Rész,  Fejezet

  1    2     |         Meghal nyomán az irgalom~S elveszti ősjogát az ész.~
  2    2     |    Megszáll boldog-boldogtalant,~S az emberből, kit elragad,~
  3    2     |        mondják, vért iszik apád,~S ha felnősz, ott, ahol:~Majd
  4    2     |       Feljajdulsz: érzékenykedel~S a néma jaj is vall reád!~
  5    4     |       Orvúl a lelkét lopta belém~S e lélek szenved s szenvedek
  6    4     |          belém~S e lélek szenved s szenvedek én~Elkárhozva
  7    5     |    Ismeritek a vidám rõzselángot~S ropogását a vályog-tûzhelyen?~
  8    5     |     elhamvadt - talán másnak ég.~S hova lett, aki játszva élesztgette~
  9    5     |   igazságért - ó, mily elfogult!~S míg örök lázban törtettem
 10    5     |        hogy álmaim összezilálja,~S elhagynak, mire beesteledik.~
 11    5     |          a kõszén öntudatra jut,~S a buta rög megindul magától~
 12    5     |        buta rög megindul magától~S a sistergõ katlan majd egyszer
 13    5     |          is véres lángban áll!~- S amíg lelkemmel káprázatok
 14    5     |    lelkemmel káprázatok játsznak~S jövendõ tüzek délibábja
 15    7     |            Krim alatt fölrobbant s tovább ment a hajó.~A sárga
 16    8,  3 | rokonszenves téma.~Arról hazudik s tesz hamis hitet,~Akit birizgál
 17    8,  3 |    mennyei Camoena:~De enyém élt s kilestem a titkát,~A nagyapám
 18    8,  3 |     Pogrom elõl oldott õ kereket~S bujdosva jött át vad országokon:~
 19    8,  3 |       dalt tetõled örököltem én,~S az mégis legszebb ezen a
 20    8,  3 |         költõ, titkos jel a zára~S azt soha senki meg nem magyarázza.~
 21    8,  3 |       nincs, én értelek egészen,~S csak egyet veszek tetõled
 22    8,  3 |          Bród, Kiev hódolt neki;~S amely mosakszik tenger kék
 23    8,  3 |       Annak kitelt itala, étele.~S szólt a szeráf, ki égben
 24    8,  3 |         a rezet!”~Rigában szépek s szõkék az asszonyok,~Rigában
 25    8,  3 |       zsörtöl és egyik se dohog,~S dalosnak csókkal nem marad
 26    8,  3 |         ím, monstrumokat szülnek~S nem példák többé a tisztes
 27    8,  3 |        szégyelje magát az unoka!~S panasz esik a szõke haj
 28    8,  3 |         nép, a haj az fáj nekik.~S irgalmat nem nyer akkor
 29    8,  3 |      béketûrés az asszony joga!”~S egy szép napon a várkaput
 30    8,  3 |      lefekszel,~Filkónak ébredsz s neved ostoba.~Egy vén professzor,
 31    8,  3 |          fészke,~Romokban persze s benne zsibong a nép,~Több
 32    8,  3 |      kalapáccsal zörget rórátéra~S jelenti, ha van prédikáció.~
 33    8,  3 |     erszényt - a régi elveszett,~S beléje egy kis csengõ tartalékot;~
 34    8,  3 |       vitában felporlik a bunda,~S csodavirágot hajt a magyarázat.~
 35    8,  3 |       Litvák szippantott nagyot,~S egypár papot már helyben
 36    8,  3 |       izlett néki már a tudomány~S a bölcseséget pokolba kivánta.~
 37    8,  3 |      nyomott, komor, bizonytalan~S nehéz párával telített a
 38    8,  3 |      orgona:~Goszpodi pomiluj... S jön egy muzsik:~- „Bátyuska
 39    8,  3 |         Emberpatára~Kész a patkó s izzik a zablavas -~Lovacskát
 40    8,  3 |          lánc ~Add, add. Egy óra s kezdõdik a tánc!~...Mért
 41    8,  3 |       fehér az asszonyaik teste?~S férfia mért tompa, zárt
 42    8,  3 |         nincsen abba kétség!...”~S a kapun, merre távozott
 43    8,  3 |      fölrakni módom:~Valeur a fõ s a dal peregjen lágyan -~
 44    8,  3 |         tágul,~Képzelmed csappan s szárnyát szegi le:~A pathoszt
 45    8,  3 |     morcos alakok,~Vasvillás nép s határkerülõk hadja,~Megmotozzák
 46    8,  3 |        tiltja semmiféle törvény.~S a ronda csapszék fenyõ-asztalánál~
 47    8,  3 |            Ha az ihlet rám száll~S ecsetem volna, ezt megfesteném:~
 48    8,  3 |    lelkemhez úgy hozzá találnak.~S amint a pintes kupa ajkát
 49    8,  5 |      mely annak a helyébe lépett s az óhitüeknél máig fennmaradt.
