bold = Main text
Rész, Fejezet grey = Comment text
1 Int | A Knyáz Potemkin című, az 1905-ös orosz forradalmat
2 Int | negyedszázada alatt viszont költőnk az iskolában még csak szóba
3 Int | csak szóba sem kerülhetett, az akkori hivatalosság számára
4 Int | hozott a rendszerváltás. Az utóbbi másfél évtizedben
5 Int | tantervet, így ma már (tisztelet az esetleges ritka kivételnek)
6 Int | úgy, hogy nem tanulta meg az iskolában, honnan ered az
7 Int | az iskolában, honnan ered az önirónikus plebejus büszkeség
8 Int | mindössze 500 példányban. Az 1911-es, még nem teljes
9 Int | egyetlen könyvtári példányról, az egyetlen teljes, 1926-os
10 Int | MOKKA-tag könyvtárakban. Az itt olvasható szöveg az
11 Int | Az itt olvasható szöveg az 1926-os kiadás 394. példányából
12 Int | példányából származik.~Az ár ellen című verse a tiszaeszlári
13 1 | Valami titkos~Erő él bennem,~Az megmondaná:~Merre kell mennem -~
14 2 | Az ár ellen~Felhőgomoly az
15 2 | Az ár ellen~Felhőgomoly az éj felett -~Virraszt-e isten
16 2 | útja vész,~Meghal nyomán az irgalom~S elveszti ősjogát
17 2 | irgalom~S elveszti ősjogát az ész.~Téboly dühöng fent
18 2 | Megszáll boldog-boldogtalant,~S az emberből, kit elragad,~Csupán
19 2 | vért iszol!~Felhőgomoly az éj felett -~Virraszt-e isten
20 2 | szív,~Kering a vér, eszmél az agy,~Kivétel nincs - csak
21 2 | csak egy,~Ez a kivétel az te vagy!...~- Eredj aludni,
22 3 | találkoztunk a mámor, a vágyak,~Az ifju álmok idején!...~~~
23 4 | a neved végsõ sóhaja. -~Az, akit én szívemben õrizek,~
24 4 | Elkárhozva földön, el - az égben,~Egy bolyongó átok
25 4 | világra hozott,~Engem - az élõ kárhozatot.~Zsidó asszony
26 4 | kárhozatot.~Zsidó asszony volt az édes anyám,~Máriának hivták
27 5 | egykor a dal ütemét.~Hol az a tûz? Mi lett a rõzselángból?~
28 5 | lobogni - istenem, mi dõre!~Az igazságért - ó, mily elfogult!~
29 5 | megszürkült, lelkem elborult.~Az én mezõmön nem értek kalászok,~
30 5 | mezõmön nem értek kalászok,~Az én aratásom egy marék virág,~
31 5 | aratásom egy marék virág,~Az én gyönyöröm az álomlátások,~
32 5 | marék virág,~Az én gyönyöröm az álomlátások,~Az én világom
33 5 | gyönyöröm az álomlátások,~Az én világom egy álomvilág.~
34 5 | ki:~Világforrongás volt az anyja néki~És forradalmak
35 5 | anyja néki~És forradalmak az õ fiai.~Hogy zúg, hogy dohog,
36 5 | alatt!~Mintha rab démonok az ajtót ráznák,~Hogy börtönükbõl
37 5 | Marseillaise gyujtó hanginál,~Az ócska tetõkbe üszköket vetni...~
38 5 | tetõkbe üszköket vetni...~Míg az utolsó is véres lángban
39 5 | magamba rogyva,~Míg száll az óra, mint egy pillanat,~
40 7 | poétádat jónak,~Ha üt majd az órám - hali-hé-hali-hó! -~-
41 7 | Hadd jöjjön el értem~Az a hajó!~A hatszáz legénnyel
42 8, 1 | mindegy. Ebben a korban az ember már csak pipál. Pipál
43 8, 1 | király elbocsátotta mind az ezer feleségét és csak annyit
44 8, 1 | mindegy! Ebben a korban az írónak már szabad könnyelmûnek
45 8, 1 | sok papiros kevés szöveg. (Az utókor hálás lesz érte.)
46 8, 1 | utókor hálás lesz érte.) De az idén rámjött a raptus, a
47 8, 1 | osztogattam, hanem amiket kaptam. Az akadémikus baglyok rám meresztették
48 8, 1 | hamvai szétszórassanak.~Abban az esztendõben, mikor a Simon
49 8, 1 | a tanító, be kell csukni az iskolát. Egyebeket is tanultam,
50 8, 1 | Resumé: fiatal koromban az öregek lebecsülése, öreg
51 8, 1 | kenyérért. És most a finálé: az expiálás vágya, visszatérés
52 8, 2 | is van ilyen relikviám: az~édesanyám imádságoskönyve.
