Rész,  Fejezet

 1    2,  1703|           néhány helyet, amelyet a németek rosszul őriznek. Így elküldvén
 2    2,  1703|          váró veszedelemre, hogy a németek orgyilkosokat küldtek megölésemre,
 3    2,  1703|    elhatároztam, hogy eltitkolom a németek közeledtének hírét, s az
 4    2,  1703|  mindenfelé kiküldött portyáktól a németek közeledtét, lesz ürügyem
 5    2,  1703|      voltak a sorokat betartani. A németek a házamon túl felgyújtották
 6    2,  1703|           mert féltem, hogy vagy a németek, vagy a szomszéd Máramaros
 7    2,  1703|     kezdtek megint körém gyűlni.~A németek büszkék voltak győzelmükre,
 8    2,  1703|        lesbe a bekerítésükre. De a németek felfedezték ezeket és amikor
 9    2,  1703|           lovasok bátorságát még a németek is megcsodálták. Amint esteledett,
10    2,  1703|      rendetlenül előrenyomultak; a németek, amikor meglátták ezt a
11    2,  1703|          lehetett tartani belőle a németek mozdulatait, akik nem lehettek
12    2,  1703|       helyőrség megadta magát, s a németek között szolgáló szökevény
13    2,  1707|         útnak indultam Erdélybe. A németek megint bezárkóztak három
14    2,  1708| kényszerítette, hogy vele együtt a németek pártjára álljon. Ocskay
15    2,  1708|          elszegényedett, nemcsak a németek végrehajtásainak következtében,
16    2,  1709|  jelentettek számomra azok, akik a németek közeledtére szállást, élelmet
17    2,  1709|           kocsikat kértek tőlem. A németek egyfelől szorongattak, a
18    2,  1710|          mert előre láttam, hogy a németek kihasználják fölényüket,
19    2,  1710|        rendezetten vonult vissza a németek elől, míg Esterházy, amint
20    2,  1711|     mintsem hogy magunkra vegyük a németek igáját. Ugyanakkor elrendeltem,
21    2,  1711|        annak a kockázatnak, hogy a németek kezébe essék. Rábírtam tehát,