1-500 | 501-521
Rész, Fejezet
1 1 | IGAZSÁGHOZ~Ha azt hinném, hogy az emberi szellem sugallásai
2 1 | csak az győzött meg arról, hogy szándékomnak is ez a forrása:
3 1 | könnyelmű és vakmerő gondolat, hogy e munka bevezetésében azt
4 1 | bálványa? Egyedül te tudod, hogy ezek az utálatos indítóokok
5 1 | kívánok semmi egyebet, mint hogy Vallomásaim-at olvasva felismerjék,
6 1 | Vallomásaim-at olvasva felismerjék, hogy bűnös vagyok, te pedig inkább
7 1 | elő. Ami pedig azt illeti, hogy mit érzek azokkal kapcsolatban,
8 1 | alattvalóim voltak, elhatároztam, hogy megvetem az emberek ítéletét,
9 1 | kiengesztelni vagy követni. Tudom, hogy menteni fogok majd sok mindent,
10 1 | a nép hangja elítélt. És hogy elítélek majd olyat, amit
11 1 | őszintén meg kell vallanom, hogy mindaz a jótétemény, amellyel
12 1 | összefüggése megkívánná, hogy előadjam idegen királyságok,
13 1 | legegyszerűbben részletezem majd, hogy kiderüljön, melyek voltak
14 1 | mint ahogy nem emlékszem, hogy szántszándékkal bárkivel
15 1 | teljes alázattal bevallom, hogy sokszor cselekedtem meggondolatlanul,
16 1 | Meg voltam győződve róla, hogy ha erdélyi fejedelemségem
17 1 | magyar király tanácsában, hogy ellensúlyozhatom az ortodox
18 1 | ellenkező tanácsokat. Reméltem, hogy az idők folyamán helyreállítom
19 1 | támaszkodva - méltányos, hogy alázatosan elismerjem elbizakodottságomat
20 1 | világosságodat kérem tehát, hogy ne tévelyedjek el, tőled
21 1 | el, tőled eltávolodván. Hogy mindig megbánjam azokat
22 1 | amelyeknek célja nem te voltál. Hogy mindazt előadjam, amit nem
23 1 | Fogadd tiszta szándékomat, hogy mindabban, amit cselekedtem,
24 1 | akarom elmondani. Hiszem, hogy ez az igazság belőled sugárzik,
25 2, 1703| megfenyítette - annyira, hogy az ország minden rendje
26 2, 1703| Emlékiratok-at ajánlottam! -, hogy minden cselekedetem célja
27 2, 1703| szeretete volt, és az a vágy, hogy hazámat az idegen járom
28 2, 1703| a hiú dicsőség vezérelt, hogy eleget tegyek kötelességemnek
29 2, 1703| tanácskozásunk oda irányult, hogy hazánk hasznára fordítsuk
30 2, 1703| mégis azzal biztattam magam, hogy e megállapodások emléke
31 2, 1703| szolgáltathat nekik, és hogy az ügyek állása még többet
32 2, 1703| követ jelentette nekem, hogy ura, a király ez okból nem
33 2, 1703| személyem megvédésére, s hogy meg kell várni, amíg a háború
34 2, 1703| fürdőben, elhatároztuk, hogy megvárjuk visszajövetelét,
35 2, 1703| visszatértéig; aztán anélkül, hogy bárki is tudott volna rólunk,
36 2, 1703| gyanú merült fel ellene, hogy levelezett a svéd királlyal.
37 2, 1703| kapott urától, a királytól, hogy viseljen rám gondot és adjon
38 2, 1703| még csak nem is remélte, hogy végre lehet hajtani azt,
39 2, 1703| Lengyelország nagyjait, hogy állítsanak négyezer lovast
40 2, 1703| biztathattam magam azzal, hogy a nép és a nemesség megmozdul
41 2, 1703| erősségeket. Azt reméltem, hogy seregem egyesülhet a bajor
42 2, 1703| vetették el, de azt hitték, hogy mindezek a tervek kétségbeesésből
43 2, 1703| eszközzel rábírná a törököket, hogy támogassák Thökölyt. Így
44 2, 1703| nyomorgatták. Elrendelték, hogy a vármegyék állítsanak tizenkétezer
45 2, 1703| megnövekedett a só ára, hogy a szegény nép kénytelen
46 2, 1703| mértékben kegyetlenkedtek, hogy azok, akik a rendeleteket
47 2, 1703| bizonytalan hírekből meghallották, hogy Brezánban él néhány magyar,
48 2, 1703| amely arra kényszeríti őket, hogy fegyvert fogjanak, ha állapotukat
49 2, 1703| segítséget ígérek nekik. Hogy csak kisszámú császári csapat
50 2, 1703| helyőrségek kivételével; hogy a Montecuccoli-ezred már
51 2, 1703| fegyverfogásra bírni a lakosságot; hogy a nemesség kétségkívül csatlakozna
52 2, 1703| hazájukat és tűzhelyeiket; hogy mindennek következtében
53 2, 1703| Bercsényi gróffal, elhatároztuk, hogy részünkről is elküldünk
54 2, 1703| nekünk előadtak, s különösen, hogy bizonyságot szerezzen a
55 2, 1703| biztosítania a népet arról, hogy még élek, a közelben, s
56 2, 1703| amelyekkel mindenütt fogadták; s hogy ennek következtében csak
57 2, 1703| kedvező volt, úgy döntöttünk, hogy ki kell használnunk a lelkek
58 2, 1703| nekik. Szigorúan meghagytuk, hogy újabb parancsainkig ki ne
59 2, 1703| Potocki kijevi palatínust, hogy birtokaimat elzálogosítva
60 2, 1703| járt, helyesnek tartottam hogy Bercsényi gróf utazzék Varsóban,
61 2, 1703| már tettünk, s kérje meg, hogy jelentős pénzösszeggel segítsen
62 2, 1703| lehetnek. Elhatároztam, hogy utazása alatt Oleszycén
63 2, 1703| bełzi palatínus feleségénél, hogy közelebb legyek, és titkos
64 2, 1703| érkezett levelekből megtudtam, hogy több magyar nemes jött Lembergbe;
65 2, 1703| jött Lembergbe; féltem, hogy érkezésük célja kitudódik,
66 2, 1703| Drożdowicéra hívni őket. Előadták, hogy megbízottaink érkezése után
67 2, 1703| föllelkesítve -, nem tudta megállni, hogy fegyvert ne ragadjon, és
68 2, 1703| nemesember volt. Előadta, hogy a népből több ezren fegyvert
69 2, 1703| szívük, se bátorságuk ahhoz, hogy pontosan végrehajtsák parancsaimat,
70 2, 1703| lelkességüket és gyűlöletüket; hogy számuk naponta növekszik,
71 2, 1703| el őt társaival együtt, hogy engem hozzájuk kísérjen
72 2, 1703| futárok érkeztek és előadták, hogy ezt a vezérek és őrök nélküli,
73 2, 1703| erősített az a szándék, hogy megérdemeljem a nép bizalmát
74 2, 1703| Potocki kijevi palatínushoz, hogy sürgesse a várt segítséget.
