|
1709
A tél rendkívül kemény volt, mint egész Európában, az ellenség
mégis elfoglalta a bányavárosokat és leereszkedett Árva és Liptó megyébe. Árva
várát, amelyről az elsőnek említett megye nevét kapta, körülzárták,
és tavasz kezdetén a vár meg is adta magát. Mindezeket az átvonulásokat meg
lehetett volna akadályozni, de már nem volt rá mód, hogy a gyaloghadakat
összegyűjtsük, a várak őrzésére is alig voltak elegendők. A
lovasság állapota sem volt kevésbé szánalmas. Tisztek, katonák, mindenki
hírekre vadászott, és az ellenség legkisebb mozdulata megrémítette őket, holott
annak erejét nem lehetett a Herbeville-éhez és Rabutinéhoz hasonlítani. Nem
gondoltak többé ellenállásra, csak arra, hogy biztonságba helyezzék azt, ami a
legkedvesebb. Ebben a szomorú helyzetben csak a zűrzavart növeltem volna,
ha ezekkel a megrendült seregekkel tartani akartam volna a területet. Ezért
tartózkodtam Munkácson húsvét utánig. Bercsényi egy látszatsereggel még
előttem állt, mialatt még egy szenátusi tanácsülést tartottam Patakon.
Július havában átmentem Szerencsre, ahol levelet kaptam a cártól, amelyben
értesített poltavai győzelméről és a svéd király teljes
vereségéről. Heister e hadjáratban a Dunántúlon működött, ahol
Esterházy Antal gróffal csatázott, végül arra kényszerítette, hogy kis
kísérettel átkeljen a Dunán. A szerencsétlenség betetőzésére tavasszal a
pestis kezdett jelentkezni a török határon, a nép közt elterjedt hírek szerint
egy csongrádi lány egy csomag kenderrel innen hurcolta be Csongrád városába, és
így kezdődött nálunk a járvány. Gyorsan terjedt: amikor én otthagytam Szerencset,
a járvány már erősen közeledett oda.
Súlyos terhet jelentettek számomra azok, akik a németek
közeledtére szállást, élelmet és kocsikat kértek tőlem. A németek
egyfelől szorongattak, a pestis másfelől. Jóformán alig voltak
harcoló hadaim, és ha - miután családjaikat elszállásolták - a tisztek és
katonák visszajöttek, alig voltak annyian, hogy az ellenség felderítésére
portyákat küldhettem volna. Udvari hadaimmal bolyongtam tehát és megszálltam
azokban a falvakban, amelyeket még nem ért el a járvány, hogy az ellenség
elől elrejtsem valódi helyzetemet.
|