11-bak | bakak-buves | buvol-egyik | egyip-ertun | erzek-folfe | folfo-hajta | hajto-huszo | hutle-karos | karri-kivil | kivin-lehel | lehet-megki | megko-negyv | nehan-oszon | oszol-remul | rende-szamt | szamu-tanye | tapas-udvar | ude-viasz | vicen-zurza
Fejezet
6510 6 | ami megint azt jelenti:~- Oszolj.~Erre a pincérek hanyatt-homlok
6511 3 | megérkezett.~Az egyik az osztály leggazdagabb tanulója volt,
6512 22| mikor az ötödik fizetési osztályba lépett, és megkapta a méltóságos
6513 16| A gyorsvonat egyik elsõ osztályos fülkéjébõl kiszállt a geológus.
6514 2 | nem lehet.~Beláttam, hogy osztálytársaimnak igazuk volt. Ezzel a fiúval
6515 24| az újságokban a hírt, és osztozkodni kívántak a gyászban.~Heves
6516 11| Bécsben megsimogatta egy osztrák fõhercegnõ. Annyi ember,
6517 16| töltõtollat, melyeknek az ottani értelmiség csodájára járt,
6518 5 | megálltunk:~- Hopp - mondta -, ottfelejtettem az esernyõmet.~- Menj fel
6519 2 | részint pedig a szigorú otthoni nevelés beleedzette a hitet,
6520 1 | hogy szemlét tartson az otthoniakon, mellette vannak-e mindnyájan.
6521 16| majd elvakkantotta magát:~- Oui.~A tudós, ki dicsõ hazájában
6522 20| is hajlandók, de az elsõ óvatlan pillanatban elemelnek egy
6523 15| mostanában tetszett fel. Valami óvatos, eszelõs gond, mely akkor
6524 24| Szerbusz, Károlyka, Isten óvjon, Károlyka, vigyázz magadra,
6525 18| fény.~A hosszú asztalon az ozsonna hulladékai hevernek. A nõk
6526 2 | megjelent a leányok között, az ozsonnán, az öt órai teákon. Csodálatos
6527 7 | bedobta a háttér gõzeiben pácolódó zongoraverklibe, mely siralmasan
6528 6 | Hagymás rostélyos.~- Pácolt nyelv.~- Csirkebecsinált.~-
6529 3 | gyorsabban, mint elõbb, aztán a pad alá bújt, lehasalt a földre,
6530 3 | futottak, melyeket az utolsó padból láthatatlanul mozgathattunk,
6531 12| Lábai toporzékoltak. A padló döngött alatta hatalmasan,
6532 5 | hajszálvékony gyökereket eresztett a padlóba. Amíg én bohémkedtem, itt
6533 17| hogyha végigvágódik a szoba padlóján, egész hosszában.~Ledobta
6534 23| savanyítottak, valaha durva kefékkel padlókat is súroltak. Minden ékszert
6535 3 | és székeket, asztalokat, padokat állítottunk a paplanára.
6536 21| méz. Egy óra hosszat ült a padon, egyedül, és csorgott a
6537 13| párnára, akár a nézõ, ki a páholy peremére támaszkodik, és
6538 16| kéken borzongott a víz. Pajkos gyermekek gyanánt ugráltak
6539 21| az ég mind a négy sarkán, pajták, csûrök, házak égtek, nyugtalan
6540 9 | boglyákat, kukoricagórékat, pajtákat és istállókat. Közben elfáradt.
6541 18| Belepirult, aztán elsápadt. A palack fejét asztalkendõvel kötötte
6542 6 | spanyolnádat. Mert ez a nádi pálca állandóan nála van. Mióta
6543 6 | suhogtatta is félelmes nádi pálcáját, mint egy harci bárdot.~
6544 8 | volt az, ki ezüstfogantyús pálcával piszkálta a kert kavicsait,
6545 22| Ez a szó a szenvedélye, a pálinkája volt. Azt is szerette, ha
6546 7 | magát lángoló és színes pálinkákkal. Ha gyufát tartok ilyenkor
6547 3 | szokatlanságának. Kézrõl kézre jár a pálinkásbutykos. Néhányan gyertyafénynél
6548 20| arcaink majdnem összeértek. Pállott volt az arca, mint egy ólomtányér,
6549 18| felszakította a blúzát. Távolabb, a pálma alatt egy öregedõ nõ kivette
6550 24| elöljáróságok, biztosító intézetek palotái, melyek elõtt portások állanak,
6551 21| Egymás után gurultak el palotája elõtt a harci szekerek.
6552 25| sok évvel ezelõtt, még a pálya kezdetén - véletlenül elmesélt
6553 12| volt ez, melybe „mûvészi pályája” minden szemetjét összegyûjtötte.
