Rész,  Fejezet

  1    1       |                amit írtam, tőled eredt. De talán megfelel a te isteni
  2    1       |                előtted Vallomásaim-ban: de nem szűnik meg sóhajtozni,
  3    1       |              mindig szemem előtt lebeg. De illenék-e felidézni előtted
  4    1       |                Lengyelország állapotát. De minthogy kevés biztos tudomásom
  5    1       |               majd az ortodox vallásra, de nem a hazára, melynek felszabadítása
  6    1       |        világosságot a cselekedeteimhez. De minthogy az idő legnagyobb
  7    2,  1703|   Olaszországban vagy a bécsi udvarnál. De aztán újra letelepedtem
  8    2,  1703|               nagy háború körülményeit. De ez a gróf akkor már csalódott
  9    2,  1703|               már megnyerte tervünknek.~De minthogy a Legkeresztényibb
 10    2,  1703|             engem nyíltan pártfogásába, de azért mindent megtesz, ami
 11    2,  1703|           említett szövetség emlékének. De a lengyel király és az ország
 12    2,  1703|      nagylelkűsége meghazudtolta nemét. De minthogy ő Csehországban
 13    2,  1703|              nyolcezer francia livre-t. De ami a lényeges ügyet illeti,
 14    2,  1703|              felvilágosításokkal együtt de minthogy a miniszter és
 15    2,  1703|         lehetségesnek. Nem vetették el, de azt hitték, hogy mindezek
 16    2,  1703|                volna rájuk támaszkodni, de nem lett volna helyes egészen
 17    2,  1703|         Mihállyal együtt. Ez egy bátor, de szegény nemesember volt.
 18    2,  1703|              végrehajtsák parancsaimat, de vezérre van szükségük, aki
 19    2,  1703|                és volt is rá nagy okom. De bátorított és erősített
 20    2,  1703|            lakói azonban utamat állták. De a szóváltás közben egy zsidó
 21    2,  1703|                tehát e hír igazságában. De nagyon súlyos következményű
 22    2,  1703|               ezt javunkra fordítottam. De amikor a tér közepére értem,
 23    2,  1703|                a svadron szeme láttára. De az meg se mozdult, nyilván
 24    2,  1703|                svadron utánunk is jött, de akkor már áthaladtunk a
 25    2,  1703|               védelme alatt táboroztak, de nem tartották helyénvalónak,
 26    2,  1703|                 és a nemesség házaiban. De a vármegyék bandériumai
 27    2,  1703|       javaslatunk célszerűnek látszott, de nehéz volt mintegy négyszáz
 28    2,  1703|                megközelíthetetlen volt. De ezeket a nehézségeket legyőzte
 29    2,  1703|                 csatlakozhatott hozzám, de magyar lovasaim elfoglalták
 30    2,  1703|       állítottam lesbe a bekerítésükre. De a németek felfedezték ezeket
 31    2,  1703|           bátorsággal megtámadták őket. De féltem, hogy elvesztem e
 32    2,  1703|     megérkeztéig abbahagyom a támadást. De addigra ez a lovasság zárt
 33    2,  1703|               hidat, őröket állítottam, de nem tudtam határozni, mihez
 34    2,  1703|               hallani az ácsolás zaját. De azok, akiket felderítésre
 35    2,  1703|                 Diószegnél gyülekeztek, de néhány nap múlva a nagyváradi
 36    2,  1703|             hadammal a grófot követném, de Verébsár lakatlan mezőin
 37    2,  1703|          hajdúvárosokat fegyverfogásra, de nem tudtam őket rábeszélni.
 38    2,  1703|                felgyújtottak egy házat, de ezt a tüzet hamar eloltották.
