11-bak | bakak-buves | buvol-egyik | egyip-ertun | erzek-folfe | folfo-hajta | hajto-huszo | hutle-karos | karri-kivil | kivin-lehel | lehet-megki | megko-negyv | nehan-oszon | oszol-remul | rende-szamt | szamu-tanye | tapas-udvar | ude-viasz | vicen-zurza
Fejezet
5008 17| Mindig sikerült. Vajon lehet-e ezzel pénzt keresni? Meg
5009 6 | jól ismerik Hurt ezredest. Lehetetlenség.~- Levélben kellene hozzá
5010 25| legalább gyors és véres mûtétet lehetne végrehajtani a makrancos
5011 22| intézkedett, hogy a szamarak lehetõen felül legyenek, az érdemesek
5012 1 | vigyázatosabban találkoztak, lehetõleg máshol, az utcán vagy társaságokban,
5013 10| takarítónõjével tárgyalt a megélhetés lehetõségeirõl, aljas szánalommal púpos
5014 19| csakugyan cudar állat lehetsz, hogy így megkínzol egy
5015 4 | gyászruhában. Õ azonban ásít. Leheveredik a kerevetre, becsukja a
5016 14| közepén - lógó karokkal és lehorgadt fejjel -, hogy cseppet sem
5017 4 | elmegyek hazulról, mindig kissé lehorgasztom a fejemet. Vajon mi történik
5018 4 | Fejemet nagyon alázatosan lehorgasztottam. Láttam, hogy itt addig
5019 18| szoba pár pillanat alatt lehûlt. Hideg árnyékok szálltak
5020 8 | Detektív - magyarázta.~Kicsit lehunytam a szemem, mintha álmos lennék,
5021 22| társadalomban?... Naplopók... Léhûtõk mindenütt... az úgynevezett
5022 7 | szótlan ember csámcsogott leírhatatlanul szomorúan, mellette pedig
5023 8 | rendõrségnél.~- Tessék.~Leírja nevét, lakáscímét, elindulok,
5024 11| írni kezdett, az anyjának. Leírt egy nagybetût, két kisbetût.
5025 13| reggel, mikor felébredt, lejegyezte, mit látott, mint az útirajzot
5026 11| tavasz boszorkánytáncot lejtett. Egy agg tudós márványszobra
5027 23| öntudatlanul, hogy bátran lekapcsolhatná a karcsatot, függõt, gyûrût.
5028 20| egyszer beléd harapjak, és leköpjelek, szemét. Egyelõre azonban
5029 24| ruháját, hogy könnyebben lélegezzen - mert a melle táján valami
5030 4 | szemét, aztán egyenletes lélegzéssel alszik.~Az undortól fuldokolva
5031 12| leült egy székre, sápadtan, lélegzet nélkül, mint a mûvész, aki
5032 8 | fehér folyosókon, elszorul a lélegzetem. Végre a rendõrtiszt elé
5033 23| lépést tett feléje. Aztán lélegzethez jutott: - Rosszul van, nagyságos
5034 23| lezárult, egyenletesen, tisztán lélegzett. Végtelen boldogság járta
5035 1 | szobába, és visszafojtott lélegzettel figyeltek, nem hallja-e
5036 11| nagyon vigyáznak reá, minden lélegzetvételét ellenõrzik, az étlapját
5037 4 | megõrül, sírból visszajáró léleknek néz, aki az emberi törvényeket
5038 23| nemcsak technikaian, hanem lélektanian is elõ kell készíteni, s
5039 13| képtelen helyre. Sötét és bús lelkében már látta a célt. Arra a
5040 10| sûrûbb szomorúság ereszkedett lelkére. Fájt, kimondhatatlanul
5041 16| váltóügyvéd volt ez, a híres, lelkes „kultúrember”.~Pisze orrán
5042 1 | dolgot látott. Már akkor is lelkiismeret-furdalást érzett, amidõn kiment az
5043 15| Nem vagyok kíváncsi a lélöttyeire.~A személyzet suttogva,
5044 8 | taglejtése biztos.~Bal kezemet lelógattam az ágyról. Rögtön észrevettem,
5045 23| hogy segítség. Bal karja lelógott a földre. Annak van ilyen
5046 7 | Ijedten kérdeztem tõle, mi lelte.~- Voltál orvosnál?~- Nem.~-
5047 12| Elõadás után, mikor a függöny lement, a közönség eltávozott,
5048 13| derengtek, akár érzékeny lemezen az arcképek, melyeket a
5049 18| tangózni akart a parkett síkos lemezén, és lakkcipõjét úgy kötötte
5050 25| hangosabban, végül azonban lemondanak, és inkább maguk is tartózkodnak
5051 22| hivatalnok és jelentkezett nála, lemondóan intett a kezével. Csak tüdõcsúcshurut?
5052 9 | ráncigálták, körülhízelegték és lemosolyogták, õ azonban csak állt a sok
5053 18| kitárta. Nyaka kedves és lendületes ívben emelkedett, a termete
5054 23| még a nekiszaladásra is, s lendülettel csaphat rá, váratlanul.
5055 9 | õszinte. Érzem, hogy te lenézel engem. Igenis megvetsz engem,
5056 16| városi urakat mélységesen lenézte, félvállról vitatkozott
5057 2 | kinevettetek a nõvéreim miatt, és lenéztetek, hogy az életemet alárendeltem
5058 8 | az utcán az olvadás szele lengedezett, részegen muzsikáló tavaszi
5059 16| fölött puha gõzfoszlányok lengettek. Fönn a mennyezeten egy
5060 13| üdvözlettel szóltak át a hegyen lengõ zöld testvéreiknek, melyek
5061 11| sötét lombok, cifra virágok lengtek, az orgonák pedig hatalmasan
5062 8 | lehunytam a szemem, mintha álmos lennék, s eszembe jutott a sötét,
5063 20| nénike, semmi egyéb. Te lennél a halál? Hisz egy kukac,
5064 23| füst és korom. Csak már túl lennénk rajta.~- Végre - mondta
5065 7 | mindent nyer ezáltal. Egész lénye helyeselte a halált, neki
5066 4 | tõle távol töltöttem el, lényegében semmit sem különbözik attól
5067 18| meghallja, ennyit mond:~- Lenyeltem egy tût.~Csönd lesz. Aztán
5068 8 | Két csendõr bekísér. Hajam lenyírják, földszínû rabruhába bújtatnak.