6554 12| tovább ezen a szép, de rögös pályán, csüggedetlenül.”~- Csüggedetlenül -
6555 20| Most.~- De hisz errõl a pályaudvarról nincs is közvetlen összeköttetése.~-
6556 18| pamlaga közt legfontosabb az a pamlag, melyen most ül. Sohase
6557 18| legfontosabb, a világ minden pamlaga közt legfontosabb az a pamlag,
6558 13| Aztán megint leheveredett a pamlagra, ásított, újra ásított,
6559 16| a halálraítéltek utolsó panasza bús hörgéssé halkul. A tûrhetetlen
6560 15| izgalom, hogy senkinek se panaszkodhatik és senkinek se beszélhet
6561 22| modern irányzat... és örökös panaszok... Én mindig soron kívül
6562 21| nézte, hogy kapcsolják rá a páncélját.~- Szemébe akarok nézni
6563 11| valamit. De nem rózsaszín, panírozott húsokat és nem undok foszforos
6564 20| érzelmességén -, Szutyok Panna, Csutak Treszka, Seprû Erzsók,
6565 13| doboz havanna, pirosarany pántlikás szivarok, likõrösüveg sárga
6566 13| szivarok, likõrösüveg sárga pántlikával, és egy pohárka, melynek
6567 16| mégiscsak fölvágódik, mint a papagáj nyelve. Családja helyzete
6568 3 | gyöngybetûket ír. Szemén a pápaszem. Lesüllyeszti a fejét, hogy
6569 11| orvos, egy kövér, arany pápaszemes impresszárió, és a fõülésen,
6570 3 | fekete reverenda, egy-egy papi alak, szikáran és sápadtan,
6571 12| pedig - hóna alatt piszkos papírcsomókkal - rohant a próbákra, meggyújtotta
6572 21| bezárkózott a tornyába, elõvette a papírjait, és cirkalommal óriási köröket
6573 22| arcát a velencei tükörben. Papirosfehér volt és élettelen.~Reggel
6574 2 | húzni, mint õ, és diribdarab papirosokra pár pillanat alatt lerajzolta
6575 8 | egy piszokszín, komisz papiroson, vallanom kell a szerelõ
6576 24| feltekintett, és vékony, szinte papírszerû arcára kétségbeejtõ vakbuzgóság
6577 21| a szemével ette-falta a papírt, a kabalisztikus jeleket.~-
6578 8 | A beszéd hevében aztán a paplan alá rántottam a kezem.~A
6579 3 | ágyainkba, fülünkre húztuk a paplanainkat, elfojtottuk a mámoros,
6580 1 | szólt komoran, és eldobta a paplanáról. Gyanakodva nézett a nénjére.~
6581 1 | azóta megnõtt a vánkosok és paplanok között. Szívós, vékonyka
6582 16| Maguk kezelték, dunyhákat, paplanokat raktak a lábára, de a láz
6583 24| felült az ágyban. Babrált a paplanon, mely fekete volt, mint
6584 20| kiálló hátteréül - vörös paplant húzott maga után. Mindössze
6585 21| három emberen járatta: a papon, az asztrológuson és az
6586 3 | Dohány.~Végül egy rúd paprikás szalonnát tesz az ágyunkra.~-
6587 2 | Lujza.~Gyula ilyenkor paprikavörös lesz. Nagyokat nyel, pislog,
6588 6 | durrognak, és a katonaság parádéba vágja magát, beléje is visszatér
6589 16| aránytalanul forró volt, a nedves parafa, a kaucsuk és a száradó
6590 16| kaucsuk és a száradó ruhák páráitól nehezedett el. A geológus
6591 9 | szikráztak körötte, a fánk párája összeölelkezett a fenyõfa
6592 13| parkrészletet nézett, mely az õszi párákban ködlött. Nem ismerte ezt
6593 19| adatokat. Ne fontoskodj, öreg paralitikus. Még ma lefújsz mindent,
6594 6 | pillanatban készen várták a parancsát, mint a katonák.~A vasrács
6595 18| tétlenségtõl leverten ült, örült a parancsnak, s felugrott a székrõl.~-
6596 13| ébren is, szolgain követte a parancsokat, s várta türelmesen, mi
6597 22| megállított a folyosón... Parancsolj, kegyelmes uram, mondtam
6598 21| voltatok ahhoz, hogy magatok parancsoljatok a jövõnek, nem mertétek
6599 3 | helyzetnek, élnek a jogaikkal, parancsolnak velünk. Csak késõbb engedik
6600 19| Még van húsz. Melyiket parancsolod? Ugye, egyik se tetszik?
6601 19| parancsolok, édes fiam. Azt parancsolom csupán, hogy rend legyen
6602 21| önmagát. De ti adtátok a parancsot. Õ csak végrehajtotta.~A
6603 1 | Összemorcolta szemöldökét, és parancsra emelte vékony karját. -
6604 19| mellett, szõrmegalléros parasztbekecsben. Ez nyakas tanyai ember,
6605 3 | hittérítõ a vademberek között. A parasztgyerekek vastag nadrágját kegyetlenül
6606 15| hallotta szájából ezt a vaskos paraszti szót, mert mindig elõkelõen,
6607 3 | alig jártak emberek. Kósza parasztlányok kuncsorognak, akik nappal
6608 15| és a lovakat, beszélt a parasztokkal.~Az ispánja levette a kalapját:~-
6609 18| az alacsony termetét, a parasztos orrát, a köpcös kezét. Végre
6610 18| férfiasnak tartott, észrevette a parasztot, a cselédet.~- Siessen.~-
6611 3 | csípõs fiatal bor, mint a parasztpezsgõ, kaparta - mérgével és mézével -
6612 7 | csinálnak itt. ~Csempe és mázos paraszttányérban tettek elénk valami kotyvalékot.~-
6613 6 | tábornoki ruhában vagy tiroli parasztviseletben, kezében egy vadászfegyverrel,
6614 5 | sziszegve mondom ezt, mintha parazsat nyeltem volna. Nem szeretem
6615 3 | csak a kocsmák ablakai parázslanak, mint a pokol rostélyai,
6616 14| s szemük mérges tûzzel parázslik. Az árnyékban hûsölõ kutya
6617 4 | ismerõsöm megy. Jelentéktelen párbeszéd folyik közöttük.~Az egyik
6618 5 | zsebkendõmet megszagolom, a parfümjét érzem rajta. Bútoraimat
6619 8 | hordott, kamáslit, s rossz parfümmel szagosította magát. Egy
6620 6 | akik állandóan mosdanak és parfümözik hajukat. Általában a katonatiszt,
6621 2 | amibõl egy ebédnél ittam, parfümszagú volt, émelyítõ, édeskés.
6622 6 | Bozontos és rengeteg szemöldöke párhuzamosan fut a bajuszával, s annyira
6623 15| véres szemmel, mint valami paripa, amely napokig nyargalászik
6624 21| a harci szekerek. Ideges paripák nyerítettek a trombitalármában.~
6625 11| felhorkan a ló, de azután paríroz, rohan, vágtat féktelenül.~
6626 7 | összekuporgatott fillérjeibõl kiutazott Párizsba. Nagyszerûen töltötte el
6627 16| vattakötések - körülburkolták. Párizsra gondolt, arra, hogy két
6628 22| történt, hogy a hálószobája parkettjén ébredt fel. A beteg szíve,
6629 13| Nem ismerte ezt a részét a parknak, de emlékezett, hogy álmában
6630 16| mutatja meg a vágóhidat, a parkot, a kaszinót és Sárszeg egyéb
6631 22| volt, kilátással a városi parkra. Kecskeszakállát megvilágította
6632 13| kiesett szájából a szivar, egy parkrészletet nézett, mely az õszi párákban
6633 22| Sprechen Sie deutsch?... Parlez vous français?... English
6634 7 | nekem, milyen puha a koporsó párnája, s milyen boldog az ember,
6635 17| hogy ágyban hever, hullámok párnáján, a víz édes dunyhája takarja,
6636 5 | köhög a szobájában, és a párnájára könyökölve várja a reggelt.