53 8, 2 | Verekedõ, kemény ember volt az öregem, az isten~nyugtassa.
54 8, 2 | kemény ember volt az öregem, az isten~nyugtassa. E feljegyzésekbõl
55 8, 2 | böngésztem ki~néhányat. Mingyárt az elsõ igen különös:~~~Tiszacsege,
56 8, 2 | Tiszacsege, 1839.~Meghitták az apósomat, hogy a~gyülekezetben
57 8, 2 | vecsernyéig asztal alá itta az egész~eklézsiát. Nem szeretem
58 8, 2 | elsõszülött fiam, a~Józsi. (Az én volnék.) Az isten tartsa
59 8, 2 | a~Józsi. (Az én volnék.) Az isten tartsa meg.~A keresztelõjén
60 8, 2 | városától~puskalövésnyire, az országuti árok~partján egy
61 8, 2 | apósomat: Reb Mayer Litvákot. Az~isten adjon neki örök békét
62 8, 2 | könnyezõ, finom nõi~vonásokkal az édesanyám bejegyzése:~Az
63 8, 2 | az édesanyám bejegyzése:~Az ég madarai, az isten énekesei,
64 8, 2 | bejegyzése:~Az ég madarai, az isten énekesei, a~rigók,
65 8, 2 | õ szerzett. (Eszembe jut~az öreg Rácz Pali temetése
66 8, 2 | következnek.~Végül ismét az apám kemény kezeirásával
67 8, 2 | agyonverték és~kilökték az akasztófadombra. Nem akadt~
68 8, 2 | más~vallásunak látszatott. Az apósom egy~kölcsönkért nyomorult
69 8, 2 | csodálkozással~beszélt róla. A gebe az uton elvesztette~mind a
70 8, 2 | édesanyám reszketõ keze írása:~„Az az örök jóságu irgalmas
71 8, 2 | reszketõ keze írása:~„Az az örök jóságu irgalmas isten
72 8, 3 | I.~Divatba jöttek most az igricek,~Süldõ költõknek
73 8, 3 | zimankós éjszakán~A történetbe az én nagyapám.~Kaftános õsöm,
74 8, 3 | tetõled örököltem én,~S az mégis legszebb ezen a világon.~
75 8, 3 | sorompó,~Ostromlod büszkén az egek honát.~Dalod a fáradt,
76 8, 3 | hitta soha senkise.~Litvánia az ott van a határon -~Hol
77 8, 3 | bölcseség ebben kimerül,~Az ember fessen szivárványt
78 8, 3 | ember fessen szivárványt az égre~És akkor nem lesz soha
79 8, 3 | akkor nem lesz soha egyedül.~Az ember rakjon várat vár hegyébe,~
80 8, 3 | zokon,~Hogy megcsonkítád az én jogos részem~Az öröködben
81 8, 3 | megcsonkítád az én jogos részem~Az öröködben lemenõ fokon.~
82 8, 3 | Rigában szépek s szõkék az asszonyok,~Rigában a menyecske
83 8, 3 | szörnyû nagy patáliát,~Hogy az idõk ím, monstrumokat szülnek~
84 8, 3 | És minden bajnak csak egy az oka -~Ó szégyelje magát
85 8, 3 | oka -~Ó szégyelje magát az unoka!~S panasz esik a szõke
86 8, 3 | ügyében:~Ó barbár nép, a haj az fáj nekik.~S irgalmat nem
87 8, 3 | síkra most és támadt fel az asszony.~Testével védi feje
88 8, 3 | törnek gyilkos szerelemben.~„Az énekes pusztuljon, - szólt
89 8, 3 | virágérést,~És béketûrés az asszony joga!”~S egy szép
90 8, 3 | rabbi Mayer Litvák.~Bólint az ákác: ‘csés utat, ó mester:~
91 8, 3 | Jagellók eltemetve rég.~Az õsi nagyság jár mezítláb
92 8, 3 | szállt és üdvözlé szerényen~Az egész P. T. publikum nevében.~
93 8, 3 | fejtett, maradjon talány,~Az hoz derût a vénülõ világra.~
94 8, 3 | Szent Kázmér-dómban szól az orgona:~Goszpodi pomiluj...
