15-egyeb | egyed-hagyn | hagyo-kodon | kolcs-motiv | mozdu-sivo | so-vando | var-zugja
bold = Main text
Rész, Fejezet grey = Comment text
501 8, 3 | égre~És akkor nem lesz soha egyedül.~Az ember rakjon várat vár
502 8, 5 | komor-tétlen,~Nyomasztó, átkos egyedüliségben...~A szirtcsucson vad félelem
503 8, 9 | témára még visszatérek,~De egyelõre csend és hallgatás!~Idõvel
504 8, 1 | amit írtam: vegyétek és egyétek!~Két-három vers kivételével
505 8, 9 | féreg,~Egy rühös kuvasz nem egyezett belé.~Sarkon követte, a
506 8, 5 | zsenirozná, de a sámeszszel (egyházfi), ami sulyosabb beszámítás
507 8, 10| voltam, mikor Bál volt az egyisten~S tüzes kemence törvényes
508 8, 3 | férfi, nõ: két ádáz ellen,~Egymásra törnek gyilkos szerelemben.~„
509 8, 10| öreg: a bolond én vagyok!~Egymást szapulni háládatlan babra,~
510 Int | Józsefet négy évtizeden át egyműves költőként ismertük meg.
511 8, 3 | Litvák szippantott nagyot,~S egypár papot már helyben is hagyott.~
512 8, 10| szint adva a világnak,~Hol egyre szaporodnak a romok.~S nem
513 8, 9 | gyülölet,~Mely rózsát, tüskét együve teremt.~S a hir, mely sehol,
514 8, 3 | határon -~Hol is van csak? Eh, bánja a fene!~Bogárka bõven,
515 8, 5 | amelytõl gyermek fázik,~S az éhinség, mely országokra mén.~A
516 8, 9 | kis ital után látott,~Mert éhomra se angyalok, se szentek~
517 8, 3 | szanhedriumba,~Holott tudósok éj-nap bibliáznak.~Meddõ vitában
518 8, 3 | vigyázhatna rám.~A barna éjbe hómezõ világít,~Ez itt a
519 2 | édes szemei! -~Minek ily éjben fényleni?~Ó hisz e fény
520 8, 9 | ügettek ketten:~Két éjjeli, éjféli vándorlovag:~A hold a gyorsan
521 8, 9 | most ügettek ketten:~Két éjjeli, éjféli vándorlovag:~A hold
522 8, 9 | S ügetett lassan be az éjszakába,~Kisérte az ebek vinnyogó
523 8, 3 | Lovacskát játszunk még ma éjszakára,~Nem várunk, mig a szalonna
524 8, 3 | Vilnát meg forrongásba ejti épen,~Hogy isten házát megremegteti:~
525 8, 3 | akkor se ha ében,~Illata, éke él alá esik.~Nászéj elõtt
526 8, 9 | lovacska ingadozni kezdett.~Ekkor a Litvák maga-biztatóra~(
527 8, 5 | esik. A sámesz azon szent eklézsiának szája, hirhordója és házasságközvetítõje.
528 8, 2 | asztal alá itta az egész~eklézsiát. Nem szeretem a boros~embereket.~ *~
529 8, 4 | éjszaka fején -~És lassan már elálmosodom én.~Mi haszna vér és tûz,
530 8, 1 | a korban Salamon király elbocsátotta mind az ezer feleségét és
531 5 | Hajam megszürkült, lelkem elborult.~Az én mezõmön nem értek
532 8, 2 | közt egész tragédiák vannak~elbujtatva. Nekem is van ilyen relikviám:
533 8, 10| Mindenütt ott, hol népek sorsa eldül~S a halál örök folyama szakad.~
534 8, 9 | felrakta továbbitás végett~Maga elé a hivatlan vendéget.~S ügetett
535 8, 3 | vénülõ világra.~Mi volt elébb: a tyúk-e? a tojás?~Firtassa
536 8, 7 | hé! - keringjen a pohár!~Elébb-utóbb - még mindig elég jókor -~
537 8, 5 | Csámpás! Hadd mosom fejed,~Eleget csusztál, mint kigyó, hason.~
538 8, 5 | lett a bün és szaporább:~Mi eleink nagy bölcsen kieszelték,~
539 8, 10| már a köpésük se ártott,~Élek, vagyok; ime magad látod.~
540 8, 3 | alig vette észre.~Mire elért és Vilnát megtalálta,~Mint
541 8, 6 | legeltek.~Egyszer csak szemünk elérte a tetõt~És a szinek még
542 5 | S hova lett, aki játszva élesztgette~Kis tarka köténnyel, a gyermekleány?~
543 8, 6 | keserü nyomát,~Még ma is életem alkonyatán.~S érezni fogom
544 8, 1 | szûkszavú voltam teljes életemben és amint valaki elmésen
545 8, 3 | berkekben várnak.~Mikor az életét vitte a hátán~Hõsöm, vagy
546 8, 1 | Akkor megtanultam azt a nagy életigazságot: ha rossz a tanító, be kell
547 8, 3 | dugdosnak megette?~Mért életük oly mély titokzatu?~Az izmunk
548 8, 5 | bibliában vannak mély kutak~S eleven vizü csobogó források.~A
549 8, 9 | végén, a kertek alatt,~És elfelejtett fölkelni szegény,~Hitte
550 5 | Az igazságért - ó, mily elfogult!~S míg örök lázban törtettem
551 8, 5 | halljátok tovább:~Hogy minden elfogyott: oltár és szentség~S nincs
552 5 | hogy álmaim összezilálja,~S elhagynak, mire beesteledik.~Hideg
553 5 | lett a rõzselángból?~Nekem elhamvadt - talán másnak ég.~S hova
554 2 | odafenn?~Tagadnom: kín - elhinnem: vád,~Ő mindenképpen súly
555 7 | tengernek, hajónak!~Ha elhívni látod poétádat jónak,~Ha
556 8, 9 | egy lovat, véreim, nekem,~Elhozom, ellopom, ha mondom, merem.~ *~
557 8, 3 | rám hagytad merészen,~De elittad elõlem a borom:~Ó legalább -
558 8, 9 | rugdalózott,~Gondolta, jó, ki ide eljutott.~A gyülekezet, mint ilyenkor