6637 1 | a fejére, igazítsa meg a párnáját, adjon be orvosságot.~Egy
6638 8 | éjszakám volt. Hánykolódtam a párnákon, míg elaludtam, és ezerszer
6639 3 | nehogy észrevegye a fráter. Párnánkba fojtottuk nevetésünket.
6640 12| silabizáltak ki: „Elõre a Parnasszusra.” Vagy: „Kartárs, mindig
6641 8 | bûvészfogással eltûnt, a semmibe párolgott, egy új dimenzióba, mely
6642 4 | mely a délután gõzeiben párolog, hûvös bozótjaival, kacskaringós
6643 6 | játszik a városi parkban, párosával kell sétálni a publikumnak.
6644 25| volt és öregedõ.~Mindössze párszor találkoztak még. Utolszor
6645 21| szerencsésen partot értek. A part közelében azonban kettérepedt
6646 4 | kapaszkodhatom, a jóakaróm, a pártfogóm, a bûntársam.~Micsoda délután
6647 16| a korhadt csónakokról, a partok mellett békanyál és sás
6648 21| hánykódtak. Másnap szerencsésen partot értek. A part közelében
6649 21| félig eszméletlenül jutott a partra.~Nyomban szekérre szállt,
6650 17| hóemberé.~Mellét babrálta. Paskolta, gyúrta, csikarta a szívét.
6651 16| fejüket, durva vízkorbácsok paskolták gerincüket, pofozták arcukat,
6652 20| portás volt ébren, vastag paszomántos sapkájával a fején, roppant
6653 24| elõtt portások állanak, paszományos sapkával, roppant tekintéllyel.
6654 21| meghûlsz.~Madarásznia, patakban fürdenie sem volt szabad.
6655 12| a könnyei boldog, forró patakokban megeredtek:~- Ó, mûvészet...
6656 13| csörögtek a gyors hegyi patakon a jégtáblák, összezúzva
6657 15| leszállítja a vonatról. Erre olyan patáliát csapott, hogy az alvó utasok
6658 1 | kezében is virágcsokor volt.~A patikán át surrantak fel a másik
6659 23| mint egy kedélyes, vidéki patikus.~Tíz perc múlva megnyikkant
6660 20| rossz éjszakáira, útjaira, patkányos csatornákra, melyekben elszürkült
6661 20| Akadémiai szemlékbe. Szárnyaló pátoszomat dicsérik jobb kritikusaink.~
6662 21| nem mondtam meg elõre? - pattant fel a szakállas aggastyán.~-
6663 14| hegyén villamos szikrák pattognak. A hõség, az unalom émelygõ
6664 3 | dióhéjak, a békarakéták, a pattogó kakasgyufák kiszámított
6665 15| hallatszott rekedt hangja:~- Patvart! - Marha! - Kuss!~Mindenki
6666 13| jegyzeteit rendezte, javította. Pazarlóknak tekintette azokat, akik
6667 3 | reszketésétõl kipattant szájunkból a pecek, dörögve, heves robajjal,
6668 6 | ezredeshez, aki még mindig peckesen kifeszülve, hajadonfõtt
6669 14| délutánban. Nappal csak a levelek pecsételésekor szokás gyertyát gyújtani.
6670 22| néhány aktát, csengetett, pecsételt, aztán kivette a névjegyét
6671 19| szõrös mutatóujján karneol pecsétgyûrû. Ezt az embert nem oly könnyû
6672 20| Tessék, az állam hivatalos pecsétjével.~Nem hittem szememnek, be
6673 19| néhány alcímet: Alföldi pedagógia, Az iskola brigantija. Még
6674 18| asztalra. A nõk követték példájukat. Egymás után csatolták le
6675 8 | szemöldöke zöldes, nedves, mint a penész.~Másnap a rendõrségre futok.
6676 6 | a végén huszársarkantyú peng. Haja fehér. Bajusza fehér.
6677 24| kemény és vékony lett, mint a penge, arca öblös, feje dacos,
6678 17| szétnyitotta, megtapogatta pengéjét, odatette a szalmaszékre.~
6679 25| fenyegetõ kísértet, óriás pengével. Erõt érzett magában, hogy
6680 9 | egymásra talált.~Huszonöt pengõre tartották.~- Nem lesz drága? -
6681 25| öt? Mi tesz boldoggá: a pénz vagy az erény? És fel kell-e
6682 5 | lépésekkel, villamosra nincs pénze. Szegénykét veri a szapora
6683 8 | kilincseim, titkon még pénzemet is megolvasta, melyet este
6684 6 | arcképeket tartogat. Az öreg, penzionált katonatisztekben van valami
6685 24| egyenruhás szolgák vagy pénzügyõrök ácsorogtak, megroggyintotta
6686 7 | vendéglõkben dobják ki a pénzüket, és nem tudják, mire.~A
6687 21| nélkül kezelte a gyomorbaját, pépekkel és kenõcsökkel. Még a böjt
6688 13| hangverseny pokoli volt. Ágyúztak, percegtek, nyikorogtak a bútorok,
6689 18| magába a világot, és a végzet perceit élvezi.~Benn a vendégek
6690 17| marasztalta.~- Még van néhány percem - mondta.~A pincér, ki sohase
6691 15| villanykörte kigyúlt. Tíz percig nyekergette a kallantyúkat,
6692 8 | senki. Áruló nyom nincs. Öt percre ledõltem a másik szobában
6693 21| megbillent a korona, éles pereme belevájt a feje lágyába,
6694 13| akár a nézõ, ki a páholy peremére támaszkodik, és elõrehajlik
6695 16| hullámok buffogtak, szitáló permetesõ öntözte fejüket, durva vízkorbácsok
6696 23| jelzik. Ekkor jelent meg a peronon egy fiatalember, piros arcú
6697 20| ismét tisztelgett, a nõt a peronra engedte, aki fel is szállt
6698 19| és bosszantott a tanító perpatvara. Már nem hallom a szavát.
