem a szélben lobog, fejemen
4571 1 | babrált a hálóingén.~- A köpenyemet.~- A papucsot.~Odaadta a
4572 23| felmelegedett, levetette köpenyét, kalapját is letette, s
4573 10| intéznem. Estére bankot adok a körben, s aztán ha nyerek - ma
4574 21| tenyeres-talpas bába kötött köréje. Amikor pedig a kardinális
4575 24| ezer apró darabra, hogy körme is belefájdult, s végül
4576 20| tõlem, s én nem engedtem ki körmeim közül.~Nem volt rokonszenves
4577 20| jó ízlésû nõnek látszott. Körmeit hegyesre vágta. Keze, a
4578 14| macskánk a hinta elé telepszik, körmét élesíti a fák kiszáradt
4579 20| átfúrjalak, élesre ráspolyozom a körmöm, hogy a pofádba vágjam.
4580 10| figura itt, a budapesti környezetben.~Felöltözködött, hogy utánamenjen.
4581 21| papírjait, és cirkalommal óriási köröket rajzolt. A fehér papír az
4582 19| ollót, a dugóhúzót és a körömráspolyt is. Vérszopó tirannus, özvegyek
4583 8 | emberek gumicipõben járnak köröttem, s akkor néznek rám, mikor
4584 19| früstökre. A marka irtózatos, a körszakálla nyírott, a vörös szõrös
4585 3 | Éhes darazsak lakmároztak a körtéken. Este a szõlõk felé az országutakon
4586 16| magyar Alföldre, hogy széles körû földtani kutatásait tökéletesítse.
4587 16| mint fehér vattakötések - körülburkolták. Párizsra gondolt, arra,
4588 13| csurog a felhõkbõl, mindent körülfon, nem gyorsul és nem lassul,
4589 1 | és kigyújtja a szemeit, körülgyûrûzi csípõit, a paplana alá kúszik,
4590 9 | fejét, ide-oda ráncigálták, körülhízelegték és lemosolyogták, õ azonban
4591 24| s az asztal felé ment, körüljárta a szobát, végül pedig leült
4592 3 | kezelõi alkalmazkodtak a körülményekhez, az assa foetidá-t jó elõre
4593 15| fülke üvegkalitkájában. Körülményesen utazott, mint valami beteg,
4594 1 | felül az ágyában. Félénken körülnéz, hogy szemlét tartson az
4595 13| teát, melynek sárga gõze körülölelte megsoványodott fejét. Cukrot
4596 20| észre, hogy egy nõ setteng körülöttem, hol elõttem, hol utánam.~„
4597 17| éhségét, testét, melyet megint körülszappanoz, puhán és gondosan. Tiszta
4598 24| az volt. Arca kigyúlt, és körültekintett a szobában. Csak meg ne
4599 24| a szemét, csak keringett körülük. Ha a kapuk elõtt haladt
4600 16| allegorikus szobrocskákkal körülvéve aludt a medence, mely fölött
4601 7 | õ mosolygott csodálta a körutak zaját, a rengeteg fényeket,
4602 10| gallérján. Úgy festett ebben a körúti kávéházban, mint valami
4603 7 | Amint azonban átrohant a körúton - hirtelenül és váratlanul -
4604 1 | sötétzöld ruhában, vaskos kösöntyûkkel. Mindnyájan a temetésre
4605 4 | a házmester, és hangosan köszön. Észrevétlenül suhantam
4606 22| is ember... Egy gyufát... Köszönöm... Egész nap itt idõztem
4607 12| nyájas mosoly bujkált. Így köszöntött be esténként a vidéki vendéglõbe,
4608 22| arca. A városban senki se köszöntötte. Szerette volna rendreutasítani
4609 24| az utcán, s eléjük tárta kötegeit, a fia régi leveleivel egyetemben,
4610 9 | Nézd, sógor - mondotta kötekedve. - Én szeretem az egyenes
4611 22| pedig alul. Élete egészen a kötelességé volt.~Gyakran sóhajtozott,
4612 19| a vásár. Én teljesítem a kötelességem, de akkor megkövetelem,
4613 20| tekintéllyel nézegetett ránk, és kötelességtudóan tisztelgett.~- Portás -
4614 15| másik percben detektívek kötözik meg, a fényképezõgép elé
4615 3 | kabátunk ujját cukorspárgával kötözték össze, a könyveinket s a
4616 2 | szûrõdött a napfény.~- Te kötsz? - kérdeztem csodálkozva.~
4617 18| Mindenki filozofált. Azok, akik kövérek voltak, zsíros mellüket,
4618 5 | különösen, ha ki van nyitva és kövéren gubbaszt a földön. Meg kell
4619 8 | észrevettem, hogy öt lépésrõl követ valaki. Egy közönyös úr
4620 3 | hozzanak nekünk, mint a követeink. Mindnyájan együtt éreztünk
4621 22| kenni... Csak a tiszteletet követelem meg alárendeltjeimtõl...
4622 5 | bohémul szeretni, egyszerre követelik tõlünk, amit a szeretõjüktõl
4623 5 | szeretõjüktõl és a férjüktõl követelnek. Inkább a munkafelosztás.