75 2, 1703| segítséget. Elhatároztam tehát, hogy folytatom utamat, s a szétszórt
76 2, 1703| ürüggyel küldtek velem, hogy behajtják a tüzérség pénzének
77 2, 1703| fegyverkeztek fel, és kijelentették, hogy velem akarnak élni-halni.~
78 2, 1703| könnyűszerrel rábeszéltem őket, hogy engedjék át igáslovaikat,
79 2, 1703| hiteles tanúságát annak, hogy szétverte a felkelőket.
80 2, 1703| maradt többé kétsége afelől, hogy teljesen megszűnt a népmozgalom,
81 2, 1703| Ezért hát elrendelték, hogy a Montecuccoli-ezred, az
82 2, 1703| legszegényebb nemeseket, hogy tudakozódjanak hadaim állapotáról
83 2, 1703| a rám váró veszedelemre, hogy a németek orgyilkosokat
84 2, 1703| megölésemre, mások hírül adták, hogy a Montecuccoli-ezred vértesei
85 2, 1703| amelyről mindenütt azt hitték, hogy tízezer embert tesz ki.
86 2, 1703| Másrészt azt kellett hinnem, hogy veszélyesebb egy szalmatetős
87 2, 1703| szükségem volt hát jó tanácsra, hogy egyrészt megőrizhessem a
88 2, 1703| küldtem és elhatároztam, hogy eltitkolom a németek közeledtének
89 2, 1703| várhoz azzal az ürüggyel, hogy majd parancsomra az erdőkön
90 2, 1703| várbeliek azt hiszik majd, hogy új csapatok érkeztek. Igazi
91 2, 1703| Igazi okom azonban az volt, hogy e színlelt ürüggyel eltávolítsam
92 2, 1703| már a vizen is átkeltek, hogy elfoglalják nappali őrhelyüket,
93 2, 1703| állítottam őket anélkül, hogy nagyon ügyeltem volna a
94 2, 1703| nyilván arra számított, hogy a hátvédre veti magát akkor,
95 2, 1703| várost, az volt a szándéka, hogy benne éget minket, és ráadásul
96 2, 1703| zavarba jött, amikor látta, hogy átkelünk a folyón. Néhány
97 2, 1703| Montecuccoli-ezredet. Siettettem a menetet, hogy elérjem a lengyel határt,
98 2, 1703| lengyel határt, mert féltem, hogy vagy a németek, vagy a szomszéd
99 2, 1703| tartották helyénvalónak, hogy engem a hegyekben üldözzenek.
100 2, 1703| felbátorodott, mert remélte, hogy még nagyobb segítséget is
101 2, 1703| követ arról biztosított, hogy nemsokára ötezer zecchinót
102 2, 1703| között egy havi zsoldot, hogy ezáltal jobban tudjam őket
103 2, 1703| magyar lovasok hírül hozták, hogy az Alföldön az egész nép
104 2, 1703| reményem sem volt arra, hogy a lovasságot szaporíthatom,
105 2, 1703| csak ennyi maradt azután, hogy a városban rajtam ütöttek -
106 2, 1703| biztos forrásokból megtudtam, hogy Bereg és Ugocsa megyék nemessége,
107 2, 1703| alatt. Az volt a szándékuk, hogy megakadályozzák a folyón
108 2, 1703| folyón innen. Elhatároztam, hogy nagy gyorsasággal és titkon
109 2, 1703| akartam okozni e seregben, hogy hatalmamba kerítsem az átkelésre
110 2, 1703| közelébe. Ott megtudtam, hogy csak huszonöt német és ugyanannyi
111 2, 1703| maradtak azzal a szándékkal, hogy szemmel tartanak, mert a
112 2, 1703| megnagyította seregemet. Hogy ezek meg ne menekülhessenek,
113 2, 1703| menekülhessenek, elhatároztam, hogy hatalmamba kerítem azt a
114 2, 1703| ezeket és amikor látták, hogy nem menekülhetnek, a folyó
115 2, 1703| akikről említettem már, hogy Zavadkánál csatlakoztak
116 2, 1703| megtámadták őket. De féltem, hogy elvesztem e legvitézebbeket
117 2, 1703| közülük, s ezért elhatároztam, hogy a gyalogság megérkeztéig
118 2, 1703| városba. Az volt a szándékom, hogy a várost kettészelő Borsova
119 2, 1703| menekülők hírül hozták, hogy a Montecuccoli-ezred már
120 2, 1703| mert bár úgy látszott, hogy a Borsova patak fedez minket
121 2, 1703| előreküldött őrszemek jelentették, hogy a tiszántúli ellenség -
122 2, 1703| alá küldtem, jelentették, hogy ott csupán egy lovasszázad
123 2, 1703| lovasszázad van, s azért jött, hogy megtudakolja, mi történik
124 2, 1703| Virradatkor észrevettük, hogy a megyei csapatok, miután
125 2, 1703| házaikba. Később megtudtam, hogy ezt a rémületet a szökevény
126 2, 1703| okozta, mert azt jelentette, hogy negyvenezer svéd és lengyel
127 2, 1703| egyenesen Máramaros felé, hogy megostromolja Szatmárt.
