11-bak | bakak-buves | buvol-egyik | egyip-ertun | erzek-folfe | folfo-hajta | hajto-huszo | hutle-karos | karri-kivil | kivin-lehel | lehet-megki | megko-negyv | nehan-oszon | oszol-remul | rende-szamt | szamu-tanye | tapas-udvar | ude-viasz | vicen-zurza
Fejezet
5508 18| ment a másik szobába. Vilma megkönnyebbülést érzett. A tükör elé ült.
5509 8 | nem is gondoltam. Mennyire megkönnyebbültem. A detektív figyelt arra,
5510 18| volna ledobni a földre, megkönnyebbülten tovább szaladni, akik pedig
5511 6 | már a polgármestert is megkörnyékezték, hogy tegyen valamit a katonai
5512 19| a kötelességem, de akkor megkövetelem, igen: meg-kö-ve-te-lem,
5513 6 | csontos marhahúst eszik, de megköveteli, hogy a húskészítésre való
5514 3 | igazgató hálószobájába, megközelíteni az ágya fölött lógó szenteltvíztartót,
5515 15| fõzelékhez nem nyúlt, a tésztát megkóstolta, és két almát hámozott meg.
5516 16| micsoda szörnyûség lenne, ha meglátnák õket.~Az állomásig tûkön
5517 19| ti, akik nem akartátok meglátni, hogy szembe veletek ül
5518 7 | rendeljen helyettem is.~- Majd meglátod, milyen pörköltet csinálnak
5519 9 | Megígérte nekik, hogy másnap meglátogatja majd õket, de a hajnali
5520 22| fõispán úr õméltóságát jöttem meglátogatni, de nem volt itthon... Sajnálom...
5521 4 | együtt énekeltem:~- Most meglepem õket, akik eddig vidáman
5522 3 | Kártya.~Még mindig van valami meglepetése:~- Dohány.~Végül egy rúd
5523 1 | a beteg felébredhet, és meglepheti õket.~2~Az apa puha, olvadozó
5524 9 | Voltaképp kevés dologgal lehet meglepni az embereket. Arra gondolt,
5525 14| sírni kezdtem. A hangoló meglepõdve nézett reám. Nem értette,
5526 24| Este elhatározta, hogy meglesi a szekrényt. Lábujjhegyen
5527 4 | esténként befúj a szél. A szél meglibegteti a fehér függönyt, árván,
5528 4 | a fehér függönyt, melyet meglóbál a szél.~Félve lopózkodtam
5529 1 | volt. Annyi idõ múltán is megmaradt egy kevés maradék húsa,
5530 21| Hajótörést szenved. De innen is megmenekül.~Az asztrológus köhögött.~-
5531 21| hogy sorvadt. Mert a jóslat megmérgezte a levegõjét. Titkolództatok,
5532 6 | barátságosan kell neki megmondani.~- De ki vállalkozik rá?~
5533 19| ahogy vagyok, felkeresem õt, megmondom igazi nevem, és elárulom
5534 21| ORVOS~Még azon az estén megmosdatták és felravatalozták, száz
5535 18| elordítja magát.~Az asztal megmozdul, a szoba - mint mikor a
5536 12| kell tartani.~Ebéd után megmutatta vendégeinek az emlékkönyvét.
5537 4 | iszom egy kicsit a vízbõl, megnedvesítem a homlokomat, cigarettára
5538 13| csengettyûk egy hét óta megnémultak, a cselédség ölbe tett kézzel
5539 8 | feltûnõ nem lehet rajta. Ha megnézhetném egy pillanatra, magam is
5540 7 | el bácskai rokonai. Én is megnéztem õt, az üvegkoporsó fedelén
5541 15| Hová, kedves?~- Hát csak megnézzük ezt a rongyos, nyavalyás
5542 25| tõle a nyelvet, s ingyen, megnövekedett szókinccsel - ki két-, ki
5543 14| halála után három hónapra megnõsült, még a sírját se gondoztatja,
5544 25| tábornokné elvesztett, de megnõve, fenyegetõ kísértet, óriás
5545 23| patikus.~Tíz perc múlva megnyikkant a kilincs. Sápadt, törékeny,
5546 15| intett, hogy nincs más.~Megnyugodott, s bement a szobájába aludni.~
5547 4 | sóhajtok -, akkor is... - Megnyugodva nyitom ki a szekrényemet,
5548 21| Tízéves korában valamicskét megnyúlt, az arca halványabb lett,
5549 5 | hanyagul. Aztán kitárta karját, megölelt a vihartól sötét szobában.
5550 9 | A vacsora pompás volt. Megöleltél, amikor idejöttem, szívesek
5551 17| minõségûnek találta. Különösen megörült annak, hogy lába nagyujját
5552 9 | állt, a bortól egyszerre megoldódott a nyelve.~- Nézd, sógor -
5553 8 | titkon még pénzemet is megolvasta, melyet este kitettem az
5554 4 | pillanatban, elordítja magát, megõrül, sírból visszajáró léleknek
5555 17| Fölállott a kádban. Haja megõszült a habtól, sikamlós testét
5556 21| ínyét sóval dörzsölte, hogy megóvná lelkét a bûn rothasztó miazmáitól,
5557 10| volt - tearózsa alélt, mely megpörkölõdött a kávéház forró levegõjében.
5558 19| célom az életben. Talán megpróbálkoznék vele.~Verpeléty lesz a célom.~
5559 24| volt jegye és szava.~Aztán megpróbált még élni. Kissé felemelte
5560 17| hajlítani. Ötször-hatszor megpróbálta. Mindig sikerült. Vajon
5561 16| mikor szakad vége a súlyos megpróbáltatásnak?~Egy kezet érzett a vállán.