4624 3 | mi a háta mögött állunk, követelõdzünk és nem engedünk.~- Csiklandd.~
4625 24| pecsétes, hivatalos aktát - követelt róla. Mikor nem volt új
4626 20| jó hivatalnok, az írását követelte tõle, melyet X... kalandornõ
4627 19| Valami szabálytalanságot követhetett el, de - Isten látja a lelkét -,
4628 3 | nevetés, de ezt elégedetlenség követi. Világos, hogy az ugratás
4629 13| körülmények szerint nevetséges következetességgel változott. Húszéves korában
4630 6 | dzsentrikkel való érintkezés következtében egészen dzsentrissé vált,
4631 13| és ametisztkék éjszakák következtek, melyeknek hullámain könnyen
4632 18| odatette az asztalra. A nõk követték példájukat. Egymás után
4633 8 | világos délutánban.~Mit követtem el? Nem tudom. Csak azt
4634 3 | a hõségtõl, s hullája a kövezeten gõzölgött. Mi egyre vadabb
4635 25| is.~- De én nem tartozom közéjük - mentegetõzött a fiú, és
4636 10| lángoló skarabeus. Aki azonban közelebbrõl megnézte õt, észrevette,
4637 4 | otthagyja, az ablak felé közeledik, és kinéz rajta. Én pedig
4638 25| kinyögni, lábadozók, kik közeledtek a tökéletességhez, olyanok,
4639 5 | az ágyam mellé, egészen a közelembe. Így legalább nyugodt vagyok.~-
4640 8 | darabig el tudtam viselni közellétét. Aztán lassítottam lépteimet.
4641 14| Életemben elõször láttam közelrõl olyan embert, akinek meghalt
4642 5 | léptem, sokáig álltam a középen, nem is gyújtottam meg a
4643 2 | lépett fel a hangversenyen. Közepes zongoravirtuóz, de a szorgalmával
4644 15| nyugodt haja, amelyet mindig közepett választott el, mindig nagyon
4645 21| felravatalozták, száz gyertya közepette, alabárdosok szigorú õrizete
4646 22| tábornokot senki se nézheti közkatonának. De hányan gondolhatják
4647 1 | ezelõtt, amidõn a háziorvos közölte vele a fia betegségét, és
4648 16| Schlossziarik, mikor ezt közölték vele, leemelte kalapját,
4649 21| engedtétek. Akkor aztán közöltétek vele a jóslatot. Én láttam
4650 16| utcán, bekanyarodott egy kis közön, majd egy feketére festett
4651 6 | szemlét tart. Közben figyeli a közönséget. Díszruhája és kardja villog.
4652 8 | rendõrségtõl vagyok.~Próbáltam közönyösnek látszani, nyugodtan tekintettem
4653 22| hasonló köztiszteletben és közszeretetben élõ hivatalnok milyen fizetési
4654 20| valami kapcsolatot sejtenek köztem és e perszóna közt, kit
4655 20| boulevard, este: útiköltséget koldul. Egy német céhváros: kenyérre
4656 7 | inkább kétkedtem ebben. Egy koldusasszony evett valami homályos fõzeléket,
4657 7 | város fényében és villogó kolibriszíneiben.~Reggel dörzsölgette a kezeit.
4658 16| ereszkedett alacsonyabb mûveltségû kollégáival is. Kopaszos fején a hirtelen
4659 19| kemény ember. Nem lehet vele komázni. Kiteszem magam annak, hogy
4660 12| kimeresztette, a könnyei csorogtak, komikusan játszott, mint majom a ketrecében.
4661 8 | bûnügyben”) egy piszokszín, komisz papiroson, vallanom kell
4662 25| másik tanítványához, ki komor agglegény, ötven körül.~-
4663 3 | gyertya között fekete feszület komorlott. Lángoló arccal beszélt:~-
4664 12| Szíveskedjenek önök is koncentrálni az akaratukat. Gondoljanak
4665 12| és...~Csend lett.~- ...És koncentrálom az akaratom minden erejét... -
4666 12| azelõtt.~A társaság ismét koncentrálta az akaratát, különösen a
4667 3 | úgyhogy kellõ pillanatban a koncert teljes volt, egyszerre mûködtek
4668 1 | ezer és ezer kis rovar tart koncertet. Nyolc év óta nem némultak
4669 7 | lábosból a töpörtõt és az avas koncot.~Bogumil szeme felragyogott:~-
4670 19| Megtudtam, hogy önöknek konfliktusuk van azzal a Verpelétyvel.
4671 14| cérnaszálat, és az álmos kongás, a tompa darázszümmögés,
4672 21| törékeny, mint a pohár.~A KONSTELLÁCIÓ NEM SZERENCSÉS~Az asztrológus
4673 13| közeledett hozzá, kivette már kontyát is, a halványlila szeme -
4674 14| reszketõ kezével, a finom kontyával most a kukacok közt van,
4675 23| Az asszony kortyintott a konyakból, aztán leheveredett. Erre
4676 23| állva könyörgött egy üveg konyakért, legyen irgalmas, betegnek
4677 23| Arca az izgalomtól meg a konyaktól szelíden kipirult, szeme -
4678 1 | cirpel, mint a tücsök.~A konyha, az elõszoba, a cselédek
4679 7 | percben nem rohan-e ki a konyhába, nem hoz-e egy rengeteg,
4680 12| elrendezett, az asztalon a konyhakés, mellyel az asszony reggel
4681 10| Visszafeküdt ágyába, de alig konyult le szeme héja: megint látta
4682 20| írogatok. Természetesen csak konzervatív lapokba. Akadémiai szemlékbe.