5069 17| ilyenkor nyit kaput, a lépcsõházat söpri, a garádicsokat sikálja.
5070 5 | jöttünk, lihegve álltunk meg a lépcsõházban, csuromvizesen. Egy sarokba
5071 4 | Félve lopózkodtam fel a lépcsõkön. Nem tudom, mitõl féltem.
5072 11| futni kezdett, fölfelé a lépcsõn, és meg se állott az ötödik
5073 11| kilincsét megfogta, ráhágott a lépcsõre, merev nyakkal a hotel ajtaja
5074 3 | ki ne találjunk. Este a lepedõ alatt rendesen vizes lavórt
5075 3 | Csillagot ugrott, vizes lepedõbe csavartuk, kísértetekkel
5076 16| gyékénypapucsban szolgák jöttek eléje, lepedõket cipelve meztelen karjukon.
5077 1 | magica olajlámpácskáját, s a lepedõre színes képeket vetítenek.
5078 11| gépiesen és blazírtan. Lépegetett felfelé, a piros szõnyegen,
5079 14| fényben csillogott, és a lépése bizonytalannak mutatkozott.
5080 1 | figyeltek, nem hallja-e meg a lépéseiket?~Egy hónap múlva azonban
5081 3 | kirohant a folyosóra. Csendes lépések hallatszottak.~- Ki az?~-
5082 6 | sötét violáit. Utána kemény lépésekben sétálni indul a városban.
5083 6 | ezredes otkolónszagú. Öt lépésre meg lehet érezni rajta ezt
5084 8 | Egyszerre észrevettem, hogy öt lépésrõl követ valaki. Egy közönyös
5085 7 | dohányzást.~Máskor ezzel lepett meg:~- Nem iszom bort. Semmit
5086 9 | karácsonykor milyen ajándékkal lepje meg a húgát.~Ezek Budapesten
5087 17| forrongtak fejében. Ruganyosan lépkedett. Künn a téli nap sárgán,
5088 17| recés üvegajtaján a gáz lepkelángja táncolt, benn a padlón gyékény
5089 11| amellyel a dobogóra szokott lépni. A mosoly nem sikerült.
5090 8 | közellétét. Aztán lassítottam lépteimet. Megálltam. Az ismeretlen
5091 16| fényes izzadtságcsöppek lepték el testüket. A tüdõk õrült
5092 2 | papirosokra pár pillanat alatt lerajzolta kócos fejünket néhány vonallal,
5093 16| oligocén és eocén korszakbeli lerakódásokat jött ide tanulmányozni.
5094 17| Csak ezt a két dolgot kell lerázni a nyakáról, aztán visszajön.
5095 20| bökve az arcom, hogy végképp lerázzam a nyakamról.~- Lekéstem -
5096 16| éjszakán az utcai gázláng.~Lerogyott egy fapadra. Öntudata lassanként
5097 7 | vékonyka kabátban járt, lerongyolódva, éhes arcszínnel, nagyon
5098 14| kigyógyuljak a képzelgésembõl. A lesben álló bútorok közt síró szájjal
5099 19| nézetem. Talán nem tetszik?~Lesem a két tanító száját, mit
5100 15| tett-vett. A haja ismét lesimult, az arca merev, nyugodt
5101 8 | mögött csupa titkosrendõr leskelõdhet.~Délután egy kerten mentem
5102 4 | kinõtt az úton, az arcom lesoványodott, a szemeim beestek. Hadd
5103 3 | gyöngybetûket ír. Szemén a pápaszem. Lesüllyeszti a fejét, hogy jobban lásson
5104 1 | elõtte az udvarló, és a lány lesütötte a szemét, mintha ítélõbírája
5105 4 | sápadtan kellene állnia, lesújtott fõvel, gyászruhában. Õ azonban
5106 15| azzal fenyegetõdzött, hogy leszállítja a vonatról. Erre olyan patáliát
5107 7 | néhány kis kellemetlenséget leszámítva - sikerült. Az autóbusz
5108 8 | utcasarkon, úgy látszik, félt a leszámolástól.~Amikor elértem, szepegve
5109 7 | leszokott. A rászokás is, a leszokás is teljesen céltalan volt.
5110 7 | újságolja:~- Tudod mi az újság? Leszoktam a tejrõl és - képzeld -
5111 7 | hogy valamilyen sötét apacs leszúrja. A táncosnõ nem volt otthon.~
5112 9 | Egyelõre a gipszangyalt letakarta az ágyterítõvel, hogy ne
5113 20| szemét. Egyelõre azonban letartóztatlak.~Már vonszoltam kifelé a
5114 3 | talán a cirkáló rendõr, s letartóztatta s bekísérte mindkettõt.
5115 19| mint veszélyes szélhámost letartóztattat. Leghelyesebbnek látszik
5116 5 | pedig nekem fáj. Okos ember létemre tehát nem szabad tûrnöm,
5117 3 | brutálisan bekötötte a szemét, leteperte a földre.~- Engedjetek -
5118 11| Kiveszi a tokból. A húrjait letépi. Elõször a g-húrt, amely
5119 7 | viaszosvászonnal voltak leterítve, és émelyítõen fojtott a
5120 9 | háznál, de errõl a tervrõl letett.~Az ünnepek elõtt pár nappal
5121 16| hajtottak. Fogorvosával letisztíttatta fogairól a borkövet. Közben
5122 23| ráfreccsenõ vért akarta letörölni, tiszta törülközõ, s végül -
5123 7 | barátom, micsoda kényelem.~10~Letöröltem a könnyeimet.~Úgy láttam,
5124 3 | testükön. De a vért némán letöröltük, a sebeken nevettünk, büszkén
5125 4 | elfinomultak, betegek és fáradtak lettek. Szerettem ezt a kilincset.