559 8, 3 | csontos ivadék.~Útközben elkallódott családfája,~Tudj’ isten,
560 4 | lélek szenved s szenvedek én~Elkárhozva földön, el - az égben,~Egy
561 8, 5 | nem fujom inkább a dudát?~Ellenben csõstül fog az áldás hullni,~
562 8, 9 | babonája~S jaj a merésznek, ki ellene vét.~Az ördög bibliája nem
563 2 | fényleni?~Ó hisz e fény is ellenem~Fordulhat egykor, úgy lehet,~
564 8, 1 | esik, hírre, dicsõségre, ellenségei vállveregetésére és barátai
565 8, 8 | Ugy, amint egykor anyjától elleste~Felhõtlen, boldog szép gyermekkorában,~
566 8, 9 | véreim, nekem,~Elhozom, ellopom, ha mondom, merem.~ *~
567 8, 3 | megremegteti:~Mióta Dávid oltára elmállott,~Áhitat olyan magasan nem
568 Int | forradalmat köszöntő verse elmaradhatatlan része volt a XX. századi
569 8, 9 | fogadták az imádságot.~Litvák elméje más irányba fúr,~Hamar egy
570 8, 3 | témán össze is gabalyoda.~Elmélet volt és enmagát csalá,~A
571 8, 1 | életemben és amint valaki elmésen megjegyezte, én találtam
572 8, 3 | bársony ajkakon~És szívet, elmét megejtett vele.~Aki hallgatta
573 8, 10| annyit se engedtek,~Hogy elmondhassam: Megyek már, megyek!~Ó csuda:
574 8, 3 | sorra bedül:~A romok tovább élnek, mint a várak,~Ezt hirdeti
575 8, 3 | hangok ezreit -~Aztán elnyelte, mint valami fátyol,~A jelenést
576 8, 9 | valója.~Szegény párája csak elnyujtózott~Egy kukkot se szólt, fübe
577 4 | világra hozott,~Engem - az élõ kárhozatot.~Zsidó asszony
578 8, 3 | fût, földet nem kóstolt elõbb,~Gondolta: jobb, ha vakon
579 8, 3 | járt, mint sok honfoglaló elõd:~Foglalt, mert nagyon szorult
580 8, 5 | ád a szónak sulyt s erõt.~Elöl a Csámpás, foltos, bõ plundrába,~
581 8, 5 | különös miliõ indokolja ezen elöljáró beszédet, mely a járatlanabbak
582 8, 3 | bízvást mondhatom.~Pogrom elõl oldott õ kereket~S bujdosva
583 8, 7 | koldusnyomor a te muzsikád,~Elõlegezz egy-két hangot belõle,~Nem
584 8, 3 | hagytad merészen,~De elittad elõlem a borom:~Ó legalább - én
585 8, 5 | bibliába’~Ha nem hiszed, hát elolvashatod.)~Ment-mendegélt az ügyefogyott
586 8, 9 | megunta a nagy marsokat.~Az élõnél a holtak nehezebbek~És a
587 8, 9 | befogadta,~Ránehezedett élõre, halottra.~Kelet felõl fehér
588 8, 1 | ÚTRAVALÓ~Elõszó a Legendák a nagyapámról
589 Int | József 1911-ben adta ki először, de ezután még tovább dolgozott
590 5 | bálványa volt,~És oduikból elõvánszorognak~A rászedett, a megcsalt
591 8, 2 | jámbor volt~és igaz. Négy pap elparentálta és a~gyülekezet azokat a
592 8, 1 | mielõtt a tinta megszáradna és elpárologna a széna illata. Nekünk régieknek
593 2 | boldog-boldogtalant,~S az emberből, kit elragad,~Csupán a puszta név marad...~-
594 8, 3 | párával telített a lég,~Elrejti, kinek elrejtõje van,~És
595 8, 3 | telített a lég,~Elrejti, kinek elrejtõje van,~És mozgolódni kezd
596 8, 4 | mély, nagy hallgatás.~Az elröppent hang újra föl nem támad,~
597 7 | a tunya vér,~Gõg, gazság elsápad, szem nyílik, lánc szakad~
598 8, 9 | valami,~Mit érdemes még elsóhajtani.~ ~
599 8, 9 | de sok-sok más egyéb:~De elsõsorban tán a gyülölet,~Mely rózsát,
600 8, 2 | virradóra jött a világra elsõszülött fiam, a~Józsi. (Az én volnék.)
601 8, 3 | berdót kiáltott -~Egy puska elsül, egy varjú esik,~És megmozdul
602 1 | sírt~Temető-szélen.~Fája elsüppedt,~Hantja behorpadt,~Ki nyugszik
603 8, 3 | dõzsöl a nagy lakomán -~Te élsz tovább kaftános nagyapám.~
604 8, 5 | birja,~Ki istenétõl hajdan elszakadt -~Itt gunnyaszt, tépelõdik
605 Int | Legendák a nagyapámról című, élte alkonyán írt főművét Kiss
606 1 | közt,~Sivár éjszakán,~Ha éltem sorát~Meghányom-vetem:~Hej,
607 8, 2 | akasztófadombra. Nem akadt~senki, aki eltemesse, mivelhogy más~vallásunak
608 8, 2 | évadján elvitte a tetemet és~eltemették Miskolcon a gyülekezetben...~
609 8, 3 | dús penészbe~És a Jagellók eltemetve rég.~Az õsi nagyság jár
610 8, 5 | sütkérezzem az áldott, az éltetõ nap melegén. A szokatlan
611 8, 5 | jércécskét nevelt~S kakast az õ eltévelyült urának,~És ráolvassák, amikor
612 8, 6 | kétségek, lelki hányatások,~Eltörülhetetlen beékelt rovások!~S érzem
613 8, 8 | Litvák a borába nézett,~Majd eltolá a teli serleget:~„Szót fogad-e,
614 8, 2 | beszélt róla. A gebe az uton elvesztette~mind a három patkóját, ami
615 2 | Meghal nyomán az irgalom~S elveszti ősjogát az ész.~Téboly dühöng
616 8, 7 | a diós csuka?~Minõt nem élvez se bosnyák, se dalmát -~
617 8, 9 | nincsen meg a költség,~De elvinni innen sincsen lehetõség.~
618 8, 7 | hantod~S vándorsarud már rég elviseléd:~Ha vagy, magad, nem kapcsolódva
