15-egyeb | egyed-hagyn | hagyo-kodon | kolcs-motiv | mozdu-sivo | so-vando | var-zugja
bold = Main text
Rész, Fejezet grey = Comment text
1002 8, 9 | Hogy bün, ha temetetlen ott hagyod:~Egy csür alatt gyászolta
1003 8, 3 | egypár papot már helyben is hagyott.~De Riga kéklõ, szép ege
1004 6 | társam mind egy végbe,~Mikor hagysz magamra - mikor válunk végre?~„
1005 8, 10| talán nem több: ákom-bákom!~Hagytam, a toll szaladjon, hol szalad,~
1006 5 | lázban törtettem elõre,~Hajam megszürkült, lelkem elborult.~
1007 8, 3 | Vérizgató szent kincsét: a hajat.~Inkább ne érje férfi-csók
1008 8, 6 | TISZAPARTON~~~Nádasok zúgása, hajlongó jegenyék~Gyermekálmaim viruló
1009 8, 6 | ketten,~Az õszi napnak hüvös hajnalán~És vártunk, vártunk, mintha
1010 3 | találkoztam rózsanyiláskor,~Hajnalhasadáskor veled én?~Mért nem hallgathattuk
1011 8, 8 | kísérte,~Estszürkületkor, hajnalhasadásra~A Tilos Nevü szent szine
1012 8, 3 | egész vonalon.~Ivott estétõl hajnalpirkadásig~Örök derûben, örök szomjason:~
1013 7 | ura viharnak, tengernek, hajónak!~Ha elhívni látod poétádat
1014 8, 10| Hispániából is kitessékeltek,~Hajónk megfurta a szent szeretet,~
1015 7 | bölcsõ, fedelén~Hatszáz hajós legény -~- Hali-hé-hali-hó! -~
1016 8, 7 | SIMPOSION~Ó Gorkij jöjj, hajótörtek költõje,~A koldusnyomor
1017 8, 9 | fellegben~S az ember lenn, hajszolva a lovat.~Errõl a halott,
1018 8, 3 | világból horpadt cínedény,~Mit hajtogattak Rákóczi vitézi,~Egyszerre
1019 8, 4 | gazdagok?~Selyempárnára hajtom le fejem~És várom, hogy
1020 8, 10| vagyok!~Egymást szapulni háládatlan babra,~Neked mindenben igazat
1021 8, 9 | utól,~Hitte, élni megy s halálba ballagott.~A senki halottja,
1022 8, 2 | feljegyzéseket: születésrõl, halálesetekrõl, melyek~mögött a sorok közt
1023 8, 7 | S ki az elsõ diós csukát halászta...~De hallga! csitt! mély
1024 8, 5 | Nem sokat lát, de duplán hall, szegény.~Hirt hord; falu
1025 8, 3 | Amit csak földrengéskor hallani.~Szent Kázmér-dómban szól
1026 8, 7 | diós csukát halászta...~De hallga! csitt! mély orgonahang
1027 8, 10| Reám fogták, én türtem hallgatag,~Róma pernyéje álmomat meglopta~
1028 3 | Hajnalhasadáskor veled én?~Mért nem hallgathattuk édes-kettesbe~A pacsirtát
1029 8, 3 | kicsi szobába’~És álmélkodva hallgatják, lesik -~Ily hangokat nem
1030 8, 3 | elmét megejtett vele.~Aki hallgatta bõjt, hosszú napon,~Annak
1031 8, 5 | deresre.~Nos, feleim, hát halljátok tovább:~Hogy minden elfogyott:
1032 8, 5 | nyája ver ki.~Ároktõnél, hallom, vad vizek árja~Fele országra
1033 8, 6 | az égiek megáldtak engem.~Hallottátok hirét hires Ároktõnek,~A
1034 8, 10| szinünk a fekete gyász.~S a halottas ing - duplán biztosabb...~
1035 8, 9 | halálba ballagott.~A senki halottja, kirõl törvény szól,~Hogy
1036 8, 9 | befogadta,~Ránehezedett élõre, halottra.~Kelet felõl fehér sáv pitymallott,~
1037 8, 9 | HALOTTSZÖKTETÉS~Hiradók jöttek, - rémlik,
1038 8, 2 | egy galagonyabokor tövében halva~találták apósomat: Reb Mayer
1039 8, 10| gyõzte nyelvvel,~A felelettel hamarabb készült el.~Honnan jövök?