 39    2,  1703|            szerencsés események voltak, de ha a háború alapelveinek
 40    2,  1703|           tornyokkal védett falak közé, de amikor Pintye csapatai fosztogatni
 41    2,  1703|                a malmot víz borítsa el. De amikor előreküldtem a gyalogságot
 42    2,  1703|                részét kiküldtem ellene, de előre láttam, mi történhetik,
 43    2,  1703|             néhány zászlót zsákmányolt, de csak kevesen sebesültek
 44    2,  1703|                vidéket kitörései ellen. De az ellenséget megdöbbentette
 45    2,  1703|        remélhettem, hogy elfoglalhatom, de nem tartottam illendőnek
 46    2,  1703|           körülzárhatták volna a várat, de alig negyedrészük volt felfegyverezve,
 47    2,  1703|                 is voltak a németeknél, de a polgárok féltek a vár
 48    2,  1703|                 könnyűszerrel átkelhet. De sietni kell a rohammal,
 49    2,  1703|                ellenség mégsem tört ki. De kis idő múlva vagy port
 50    2,  1703|       lovasságom előtt értek a kapuhoz. De eközben a gyalogság szerencsésen
 51    2,  1703|       elfoglalták, el is hamvasztották, de lakói megmenekültek. Hogy
 52    2,  1703|            feljutott a sáncok tetejére, de nem érkezett idejében a
 53    2,  1703|                 keríthetem Tokaj várát, de minthogy az ország közepén
 54    2,  1703|                 kényszerítik Forgáchot, de Schlick megrémült hadaim
 55    2,  1704|       mondhatnék, gyanúsnak tetszhetik. De mert ezeket az Emlékiratok-at
 56    2,  1704|       felkelését a régi királyok alatt, de aki a történelmet elfogulatlanul
 57    2,  1704|        szították ezeket a zavargásokat, de a megyék csak ritkán bontották
 58    2,  1704|          törvényt sértő királyok ellen. De az újabb történelemből ugyanilyen
 59    2,  1704|                 melyet nemcsak leverni, de meghajlítani sem volt képes
 60    2,  1704|                 magyarok esküszegéseit. De elhallgatják, hogy elnyomatásukban -
 61    2,  1704|                állításaik hamisságáról. De az, amit előadok, csak látható
 62    2,  1704|                felderítem az igazságot, de nem az embereket vádolom
 63    2,  1704|         türelmesen viseli ezt a jármot, de a magyar jobbágyok annyira
 64    2,  1704|                jobb, mint a parasztoké, de nem ér fel egészen a nemesekével:
 65    2,  1704|             rendjei közt első a klérus. De sóhajtozni kell azon, hogy
 66    2,  1704|              sem oktatták katekizmusra, de szigorúan megkövetelték
 67    2,  1704|                és üldözésének látszott. De minthogy a szabadság helyreállításáért
 68    2,  1704|            pártolta ügyemet a szájával, de nem teljesítette nádori
 69    2,  1704|               megválasztásom érdekében. De végül, ismételt kéréseikre,
 70    2,  1705|                  és nem akarok előírni, de még csak javasolni sem semmiféle
 71    2,  1705|                száma huszonnégy legyen, de feltétlenül azt akarták,
 72    2,  1705|            többit elégedetlenné teszem. De amikor láttam, hogy a rendek
 73    2,  1706|               elzálogosított birtokait, de mikor a rézpénzt e célra
 74    2,  1706|           megfelel családom érdekeinek. De sohasem tekintettem családom
 75    2,  1706|                 hogy gyanúba fogták őt, de akkor ezekkel a félre nem
 76    2,  1706|         Elküldött nekem néhány zászlót, de Esztergom elveszett, pedig
 77    2,  1706|                grófnak tulajdonították, de Bercsényi a tervemet csak
 78    2,  1706|                 volna ezt a bánásmódot. De túl veszélyes lett volna
 79    2,  1706|            egyéb okból tartóztattam le, de elhatároztam, hogy inkább
 80    2,  1706|                várfalról leereszkedjék, de a kötél elszakadt, Forgách
 81    2,  1706|               kapott utasítása szerint. De másképp áll a dolog a szövetkezett
 82    2,  1706|        általános békekötésre kerül sor. De ha nem csalódom, előadtam
 83    2,  1706|              nagyapám alatt hadakozott, de nem tudott vezérelni. Károlyi
 84    2,  1706|         tanácsülésén föl is állítottuk, de a többit csak a rendek ónodi
 85    2,  1707|                akiben senki sem bízott, de minthogy kétszínű volt és
 86    2,  1707|                vontam be ebbe az ügybe. De végül teljesen el kellett
 87    2,  1707|            ebben az óvatos politikában, de haláluk után Barcsai, Kemény
 88    2,  1707|                 vallás jutott uralomra, de minthogy erről semmit sem