4683 16| langyos medencébe, majd egy kõpadra fektette, ahol egy markos
4684 22| Még vállas, izmos, alig kopaszodó. Betétes lakkcipõt viselt,
4685 16| mûveltségû kollégáival is. Kopaszos fején a hirtelen örömtõl
4686 5 | nyárspolgár. Csak maradj künn, kópé.~Hiába a tiltakozásom. Egyre
4687 8 | nem enged el, mint ahogy a kopó marcangolja a foglyul ejtett
4688 5 | lámpát, megered az esõ.~Kopog az ablakon, táviratjeleket
4689 1 | semmi titokban. Az üterek kopogását hallani lehetett, a csontok,
4690 3 | folyosón levetette, nehogy kopogjon. Mindig kivágott mellényt,
4691 11| Az impresszárió halkan kopogott az ajtón. Bedugta a fejét,
4692 11| panaszkodott neki. Hosszan kopogtatta a kis testét, a torkát nézte,
4693 11| alatt szelt át, és apró koponyájában képek, amelyek az õ kis
4694 15| kerek, szabályos turáni koponyáját, dörgölte hátul a tarkó
4695 21| ilyenek, akik korán kerülnek a koporsóba.~A HÁBORÚ~Két év múltán
4696 5 | Akkor majd terítsetek a koporsómra egy nagy, fekete esernyõt.~
4697 15| valami fekete rongy, feküdt a koporsón. Haja összeborzolódott,
4698 11| ódon hegedûjét egy szomorú, koporsószerû tokban maga a szobapincér
4699 12| villanylámpát, és belebújt abba a kopott-arany faköpönyegbe, mely második
4700 20| kistáska, csakhogy akkor kopottas volt, most csupa arany.
4701 11| Yorkban két narancsot kapott. Koppenhágában valaki homlokon csókolta.
4702 5 | ablakon, táviratjeleket koppint az ablakfára, hosszú és
4703 16| kisvárosban, fölszerelve a modern kor minden vívmányával, a kultúrának
4704 16| megrekkent és ájult júliusi koradélutánhoz viszonyítva is aránytalanul
4705 7 | koszthoz, a szõlõhöz, a korai felkeléshez, az evéshez,
4706 14| a virágcserepek mögé, a kõrakásokba hideg békák bújnak a forróság
4707 6 | vált, de ilyenkor a regruta korára gondol, elsápad, és a hangja
4708 20| rózsásnak is tetszett. Igaz, a korát nem tudtam megállapítani,
4709 11| szuggesztív akaratával úgy korbácsolta a kis hegedûst, mint egy
4710 18| kötötte a talpára, mint a korcsolyát, elrohan, orvost hoz.~A
4711 5 | piros arccal agonizál egy kórházi ágyon, haldokló szívével
4712 19| Ön nevelt belõlük züllött korhelyeket. Legyen ember, legyen megértõ,
4713 12| imprezárió” a söntésben korholta:~- Te botkezû! Ha még egyszer
4714 19| is. Verpeléty bizonyára korlátolt úr. Az imponál neki, amit
4715 21| vannak, és a vallás nem kormányozhatja a messze vágtató bolygókat.
4716 23| Hajadonfõtt bukdácsolt a kormos magányban, kopasz fejével,
4717 3 | ilyen kisvárosnak éjjel. Koromfekete minden, csak a kocsmák ablakai
4718 24| imbolygással szállingóztak a koromszemek mindenüvé. Az ágyat - mint
4719 22| pohár pezsgõt, belenézett a koromszínû nyári éjszakába, rágta a
4720 12| szegény-szegény ember, aki havi száz koronából él. Õ azonban mûvésznek
4721 7 | standard-jét. Havi száz koronáért kivett egy bútorozott szobát,
4722 21| kisfiú toporzékolt, fején a koronával. Ekkor hirtelen megbotlott
4723 16| még Sárszeg nem haladt a korral. Gazzal fölvert, nyitott
4724 19| rontok be hozzá, a döglött és korrupt társadalom õrültjeként.
4725 7 | volt. Én azonban mind a két korszakában egyformán becsültem õt,
4726 16| valaha, az oligocén és eocén korszakban, itt tenger hullámzott,
4727 16| gazdagította, az oligocén és eocén korszakbeli lerakódásokat jött ide tanulmányozni.
4728 16| üldögélt, az oligocén és eocén korszakok izgató kérdéseivel foglalkozva.
4729 7 | tölgyerdõk...~4~Az életében két korszakot különböztetett meg: az egyikben
4730 24| mellére kívánkozott, és kortyintgatta a napfényt, ahogy a beteg
4731 23| szólt szomorúan.~Az asszony kortyintott a konyakból, aztán leheveredett.