5562 19| az embert nem oly könnyû megpuhítani.~Akkor mint anarchista rontok
5563 13| holtra fáradtan érkezett meg. Megragadta paplana csücskét, hogy érezze,
5564 16| ki a véletlen alkalmat megragadva, el akart látogatni a magyar
5565 3 | felaprózott rõzséket, s megrakta a kályha gyomrát. Pedig
5566 17| kapott, és hogy el ne bukjon, megrántotta a zuhanyt.~A zuhany végigmosta
5567 18| kirohanjanak vele.~A sok lehelettõl megrekedt a levegõ. Nem mertek elmozdulni
5568 16| mely a külsõ hõséghez, a megrekkent és ájult júliusi koradélutánhoz
5569 6 | úgyhogy az étterem üvegfödele megremeg.~A pincérek, mintha raportra
5570 3 | szeretetbõl megforgatni, elverni, megrémíteni, s aztán hirtelenül kibékülni
5571 13| vetkõzött, felvillant a megrémült szeme fehére, úgy érezte,
5572 13| a szekrények és asztalok megrepedeztek, de aztán elcsitultak, s
5573 1 | trombitáikat, és a délutáni csendet megreszkettette valami határtalanul bús
5574 10| az elegáns úrra, ki kissé megriadt a szemétõl.~3~A gavallér
5575 4 | túlvilági gyönyörökbe mélyed, megriadtam a saját boldogságomtól,
5576 13| csúf, mint az ódon papír. Megroggyantan, öregen sétált fel-alá nagy
5577 24| pénzügyõrök ácsorogtak, megroggyintotta térdét, és lehajtotta fejét,
5578 11| hegedüléstõl. Utóbb már megrokkant az önbizalma. Különösen
5579 14| ujja, a szemhéja, elfagy és megrothad a fehér, hullámos melle
5580 20| melyekben elszürkült és megrozsdásodott a haja. Oly közel álltunk
5581 23| meg akarja elõzni. Talán megsejtette szándékát? Ez lehetetlen,
5582 16| becsukatta, nehogy valaki is megsejthesse, hogy betegen fekszik lakásán
5583 4 | osonnom lábujjhegyen, nehogy megsejtsen. Még nyomot sem szabad hagynom
5584 22| hûtõvederben a pezsgõt, majd megsemmisült a buzgalomban.~Páva tanácsos
5585 7 | ember, hogyha a füle egészen megsiketül, a szeme megvakul, az orra
5586 10| flótásnak, és végre-valahára megszabaduljon tõle. Néhány forduló után
5587 5 | ártatlanságból. Ha egy zsebkendõmet megszagolom, a parfümjét érzem rajta.
5588 18| bozontos bojt. Többször megszámolta. Zsibbasztó nyugalommal
5589 17| ezt, hogy a forróságtól megszédült, a falhoz kapott, és hogy
5590 16| is dicsõség, most kissé megszeppent. Odaintette feleségét:~-
5591 3 | kicsaptak. Ekkor kicsit megszeppentünk. De az üldöztetés még erõsebben
5592 13| elalszik.~Az ágyat egyre jobban megszerette. Ruganyos és tág volt, egészen
5593 14| Amáliát azóta még jobban megszerettem. Olyan árván, elhagyottan
5594 21| csodálkoztatok, hogy egyre sápadtabb, megszerettettétek vele a halált, és most csodálkoztok,
5595 16| gondolat is, hogy esetleg megszökik vendége elõl, de errõl a
5596 4 | Végre elhatároztam, hogy megszököm. A vonat két napig kattogott
5597 12| tanulta.~Egy perc múltán megszólalt:~- Szíveskedjenek önök is
5598 25| szeles estén - a hídon - megszólította õt egy rövidlátó, szemüveges,
5599 3 | szomszédban szemérmetlen cselédek megszólították, valamit mondtak neki, amit
5600 10| ember még egyszer melegen megszorította kezét, és a gázlángnál még
5601 25| ismételte meg, kérdõjel nélkül. Megtanulta tõle a szenvedést, mint
5602 25| ismeretséget kötött. Az udvarlók megtanulták tõle a nyelvet, s ingyen,
5603 1 | gyerek ünnepélyesen, és megtapintja forró fejecskéjét.~Aztán
5604 6 | kormányt, a mai testi nevelést. Megtapogatja egy-egy diák karizmát.~-
5605 9 | álmából is fölkelt, hogy megtekintse. Akkor megint nem tetszett
5606 17| gyerekteste alig várta, hogy megteljék a kád. A habok vidáman nyargalásztak
5607 22| minden... Hiába, a munka, az megtermi a maga gyümölcsét... Csak
5608 8 | a rendõrtiszt elé állok, megteszem jelentésemet. A nyomozás
5609 22| virág azonban határozottan megtetszett neki.~- Nem ismeritek Páva
5610 19| ízlésesnek, világfiasnak s megtisztelõnek tartaná Verpeléty. Kétségkívül
5611 17| vízbe, a csapokba, a szobát megtöltötte vele. Nagyon elcsodálkozott,
5612 15| csomagolt. Az ura pedig megtömte ezresbankókkal az erszényét.~
5613 7 | Imádom a népmûvészetet.~Megtörölte a száját, s aztán folytatta:~-
5614 15| mosolygott, mikor egyedül volt: megtört szemmel és fanatikusan.