 89    2,  1707|               elém, le akartak szállni, de én figyelmeztettem őket,
 90    2,  1708|                 visszaverték a rácokat, de a jobbszárny minden ok nélkül
 91    2,  1708|                 már két árkot átugrott. De a harmadik nyilván túl közel
 92    2,  1708|               oldalra vetettem magamat, de bal szemem fölött nagy zúzódás
 93    2,  1708|              hadak élelmét fogyasztaná. De nem volt mód visszautasítani
 94    2,  1708|               rólam így gondolkodjanak, de ha egyszer a földesurakat
 95    2,  1708|                 választásról beszélnék. De ez a választott fejedelmek
 96    2,  1708|           nagyon alkalmasak a háborúra. De saját tisztviselőik vetették
 97    2,  1708|                lándzsát kell hordaniok, de úgy találtam, hogy ez a
 98    2,  1709|             lehetett volna akadályozni, de már nem volt rá mód, hogy
 99    2,  1710|             elszállásolt lovasságommal, de levelemet az ellenség elfogta.~
100    2,  1710| negyedfordulatot tétettem átkarolására. De minthogy harcvonalam sokkal
101    2,  1710|              Franciaországban szolgált, de nem nagyon tanulta meg a
102    2,  1710|              volna, előttem a patakkal. De ez nem olyan terv volt,
103    2,  1710|               gyalog át lehetett kelni, de lovon nem. Hadaim nem oszlottak
104    2,  1710|            piemonti Ivrea védelme után, de itthoni működésének kezdetén
105    2,  1710|            Esterházy tábornokra bíztam. De a terv nem volt Esterházy
106    2,  1710|                 illeti, terve sikerült, de a zsákmánynak csak egy részét
107    2,  1710|                 fogadja el a megbízást, de ahelyett, hogy Viard lovasságának
108    2,  1710|         ellenség megkezdte az ostromot, de a vár még sokáig tarthatta
109    2,  1710|              megbízottjával tárgyaljon. De küldetésének igazi oka az
110    2,  1710|               megtettem, amit tehettem, de mindez nem volt képes enyhíteni
111    2,  1710|            élelmezhettem volna magamat. De nem volt semmilyen mód arra,
112    2,  1710|               nem álltam el terveimtől. De időt kellett nyernem és
113    2,  1710|            francia királlyal szerződni, de elterjedt az a hír, hogy
114    2,  1710|             elég rövid fegyverszünetbe, de azzal biztatott, hogy meghosszabbítja,
115    2,  1710|         veszélyes volt a hegyek között, de nem akartam, hogy Pálffy
116    2,  1710|                 Ágost király érdekében, de a lengyel klérus jobban
117    2,  1711|             nyugalmat szerezhetek vele. De ha ez nem sikerül, eljött
118    2,  1711|              ami a nemzetre vonatkozik, de semmit sem akarok javasolni,
119    2,  1711|      érdekeikkel megegyezőnek találnak. De ami az én személyemet illeti,
120    2,  1711|            beszélt, ahogy gondolkodott, de a bécsi udvar egészen másképp
121    2,  1711|             semmi eredményre nem vezet. De nem akarom, hogy a nemzet
122    2,  1711|              fegyverszünet még tartott, de személyem miatt majdnem
123    2,  1711|                jóhiszeműen cselekedtem. De egy sem volt köztük, aki
124    2,  1711|              amit irántuk tanúsítottam, de kijelentették előttem, hogy
125    2,  1711|                 hadaim parancsnokságát, de Munkács parancsnokának nem
126    2,  1711|           elszánta magát a védekezésre, de minthogy fogságom társa
127    2,  1711|            feleségét minden vagyonával, de én azt tanácsoltam neki,
128    2,  1711|               városa már megadta magát, de Kassa Esterházy Dániel tábornok
129    2,  1711|                hogy tartóztassam le őt. De azonkívül, hogy erre semmi
130    2,  1711|             letették neki a hűségesküt, de ezt az eseményt annál könnyebben
131    2,  1711|           holott nem ez volt a helyzet. De az mindenesetre igaz, hogy
132    2,  1711|                 megjelentek a gyűlésen, de azt hiszem, hogy a harmada
133    2,  1711|                támasszon Károlyi ellen, de Isten másképpen végzett.~
134    2,  1711|         legszükségesebbet kérték tőlem. De mindnek megmondtam szeretettel
135    2,  1711|            Vendome herceg hadseregéhez, de ott azt a választ kapta,
136    2,  1711|                elfogadta javaslataimat, de késlekedtek végrehajtani
137    2,  1711|              ismerték őt, jól fogadták, de a cár útlevelét is kérték
138    2,  1711|             keresztülhúzta reményeimet. De a Prut melletti csata és
139    2,  1711|            mindenki teleszájjal hirdet, de csak kevesen hisznek benne