4732 18| került.~Most felzendül a kórus, riadtan, szaggatottan.~-
4733 11| tizenkét bõröndöt, két kosarat, s végül a legértékesebbet,
4734 3 | már-már alig jártak emberek. Kósza parasztlányok kuncsorognak,
4735 7 | könnyen és boldogan indult el kószálni, hogy még egyszer megfürödjön
4736 7 | szokás. Remek kaland.~Egyedül kószált az esõben, estig. A cipõje
4737 22| Hiába, a jó élet... a kitûnõ koszt... a higiénia... Mellõlem
4738 7 | a tejhez, a vegetáriánus koszthoz, a szõlõhöz, a korai felkeléshez,
4739 10| bársonypamlagokon boldogan kotolnak álmaikon. Ez az éjjeli kávéházak
4740 23| Álldogált az özönvízben. Kotorászott zsebében. A kloroformos
4741 4 | zongorát, melyen egy étude kottája van nyitva. Tegnap vagy
4742 11| abbahagyta. Nem ment az írás. A kottákat jobban ismerte, mint a betûket.
4743 7 | paraszttányérban tettek elénk valami kotyvalékot.~- Nézd ezt a tányért. Piros
4744 9 | délután, amint a Rákóczi úton kóválygott, a kirakatokat bámulva,
4745 7 | lángjai. Hûtlen gondolatok kóvályogtak a fejében, de nem tudta,
4746 18| izzadt testükön. Ásítoztak és krákogtak. Alig volt már etikett.
4747 18| asszonyok és a lányok.~Vilma krétafehéren feláll. Kezét a torkára
4748 18| riadt emberek fölé. Egy kriptához hasonlított a szoba:~Hirtelenül
4749 20| pátoszomat dicsérik jobb kritikusaink.~Kacéran felhúzta szoknyáját,
4750 19| valók, kemények, mint a krokodilus állkapcái. Mindennap megeszik
4751 12| mellyel az asszony reggel a krumplit hámozta, csak meg kell ragadni
4752 12| városokban, keserû szájában a kudarc ízével, elszontyolodva,
4753 3 | keresünk, erõre kapunk a kudarctól, a szeszélyünk szenvedéllyé
4754 8 | Õ azonban beleugrott a Küküllõbe, mert nem tudta elhinni
4755 22| engedetleneket pedig gályarabságba küldeni, tömlöcbe vetni, kivégeztetni
4756 16| váltóügyvéd õnagyságához küldi.~Schlossziarik, mikor ezt
4757 3 | kétszáz korona zsebpénzt küldött, a legjobb tornász és vívó,
4758 6 | Végül a tisztiszolgáját küldte el egy tábornok barátja
4759 23| Egyik ajtótól a másikig küldték, de konyakot sehol sem kapott.
4760 13| elsodorta mellõle az élet, külföldön, ismeretlen körülmények
4761 3 | emelettel följebb aludt, külön szobában, egy hallgatag
4762 24| levelet, és minden betûjét külön-külön tûvel szúrta ki, széttépte
4763 7 | Az életében két korszakot különböztetett meg: az egyikben mindenre
4764 14| negyedhangot is meg tudta különböztetni, a teste, mely ronccsá züllött,
4765 11| táplálók, hanem valami egész különöset és gyomorrontót, orvosi
4766 24| magánemberek laknak, és már a külsejük is elárulta, hogy nincs
4767 14| azonban a halál ünnepélyes külsõsége, kilencéves fejjel is éreztem,
4768 3 | vörös hangjaival. Futunk a külváros felé. Ott már-már alig jártak
4769 7 | kellett mennem vele.~Egy külvárosi szurdékba vezetett, ahol
4770 16| franciák állandóan frakkban és kürtõkalapban járnak. A geológus hórihorgas,
4771 13| asztal. Aki betekintett, az a küszöbön döbbenten állott meg.~Egyelõre
4772 23| csírájában megfojt, kis küzdelem után pedig a diadalt, az
4773 11| beszéljen. Ezek a belsõ küzdelmei arcán is nyomot hagytak.
4774 2 | hogy anyagi zavarokkal küzdötök, észrevettem azokat a félreismerhetetlen
4775 20| lennél a halál? Hisz egy kukac, egy szamártövis, egy béka
4776 14| a finom kontyával most a kukacok közt van, és a teste hideg,
4777 9 | látott, behavazott boglyákat, kukoricagórékat, pajtákat és istállókat.
4778 19| hogy itt még négy órát kell kukoricáznom.~Benn vagyok az Alföld szívében.
4779 8 | hátán, sötét cella sarkában kuksolt, parázsló szembogárral.~
4780 4 | hazajönni a saját lakásomba, a kulcs a kezemben, mégis rettegtem,
4781 20| ki.~- Szó sincs róla.~- A kulcsokat.~- Nem adom.~- Akkor feltöröm.~
4782 9 | tízéves leányka, kezeit imára kulcsolta, szemét az égre fordította,
4783 7 | Keze fontoskodóan össze van kulcsolva, mintha barátmalmoznék.
4784 16| szívét, és más sorsot, jobb, kultúrabb környezetet érdemelt volna.~
4785 16| meg volt gyõzõdve, hogy a kultúráért szenvedni és meghalni is
4786 6 | katonatiszt, aki a test kultúrájának él, kissé nõies. Innen magyarázható
4787 7 | volt, mint aki megzabált a kultúrától. Fáradtan járkált, és ásítozott.~
4788 16| volt ez, a híres, lelkes „kultúrember”.~Pisze orrán aranykeretes
4789 16| se járt erre.~Itt élt a „kultúrügyvéd”, elõkelõ számûzetésben.
4790 16| naponta órákig élt a tisztaság kultuszának az újonnan épített gõzfürdõben,
4791 3 | kereste a szemüveget. Gyáván kuncogtunk. Szájunkba gyûrtük a zsebkendõnket.