6699 20| kapcsolatot sejtenek köztem és e perszóna közt, kit talán a nagynénémnek
6700 22| Személyes jóbarátom... Pertu jóbarátom... Õ meg az államtitkár...
6701 22| Kényelmes otthon... Selyem perzsák... a falakon képek... zongora...
6702 8 | vette le bal kezemrõl, szeme perzselt, mint azok a napsugarak,
6703 22| egészséges. Mások dolgában mindig pesszimista volt. Ha valamely alárendeltje
6704 23| szokott roham. Ezért jártam Pesten. Az orvosnál.~- Régóta beteg?~-
6705 9 | de minthogy nem bízott a pesti emberekben, inkább maga
6706 19| bukik - fontoskodott -, Pestre nevezik ki Verpelétyt. Csak
6707 9 | A GIPSZANGYAL~Varjú Péter, a tanyai tanító már õsz
6708 20| gyermeknek: monsieur, pour un petit bébé malade. Ugyanaz a fekete
6709 20| sötétedtek elénk, a szén és petróleum bûzével, és egy kis szobába
6710 24| Meggyújtotta az asztalon álló petróleumlámpát, és mint még soha, kopár
6711 13| Kívülrõl lehetett hallani a pezsgõdugók durrogását és a tányérok
6712 19| volna purifikátor lenni. Pezsgõs fejjel egyszer a bálteremben
6713 18| kis tányéron vitte hozzá a pezsgõspoharat, de nem engedte inni.~-
6714 22| nyári éjszakába, rágta a pezsgõtõl lucskos bajuszát, s a kéjtõl
6715 6 | Hogyha télen a behavazott piactéren megáll, és összeszorított
6716 20| eszembe jutott. A firenzei piazzán szólított meg az idén nyáron,
6717 15| órákig cél nélkül õdöngtek a piazzettán. Aléltak voltak, a melegtõl
6718 15| tûzhányó orma. A magyar kiült a piazzettára. Nem ízlett neki a keserû
6719 15| összeköpdöste az egész piazzettát. Még a tenger se adott enyhülést,
6720 13| álmodott. Az alvás nem volt pihenés, csak kétes bódorgás, mely
6721 22| ajánlok. Feltétlen nyugalmat, pihenést, magányt, méltóságos uram.
6722 25| Ámor vállára, hogy kicsit pihenjen.~1916~.oOo.~
6723 13| Egyelõre ki akarta magát pihenni, és korán lefeküdt. Éjszaka,
6724 9 | és lefeküdt, dolgozott és pihent, élt. Nyáron valami mérges
6725 17| nagyobb baj volt az újpesti pikolófiú. Mert az ügy nem maradt
6726 17| sietni kellett a markõrhöz, a pikolóhoz és a feleségéhez. Minden
6727 10| púpos embereket s nyomorgó piktorokat vigasztalt, hogy az életüket
6728 10| népköltõ lehunyta szõke pilláit, szeplõs szemhéjait. A gavallér
6729 13| az álom, alig lehanyatló pillákkal, nyitott szemmel hevert
6730 24| ácsolt fakereszttel. Voltak pillanatai, mikor ezt világosan látta.
6731 8 | íróasztalomról az aranyórám.~Egy pillanatig szédülõ fejjel álltam ott,
6732 12| tetszettek, de számára az eltûnõ pillanatok ízét és mézét örökítették
6733 3 | meg, és élveztünk minden pillanatot, mely eddig eltelik. Zsebünkben
6734 10| szesztõl. Szeme elõtt vörös pillangókat, freskóangyalokat látott.~
6735 8 | sietek a szerelõhöz, ki egy pincehelyiségben lakik, a külsõ városban.
6736 14| az unalom émelygõ undora pincékbe kerget, a pókhálós üvegek
6737 12| késõbb a föld alá ûzte, a pincelakásba és a súgólyukba.~- Ó, szent
6738 12| az öklével: - Nyisd ki.~A pincelakásban két hang suttogott.~Mikor
6739 18| pózban nagyon hasonlít egy pincérhez. A termete is sokkal alacsonyabbnak
6740 20| utána, várótermeken, hideg pipafüsttõl sötét éttermen, málházón
6741 13| párnák közé, és nézte a pipáló hegyeket, a végtelen, átlátszó,
6742 9 | szobájában. Abbahagyta a pipázást is. Elõvette hegedûjét,
6743 25| véres, mérges, tüzes szavak, pirosak, lobogó-lilák és enyhén-kékek,
6744 13| kisasztalkán egy doboz havanna, pirosarany pántlikás szivarok, likõrösüveg
6745 22| sárgazöld szeme szikrát hányt, a pirosas orra elfehéredett, és az
6746 2 | nevével bosszantjuk:~- Olga.~- Piroska.~- Erzsi.~- Ilonka.~- Jolán.~-
6747 17| felé tartotta, hogy lássa a piroskék térképet, a vér derengését
6748 24| acélgolyó, mely csak akkorka piroslila pöttyöt hagyott rajta, mint
6749 23| tapadt oda testéhez. Orra piroslott a náthától. Csúnyán köhögött.
6750 17| haja fölborzolódott, arca pirosra gyulladt. Semmire sem gondolt.
6751 23| homlok alján némi halvány pirosságával az izgalomnak, negyvenéves,
6752 1 | gyógyszerész, otthagyja a piruláit, a tégelyeit, és az ágy
6753 19| rozoga, hullós parázzsal pislákol. Egy darabig nyomogatom
6754 2 | paprikavörös lesz. Nagyokat nyel, pislog, összemorcolja szemét. Alapjában
6755 5 | városokban, hidakon, gyengén pislogó lámpák alatt, melyek a vízen
6756 15| összezsugorodtak a hájtól, s mérgesen pislogtak, mint a disznószemek. Ezeknek
6757 22| a dolgot... A fõispán... Pista... Személyes jóbarátom...