5615 13| titok az álom. Mindennap megtörténik az a csoda, hogy a test
5616 21| jeleket.~- Ennek nem szabad megtörténnie - mondta emelt hangon a
5617 25| hamarosan elmosódott minden.~Megtörtént, hogy hirtelen felült. Hangokat
5618 4 | egyszerre messzinek, rég megtörténtnek és szomorúnak tetszett.~-
5619 16| orvost?~- A világért se. Megtudják.~Maguk kezelték, dunyhákat,
5620 13| leendõ életüket akarják megtudni belõlük. De vajon csakugyan
5621 19| Valószínûen tanítók. Késõbb megtudom, hogy kicsoda az, akirõl
5622 1 | mosónõk.~5~Reggel mégis megtudta.~Összeráncolta a homlokát,
5623 13| elaludt egy székben, szájában megüszkösödött a szivar, és hosszú hamuja
5624 15| hogy a berlini vonatig megvacsorázzon.~A pincér hadarta az étlapot.~-
5625 15| májusi délután a boncolásnál megvágta a jobb kezét. Jelentéktelen
5626 15| Csak viszket, és bolondosan megvakarta a füle tövét.~Fahangon szólt
5627 7 | egészen megsiketül, a szeme megvakul, az orra eltompul a szag
5628 7 | Majd elmúlik.~- De ha megvakulsz?~- Itt a másik. Azzal is
5629 6 | állandóan nála van. Mióta megvált a kardjától, azóta úgy viseli
5630 16| mikor kimondta a nagyszerû, megváltó, szent szót, mely az emberiséget
5631 3 | nagyszerû tréfa sikerült.~- Megvan? - kérdezik tõle.~- Meg -
5632 21| hogy mégis jobb lett volna megvárni a reggelt, és hogy talán
5633 24| szívdobogással nyitotta föl. Megvárta, míg elmegy a postás, aztán
5634 2 | szánalommal, egy kis férfi minden megvetésével néztem rá. Most már tudom,
5635 25| és magára mutatott halk megvetéssel.~A fiatalember, édeskés
5636 9 | te lenézel engem. Igenis megvetsz engem, te is, a húgom is.~
5637 10| szánja. Kíméletesen kell megvigasztalnia.~- Holnap találkozzunk -
5638 22| parkra. Kecskeszakállát megvilágította a holdfény. Felnézett az
5639 3 | sötétségben aztán valami megvillan.~A kést lassan forgatja,
5640 12| ketrecében. Ezek az esték megviselték. Elõadás után, mikor a függöny
5641 13| estefelé zúgtak. A Trencsén megyei kastélyon nem sokat kellett
5642 7 | költötte. Olyan volt, mint aki megzabált a kultúrától. Fáradtan járkált,
5643 12| végigsiklott a száján, kissé megzavarta, és részeg volt akkor is,
5644 4 | levél.~Az üvegajtó egyszerre megzörren. Óvatosan egy ajtó szárnya
5645 25| arcocskáját dagadtra csípték a méhek. Egy hétig feküdt betegen.
5646 25| korában eltévedt egy tanyán, a méhes közelében, belenyúlt a kasba,
5647 20| De kérem...~- Itt úgysem mehet tovább - és az ajtó elé
5648 2 | Gyula gondolkozott.~- Nem mehetek - mondta.~- De kérlek...~-
5649 17| sokan hegedülnek, orfeumba mehetne, csak gazdag mecénást csípne,
5650 12| Ha még egyszer elhibázod, mehetsz.~A bûvész azonban hitt magában,
5651 19| éttermi csendéletét. Nincs melankolikusabb, mint álmatlanul, éhomra
5652 10| az az ember még egyszer melegen megszorította kezét, és
5653 15| láthatatlan zsákjából fekete meleget döntött rájuk, mely még
5654 22| vizet nedvessé, a tüzet meleggé tette, s úgy intézkedett,
5655 15| piazzettán. Aléltak voltak, a melegtõl alig jártak. Az asszony
5656 20| fekete selyemruha és fehér mellcsokor. Senkit se tévesszen meg
5657 20| azóta jobb módba került. Mellcsokrán - teringettét! - igazi briliáns
5658 21| tódult beléje, a hullám a melléig ért. Csuromvizesen, agyonfázva,
5659 3 | gohérfürtöket láttunk, s kövér nõk melleire gondoltunk. Az õsz érzéki
5660 13| szoba közepére tétetett, melléje pedig két asztalt, az éjjeliszekrények
5661 3 | egész intézet a hatalmas melléképületeivel és laboratóriumaival szinte
5662 21| nevetett az árnyék.~- Ülj mellém! Sohase voltam ilyen boldog.
5663 5 | kéredzik, az oldalam mellé, s a mellemre akarja hajtani összeázott
5664 20| esõköpenyben, fekete selyemruhában, mellén fehér csokorral. Bizonyosan
5665 23| nedves pályaudvaron. Kabátja, mellénye most is lucskosan tapadt
5666 8 | Polgári ruhában járnak. Itt mellettem, elõttem, a hátam mögött
5667 19| Azzal verni kezdi girhes mellkasát, amely oly vékonyka-soványka,
5668 5 | meresztgette. A csurgó ablakok mellõl nézte a lilafényû, elektromos
5669 22| kitûnõ koszt... a higiénia... Mellõlem egymás után dõlnek ki...
5670 16| keserû ízét, a megalázásokat, mellõzéseket, s a sörkocsmában szóba
5671 23| halk hang, és a kéz a bal mellre mutatott.~Az idegen kõbálvánnyá
5672 23| bizalomkeltõen csehgyémánt melltû tündökölt. Felgyújtották
5673 11| amikor egy öreg hölgy gyémánt melltût adott neki. Brazíliában
5674 18| akik kövérek voltak, zsíros mellüket, a puffadt májukat, az elõrenehezedõ,
5675 19| úr, ismerem önt hírbõl, méltányolom pedagógiai érdemeit, átutazóban
5676 2 | szerelmesek a húgaid?~Gyula méltatlankodik.~Harsogó nevetés. Nem tudjuk,
5677 9 | múlt el, mert figyelemre se méltatta.~A gipszangyal azonban nyugtalanította.
5678 12| Egy szót keresett, ami méltóan kifejezi színpadi felháborodását.
5679 16| megfosztva tudományos méltóságától - bohókássá, majdnem kisdedszerûvé
5680 21| aki hegyes fövegét kenetes méltósággal viselte, és a papok áldását,
5681 25| nincsenek kedves, sötét, mély-mély kertek. Marie szerette a
5682 4 | és félni kezdtem. Egyre mélyebbre süllyedek, egyre jobban
5683 4 | tiltott, túlvilági gyönyörökbe mélyed, megriadtam a saját boldogságomtól,
5684 13| az álom. Álma mélységes mélyein nagyon határozatlanul és
5685 13| kellene süllyedni, mert csak a mélyek mélyén lehet az álom, és
5686 8 | de vannak olyan arcok is, melyekrõl nem tudok biztosat, és ezek
5687 11| kulccsal, azután retesszel. Mélyet sóhajt. Leül egy székre.