619 8, 2 | sindevész gebén~éjnek évadján elvitte a tetemet és~eltemették
620 8, 3 | Leányok buknak, asszonyok elzüllnek,~Ezt tûrni így már nem lehet
621 8, 7 | nyomorgott,~Sok keshedt, fáradt, elzüllött alak;~Homlokkal, melyen
622 2 | boldog-boldogtalant,~S az emberből, kit elragad,~Csupán a puszta
623 8, 7 | felhõrongyok,~Csupa idétlen, dult embercafat,~Arcukra irva, ki mennyit
624 8, 2 | eklézsiát. Nem szeretem a boros~embereket.~ *~
625 8, 9 | földhöz, hol csontja megpihen,~Embernek, vadnak egyformán joga...~
626 8, 3 | Pusztulj, eridj! Huj! Huj! Emberpatára~Kész a patkó s izzik a zablavas -~
627 8, 3 | mint egy világrészbe,~És emberszámnál több a csõcselék.~Belésüppedt
628 8, 6 | félig dõre.~Mely hiu lázban emészti önmagát,~S hosszu árnyakat
629 5 | rõzselángra más tüzek jövének,~Emésztõbb láng ragadta lelkemet~Hírért
630 8, 3 | vizében:~Riga, a szép, ma is emlegeti.~Vilnát meg forrongásba
631 8, 8 | igézet,~Szabad-e hinom holt emlékeket?~Nem sirrablás-e, ha most
632 Int | oktatásának, más műveiről azonban említés sem esett. Ezt megelőzően,
633 8, 4 | Ó dal, dalom szeszélyek éneke!~Ki tudja, meddig zöldel
634 8, 2 | apósomat, hogy a~gyülekezetben énekeljen. A kiáradt Tisza~vizén jött
635 8, 2 | gyülekezet azokat a gyászénekeket~énekelte, miket õ szerzett. (Eszembe
636 8, 3 | gyilkos szerelemben.~„Az énekes pusztuljon, - szólt a végzés,~
637 8, 2 | Az ég madarai, az isten énekesei, a~rigók, csizek, tengelicék,
638 8, 9 | se szentek~Ájtatos szent éneket nem zengnek.~Lehet, e témára
639 8, 5 | szatíra mint fejtegetés. Éneklõ hangon, széles gesztusokkal
640 8, 9 | Rágyujtott szép hangos énekszóra,~Félig imádság, félig sirató,~
641 8, 10| Sietõs volt: még annyit se engedtek,~Hogy elmondhassam: Megyek
642 8, 5 | ajtóba~És minden lompos engemet ugat;~Minden napom elõre
643 8, 3 | gabalyoda.~Elmélet volt és enmagát csalá,~A kerékrõl, mely
644 8, 5 | Legfõképp Csámpást a fene enné meg,~Jó vége annak, tudom,
645 8, 1 | még megmenthetõ. Ime, ez ennek a kis könyvnek a története.~
646 8, 9 | henyén,~S kimondta: az ügy ennyibe nem marad,~Temetkezésre
647 8, 3 | télen -~Elég. Ezt láttam. Ennyivel beérem.~Vilnában várta dicsõséges
648 8, 3 | megsegít a mennyei Camoena:~De enyém élt s kilestem a titkát,~
649 8, 9 | oly ostoba,~Mert mikor Ur enyészetnek beszámol,~Azt se tudja megtenni
650 8, 6 | kerepeltek,~A távol hol enyészett, hol ujra nõtt,~S a vadludak
651 8, 3 | festek pogromot,~Mikor van enyhébb színt fölrakni módom:~Valeur
652 8, 3 | véletlen talán,~Hogy ez az õs ép az én nagyapám...~...Fönn
653 8, 5 | de már nem szomjuságbul,~Epe borom és só a kenyerem:~
654 8, 3 | Vilnát meg forrongásba ejti épen,~Hogy isten házát megremegteti:~
655 8, 1 | rakoncátlankodása. Ami e két epizód közé esik: a költészet megtagadása
656 8, 7 | borgõz és szesz és lárma -~Éppen elég egy szombat délutánra.~
657 8, 5 | publikummal. Reb Mayer Litvák épületes bucsubeszédet tart nekik
658 8, 3 | Vilnában várta dicsõséges éra:~Elébe szállt a vén harangozó,~
659 8, 3 | gaudium.~Lehetne hõsnek tán érdekesebb,~De meghatóbb nem, bízvást
660 8, 2 | látszólag csak a családot érdeklõ~feljegyzéseket: születésrõl,
661 8, 9 | erõbõl marad valami,~Mit érdemes még elsóhajtani.~ ~
662 8, 9 | joga...~A vad ott keresi erdõk mélyiben,~Ember magától
663 5 | Mi más, mint a régi!~Nem erdõn termett, a mélység dobta
664 Int | meg az iskolában, honnan ered az önirónikus plebejus büszkeség
665 8, 9 | S haragtól felduzzadnak erei.~A gyülekezetben nyomban
666 8, 9 | tud szokni.~Ment nádon, éren, sikon és lápon,~Nem válogatva
667 8, 10| A türni-tudás volt õsi erényem,~Szégyelje más, piruljon
668 8, 5 | Szóval, kurtán, a pók szálat eresztett,~S a pletyka lassan engem
669 8, 10| Egyik se volt se pap, se eretnek.~Hova? Honnan? Ide-oda szállott,~
670 8, 3 | várunk, mig a szalonna avas.~Érett a bosszú, fonnyad már a
671 8, 3 | amint a pintes kupa ajkát éri,~Kuruc világból horpadt
672 8, 3 | bort mind körömpróbáig,~Mit érnék vele, ha letagadom?~Ivott
673 6 | mikor válunk végre?~„Mit érnél te avval, ha el is hagynálak?~
674 1 | rátalálnék:~Valami titkos~Erő él bennem,~Az megmondaná:~
675 8, 9 | rajtatok költõi varázs~S a régi erõbõl marad valami,~Mit érdemes
676 8, 10| vigyáz.~Sokan vagyunk, az erõnkbõl hát futja,~Nemzeti szinünk
677 8, 9 | a táltos.~A kantáron egy erõset ránta,~Fölösen bár, mert
678 8, 3 | tort ül gyengén és tort ül erõsön -~Sátán, az úr, õ pokoli