4792 3 | emberek. Kósza parasztlányok kuncsorognak, akik nappal mostak, színehagyott
4793 22| a névjegyét és átadta a kunyerálónak. Általában kedvelte a bajba
4794 19| tanyai éjszakákon, falusi kupaktanácsban, disznótorokon és iskolaudvarokon
4795 18| Az élet mélységeirõl a kupléírók világosították fel, és azok
4796 3 | Rángatjuk a kabátját, unjuk a kuporgást a padlón, csendes zendülés
4797 3 | egy izmos farkas.~Ottan kuporgunk a fiú ajtaja körül, ki térdel,
4798 15| hangja:~- Patvart! - Marha! - Kuss!~Mindenki reszketett tõle.
4799 21| a térdeplõjén találta, kuszált, bozontos szakállal, nehezen
4800 1 | körülgyûrûzi csípõit, a paplana alá kúszik, s a kis beteg sokszor azt
4801 14| tódul, és amint elõbbre kúszom a vizeshordó peremén, az
4802 8 | fölemeli karjait, int, hogy kutassam ki zsebeit.~- Ugyan - nevetek
4803 16| hogy széles körû földtani kutatásait tökéletesítse. A „szállásoló
4804 7 | filozofált. - Jól kell élni, a kutyafáját.~Egy másik évben pedig mindenrõl
4805 6 | számára. Mellette hasaltak a kutyái, eltikkadtak a hõségtõl,
4806 19| sovány -, legyen rabiátus a kutyájával, ne velem. Ki vagyok én?
4807 22| fordult utána álmosan, aztán a kutyák csalódott tekintetével baktatott
4808 17| durákot és máriást. Az asszony kutyamódra szaladt utána, öt-hat utcán,
4809 23| egyszerû magánzó, nedves kutyaszemmel. Sehogy se illene nyakába
4810 5 | bugyolálni összeázott, szegény lábacskáit. Lehet, hogy túlzok. Valószínûen
4811 25| képtelenül egy szót is kinyögni, lábadozók, kik közeledtek a tökéletességhez,
4812 16| tudós, aki még nem egészen lábadt föl tüdõgyulladásából, irtózatosan
4813 11| sarkában egy búgócsiga tévedt a lábához.~A szökõkút táján egy karika
4814 12| színpad porzott a dühös lábaktól, a hõsök ordítottak, a hõsnõ
4815 16| dunyhákat, paplanokat raktak a lábára, de a láz folyton emelkedett.~-
4816 7 | hogy a szûk cipõ erõsíti a lábat. Van-e nagyszerûbb érzés,
4817 3 | sápadtak. Keresztbe tett lábbal ül a gazdag fiú, és nagyon
4818 11| pedig újra leültek, egy labda pottyant az ölébe.~Az impresszárió
4819 21| lakájok kísérték. Még a labdáit is elvették.~Tízéves korában
4820 17| kitaníttatja. Vannak Budapesten lábmecénások, kik lábmûvészeket támogatnak?
4821 17| újságban. Kasornya Kálmán lábmûvész. Csak a neve nem jó. Ilyen
4822 17| Budapesten lábmecénások, kik lábmûvészeket támogatnak? Valószínûtlennek
4823 6 | hegyezik a fülüket, két lábon állnak, leguggolnak vagy
4824 3 | hatalmas melléképületeivel és laboratóriumaival szinte kerekeken gurult,
4825 7 | egyenként szedegette ki a lábosból a töpörtõt és az avas koncot.~
4826 14| susogtam neki:~- Kedves.~Azután lábujjhegyre állottam, és úgy mondtam:~-
4827 20| mosoly. Leült egy gyalulatlan ládára. Fátyolát kissé feltûrte,
4828 7 | Wagner-nyitány helyett a Ladi-ladilom-ot nyekergette a szörnyû szerszám.
4829 21| éles pereme belevájt a feje lágyába, és kettéhasította. Szeme
4830 21| vigyázzanak rá. Mindenüvé lakájok kísérték. Még a labdáit
4831 16| megsejthesse, hogy betegen fekszik lakásán az elõkelõ idegen, aki -
4832 6 | el egy tábornok barátja lakására. A tábornok otthagyta az
4833 7 | gondolt. Már messze volt a lakásától. A lába úgy égett az új
4834 12| faköpönyegbe, mely második lakásává vált.~2~A súgónak elõbb
4835 8 | Tessék.~Leírja nevét, lakáscímét, elindulok, kóborlok a városban,
4836 8 | utcán, magukban mosolyognak. Lakásom elõtt állnak, de ha hazamegyek,
4837 5 | is. De aztán ne hagyjon a lakásomban esernyõket, párnákat, parfümös
4838 9 | majd hova tenni, hiszen lakásuk telis-tele van csecsebecsékkel,
4839 20| vasárnap délután becsöngetnek a lakásunkba, hitvány egyiptomi cigarettákat
4840 14| birkózik vele, és mint egy lakatos, mint egy betörõ, mint egy
4841 18| parkett síkos lemezén, és lakkcipõjét úgy kötötte a talpára, mint
4842 2 | azt tudom, hogy gyönyörû lakkcipõket kapott, melyeket mindnyájan
4843 22| alig kopaszodó. Betétes lakkcipõt viselt, és szeretett csinosan
4844 10| Fekete haja sûrû. Könnyû lakktopán, meggyszín selyemharisnya.