1040 8, 3 | téma.~Arról hazudik s tesz hamis hitet,~Akit birizgál a költõi
1041 8, 8 | Tizenhét évnek pírja, bája, hamva~Hüvöslött arcán, egész termetén~
1042 8, 1 | lassú tûzön égettessék el, hamvai szétszórassanak.~Abban az
1043 5 | oldalán?~Együtt dobáltuk a háncsot a tûzre,~A redveset úgy,
1044 8, 1 | nem amiket osztogattam, hanem amiket kaptam. Az akadémikus
1045 5 | Egy új Marseillaise gyujtó hanginál,~Az ócska tetõkbe üszköket
1046 8, 3 | lábán~Vijjogni hallott - hangok ezreit -~Aztán elnyelte,
1047 8, 3 | hallgatják, lesik -~Ily hangokat nem hallott még a Tátra,~
1048 8, 5 | mint fejtegetés. Éneklõ hangon, széles gesztusokkal mondja
1049 8, 9 | mire jó),~Rágyujtott szép hangos énekszóra,~Félig imádság,
1050 8, 3 | A nagy zsoltáros minden hangszere~Felujjongott e bársony ajkakon~
1051 8, 5 | Ott zsongtak együtt sûrû hangyabolyba’~A roskadt templom gyepes
1052 1 | Temető-szélen.~Fája elsüppedt,~Hantja behorpadt,~Ki nyugszik ottan,~
1053 8, 7 | szólnak tovább, ha horpadóba hantod~S vándorsarud már rég elviseléd:~
1054 8, 10| gyilkolnak, amint már szokás,~Hányadszor, hányszor, csak az Isten
1055 8, 6 | elõre.~Örök kétségek, lelki hányatások,~Eltörülhetetlen beékelt
1056 8, 10| már szokás,~Hányadszor, hányszor, csak az Isten tudja,~Külön
1057 8, 5 | bünözni lehessen megint...~Haptákba, Csámpás! Hadd mosom fejed,~
1058 8, 9 | végre hazaért,~A Litvák haragja lassan lezajlott~S a jó
1059 8, 9 | Litvákra is hamar rátalál~S haragtól felduzzadnak erei.~A gyülekezetben
1060 5 | börtönükbõl szabaduljanak.~Haragvó isten! Mi lesz a világból,~
1061 8, 7 | vannak láthatatlan mély harangok,~Szellõ ingatja, konditják
1062 8, 9 | gyülekezetben nyomban feláll~S a harangot mindjárt félre is veri:~
1063 8, 3 | éra:~Elébe szállt a vén harangozó,~Ki kalapáccsal zörget rórátéra~
1064 8, 3 | szállott.~A kinor, síp, a hárfa, cimbalom,~A nagy zsoltáros
1065 8, 9 | lezajlott~S a jó istenre háritá a babért.~Nem volt itt több:
1066 8, 1 | Judit megjelent, tudtommal harmincöt iskolai önképzõkört csuktak
1067 8, 8 | magam.~Voltunk együtt jó háromszáz legények,~Gólyák, rokkantak,
1068 8, 5 | Eleget csusztál, mint kigyó, hason.~Most jön - vigyázz! utolsó
1069 8, 10| Akit talált, az vágódott hasra.~Én magam is. - Bevallani
1070 8, 4 | lassan már elálmosodom én.~Mi haszna vér és tûz, szerelmek, vágyak;~
1071 8, 9 | leszáll az este,~Meg ima, mi hasznos lélekvontató,~Mely fel a
1072 8, 3 | sejtem, nem volt rajta nagy haszon.~Oztán bevitték a szanhedriumba,~
1073 8, 9 | az anyaföld nem ád.~Mert hat láb földhöz, hol csontja
1074 8, 5 | csirkét áldoz az alvilági hatalmaknak, ráolvassa bûneit és háromszor
1075 8, 10| mártirokat ontva~Egy uj hatalmas istenség szakadt,~Kevésbbé
1076 8, 6 | Egy dzsin vagy annál is hatalmasabb.~Mert olyat nem látni csak
1077 8, 3 | Mikor az életét vitte a hátán~Hõsöm, vagy õsöm, amint
1078 8, 9 | a halott nyomába,~Ha más határba viszik tetemét,~Nincs szentebb,
1079 8, 3 | alakok,~Vasvillás nép s határkerülõk hadja,~Megmotozzák a gyûrött
1080 8, 10| van aki mindig bevág a hatra,~Bár az esélyek nem mindig
1081 8, 1 | Budapesten, 1910 december havában.~~~
1082 8, 7 | felérne?~Alacsony volt a ház és düledékeny,~Szuvas gerenda
1083 8, 9 | Mikor ló és lovas végre hazaért,~A Litvák haragja lassan
1084 8, 9 | díszkiséret~És visszafordult mind hazafelé,~Csak egy csökönyös átalkodott
1085 8, 5 | eklézsiának szája, hirhordója és házasságközvetítõje. Idõ az elmult század derekán.