5688 20| igazi altató dada.~- Ugyan melyik rossz írónál olvasta ezt?~-
5689 19| brigantija. Még van húsz. Melyiket parancsolod? Ugye, egyik
5690 25| a kertet. Azt a kertet, melyrõl annyit hallott, a „kert”-
5691 12| lenn, a súgólyuk villamos mélységében mozgott és gesztikulált,
5692 18| gondolt a halálra. Az élet mélységeirõl a kupléírók világosították
5693 16| tanult. A városi urakat mélységesen lenézte, félvállról vitatkozott
5694 6 | fordulni.~- Egy feliratban, egy memorandumban, amit a város minden polgára
5695 2 | mint egy cirkusz vagy egy menazséria. A leányos házban van valami
5696 3 | kiûz a kertbe, onnan pedig menekülni tovább, valahova, nem tudjuk,
5697 19| Késõbb újra:~- Verpeléty.~Menjenek a pokolba azzal a Verpelétyvel.
5698 3 | fiú -, ne bolondozzatok. Menjetek aludni.~Újra szétpukkan
5699 3 | otthon maradnak, és ki se mennek. Néhányunk azonban erõsen
5700 21| hogy fiadnak háborúba kell mennie. Az egyik ütközetben sebet
5701 7 | revolverét, s a kávéház mennyezetébe lõtt, egymás után hatszor.~
5702 16| gõzfoszlányok lengettek. Fönn a mennyezeten egy kerek, narancsszínû
5703 16| csak álom. Szemeit a sötét mennyezetre meresztette. Az eget, talán
5704 22| írják... Mindenütt nyomor... Mennyibe kerül itt egy ötszobás lakás?...
5705 7 | cifra delírium és a rác mennyország. Talán barackarcú szerb
5706 16| gyakran mondogatta, hogy mens sana in corpore sano.~Már
5707 9 | vékony jégkéreg fagyott. Ment-mendegélt a fehér éjszakában, lógatva
5708 25| én nem tartozom közéjük - mentegetõzött a fiú, és savószeme bágyadtan
5709 9 | abban bocsánatot kért, mentegette magát a „karácsonyi botrány”
5710 3 | elszomorodtunk. Helyzetünket menthetetlennek láttuk. Meg voltunk gyõzõdve,
5711 5 | elektromos csöppeket.~Estefelé mentünk el, amikor kiderült, az
5712 11| GYÛ...!~Egy rengeteg, kék Mercedes kanyarodott a hotel elé.
5713 1 | emelte vékony karját. - Mérd meg a lázamat. Félóra múlva
5714 4 | Szürke szemei egykedvûen merednek a levegõbe. Arcát az emésztés
5715 11| frázisokkal hódolt neki. Tágra meredõ szemmel nézte a rossz, vidám
5716 15| püffedt és véres. A felesége meredten nézett rá.~- Anyjuk - mondta
5717 20| Lekéstem - szólt a nõ maga elé meredve.~- Hová akart utazni, nagysád?~-
5718 16| nyájas, udvarias mosollyal, meregetve a vizet, szökõkutat csinált
5719 11| megakadályozta abban, hogy valami merészet és illetlent tegyen, és
5720 5 | bábuk üvegszemei, állandóan meresztgette. A csurgó ablakok mellõl
5721 8 | szememet az íróasztalomra meresztve, az óra hûlt helyére, melyen
5722 5 | tetszett. Szemeit, melyek merevek és butakékek voltak, mint
5723 14| piros szájában állandóan mérges-fekete virzsínia égett.~5~Leült
5724 15| összezsugorodtak a hájtól, s mérgesen pislogtak, mint a disznószemek.
5725 6 | hogy ott kedvére kiöntse a mérgét.~A király születés- és neve
5726 3 | parasztpezsgõ, kaparta - mérgével és mézével - a részegek
5727 14| föld alatt, imponált, és mérhetetlenül tetszett az is, hogy a nõket
5728 15| kérem, minden negyedórában mérjék a lázát.~Délben a beteg
5729 15| a másik beiratkozott a mérnöki egyetemre, az egyik húszéves
5730 21| fogadták. Hiába igyekezték mérsékelni, mindig az elsõ sorban lovagolt,
5731 21| kisfiú sokat eszik.~- Légy mértékletes - mondta -, mert megárt.~
5732 7 | után hatszor.~Dicsérte a mértékletességet. Néha azonban hajnalfelé
5733 21| parancsoljatok a jövõnek, nem mertétek átlátni, hogy az ember az
5734 7 | szobám?~- Remélem, szép.~- Mese.~- Nagy?~- Terem.~Felmentem
5735 25| Sebeire agyagot raktak. Meséje - észrevette - mindig hatott.
5736 19| részleteit, az aktatitkokat meséli el. Ülnek az étteremben,
5737 8 | izgatottan a dühtõl, hevesen mesélik, mi történt velük. Tévedezem
5738 22| kinek mindennap el szokta mesélni, mi történt délelõtt a hivatalban.~
5739 17| szegénytõl lop. A markõr hetekig mesélte az esetet, de sohase gyanúsította
5740 4 | középütt valószínûtlenül és meseszerûen égett a gáz, akár a hold.~
5741 22| visongtak körötte. Már-már egy messzemenõ reformon gondolkozott. Általában
5742 4 | szobával, az ablakokkal, a messzeséggel, mindennel, ami körülötte
5743 4 | bágyadt szemeivel, egyszerre messzinek, rég megtörténtnek és szomorúnak
5744 11| rácsain át. Otthon várta a mestere. Át kellett vennie etûdjeit,
5745 2 | jöttök?~- Teáról.~- Hová mész?~- Teára - hebegett. - Egy
5746 21| volt ez a fájdalom, mint a méz. Egy óra hosszat ült a padon,
5747 25| voltak, de eleven szavak, mézes szavak, véres, mérges, tüzes
5748 12| eltûnõ pillanatok ízét és mézét örökítették meg.~5~A feleségét
5749 3 | parasztpezsgõ, kaparta - mérgével és mézével - a részegek torkát. Duzzadó
5750 12| Messze-messze ki lehetett látni a mezõkre, a temetõre, a vasúti töltésekre,
5751 22| kiment a város végére.~A mezõn fecskevér, gólyaorr, kígyószisz
5752 16| eléje, lepedõket cipelve meztelen karjukon. Messze valahol
5753 4 | ha felébred, nyávogjon és miákoljon neki, mint egy beteg kis
5754 21| szívet. - Sokat szenvedtem miattad. Ma már nagy vagy, én pedig
5755 21| megóvná lelkét a bûn rothasztó miazmáitól, a csecsemõ a húsos ujját
5756 9 | valaha a képzõben tanult Michelangelóról, aki haragos és gyönyörû,
5757 7 | impresszióit a grisette-ekrõl, a midinette-ekrõl, a rendõr fehér botjáról,
5758 6 | állt a folyosón, akkor is, midõn a magas rangú tiszt régen
5759 5 | már nem az enyém. Hanem a miénk. Eleinte haragudtak rá az
5760 21| után... szeptember 29-én, Mihály fõarkangyal neve napján.~
5761 11| aranyóráját, amelyet egy angol milliárdostól kapott.~Fél kilenc.~A hangversenynek
5762 10| a szeme milyen mély, és milyen-milyen szánalmas az egész figura
5763 8 | tudja, hány székem van, milyenek ajtóim, ablakaim, kilincseim,
5764 13| Egy öregedõ, de ifjúságot mímelõ színész könnyedségével mozgott.