679 8, 1 | ebbe a kétes hírû nõbe, aki erõszakosan betolakodott a Rozgonyi
680 8, 5 | Lendület ád a szónak sulyt s erõt.~Elöl a Csámpás, foltos,
681 8, 6 | Kegyetlen, szörnyü, bübájos erõvel,~Hatott egy hosszu müvészéleten
682 8, 5 | országokra mén.~A pokol erre szellõzi tornácit~S bujkál
683 8, 3 | ami van elég ott.~És új erszényt - a régi elveszett,~S beléje
684 8, 3 | megtalálta,~Mint a mesében, övig ért szakálla.~Komoran áll fönn
685 5 | elborult.~Az én mezõmön nem értek kalászok,~Az én aratásom
686 8, 3 | Litvák!~Ó gáncsom nincs, én értelek egészen,~S csak egyet veszek
687 8, 3 | hogy mostan vagy soha...~Értsd meg: ma nektek muzsikálnak
688 8, 6 | csolnak visszazökken partot érve~S anyám odaront és sirva
689 8, 3 | te!~Hogy horpad, hül az érverés magátul,~Õs gerjedelmed
690 8, 3 | szárnyát szegi le:~A pathoszt érzed unalmasnak, fádnak~És gyönyöreid
691 2 | gyávaság!~Feljajdulsz: érzékenykedel~S a néma jaj is vall reád!~
692 8, 6 | Eltörülhetetlen beékelt rovások!~S érzem ez áldás keserü nyomát,~
693 8, 3 | Megmotozzák a gyûrött alakot.~Úgy érzi, itt a végitélet napja.~
694 Int | 500 példányban. Az 1911-es, még nem teljes kiadásból
695 8, 10| mindig bevág a hatra,~Bár az esélyek nem mindig nagyok:~Gusztus
696 Int | így ma már (tisztelet az esetleges ritka kivételnek) általában
697 8, 8 | vegyest,~Kik a szent Bibliára esküvének:~Rókák között nem egy nemesi
698 8, 3 | végig egész vonalon.~Ivott estétõl hajnalpirkadásig~Örök derûben,
699 8, 8 | hadunk övezte és kísérte,~Estszürkületkor, hajnalhasadásra~A Tilos
700 2 | irgalom~S elveszti ősjogát az ész.~Téboly dühöng fent és alant,~
701 7 | hegyén~Lobogója a lengõ piros északi fény -~- Hali-hé-hali-hó! -~
702 8, 2 | énekelte, miket õ szerzett. (Eszembe jut~az öreg Rácz Pali temetése
703 8, 10| furcsa daliát.~Kirõl nagy eszmék s tettek sora számol,~Betüzzétek
704 2 | dobog a szív,~Kering a vér, eszmél az agy,~Kivétel nincs -
705 8, 3 | Amiket költött, alig vette észre.~Mire elért és Vilnát megtalálta,~
706 8, 1 | Nekünk régieknek nyolc-tíz esztendõ kellett hajdan, hogy egy
707 8, 1 | szétszórassanak.~Abban az esztendõben, mikor a Simon Judit megjelent,
708 8, 3 | napon,~Annak kitelt itala, étele.~S szólt a szeráf, ki égben
709 8, 2 | a~görögdinnyémet is más ette meg!)~ *~
710 8, 2 | pompás hevesi~görögdinnyét ettünk. (Tessék, a~görögdinnyémet
711 8, 6 | rejtelem, titok sok ezer év óta,~Mikor köszönt be csillogó-villogó
712 8, 2 | nyomorult sindevész gebén~éjnek évadján elvitte a tetemet és~eltemették
713 8, 3 | hajt a magyarázat.~Sok ezer éve folyik már e munka.~Beillik
714 8, 9 | Mit koptatnak már ezer évek óta,~De hiába, el nem koptatható,~
715 8, 8 | össze-vissza tán~Tizenöt éves, serdülõ kamasz,~Fönn Szadagóra
716 8, 7 | az édes szép csuda!~Nem evett ilyet - bármiként firtatják -~
717 8, 5 | De ölik, aki más vizen evez.~Legfõképp Csámpást a fene
718 8, 6 | mint a rab a börtönbe,~Négy evezõs izzad buzgón, szaporán,~
719 5 | mindaz, ami korhadt,~Mi évezredek véres bálványa volt,~És
720 8, 8 | zengõbb volt az ének.~Tizenhét évnek pírja, bája, hamva~Hüvöslött
721 Int | rendszerváltás. Az utóbbi másfél évtizedben liberalizálták a tantervet,
722 Int | 1921~Kiss Józsefet négy évtizeden át egyműves költőként ismertük
723 8, 5 | keretében mondja el legujabb exodusának történetét. Összeütközésbe
724 8, 1 | kenyérért. És most a finálé: az expiálás vágya, visszatérés a költészethez,
725 8, 2 | Ezekbõl a feljegyzésekbõl, ebbõl
726 Int | Közös Katalógus, a MOKKA. Ezenkívül néhány példánya, persze,
727 8, 6 | pontba ide talál,~Mintha csak ezeregyéjszakai szóra.~Mesék madara a hires
728 8, 5 | falu böcsületét dézsmálja,~Ezért kijár pogácsa és lepény:~
729 8, 3 | Vijjogni hallott - hangok ezreit -~Aztán elnyelte, mint valami
730 8, 3 | pusztán egy árva sirató.~Az ezrekért - kik fönn a trón elébe~
731 8, 2 | kikötött~magának. 15 máriás ezüst huszast és~szabad ivást.
732 8, 5 | nagyapám vándorlásaiból. Ezuttal is, mint már annyiszor,
733 5 | álmot fûzve,~Hogy a siró fa vajjon kit sirat?~Szálló
734 8, 7 | meg kosta, kápzsáló diák,~Facérok, rongyosak, terü a rögnek,~
735 8, 3 | pathoszt érzed unalmasnak, fádnak~És gyönyöreid más berkekben
736 8, 4 | tûz, szerelmek, vágyak;~Fagypont felé hajt minden lobogás,~
737 8, 3 | Ó barbár nép, a haj az fáj nekik.~S irgalmat nem nyer
738 1 | egy sírt~Temető-szélen.~Fája elsüppedt,~Hantja behorpadt,~
739 8, 1 | ragaszkodik a legjobban. Fájna nekem, ha leböcsmérelnétek.
