Rész, Fejezet
1 2, 1703| és hűséges fiatalembert; neki kellett biztosítania a népet
2 2, 1704| át jogait. Azt feleltem neki, ami igaz is volt, hogy
3 2, 1704| Nagyon hidegen válaszoltam neki, hogy sohasem fogom ellenezni,
4 2, 1706| napon, hogy nem fogadta el a neki tett ajánlatot. Azt feleltem,
5 2, 1706| szívemet föltárva beszéltem neki, és arra kérem, mondja el
6 2, 1706| parancsaimat, amelyeket akkor adtam neki, mikor Esztergomból elküldtem,
7 2, 1706| már amikor írásban adtam neki parancsot, eltökéltem magamat,
8 2, 1706| király parancsot küldött neki: ismerjen el engem Erdély
9 2, 1706| királyával, amely alkalmat adna neki, hogy úgy kezeljen bennünket,
10 2, 1710| Károlyinak, megparancsoltam neki, hogy vezesse hozzám a parancsnoksága
11 2, 1710| melyekről azt jelentették neki, hogy az ő hadállásától
12 2, 1710| és ezért azt ajánlották neki, foglalják el a németeknek
13 2, 1710| még megbízásokat is adtam neki, mert féltem, hogy át kíván
14 2, 1710| grófot, és engedélyt adtam neki is, valamint Esterházy Antal
15 2, 1710| ismerte e tábornokot -, írjon neki s értesse meg vele, hogy
16 2, 1711| csata után. Azt feleltem neki e körmönfont ígéretre, hogy
17 2, 1711| napon belül el is küldöm neki, bár tudom, hogy semmiféle
18 2, 1711| nekem, és amit én feleltem neki. Hozzátettem, meg vagyok
19 2, 1711| akkor távollevő Károlyinak. Neki adtam át hadaim parancsnokságát,
20 2, 1711| parancsnokának nem rendeltem el, hogy neki engedelmeskedjék. E vár
21 2, 1711| vagyonával, de én azt tanácsoltam neki, hagyja őt inkább visszatértemig
22 2, 1711| anélkül, hogy árthatott volna neki, akkora volt köztük a távolság.
23 2, 1711| halott volt, amikor letették neki a hűségesküt, de ezt az
24 2, 1711| fejedelem zavarát, megvallotta neki, hogy a cár tud a küldetéséről.
|