6758 9 | között, soványan, mint a piszkafa, grádicsosan nyírt, fölfelé
6759 8 | ezüstfogantyús pálcával piszkálta a kert kavicsait, keménykalapot
6760 17| magát. Hadd jöjjön le minden piszok. Dühösen, kétségbeesetten
6761 19| rossz íróknak, s tapsolok a piszoknak és a butaságnak.~Ezen a
6762 8 | idézés bûnügyben”) egy piszokszín, komisz papiroson, vallanom
6763 13| fölgyújtotta a villanyt. Pisztolyához kapott, melyet - mint szokta -
6764 13| hallott, azt hitte, hogy pisztolyból lõttek. Zakatoló szívvel
6765 10| mártírja.” A kövér ember pittyedt szájjal sír: „Szegény, kis
6766 16| fûszerkereskedés mellett a téglák közül pitypangok ütögették ki sárga fejüket.
6767 17| nevét a lapokban, az orfeum plakátján, a villamos újságban. Kasornya
6768 18| csipkék, a férfiak szája - a plasztron és szmoking fölött - olyan
6769 18| szivarok végén. A hamu a plasztronjaikra hullott, bepiszkította a
6770 20| aranyfogát, az aranyhidakkal és platina szájpadlással, a kocsonyásan
6771 15| valami beteg, csomaggal, plédekkel, vánkosokkal. Felesége pedig
6772 4 | gáz, akár a hold.~A vörös plüssdíványra ültem. Fejemet nagyon alázatosan
6773 18| ablakokat, a rájuk boruló plüssfüggönyöket, az ajtókat, a kilincseket,
6774 13| aranylánca alatt enyhe és költõi pocak domborodott. Mikor ötvenéves
6775 18| elõrenehezedõ, bõröndszerû pocakjukat idegen tehernek érezték,
6776 19| most elpusztulsz, a kövér pocakodba szúrom a dugóhúzót, hogy
6777 13| fekete mocsárba, abba a forró pocsolyába, melynek hiába igyekezett
6778 23| utakon, a sínek közt, bokáig pocsolyákba toccsanva, megbotolva minden
6779 18| festék és a rizspor piszkos pocsolyává olvadt.~Aztán a fény is
6780 20| nyitotta harcsaszáját, melybõl pörkölt és sör bûze csapott ki. -
6781 3 | nevetésünket. Reggel gyufa pörkölte talpunkat, a cipõinkbe vizet
6782 7 | Majd meglátod, milyen pörköltet csinálnak itt. ~Csempe és
6783 10| meg.~- Nem - tiltakozott a poéta, és ránézett. - Itt a kocsim,
6784 11| az apró kisgyerekektõl, e pöttön és lázongó semmiktõl félt,
6785 21| csillagait, az ég arany pöttyeit. Már az elsõ órában rettenetes
6786 24| mely csak akkorka piroslila pöttyöt hagyott rajta, mint egy
6787 20| ráspolyozom a körmöm, hogy a pofádba vágjam. Edzem a fogam, hogy
6788 16| vízkorbácsok paskolták gerincüket, pofozták arcukat, s mikor ráültek
6789 21| ebédnél volt, bort töltött a poharába, mikor egy udvaronc hozzásietett.~-
6790 18| dobálja - ingani kezd, a poharak feldõlnek, az abrosz összegyûrõdik,
6791 9 | viaszgyertyák szagával, a poharakban topázszínû és rubinvörös
6792 19| önrõl, hogy a borovicskás pohárba beleesett a sovány tanító
6793 13| sárga pántlikával, és egy pohárka, melynek alján néhány csöpp
6794 23| állomáson kiszállok, hozok egy pohárkával. Az ilyenkor nagyon jó.~
6795 3 | óta nem takarítottak el, a pohos görögdinnyét megütötte a
6796 14| undora pincékbe kerget, a pókhálós üvegek közé. Szemem a homályt
6797 1 | se képes eloltani azt a poklot, amely ebben a nyápic testben
6798 19| Verpeléty.~Menjenek a pokolba azzal a Verpelétyvel. Csakugyan
6799 24| Miért is hitte másnak? A pokolban sima parkett van, ablakok,
6800 14| szobában állottunk, az arcképes polc elõtt. Az anyám kezébe vette
6801 6 | memorandumban, amit a város minden polgára aláír.~- Vagy a tisztikar
6802 6 | publikumnak. Ez mégis abszurdum.~A polgármester, aki egy félénk, opportunus
6803 6 | otthagyta a közönség, már a polgármestert is megkörnyékezték, hogy
6804 25| házasságról, nevelésrõl, politikáról, az élet céljáról, aszerint,
6805 21| hónap végén szétrúgta a pólyáját, amelyet két tenyeres-talpas
6806 5 | sírni-ríni kezd, mint a pólyásbaba, és nyafog hozzánk, mint
6807 13| a hegyekben vörössárga pompában meredeztek a bükkök, a fenyvesek
6808 9 | Vacsoráztunk. Jól van. A vacsora pompás volt. Megöleltél, amikor
6809 4 | ebédlõasztalnál. Újra a mályvaszínû pongyola van rajta. Vidám, vagy talán
6810 4 | most ez az egyetlen szilárd pont, melybe kapaszkodhatom,
6811 21| mappáját jelentette, a fekete pontok pedig a bolygókat, az állatöv
6812 21| arca halványabb lett, bõre porcelános fényben csillogott a szobai
6813 17| és a feleségéhez. Minden porcikája az élete volt. Ellökte a
6814 21| Atlétacombjai feszültek, porcogói, izomszalagai megerõsödtek,
6815 16| legelõrõl hazatérõ tehenek porfelhõket kavartak, akár faluhelyeken.
6816 1 | orvosságos üvegeket meg a porokat elrendezik az éjjeliszekrényen,
6817 4 | takarítónõ csak hetenként porol le, míg átveszik az utódok,
6818 10| reggelenként télikabátját porolja, és ott - nagyon gyorsan
6819 14| zongorát, melyet a fújtatóval porolt, és hangkulccsal hangolgatott.
