A BUJDOSÓ

Hogyha elmegyek hazulról, mindig kissé lehorgasztom a fejemet. Vajon mi történik azután? A bútorok csendesen állnak, a pohár a helyén vesztegel, az ingaóra sétálója tovább jár, s minden, ahogy volt, marad a régiben. Belül, a legbensõmben bizonyára él a vágy, hogy a világ nélkülem más képet adjon, mint velem. Azelõtt nem hittem a tájakban, melyeket elhagytam. Nem látom, tehát nincsenek. Azok az emberek pedig, akiktõl eltávozom, egyszerûen halottak. A halottak se kiabálnak, csak csendesebbek, mint az élõk, csak eltûnnek, akár a barátaim, akik elutaztak, vagy a nõk, akik egy délelõtt elmennek mindörökre.

Évekkel ezelõtt, egy nyáron, hosszú útra indultam. Elhagyott olasz kisvárosban állapodtam meg, hol nincs tenger, nincs külföldi, s az élet a maga õsiségében folydogál. Itten egészen elfeledtem önmagamat. Éltem, ahogy a többiek. Egy kis kávéház malachitasztalánál reggeliztem, cigarettáztam, és sétáltam a görbe utcákon, céltalanul, nagyon céltalanul. Egy toronyóra furcsa, magas hangon minden félórában kongott. Messzirõl jött ez a hang a hotelszobába, szinte évezredes távolságból, szinte az antik múltból. A feledés eleinte kellemes volt. Késõbb, mint aki altatószereket szed és tiltott, túlvilági gyönyörökbe mélyed, megriadtam a saját boldogságomtól, és félni kezdtem. Egyre mélyebbre süllyedek, egyre jobban alszom. Fel tudok-e végül ébredni?

A félelem mindennap jelentkezett. Eszembe jutott a kedvesem. Amikor utoljára láttam, bordó karosszékben ült, mályvaszínû pongyolában, fogai közé egy aranyvégû cigarettát szorítva. Tíz nap óta nem láttam. Világos, hogy ez a tíz nap, melyet tõle távol töltöttem el, lényegében semmit sem különbözik attól a másik tíz naptól, mely majd a halálom után múlik el. Õ most nem lát engem, nem vagyok ott, nem is vagyok. A szobám pedig bitangul áll. Az ajtók be vannak zárva, a függönyök lógnak, a villamoslámpák lehunyt szemhéjjal vakon alusznak. Egyik ablakot egészen nyitva hagytam. Oda esténként befúj a szél. A szél meglibegteti a fehér függönyt, árván, szomorúan. Egy vándor megy el az ablakom alatt. Talán felnéz éppen az ablakra, s azt gondolja, hogy egy halott lakása, melyet a takarítónõ csak hetenként porol le, míg átveszik az utódok, és újra megindul benne az élet. Úgy érzem, hogy igaza van. Az, aki elment onnan, régen meghalt.

Sokszor elborultam erre a gondolatra. Pár nap múlva tûrhetetlenné vált a helyzetem. Négy-öt sürgönyt adtam fel, anélkül hogy választ kaptam volna rájuk. Be voltam börtönözve, önmagamba. Az ágyon elnyúlva napokig feküdtem, szívemben a halállal és a feledéssel.

Végre elhatároztam, hogy megszököm. A vonat két napig kattogott velem.

Számláltam a másodperceket, és a vonat zörgésével együtt énekeltem:

- Most meglepem õket, akik eddig vidáman éltek. Hogyha sikerül a csel, akkor látni fogom a saját halálomat. Befüggönyözött kocsin megyek a városba, szememre húzom a kalapomat, feltûröm a gallérom. Még a sárga szemüvegem sem veszem le, mely egész úton a szememen volt. Semmi esetre sem ismernek fel, hiszen a szakállam és a bajuszom kinõtt az úton, az arcom lesoványodott, a szemeim beestek. Hadd lássam, milyen lesz az élet akkor...

Amikor a vonat átdübörgött a hídon, és feltûnt a város, ujjaim reszkettek, kiszáradt nyelvem a szájpadlásomhoz tapadt, mélységes dal búgott a szívemben.

