Rész,  Fejezet

 1    1       |        meg sóhajtozni, mert bűnöm mindig szemem előtt lebeg. De illenék-e
 2    1       |         Azt, amit elő kell adnom, mindig Te ítéld meg, ó, Örök Igazság!
 3    1       |          tőled eltávolodván. Hogy mindig megbánjam azokat a cselekedeteimet,
 4    2,  1703|        emberre, s a hírnév, amely mindig megnagyítja a dolgokat,
 5    2,  1704|     idegeneket akartak hízlalni - mindig a királyok szegték meg először
 6    2,  1704|          zászlajukat, és ha igen, mindig csak az esküszegő és a törvényt
 7    2,  1704|        tanács. A magyar jezsuiták mindig ausztriai főnökeiknek engedelmeskedtek,
 8    2,  1704|  viseltetem megválasztásom iránt. Mindig is azt hittem, hogy csak
 9    2,  1708|         Károlyi említett seregét. Mindig az volt a meggyőződésem,
10    2,  1708|          tettem, úgy látszik, még mindig gyanakodnak rám, mert hiszen
11    2,  1708| választott fejedelmek sorsa, hogy mindig gyanakodnak rájuk, és ha
12    2,  1708|           nem nyugtatná meg őket, mindig boldogtalanok lennének.
13    2,  1710|           találékony, szorgalmas, mindig vidám és nyájas ember volt,
14    2,  1711|          megcsömörlésének, hiszen mindig nagyon érezhető jelét adta