4845 10| elegáns fekete ruhában, lakktopánban, meggyszín selyemharisnyában,
4846 3 | szüretelni kezdtek. Éhes darazsak lakmároztak a körtéken. Este a szõlõk
4847 13| a tót hegyek közé megy lakni, felsõ-magyarországi kastélyába,
4848 13| mondta, hogy uruk most üli a lakodalmát.~Ilyen sötét tusák után
4849 13| rengeteg ágy, mint terített lakodalmi asztal. Aki betekintett,
4850 16| gondolkozott Sárszeg egész lakossága is, mely többnyire csak
4851 9 | a húgát.~Ezek Budapesten laktak. Egyre több szívességet
4852 15| jött haza a temetésrõl.~Lámpagyújtás elõtt beült egy kis sötét
4853 16| tanulmányútra ment. Télen lámpája mellett a Journal Amusant-t
4854 5 | hidakon, gyengén pislogó lámpák alatt, melyek a vízen tükrözõdtek.
4855 23| tündökölt. Felgyújtották a lámpákat. Amint a hidegzöld fény
4856 24| rejtélyes réteg, és a kialudt lámpára, mely repedt üveggel, üszkösödõ
4857 3 | a spárga?~- A szeg és a lánc?~- A gyufa?~- Minden nálam
4858 21| a gályát, és csörgetni a láncokat. Az émelygõ, sós tajték
4859 21| Felperzselt egy falut, de a lándzsások hamarosan kiverték. Aztán
4860 7 | falépcsõn, ahol egyetlen láng se égett, és felmenet állandóan
4861 7 | gyulladoztak Párizs ezerszínû lángjai. Hûtlen gondolatok kóvályogtak
4862 4 | ünnepe kavargott a porban és lángokban.~Sohase láttam ilyen bús
4863 12| a tömeg tapsoló lázától lángra gyújtva. Arra is gondolt,
4864 1 | koporsó után. Kopasz fejét langyossá fûtötte a nap, arcát foltok
4865 14| kivájt útján, biztosan és lanyhán. A hangoló nem való ide.
4866 25| napsugarakban, és akkor az egész lánynak olyan a szaga, mint a törlõguminak.~
4867 18| sikonganak az asszonyok és a lányok.~Vilma krétafehéren feláll.
4868 3 | elõre dobtuk az izzó kemence lapjára, úgyhogy kellõ pillanatban
4869 23| Még mindig olvasott, bár a lapokat nemigen forgatta. Inkább
4870 20| Természetesen csak konzervatív lapokba. Akadémiai szemlékbe. Szárnyaló
4871 17| már látta is a nevét a lapokban, az orfeum plakátján, a
4872 10| belül - kártyákkal, színes lapokkal, fényes üvegekkel játszanának.~
4873 12| emlékkönyvét. Súlyos, több ezer lapos, bõrbe kötött könyv volt
4874 19| szilvalé. Kérek talán egy helyi lapot. Ez sem érdekel. A falon
4875 14| kerevet karfája mögött én lapulok meg. Belemélyed egy hangba,
4876 12| gorombaságával, most a fal mellé lapult, mint egy egér.~A súgó hangja
4877 18| mozdulatot tesz. Végül a lármában, halkan, de olyan határozottsággal,
4878 21| Egészséges volt, kövér és lármás. Már az elsõ napon belenézett
4879 20| szinte szenvedek alatta. Lassabban mentem, hogy gondolkozhassak.
4880 4 | a szemeim beestek. Hadd lássam, milyen lesz az élet akkor...~
4881 11| adta át az impresszáriónak. Lassankint mindent elhelyeztek a szobájában,
4882 8 | viselni közellétét. Aztán lassítottam lépteimet. Megálltam. Az
4883 24| asztalok, székek, és ilyen lassú, érthetetlen sötétség, ilyen
4884 25| mondókájukat ötször-hatszor, mindig lassúbb tempóban és hangosabban,
4885 13| körülfon, nem gyorsul és nem lassul, hanem biztosan és öntudatosan
4886 12| ketyegését.~A kendõt ünnepélyes lassúsággal leemelte. Nem mert odanézni,
4887 11| Bedugta a fejét, meglátta, és látásától visszadöbbent.~- Csak nem
4888 16| beleharapni a földbe, melyet látatlanul is jobban ismert, mint azok
4889 1 | dereng. Halkan meggyújtják a laterna magica olajlámpácskáját,
4890 3 | melyeket az utolsó padból láthatatlanul mozgathattunk, de az egész
4891 11| Különben örvendek, hogy láthatom.~- Kilenc óra.~- Le kell
4892 20| Csakhogy végre szemtõl szembe látlak. Miért is képzeltem, hogy
4893 5 | könyökölve várja a reggelt. Ha látná, hogy kidobtam a holmiját,
4894 13| melyekre ráborul a szemhéj, látnak, az álmok színes ablakain
4895 6 | maradnak, két óráig.~Az ezredes látogatja az iskolákat is. A tornaórák
4896 16| alkalmat megragadva, el akart látogatni a magyar Alföldre, hogy
4897 8 | vagyok.~Próbáltam közönyösnek látszani, nyugodtan tekintettem rá.~-
4898 10| Meggyilkollak mindnyájatokat.” Csak látszóan némák és mozdulatlanok a
4899 20| Senkit se tévesszen meg látszólagos vidámsága. Mert ajkán olcsó
4900 7 | otthagyta, és újat bérelt.~- Láttad az új szobám?~- Remélem,
4901 9 | titokban, anélkül, hogy látták volna elõzõleg, a karácsonyfa
4902 18| szobába, az orvos. A sok ember láttára megdörzsölte szemét, visszahõkölt,
4903 16| terelték, s egy kínzókamrát láttattak vele, hol ártatlan csecsemõket
4904 3 | Helyzetünket menthetetlennek láttuk. Meg voltunk gyõzõdve, hogy
4905 3 | torkát. Duzzadó gohérfürtöket láttunk, s kövér nõk melleire gondoltunk.