5126 8 | minthogyha régi ismerõsök lettünk volna.~Széket vett magának,
5127 11| retesszel. Mélyet sóhajt. Leül egy székre. Nagyon boldognak
5128 4 | indulattal fogadná a jövevényt. Leülök a díványra. Csak barátságtalanul
5129 10| hónapi taktikázás után végre leültette kártyázni.~- Most majd kifizetem -
5130 8 | s - gyorsan és vadul - levágták volna fél karomat. Merényletet
5131 11| azonban fel a padról, a levegõbõl leszállt egy halvány léggömb,
5132 23| díványra, és halkan mondta, levegõért esedezõ, szederjes szájjal,
5133 10| megpörkölõdött a kávéház forró levegõjében. Kemény, érdekes gavallér
5134 21| Mert a jóslat megmérgezte a levegõjét. Titkolództatok, de õ észrevette,
5135 21| fényben csillogott a szobai levegõtõl. Értelme azonban egyre gyarapodott.
5136 4 | pillanatban csal meg. A levegõvel, a szobával, az ablakokkal,
5137 4 | nevetõ szamóca meg a zöld levél.~Az üvegajtó egyszerre megzörren.
5138 6 | ezredest. Lehetetlenség.~- Levélben kellene hozzá fordulni.~-
5139 24| tárta kötegeit, a fia régi leveleivel egyetemben, melyeket - esküvel
5140 14| délutánban. Nappal csak a levelek pecsételésekor szokás gyertyát
5141 11| kicsit egyedül maradok. Levelezésemet akarom elintézni. Este a
5142 11| tartotta. Ezzel el is intézte a levelezését.~A díványra heveredett.
5143 12| halálhírei, emlékfürtök, képes levelezõlapok, rongyos szerepek, referádák
5144 11| megnézze, van-e tinta és levélpapír, erõlködve a székre mászott,
5145 18| aki a hosszú tétlenségtõl leverten ült, örült a parancsnak,
5146 3 | a gazdag fiú, és nagyon levertnek látszik. Haja a hideg ellenére
5147 1 | határozottan jobban lett. Az erõs levesek, a finom borok új lelket
5148 21| hogy egy tányérnyi barna levest fõzzenek neki. Atlétacombjai
5149 18| nõk megkérdezése nélkül - levetették a gallérjukat. A többi férfi
5150 7 | szûk cipõ a lábán. Csak ezt levethetné. Igen, ettõl meg kell szabadulni.
5151 25| szépséghibájukat sehogy se tudták levetkõzni, és végül - legtöbben -
5152 17| Ez arra csábította, hogy levetkõzzék. Egymás után hajította a
5153 4 | villa és kés, melyek a meggy levétõl véresek. Egy pohár állt
5154 12| feleségül vette õt, és levitte magához földalatti odújába,
5155 23| Pusz-ta-szent-péter... - Az idegen félig lezárta szemhéjait - mintha aludni
5156 23| tiszta, rimánkodó kék szeme - lezárult, egyenletesen, tisztán lélegzett.
5157 15| Hány hét a világ, öcsém?~A libapásztor bután bámult rá. Ezen nagyon
5158 15| találkozott egy kis gatyás libapásztorral.~- Hány hét a világ, öcsém?~
5159 14| gyertyaláng fényes karéja ide-oda libeg a még fényesebb délutánban.
5160 17| boldogan nézte a szoba közepén libegõ gázt, a falakat, ruháit,
5161 13| kinyitotta szemét, csöngetett, a lidércnyomás hatása alatt rekedten kiabált.
5162 13| melynek alján néhány csöpp likõr csillogott. Mély érdeklõdéssel
5163 13| pirosarany pántlikás szivarok, likõrösüveg sárga pántlikával, és egy
5164 13| felébredt, valami sárga likõrt hörpintgetett. Aztán megint
5165 5 | csurgó ablakok mellõl nézte a lilafényû, elektromos csöppeket.~Estefelé
5166 11| hátratett kézzel. Nézte liliputi alakját. Hosszan növesztett
5167 15| hallgatta a hosszú-hosszú litániát. Künn a kis, szûk utcákon
5168 6 | nyolcig - télen-nyáron - célba lõ. Azután felhúzza a házi
5169 21| kigyulladt a föld, véres csóvák lobbantak az ég mind a négy sarkán,
5170 9 | karácsonyi gyertyák vidám lobogását.~- Az a szép rajta - szólt
5171 21| házak égtek, nyugtalan lobogással. A nép félt, mint az oktalan
5172 24| most már kezében egy szál lobogó gyufával, hogy titkos ellenségei
5173 25| tüzes szavak, pirosak, lobogó-lilák és enyhén-kékek, melyek
5174 20| jelzõlámpák, felgöngyölt piros lobogók álltak õrt. Itt egy lélek
5175 12| Mûvésznyakkendõjét gõgösen lobogtatta. Hajadonfõtt járt az utcákon,
5176 21| Az ágyra emelték, vízzel locsolták, kinyitották a ruháit. Már
5177 3 | mered maga elé.~Most már lökdössük, hogy tegyen valamit, õ
5178 16| tréfás, jéghideg sugarak lövelltek ki. Még a nyújtóra is fölkapaszkodtak.
5179 7 | halvány nyakában aranypénz lóg, a szemük türkiz, a szalagos
5180 7 | kávéházban ült, a fejét lógatta, de nagyobb optimistát alig
5181 9 | Ment-mendegélt a fehér éjszakában, lógatva sovány fejét. Gémeskutakat
5182 8 | merényletet, hanem a rend, az õsi logika ellen.~A lopást sohase tudjuk
5183 5 | kénsárga és fekete drapériák lógtak. Egyszerre mindketten megálltunk:~-
5184 17| vékony, áttetszõ hártyává lohadt.~- Még most sem vagyok tiszta -
5185 6 | tábornok otthagyta az ebédjét, lóhalálában sietett az ezredeshez, aki
5186 6 | és negyvenéves korában, lóháton és gyalog, meggyszín tábornoki
5187 7 | nyöszörögve rázendített a Lohengrin nyitány-ra.~Bogumil élvezettel
5188 1 | átölelték a falakat, és egy-egy lomb betolakodott a betegszobába
5189 2 | kavarva, türelmesen vezették a lombfûrészt is, mely keze alatt fantasztikus
5190 4 | egy légy mászik, az ágy lomhán terpeszkedik végig a szobában,
5191 15| szilvuplé... szilvalé...~A telet Londonban töltötte. Elég jól érezte
5192 17| szegény ember szegénytõl lop. A markõr hetekig mesélte
5193 8 | robbanásszerû van minden lopásban. Utána pedig oly nagy a
5194 8 | Parancsoljon.~- Abban a lopási ügyben kérném a részleteket.~
5195 8 | az õsi logika ellen.~A lopást sohase tudjuk megérteni.