128 2, 1703| Ezt a hírt a nép költötte, hogy vágyainak hízelegjen vele,
129 2, 1703| vélemények megegyeztek abban, hogy meg kell kísérelnünk az
130 2, 1703| sár, a víz és a mocsár, hogy a gyalogságnak majdnem egész
131 2, 1703| lovas csatlakozott hozzánk, hogy néhány nap múlva egy nyolcezer
132 2, 1703| gulyáikat azzal az ürüggyel, hogy a nemesek csupán azért húzódtak
133 2, 1703| tőlem. Miután felismertem, hogy vereségüket saját hibájuk
134 2, 1703| egy lovas különítménnyel, hogy megnyugtassa őket, helyőrséget
135 2, 1703| bástyájú erődítményt. És hogy amennyiben e vállalkozás
136 2, 1703| támadták meg az erőd kapuját, hogy fejszecsapásokkal akarták
137 2, 1703| égő nyilakhoz folyamodtam, hogy ezekkel felgyújtsam a bástyához
138 2, 1703| alkalmat a lakóknak arra, hogy a parancsnokló hadnagyot
139 2, 1703| néztem hadaim állapotát, és hogy egy igen tapasztalt tábornok
140 2, 1703| semmi reményem sincs arra, hogy birtokomba vehetem ezt a
141 2, 1703| mérlegeltem, elhatároztam, hogy közeledem Szatmárhoz, mert
142 2, 1703| valódi kincsekben gazdag -, hogy azt számomra elfoglalja
143 2, 1703| elküldte hozzám követeit, hogy tettüket megokolják és nekem
144 2, 1703| egy mérföldre Szatmártól, hogy innen meg tudjam akadályozni
145 2, 1703| folyót medrébe szorító gátat, hogy a malmot víz borítsa el.
146 2, 1703| ahhoz a tervhez folyamodtam, hogy a folyó egyik ágát eltérítem,
147 2, 1703| állítottam gátam végére, hogy amennyiben lovasságomat
148 2, 1703| haditudományban; anélkül, hogy harchoz rendeződtek volna,
149 2, 1703| a bokrok fedezete alatt, hogy meglepje vele táboromat.
150 2, 1703| katonák szemében.~Megtudtam, hogy a Montecuccoli-ezred visszavonult
151 2, 1703| visszavonult Munkácsról, hogy Tokajnál üssön tábort. Nagy
152 2, 1703| megkönnyebbülés volt nekem, hogy most már több kiváló embertől
153 2, 1703| ezért összehívattam őket, hogy megtanácskozzam velük, mit
154 2, 1703| táborba: célszerűnek láttuk, hogy ez a tábornok számottevő
155 2, 1703| vezérlő tábornoka azt hitte, hogy annak a vidéknek megőrzése
156 2, 1703| Nagyon bosszantó volt, hogy tétlenül kellett Szatmár
157 2, 1703| ésszel nem remélhettem, hogy elfoglalhatom, de nem tartottam
158 2, 1703| ugyan annyira megnövekedett, hogy könnyűszerrel körülzárhatták
159 2, 1703| köztük. Ezért elhatároztam, hogy nem hagyom itt ezt a vidéket,
160 2, 1703| várból jöttek. Elmondták, hogy a lakosok jelentékeny száma
161 2, 1703| vállalkozásomat, és őket küldte, hogy vezetőkül szolgáljanak és
162 2, 1703| kell a rohammal, mert félő, hogy késedelem esetén a titok
163 2, 1703| miután azonban tudtam, hogy hadaim nem értenek ahhoz,
164 2, 1703| vállalkozásba. Elhatároztam tehát, hogy alkalmat keresek rá, s a
165 2, 1703| levő bozótba helyeztem el, hogy füstjelre megtámadják az
166 2, 1703| ingerlésére, s azt hittem, hogy a lovasság majd kitör, üldözi
167 2, 1703| felderítésre, s megtudtam, hogy az éjszaka kijött ellenséges
168 2, 1703| de lakói megmenekültek. Hogy kihasználjam az ellenség
169 2, 1703| szorult helyzetbe jutott, hogy azt hittem, biztonságban
170 2, 1703| biztatták, azt remélte, hogy hatalmába kerítheti, s ezért
171 2, 1703| győztem eléggé csodálkozni, hogy belekezdtek a vár ostromába,
172 2, 1703| érvekkel igyekezett rábírni, hogy hagyjam Szatmárnál seregem
173 2, 1703| alá. Én is úgy gondoltam, hogy ezek sürgető érvek, nem
174 2, 1703| hanem abból kiindulva, hogy a tizenhárom megye központjában
175 2, 1703| olyan szűk földszoros volt, hogy átmérője alig száz lépés.
176 2, 1703| volt abból a szempontból, hogy szemmel lehetett tartani
177 2, 1703| udvart azzal a reménnyel, hogy seregemnek ellenáll. Schlick
178 2, 1703| azt a parancsot kapta, hogy megmaradt kétezer lovasával,
179 2, 1703| sok reményem volt arra, hogy hatalmamba keríthetem Tokaj
180 2, 1703| küldtem, és megakadályozni, hogy Montecuccoli ki-kicsapjon.
181 2, 1703| legfontosabb a dologban az, hogy sikerüljön Bercsényi vállalkozása.
182 2, 1703| kényszerítette Forgách grófot, hogy egy német ezreddel rendezetlenül
183 2, 1703| Tábornokaim azt remélték, hogy megadásra kényszerítik Forgáchot,
184 2, 1703| parancsot adott Forgáchnak, hogy a lehető leggyorsabban vonuljon
185 2, 1703| menekülő ellenségnek, mintsem hogy tapasztalatlan és rosszul
186 2, 1704| volt a hadseregem. Tudom, hogy a hazaszeretet, amely természettől
187 2, 1704| nemzetét illeti. Tudom, hogy amióta ez az ország elvesztette
188 2, 1704| nagylelkűségére vallanak, és arra, hogy nem tudja elviselni a szolgaságot.