740 8, 9 | dal, bucsuztató,~Olykor fáklyafény, ha leszáll az este,~Meg
741 8, 5 | megszegem.~Böjtöt sikkasztok s a falamiámról~Nem tudatik, hogy ki és
742 8, 9 | ebek vinnyogó kara,~Egész falunak felriadt kutyája,~Kehese,
743 8, 5 | samesz,~Mit tudják õk, mi fán terem az ének?~De ölik,
744 8, 3 | teremtette,~De lelkük más, oly fanyar, szûkszavu,~Oly mord, mikéntha
745 8, 5 | legutolsó, hütelen cseléd!~Fartolt a Csámpás, én meg sebtibe~
746 8, 6 | bár még egyszer oda.~Mohos fatörzsre telepedtünk ketten,~Az õszi
747 8, 3 | Aztán elnyelte, mint valami fátyol,~A jelenést az üdvözítõ
748 8, 5 | szemverés, amelytõl gyermek fázik,~S az éhinség, mely országokra
749 5 | beesteledik.~Hideg van... Fázom... Friss szenet a tûzre!~
750 7 | lázadást ringat, mint bölcsõ, fedelén~Hatszáz hajós legény -~-
751 8, 2 | oldalán, régi~imádságoskönyvek fedõlapján gyakran találni~semmitmondó,
752 4 | Egy nõrõl, ki minden nõnél fehérebb.~Egy földi asszonyt, ki,
753 8, 10| közepén,~A Litvák galambõsz fehéren~És Bolond Istók, az andalgó
754 8, 2 | kis~csolnakon. Sallárium fejében kikötött~magának. 15 máriás
755 8, 5 | Haptákba, Csámpás! Hadd mosom fejed,~Eleget csusztál, mint kigyó,
756 8, 6 | Mirjám, a te fiad?”~S fejemre teszi két kezét megáldva,~
757 8, 5 | pusztulni a kecskebakot,~Kinek fejére - ó te szegény pára! -~A
758 Int | írt, illetve befejezetlen fejezetei. Egyetlen teljes kiadása
759 Int | hozzá. Be így sem tudta fejezni, maradtak tervezett, de
760 8, 3 | pokolba kivánta.~Rébuszt nem fejtett, maradjon talány,~Az hoz
761 8, 5 | tavasznak, télnek, nyárnak,~Fejük felett lóbázva, mint dukál,~
762 8, 2 | félkegyelmü csavargó egy fél kenyeret~lopott. Rajtakapták,
763 8, 9 | A gyülekezetben nyomban feláll~S a harangot mindjárt félre
764 8, 6 | át- meg átvedlettek~S im felbukkan egy csolnak és rajta egy
765 8, 5 | két lábszárán ragadtam~És feldobám a puszta semmibe~S fejem
766 8, 9 | hamar rátalál~S haragtól felduzzadnak erei.~A gyülekezetben nyomban
767 8, 5 | hallom, vad vizek árja~Fele országra tengert tereget~
768 8, 4 | szerelmek, vágyak;~Fagypont felé hajt minden lobogás,~És
769 8, 5 | mikor viszik deresre.~Nos, feleim, hát halljátok tovább:~Hogy
770 8, 5 | egyedüliségben...~A szirtcsucson vad félelem tanyázik,~A szakadékban
771 8, 10| Gyorsan peregve kérdés, felelet.~Inkább a szem beszélt s
772 8, 10| Litvák, ki gyõzte nyelvvel,~A felelettel hamarabb készült el.~Honnan
773 8, 5 | tornácit~S bujkál alant félelmes lávafény:~Jó, hogy az ember
774 8, 9 | ködök bomlottak a határon,~Félelmetes, kisértõ zord hadak:~A pokol
775 8, 7 | Van-e mulatság, mely evvel felérne?~Alacsony volt a ház és
776 8, 1 | elbocsátotta mind az ezer feleségét és csak annyit mondott:
777 8, 9 | tejfel fenekig.~Röviden: Felfordult egy szurtos legény,~Falu
778 6 | utánad:~Árnya rád borulna, felhõje csak nyomna.~Örök szomorúság
779 8, 6 | tetszik, csupa habarék~S uszó felhõk az örökös nyája:~Sárga partok
780 8, 3 | fütyörészve,~Ment ködön, felhõn, szakadékon át~Sötét viharba’,
781 8, 7 | És szállingóznak mint bus felhõrongyok,~Csupa idétlen, dult embercafat,~
782 8, 8 | egykor anyjától elleste~Felhõtlen, boldog szép gyermekkorában,~
783 8, 8 | Nem sirrablás-e, ha most felidézek~Fényt, ifjuságot, amely
784 8, 3 | szerelmek, a világ sora:~Félisten, hérosz, amikor lefekszel,~
785 2 | szótlan tűröd - gyávaság!~Feljajdulsz: érzékenykedel~S a néma
786 8, 2 | imádságoskönyve. A legtöbb~feljegyzés benne édesapám markáns paraszti~
787 8, 2 | csak a családot érdeklõ~feljegyzéseket: születésrõl, halálesetekrõl,
788 8, 10| sürübben az, aki nem konok.~Felkapta és ragadta magasba,~Akit
789 8, 5 | fejem koronája,~Megint felkaptak, visznek a szelek -~A Tisza
790 8, 2 | Beszélik: Sajószentpéteren egy~félkegyelmü csavargó egy fél kenyeret~
791 8, 9 | A hold a gyorsan sietõ fellegben~S az ember lenn, hajszolva
792 8, 7 | nem éget~Mint te; a piszok felmagasztal téged.~Hogy hire kelt: im
793 2 | mondják, vért iszik apád,~S ha felnősz, ott, ahol:~Majd te is,
794 8, 9 | Ránehezedett élõre, halottra.~Kelet felõl fehér sáv pitymallott,~Mikor
795 8, 3 | lelket nyügzõ, lelkeket feloldó~Melódiákban zengesz te tovább,~
796 8, 3 | bibliáznak.~Meddõ vitában felporlik a bunda,~S csodavirágot
797 8, 9 | eddig is csak mászott;~Aztán felrakta továbbitás végett~Maga elé
798 8, 9 | feláll~S a harangot mindjárt félre is veri:~Hamar egy lovat,
799 8, 10| nékem,~Hogyha itt-ott talán félreléptem.~~~.oOo.~
800 8, 9 | vinnyogó kara,~Egész falunak felriadt kutyája,~Kehese, vénje,
801 8, 3 | Sátán, az úr, õ pokoli felsége!~Mily jó, hogy irháját féltette
802 8, 5 | megzápul,~Ideje im, hogy sátram felszedem.~Iszom, iszom, de már nem
803 8, 1 | nélkül, megrostálás nélkül feltálalom ím nektek, amit írtam: vegyétek
804 8, 8 | szent Biblia~S a próféták feltámadását látnom.~Kicsit alamuszi,
805 8, 8 | termetén~Ha Arioszt ma ujra feltámadna,~Õ tudná híven festeni,
