1705

Valamennyi megye és szabad királyi város követe megjelent ezen a gyűlésen, kivéve négy-öt várost, amelyben német helyőrség volt. Az országgyűlés számára a két vonal között, szállásom parkján kívül nagy sátrat emeltettem. A megnyitás Veni sancté-val kezdődött, melyet az egri püspök celebrált. Az első ülésen megköszöntem a rendeknek, hogy szabad akaratukból hozzám csatlakoztak, és támogatták erőfeszítéseimet, amelyekkel három év óta igyekszem a nemzetet az idegen igától megszabadítani. Kijelentettem, boldog vagyok, hogy odáig vittem ügyünket, hogy a rendek jó állapotban láthatják és teljesen szabadon rendezhetik érdekeiket. A hadviselés közben semmit sem mulasztottam el, ami jó békéhez vezethetne, olyan békéhez, amely megegyezik szabadságainkkal, amelyekért már annyi vért ontottunk. Jelen vannak a császár követei, hogy számot adjanak a rendeknek azokról az ajánlatokról, amelyeket elénk kell terjeszteniök, amelyeket a gyűlésnek kell megfontolni, mert ezután én magam csak úgy jelenek meg a gyűlésen mint az ország főurainak egyike, vagy még inkább mint a rendek javáért buzgólkodó polgár. Így hát ezennel lemondok minden hatalomról és tekintélyről, amelyet idáig egyenként letett hűségi esküjük rám ruházott, és nem akarok előírni, de még csak javasolni sem semmiféle rendet a gyűlések tartására, ha nem követem mindazt, amit ebben az ügyben a rendek közös megegyezéssel elhatároznak és elrendelnek. Végül megegyeztek abban, hogy a vezér címe az ország nyelvének szellemében olyan fejedelmet jelöljön, aki vezérel, jobban mondva a szövetkezett rendek vezérlő fejedelmét, amit a latin Dux szóval jelöl. Ezt a tervet helyeseltem. Megegyeztek abban, hogy a szenátorok száma huszonnégy legyen, de feltétlenül azt akarták, hogy én nevezzem ki őket. Ennek az ajánlatnak három napig ellenálltam, mert tudtam, hogy sokan igényt tartanak erre a rangra, és minthogy csak huszonnégyet tudok kielégíteni, a többit elégedetlenné teszem. De amikor láttam, hogy a rendek sohasem tudnának megegyezni a választásban, kijelentettem, hogy szívesen neveznék ki azok közül, akiket a rendek ajánlanak e méltóságra. Végül ezekről jegyzéket állítottak össze. Ezek után kikiáltottak a szövetkezett rendek vezérlő fejedelmévé, az egri püspök misét tartott, én az elkészített esküminta szerint kezébe letettem az esküt. Végül, mivel követni akarták a nemzetnek azt a régi szokását, hogy vezérüket pajzsra emelik, engem is a legfőbb urak karjukra emeltek. Az összes főpapok, szenátorok, főurak, a megyék és királyi városok követei engedelmességet, hűséget esküdtek nekem, és azt is, hogy megtartják a szövetség alkotmányát. Az erről szóló oklevelet három példányban készítették el, mindnyájan aláírták, lepecsételték, egyiket az én kezembe helyezték el, másikat Lengyelország prímásának levéltárába, harmadikat a protestánsok kérésére a hannoveri választófejedelemnek kellett megküldeni, aki azóta I. György néven angol király lett. Miután a követek visszatértek megyéikbe, minden megyében külön jegyzőkönyvet készítettek, ahová beírták a szövetkezés oklevelét, minden nemes aláírta és lepecsételte címerével és gyűrűjével. Ezeket a könyveket minden megye és szabad királyi város elküldte hozzám, most is levéltáramban őrzöm őket.