Rész,  Fejezet

 1    1       |                LEVÉL AZ ÖRÖK IGAZSÁGHOZ~Ha azt hinném, hogy az emberi szellem
 2    1       |                hamis színben tüntetném fel azt, amit majd előadok. Csak
 3    1       |                 hogy e munka bevezetésében azt jelezzem: minden, amit írtam,
 4    1       |                  Kívánnám-e itt felvázolni azt, amit véres könnyekkel kellene
 5    1       |                    keresném-e az utókorban azt az emlékezetet és azt a
 6    1       |            utókorban azt az emlékezetet és azt a halhatatlan nevet, amely
 7    1       |                ebből a könyvből megismerik azt, amit tettem. Nem kívánok
 8    1       |                     vagy helyreigazíthatja azt, amit nem a maga helyén
 9    1       |                helyén adtam elő. Ami pedig azt illeti, hogy mit érzek azokkal
10    1       |        tudatlansága dicsért vagy tisztelt. Azt, amit elő kell adnom, mindig
11    1       |                  volna, ha összevegyíteném azt, amit tudok és amit nem
12    2,  1703|                    okból nem idézem vissza azt sem, mit tettek velem, s
13    2,  1703|               személyem biztosításához, és azt hitte, nem találhat a Franciaország
14    2,  1703|                   hogy végre lehet hajtani azt, amit feléje terjesztettem.~
15    2,  1703|             megszerezhetem az erősségeket. Azt reméltem, hogy seregem egyesülhet
16    2,  1703|         lehetségesnek. Nem vetették el, de azt hitték, hogy mindezek a
17    2,  1703|              szívében lángra kapott tüzet. Azt mondták nekem, könnyű összegyűjteni
18    2,  1703|                 haddal, amelyről mindenütt azt hitték, hogy tízezer embert
19    2,  1703|                  és a csapatokat. Másrészt azt kellett hinnem, hogy veszélyesebb
20    2,  1703|                    vissza. Így a várbeliek azt hiszik majd, hogy új csapatok
21    2,  1703|             közkatona közeledett felém, és azt tanácsolta forduljunk a
22    2,  1703|                   megye nemessége elvágják azt a három utat, mely a Latorca,
23    2,  1703|                    hogy hatalmamba kerítem azt a gázlót, amelyet tizenöt
24    2,  1703|           szökevény trombitás okozta, mert azt jelentette, hogy negyvenezer
25    2,  1703|                  kincsekben gazdag -, hogy azt számomra elfoglalja vagy
26    2,  1703|               elcsüggesztette az enyéimet. Azt hittem, könnyelműség volna
27    2,  1703|       Felső-Magyarország vezérlő tábornoka azt hitte, hogy annak a vidéknek
28    2,  1703|                    az őrség ingerlésére, s azt hittem, hogy a lovasság
29    2,  1703|             szorult helyzetbe jutott, hogy azt hittem, biztonságban hagyhatom
30    2,  1703|                  szökevényei is biztatták, azt remélte, hogy hatalmába
31    2,  1703| választófejedelemtől vereséget szenvedett, azt a parancsot kapta, hogy
32    2,  1703|                  tartózkodott. Tábornokaim azt remélték, hogy megadásra
33    2,  1704|                 Mielőtt ezeket folytatnám, azt hiszem, helyénvaló megemlíteni,
34    2,  1704|                   könnyen ki lehet mutatni azt is, hogy az Ausztriai Ház
35    2,  1704|                 erkölcsökkel vádolják, hol azt vetik szemére, hogy nem
36    2,  1704|           felébresszem a magyarok szívében azt a szabadságszeretetet, amely -
37    2,  1704|            megerősítette kiváltságaikat, s azt is elnyerték, hogy a nemesek
38    2,  1704|               senki sem igényelheti vissza azt a jobbágyát, aki a nevezett
39    2,  1704|                     A klérus legjobb része azt hitte, hogy az ortodox vallás
40    2,  1704|             pártunkon tartotta a klérusnak azt a kis részét, amely nem
41    2,  1704|                    szabályozni és javítani azt, ami nem volt rendben. Amikor
42    2,  1704|              császárnak engedte át jogait. Azt feleltem neki, ami igaz
43    2,  1704|                    nem igényelek, valamint azt a jogot sem, hogy összehívjam
44    2,  1704|                   ellenben megkockáztatják azt, hogy bántalmazni fogják
45    2,  1704|                    amelyek, bár erdélyiek, azt állítják magukról, hogy
46    2,  1704|                  az utolsó kérésükbe, mert azt akartam, hogy minden teljesen
47    2,  1704|            megválasztásom iránt. Mindig is azt hittem, hogy csak megingatásom
48    2,  1705|          huszonnégy legyen, de feltétlenül azt akarták, hogy én nevezzem
