Rész,  Fejezet

 1    1       |           Itt az embereknek mondom el Teelőtted külső tetteimet.
 2    1       |         tehát, hogy ne tévelyedjek el, tőled eltávolodván. Hogy
 3    2,  1703|       császár között, és mindaddig el kell rejtőznöm Lengyelország
 4    2,  1703|     helyőrségeket hiányosan látták el, a várakat és erődöket rosszul
 5    2,  1703|        lehetségesnek. Nem vetették el, de azt hitték, hogy mindezek
 6    2,  1703|      támogassák Thökölyt. Így múlt el lengyel száműzetésem két
 7    2,  1703|     erőszakkal besorozták őket, és el kellett hagyniok hazájukat
 8    2,  1703|        bízva és reménykedve szánta el magát a legvégsőkre, és
 9    2,  1703|            tétlenül. Azért küldték el őt társaival együtt, hogy
10    2,  1703|  szerencsétleneket nagy öröm fogta el, és kezdtek megint körém
11    2,  1703|    bosszantó események között telt el. Június vége felé jól felszerelt
12    2,  1703|            magyar lovasok vonultak el fényes nappal a vár és a
13    2,  1703|      csapat jó katonákból állt, és el volt látva mindazzal a zsákmánnyal,
14    2,  1703|           késlekedik, ne mulasszam el a többi megyében kínálkozó
15    2,  1703| erődítményt, és rohamot határoztam el. A diószegi csapatok olyan
16    2,  1703|          túlsó parton helyezkedtek el, és szét akarták rombolni
17    2,  1703|          hogy a malmot víz borítsa el. De amikor előreküldtem
18    2,  1703|            és még kevesebben estek el. Lovasságom jó részének
19    2,  1703|            itt ezt a vidéket, amíg el nem foglalom legalább a
20    2,  1703|     szemben levő bozótba helyeztem el, hogy füstjelre megtámadják
21    2,  1703|       Miután a várost elfoglalták, el is hamvasztották, de lakói
22    2,  1703|            visszatértükkor könnyen el lehetett vágni őket.~Miután
23    2,  1704|           s amit e könyvben mondok el, nem győzheti meg az osztrákokat
24    2,  1704|            terjedt, hogy ne hagyja el híveit. Ez a prelátus előkelő
25    2,  1705|            semmit sem mulasztottam el, ami jó békéhez vezethetne,
26    2,  1705|       három példányban készítették el, mindnyájan aláírták, lepecsételték,
27    2,  1705|            az én kezembe helyezték el, másikat Lengyelország prímásának
28    2,  1706|            napon, hogy nem fogadta el a neki tett ajánlatot. Azt
29    2,  1706|        neki, és arra kérem, mondja el ezt a császárnak, aki személyesen
30    2,  1706|   parancsot küldött neki: ismerjen el engem Erdély fejedelmének,
31    2,  1706| szövetkezésükkel még nem szakadtak el az Ausztriai Ház uralmától,
32    2,  1706|    változásokat okozott, amelyeket el is szerettünk volna érni
33    2,  1706|            tanácsülésén határoztuk el. A főkapitányságokat a miskolci
34    2,  1707|           ügybe. De végül teljesen el kellett állni ettől a cikkelytől.
35    2,  1707|            annyi alkalommal árulta el szándékait Erdélyre vonatkozólag,
36    2,  1707|      szertartásokat akkor törölték el, amikor a protestáns vallás
37    2,  1707|   fejedelmeiket csak akkor ismerik el uruknak, ha megesküdött,
38    2,  1707|           amelyet hangosan mondtam el. Éljeneztek. Jó ágyúlövésnyire
39    2,  1708|         szétszórt menekülők lépték el. Azt hittem, segíthetek
40    2,  1708|   viseltünk, ha nem fogadtam volna el, feltétlenül föllázítottam
41    2,  1709|   falvakban, amelyeket még nem ért el a járvány, hogy az ellenség
42    2,  1710|            egy magaslat választott el tőlük, helyükön maradtak.
43    2,  1710|         ajánlották neki, foglalják el a németeknek a vártól jó
44    2,  1710|          várat készletekkel lássuk el. Elmondhatom, hogy Károlyi
45    2,  1710|          melyekkel Lemaire utazott el február végén. Semmibe se
46    2,  1710|          Esterházy örömmel fogadja el a megbízást, de ahelyett,
47    2,  1710|        Szolnok és Eger azonban jól el volt látva, s a közelgő
48    2,  1710|           életemben még nem fogott el olyan eleven szánalom, mint
49    2,  1710|           volt, abban bíztam, hogy el is olvad, és nem álltam
50    2,  1710|            is olvad, és nem álltam el terveimtől. De időt kellett
51    2,  1710|         december ötödikén indultam el. Másnap azt a kellemetlen
52    2,  1710|           klérusnak, hogy ismerjék el a császárt Magyarország
53    2,  1710|      kiátkozás terhe alatt hagyják el a szövetkezett rendek ügyét.
54    2,  1710|   cselszövények folytán vesztettem el azt a két várat, amelyre
55    2,  1711|           és ezt három napon belül el is küldöm neki, bár tudom,
56    2,  1711|            egyikétől sem állhatunk el, és ha béketárgyalásról
57    2,  1711|       parancsnokának nem rendeltem el, hogy neki engedelmeskedjék.
58    2,  1711|            Szentiványi volt. A vár el volt látva őrséggel, tüzérséggel
59    2,  1711|         annál könnyebben titkolták el, minthogy az ausztriai határt
60    2,  1711|           a harmada sem jött volna el harcolni. A károlyi gyűlés
61    2,  1711|       biztosítva. Sohasem felejtem el a fájdalmat, amellyel engem
62    2,  1711|             és csupán azzal küldte el őt, amit előterjesztett.
63    2,  1711|          az én útlevelemmel indult el. Minthogy ismerték őt, jól
64    2,  1711|            király miért hanyagolta el a cár ajánlatait éppen a