806 8, 10| nyomon-lépten:~Egy ujra feltámadt ponyvaregény:~Találkoztak,
807 8, 3 | felsége!~Mily jó, hogy irháját féltette hõsöm,~Különben ide irhatnám,
808 8, 3 | szappan ritka,~Ez ama földnek féltve õrzött titka.~Szép szál
809 8, 5 | Csámpás, én meg sebtibe~Bokán felül két lábszárán ragadtam~És
810 8, 3 | zsoltáros minden hangszere~Felujjongott e bársony ajkakon~És szívet,
811 5 | teszi, a madarat ûzve,~Akit felvert gyanútlan éjszakán.~Ó milyen
812 8, 6 | kertjében talán.~Csolnak fenekén, mint a rab a börtönbe,~
813 7 | Tovaleng bordátlan, kering feneketlen,~És árbóca hegyén~Lobogója
814 8, 9 | Hogy ott minden tejfel fenekig.~Röviden: Felfordult egy
815 8, 6 | minden sziv dobog olyan fennen,~Mint mellyel az égiek megáldtak
816 8, 6 | hosszu pillanat.~Szinte fennhangon lüktet szivverése,~S az
817 8, 5 | lépett s az óhitüeknél máig fennmaradt. Ugyanis a nagy böjtöt megelõzõ
818 2 | ősjogát az ész.~Téboly dühöng fent és alant,~Megszáll boldog-boldogtalant,~
819 8, 5 | ne késsél sokat.~Tavaszi fényben csillan meg az ájer -~És
820 8, 10| világon,~Hol lépten-nyomon fenyeget a zátony...~E pillanatban
821 8, 3 | ezt megfesteném:~Rikító fények, nagy fekete árnyak,~Nyûgös
822 8, 10| ÉNEK~Találkoztak a szikes fenyéren,~A homoktenger kellõ közepén,~
823 8, 3 | Nekivágtatnak csárdának, fenyérnek.~Tüzeket szántott az iramuk
824 2 | szemei! -~Minek ily éjben fényleni?~Ó hisz e fény is ellenem~
825 8, 3 | törvény.~S a ronda csapszék fenyõ-asztalánál~Letelepszik a kaftános legény -~
826 8, 8 | sirrablás-e, ha most felidézek~Fényt, ifjuságot, amely elveszett?~
827 8, 3 | a hajat.~Inkább ne érje férfi-csók a száját~És lelkét soha
828 8, 3 | fehér az asszonyaik teste?~S férfia mért tompa, zárt kapu?~Mit
829 8, 3 | ebben kimerül,~Az ember fessen szivárványt az égre~És akkor
830 8, 3 | leszólom.~Vörösbe én nem festek pogromot,~Mikor van enyhébb
831 8, 8 | feltámadna,~Õ tudná híven festeni, nem én.~Nem tudom bizton,
832 8, 6 | fölötte mosolyog az ég,~És festi vizeit szürkére, barnára;~
833 8, 7 | hogy im szembe szemtül,~Feszitni mersz, mint egy bakakabát?~
834 8, 3 | Komoran áll fönn a Jagellók fészke,~Romokban persze s benne
835 8, 5 | reárakott.~(Csámpás, ne fészkelõdj!...A bibliába’~Ha nem hiszed,
836 2 | olvassák oly könnyedén,~Madár fészkét, odvát a vad~Szeretheti -
837 4 | hivták e földi tanyán.~Én a fia vagyok, szegény útvesztett,~
838 8, 6 | öreg kérdi: „Mirjám, a te fiad?”~S fejemre teszi két kezét
839 5 | néki~És forradalmak az õ fiai.~Hogy zúg, hogy dohog, hogy
840 Int | kiadása 1926-ban, a költő fiainak magánkiadásában jelent meg,
841 8, 9 | kutyája,~Kehese, vénje, öreg s fiatala.~Soknak megbánta a fürtös
842 8, 1 | hónap alatt. Tanuljunk a fiataloktól.~Ah! és én is voltam egyszer
843 8, 3 | hérosz, amikor lefekszel,~Filkónak ébredsz s neved ostoba.~
844 8, 1 | mindennapi kenyérért. És most a finálé: az expiálás vágya, visszatérés
845 8, 2 | reszketeg, szinte könnyezõ, finom nõi~vonásokkal az édesanyám
846 8, 6 | A Sahname rimeibe öntve,~Firdusi virágos kertjében talán.~
847 8, 3 | elébb: a tyúk-e? a tojás?~Firtassa más, keres-kutassa más.~
848 8, 7 | evett ilyet - bármiként firtatják -~Nero, se Krisztus, se
849 5 | gyermekleány?~És hova tûnt a fiu méla kedve,~Ki ott lebzselt
850 8, 1 | be Magyarországon, mert a fiúk beleszerettek ebbe a kétes
851 8, 3 | Nem; inkább halott,~El nem földelve és meg nem siratva:~De inni
852 8, 3 | szorult a kapcája.~Vizet, fût, földet nem kóstolt elõbb,~Gondolta:
853 8, 3 | porát~És ment hazátlan, földetlen tovább.~
854 8, 9 | anyaföld nem ád.~Mert hat láb földhöz, hol csontja megpihen,~Embernek,
855 8, 3 | a szappan ritka,~Ez ama földnek féltve õrzött titka.~Szép
856 8, 3 | üdvözítõ távol.~Leült a földre, köntösét megtépte -~Szikes
857 8, 3 | mélyben valami,~Amit csak földrengéskor hallani.~Szent Kázmér-dómban
858 8, 1 | sarjú-illat, a magyar rögnek édes földszaga és megmondja nekem, annak
859 8, 3 | Rákóczi vitézi,~Egyszerre csak fölenged a legény.~Rágyújt egy dalra -
860 7 | partot ér,~Erõre kap a kar, fölforr a tunya vér,~Gõg, gazság
861 8, 9 | kertek alatt,~És elfelejtett fölkelni szegény,~Hitte szállás,
862 8, 9 | kantáron egy erõset ránta,~Fölösen bár, mert eddig is csak
863 8, 5 | irányában talán nem egészen fölösleges.~ *~
864 8, 6 | viruló tanyája!~Melynek fölötte mosolyog az ég,~És festi
865 8, 3 | Mikor van enyhébb színt fölrakni módom:~Valeur a fõ s a dal
866 7 | hali-hé-hali-hó! -~Krim alatt fölrobbant s tovább ment a hajó.~A
867 8, 9 | talán majd folytatja más.~Föltéve, hogy folytatni közérdek~
868 5 | sirat?~Szálló idõnek suhogó fövénye -~Minek bolygatni, amit
869 8, 5 | Ahol gazdátlan szabadság fogad.~Lelkem ujjong... nincs
870 8, 8 | eltolá a teli serleget:~„Szót fogad-e, ha hivom az igézet,~Szabad-e
871 8, 1 | elsõ kiadásához.~~~Kérlek, fogadjátok szívesen ezt a kis könyvemet.