49    2,  1705|                követni akarták a nemzetnek azt a régi szokását, hogy vezérüket
50    2,  1705|                 hűséget esküdtek nekem, és azt is, hogy megtartják a szövetség
51    2,  1706|              alapuló erdélyi fejedelemség. Azt is határozottan kijelentette,
52    2,  1706|                  el a neki tett ajánlatot. Azt feleltem, elismerem, hogy
53    2,  1706|                legkisebb szolgám is. Végül azt mondtam, hogy szívemet föltárva
54    2,  1706|                  ott is hal meg egyszer. - Azt válaszoltam, hogy ebben
55    2,  1706|              kárhoztat majd. Lesznek, akik azt mondják, hogy bosszúból,
56    2,  1706|                    tekintetbe kell vennünk azt a kárt is, amelyet a nemzetnek
57    2,  1706|                  amikor fegyvert ragadott. Azt is megjegyeztem, mennyire
58    2,  1708|             szétszórt menekülők lépték el. Azt hittem, segíthetek tartalék
59    2,  1708|            Bercsényi hadai szétoszlanak, s azt is, hogy ha ennek következtében
60    2,  1708|                    sem akadályozhattam meg azt a törvényt, amely tönkretette
61    2,  1708|                földesúr visszakövetelhette azt a jobbágyát, aki beleegyezése
62    2,  1708|                    állítólagos politikusok azt mondták, távol legyen tőlük,
63    2,  1708|                   Pedig csak okoskodás, ha azt hiszik, hogy eskükkel és
64    2,  1708|                     panaszkodni kezdtek és azt mondták, szolgaságba akarom
65    2,  1709|                 hogy biztonságba helyezzék azt, ami a legkedvesebb. Ebben
66    2,  1710|                    országúton vonul. Előbb azt hittem, hogy az ellenség
67    2,  1710|             Sickingen hintóját. E tábornok azt hitte, hogy Károlyi csapatai
68    2,  1710|            csapatai ellen vonul, melyekről azt jelentették neki, hogy az
69    2,  1710|             parancsot. Ebben a pillanatban azt hittem, hogy megnyertük
70    2,  1710|                   svadronja pedig meglátta azt a nagy hézagot, amely a
71    2,  1710|             tanácsadóinak ínyére, és ezért azt ajánlották neki, foglalják
72    2,  1710|                 semmire sem használom fel. Azt gondoltam tehát, hogy a
73    2,  1710|           Lemaire-rel küldött ajánlataimra azt a választ hozta, hogy a
74    2,  1710|                  visszavonultam Patakra és azt hittem, hogy az ellenség
75    2,  1710|                tábornok reményekkel telten azt hitte, hogy egy erős orosz
76    2,  1710|                    mellé, Ónodra érkezett. Azt ajánlottam Károlyinak -
77    2,  1710|               ötödikén indultam el. Másnap azt a kellemetlen hírt kaptam,
78    2,  1710|        cselszövények folytán vesztettem el azt a két várat, amelyre nagyon
79    2,  1711|               állását. Mert ha elmulasztom azt, hogy e háborút olyan szerződéssel
80    2,  1711|                tették a prágai csata után. Azt feleltem neki e körmönfont
81    2,  1711|                   szerződést illetően csak azt kérem, ami a nemzetre vonatkozik,
82    2,  1711|                    egy nap, elmulasztottam azt az alkalmat, amikor nyugalmat
83    2,  1711|                 nem tévesztettem szem elől azt az esküt, amelyet mint a
84    2,  1711|           Megköszönték nagylelkűségemet és azt az igazán atyai szeretetet,
85    2,  1711|                   minden vagyonával, de én azt tanácsoltam neki, hagyja
86    2,  1711|               érdekében helyesnek találták azt elfogadni. A szövetkezett
87    2,  1711|              családjuk megmentésére. Ebből azt lehetne következtetni, mintha
88    2,  1711|                 megjelentek a gyűlésen, de azt hiszem, hogy a harmada sem
89    2,  1711|             feladta Kassát. Mindenekfölött azt a merészséget vetettem szemére,
90    2,  1711|                     hogy Károlyba tette át azt a gyűlést, melyet én Husztra
91    2,  1711|                    nem ígérhetem meg nekik azt, amiről magam sem vagyok
92    2,  1711|                herceg hadseregéhez, de ott azt a választ kapta, hogy a
93    2,  1711|                  Ostromolni lehetett volna azt a fővárost, és a császárt
94    2,  1711|                   késlekedtek végrehajtani azt, amit megígértek. Besenval
95    2,  1711|           odaérkezett a cár is, és tagadta azt, amit követem előadott.
96    2,  1711|                  eseményeiben, felismertem azt a nagy igazságot, amelyet