5765 8 | detektív elmosolyodott.~- Min mosolyog?~- Én? - kérdezte
5766 9 | hetekig nem nézett a tükörbe, mindaddig, míg a bibircsók le nem
5767 22| English spoken?... Nekem mindegy... Nem mintha dicsekednék...
5768 25| kerthez se hasonlított ez. Mindegyiknél szebb volt.~Így tétovázott
5769 25| nyelvtant, és elment. Ez volt mindegyikük közül a legkoldusabb. Bánatot
5770 8 | nemsokára kezünkre kerül.~Már mindenbe beletörõdtem. Ha elfognak,
5771 21| szikrája ugrált. - Ez a gyermek mindenem. Az országom terhét akarom
5772 3 | és nagyon nevetünk. Már mindenen nevetünk, mindent mulatságosnak
5773 10| Dühösen játszott, hogy mindenét elveszítse, odaadja a nyomorult
5774 21| kezében tartja, hogy az ember mindenható.~- Istenkáromló - kelt ki
5775 22| Mert vele is tegezõdöm... Mindenkivel... Bizony, múlik az idõ...
5776 16| modern tudományosságnak mindenkoron meg kell hozni az áldozatot,
5777 5 | szájamat, a mai kalandot. Igaz, mindennek õ az oka. Én mondtam neki,
5778 20| hisznek. A vágyam azonban mindennél nagyobb volt, hogy megismerjem
5779 15| világ...~Ütötte a földet mindkét öklével, a szállodai parkettet,
5780 19| a mutató izgatottá tesz, mindkettõ azt mondja, hogy itt még
5781 3 | letartóztatta s bekísérte mindkettõt. A gyávábbak már féltek,
5782 10| kegyetlen: „Meggyilkollak mindnyájatokat.” Csak látszóan némák és
5783 2 | és elegáns fiú volt, aki mindnyájunknak imponált. Úgy beszélt velünk,
5784 4 | akik egy délelõtt elmennek mindörökre.~Évekkel ezelõtt, egy nyáron,
5785 7 | és olcsón lehet étkezni. Minél tovább nézegettem az iszonyú
5786 22| megjelent elõtte egy ív ropogós miniszterpapíros, az enyv, az olló, a vörös
5787 17| vajsárgának, de elég jó minõségûnek találta. Különösen megörült
5788 23| nagyon-nagyon jó ember, sokkal jobb, mintsem hitte. Néha himnuszokat
5789 5 | akar. Oltár elé vezetem, mirtuszkoszorút teszek a fejére. Az enyémre
5790 1 | család a segédlete. Csendes misét mondanak a láznak.~Hogyha
5791 20| halkan-, az amerikai segítõ misszió... a sebesültek...~Ez a
5792 7 | szereti a kellemes és misztikus félhomályt. Különben is
5793 23| fülkében. Azt sem tudta, mitévõ legyen, csak bámulta a két
5794 4 | a lépcsõkön. Nem tudom, mitõl féltem. Hiszen jogom volt
5795 16| melyekben kérdés ült, vajon mivel érdemelte meg õ, a tudomány
5796 15| izgalmas út, mely céltalan mivoltában sötét fantasztikummá torzult,
5797 23| nyugodtan maradt, meg se moccant.~Az asszony egyszerre csak
5798 13| visszacsúszott abba a fekete mocsárba, abba a forró pocsolyába,
5799 15| magyarkék, balatonkék, most mocsárszínûvé változott, határozatlanná,
5800 22| neki. Mert kedvére való kis mocsok, cudar világ volt, és nagyon
5801 20| Úgy látszik, azóta jobb módba került. Mellcsokrán - teringettét! -
5802 22| okosan... mint én... nincs is módjukban... Hogy laknak szegények?...
5803 6 | gyémántgyûrû van az ujján, a modora a vidéki dzsentrikkel való
5804 20| elhiszem-e hazugságait. Modorában mindig van valami szemtelen
5805 18| volna. Néhány asszony madár módra csipeget a csemegés tálból,
5806 15| váratlanul õ-zni kezdett.~- Ögye mög a fene - kiáltotta maga
5807 13| lehetett tudni, mit mûvel mögöttük. Másnap - váratlanul - tizenegy
5808 3 | félhomályban, a szemüveg mögül sandít ránk.~- Mit akartok? -
5809 16| száradóterembe értek, s egy mogorva szolga rájuk adta a lepedõt.~
5810 18| csipeget a csemegés tálból, mogyorót, mandulát és datolyát.~-
5811 6 | tányérokat, a mustárt, a mohai vizet s a gyönge szilványi
5812 22| olló, a vörös tinta. Másnap mohón rohant be. Hivatala pedig
5813 12| kenetteljes színészelmélkedések, mókák és régi színlapok egészítették
5814 1 | segédlete. Csendes misét mondanak a láznak.~Hogyha nyugodtan
5815 10| pedig egy szót kellett volna mondania. Azt, hogy megbocsát. A
5816 19| szervezet titkárának kellene mondanom magam. Így biztosabb lenne
5817 12| fantasztikus szarkafészkét. Ilyen mondatokat silabizáltak ki: „Elõre
5818 22| aki egy egyszerû, szegény, mondhatnám szánandó vidéki pincér...