4906 22| nem dolgozik... Mert mit látunk a mai társadalomban?...
4907 7 | is ez jót tesz a szemnek.~Lavórja egy nádszék rámájában állott,
4908 3 | lepedõ alatt rendesen vizes lavórt találtunk, amibe a vigyázatlanok
4909 6 | kisváros pár éven belül lázadozni kezdett. Mégse járja, hogy
4910 4 | télen, s a kilincs hûtötte a lázam. Mostan is sokáig szorongattam.
4911 1 | vallásos ceremóniához. A lázat, az ismeretlen és félelmes
4912 12| palástban, a tömeg tapsoló lázától lángra gyújtva. Arra is
4913 11| lett. Nyújtózkodott, mint a lázbeteg, ásított, különös kívánságokkal
4914 13| mely a fenyves erdõkön alig lazította meg a hó tömbjeit, már május
4915 1 | Csendes misét mondanak a láznak.~Hogyha nyugodtan megy,
4916 1 | fásult el iránta. Minden lázrohama új csapásként hatott reájuk.
4917 16| ütõerek úgy doboltak, mint lázrohamokban, a szemek elhomályosodtak,
4918 1 | a díványon.~Második nap lázt kapott.~Harmadik nap ágyba
4919 13| csatangolt, szeme kidülledt a láztól, nyelve is kilógott, olyan
4920 2 | barátunk.~Mi a város minden leányáról szabadon beszélhetünk, kedvünk
4921 9 | akkora, mint egy tízéves leányka, kezeit imára kulcsolta,
4922 23| nézte, mint apa, ki beteg leánykájának álmát virrasztja. Ez rendben
4923 10| falu kis harangjáról, a leánykák rózsapiros ajkáról, a jóságos,
4924 2 | beleedzette a hitet, hogy a leányokról csak az áhítatos tisztelet
4925 2 | cirkusz vagy egy menazséria. A leányos házban van valami komikus
4926 25| gyermekkorából meg a húszéves leányságából, de mindig halványabban.
4927 13| lehunyta szempilláit: most lebben fel a függöny. A fülei zúgnak:
4928 13| legalább a nyugalom szelleme lebegett. Azt magának se merte bevallani,
4929 7 | melyet a forgalom könnyebb lebonyolítására az összetorlódott kocsik
4930 18| megállapodott abban, hogy a csillárt lecsavarják, és csak egyetlen körtét
4931 21| mellett.~Éjjel a király, hogy lecsöndesítse szíve bánatát, elmélkedett,
4932 16| szája véres lett, a vér lecsöpögött sárgásbarna szakállára,
4933 9 | és sírni kezdett. Könnye lecsorgott, és azonnal megfagyott.
4934 18| érezték, szerették volna ledobni a földre, megkönnyebbülten
4935 19| közt, aztán büntetésbõl ledobom a kavicsokra, és rátiprok.~
4936 6 | ráfröccsent egy kis nyál.~Ledõlt a padra, most szédült.~A
4937 8 | Áruló nyom nincs. Öt percre ledõltem a másik szobában a kerevetre,
4938 20| cigarettákat árulnak, gyûjtenek leégett tót iskolákra, árvízkárosultak
4939 12| várta, hogy csöngessenek és leeresszék a függönyt.~1913~ ~
4940 22| alárendeltjeimtõl... De olykor szívesen leereszkedem hozzájuk... Úgy, mint most
4941 22| kinek kedves és szíves leereszkedéssel, és hiába játszotta, hogy
4942 23| künn a folyosón, nézte a leereszkedõ, tejszínû ködöt, a síneket,
4943 5 | úgyhogy minden pillanatban leeshetik és felriaszthat az álmomból.
4944 19| a kavicsos pályaudvaron, leesni a sínekre.~Tudjátok mit?
4945 13| és azt, hogy nemsokára lefekszik. A kertben - séta közben -
4946 5 | Legjobb lesz, ha szépen lefektetem a földre, a szõnyegre, hogy
4947 5 | vele, aszpirint adni, aztán lefektetni, meleg kendõkbe bugyolálni
4948 9 | hazavitték szállójába, ott lefektették. Megígérte nekik, hogy másnap
4949 5 | hívják, siet haza, hogy lefeküdjék és meggyújtsa a lámpát.
4950 16| szeretett volna, úgy, ahogy van, lefeküdni a porba, beleharapni a földbe,
4951 14| és az ebéd, a felkelés és lefekvés közt folydogál, a maga régóta
4952 6 | Hogy a fegyelmet nemcsak lefelé tisztelte, arra sok bizonyíték
4953 11| betûket. Csak a nevét tudta lefirkantani - gyorsan és olvashatatlanul -
4954 15| fényképezõgép elé állítják, lefotografálják, elõször profilban, aztán
4955 20| jó és okos emberek mégis lefülelik a veszedelmes kalandornõt.
