Rész,  Fejezet

 1    1     |      behorpadt,~Ki nyugszik ottan,~Azt én tudom csak -~Én tudom
 2    1     |        sorát~Meghányom-vetem:~Hej, azt a sírt be~Meg is könnyezem -~
 3    2     |            Meg-megújul a régi vád:~Azt mondják, vért iszik apád,~
 4    6     |          fekete madár, sötét Gond, azt kérdem:~Meddig szürcsölgeted
 5    8,  1 |        meresztették a szemeiket és azt mondták: mi nem látunk semmit.
 6    8,  1 |            semmit. A grammatikusok azt mondták: mi mindent látunk.
 7    8,  1 |           nekik.~Akkor megtanultam azt a nagy életigazságot: ha
 8    8,  1 |          Egyebeket is tanultam, de azt nem mondom el. A legtöbbet
 9    8,  3 |         költõ, titkos jel a zára~S azt soha senki meg nem magyarázza.~
10    8,  3 |      jóllakunk.~Szeretném látni én azt a kovácsot,~Ki olyan pántot
11    8,  3 |            rak, mint mi rakunk.~És azt a pallért, aki még zabál
12    8,  3 |            szörnyûségtõl óvom.~Még azt hinnétek, hogy hazudozok,~
13    8,  7 |          szeme bogár,~Sosem elég - azt tartja - torbul, jóból,~
14    8,  8 |       csirkefogó quantum satis,~Ki azt se tudta, mi a kalamáris.~
15    8,  9 |           Ur enyészetnek beszámol,~Azt se tudja megtenni magától.~
16    8,  10| Tulérzékeny volt a természetem.~És azt is, hogy amim van, mind