5819 25| keresett. Gyógyultnak volt mondható. Újra szavak zümmögtek körülötte,
5820 10| gavallér elnevette magát.~- Mondj néhány népdalt.~A fûzfapoéta
5821 9 | Milyen kedves vagy - mondogatták. - Köszönjük, nagyon köszönjük.
5822 8 | detektív figyelt arra, amit mondok. Tekintetét még mindig nem
5823 23| aludt, elhadarta elõtte a mondókáját, s szinte térden állva könyörgött
5824 20| biztonság. Gyorsan rukkol ki mondókájával - bevezetés és cikornya
5825 25| hallócsõbe trombitálják mondókájukat ötször-hatszor, mindig lassúbb
5826 1 | Ez se éli meg a tavaszt - mondották a cselédek nyolc év óta,
5827 3 | megszólították, valamit mondtak neki, amit nem akar ismételni,
5828 21| hódítani.~- Farkaskölyök - mondták rá az udvaroncok.~Az ágyát
5829 7 | csurgott a víztõl.~Elindult a montmartre-i ház felé, ahol kedvese lakott,
5830 13| keres. Este karjába szúrta a morfiumos oltótût. Könnyen és boldogan
5831 13| már. Hajnalfelé új adag morfiumot fecskendezett mellébe. Akkor
5832 25| összefüggéstelen szavakat mormol. Már szinte névtelenül jár
5833 8 | máskor is?~Hideg vízben mosakodtam. Kissé fölfrissültem. Künn
5834 6 | elõször eléje toppant, egy mosdatlan ötéves kölyök alakjában.
5835 12| házat. Felesége reggelenként mosdatlanul és kócosan ült egy széken.
5836 24| és gonosz volt. Késõbb a mosdó se tudta tartóztatni magát.
5837 16| bádoglavórral és bádogcsöbörrel -, a mosdóra több fogport, fogkefét,
5838 17| Dühösen, kétségbeesetten mosdott. Fölállott a kádban. Haja
5839 25| ötödik emeleten lakik, a mosókonyha mellett. Reggel hétkor kel,
5840 21| a gyermek életét egy nõ mosolya aranyozza meg. Halványan
5841 11| nem sikerült. Édes és naiv mosolyát erõltette, amely azelõtt
5842 9 | szirupédesen és émelyítõen, de a mosolyával együtt valami nagy-nagy
5843 21| hideg rémületté fagyott a mosolygása.~Arcocskáját elöntötte a
5844 14| sohase akad rá a báli ruhában mosolygó nõre, akinek arcképe ottan
5845 8 | detektív. - Én semmin se mosolygok. Tessék folytatni.~- De,
5846 4 | is, hogy mi itt néha-néha mosolygunk. Minden mosolyunkkal eláruljuk
5847 9 | megint tetszett neki.~„Ha nem mosolyogna - mondogatta magában -,
5848 8 | járnak az utcán, magukban mosolyognak. Lakásom elõtt állnak, de
5849 15| azelõtt nem volt szokása, csak mosolyogni, azt se a szájával, inkább
5850 9 | kereskedõ és a segédek is mosolyogtak, hogy a gipszangyal, mely
5851 7 | is, s nem egészen jogosan mosolyogtam rajta, hogy mindig mindennel
5852 4 | néha-néha mosolygunk. Minden mosolyunkkal eláruljuk õket.~Elõttem
5853 1 | holttestet öltöztették a mosónõk.~5~Reggel mégis megtudta.~
5854 15| karcolás volt. Maga a tanár mosta ki a sebét, félóráig csurgatta
5855 3 | kuncsorognak, akik nappal mostak, színehagyott kendõkben,
5856 15| idegenszerû fény is, mely csak mostanában tetszett fel. Valami óvatos,
5857 25| betegek, kik hiába birkóztak a mostoha nyelvvel, semmire sem mentek.
5858 3 | túljártunk az eszükön. A motozás után onnan, ahol nem is
5859 23| vonatra az éjszaka süket, motozó csöndje borult.~Különös
5860 24| a földön ülni. Csendesen motozott a vastag koromban. Már nem
5861 12| Kartárs, mindig ez legyen a mottód: dicsõség és mûvészet.”
5862 15| rohanó fákra, a csillagos mozdonyfüstbe, és akkor is mosolygott,
5863 23| nézte az asszony minden mozdulatát. Lassanként sikerült odáig
5864 10| Csak látszóan némák és mozdulatlanok a részegek. Székük olyan,
5865 23| és feltekinteni. Ezzel a mozdulatlansággal zsibbasztotta idegeit. Az
5866 13| elveszett benne. Ünnepélyes mozdulattal heveredett le, úgy ment
5867 10| székre néznek, s arcukon mozgalmas élet folyik, mintha - valahol
5868 3 | utolsó padból láthatatlanul mozgathattunk, de az egész intézet a hatalmas
5869 6 | orra elé tette a két kezét, mozgatni kezdte az ujjait, zongorázott
5870 11| és az egész égbolt egy mozgó csodakertnek tetszett, amelyben
5871 13| elõtte, gyorsan elvillanó moziképek, melyeket eddig sohase látott.
5872 24| mindenféle bolondságokat mûvel, mozog és nyikorog, mikor nincs
5873 3 | tréfából, a fiú hálókabátja mozogni kezd, a szerb nem enged,
5874 7 | lélegzetet, a szíve nem ver, mozognia sem kell, mennyi mindent
5875 1 | lehetett, a csontok, az inak mozogtak, a természet mûhelye, a
5876 12| nyugtalankodott.~A bûvész pedig a mozsár fölé hajolt:~- Már hallom
5877 12| A társaság belenézett a mozsárba, az óra csakugyan darabokban
5878 12| Mi ez...~Azzal lassan a mozsárra szorította a szalvétát,
5879 12| tanácsos aranyóráját. Az órát a mozsártörõjével ízzé-porrá törte.~- Tessék
5880 1 | inak mozogtak, a természet mûhelye, a vérszivattyúk és a titkos
5881 10| csurogtak a könnyei, pokolian mulatott.~- Miért rúgtál be, zsivány? -
5882 3 | tarkónkat, a bordánkat. Nem is mulatságból nevettünk tán. Viszketõ
5883 3 | mindenen nevetünk, mindent mulatságosnak találunk, azt is, hogy ott
5884 3 | tesz az ágyunkra.~- Jól mulattatok?~Némán intenek.~A diadal
5885 25| megismételte, múlt idõben - végzett múltban -, egyes harmadik személyben.