5196 16| fölhúzatta, hogy titokban lopja ki vendégét a városból.
5197 8 | csak nem bûn, hogy tõlem lopnak?~Ma estefelé találkoztam
5198 8 | hogy csak errõl van szó. Lopni bûn. De az csak nem bûn,
5199 24| szekrényt. Lábujjhegyen lopódzott be szobájába, az ajtó mögé
5200 1 | szerelmesek mindig tolvaj módon lopództak be a szobába, és visszafojtott
5201 25| a legkoldusabb. Bánatot lopott.~Tulajdonképpen csak késõbb
5202 4 | melyet meglóbál a szél.~Félve lopózkodtam fel a lépcsõkön. Nem tudom,
5203 22| ról beszéltek. Ilyenkor lopva, nehogy észrevegyék, utánuk
5204 25| selyemruhában jár, arca vékony, és lornyonon át nézi az idegeneket, éles
5205 15| lefúvás elõtt - lebukott a lóról, a porban, az éles napfényben
5206 11| felmetszi a késével, lobog a lószõr, indulhatunk.~Eleinte kissé
5207 7 | s a kávéház mennyezetébe lõtt, egymás után hatszor.~Dicsérte
5208 13| hitte, hogy pisztolyból lõttek. Zakatoló szívvel ült az
5209 22| kávénál.~Arca fehér volt, lottyadt, szomorú. Kissé eltakarta
5210 25| ki volt ez a szemüveges lovag. Talán-talán egy készülõ
5211 2 | áhítatos tisztelet és a lovagi becsület hangján lehet beszélni.
5212 21| sivalkodnak, és seprûnyélen lovagolnak a holdba. Az asztrológust
5213 21| mérsékelni, mindig az elsõ sorban lovagolt, mintha keresett volna valamit.
5214 15| megnézte a teheneket és a lovakat, beszélt a parasztokkal.~
5215 9 | cigarettatárca az ágaskodó lóval s a gipszangyal is, mely
5216 21| vállperecébe. Lebukott a lováról.~„Ez lenne az a nyíl?” -
5217 21| HÁBORÚ~Két év múltán egy lovascsapat tört be az országba. Felperzselt
5218 11| találják meg. Eszébe jut a lovat játszó két fiú. Játszani
5219 22| éjszakába, rágta a pezsgõtõl lucskos bajuszát, s a kéjtõl hörögve
5220 23| Kabátja, mellénye most is lucskosan tapadt oda testéhez. Orra
5221 3 | látott átsuhanni.~A borzalom lúdbõrözött végig gerincünkön. Arcunk,
5222 23| volna. Forrón és gyorsan lüktettek ütõerei. Úgy látszik, meghûlt
5223 2 | csak be kell fejeznem... a Lujzának... vagy a Jolánnak...~Ma
5224 2 | kelnek a leányok. Sokáig lustálkodnak az ágyban, aztán hosszan
5225 17| vastagon borította a puha, lyukacsos, színesen villogó szappanréteg.
5226 4 | neki, mint egy beteg kis macska.~Az utcán megyek, idegen
5227 14| kutya szeme is véres. Csak a macskák ülnek a homokon. Mind a
5228 14| ülnek a homokon. Mind a hét macskánk a hinta elé telepszik, körmét
5229 17| mozdulatlanul égett, mint egy nagy macskaszem, a zúzmarás levegõ, a fehér
5230 21| Ne, kisfiam, meghûlsz.~Madarásznia, patakban fürdenie sem volt
5231 16| nemzetnek.~Oly boldog volt, hogy madarat lehetett volna vele fogatni.
5232 18| soványak voltak, tapogatták madárcsontú termetüket, és tétován nézegettek
5233 5 | esernyõ hasonlít egy regebeli madárhoz is, különösen, ha ki van
5234 25| egyszerû és szomorú. Szegény madárka, egy régi esõköpenyben.
5235 7 | beforradt harapással.~- Mademoiselle - fuvolázta Bogumil, és
5236 11| kis életét rakták ki. Egy madridi esetre emlékezett, amikor
5237 9 | köszönjük. De miért vered magad ilyen költségbe.~- Tetszik? -
5238 24| óvjon, Károlyka, vigyázz magadra, Károlyka. A tarisznyájába
5239 19| zsarnok. Revolvert nem hordok magamnál, fegyverem nincs, csak egy
5240 20| te vagy az? - ordítottam magamon kívül. - Te lopod el a szemeket,
5241 24| állapodott meg, melyekben nem magánemberek laknak, és már a külsejük
5242 20| ezekben? - kérdeztem.~- Magánvagyonom.~- Nyissa ki.~- Szó sincs
5243 25| régi esõköpenyben. Fáj a magányossága. Ezért érdeklõdöm maga iránt.~-
5244 23| csönddé szûrõdik, és végtelen magányosságot áraszt, amilyent csak izzó
5245 23| Egyelõre még csak egyszerû magánzó, nedves kutyaszemmel. Sehogy
5246 2 | A régi volt. Szemöldökei magasra szöktek, arcára kiült a
5247 2 | beszélhetünk, kedvünk szerint magasztalhatjuk vagy bírálhatjuk õket, csak
5248 12| Csüggedetlenül - mondta a súgó magasztosan.~Az elfogulatlan szemlélõ
5249 21| gyávák voltatok ahhoz, hogy magatok parancsoljatok a jövõnek,
5250 21| lenne az a nyíl?” - kérdezte magától, és sokáig nézte a nyilat.~
5251 1 | Halkan meggyújtják a laterna magica olajlámpácskáját, s a lepedõre
5252 22| kivégeztetni késsel, akasztófán, máglyán. Halál, halál, halál.~Szédülten
5253 16| s föl járkálva, lázasan magoltak, különösen az udvariassági
5254 13| bútorok, melyek teleszívták magukat nedvességgel, a túlfûtött
5255 8 | ellenségeim. Ha járnak az utcán, magukban mosolyognak. Lakásom elõtt
5256 19| nem lehet segíteni, mert magukon nem akarnak segíteni, szeretik
5257 6 | kultúrájának él, kissé nõies. Innen magyarázható talán, hogy a fess és karcsú
5258 8 | tekintettem rá.~- Detektív - magyarázta.~Kicsit lehunytam a szemem,
5259 15| a színe valaha kék volt, magyarkék, balatonkék, most mocsárszínûvé
5260 15| azt olvastam, hogy a régi magyarok elpusztították az egész
5261 15| Különben nem ismerem a magyarokat. Nem tudom, mi a magyar