872 8, 9 | fenn a kék azúr~S égiek fogadták az imádságot.~Litvák elméje
873 8, 10| fel sem veszem.~Pedig rám fogják: már csecsszopó koromban~
874 8, 3 | mint sok honfoglaló elõd:~Foglalt, mert nagyon szorult a kapcája.~
875 8, 1 | megmondja nekem, annak örülni fogok. Azért sietek, azért adom
876 8, 10| Neró a kanócot dobta,~Reám fogták, én türtem hallgatag,~Róma
877 8, 3 | legyilkoltakért - õ vére, népe,~Fohász-, ima- és véres könny-adó!~
878 8, 3 | részem~Az öröködben lemenõ fokon.~Hogy zengö húrod rám hagytad
879 4 | szárnya,~De makulátlan, foltja sincs, se árnya.~Ki tûrve
880 8, 5 | s erõt.~Elöl a Csámpás, foltos, bõ plundrába,~Simléder-sapka
881 8, 10| ime magad látod.~A sárga foltot annyira megszoktam,~Nem
882 8, 10| sorsa eldül~S a halál örök folyama szakad.~A mártir-máglya
883 8, 3 | magyarázat.~Sok ezer éve folyik már e munka.~Beillik dühnek
884 8, 9 | ráérek,~Ha én nem, talán majd folytatja más.~Föltéve, hogy folytatni
885 8, 9 | folytatja más.~Föltéve, hogy folytatni közérdek~S fogott rajtatok
886 8, 6 | a tetõt~És a szinek még folyvást át- meg átvedlettek~S im
887 Int | című, élte alkonyán írt főművét Kiss József 1911-ben adta
888 8, 3 | szalonna avas.~Érett a bosszú, fonnyad már a szára,~Berzenkedik
889 8, 5 | ó te szegény pára! -~A fõpap minden bünt reárakott.~(
890 2 | Ó hisz e fény is ellenem~Fordulhat egykor, úgy lehet,~Ha sírva
891 8, 3 | magával~A színes, édes szilaj forgatag,~Körülbecézik szóval, parolával.~
892 8, 10| zátony...~E pillanatban vad forgószél támadt~Fekete szint adva
893 5 | Világforrongás volt az anyja néki~És forradalmak az õ fiai.~Hogy zúg, hogy
894 Int | Potemkin című, az 1905-ös orosz forradalmat köszöntő verse elmaradhatatlan
895 8, 4 | az ének,~Utódtalan - ha forrásához tér meg.~Hoztam magammal
896 8, 5 | kutak~S eleven vizü csobogó források.~A bölcs keres, a tudomány
897 8, 3 | is emlegeti.~Vilnát meg forrongásba ejti épen,~Hogy isten házát
898 8, 5 | élet sirja,~Se lomb, se fü, se hang ott nem fakad.~
899 Int | magyartanár teljesen személyes, független, szuverén döntése, hogy
900 8, 3 | se sir - csak reb,~Mûvelt füleknek tiszta gaudium.~Lehetne
901 8, 2 | tengelicék, pacsirták,~fülemilék sürü rajokban lepték el
902 8, 3 | leányok, rózsás asszonyok!~Fületek én a szörnyûségtõl óvom.~
903 8, 9 | fiatala.~Soknak megbánta a fürtös bundája;~Hogy a vásárról
904 8, 7 | gerenda s ágas középen~És füstös, ronda, nyirkos - szinte
905 8, 3 | saruját~Vilnának vitte vígan fütyörészve,~Ment ködön, felhõn, szakadékon
906 5 | tûzre!~Gyilkos melegét hadd fújja reám,~Mint macska teszi,
907 8, 5 | fog koldulni,~Miért nem fujom inkább a dudát?~Ellenben
908 8, 9 | Litvák elméje más irányba fúr,~Hamar egy kis ital után
909 8, 10| vádol~S gunyolja a rongyos, furcsa daliát.~Kirõl nagy eszmék
910 8, 3 | szorult a kapcája.~Vizet, fût, földet nem kóstolt elõbb,~
911 8, 10| vagyunk, az erõnkbõl hát futja,~Nemzeti szinünk a fekete
912 8, 3 | országokon:~Aprópénzét is, futván, odahagyta,~Zsebében nem
913 5 | találgattuk, boldog álmot fûzve,~Hogy a siró fa vajjon kit
914 8, 3 | ment el,~E témán össze is gabalyoda.~Elmélet volt és enmagát
915 8, 10| kellõ közepén,~A Litvák galambõsz fehéren~És Bolond Istók,
916 5 | önként megterem?~Recsegõ gallytól, pattogó szilánktól~Lestem
917 2 | Szeretheti - nem te, nem én!~A gályarabnak bélyege,~Mit hóhér homlokára
918 8, 5 | elõre már megróva,~Szemes a gáncs, de torzképet mutat.~Lelkem
919 8, 3 | néked, rabbi Mayer Litvák!~Ó gáncsom nincs, én értelek egészen,~
920 8, 3 | rejtelem, varázs.~Talán maga a garabonciás!~És viszi õket, ragadja
921 8, 3 | Mûvelt füleknek tiszta gaudium.~Lehetne hõsnek tán érdekesebb,~
922 8, 3 | E föld egy újabb õssel gazdagabb.~És nem is puszta véletlen
923 8, 4 | Ki pazaroljon, ha nem a gazdagok?~Selyempárnára hajtom le
924 8, 5 | rut rabszolgaságból,~Ahol gazdátlan szabadság fogad.~Lelkem
925 7 | fölforr a tunya vér,~Gõg, gazság elsápad, szem nyílik, lánc
926 8, 2 | kölcsönkért nyomorult sindevész gebén~éjnek évadján elvitte a
927 8, 7 | ház és düledékeny,~Szuvas gerenda s ágas középen~És füstös,
928 8, 3 | csillagok fején a korona.~Túl a gerincén messze rónaságig~Virág -
929 8, 3 | hül az érverés magátul,~Õs gerjedelmed szinte csak mese.~Amint
930 8, 5 | fejtegetés. Éneklõ hangon, széles gesztusokkal mondja el, mert az is hozzá
931 8, 10| tudnak a szentek,~Akár a göböly, a mérges legyek.~Nekem
932 8, 2 | görögdinnyét ettünk. (Tessék, a~görögdinnyémet is más ette meg!)~ *~
933 8, 2 | keresztelõjén pompás hevesi~görögdinnyét ettünk. (Tessék, a~görögdinnyémet
934 7 | kar, fölforr a tunya vér,~Gõg, gazság elsápad, szem nyílik,
935 8, 8 | együtt jó háromszáz legények,~Gólyák, rokkantak, gyöpösek vegyest,~
936 8, 3 | az iramuk sodra,~Szemük golyója mint a kénkõ égett:~És egyszer
937 8, 5 | Laska, Birbics, Zórik, Golyva,~Lõcslábu Jób s a kancsal
938 8, 8 | szemefénye.~Öreg apjának gondját õ viselte,~És istenfélõ
939 8, 9 | körülcsaholni meré,~Ez Démon, gondolá, s remegni kezdett:~Démonok
940 8, 7 | A SIMPOSION~Ó Gorkij jöjj, hajótörtek költõje,~
941 8, 3 | Kázmér-dómban szól az orgona:~Goszpodi pomiluj... S jön egy muzsik:~- „
942 8, 3 | verjük itt ma a világot~És gõzben, vérben, szeszben jóllakunk.~
943 8, 1 | jövevény nem tanulta meg a grammatikát. Teste lassú tûzön égettessék
944 8, 1 | mi nem látunk semmit. A grammatikusok azt mondták: mi mindent
945 8, 3 | VI.~A gránicon egy õr berdót kiáltott -~
946 8, 3 | rossz maga-sáfárja,~Homloka gránit és a szeme kék:~Így láttam
947 Int | többrendbelileg is persona non grata volt. Ma már más a helyzet,
948 8, 5 | istenétõl hajdan elszakadt -~Itt gunnyaszt, tépelõdik komor-tétlen,~
949 8, 10| bár milljók vádja vádol~S gunyolja a rongyos, furcsa daliát.~
950 8, 10| esélyek nem mindig nagyok:~Gusztus dolga minden e világon,~
951 8, 2 | imádságoskönyvek fedõlapján gyakran találni~semmitmondó, látszólag
952 2 | hóhér homlokára süt,~Nem oly gyalázó, mint e vád,~Mely ólálkodik
953 8, 3 | IV.~Szöges botját és gyalog saruját~Vilnának vitte vígan
954 8, 1 | vállveregetésére és barátai aggodalmas gyámkodására. Ebben a korban Salamon
955 8, 9 | magától rá nem bukkan soha.~Gyámoltalan féreg õ minden izében,~Nincs
956 5 | madarat ûzve,~Akit felvert gyanútlan éjszakán.~Ó milyen tûz ez!