1086 2 | gyermekem!~Mi nem szeretjük e hazát,~Ránk olvassák oly könnyedén,~
1087 8, 3 | forrongásba ejti épen,~Hogy isten házát megremegteti:~Mióta Dávid
1088 8, 3 | fáradt, kimarjult, bolyongó~Hazátlanoknak hont és hangot ád:~És öröklõd
1089 8, 8 | Mikor megnyilt a kincses háznak zára,~Amit nem biznak soha
1090 8, 3 | rokonszenves téma.~Arról hazudik s tesz hamis hitet,~Akit
1091 8, 3 | Még azt hinnétek, hogy hazudozok,~Mikor a véres bestiát leszólom.~
1092 8, 3 | Az ember rakjon várat vár hegyébe,~Ah, olyan mindegy, ha sorra
1093 1 | éltem sorát~Meghányom-vetem:~Hej, azt a sírt be~Meg is könnyezem -~
1094 8, 3 | nagyot,~S egypár papot már helyben is hagyott.~De Riga kéklõ,
1095 8, 5 | csökevény-babonáról, mely annak a helyébe lépett s az óhitüeknél máig
1096 Int | grata volt. Ma már más a helyzet, mint szinte mindenben,
1097 8, 9 | De a tanács nem nézte ám henyén,~S kimondta: az ügy ennyibe
1098 8, 3 | a világ sora:~Félisten, hérosz, amikor lefekszel,~Filkónak
1099 8, 2 | Azután:~1843 nov. 30.-án hétfõrõl keddre~virradóra jött a
1100 8, 5 | nem kelt, még most is ott hever...~Azután mentem, merre
1101 8, 2 | A keresztelõjén pompás hevesi~görögdinnyét ettünk. (Tessék,
1102 5 | elhagynak, mire beesteledik.~Hideg van... Fázom... Friss szenet
1103 8, 6 | sok szárnyas, amely fenn himbál! -~Mondják, hogy olykor
1104 8, 5 | Helyettem, kis madár!”~Csapkod a himje, a tyuk kotkodál,~Csipognak
1105 8, 3 | Litvániából jött, de nem lóháton,~Híni se hitta soha senkise.~Litvánia
1106 8, 3 | szörnyûségtõl óvom.~Még azt hinnétek, hogy hazudozok,~Mikor a
1107 8, 8 | hivom az igézet,~Szabad-e hinom holt emlékeket?~Nem sirrablás-e,
1108 8, 9 | tüskét együve teremt.~S a hir, mely sehol, sehol meg nem
1109 8, 9 | HALOTTSZÖKTETÉS~Hiradók jöttek, - rémlik, Adony
1110 8, 3 | élnek, mint a várak,~Ezt hirdeti a sok lezajlott század.~
1111 8, 9 | Legalább a papok váltig hirdetik,~Hogy ott minden tejfel
1112 8, 3 | Szent Moszkva látta õt híre nõttében,~Varsó és Bród,
1113 5 | Emésztõbb láng ragadta lelkemet~Hírért lobogni - istenem, mi dõre!~
1114 8, 6 | megáldtak engem.~Hallottátok hirét hires Ároktõnek,~A csegei
1115 8, 5 | szent eklézsiának szája, hirhordója és házasságközvetítõje.
1116 8, 1 | ami a keze ügyébe esik, hírre, dicsõségre, ellenségei
1117 8, 5 | de duplán hall, szegény.~Hirt hord; falu böcsületét dézsmálja,~
1118 8, 1 | sietek, azért adom ki olyan hirtelen, mielõtt a tinta megszáradna
1119 8, 1 | beleszerettek ebbe a kétes hírû nõbe, aki erõszakosan betolakodott
1120 8, 6 | veri.~A telegráfot hitták hirverõnek,~Uj szó; szörnyen örültek
1121 8, 10| imádtak a megkövezõk.~S hogy Hispániából is kitessékeltek,~Hajónk
1122 8, 10| számol,~Betüzzétek csak jól a históriát:~Én - én vagyok, bármennyire
1123 2 | Minek ily éjben fényleni?~Ó hisz e fény is ellenem~Fordulhat
1124 8, 5 | fészkelõdj!...A bibliába’~Ha nem hiszed, hát elolvashatod.)~Ment-mendegélt
1125 8, 3 | Arról hazudik s tesz hamis hitet,~Akit birizgál a költõi
1126 8, 3 | de nem lóháton,~Híni se hitta soha senkise.~Litvánia az
1127 8, 10| titkon mindig Jehovában hittem,~Kit csipkebokorban a hivõ
1128 8, 6 | volt és félig dõre.~Mely hiu lázban emészti önmagát,~
1129 Int | sem kerülhetett, az akkori hivatalosság számára ő többrendbelileg
1130 8, 9 | továbbitás végett~Maga elé a hivatlan vendéget.~S ügetett lassan
1131 8, 8 | ujra feltámadna,~Õ tudná híven festeni, nem én.~Nem tudom
1132 8, 8 | serleget:~„Szót fogad-e, ha hivom az igézet,~Szabad-e hinom
1133 8, 9 | csavart a balkarjára~És istent hívta ájtatos imára.~Ámen, ámen!