5262 16| ruccantak ide le egy kis magyaros murira. A vendégek névsorában
5263 18| zsíros mellüket, a puffadt májukat, az elõrenehezedõ, bõröndszerû
5264 13| lazította meg a hó tömbjeit, már május felé járt, mikor még mindig
5265 20| orchidea és a kaliforniai mák olcsó keverékével. Általában
5266 7 | csecsebecsékkel, üveggyöngyökkel és Makart-csokrokkal - ékesített fel.~- Nem kell
5267 13| belesüppedni, egyre sûrûbb, mákonyosabb zsibbadást vágyott szegény,
5268 17| gondosan. Tiszta akart lenni, makulátlan. Könnyû szappanhabban fürdött,
5269 4 | többiek. Egy kis kávéház malachitasztalánál reggeliztem, cigarettáztam,
5270 20| monsieur, pour un petit bébé malade. Ugyanaz a fekete selyemruha,
5271 21| ellátták mindenféle égi malaszttal, de most lelke mélyén nyugtalankodott,
5272 20| pipafüsttõl sötét éttermen, málházón és folyosókon keresztül,
5273 24| gyárak és raktárak, vagy malmok épületei, melyekbõl titokzatos
5274 14| dalestélyen. A tánc után jeges málnalét ivott. Hajnalfelé köhögött,
5275 12| szobája ajtaján kopogtatott.~- Malvin - súgta a szokott fahangján -,
5276 7 | összekeveredett elõtte a mámor fellegeivel.~Évekig nem
5277 22| észre. Az egyhangú munkában mámora is volt, különösen, ha valami
5278 14| átadom magam a délutáni mámornak. A hipnózisnak ezt a primitív,
5279 7 | indul a vonatja hazafelé.~Mámorosan indult el a szállodájába.~
5280 13| fiatalkorában elványadtak, mámorra áhítoztak, mely puhább és
5281 18| csemegés tálból, mogyorót, mandulát és datolyát.~- Tessék -
5282 21| A fehér papír az ég kék mappáját jelentette, a fekete pontok
5283 23| van ilyen arca, kit kígyó mar meg.~Hevesen vert az idegen
5284 15| de sokáig itt sem volt maradása. Mikor elment, megbocsátóan
5285 1 | múltán is megmaradt egy kevés maradék húsa, s ez se nem nõtt,
5286 15| botránynak. Vacsora végén a bora maradékával leöntötte a borfiút:~- Nesze,
5287 24| maga elé. Itt tovább nem maradhat. Mindent fárasztónak, gyûlöletesnek
5288 24| lakott. Igaz, hogy itt se maradhatott nyugodtan. Régóta rossz
5289 19| vagy õ, vagy én, ketten nem maradhatunk.~Elvicsorította a száját,
5290 3 | Várjatok - suttogják -, maradjatok fekve.~Az izgalomtól alig
5291 22| vasárnap otthon kellett maradnia, epésen járt föl és alá.
5292 5 | ivott? Nekem egyedül kell maradnom. Kemény ágyon alszom, szikár
5293 11| impresszáriónak -, kicsit egyedül maradok. Levelezésemet akarom elintézni.
5294 23| kiment a jegyszedõ, magukra maradtak. Kevesen utaztak, az utasok
5295 15| mindig mondtam, azok is maradtok. ~Este a hotelban lefeküdt.
5296 17| pillantott. A víz azonban marasztalta.~- Még van néhány percem -
5297 8 | enged el, mint ahogy a kopó marcangolja a foglyul ejtett nyúl véres
5298 19| kövér. Itt hagytatok engem a marcangoló, nyomorult, buta emberszeretetemmel,
5299 6 | csap.~- Van sovány, csontos marhahús ecetes tormával?~Általános
5300 6 | ebédet. Minden nap csontos marhahúst eszik, de megköveteli, hogy
5301 17| hallgatni, kártyázni durákot és máriást. Az asszony kutyamódra szaladt
5302 25| GLÓRIA~A nyelvtanítónõ - akit Marie-nak hívnak - az ötödik emeleten
5303 19| kis tanítót, früstökre. A marka irtózatos, a körszakálla
5304 22| úr. Öt koronát nyomott a markába borravalóul.~- Nem baj -
5305 14| elértem a zongorához. Úgy markoltam a szivarok közé, mintha
5306 17| meghalni: sietni kellett a markõrhöz, a pikolóhoz és a feleségéhez.
5307 17| azt, amit akart. És még a markõrnél is nagyobb baj volt az újpesti
5308 17| két évvel ezelõtt valami markõrrel együtt szolgált egy ferencvárosi
5309 17| intézd el a három ügyet: a markõrt, a pikolót és a feleséged.
5310 16| kõpadra fektette, ahol egy markos legény dörzsölõkesztyûkkel
5311 18| beszélt, hogy a hisztérikák marokszámra nyelik a tûket, egészségük
5312 21| rettenetes jelek mutatkoztak. Mars tûnt fel, a vér és õrület
5313 10| mondja: „Én vagyok a világ mártírja.” A kövér ember pittyedt
5314 5 | A szívembe mintha kést mártottak volna, felriadok, fáj a
5315 18| összekócolták a hajukat, hamuba mártották a homlokukat, és itt ülnek
5316 10| három és négy közt. Egy kis márványasztalnál ült, és aludttejet ivott.~-
5317 10| emberek szórakoznak, egy márványasztalra, egy gyufára, egy székre
5318 14| karcsú, mint a hattyú, márványszínû arccal, báli legyezõvel,
5319 11| boszorkánytáncot lejtett. Egy agg tudós márványszobra körül sötét lombok, cifra
5320 7 | ácsorgott, valami fehér masamódlány, egy csöpp francia ördög,
5321 5 | lányokat, ezeket a szöszke masamódokat és nyomdászlányokat nem
5322 13| tétetett át, egyik szobából a másikba, vagy egy tükröt függesztett
5323 7 | egyikben mindenre rászokott, a másikban mindenrõl leszokott. A rászokás
5324 23| se volt. Egyik ajtótól a másikig küldték, de konyakot sehol
5325 15| koporsót egyik kezével, a másikkal pedig tartotta a fejét,
5326 21| fog, és szeretni fogják. Másként szomorú az élete, és rövid.