957 8, 10| Nemzeti szinünk a fekete gyász.~S a halottas ing - duplán
958 8, 2 | és a~gyülekezet azokat a gyászénekeket~énekelte, miket õ szerzett. (
959 8, 9 | ott hagyod:~Egy csür alatt gyászolta önmagát,~Hogy pihenõt neki
960 8, 5 | megfujni,~És hosszunapon öltni gyászruhát -~A község bizton rólam
961 2 | ingerelsz,~Ha szótlan tűröd - gyávaság!~Feljajdulsz: érzékenykedel~
962 8, 2 | veretni mind a~négy lábára és gyémántból lesz a~patkószege. Amen.”~ *~
963 8, 9 | vadat.~Ámde a gebe, jóval gyengébb lábon~Már rég megunta a
964 8, 3 | pompával belépe~- Ki tort ül gyengén és tort ül erõsön -~Sátán,
965 8, 5 | hangyabolyba’~A roskadt templom gyepes udvarán:~A Mekmek, Laska,
966 8, 5 | letettem egy darabban:~A gyepre raktam, hogy ne törjön el,~
967 8, 5 | S a szemverés, amelytõl gyermek fázik,~S az éhinség, mely
968 8, 6 | zúgása, hajlongó jegenyék~Gyermekálmaim viruló tanyája!~Melynek
969 8, 6 | szörnyen örültek neki.~Mind gyermekemlék, ámulat, csoda,~Ó mehetnék
970 8, 8 | elleste~Felhõtlen, boldog szép gyermekkorában,~Mikor megnyilt a kincses
971 5 | élesztgette~Kis tarka köténnyel, a gyermekleány?~És hova tûnt a fiu méla
972 8, 6 | lomha,~Vigyetek el engem gyermekotthonomba!~Ültessetek az agyagpart
973 8, 8 | istenfélõ volt a kis anyátlan,~A gyertyákat õ gyujtá péntek este,~Az
974 8, 3 | egy szál cigány egy szál gyertyánál~Rozsdás cimbalmát próbálja
975 8, 10| jár az idõk rudja,~Üznek, gyilkolnak, amint már szokás,~Hányadszor,
976 Int | szinte mindenben, ebben is gyökeres változást hozott a rendszerváltás.
977 8, 2 | bejegyzés:~1851 május 17.-én Gyöngyös városától~puskalövésnyire,
978 8, 3 | érzed unalmasnak, fádnak~És gyönyöreid más berkekben várnak.~Mikor
979 5 | aratásom egy marék virág,~Az én gyönyöröm az álomlátások,~Az én világom
980 8, 8 | legények,~Gólyák, rokkantak, gyöpösek vegyest,~Kik a szent Bibliára
981 Int | 2004. március 6.~Válas György~~ ~
982 8, 10| romok.~S nem mindig azok gyõznek, akik bátrak,~De sürübben
983 8, 10| képletek;~De a Litvák, ki gyõzte nyelvvel,~A felelettel hamarabb
984 8, 9 | egyéb:~De elsõsorban tán a gyülölet,~Mely rózsát, tüskét együve
985 8, 7 | szakálla rendül,~Amikor dalra gyujt a nagyapád?~Mi vagy te tacskó!
986 8, 8 | anyátlan,~A gyertyákat õ gyujtá péntek este,~Az átöröklött
987 5 | keveredni -~Egy új Marseillaise gyujtó hanginál,~Az ócska tetõkbe
988 8, 3 | Hamar a vének nagy tanácsba gyûlnek~És csapnak szörnyû nagy
989 8, 6 | agyagpart tövébe,~Melybõl gyurni lehet sok szép alakot~És
990 8, 3 | határkerülõk hadja,~Megmotozzák a gyûrött alakot.~Úgy érzi, itt a
991 8, 3 | Ha van kis pénzed, csat, gyûrûcske, lánc ~Add, add. Egy óra
992 8, 6 | Olykor, úgy tetszik, csupa habarék~S uszó felhõk az örökös
993 8, 3 | Riga régi krónikáját,~Sok háború volt, ilyen nem akadt,~Mióta
994 8, 9 | Félelmetes, kisértõ zord hadak:~A pokol küldte, az éj befogadta,~
995 8, 3 | Vasvillás nép s határkerülõk hadja,~Megmotozzák a gyûrött alakot.~
996 8, 8 | kaftán és talárba~A mi hadunk övezte és kísérte,~Estszürkületkor,
997 8, 10| Istók rápirit az aggra:~Hagyd abba, öreg: a bolond én
998 8, 8 | Mint kukorica tövében a hagyma.”~Mosoly pirkallott piros
999 8, 7 | Caligula:~Ó áldott, áldott, hagyma-bõ Provánsza~S ki az elsõ diós
1000 6 | érnél te avval, ha el is hagynálak?~A fekete erdõ csak menne
1001 8, 6 | egyszer mindent itt kell hagyni.~ ~
|