5886 4 | távolságból, szinte az antik múltból. A feledés eleinte kellemes
5887 14| megfejtette az apám. Mielõtt munkába ment, mindig betért a szatócsboltba,
5888 22| vette észre. Az egyhangú munkában mámora is volt, különösen,
5889 5 | férjüktõl követelnek. Inkább a munkafelosztás. Legyen más a szeretõje,
5890 12| mûvész, aki elvégezte a munkáját, és a dicsõséget emészti.
5891 6 | gyerek. Bámulta a kertet és a munkálkodó öreg urat, aki az ásástól
5892 8 | elõttem a kék zubbonyos munkás, ki olyan közönyösen nézett
5893 16| ide le egy kis magyaros murira. A vendégek névsorában azonban
5894 14| az arcomat, a vízben apró muslincák keringenek, a száradó kendõk,
5895 3 | fúródva, hihetetlenül. Forr a must - pincék homályán - az ászokfákon.
5896 6 | hozzák a meleg tányérokat, a mustárt, a mohai vizet s a gyönge
5897 25| olvasókönyvet tartotta, a mûszereket, melyekkel a beteg emberiséget
5898 14| emlékeztetett az orvosunk mûszeres, kínzó készletére. Életemben
5899 16| eleve elhatározta, hogy nem mutatja meg a vágóhidat, a parkot,
5900 21| órában rettenetes jelek mutatkoztak. Mars tûnt fel, a vér és
5901 8 | Mosolygott. Meghajtotta magát. Mutatni akartam neki a járást, de
5902 19| járó ingaóra sétálója meg a mutató izgatottá tesz, mindkettõ
5903 1 | ütõóra üvegharangját, és a mutatót megállította. Három óra
5904 19| nyírott, a vörös szõrös mutatóujján karneol pecsétgyûrû. Ezt
5905 9 | boltba.~Ott egy gipszangyalt mutattak neki.~- Gyönyörû! - kiáltotta
5906 22| visszaballagott a szállójába gyalog, mutatva a fehér mellényét és az
5907 25| legalább gyors és véres mûtétet lehetne végrehajtani a makrancos
5908 15| vasúti személyzet ujjal mutogatott rá. Itt van újra a magyar,
5909 16| föl az ágyból. Jelekkel mutogatta, hogy nagyon fáj a feje.
5910 16| tudott franciául. Ujjal mutogattak rá, mikor végighaladt a
5911 22| város nem csúnya... Csak mûveletlen, elmaradt, szegény... A
5912 23| Kiválóan alkalmas erre a mûveletre. Még tétovázott, de nyugodtan
5913 6 | egész stratégiai tudomány. Mûvelt embernek ismerik. Mondják,
5914 10| tudni, mi történt vele.~Azt mûvelte, mint a többiek, akik a
5915 22| tehetség... általános európai mûveltség... Milyen nyelven beszél
5916 20| Szóval természettudományos mûveltsége is van. Ilyennek képzeltem.~-
5917 16| ereszkedett alacsonyabb mûveltségû kollégáival is. Kopaszos
5918 11| hozzá, többnyire sápadt mûvészek az orfeumból vagy a színházból,
5919 9 | ízléstelen gyári holmik, melyek a mûvészekét akarják utánozni.~A tanító
5920 14| fölfedeztem. Senki se tudott fakír mûvészetemrõl. Idõvel olyan tökéletessé
5921 2 | folyamatossággal beszélt zenérõl, mûvészetrõl, színházakról, mert azokat
5922 7 | értesz élni. Elnézem, micsoda mûvészettel hörpintgeted a pálinkát.~
5923 12| hogy bûvészkedett. Hosszú mûvészhajat, bársonykabátot viselt,
5924 12| kötött könyv volt ez, melybe „mûvészi pályája” minden szemetjét
5925 11| gyémánt gombjait, haját mûvésziesen összekócolta, arcát egy
5926 12| szegényen és elégedetten. Mûvésznyakkendõjét gõgösen lobogtatta. Hajadonfõtt
5927 16| valami múzeumba került.~Nem múzeum volt.~Piros csíkos tornaingben,
5928 16| hirtelenében azt hitte, hogy valami múzeumba került.~Nem múzeum volt.~
5929 17| van benne valami szomorú muzsika. Alapjában az is furcsa,
5930 20| úgy szól, mint az Isten muzsikája? A bankba akarod tenni az
5931 8 | szele lengedezett, részegen muzsikáló tavaszi szellõk, melyek
5932 14| megtudtam egyet-mást róla. Egy muzsikus vette feleségül, aki azóta
5933 6 | Olyan nyápic vagy, mint egy nádiveréb.~A gyerek sírva fakad. Otthon
5934 3 | irgalmatlanul suhogott a sárga nádpálca. Egzaltált arccal csináltak
5935 16| lábán lötyögött a kitérdelt nadrág, szalonkabátját állig begombolta,
5936 17| csatangolhatott éjszaka, kirojtolódott nadrágja csatakos volt, szeme zavart.
5937 10| népköltõ elballagott kitérdelt nadrágjában, s arról gondolkozott, mit
5938 10| sápadt a sok vasalástól. Nadrágjai széle pedig rojtos, rongyos.~
5939 17| bolyhos mellényt, a szürke nadrágot, kinyitotta a forróvizes
5940 3 | cipõinkbe vizet öntöttek, a nadrágunk szárát, a kabátunk ujját
5941 3 | határozatlanul.~Felrántjuk nadrágunkat, egy pillanat alatt készen
5942 7 | tesz a szemnek.~Lavórja egy nádszék rámájában állott, melynek
5943 1 | sem tudta, bóbiskolt egy nádszéken, és kezét összekulcsolva
5944 7 | rámájában állott, melynek nádülõkéjét régen kiülték boldogabb
5945 4 | szekrényemet, melybõl a naftalin hideg és józan lehelete
5946 22| tartogatott, az ütõkártya, a nagyágyú. Most már elsötétedett az
5947 14| gyógyszerész sógorok, az ezredes nagybácsik, a papok és katonák között.