Vasárnap délután volt, a kánikula vége felé. Idõnként félretoltam a tovarobogó kétfogatú függönyét. A megfakult és puha aszfalton színes napernyõk, lángoló ruhák, forró ragyogás. Az élet ünnepe kavargott a porban és lángokban.

Sohase láttam ilyen bús délutánt. Ami elõttem zajlott, elhalványult és ködössé lett, mint hogyha a múlt lehelt volna rá bágyadt szemeivel, egyszerre messzinek, rég megtörténtnek és szomorúnak tetszett.

- Ez a délután már elmúlt - mondtam csendesen. - Most õk nélkülem élnek.

A kocsi a kedvesem lakása elõtt állt meg.

A ház lángolt az augusztusi sárgaságban. A kilincs is úgy égett, mint egy ormótlan parázs. Minthogy senki se volt az utcán, kicsit tétováztam még. Ráhajoltam a kilincsre, és megbénultan néztem benne az arcom, a kisírt szemeimet, melyeket vörös karikák kereteztek, a kezeimet, a nõies, fehér kezeimet, melyek annyit henteregtek más kezeiben, hogy elfinomultak, betegek és fáradtak lettek. Szerettem ezt a kilincset. Majdnem úgy tekintettem, mint egy élõlényt, mint a rokonomat, a testvéremet. Egy kézfogás igézete volt benne attól, akit szerettem. Remegve fogtam meg télen, s a kilincs hûtötte a lázam. Mostan is sokáig szorongattam. Becsületesen nyújtottam neki kezet, az édes és ismerõs kilincsnek. Úgy éreztem, hogy most ez az egyetlen szilárd pont, melybe kapaszkodhatom, a jóakaróm, a pártfogóm, a bûntársam.

Micsoda délután volt ez. Üres és sárga. Az ember szédült, elvesztette az idõérzékét. Azokra gondolt, kik most - ebéd után - kereveten emésztenek, hûvös folyosókon. Én azonban a halottaimra gondoltam, és a kedves leányra, aki az elsõ emeleten lakott.

Benyitottam. A cseléd halkan mondta:

- Mindjárt jelentem.

- Egy szóval se árulja el, hogy itt vagyok - mondtam, és pénzt nyomtam a kezébe.

Benéztem csendesen a szobájába, ahol a forró délután miatt a redõnyök le voltak eresztve, és középütt valószínûtlenül és meseszerûen égett a gáz, akár a hold.

A vörös plüssdíványra ültem. Fejemet nagyon alázatosan lehorgasztottam. Láttam, hogy itt addig élet folyt. Az asztalon tû és cérna, megkezdett varrás, a szomszéd szobában, az ebédlõben a tányéron kettévágott meggyes rétes, villa és kés, melyek a meggy levétõl véresek. Egy pohár állt a szekrényen, melybõl nem régen ittak.

Nem tudom, miért, ezek a tárgyak határtalanul elszomorítottak. Hogy el ne szédüljek, iszom egy kicsit a vízbõl, megnedvesítem a homlokomat, cigarettára gyújtok. Nézem az ablakon át a kertet, az udvart, mely a délután gõzeiben párolog, hûvös bozótjaival, kacskaringós útjaival, a gyepen a holdfény-liliommal és apró sárga virágokkal, egészen úgy, mint máskor. A hinta szinte mozdulatlanul áll. Egy kutya végigfut az úton, aztán eltûnik. Az egész élet úgy múlik, mintha minden a legnagyobb rendben lenne, és semminek se lenne híja. Senki se gondol reám. Bámulom a zongorát, melyen egy étude kottája van nyitva. Tegnap vagy tegnapelõtt bizonyára játszotta, és a szívecskéje elszorult a zongoradarab bánatától, a vére felpezsdült a futamok ideges vidámságától, melyek végiglocsolták fiatal testét, mint a patak habjai, s szürke szemébe beleült az önkívület. Már feleslegesnek érzem magamat. Itt egy fehér nyári blúz, melyre szamócát és zöld leveleket hímzett. Pár nap múlva befejezte volna. Hogyha nem térek vissza soha, akkor félreteszi egy idõre, de évek múlva, egy nyáron, elõkerül majd a fehér blúz, és túlél engem a nevetõ szamóca meg a zöld levél.