5327 12| elárulta a társaság titkait. Máskülönben a tojás sohasem változott
5328 22| után, s már olvasta is a másnapi újságokban nevét a jelenvoltak
5329 4 | kattogott velem.~Számláltam a másodperceket, és a vonat zörgésével együtt
5330 23| bocsátotta a fiút, kit életében másodszor és utoljára látott. Talán
5331 24| vakbuzgóság volt írva. Egy hónapig másolgatta-rendezgette írásait. Mikor elkészült
5332 17| értette, hogy a borotvát mire másra lehet használni, mint borotválkozásra.~
5333 25| hogy semminek se õ az oka. Másrészt - legyünk õszinték - egy
5334 9 | Egyszer tetszett neki, másszor nem tetszett. Még éjszaka
5335 21| száján. Aztán lassanként torz maszkká, hideg rémületté fagyott
5336 3 | vagyunk, az elsõ emelet felé mászunk a sötét folyosón.~Legelöl
5337 3 | tintás arccal jött be a matematikaórára.~Novemberben már járvánnyá
5338 7 | csinálnak itt. ~Csempe és mázos paraszttányérban tettek
5339 14| ez az ember, aki a vállán mázsányi terhet cipelt, a szemében
5340 13| reggel, fölébredés után, mázsasúlyúnak érezte testét, és nagy megerõltetésébe
5341 23| kalácsot, narancshéjat, mazsolaszõlõt hozott neki, gyermekkorában.
5342 17| orfeumba mehetne, csak gazdag mecénást csípne, aki kitaníttatja.
5343 13| lihegve ébredt, nem tudta, meddig feküdt eszméletlenül. Ekkor
5344 16| szobrocskákkal körülvéve aludt a medence, mely fölött puha gõzfoszlányok
5345 16| gõzbe, többféle langyos medencébe, majd egy kõpadra fektette,
5346 16| Az ügyvéd belökte a forró medencéhez vezetõ sárgaréz ajtót. Fülledt,
5347 16| és izmait. Innen a hideg medencékhez mentek, melyekben kéken
5348 24| ez a sárgaarany, keserû medicina sem segített. Szeme megnõtt,
5349 11| mint valami kék-aranyos medicinát.~A parkban, ahol az impresszárióval
5350 19| akkor megkövetelem, igen: meg-kö-ve-te-lem, hogy emberségesen bánjon
5351 16| mint kalauz. A geológus megadóan követte egy kerten át, mely
5352 11| nevelése azonban mindig megakadályozta abban, hogy valami merészet
5353 16| hosszú-hosszú évek keserû ízét, a megalázásokat, mellõzéseket, s a sörkocsmában
5354 21| hogy késõbb annál jobban megalázzák. Azelõtt sokra becsülte
5355 6 | télen a behavazott piactéren megáll, és összeszorított szemével
5356 20| Igaz, a korát nem tudtam megállapítani, húsz és negyven év közt
5357 8 | ki cigarettám hamujából megállapítja jellememet? Ugyan. Akkor
5358 16| a családi tanács nyomban megállapította, hogy késedelemre nincs
5359 14| csillám reszketett rajta. Megállapítottam, hogy az élõk arcképei megbarnulnak,
5360 18| sértette a szemüket. A társaság megállapodott abban, hogy a csillárt lecsavarják,
5361 22| államtitkár... Múltkor a miniszter megállított a folyosón... Parancsolj,
5362 1 | üvegharangját, és a mutatót megállította. Három óra volt. Kulccsal
5363 8 | táviratoz titkos jeleket. Egy megállónál leszállt. Én utána. Végére
5364 14| 11~Néha azonban hõsiesen megállottam. Minden erõmet összeszedtem,
5365 8 | Aztán lassítottam lépteimet. Megálltam. Az ismeretlen erre továbbment,
5366 5 | lógtak. Egyszerre mindketten megálltunk:~- Hopp - mondta -, ottfelejtettem
5367 5 | silabizálok ki, azt, hogy a lány megázik. Kiveszem az órámat. Azóta
5368 10| elõtte. Bevallja neki, hogy megbánta tréfáját. A másik, az egyszerûbb
5369 14| Megállapítottam, hogy az élõk arcképei megbarnulnak, a halottakéi pedig megkékülnek.~
5370 4 | Ráhajoltam a kilincsre, és megbénultan néztem benne az arcom, a
5371 23| ugrott fel a fiú a kocsiba. Megbeszélés szerint szájon csókolta
5372 6 | jelenti: pihenj. Bizalmasan megbeszéli velük az ebédet. Minden
5373 21| hosszú palástban. Fején megbillent a korona, éles pereme belevájt
5374 24| egy szót sem... Magasabb megbízatás... Hivatalos titok...~A
5375 20| vehettem. Határozottan nem volt megbízható nõ. Kezén régimódi félkesztyû.
5376 22| gond... Szorgalom... megbízhatóság... kitartás... tehetség...