95 8, 3 | magadat,~Míg jó dolgod van és az út szabad.~Mert csapra verjük
96 8, 3 | aki még zabál ott,~Hol az asztalról mi lerakodunk:~
97 8, 3 | tánc!~...Mért oly fehér az asszonyaik teste?~S férfia
98 8, 3 | életük oly mély titokzatu?~Az izmunk egy - egy isten teremtette,~
99 8, 3 | a kapun, merre távozott az õsöm,~Nagy infernalis pompával
100 8, 3 | tort ül erõsön -~Sátán, az úr, õ pokoli felsége!~Mily
101 8, 3 | nem szólna más ének~Mint az, amelyet a szelek regélnek.~
102 8, 3 | láza te!~Hogy horpad, hül az érverés magátul,~Õs gerjedelmed
103 8, 3 | berkekben várnak.~Mikor az életét vitte a hátán~Hõsöm,
104 8, 3 | valami fátyol,~A jelenést az üdvözítõ távol.~Leült a
105 8, 3 | pusztán egy árva sirató.~Az ezrekért - kik fönn a trón
106 8, 3 | De inni egyet, bár tátong az örvény,~Talán nem tiltja
107 8, 3 | próbálja szegény.~Körül az õrök - - Ha az ihlet rám
108 8, 3 | szegény.~Körül az õrök - - Ha az ihlet rám száll~S ecsetem
109 8, 3 | Úgy szakad föl a lelkébõl az ének.~Összébb szorulnak
110 8, 3 | kiollózott ábra,~Egy jelenés az idegen nekik,~Talány, igézet,
111 8, 3 | véletlen talán,~Hogy ez az õs ép az én nagyapám...~...
112 8, 3 | talán,~Hogy ez az õs ép az én nagyapám...~...Fönn a
113 8, 3 | fenyérnek.~Tüzeket szántott az iramuk sodra,~Szemük golyója
114 8, 3 | makacson~És bambán néztek be az ablakon...~ ~
115 8, 4 | csík nem ámit,~Nem hajnal az, de éjnek követe:~Piros
116 8, 4 | éjnek követe:~Piros süveg az éjszaka fején -~És lassan
117 8, 4 | mégis mély, nagy hallgatás.~Az elröppent hang újra föl
118 8, 4 | semmi sem hal úgy meg, mint az ének,~Utódtalan - ha forrásához
119 8, 4 | Álomerdõket, akácillatot,~Az én istenem mindennel megáldott,~
120 8, 5 | házasságközvetítõje. Idõ az elmult század derekán. Színhely
121 8, 5 | század derekán. Színhely az omlatag, vén zsidótemplom
122 8, 5 | gesztusokkal mondja el, mert az is hozzá tartozik. Beszél
123 8, 5 | annak a helyébe lépett s az óhitüeknél máig fennmaradt.
124 8, 5 | kakast vagy egy csirkét áldoz az alvilági hatalmaknak, ráolvassa
125 8, 5 | te én helyettem mégy el az árnyak világába, én pedig
126 8, 5 | maradok, hogy sütkérezzem az áldott, az éltetõ nap melegén.
127 8, 5 | hogy sütkérezzem az áldott, az éltetõ nap melegén. A szokatlan
128 8, 5 | tudják õk, mi fán terem az ének?~De ölik, aki más vizen
129 8, 5 | kikezdett.~Hogy bort csenek az áldozópohárból~S a szombatot
130 8, 5 | dudát?~Ellenben csõstül fog az áldás hullni,~Ha nem csinálok
131 8, 5 | hát megyek, üssön belé az átok!~Az ördög legyen a
132 8, 5 | megyek, üssön belé az átok!~Az ördög legyen a ti cimborátok.~
133 8, 5 | Csámpás, félek, hogy oda~Az utat meg nem találod soha.)~
134 8, 5 | tanyázik,~A szakadékban ül az éji rém,~S a szemverés,
135 8, 5 | amelytõl gyermek fázik,~S az éhinség, mely országokra
136 8, 5 | félelmes lávafény:~Jó, hogy az ember oda nem talál,~Álmodni
137 8, 5 | elolvashatod.)~Ment-mendegélt az ügyefogyott kecske,~Mint
138 8, 5 | jércécskét nevelt~S kakast az õ eltévelyült urának,~És
139 8, 5 | Tavaszi fényben csillan meg az ájer -~És evvel maradok:
140 8, 6 | Melynek fölötte mosolyog az ég,~És festi vizeit szürkére,
141 8, 6 | csupa habarék~S uszó felhõk az örökös nyája:~Sárga partok
142 8, 6 | gyermekotthonomba!~Ültessetek az agyagpart tövébe,~Melybõl
143 8, 6 | olyan fennen,~Mint mellyel az égiek megáldtak engem.~Hallottátok