5948 25| kertet, melyben az emberek nagybátyjukkal szoktak sétálni, és melyben -
5949 11| az anyjának. Leírt egy nagybetût, két kisbetût. De unottan
5950 21| se segített rajta, hogy a nagyhéten alig vett magához táplálékot,
5951 23| folyt.~- Hová tetszik?~- Nagykorponára - mondta az asszony. - És
5952 23| hirtelen a szívre tódul. Egy nagynéném is ebben a betegségben szenvedett.
5953 20| perszóna közt, kit talán a nagynénémnek hisznek. A vágyam azonban
5954 18| tõle. Késõbb a hõség még nagyobbá vált. Ki kellett nyitniok
5955 15| ma két esztendeje, a nagyobbik fiunk.~A földbirtokos eltántorodott,
5956 20| meredve.~- Hová akart utazni, nagysád?~- Firenzébe~- Innen?~-
5957 6 | Mellette a két másik pincér - nagyság szerint - egy nagyon kopasz
5958 16| az alföldi légköri nyomás nagyságáról. Gyöngéd figyelmét tanúsította
5959 7 | cipõ erõsíti a lábat. Van-e nagyszerûbb érzés, mint szûk cipõben
5960 7 | fillérjeibõl kiutazott Párizsba. Nagyszerûen töltötte el a hónapot, mindent
5961 24| Gyönyörû gyöngybetûkkel kezdte: nagytekintetû bizottság... méltóságos
5962 17| megörült annak, hogy lába nagyujját kedve szerint vissza tudja
5963 14| új városokba, pusztákba, nagyúri kastélyokba, minden zongorát
5964 25| olyan érdekes, az ég, a nagyváros aszfaltja, a fák, a házak.
5965 16| kultúra fáklyahordozójá”-nak tartott. Rajongott a haladásért,
5966 14| összeroskad súlya alatt. Nálunk az élet a reggeli és az
5967 16| kisasszonykák, kik színes napernyõik alatt bámulták õt, amint
5968 4 | és puha aszfalton színes napernyõk, lángoló ruhák, forró ragyogás.
5969 11| orvos úgy rendelte neki a napfényes, szabad levegõt, mint valami
5970 24| kívánkozott, és kortyintgatta a napfényt, ahogy a beteg madár iszik.
5971 13| Mindent számon tartott. Napját jórészt azzal töltötte el,
5972 8 | ARANYÓRA~NAPLÓJEGYZET~Két és három óra közt, mikor
5973 22| a mai társadalomban?... Naplopók... Léhûtõk mindenütt...
5974 1 | voltak. Reszketõ, virágos napokat éltek át a betegágy mellett.
5975 24| nyilatkozhatom.~Az elsõ napokban teljesen egyedül volt. Kiült
5976 7 | a haláláig való unalmas napoknak fûszert és színt adjanak.~
5977 16| bádogmosdó fölé rajzszögekkel egy Napóleon-képet tûzött. Hódolat a francia
5978 7 | megcsiklandozta talpát.~- Nagyszerû napom lesz.~Sokáig öltözködött.
5979 15| fullasztóbb volt, mint a nappali aranymeleg. A szálló szobájában
5980 14| tojássárga szemét kinyitja a napra, szembogara vékonyka vonalnak
5981 14| testet. Végtelen, mozdulatlan napsütésben ragyog a sárga homok, mely
5982 13| zsalu résén beszûrõdött napsugár rajzolt oda. Csakhogy a
5983 8 | szeme perzselt, mint azok a napsugarak, melyek a gyûjtõlencse gyújtópontján
5984 16| üvegablak az izzó nyári napsugarakat annyira átszûrte és összetörte,
5985 25| Néha a köpeny áttüzesedik a napsugarakban, és akkor az egész lánynak
5986 15| nyáron sokan haltak meg napszúrásban. Fenn a víziós égen rémlett
5987 19| étteremben.~Unottan nézegettem a narancsból, ezüstpapírba csomagolt
5988 23| ruhában járt, s diós kalácsot, narancshéjat, mazsolaszõlõt hozott neki,
5989 16| a mennyezeten egy kerek, narancsszínû üvegablak az izzó nyári
5990 23| tudta, mi történt vele, náthás volt-e vagy érzelgõs. Keservesen
5991 23| testéhez. Orra piroslott a náthától. Csúnyán köhögött. Szemébõl
5992 20| hüledezve.~- Az - szólt -, nátronnitrát.~- Szóval természettudományos
5993 1 | a gyengeségtõl állandóan nedvesek. Imádja a családját, azzal
5994 5 | amikor kiderült, az aszfalt nedvesen lehelt, s az égen kénsárga
5995 22| bölcsességet, mely a vizet nedvessé, a tüzet meleggé tette,
5996 23| tiszta, fehér víz, a jóság nedvessége a két szemébõl, ebbõl az
5997 13| melyek teleszívták magukat nedvességgel, a túlfûtött szobában megereszkedtek,
5998 4 | tûrhetetlenné vált a helyzetem. Négy-öt sürgönyt adtam fel, anélkül
5999 14| maradt ép. Ezzel a legkisebb negyedhangot is meg tudta különböztetni,
6000 8 | tárgyak mögé bújnak, fönn a negyedik emelet egyik ablakában lesnek
6001 25| egy költõ.~Ha akadt egy negyedórácskája, két lecke közt, az utcapadokra
6002 25| tétovázott szegényke naponta egy negyedórácskát, két lecke közt. Fejét szerette
6003 14| de tökéletes módját már négyéves koromban fölfedeztem. Senki
6004 25| szókinccsel - ki két-, ki négyezer szóval - faképnél hagyták,
6005 3 | ajtaja körül, ki térdel, ki négykézláb, ki hasmánt fekszik.~- Csak
6006 3 | kakasgyufák kiszámított négyszögekben voltak elszórva, a zúgó
6007 13| egy neuraszténiás kutya. Negyvenedik évében aranylánca alatt
6008 22| Hány évesnek gondol?... Negyvennek?... Kissé följebb, barátom...
6009 22| Kissé följebb, barátom... Negyvenötnek?... Még feljebb... Ötvenhárom...
|