5377 19| bemutatkoznék nekik: Uraim, megbocsássanak, én több óra hosszat hallgattam -
5378 10| volna mondania. Azt, hogy megbocsát. A gavallér kétségbeesett,
5379 15| maradása. Mikor elment, megbocsátóan intett a kezével.~- Ángliusok,
5380 17| elhatározta, de a föltevés kissé megbolygatta azt, amit akart. És még
5381 17| felesége szobájában lesz, és megborotválkozik. Mert az álla még borostás
5382 20| Ekkor - egy pillanatra - megborzongtam. Utálatosnak találtam, hogy
5383 3 | van készülõben. Egyszerre megbotlik, a nevetés reá irányul,
5384 21| koronával. Ekkor hirtelen megbotlott a hosszú palástban. Fején
5385 23| bokáig pocsolyákba toccsanva, megbotolva minden göröngyben és kavicsban,
5386 8 | És - kérdeztem - legalább megbüntetik a tolvajt?~- Ha teljesen
5387 5 | siránkozva, mint egy lány, aki megbukott a vizsgán.~Legjobb lesz
5388 12| össze, s a lány annyira megbûvölte, hogy - hirtelen elhatározással -
5389 12| szorongatott a kezében.~- Megcsaltatok - ordította, és sírva fakadt. ~
5390 7 | nap besütött az ágyára, s megcsiklandozta talpát.~- Nagyszerû napom
5391 4 | hogy meglát egy cseléd vagy megcsíp a házmester, és hangosan
5392 10| Legjobban szerette volna megcsókolni fehér, különös arcát. Most
5393 2 | ismételte.~És elsápadt. És megdermedt. És megint hebegni kezdett.
5394 12| zakatoltak, szüntelenül. A csend megdermesztette a házat. Felesége reggelenként
5395 10| utalványon visszaküldi pénzét megduplázva. Aztán még néhány megoldás.
5396 11| rövidnadrágját is. Közben megéhezett. Éhségét még a vénségénél
5397 7 | emberek révéhez, a teljes megelégedéshez.~5~Mirõl szokott még le?~
5398 16| formulákat. Az ügyvéd nem volt megelégedve az eredménnyel. Egy éjszaka
5399 21| betegsárga fényben újra megelevenedett az álom.~Erre a trónra mászott
5400 5 | Amihez nõk nyúlnak, egyszerre megelevenül, sírni-ríni kezd, mint a
5401 10| takarítónõjével tárgyalt a megélhetés lehetõségeirõl, aljas szánalommal
5402 3 | Jönnek.~- Õk azok?~- Õk.~A megenyhülés sóhaja szakadt fel. Visszaosontunk
5403 5 | Alig gyújtom meg a lámpát, megered az esõ.~Kopog az ablakon,
5404 12| boldog, forró patakokban megeredtek:~- Ó, mûvészet... ó, dicsõség...
5405 13| nedvességgel, a túlfûtött szobában megereszkedtek, a legyalult fenyõfák hangos
5406 15| észre, s az õrült svadron megeresztett kantárszárral végigvágtatott
5407 16| asztalra.~Egy héttel a tudós megérkezése elõtt eszébe ötlött, hogy
5408 16| Még két hét volt a tudós megérkezéséig, de a családi tanács nyomban
5409 1 | Alattomosan és ravaszul mindennap megérkezik. Elõször végiglúdbõrzik
5410 13| mázsasúlyúnak érezte testét, és nagy megerõltetésébe került, hogy átvánszorogjon
5411 21| porcogói, izomszalagai megerõsödtek, keményen tartotta kis nyakát.
5412 2 | néhány vonallal, amelybõl megértés, humor, egy mûvész könnyedsége
5413 16| család, tekintve, hogy ezt megértette, fokozott buzgalommal szolgálta
5414 19| korhelyeket. Legyen ember, legyen megértõ, okos, becsületes ember,
5415 22| Nem azért mondom. Hiszen megesik. Különösen a mai világban.~-
5416 19| krokodilus állkapcái. Mindennap megeszik néhány ilyen kis tanítót,
5417 9 | Könnye lecsorgott, és azonnal megfagyott. De jólesett sírnia. Szürcsölte
5418 24| ha hosszabban gondolt rá, megfájdult a feje, és összekuszálódtak
5419 4 | tovarobogó kétfogatú függönyét. A megfakult és puha aszfalton színes
5420 21| Csak takarózz be. Mert megfázol.~Másnap az ebédnél észrevette
5421 1 | ordított türelmetlenül -, mert megfázom.~A néni gondosan bebugyolálta.
5422 1 | szobába, az apa pedig erõsen megfeddette a szerelmeseket. Botrány
5423 14| hangolgatott. A tántorgását is megfejtette az apám. Mielõtt munkába
5424 21| sötétté és izgágává tette. Megfeledkezett az angyalokról is, s az
5425 9 | üzleteket, keresett valami megfelelõ ajándékot, de nem talált.
5426 11| megfürdött, teát ivott, és megfésülködött.~- Monsieur - mondta az
5427 21| gyõzelmek szakadatlan sora megfiatalította, agg teste csupa villanyosság
5428 13| fölvillanyozták, majdnem megfiatalították. Egy öregedõ, de ifjúságot
5429 8 | éreztem, hogy üldöznek, megfigyelnek. Ötéves koromban elloptam
5430 2 | karcolnak a férfiak arcára. Megfizettetek a nevetésért, barátaim.
5431 24| elaludni.~Egy délután világosan megfogamzott agyában a gondolat, hogy
5432 22| azt a kifürkészhetetlen és megfoghatatlan bölcsességet, mely a vizet
5433 19| harmonika. Szerettem volna megfogni a kezét: ne bántsa magát,
5434 23| taglejtést, melyet már csírájában megfojt, kis küzdelem után pedig
5435 15| mely, úgy látszott - rögtön megfojtja. - Ezek a marha taliánok...
5436 13| életért álmodunk, és nem megfordítva van-e, hogy az álomért élünk?
5437 3 | csiklandozni, csupa szeretetbõl megforgatni, elverni, megrémíteni, s
5438 16| kapott, mely komoly alakját - megfosztva tudományos méltóságától -
5439 11| szobájába, langyos vízben megfürdött, teát ivott, és megfésülködött.~-
5440 7 | kószálni, hogy még egyszer megfürödjön a város fényében és villogó
5441 13| szemükbõl, könnyelmûen, meggondolatlanul elvetik ezeket a nagy, titokzatos
5442 4 | villa és kés, melyek a meggy levétõl véresek. Egy pohár
5443 4 | ebédlõben a tányéron kettévágott meggyes rétes, villa és kés, melyek
5444 10| édeseim.” Az az úr kegyetlen: „Meggyilkollak mindnyájatokat.” Csak látszóan
5445 4 | beleharapni a párnákba, odatenni meggyötört szívemet, hogy késõbb, ha
5446 19| teremtett embert.”~Régi meggyõzõdésem, hogy az embereken nem lehet
5447 13| már látta a célt. Arra a meggyõzõdésre jutott, hogy az álmait folytatni
5448 3 | szeszélyünk szenvedéllyé és meggyõzõdéssé válik. Így történt ez nála
5449 8 | egy pillanatra, magam is meggyõzõdhetnék. De megnézni lehetetlen,
5450 14| elkezd hangosan zokogni. Meggyújt egy gyertyát. A gyertyaláng
5451 1 | sarkában dereng. Halkan meggyújtják a laterna magica olajlámpácskáját,
5452 4 | gyertya áll, melyet vigyázva meggyújtok, lefekszem az ágyba, a két
5453 5 | haza, hogy lefeküdjék és meggyújtsa a lámpát. Én csak arra gondolok,
5454 3 | késõbb engedik meg, hogy meggyújtsunk egy szál gyufát. A gyufafényben
5455 25| és enyhén-kékek, melyek meggyulladtak és világítottak a sötétben.