189 2, 1704| támaszkodva jelenteném ki, hogy a gyűlöletes jelzőket, amelyeket
190 2, 1704| felkavarták, könnyű kimutatni, hogy legnagyobbrészt becsvágyó
191 2, 1704| ki lehet mutatni azt is, hogy az Ausztriai Ház királyai
192 2, 1704| méltányos olvasó megítélheti, hogy az első királyok alatt gyakran
193 2, 1704| esküszegéseit. De elhallgatják, hogy elnyomatásukban - és hányszor
194 2, 1704| összeférhetetlen esküket, hogy azokat megtartani az utókor
195 2, 1704| hol azt vetik szemére, hogy nem ért a tudományhoz és
196 2, 1704| vagy a háború feladataira, hogy visszatartsa a dorbézolástól?
197 2, 1704| ipart és kereskedelmet, hogy eltérítse a lustaságtól?
198 2, 1704| szerencsétlenségeiért, hanem fölismerem, hogy e mostohaapák uralkodása
199 2, 1704| föl méltatlan eszközül, hogy felébresszem a magyarok
200 2, 1704| bajokhoz.~Az egész világ tudja, hogy a magyar nemzetet a törvények
201 2, 1704| nyert jobbágyai fölött, hogy a törvények szerint a parasztnak
202 2, 1704| az egész nemesi rendet, hogy még most is úgy látszik,
203 2, 1704| magyarországi megyékben, hogy senkinek se legyenek jobbágyai,
204 2, 1704| háborúban szolgáljanak. S hogy e katonaság száma növekedjék,
205 2, 1704| kiváltságaikat, s azt is elnyerték, hogy a nemesek közül senki sem
206 2, 1704| gyakori helyváltoztatással, hogy ne kelljen szolgáltatásokat
207 2, 1704| De sóhajtozni kell azon, hogy Szent István és más királyok
208 2, 1704| legjobb része azt hitte, hogy az ortodox vallás megőrzése
209 2, 1704| annyira menekültek előlem, hogy sokáig lelkipásztor nélkül
210 2, 1704| tizenhárom vármegyére terjedt, hogy ne hagyja el híveit. Ez
211 2, 1704| buzdítottam, mert nem helyeseltem, hogy lelkiismereti kérdésben
212 2, 1704| alkalmazzunk - azzal vádoltak, hogy a katolikusellenesek pártját
213 2, 1704| katolikusellenesek pártját támogatom, és hogy vallásom csak színlelt és
214 2, 1704| határán. Ez volt az oka annak, hogy szívükben Ausztriához húztak,
215 2, 1704| szívükben Ausztriához húztak, és hogy nem akarták kockára tenni
216 2, 1704| pártomra állni, mert féltek, hogy az övénél kisebb rangot
217 2, 1704| rangot kapnak. Az bizonyos, hogy egyik sem volt éppen ellensége
218 2, 1704| jött futár hírül hozta, hogy e fejedelemség fejedelmének
219 2, 1704| formaságok megtartásával. Hogy ezt az eseményt megvilágítsam,
220 2, 1704| urakról mondottam. Említettem, hogy Pekrit elküldtem Bercsényi
221 2, 1704| a többi erdélyi főúrnál, hogy fontossá tegye magát, tanácskozott
222 2, 1704| neki, ami igaz is volt, hogy semmiféle seregemet nem
223 2, 1704| valamint azt a jogot sem, hogy összehívjam a fejedelemség
224 2, 1704| Erre kifejtették nekem, hogy parancsolataim nélkül semmire
225 2, 1704| ellenben megkockáztatják azt, hogy bántalmazni fogják őket
226 2, 1704| azt állítják magukról, hogy hűségesküt tettek nekem.
227 2, 1704| kérésükre beleegyezem abba, hogy ezen és ezen a napon Gyulafehérvárott,
228 2, 1704| kérésükbe, mert azt akartam, hogy minden teljesen szabadon
229 2, 1704| legfőbb pontja az volt, hogy soha be se lépjen a rendek
230 2, 1704| utasításaimból láthatta, hogy teljes közönnyel viseltetem
231 2, 1704| iránt. Mindig is azt hittem, hogy csak megingatásom céljából
232 2, 1704| titokban, elutazása előtt, hogy Bercsényi gróf erősen kérte
233 2, 1704| és igyekezett megnyerni, hogy fejedelemmé választásának
234 2, 1704| hidegen válaszoltam neki, hogy sohasem fogom ellenezni,
235 2, 1705| megköszöntem a rendeknek, hogy szabad akaratukból hozzám
236 2, 1705| Kijelentettem, boldog vagyok, hogy odáig vittem ügyünket, hogy
237 2, 1705| hogy odáig vittem ügyünket, hogy a rendek jó állapotban láthatják
238 2, 1705| vannak a császár követei, hogy számot adjanak a rendeknek
239 2, 1705| Végül megegyeztek abban, hogy a vezér címe az ország nyelvének
240 2, 1705| helyeseltem. Megegyeztek abban, hogy a szenátorok száma huszonnégy
241 2, 1705| feltétlenül azt akarták, hogy én nevezzem ki őket. Ennek
242 2, 1705| ellenálltam, mert tudtam, hogy sokan igényt tartanak erre
243 2, 1705| teszem. De amikor láttam, hogy a rendek sohasem tudnának
244 2, 1705| választásban, kijelentettem, hogy szívesen neveznék ki azok
245 2, 1705| nemzetnek azt a régi szokását, hogy vezérüket pajzsra emelik,
246 2, 1705| esküdtek nekem, és azt is, hogy megtartják a szövetség alkotmányát.
247 2, 1706| 1706~Már említettem, hogy a háború első évében körlevelekben
248 2, 1706| Beleegyezésüket kértem ahhoz, hogy kétmillió forint értékű
249 2, 1706| verethessek. Azóta láttam, hogy ez az összeg nem elég, és
250 2, 1706| összeg nem elég, és kértem, hogy ugyanennyivel növelhessem.