1134 4 | az édes anyám,~Máriának hivták e földi tanyán.~Én a fia
1135 8, 7 | Litvák trónol,~Szakálla hó és a szeme bogár,~Sosem
1136 8, 7 | udvarolni ide sereglének,~Hódolni a dal kóbor mesterének.~
1137 8, 3 | nõttében,~Varsó és Bród, Kiev hódolt neki;~S amely mosakszik
1138 2 | gályarabnak bélyege,~Mit hóhér homlokára süt,~Nem oly gyalázó,
1139 8, 9 | ki ágyát megvesse!~Sok hókusz-pókusz, dal, bucsuztató,~Olykor
1140 8, 5 | is, mint már annyiszor, holmi apró-cseprõ nézeteltérések
1141 8, 3 | bevitték a szanhedriumba,~Holott tudósok éj-nap bibliáznak.~
1142 8, 8 | az igézet,~Szabad-e hinom holt emlékeket?~Nem sirrablás-e,
1143 8, 9 | nagy marsokat.~Az élõnél a holtak nehezebbek~És a lovacska
1144 8, 9 | lehetett szegényt:~Mikor a holtat levették róla,~Már nem is
1145 8, 7 | csorba cinedény,~És büz, homály, borgõz és szesz és lárma -~
1146 8, 3 | vigyázhatna rám.~A barna éjbe hómezõ világít,~Ez itt a Tátra!
1147 8, 3 | de rossz maga-sáfárja,~Homloka gránit és a szeme kék:~Így
1148 2 | gályarabnak bélyege,~Mit hóhér homlokára süt,~Nem oly gyalázó, mint
1149 8, 7 | fáradt, elzüllött alak;~Homlokkal, melyen száz stigma borongott,~
1150 8, 6 | mesekönyvbe,~Perzsa legendák homlokzatán,~A Sahname rimeibe öntve,~
1151 8, 10| Találkoztak a szikes fenyéren,~A homoktenger kellõ közepén,~A Litvák
1152 8, 3 | Virág - rogyásig, szépségek hona:~Mit ér, hogy oda rövid
1153 8, 1 | megcselekszik most ugyanannyi hónap alatt. Tanuljunk a fiataloktól.~
1154 8, 3 | Ostromlod büszkén az egek honát.~Dalod a fáradt, kimarjult,
1155 8, 3 | HONFOGLALÁS~ I.~Divatba
1156 8, 3 | kancsukája.~Úgy járt, mint sok honfoglaló elõd:~Foglalt, mert nagyon
1157 8, 3 | bolyongó~Hazátlanoknak hont és hangot ád:~És öröklõd
1158 8, 3 | kakas:~Eridj és pusztulj! Hordd el magadat,~Míg jó dolgod
1159 4 | útvesztett,~És roskadozva hordom a keresztet...~ ~
1160 8, 8 | legkisebb, tudásra legkönnyebb,~Hordtam utána a zsoltáros könyvet.~...