6820 21| bölcsõjében. Úgy jött ez a kis poronty a világra, mint erõszakos
6821 3 | lehasalt a földre, s orrát a poros padlóra nyomva kereste a
6822 9 | mely már régóta a nyakukon porosodott, s a tanító ily szerencsésen
6823 24| intézetek palotái, melyek elõtt portások állanak, paszományos sapkával,
6824 23| érkezett, hol egy álmos portáson meg egy közönyös vasútin
6825 10| száját. Az ember veszedelmes portéka: robban! Nem szabad vele
6826 12| érted.~De mikor a színpad porzott a dühös lábaktól, a hõsök
6827 24| ajtónál állt, a törvényszék, a postahivatal, a bankok, a jótékonysági
6828 24| fekete volt, mint a ravatal posztója. Csak most ijedt meg. Ki
6829 20| késõbb a rendõrnek vagy a posztoló katonának, lehet, hogy tényleg
6830 24| kövér ujjait, melyek a zöld posztón feküdtek, szelíden, a kis
6831 3 | hívott bennünket a zöld posztós asztal elé, ahol két égõ
6832 11| újra leültek, egy labda pottyant az ölébe.~Az impresszárió
6833 20| beteg gyermeknek: monsieur, pour un petit bébé malade. Ugyanaz
6834 18| Arra gondolt, hogy ebben a pózban nagyon hasonlít egy pincérhez.
6835 21| Venus, amelynek benevolens praesentiá-ja azt a reményt ígérte, hogy
6836 23| tehetetlenül hever elõtte a préda, oly öntudatlanul, hogy
6837 10| A sarokban ülõ jóságosan prédikál: „Szeressétek egymást, édeseim.”
6838 2 | esti korzón csipkékben, prémekben, boákban tündököltek. Egyik
6839 23| rablójelölt. Ma lenne a premierje. Egyelõre még csak egyszerû
6840 3 | egész diákotthon ki volt preparálva céljainkra. A katedra alatt
6841 11| ismételnie a Beethoven-szonáta prestissimóját, amelyet a hosszú tengeri
6842 6 | öltözködnek, mint a vidéki primadonnák.~Hogy él itt Hurt ezredes?
6843 14| mámornak. A hipnózisnak ezt a primitív, de tökéletes módját már
6844 12| papírcsomókkal - rohant a próbákra, meggyújtotta a villanylámpát,
6845 13| önmagával viaskodva emlékezni próbál. Meghagyta, hogy semmi áron
6846 25| váddal. Marie magyarázni próbálja, hogy semminek se õ az oka.
6847 2 | elhagyni bennünket, és máshol próbálni szerencsét. Engem még egy
6848 5 | esernyõjéhez?~Erõltetni próbálom az álmot. Szemhéjaim majdnem
6849 8 | a rendõrségtõl vagyok.~Próbáltam közönyösnek látszani, nyugodtan
6850 3 | tréfáinkat csak egymáson próbáltuk ki. Nem múlt nap, hogy valami
6851 16| Annyira izgatta õt ez a probléma, hogy legjobban szeretett
6852 15| lefotografálják, elõször profilban, aztán szemközt, számmal
6853 15| feleségére:~- Ne tátsd a prófunt-magazinod.~Vagy ezt mondta az inasának:~-
6854 19| neuraszténiás szellemi proletároknak látszanak.~Most a kövér
6855 22| volt. Azt is szerette, ha protekcióért zaklatták. Elõbb - hogy
6856 12| szavak zsongtak, verses és prózai beszédek, királyok, inasok,
6857 16| hogy a tudós még egyet prüsszent.~De - szerencsére - nem
6858 16| De - szerencsére - nem prüsszentett többet.~1914~ ~
6859 23| át kékelltek az erek.~Már prüszkölni, köhögni, izegni-mozogni
6860 17| a lábait, és jókedvûen prüszkölt. Néha a borotva felé pillantott.
6861 16| geológus nem is vacsorázott. Prüszkölve, köhögve forró teát kért.
6862 6 | párosával kell sétálni a publikumnak. Ez mégis abszurdum.~A polgármester,
6863 16| szelíden nézett az ügyvédre, ki pucérra vetkõzve ugrándozott elõtte,
6864 15| az inge piszkos, a szeme püffedt és véres. A felesége meredten
6865 11| csodakertnek tetszett, amelyben pufók, könnyû golyók, fantasztikus
6866 13| mámorra áhítoztak, mely puhább és ízesebb, mint a szesz
6867 5 | kávéházba, rumos teát és puncsot itatni vele, aszpirint adni,
6868 13| halványlila szeme - tág pupillákkal - rámeredt, erõlködve, mintha
6869 10| lehetõségeirõl, aljas szánalommal púpos embereket s nyomorgó piktorokat
6870 19| egyetlenegyszer szerettem volna purifikátor lenni. Pezsgõs fejjel egyszer
6871 8 | szembogaruk fekete, mint a puskacsõ nyílása, s mindegyik fölismer,
6872 3 | bukik, hirtelen, mint hogyha puskagolyó találta volna.~Egy kaszárnya
6873 23| óráig hallja csengõ fülünk. Pusz-ta-szent-péter... - Az idegen félig lezárta
6874 15| a csillagos ég alatt, a puszta földön. Amikor reggel bevetõdött
6875 14| vándorolnia, új városokba, pusztákba, nagyúri kastélyokba, minden
6876 15| pusztultak bele. Ki tudja, hogy pusztítani nem annyi-e, mint szenvedni?”~
6877 13| mennyire elcsüggesztette ez a pusztulás. Úgy hitte, hogy új életének
6878 15| világot, s maguk is ebbe pusztultak bele. Ki tudja, hogy pusztítani
6879 8 | börtönbe juttatom. Igazi rabarca van. Deresedõ bajusza, szemöldöke
6880 8 | a tolvajt?~- Ha teljesen rábizonyosodik, igen.~- Becsukják?~- Be.~-
6881 13| vagy szellemidézésnek a rabja. Mind gyakrabban adott ki
6882 23| férfiú volt. Tudta, hogy a rablásokat nemcsak technikaian, hanem
6883 23| tulajdonképpen nem is rabló, csak rablójelölt. Ma lenne a premierje. Egyelõre
6884 25| faképnél hagyták, kiraboltan. Rablók voltak ezek, és kissé gyilkosok
6885 25| boldogtalanságát el akarják rabolni tõle, elmenekült. Ki tudja,
6886 12| voltak elégedve.~- Most pedig ráborítom ezt a kendõt - mondta -,
6887 9 | ágyterítõt, hogy megint ráborította. Egyszer tetszett neki,
6888 13| Azok a szemek, melyekre ráborul a szemhéj, látnak, az álmok
6889 8 | Hajam lenyírják, földszínû rabruhába bújtatnak. Ott legalább
6890 8 | villamos áram, egyenként rabul ejti. Orrcimpái kitágultak,
6891 7 | mint a cifra delírium és a rác mennyország. Talán barackarcú
6892 11| vissza-visszatekintett a kert rácsain át. Otthon várta a mestere.