251 2, 1706| arra akarta felhasználni, hogy megszabaduljon adósságaitól,
252 2, 1706| császár sohasem egyezik bele, hogy az erdélyi fejedelemséget
253 2, 1706| fejedelemséget megtartsam. Elmondta, hogy hasonló megbízatással járt
254 2, 1706| megbánja majd egy napon, hogy nem fogadta el a neki tett
255 2, 1706| Azt feleltem, elismerem, hogy mindaz, amit a császár részéről
256 2, 1706| fejedelemség rendjeinek, hogy mindkét fél számára kellemesebb
257 2, 1706| szolgám is. Végül azt mondtam, hogy szívemet föltárva beszéltem
258 2, 1706| nem tudom elképzelni, hogy elítélheti őszinteségemet.
259 2, 1706| őszinteségemet. Észrevettem, hogy Wratislaw megdöbbent a válaszomtól,
260 2, 1706| és csakugyan hallottam, hogy visszatértekor olyan előnyösen
261 2, 1706| előnyösen beszélt rólam, hogy gyanúba fogták őt, de akkor
262 2, 1706| egyszer. - Azt válaszoltam, hogy ebben nem Franciaország
263 2, 1706| beszéltem.~Forgách, távol attól, hogy végrehajtsa parancsaimat,
264 2, 1706| megállapodtak vele abban, hogy szabadon szüretelhetnek.
265 2, 1706| Forgáchnak elrendeltem, hogy jöjjön hozzám Rozsnyó városába,
266 2, 1706| követni. Annyi bizonyos, hogy már amikor írásban adtam
267 2, 1706| parancsot, eltökéltem magamat, hogy ha nem hajtja végre, példát
268 2, 1706| Kijelentettem, nem az a szándékom, hogy törvényes eljárást indítsak
269 2, 1706| bemocskolná családját. Igaz, hogy perének halasztásáért a
270 2, 1706| Lesznek, akik azt mondják, hogy bosszúból, vagy Bercsényi
271 2, 1706| tartóztattam le, de elhatároztam, hogy inkább megvetem e szemtelen
272 2, 1706| ellenem: megígérte Forgáchnak, hogy pártfogolja. Forgách módot
273 2, 1706| pártfogolja. Forgách módot talált, hogy kötélen a várfalról leereszkedjék,
274 2, 1706| fejedelmének, és jelentse ki nekem, hogy semmi akadálya sincs annak,
275 2, 1706| semmi akadálya sincs annak, hogy velem ebben a minőségben
276 2, 1706| ellenkeznék a király méltóságával, hogy egy másik fejedelem alattvalóival
277 2, 1706| nyilvánvalóan fölismerte, hogy nem számíthatunk törvényeinknek
278 2, 1706| szabadságjogainknak megfelelő békére, és hogy a közbenjárók - bármennyire
279 2, 1706| azon a véleményen volt, hogy meg kell tennünk ezt az
280 2, 1706| nyilatkozatot azért az előnyért, hogy szerződést kössünk Franciaország
281 2, 1706| amely alkalmat adna neki, hogy úgy kezeljen bennünket,
282 2, 1706| csalódom, előadtam nekik, hogy előre tekintetbe kell vennünk
283 2, 1706| amelyet azért hoztam elő, hogy jobban megismerjem valamennyiük
284 2, 1706| könnyű volt felismerni, hogy ha ez a szerencsétlenség
285 2, 1706| elhatározás volt az oka annak, hogy a rendeket jövő tavaszra
286 2, 1706| másikba kellett áthelyezni, hogy az azonos megyeiek együtt
287 2, 1707| Szécsényben neveztek ki, hogy erdélyi rendeknek szövetséget
288 2, 1707| egy mérföldnyire időztem, hogy előre megállapodjunk a hitlevél
289 2, 1707| történetei emlegették anélkül, hogy a jelent megértették volna,
290 2, 1707| előítéleteikkel. Számítottam rá, hogy ebben a fejedelemségben
291 2, 1707| valaha azzal gyanúsították, hogy örökössé akarják tenni a
292 2, 1707| terjeszteniök. Eltökéltem magamat, hogy inkább visszatérek és be
293 2, 1707| lépek a városba, mintsem hogy elfogadjam Apafi hitlevelét,
294 2, 1707| Végül megegyeztek abban, hogy őseim hitlevelét terjesztik
295 2, 1707| mindent elrendeztünk, kivéve, hogy sohasem tudtam a rendeket
296 2, 1707| ezeket megcáfoltam annyira, hogy elnémítottam még Pekrit
297 2, 1707| a fejedelmek úgy látták, hogy kénytelenek a törökökkel
298 2, 1707| meg előttük. Az is lehet, hogy a fejedelmek beiktatásakor
299 2, 1707| én figyelmeztettem őket, hogy ez nem illik trónfoglalásom
300 2, 1707| szónoklatot. Tudomásukra hoztam, hogy ez egyike a rendek kiváltságainak,
301 2, 1707| uruknak, ha megesküdött, hogy megtartja azokat a törvényeket
302 2, 1707| Több hasonló alkalmam volt, hogy felnyissam szemüket. A haza
303 2, 1707| adták nekem, és elmondhatom, hogy ez illet is irántuk táplált
304 2, 1707| intézett hozzám, részletezte, hogy Isten az, aki a jó és rossz
305 2, 1707| rossz fejedelmeket adja, hogy általuk áldja vagy büntesse
306 2, 1707| népeket. Folytatta azzal, hogy lefestette az egyik és másik
307 2, 1707| Válaszomat azzal kezdtem, hogy Salamon szavaival kértem
308 2, 1707| békességet, és azzal végeztem, hogy biztosítottam őket atyai
309 2, 1708| hadmozdulata adott okot Pálffynak, hogy figyelmeztesse Heistert:
310 2, 1708| keresett az árkokon, annyira, hogy egy perc alatt az árkok
311 2, 1708| mikor közeledtem, láttam, hogy ennek az ezrednek az eleje
312 2, 1708| indulni készül. Siettem, hogy visszatartsam őket, és nem
313 2, 1708| erdőbe, ahol megtudtam, hogy minden elveszett, mire a
314 2, 1708| összegyűltek, és elmondták nekem, hogy minden hadunk szétoszlott
315 2, 1708| érkezett, és tőle tudtuk meg, hogy Ocskay titkon megegyezett
316 2, 1708| és mindet kényszerítette, hogy vele együtt a németek pártjára
317 2, 1708| Ukraincevet, aki azért jött, hogy biztosítson ura jóakaratáról