1161 8, 3 | csak mese.~Amint látásod horizónja tágul,~Képzelmed csappan
1162 8, 3 | kornak színes láza te!~Hogy horpad, hül az érverés magátul,~
1163 8, 7 | igék~S szólnak tovább, ha horpadóba hantod~S vándorsarud már
1164 8, 3 | ajkát éri,~Kuruc világból horpadt cínedény,~Mit hajtogattak
1165 8, 3 | tiszta gaudium.~Lehetne hõsnek tán érdekesebb,~De meghatóbb
1166 8, 6 | És álmodni hosszan - se hossza, se vége,~Akinek isten álmokat
1167 8, 6 | sok szép alakot~És álmodni hosszan - se hossza, se vége,~Akinek
1168 8, 3 | vele.~Aki hallgatta bõjt, hosszú napon,~Annak kitelt itala,
1169 8, 5 | lettem a kürtöt megfujni,~És hosszunapon öltni gyászruhát -~A község
1170 8, 3 | fejtett, maradjon talány,~Az hoz derût a vénülõ világra.~
1171 8, 6 | dicsértessék érte!~Világlelkek hozsannát zúgjatok,~Nem minden sziv
1172 8, 3 | vándorösztönt sivatagból hozta,~A vándorsaru lábához tapadt~
1173 8, 4 | ha forrásához tér meg.~Hoztam magammal egy egész világot,~
1174 8, 3 | színes láza te!~Hogy horpad, hül az érverés magátul,~Õs gerjedelmed
1175 8, 5 | büneim levét,~Te legutolsó, hütelen cseléd!~Fartolt a Csámpás,
1176 8, 6 | telepedtünk ketten,~Az õszi napnak hüvös hajnalán~És vártunk, vártunk,
1177 8, 8 | évnek pírja, bája, hamva~Hüvöslött arcán, egész termetén~Ha
1178 3 | mért oly késõn, levelek hullása,~Daru távozása idején:~Mért
1179 8, 5 | Ellenben csõstül fog az áldás hullni,~Ha nem csinálok több zenebonát:~
1180 8, 6 | oldalán,~Közben ezer csók hullt fejem bubjára,~Csókon növekedtem,
1181 8, 7 | lángolók - hiába! páriák.~Hunyászkodó alázattal õdöngnek,~De szemtelen,
1182 5 | félig álomba’~Piszkálgatom a húnyó parazsat.~ ~
1183 8, 3 | lemenõ fokon.~Hogy zengö húrod rám hagytad merészen,~De
1184 8, 3 | bogozta~Lelkén a zengõ, húros szálakat:~Rejtély a költõ,
1185 8, 10| se ellen, se barátok,~Se hus, se vér, csak képzelt képletek;~
1186 8, 2 | magának. 15 máriás ezüst huszast és~szabad ivást. Meg is
1187 8, 3 | HONFOGLALÁS~ I.~Divatba jöttek most az
1188 8, 5 | im ráolvasom:~Helyettem idd meg büneim levét,~Te legutolsó,
1189 8, 10| se eretnek.~Hova? Honnan? Ide-oda szállott,~Gyorsan peregve
1190 8, 9 | szinte megszánta,~S mind idegesebb alatta a táltos.~A kantáron
1191 8, 1 | Két-három vers kivételével mind idei termés. Ha valakit megcsap
1192 8, 5 | világban a lélek megzápul,~Ideje im, hogy sátram felszedem.~
1193 8, 1 | hálás lesz érte.) De az idén rámjött a raptus, a balga
1194 8, 7 | bus felhõrongyok,~Csupa idétlen, dult embercafat,~Arcukra
1195 8, 3 | birizgál a költõi véna.~Idézek én is hát ily igricet,~Ha
1196 8, 5 | és házasságközvetítõje. Idõ az elmult század derekán.