6893 15| rövidre nyírt sûrû hajára rácsapta a cilinderét, s száraz szemmel,
6894 21| csak arra volt jó, hogy rád vigyázzak. Ígérd meg te
6895 21| téged szerettelek, Ilona.~Ráejtette a fejét a leány kezére,
6896 15| vérhullám csapta meg, és ráemelte az asszonyra a kezében levõ
6897 13| készített ki, hogy azonnal ráfoghassa a betörõre. A padlóra hasalt,
6898 16| feleségét, jogász fiát is ráfogta a tanulásra. Szobáikban
6899 23| mellyel a kezére esetleg ráfreccsenõ vért akarta letörölni, tiszta
6900 6 | dühösen, és a fehér bajuszára ráfröccsent egy kis nyál.~Ledõlt a padra,
6901 12| krumplit hámozta, csak meg kell ragadni és belevágni a csábító szívébe.
6902 15| meg kell törülnie a kezét, ragadós és mocskos lesz tõle. Bement
6903 22| Arcára fekete tompaság ragadt. Ilyen bánatra ember nem
6904 24| gondolta - a „vádak és a rágalmak” ellen - itt keres orvoslást.
6905 21| most Saturnus, a nyirkos és ragályos nyavalyák hírnöke. Csak
6906 16| irigylendõ. Még csak az avoir ragozásánál tartott. A párizsi gyorsvonat
6907 14| mozdulatlan napsütésben ragyog a sárga homok, mely egészen
6908 4 | napernyõk, lángoló ruhák, forró ragyogás. Az élet ünnepe kavargott
6909 4 | folyik közöttük.~Az egyik rágyújt egy cigarettára. A cigaretta
6910 19| Kimegyek a pályaudvarra.~Rágyújtok egy szivarra. A szivar keserû,
6911 7 | érdemes élni - mondta, és rágyújtott egy keserû és erõs britannikára.~
6912 11| autó kilincsét megfogta, ráhágott a lépcsõre, merev nyakkal
6913 4 | kicsit tétováztam még. Ráhajoltam a kilincsre, és megbénultan
6914 16| fáklyahordozójá”-nak tartott. Rajongott a haladásért, a természettudományokért.
6915 8 | hátam mögött, könyörülj meg rajtam, s tedd az ujjadat - halkan,
6916 21| valamit. Egy éjszaka aztán rajtuk ütött egy kis csapat. A
6917 3 | elzüllöttünk, nem lehet rajtunk segíteni, és a pokol vár
6918 2 | kitûnõen mentek férjhez, rajzoltak, igen jól zongoráztak, nyelveket
6919 2 | abbahagyta a zongorázást, a rajzot, mindent.~Nem tudom, hogyan
6920 2 | Kézügyességét mindenki bámulta. A rajzpapíron senki se tudott olyan leheletszerû
6921 16| hogy a bádogmosdó fölé rajzszögekkel egy Napóleon-képet tûzött.
6922 3 | az égre bámultunk, ahol rakéták szikráztak, égõ fejjel,
6923 1 | magában, hogy eztán a nénje rakja majd fejére a hideg ruhákat.
6924 9 | elõtti napon délután, amint a Rákóczi úton kóválygott, a kirakatokat
6925 23| a síneket, az elmaradó raktárépületeket és fákat. Aztán elõvette
6926 7 | szemnek.~Lavórja egy nádszék rámájában állott, melynek nádülõkéjét
6927 15| már szutykos volt, ezer ránc és gyûrõdés. Nyakkendõt
6928 9 | telebeszélték a fejét, ide-oda ráncigálták, körülhízelegték és lemosolyogták,
6929 9 | A tanító a szûk homlokát ráncolgatva visszamosolygott rá. A kereskedõ
6930 21| felfedezett egy finom és szenvedõ ráncot, amit eddig meg se látott.~-
6931 16| hogy vendége a tó mellé rándult ki, ott tanulmányozza a
6932 3 | kést.~Valamit tenni kell. Rángatjuk a kabátját, unjuk a kuporgást
6933 19| az étterem fehér abroszán rángatódzott két összemarcangolt tanítószív.
6934 6 | évében, amikor már ezredesi rangban volt, meglátogatta ezredét
6935 22| hivatalnok milyen fizetési rangosztályban van. Milyen tökéletes és
6936 6 | akkor is, midõn a magas rangú tiszt régen elment a kaszárnyából.
6937 8 | hevében aztán a paplan alá rántottam a kezem.~A detektív elmosolyodott.~-
6938 18| kedves - szól. - Hagyjon.~És rányitotta nyugodt, szürke szemeit.
6939 8 | foglalkozás minden arcra rányomja bélyegét, vannak ügyvédarcok,
6940 22| aki a fekete szívtölcsért rányomta a mellére, és sokáig hallgatózott -
6941 6 | megremeg.~A pincérek, mintha raportra lennének idézve, eldarálják
6942 2 | Andrássy úti esti ívlámpa fénye ráporzott.~- Nem lett belõlem semmi -
6943 13| éjjeliszekrények helyett, hogy rárakhassa óráját, gyûrûjét, könyveit,
6944 20| hogy átfúrjalak, élesre ráspolyozom a körmöm, hogy a pofádba
6945 8 | észrevettem, hogy tekintetét rászegezi, gyûrûmet, az ujjaimat,
6946 7 | másikban mindenrõl leszokott. A rászokás is, a leszokás is teljesen
6947 7 | meg: az egyikben mindenre rászokott, a másikban mindenrõl leszokott.