5456 13| viaskodva emlékezni próbál. Meghagyta, hogy semmi áron se zavarják,
5457 16| ügyvédbe. Eléje állt, mélyen meghajolva hallgatta a geológust, ki
5458 8 | Honnan tudja?~Mosolygott. Meghajtotta magát. Mutatni akartam neki
5459 18| az ember egész váratlanul meghalhat. Mindenki emlékezett valamire.
5460 18| határozottsággal, hogy mindenki meghallja, ennyit mond:~- Lenyeltem
5461 4 | vagyunk, mikor már régen-régen meghaltunk? Ez tilos földi szemeknek.~
5462 19| iskolaudvarokon számtalanszor meghánytak-vetettek. Azonkívül nem vagyok rossz
5463 17| akarná ölelni a szobát, s meghatódnék azon, hogy ideérkezett.
5464 23| édesapa.~Kissé maga is meghatódott ezen az istentelen, kajánul
5465 16| vele, leemelte kalapját, meghatottan vette tudomásul a bizottság „
5466 23| mosolygott az ötleten, és komoly meghatottsággal gondolt nénikéjére, ki mindig
5467 1 | kék szemei a jóságtól, a meghatottságtól, a gyengeségtõl állandóan
5468 1 | beteg. A sok kendõtõl szinte meghízott. Keményen és hõsiesen bámulta
5469 2 | igaznak. Mert a kitartása meghozta a gyümölcsét, ha nem is
5470 18| sem mertek, mert féltek a meghûléstõl. Késõbb az öregurak - a
5471 11| ingét összegombolta, nehogy meghûljön, gondosan becsukta, mint
5472 21| akarok, apám.~- Ne, kisfiam, meghûlsz.~Madarásznia, patakban fürdenie
5473 24| hogy titkos ellenségei meghunyászkodjanak. Minden bútor alattomosan
5474 19| kifejtettem neki. Akkor aztán meghunyászkodott. Az arcába vágtam, hogy
5475 1 | tartotta. A vánkosait nem tudja megigazítani, nem értett a hõmérõhöz,
5476 23| Hátradõlt a bársonytámlára, és megigazította nyakkendõjét, melyben bizalomkeltõen
5477 9 | szállójába, ott lefektették. Megígérte nekik, hogy másnap meglátogatja
5478 3 | gondoltunk. Az õsz érzéki zamata megigézett, buja rothadtsága visszarémített.
5479 20| és pirosító. Most igazán megijedtem tõle.~Felpittyesztette ajkát,
5480 3 | akik közel állunk hozzá, megijedünk, valami retteneteset sejtünk,
5481 17| levegõ, a fehér háztetõk, a meginduló villamosok az élet kedvét
5482 1 | hasonló egy angyaléhoz.~Megindult a menet. A zenészek az égnek
5483 2 | elkövettek.~Érdekelt a beszéde. Meginvitáltam vacsorára.~Gyula gondolkozott.~-
5484 20| mindennél nagyobb volt, hogy megismerjem õt. Izgatottan nézte a csuklójára
5485 24| jótékonysági intézmények rendre megismerték, de vigasztaló szónál többet
5486 25| kérdõ mondatot még egyszer megismételte, múlt idõben - végzett múltban -,
5487 6 | játék minden áldott nap megismétlõdik. Benn a konyhában reszket
5488 22| vidéki pincér... Nem baj...~Megivott még egy pohár pezsgõt, belenézett
5489 19| fõ-fõ-fõfelügyelõje vagyok. Ezzel azonban megjárhatnám. Az internacionális pedagógiai
5490 7 | pálinkát.~Bogumilnak tetszett a megjegyzésem. Ettõl a naptól kezdve szilvapálinkát
5491 2 | de úgy hallottam, hogy megjelentek Gyula unokahúgai és a nõvéreinek
5492 21| úgyse mertem szólni. Mióta megjósolták fiad halálát, fenséges füleid
5493 21| készíttetett a fia sorsáról. Megjósoltatott, hogy a királyfi háborúba
5494 20| válaszolni kell, s miután megkapja a pénzt, oly gyorsan elkotródik,
5495 22| fizetési osztályba lépett, és megkapta a méltóságos címet, váratlanul
5496 8 | tudja hát senki.~Tegnap este megkaptam az idézést („idézés bûnügyben”)
5497 3 | egyre jobban, aztán lassan megkarcolja a késsel, a padlón nedves
5498 14| megbarnulnak, a halottakéi pedig megkékülnek.~3~Különösen délután sokat
5499 18| felmagasodott, a szeme nézése megkeményedett, úgy várt, mint az ötödik
5500 5 | Valószínûen már otthon is van.~Megkeményítem a szívemet, elfelejtem õt,
5501 18| Késõbb az öregurak - a nõk megkérdezése nélkül - levetették a gallérjukat.
5502 25| tanítványa naponta tízszer megkérdezi, hogy és mint van. Ha felel,
5503 15| hámozott meg. Az almánál megkérdezte:~- Nincs más?~A felesége
5504 5 | családapja vagyok.~Holnap reggel megkérem õt. Már virrad. Künn megint
5505 4 | Az asztalon tû és cérna, megkezdett varrás, a szomszéd szobában,
5506 9 | Kidobtátok a szemétre. Megkínáltál cigarettával is. A cigarettatárcámat,
5507 19| állat lehetsz, hogy így megkínzol egy teremtett embert.”~Régi
|