318 2, 1708| ura jóakaratáról s arról, hogy mennyire szeretné a cár
319 2, 1708| továbbá elhatározásáról, hogy felajánlja közbenjárását
320 2, 1708| Amint Egerben megtudtam, hogy e várat körülzárta, átkeltem
321 2, 1708| előre azzal az ürüggyel, hogy Erdélybe vonulok a Károlyi
322 2, 1708| sereggel. Igazi ok az volt, hogy nem remélhettem már, hogy
323 2, 1708| hogy nem remélhettem már, hogy elég hadat tudok összegyűjteni
324 2, 1708| kialakítására. Előre láttam, hogy Érsekújvár elfoglalása esetén
325 2, 1708| szétoszlanak, s azt is, hogy ha ennek következtében az
326 2, 1708| tartottam már előre eltávolodni, hogy összegyűjtsem Károlyi említett
327 2, 1708| az volt a meggyőződésem, hogy Heister csak tüzérség és
328 2, 1708| évszak előrehaladt és biztos, hogy az újonnan érkezett dánok
329 2, 1708| többé a háborúra, csak arra, hogy megmentsék vagyonukat, asszonyaikat,
330 2, 1708| szövetségi szerződés értelmében. Hogy ennyi rendetlenségen segítsek,
331 2, 1708| erdélyi hadamat, tudniillik, hogy mindegyik földesúr visszakövetelhette
332 2, 1708| lelkeket. Fejükbe vették volna, hogy csak azért utasítottam vissza,
333 2, 1708| akarom felhasználni arra, hogy zsarnokuk legyek. Az állítólagos
334 2, 1708| mondták, távol legyen tőlük, hogy rólam így gondolkodjanak,
335 2, 1708| földesurakat megfosztják attól, hogy feltétlen joguk legyen jobbágyaik
336 2, 1708| fejedelemnek. Csodáltam, hogy a legértelmesebbek sem értették
337 2, 1708| legértelmesebbek sem értették meg, hogy most olyan háborúról van
338 2, 1708| akarnak. Mélyen bántott, hogy mindazok után, amiket szabadságaik
339 2, 1708| hiszen csak rajtam múlt, hogy visszaéljek a nép első hevületével,
340 2, 1708| vegyem Erdélyt anélkül, hogy a rendek összehívásáról
341 2, 1708| választott fejedelmek sorsa, hogy mindig gyanakodnak rájuk,
342 2, 1708| okoskodás, ha azt hiszik, hogy eskükkel és törvényekkel
343 2, 1708| törvénybe, mert úgy gondoltam, hogy Erdély birtoka Magyarország
344 2, 1708| őket a hadiszolgálatból, hogy földjeiket műveljék. Azoknak,
345 2, 1708| hordaniok, de úgy találtam, hogy ez a nemzet, amely őseim
346 2, 1708| visszaéltek hatalmukkal. Annyira, hogy a székelység semmiképpen
347 2, 1708| fegyvert viselő jobbágyaikkal, hogy megesett rajtuk a szívem:
348 2, 1709| de már nem volt rá mód, hogy a gyaloghadakat összegyűjtsük,
349 2, 1709| ellenállásra, csak arra, hogy biztonságba helyezzék azt,
350 2, 1709| végül arra kényszerítette, hogy kis kísérettel átkeljen
351 2, 1709| visszajöttek, alig voltak annyian, hogy az ellenség felderítésére
352 2, 1709| még nem ért el a járvány, hogy az ellenség elől elrejtsem
353 2, 1710| Károlyinak, megparancsoltam neki, hogy vezesse hozzám a parancsnoksága
354 2, 1710| hegylánca mögé vonultunk, hogy menetünket az ellenség elől
355 2, 1710| elrejtsük. Szándékom az volt, hogy megtámadom a vadkerti hadállást,
356 2, 1710| terül. Azzal foglalkoztam, hogy hadaimat a patakon átszállítsam
357 2, 1710| felderítésére küldtem, jelentette, hogy az ellenséges lovasság az
358 2, 1710| vonul. Előbb azt hittem, hogy az ellenség megtudta Esterházy
359 2, 1710| azért küldtem abba a várba, hogy végét vesse az őrség tisztjei
360 2, 1710| parancsot küldtem utána, hogy csatlakozzék hozzám a vár
361 2, 1710| Nemsokára jelentették, hogy az ellenség körülbelül ezerötszáz
362 2, 1710| Ebből arra következtettem, hogy a harcvonalamat bezáró gyalogságnak
363 2, 1710| bezáró gyalogságnak tart, hogy oldalba támadhasson. Így
364 2, 1710| jobbra nyomták vonalamat, hogy a gyalogságot majdnem beleszorították
365 2, 1710| hintóját. E tábornok azt hitte, hogy Károlyi csapatai ellen vonul,
366 2, 1710| melyekről azt jelentették neki, hogy az ő hadállásától két menetnyire
367 2, 1710| pillanatban azt hittem, hogy megnyertük a csatát. Miután
368 2, 1710| támadt. Ez volt az oka, hogy nem tudtuk teljesen megverni
369 2, 1710| sorsára hagytuk. Azért mondom, hogy sorsára hagytuk, mert amint
370 2, 1710| indultunk, s amikor látták, hogy az ellenség jobb oldalát
371 2, 1710| lovasság megerősítésére, hogy a várral szomszédos megyékből
372 2, 1710| minden adottság megvolt arra, hogy jó hadvezérré váljék: kitűnő
373 2, 1710| tábornok együttvéve anélkül, hogy a megyéknek és a népnek
374 2, 1710| raktár ostromára anélkül, hogy visszatérését előkészítette
375 2, 1710| nem volt olyan előrelátó, hogy szekereket gyűjtött volna
376 2, 1710| elég idejük volt ahhoz, hogy összegyülekezzenek. Nyitra
377 2, 1710| megint arra kellett gondolni, hogy a várat készletekkel lássuk
378 2, 1710| lássuk el. Elmondhatom, hogy Károlyi még gondolkozni
379 2, 1710| megvolt az az örömöm is, hogy láthattam a megvalósulását,
380 2, 1710| falvak közelében táborozni, hogy az elhagyott házakat lebontathassam
381 2, 1710| körül kellett táboroztatnia, hogy aztán három-négy napi pihenés
382 2, 1710| ülhetett. Magam is megrakodtam, hogy első váltóban Károlyi táborába
383 2, 1710| ottmaradt április végéig, hogy rendet teremtsen a helyőrségben.~
384 2, 1710| elején átkeltem a Tiszán, hogy Károlyihoz menjek Apátiba.