1197 8, 10| Honnan jövök? A végtelen idõkbül,~Sürü ködök lepik az utamat,~
1198 5 | vajjon kit sirat?~Szálló idõnek suhogó fövénye -~Minek bolygatni,
1199 3 | találkoztunk a mámor, a vágyak,~Az ifju álmok idején!...~~~
1200 8, 3 | csókgyilkos anyárul - -~Ó ifjú kornak színes láza te!~Hogy
1201 8, 8 | ha most felidézek~Fényt, ifjuságot, amely elveszett?~A boldogságról
1202 8, 10| háládatlan babra,~Neked mindenben igazat adok.~Lásd, van aki mindig
1203 8, 8 | volt-e barna?~De édes volt, igazi költemény.~Nem müvirág,
1204 5 | lobogni - istenem, mi dõre!~Az igazságért - ó, mily elfogult!~S míg
1205 8, 7 | Szellõ ingatja, konditják igék~S szólnak tovább, ha horpadóba
1206 8, 3 | Divatba jöttek most az igricek,~Süldõ költõknek rokonszenves
1207 8, 3 | véna.~Idézek én is hát ily igricet,~Ha megsegít a mennyei Camoena:~
1208 8, 3 | Körül az õrök - - Ha az ihlet rám száll~S ecsetem volna,
1209 8, 3 | abbahagytad~ II.~De lassan csak a testtel,
1210 8, 3 | volna rám~ III.~Szent Moszkva látta õt
1211 8, 3 | talpán a legény,~Párája édes illatokkal terhes,~Mint égõ ámbrával
1212 Int | tervezett, de meg nem írt, illetve befejezetlen fejezetei.
1213 8, 3 | nevében.~És átnyújtott, mint illik és korrekt,~Egy szégyellõs
1214 8, 9 | eljutott.~A gyülekezet, mint ilyenkor szokott,~Mindjárt reggeli
1215 8, 8 | csintalan,~Kicsit papos - ilyennek látom magam.~Voltunk együtt
1216 8, 7 | édes szép csuda!~Nem evett ilyet - bármiként firtatják -~
1217 8, 9 | ha leszáll az este,~Meg ima, mi hasznos lélekvontató,~
1218 8, 3 | õ vére, népe,~Fohász-, ima- és véres könny-adó!~Aztán
1219 8, 9 | szokott,~Mindjárt reggeli imába fogott,~Szijakat csavart
1220 8, 3 | a páncélt se mód fölött imádom.~A dalt tetõled örököltem
1221 8, 9 | hangos énekszóra,~Félig imádság, félig sirató,~Mit koptatnak
1222 8, 2 | relikviám: az~édesanyám imádságoskönyve. A legtöbb~feljegyzés benne
1223 8, 2 | ÉDESANYÁM~IMÁDSÁGOSKÖNYVÉBÕL~Ócska családi bibliák elsõ
1224 8, 2 | bibliák elsõ oldalán, régi~imádságoskönyvek fedõlapján gyakran találni~
1225 8, 9 | azúr~S égiek fogadták az imádságot.~Litvák elméje más irányba
1226 8, 10| lágyabb, tetszetõbb,~Mint kit imádtak a megkövezõk.~S hogy Hispániából
1227 8, 9 | És istent hívta ájtatos imára.~Ámen, ámen! Dicsértessék
1228 8, 5 | motivum és a különös miliõ indokolja ezen elöljáró beszédet,
1229 8, 5 | pörbe száll~S kakas után indul mindig a jérce,~A fõ azonba’
1230 8, 5 | szakadtam ágról~S rossz indulattal tele a begyem:~A messiást
1231 8, 3 | merre távozott az õsöm,~Nagy infernalis pompával belépe~- Ki tort
1232 8, 10| fekete gyász.~S a halottas ing - duplán biztosabb...~De
1233 8, 9 | nehezebbek~És a lovacska ingadozni kezdett.~Ekkor a Litvák
1234 8, 7 | láthatatlan mély harangok,~Szellõ ingatja, konditják igék~S szólnak
1235 2 | gyermekem!~Ha védekezel - ingerelsz,~Ha szótlan tűröd - gyávaság!~
1236 8, 9 | meg a költség,~De elvinni innen sincsen lehetõség.~Mert
1237 8, 3 | földelve és meg nem siratva:~De inni egyet, bár tátong az örvény,~
1238 8, 5 | Azután mentem, merre int a távol,~Amerre tágul a
1239 8, 4 | INTERMEZZO~Siess, siess, ne tétovázz
1240 8, 3 | fenyérnek.~Tüzeket szántott az iramuk sodra,~Szemük golyója mint
1241 8, 5 | beszédet, mely a járatlanabbak irányában talán nem egészen fölösleges.~ *~
1242 8, 9 | imádságot.~Litvák elméje más irányba fúr,~Hamar egy kis ital
1243 8, 2 | édesanyám reszketõ keze írása:~„Az az örök jóságu irgalmas
1244 8, 8 | mennyektöl már csak egy arasz;~Az irást bujtam késõn és korán,~Ha
1245 8, 2 | írása:~„Az az örök jóságu irgalmas isten a~másvilágon aranypatkót