6948 9 | és a szívére mutatott. - Rátapostatok.~Vizet, feketét itattak
6949 23| a lámpát is, még egyszer rátekintett, lábujjhegyen kiszökött
6950 20| váróterem ajtajában még egyszer rátekintettem. Akkor aztán eszembe jutott.
6951 23| engedje meg, hogy elõbb ráterítsem a párnára ezt a tiszta törülközõt.~
6952 19| ledobom a kavicsokra, és rátiprok.~A vonat elindul.~Még rám
6953 19| szánlak benneteket. Fütyülök rátok: - szervusztok.~1914~ ~
6954 16| száraz aszkéta arcára újra ráült a mosoly, szelíden nézett
6955 16| pofozták arcukat, s mikor ráültek egy lyukas székre, alulról
6956 19| a fekete fejét, de hamar ráunok, a gyufát ásítva dobom el.
6957 13| elalvás elõtt fölhúzott ravasszal készített ki, hogy azonnal
6958 1 | jön a láz. Alattomosan és ravaszul mindennap megérkezik. Elõször
6959 24| mely fekete volt, mint a ravatal posztója. Csak most ijedt
6960 3 | szerb azonban hirtelenül rávetette magát, brutálisan bekötötte
6961 14| mintha megbolondult volna, ráveti magát a zongorára, melyet
6962 23| asszony két kék szemét, mely rávetõdik, kidülledve, egy szaggatott
6963 7 | siralmasan és nyöszörögve rázendített a Lohengrin nyitány-ra.~
6964 21| Alkonyattájt kis habok jöttek, rázni kezdték a gályát, és csörgetni
6965 21| szobában, hatalmas fájdalom rázta a mellét, tekintetét a három
6966 22| kérdezte tõlük, s a virágok rázták fejüket a szélben.~Végre
6967 11| törékeny ékszert a tokból -, és reáadta egyszerû, ízléses hálóingecskéjét.
6968 3 | hallunk, egész testével reáhajol a fiúra, aki hanyatt fekszik,
6969 1 | lázrohama új csapásként hatott reájuk. Kétségbeesett gesztusokkal
6970 3 | közé, egyre mélyebben, már reákönyököl a késre, egy kis nyöszörgést
6971 5 | az idegen bútorok, az ágy reámordult, mint egy oroszlán, a zongora
6972 1 | néha megállt, felébredt, és reászólt:~- Olvass.~A lány tovább
6973 21| érezte, hogy két fekete varjú rebbent el fölötte.~- Mi az? - nyöszörögte
6974 21| minden jele arra vall - recitálta az asztrológus vontatottan
6975 4 | a forró délután miatt a redõnyök le voltak eresztve, és középütt
6976 12| levelezõlapok, rongyos szerepek, referádák a ripacsok vendégszereplésérõl,
6977 22| Már-már egy messzemenõ reformon gondolkozott. Általában
6978 4 | szemeivel, egyszerre messzinek, rég megtörténtnek és szomorúnak
6979 5 | az esernyõ hasonlít egy regebeli madárhoz is, különösen,
6980 4 | távol vagyunk, mikor már régen-régen meghaltunk? Ez tilos földi
6981 1 | olvasott neki. Verne Gyula regényeit olvasta. Az öccse nem is
6982 13| elkészítette a konyhában a reggelit, hogy azonnal bevigye. Mikor
6983 4 | kávéház malachitasztalánál reggeliztem, cigarettáztam, és sétáltam
6984 4 | minden, ahogy volt, marad a régiben. Belül, a legbensõmben bizonyára
6985 24| hely, ahová menjen, s a régieken már messzirõl kíméletesen
6986 20| volt megbízható nõ. Kezén régimódi félkesztyû. Szeme mocsárszínû.
6987 6 | se volt, kivel beszél, a reglamáról és a diszciplínáról se halott,
6988 25| harmadik személy és múlt idõ. Régmúlt idõ. Hiszen, amit elbeszélünk,
6989 6 | dzsentrissé vált, de ilyenkor a regruta korára gondol, elsápad,
6990 24| melyet bevont valami sötét, rejtélyes réteg, és a kialudt lámpára,
6991 15| alól gyakran hallatszott rekedt hangja:~- Patvart! - Marha! -
6992 25| de azok is fáradtak és rekedtek, inkább csak hallgatnak
6993 2 | jártam a házukba.~Ezen a rekkenõ augusztusi reggelen különösen
6994 22| a szemét. Egy irtózatos rém ült ekkor a szemében, gyáva,
6995 6 | hangja tiszteletteljesen remeg. Mellette a két másik pincér -
6996 8 | lehet, mint ez a csönd, ez a remegés, ez a settengés. Mert mostan
6997 4 | benne attól, akit szerettem. Remegve fogtam meg télen, s a kilincs
6998 7 | mondta. - Párizsi szokás. Remek kaland.~Egyedül kószált
6999 7 | Láttad az új szobám?~- Remélem, szép.~- Mese.~- Nagy?~-
7000 22| semmiben se hívõ, semmit se remélõ, fáradt, álmos, csúnyább
7001 10| életében így fog vezekelni - remény nélkül - újabb álmatlanságokkal,
7002 16| lemondott, s valami égi csodában reménykedett, hogy ügyetlen nyelve mégiscsak
7003 21| benevolens praesentiá-ja azt a reményt ígérte, hogy a gyermek életét
7004 13| hogy sok nesztelen, nehéz, reménytelen bársonyfüggönyt emelget,
7005 4 | emberi törvényeket tiporva rémítgeti a jámbor halandókat.~Lihegve
7006 3 | csavartuk, kísértetekkel rémítgettük, az ágyából kicsentük a
7007 3 | hangosan dobogott. Mindenféle rémmesére gondoltunk, s most már a
7008 2 | arcára kiült a szégyen, a rémület, a régi szolgaság bánata.~-
7009 14| összeszedtem, a sötétség, a csönd rémületes gyönyörûséggel bizsergett
7010 21| lassanként torz maszkká, hideg rémületté fagyott a mosolygása.~Arcocskáját
7011 16| csönd borult a szobára. Rémülten csörömpöltek a kések, a
|