Az üvegajtó egyszerre megzörren. Óvatosan egy ajtó szárnya mögé bújok, hogy meg ne lásson a kedvesem, és figyelek, mint a gyilkos.

Egy pillanat múlva már ott állt az ebédlõasztalnál. Újra a mályvaszínû pongyola van rajta. Vidám, vagy talán csak közönyös. Szürke szemei egykedvûen merednek a levegõbe. Arcát az emésztés kellemes láza apró rózsákkal hinti be. Lustán az üvegtál fölé hajol, kiemel egy körtét, kettészeli, enni kezdi, aztán otthagyja, az ablak felé közeledik, és kinéz rajta. Én pedig úgy érzem, hogy ebben a pillanatban csal meg. A levegõvel, a szobával, az ablakokkal, a messzeséggel, mindennel, ami körülötte van, az egész élettel, melynek én már nem vagyok részese. Hogyha hû lenne hozzám, akkor nem lenne ilyen közönyös, akkor sápadtan kellene állnia, lesújtott fõvel, gyászruhában. Õ azonban ásít. Leheveredik a kerevetre, becsukja a szemét, aztán egyenletes lélegzéssel alszik.

Az undortól fuldokolva a párnákba nyomom a fejemet. Minek látni az életet, mikor távol vagyunk, mikor már régen-régen meghaltunk? Ez tilos földi szemeknek.

Még mindig alszik. Most el kell osonnom lábujjhegyen, nehogy megsejtsen. Még nyomot sem szabad hagynom magam után. Csak a díványra hajolok egy kicsit. Szeretnék beleharapni a párnákba, odatenni meggyötört szívemet, hogy késõbb, ha felébred, nyávogjon és miákoljon neki, mint egy beteg kis macska.

Az utcán megyek, idegen emberek között. Nincs helyem közöttük. Alapjában tudom, hogy semmi se történt. De azt is tudom, miért jönnek vissza a halottak. Nekik fájna az is, hogy mi itt néha-néha mosolygunk. Minden mosolyunkkal eláruljuk õket.

Elõttem két ismerõsöm megy. Jelentéktelen párbeszéd folyik közöttük.

Az egyik rágyújt egy cigarettára. A cigaretta vörösen ég, vastagon füstöl, látom, hogy jólesik neki. Arcom eltorzul a fájdalomtól.

Egy órai bódorgás után látom a kaput, az ablakot s a fehér függönyt, melyet meglóbál a szél.

Félve lopózkodtam fel a lépcsõkön. Nem tudom, mitõl féltem. Hiszen jogom volt hazajönni a saját lakásomba, a kulcs a kezemben, mégis rettegtem, hogy meglát egy cseléd vagy megcsíp a házmester, és hangosan köszön. Észrevétlenül suhantam az ajtóig, kinyitottam, és beléptem a szobába. Az arcom rettenetes lehetett. Hogyha valaki meglát ebben a pillanatban, elordítja magát, megõrül, sírból visszajáró léleknek néz, aki az emberi törvényeket tiporva rémítgeti a jámbor halandókat.

Lihegve állok a szobában.

Minden úgy van, ahogy elhagytam, dermedten és halottan. Egy darabig nézem. Az íróasztalon üres papír, amin egy légy mászik, az ágy lomhán terpeszkedik végig a szobában, a csengettyûk hallgatnak, de minden mintha ellenséges indulattal fogadná a jövevényt. Leülök a díványra. Csak barátságtalanul ad helyet.

Ezen az estén megtudtam, hogy csak helyem van itt, és mindenkinek, de senki se fontos.

- Minden így lesz - sóhajtok -, akkor is... - Megnyugodva nyitom ki a szekrényemet, melybõl a naftalin hideg és józan lehelete csap meg. Látom a spárgára felakasztott nyakkendõimet, a tarka, sok nyakkendõt, a ruháimat, melyek ismeretlenek, egy idegen ruháinak látszanak. Egykor egy halott nagybátyám ruhatárát néztem. Az tett reám ilyen benyomást:

„A hagyaték” - szólok magamban.

Aztán lassan vetkõzni kezdek. A két éjjeliszekrényen egy-egy egészen új gyertya áll, melyet vigyázva meggyújtok, lefekszem az ágyba, a két gyertya közé.

1912