1246 8, 3 | nép, a haj az fáj nekik.~S irgalmat nem nyer akkor se ha ében,~
1247 8, 7 | hal! a hal! a zöldséges irgalmát!~Hol késik már az a diós
1248 2 | útja vész,~Meghal nyomán az irgalom~S elveszti ősjogát az ész.~
1249 8, 3 | pokoli felsége!~Mily jó, hogy irháját féltette hõsöm,~Különben
1250 8, 3 | féltette hõsöm,~Különben ide irhatnám, hogy Vége -~És nagyapámról
1251 8, 3 | égõ ámbrával rakott edény.~Irigylem, aki a dal révén nyertes:~
1252 8, 1 | triposz álomhozó bûbája és írnom kelletett és válogatás nélkül,
1253 Int | volt a XX. századi magyar irodalom iskolai oktatásának, más
1254 8, 1 | mindegy! Ebben a korban az írónak már szabad könnyelmûnek
1255 8, 5 | Reb Mayer Litvák levelet irt Csátrul:~- Leányom, Mirja,
1256 8, 1 | feltálalom ím nektek, amit írtam: vegyétek és egyétek!~Két-három
1257 8, 1 | tanító, be kell csukni az iskolát. Egyebeket is tanultam,
1258 8, 6 | A csegei révet vaj’ ki ismeri?~Ott a Tiszán is délibábok
1259 5 | Tüzek~Ismeritek a vidám rõzselángot~S ropogását
1260 Int | évtizeden át egyműves költőként ismertük meg. A Knyáz Potemkin című,
1261 8, 10| cirkusz-porond, mely véremet issza.~Honnan jövök? Az önáltatásból,~
1262 8, 5 | biblikus vonatkozásokkal: félig istenes fejtegetés, félig mosolygó
1263 8, 5 | birodalmat a kisértõ birja,~Ki istenétõl hajdan elszakadt -~Itt gunnyaszt,
1264 8, 8 | apjának gondját õ viselte,~És istenfélõ volt a kis anyátlan,~A gyertyákat
1265 8, 9 | lassan lezajlott~S a jó istenre háritá a babért.~Nem volt
1266 8, 10| mártirokat ontva~Egy uj hatalmas istenség szakadt,~Kevésbbé zord,
1267 8, 9 | csavart a balkarjára~És istent hívta ájtatos imára.~Ámen,
1268 8, 10| csak az Isten tudja,~Külön Istenünk, ki ránk vigyáz.~Sokan vagyunk,
1269 2 | régi vád:~Azt mondják, vért iszik apád,~S ha felnősz, ott,
1270 2 | Majd te is, te is vért iszol!~Felhőgomoly az éj felett -~
1271 8, 9 | irányba fúr,~Hamar egy kis ital után látott,~Mert éhomra
1272 8, 3 | hosszú napon,~Annak kitelt itala, étele.~S szólt a szeráf,
1273 8, 2 | Déltõl~vecsernyéig asztal alá itta az egész~eklézsiát. Nem
1274 8, 3 | alá.~ IV.~Szöges botját és gyalog
1275 8, 3 | muszka vér, nagy, csontos ivadék.~Útközben elkallódott családfája,~
1276 8, 2 | ezüst huszast és~szabad ivást. Meg is kapta. Déltõl~vecsernyéig
1277 8, 9 | Gyámoltalan féreg õ minden izében,~Nincs állat a földön több
1278 8, 6 | müvészéleten át,~Mely félig izgalmas volt és félig dõre.~Mely
1279 8, 10| annyira megszoktam,~Nem igen izgat, már fel sem veszem.~Pedig
1280 8, 3 | jóval, édessel kinálta,~Nem izlett néki már a tudomány~S a
1281 8, 6 | Mintha vasból volna kemény izma~És márványból a bagariacsizma.~
1282 8, 3 | életük oly mély titokzatu?~Az izmunk egy - egy isten teremtette,~
1283 8, 6 | a börtönbe,~Négy evezõs izzad buzgón, szaporán,~Mintha
1284 8, 3 | Emberpatára~Kész a patkó s izzik a zablavas -~Lovacskát játszunk
1285 8, 6 | dalia mellére, -~Egy lázas, izzó, hosszu pillanat.~Szinte
1286 4 | tûrve tûr és nincsen egy jaja,~Kinek a neved végsõ sóhaja. -~
1287 8, 7 | virága,~Menjünk tanulni Japánba, Kínába!...~~~
1288 8, 5 | elöljáró beszédet, mely a járatlanabbak irányában talán nem egészen
1289 8, 5 | Kalácsot majszol, csakhogy járjon szája,~Nem sokat lát, de
1290 6 | Nagy fekete erdõ sûrûségét járom,~Nagy fekete madár a kísérõ
1291 8, 3 | a cárok kancsukája.~Úgy járt, mint sok honfoglaló elõd:~
1292 8, 8 | pásztorvilágba’,~Amikor nyáj után jártak-kelének,~Kevesebb volt a gond és
1293 1 | csak -~Én tudom csak.~Nem jártam arra,~De oda szállnék;~Nem
1294 8, 3 | kik fönn a trón elébe~Járulnak most, mint bizton várható.~