385 2, 1710| erdélyi határon gyülekezett. Hogy tervemet eltitkoljam az
386 2, 1710| s engedélyt kért tőlem, hogy Egerbe mehessen, ahová még
387 2, 1710| adtam neki, mert féltem, hogy át kíván menni a Dunán,
388 2, 1710| szállítani, mert azon kívül, hogy nekem az innenső parton
389 2, 1710| Több tervet készítettem, hogy Károlyi lovasságával a síkságon
390 2, 1710| megerősítettem Szolnokot, hogy hidam és átkelőhelyem legyen
391 2, 1710| Károlyit Vác mellett hagytam, hogy fenntartsa az összeköttetést
392 2, 1710| Dunán, és panaszkodott, hogy nem bízom benne és semmire
393 2, 1710| fel. Azt gondoltam tehát, hogy a becsület sarkallja majd
394 2, 1710| György védte. Úgy látszott, hogy Esterházy örömmel fogadja
395 2, 1710| megbízást, de ahelyett, hogy Viard lovasságának meglepésére
396 2, 1710| felderítésére, zajt csapott, hogy a madár is kirepüljön a
397 2, 1710| visszafordult, mondván, hogy az ellenséget tájékoztatták
398 2, 1710| árulással és azzal vádoltak, hogy kapcsolatot tartott az ellenséggel.
399 2, 1710| ajánlataimra azt a választ hozta, hogy a Legkeresztényibb Király
400 2, 1710| Legkeresztényibb Király elhatározta, hogy haladéktalanul követet küld
401 2, 1710| Károlyi Vác körül táborozott, hogy fenntartsa az összeköttetést
402 2, 1710| Ez arra kényszerített, hogy a nép megnyugtatására visszaküldjem
403 2, 1710| visszavonultam Patakra és azt hittem, hogy az ellenség Érsekújvár bevétele
404 2, 1710| még Szerencsről elküldtem, hogy előkészületeket tegyen lengyelországi
405 2, 1710| ürüggyel akartam elküldeni, hogy Dolgorukij herceggel, a
406 2, 1710| küldetésének igazi oka az volt, hogy olyasfajta háborún gondolkodtam,
407 2, 1710| ő ungvári várába mentem, hogy tárgyaljak vele. Helyettesemnek
408 2, 1710| és figyelmeztettem őt, hogy biztosítsa magát meglepetés
409 2, 1710| ellen, mert előre láttam, hogy a németek kihasználják fölényüket,
410 2, 1710| málháimat. Azért mondom, hogy szerencsémre, mert néhány
411 2, 1710| később Esterházy hagyta, hogy Viard meglepje: Charriére
412 2, 1710| ott újra átkelni a Tiszán, hogy elvágjam az élelmezés lehetőségétől
413 2, 1710| számítva nyomult előre, hogy a falvakban éléshez juthat.
414 2, 1710| volt semmilyen mód arra, hogy végrehajtsam ezt a tervet,
415 2, 1710| rendkívüli volt, abban bíztam, hogy el is olvad, és nem álltam
416 2, 1710| Esterházy Antal grófnak, hogy Lengyelországba vonuljanak
417 2, 1710| Jaroszlónak vette útját, hogy Dolgorukij herceggel értekezzék.
418 2, 1710| reményekkel telten azt hitte, hogy egy erős orosz csapat élén
419 2, 1710| olyan leveleket írt nekem, hogy azok alapján még inkább
420 2, 1710| időt nyerni.~Megtudtam, hogy Pálffy, aki lányának, József
421 2, 1710| neki s értesse meg vele, hogy dicsőségére válnék, ha a
422 2, 1710| Ha módot találnánk arra, hogy fegyverszünetet kössünk,
423 2, 1710| szigorúsága, remélhetjük, hogy a tárgyalás eredményesebb
424 2, 1710| találkozót. Fontos volt, hogy magam győződjem meg róla,
425 2, 1710| őszintén megmondta nekem, hogy ura jó hajlandósággal van
426 2, 1710| de elterjedt az a hír, hogy Des Alleurs márki, mióta
427 2, 1710| előkészületeket is tesznek, hogy ezt a háborút a következő
428 2, 1710| megtörténik, biztosíthat róla, hogy a cár semmibe sem kezd a
429 2, 1710| fegyverszünetbe, de azzal biztatott, hogy meghosszabbítja, ha velem
430 2, 1710| mert azzal hízeleg magának, hogy velem egy óra alatt többet
431 2, 1710| számításaimnak, mert az volt a célom, hogy nyugalomban tölthessem a
432 2, 1710| között, de nem akartam, hogy Pálffy visszatérésem előtt
433 2, 1710| levelet írattam Pálffynak, hogy örülnék, ha találkozhatnék
434 2, 1710| feltételeit, tudniillik, hogy egyenlő számú kísérettel
435 2, 1710| kellemetlen hírt kaptam, hogy lovassereg érkezett Eger
436 2, 1710| adott ki az egész klérusnak, hogy ismerjék el a császárt Magyarország
437 2, 1710| megadási felszólításra, hogy a nevezett tábornok, miután
438 2, 1710| volt abban a helyzetben, hogy a vár ostromára vállalkozzék,
439 2, 1711| mentem, parancsot adtam, hogy egész megmaradt lovasságomat
440 2, 1711| nyugalmának köszönhettük, hogy tizenkétezer ember gyűlt
441 2, 1711| aztán kijelentettem nekik, hogy a haza szeretete és nyugalmának
442 2, 1711| óhajtása engem Vajára vezet, hogy ott értekezzem Pálffy tábornokkal,