144 8, 6 | fatörzsre telepedtünk ketten,~Az õszi napnak hüvös hajnalán~
145 8, 6 | lesben,~Én és viruló arccal az édes anyám.~Kicsi testem
146 8, 6 | puha, akár a remény.~És az a sok szárnyas, amely fenn
147 8, 6 | fennhangon lüktet szivverése,~S az öreg kérdi: „Mirjám, a te
148 8, 6 | kezét megáldva,~Mint hajdan az õsöknél volt szokásba.~S
149 8, 6 | õsöknél volt szokásba.~S az áldás megfogant és hatott
150 8, 6 | naszád~Fekete zászlóval fönn az árbocán,~Érezni fogom és
151 8, 7 | õdöngnek,~De szemtelen, az apraja kivált:~Fel udvarolni
152 8, 7 | elég egy szombat délutánra.~Az asztalfõn reb Mayer Litvák
153 8, 7 | Mig nem süritjük mink is az avart.~A hal! a hal! a zöldséges
154 8, 7 | irgalmát!~Hol késik már az a diós csuka?~Minõt nem
155 8, 7 | dalmát -~Provánszból jött az édes szép csuda!~Nem evett
156 8, 7 | hagyma-bõ Provánsza~S ki az elsõ diós csukát halászta...~
157 8, 8 | Szót fogad-e, ha hivom az igézet,~Szabad-e hinom holt
158 8, 8 | mennyektöl már csak egy arasz;~Az irást bujtam késõn és korán,~
159 8, 8 | A léptem könnyü, vakmerõ az álmom,~Adatott nékem a szent
160 8, 8 | csodapalánta.~Szeme mint az ég ragyogó kedvében,~Fiatal,
161 8, 8 | volt a gond és zengõbb volt az ének.~Tizenhét évnek pírja,
162 8, 8 | gyertyákat õ gyujtá péntek este,~Az átöröklött drága szép brokátban,~
163 8, 9 | önmagát,~Hogy pihenõt neki az anyaföld nem ád.~Mert hat
164 8, 9 | Olykor fáklyafény, ha leszáll az este,~Meg ima, mi hasznos
165 8, 9 | menny kapujáig vezesse,~Az a legbiztosabb szállásadó,~
166 8, 9 | nézte ám henyén,~S kimondta: az ügy ennyibe nem marad,~Temetkezésre
167 8, 9 | merésznek, ki ellene vét.~Az ördög bibliája nem a kártya,~
168 8, 9 | Sötét volt az éj, a gebe sánta,~Idegen
169 8, 9 | éj, a gebe sánta,~Idegen az ut, tövises, lápos,~Büzös
170 8, 9 | vendéget.~S ügetett lassan be az éjszakába,~Kisérte az ebek
171 8, 9 | be az éjszakába,~Kisérte az ebek vinnyogó kara,~Egész
172 8, 9 | gyorsan sietõ fellegben~S az ember lenn, hajszolva a
173 8, 9 | is, nem tudott sokat:~Ha az a csepp sziv megszünik kopogni,~
174 8, 9 | megunta a nagy marsokat.~Az élõnél a holtak nehezebbek~
175 8, 9 | a Litvák maga-biztatóra~(Az ember sohse tudja, mire
176 8, 9 | hiába, el nem koptatható,~Az éj csendjébe beleolvadt,
177 8, 9 | zord hadak:~A pokol küldte, az éj befogadta,~Ránehezedett
178 8, 9 | Ámen, ámen! Dicsértessék az ur!~A többit már könyv nélkül
179 8, 9 | kék azúr~S égiek fogadták az imádságot.~Litvák elméje
180 8, 10| fehéren~És Bolond Istók, az andalgó legény.~Sarkantyuja
181 8, 10| idõkbül,~Sürü ködök lepik az utamat,~Mindig ott voltam,
182 8, 10| véremet issza.~Honnan jövök? Az önáltatásból,~Hogy nélkülem
183 8, 10| vagyok, bármennyire tapostak,~Az idõk mindig mind tisztábbra
184 8, 10| Már voltam, mikor Bál volt az egyisten~S tüzes kemence
185 8, 10| szenved.~És most is rám jár az idõk rudja,~Üznek, gyilkolnak,
186 8, 10| Hányadszor, hányszor, csak az Isten tudja,~Külön Istenünk,
187 8, 10| ránk vigyáz.~Sokan vagyunk, az erõnkbõl hát futja,~Nemzeti
188 8, 10| És Bolond Istók rápirit az aggra:~Hagyd abba, öreg:
189 8, 10| mindig bevág a hatra,~Bár az esélyek nem mindig nagyok:~
190 8, 10| akik bátrak,~De sürübben az, aki nem konok.~Felkapta
191 8, 10| ragadta magasba,~Akit talált, az vágódott hasra.~Én magam
192 8, 10| nem sok biztató maradt.~Az egész talán nem több: ákom-bákom!~
|