 50    8,  5 |    összeröffenének,~A nagyfejûek s Csámpás, a samesz,~Mit tudják
 51    8,  5 |          a pók szálat eresztett,~S a pletyka lassan engem is
 52    8,  5 |         csenek az áldozópohárból~S a szombatot kajánul megszegem.~
 53    8,  5 |     megszegem.~Böjtöt sikkasztok s a falamiámról~Nem tudatik,
 54    8,  5 |  születtem, csak szakadtam ágról~S rossz indulattal tele a
 55    8,  5 |      Zórik, Golyva,~Lõcslábu Jób s a kancsal Ábrahám.~A közügyekre
 56    8,  5 |       Lendület ád a szónak sulyt s erõt.~Elöl a Csámpás, foltos,
 57    8,  5 |      bibliában vannak mély kutak~S eleven vizü csobogó források.~
 58    8,  5 |       szakadékban ül az éji rém,~S a szemverés, amelytõl gyermek
 59    8,  5 |          amelytõl gyermek fázik,~S az éhinség, mely országokra
 60    8,  5 |     pokol erre szellõzi tornácit~S bujkál alant félelmes lávafény:~
 61    8,  5 |     elfogyott: oltár és szentség~S nincs Áron, aki old és megbocsát;~
 62    8,  5 |      jóváhagyták rögvest odafent~S szokásba jött - a törvény
 63    8,  5 |        magának jércécskét nevelt~S kakast az õ eltévelyült
 64    8,  5 |      kakas! Keményen pörbe száll~S kakas után indul mindig
 65    8,  5 |        azonba’ hogy a cél talál,~S a szándékot a jó isten megértse:~
 66    8,  5 |        feldobám a puszta semmibe~S fejem fölött háromszor megforgattam.~„
 67    8,  6 |       úgy tetszik, csupa habarék~S uszó felhõk az örökös nyája:~
 68    8,  6 |         senki se tudhatja elõre.~S Ároktõ ott bujkált a szemünk
 69    8,  6 |        enyészett, hol ujra nõtt,~S a vadludak a partokon legeltek.~
 70    8,  6 |     folyvást át- meg átvedlettek~S im felbukkan egy csolnak
 71    8,  6 |      márványból a bagariacsizma.~S a csolnak visszazökken partot
 72    8,  6 |         visszazökken partot érve~S anyám odaront és sirva fakad,~
 73    8,  6 |    fennhangon lüktet szivverése,~S az öreg kérdi: „Mirjám,
 74    8,  6 |      kérdi: „Mirjám, a te fiad?”~S fejemre teszi két kezét
 75    8,  6 |        az õsöknél volt szokásba.~S az áldás megfogant és hatott
 76    8,  6 |          lázban emészti önmagát,~S hosszu árnyakat vetit elõre.~
 77    8,  6 | Eltörülhetetlen beékelt rovások!~S érzem ez áldás keserü nyomát,~
 78    8,  6 |         ma is életem alkonyatán.~S érezni fogom talán még odaát,~
 79    8,  7 |          ingatja, konditják igék~S szólnak tovább, ha horpadóba
 80    8,  7 |      tovább, ha horpadóba hantod~S vándorsarud már rég elviseléd:~
 81    8,  7 |       düledékeny,~Szuvas gerenda s ágas középen~És füstös,
 82    8,  7 |      áldott, hagyma-bõ Provánsza~S ki az elsõ diós csukát halászta...~
 83    8,  8 |          pirkallott piros ajkira~S önguny játszott a széles,
 84    8,  8 |     Adatott nékem a szent Biblia~S a próféták feltámadását
 85    8,  9 |        õt utól,~Hitte, élni megy s halálba ballagott.~A senki
 86    8,  9 |      tanács nem nézte ám henyén,~S kimondta: az ügy ennyibe
 87    8,  9 |           mint a csürhe babonája~S jaj a merésznek, ki ellene
 88    8,  9 |    rózsát, tüskét együve teremt.~S a hir, mely sehol, sehol
 89    8,  9 |        Litvákra is hamar rátalál~S haragtól felduzzadnak erei.~
 90    8,  9 |     gyülekezetben nyomban feláll~S a harangot mindjárt félre
 91    8,  9 |           hogy szinte megszánta,~S mind idegesebb alatta a
 92    8,  9 |         elé a hivatlan vendéget.~S ügetett lassan be az éjszakába,~
 93    8,  9 |     kutyája,~Kehese, vénje, öreg s fiatala.~Soknak megbánta
 94    8,  9 |         meré,~Ez Démon, gondolá, s remegni kezdett:~Démonok
 95    8,  9 |          kezdett:~Démonok voltak s mindörökké lesznek.~Kisütött
 96    8,  9 |         lesznek.~Kisütött a hold s most ügettek ketten:~Két
 97    8,  9 |          gyorsan sietõ fellegben~S az ember lenn, hajszolva
 98    8,  9 |        édes, bánatos melódiában.~S a láp megszólalt: egy, meg
 99    8,  9 |         haragja lassan lezajlott~S a jó istenre háritá a babért.~
100    8,  9 |    Kifényesedett fenn a kék azúr~S égiek fogadták az imádságot.~
101    8,  9 |          hogy folytatni közérdek~S fogott rajtatok költõi varázs~
102    8,  9 |    fogott rajtatok költõi varázs~S a régi erõbõl marad valami,~
103    8,  10|   felelet.~Inkább a szem beszélt s ajkat váltott,~Szökellve
104    8,  10|       ott, hol népek sorsa eldül~S a halál örök folyama szakad.~
105    8,  10|   nélkülem nincs élet, se világ,~S mégis igaz, bár milljók
106    8,  10|          bár milljók vádja vádol~S gunyolja a rongyos, furcsa
107    8,  10|        daliát.~Kirõl nagy eszmék s tettek sora számol,~Betüzzétek
108    8,  10|       mikor Bál volt az egyisten~S tüzes kemence törvényes
109    8,  10|        kit imádtak a megkövezõk.~S hogy Hispániából is kitessékeltek,~
110    8,  10|          szinünk a fekete gyász.~S a halottas ing - duplán
111    8,  10|       egyre szaporodnak a romok.~S nem mindig azok gyõznek,