443 2, 1711| Világos bizonyítéka ez annak, hogy megteszek minden tőlem telhetőt,
444 2, 1711| eljött az ideje annak, hogy üdvünket inkább nagylelkű
445 2, 1711| halálban keressük, mintsem hogy magunkra vegyük a németek
446 2, 1711| Ugyanakkor elrendeltem, hogy mire Vajáról visszatérek,
447 2, 1711| megteszem, biztosíthat róla, hogy a császár a nemzetnek éppúgy,
448 2, 1711| Mert ha elmulasztom azt, hogy e háborút olyan szerződéssel
449 2, 1711| ürügyül szolgálhat arra, hogy eltörölje minden törvényünket,
450 2, 1711| neki e körmönfont ígéretre, hogy nem vonakodom illendő levelet
451 2, 1711| küldöm neki, bár tudom, hogy semmiféle választ nem kapok
452 2, 1711| idő kell. Biztosítom róla, hogy mindent a rendek elé terjesztek,
453 2, 1711| veszek részt, mert jól tudom, hogy a császár miniszterei nem
454 2, 1711| miniszterei nem engedik majd, hogy a nemzet a szerződés gyümölcseit
455 2, 1711| meg vagyok róla győződve, hogy e tábornok úgy beszélt,
456 2, 1711| másképp gondolkozik, továbbá, hogy az a levél, amelyet a császárnak
457 2, 1711| nem vezet. De nem akarom, hogy a nemzet vagy bárki külön
458 2, 1711| arra is, vegyék tekintetbe, hogy az ország határán vagyunk,
459 2, 1711| sikerül, arra kell gondolniok, hogy megmentsék szüleiket és
460 2, 1711| visszavonulnunk. Biztos, hogy az a határozatom, amely
461 2, 1711| akartam Munkácson maradni, hogy ne fogyasszam az itteni
462 2, 1711| tanácsosomat. Magam is oda mentem, hogy tanácskozzam velük. Előadtam
463 2, 1711| okokat, amelyek arra bírtak, hogy ne vegyem tekintetbe a Pálffyval
464 2, 1711| okom az az óhajtás volt, hogy ne vádolhassam magamat azzal,
465 2, 1711| vádolhassam magamat azzal, hogy Pálffyval igazságtalan voltam,
466 2, 1711| megmutassam a nemzetnek, hogy semmi sincs a világon, amit
467 2, 1711| hívtam össze a szenátust, hogy megtudjam véleményét, mit
468 2, 1711| Ez az esküm arra kötelez, hogy a szenátussal egyetértve
469 2, 1711| szövetkeztünk és esküdtünk, hogy nem tesszük le a fegyvert,
470 2, 1711| amiket elengedhetünk anélkül, hogy megszegnők eskünket. Félelem
471 2, 1711| hathatott rájuk, mert azonkívül, hogy nem voltak velem a hadak,
472 2, 1711| velem a hadak, láthatták, hogy jóhiszeműen cselekedtem.
473 2, 1711| ne arra szavazott volna, hogy lelkiismeretük szerint a
474 2, 1711| a szövetkezett rendeket, hogy véleményüket megtudjuk.~
475 2, 1711| átmegyek Lengyelországba, hogy a nevezett fejedelemmel
476 2, 1711| Mindnyájuknak az volt a véleményük, hogy összehasonlíthatatlanul
477 2, 1711| tanácsosaimat. Kijelentettem nekik, hogy Pálffy biztosított a császár
478 2, 1711| sem gátolni őket abban, hogy ügyeiket békés úton intézzék,
479 2, 1711| elszántam magamat arra, hogy visszaadjam választásuk
480 2, 1711| de kijelentették előttem, hogy engem a rendek választottak
481 2, 1711| hajlandóságuk nincs arra, hogy engem a rendeknek tett eskü
482 2, 1711| őket illeti, távol attól, hogy ilyesmire gondoljanak, inkább
483 2, 1711| inkább esedezve kérnek, hogy sohase gondoljak a lemondásra,
484 2, 1711| amennyiben biztosítom őket arról, hogy nem engedem őket szükséget
485 2, 1711| parancsnokának nem rendeltem el, hogy neki engedelmeskedjék. E
486 2, 1711| tenni annak a kockázatnak, hogy a németek kezébe essék.
487 2, 1711| kezébe essék. Rábírtam tehát, hogy engedje át a parancsnokságot
488 2, 1711| hagyta a várat anélkül, hogy árthatott volna neki, akkora
489 2, 1711| nézve. Végül elhatároztam, hogy a szövetkezett rendeknek
490 2, 1711| gyülekezzenek. Megígértem, hogy személyesen elmegyek oda
491 2, 1711| ellenségeinek az volt a véleményük, hogy tartóztassam le őt. De azonkívül,
492 2, 1711| tartóztassam le őt. De azonkívül, hogy erre semmi józan okom nem
493 2, 1711| küldtek hozzám, akik kértek, hogy jelenjek meg élükön a nekem
494 2, 1711| terjedt.~Egészen bizonyos, hogy a Károlyival együtt meghódoltak
495 2, 1711| azonban meg kell jegyezni, hogy e végső körülmények között
496 2, 1711| Emlékiratok-at olvassák, hogy hányszor oszlottak szét
497 2, 1711| De az mindenesetre igaz, hogy az országban szokásos a
498 2, 1711| oszlatták szét századaikat, hogy rokonaikat és barátaikat
499 2, 1711| gyűlésen, de azt hiszem, hogy a harmada sem jött volna
500 2, 1711| merészséget vetettem szemére, hogy Károlyba tette át azt a
1-500 | 501-521 |