4956 19| öreg paralitikus. Még ma lefújsz mindent, érted, másképp
4957 15| nap azonban - közvetlen a lefúvás elõtt - lebukott a lóról,
4958 2 | leány volt, minden szobában legalábbis három-négy. Hogy végeredményben
4959 3 | gondoltunk, s most már a legbátrabb is tanácstalanul állott,
4960 6 | Ez a galéria az ezredes legbecsesebb gyûjteménye.~Tiszttársai
4961 4 | marad a régiben. Belül, a legbensõmben bizonyára él a vágy, hogy
4962 3 | legelsõ nõhódító. Õ jött be legelébb. Cipõjét már a jeges folyosón
4963 16| másikra, és nyáron estefelé a legelõrõl hazatérõ tehenek porfelhõket
4964 3 | legjobb tornász és vívó, a legelsõ nõhódító. Õ jött be legelébb.
4965 16| fektette, ahol egy markos legény dörzsölõkesztyûkkel esett
4966 7 | nem volt otthon.~Bogumil legényesen, fütyürészve tovább ballagott.
4967 13| Húszéves korában vékony, izmos legénynek ismerték. Tíz év múlva az
4968 11| két kosarat, s végül a legértékesebbet, a vagyont érõ ódon hegedûjét
4969 3 | megérkezett.~Az egyik az osztály leggazdagabb tanulója volt, akinek az
4970 11| levegõbõl leszállt egy halvány léggömb, és engedelmesen - mint
4971 11| színfoltok reszkettek, a léggömbök, a tavaszi levegõ virágai
4972 11| cérnaszálon sétáltatták a léggömböket.~Nézte-nézte a gyerekeket.
4973 1 | vele a fia betegségét, és a leggondosabb ápolást rendelte neki, maga
4974 19| szélhámost letartóztattat. Leghelyesebbnek látszik az, hogy úgy, ahogy
4975 7 | most haljon meg, amikor legkevésbé gondol a halálra. Õ csak
4976 14| füle maradt ép. Ezzel a legkisebb negyedhangot is meg tudta
4977 16| tájékozódhassék az alföldi légköri nyomás nagyságáról. Gyöngéd
4978 2 | mindig, akkor is, mikor legközelebb voltunk egymáshoz, nagy
4979 23| konyakot kaphatnánk. Különben a legközelebbi állomáson kiszállok, hozok
4980 25| volt mindegyikük közül a legkoldusabb. Bánatot lopott.~Tulajdonképpen
4981 10| közt ez a népköltõ volt a legnyomorultabb. Milyen csendes volt és
4982 3 | egy különös szerb fiú, a legrosszabb tanuló, a mi vezérünk, aki
4983 2 | kiabál egy kis kamasz -, legszebb a Jolán. Õ az én stílusom.
4984 19| Az lenne pedig a világ legtermészetesebb dolga, hogyha most felkelnék,
4985 6 | fülüket, két lábon állnak, leguggolnak vagy hasra feküsznek, a
4986 6 | Beszélik, hogy a szolgálata legutolsó évében, amikor már ezredesi
4987 3 | párnákat, a dunnákat. A szerb a legvígabb.~- Hagyjátok, gyerekek.
4988 13| szobában megereszkedtek, a legyalult fenyõfák hangos üdvözlettel
4989 23| õszintén szólva - eddig néhány légyen s egy egéren kívül nem ölt
4990 19| tollamra tûzlek, mint egy beteg legyet. Semmi tagadás. Kérek adatokat.
4991 14| fehér, kezében egy báli legyezõ.~4~Amália férjét ilyen délutánon
4992 14| ruhára, az elefántcsont legyezõre, az arcképre, de egy árva
4993 14| márványszínû arccal, báli legyezõvel, talpig fehérben. Ez a nõ
4994 6 | azután bocsátja el õket. Legyint a kezével, ami megint azt
4995 11| elfintorodott, a kezeivel pedig legyintett, mintha ezt mondaná:~- Öregszem.~
4996 25| közt. Fejét szerette volna lehajtani a sötét lombok közé. Valahova,
4997 2 | Szervusz.~- Szervusz - szólt lehangoltan.~Általános volt a vélemény,
4998 18| került, a nyelve, amint lehántotta a datolya bélét, észre is
4999 13| lobogott fölötte az álom, alig lehanyatló pillákkal, nyitott szemmel
5000 3 | elõbb, aztán a pad alá bújt, lehasalt a földre, s orrát a poros
5001 1 | a testén, aztán számumot lehel az arcára és kigyújtja a
5002 4 | naftalin hideg és józan lehelete csap meg. Látom a spárgára
5003 12| pincék hideg és nyirkos leheletét árasztotta. Kísérteties
5004 2 | rajzpapíron senki se tudott olyan leheletszerû hajszálvonalat húzni, mint
5005 18| kirohanjanak vele.~A sok lehelettõl megrekedt a levegõ. Nem
5006 21| elcsendesítése után aztán ki is lehelte nemes lelkét a leendõ hitvese
5007 17| villamosok az élet kedvét lehelték. Zsebében megtapogatta a
|