1295 5 | amíg lelkemmel káprázatok játsznak~S jövendõ tüzek délibábja
1296 8, 8 | pirkallott piros ajkira~S önguny játszott a széles, okos szájon:~„
1297 8, 3 | izzik a zablavas -~Lovacskát játszunk még ma éjszakára,~Nem várunk,
1298 5 | másnak ég.~S hova lett, aki játszva élesztgette~Kis tarka köténnyel,
1299 8, 4 | És meddig bólint még a jegenye?~A hegy mögött a bibor csík
1300 8, 6 | Nádasok zúgása, hajlongó jegenyék~Gyermekálmaim viruló tanyája!~
1301 8, 3 | még a Tátra,~Mióta kúpját jéghavak lepik.~Mint mesekönyvbõl
1302 8, 9 | sincsen lehetõség.~Mert jégverés kél a halott nyomába,~Ha
1303 8, 10| halál,~De titkon mindig Jehovában hittem,~Kit csipkebokorban
1304 8, 3 | Rejtély a költõ, titkos jel a zára~S azt soha senki
1305 8, 3 | mesekönyvbõl kiollózott ábra,~Egy jelenés az idegen nekik,~Talány,
1306 8, 3 | elnyelte, mint valami fátyol,~A jelenést az üdvözítõ távol.~Leült
1307 8, 3 | kalapáccsal zörget rórátéra~S jelenti, ha van prédikáció.~Nyakigláb
1308 8, 3 | Bátyuska hé! Tudod ez micsoda?~Jer, nótás ember! mondok valamit.~
1309 8, 5 | kakas után indul mindig a jérce,~A fõ azonba’ hogy a cél
1310 8, 5 | igy támad:~A nõ magának jércécskét nevelt~S kakast az õ eltévelyült
1311 8, 7 | téged.~Hogy hire kelt: im jõ a vándor dalnok,~Összefutottak,
1312 8, 5 | Zórik, Golyva,~Lõcslábu Jób s a kancsal Ábrahám.~A közügyekre
1313 8, 3 | kóstolt elõbb,~Gondolta: jobb, ha vakon akceptálja:~Be
1314 8, 3 | édes nagyapám!~Bizony kend jobban vigyázhatna rám.~A barna
1315 8, 7 | elég - azt tartja - torbul, jóból,~Mozogni hé! - keringjen
1316 8, 7 | A SIMPOSION~Ó Gorkij jöjj, hajótörtek költõje,~A koldusnyomor
1317 7 | Pihenni mire jó? -~Hadd jöjjön el értem~Az a hajó!~A hatszáz
1318 8, 10| Segiteni nem lehet ezen.~Korok jönnek és korok ismét mennek,~Ez
1319 8, 5 | Silentium, urak!~Bucsuzni jöttem, ha meghallgatnátok.~- A
1320 5 | lelkemmel káprázatok játsznak~S jövendõ tüzek délibábja von,~Amelyek
1321 5 | A rõzselángra más tüzek jövének,~Emésztõbb láng ragadta
1322 8, 1 | akik megtagadtak, talán joggal, de elég kíméletlenül. Resumé:
1323 8, 3 | Hogy megcsonkítád az én jogos részem~Az öröködben lemenõ
1324 8, 4 | mindennel megáldott,~Amit csak jókedvében adhatott.~Siess én lelkem,
1325 8, 7 | Elébb-utóbb - még mindig elég jókor -~Kiüti haj! kezünkbõl a
1326 8, 3 | gõzben, vérben, szeszben jóllakunk.~Szeretném látni én azt
1327 7 | Ha elhívni látod poétádat jónak,~Ha üt majd az órám - hali-hé-hali-hó! -~-
1328 8, 3 | Kipattan bizton, nem kell ahho’ jós.~Haj, haj, nagyapám, tudom
1329 8, 2 | keze írása:~„Az az örök jóságu irgalmas isten a~másvilágon
1330 8, 5 | bölcsen kieszelték,~Hogy apró jószág pótoljon nagyot:~Tehénkét
1331 8, 3 | kaftánt és süveget,~Prémes jószágot, ami van elég ott.~És új
1332 8, 5 | csirke és kakas bakot.~És jóváhagyták rögvest odafent~S szokásba
1333 8, 5 | kenyerem:~Átkom a rideg józanságot érje,~Mely rákönyököl a
1334 8, 2 | világra elsõszülött fiam, a~Józsi. (Az én volnék.) Az isten
1335 8, 1 | esztendõben, mikor a Simon Judit megjelent, tudtommal harmincöt
1336 8, 8 | a széles, okos szájon:~„Kaftánom kék volt, szandálom sima,~
1337 8, 3 | nemzet-ajándékot,~Vadonatúj kaftánt és süveget,~Prémes jószágot,
1338 8, 5 | áldozópohárból~S a szombatot kajánul megszegem.~Böjtöt sikkasztok
1339 8, 5 | fejezet!~Ma te leszel megváltó kakasom.~A büneim én testálom neked~
1340 8, 5 | Simléder-sapka tarkója hegyén.~Kalácsot majszol, csakhogy járjon
1341 8, 8 | satis,~Ki azt se tudta, mi a kalamáris.~Belõlünk telt a gárda,
1342 8, 3 | szállt a vén harangozó,~Ki kalapáccsal zörget rórátéra~S jelenti,
1343 5 | Az én mezõmön nem értek kalászok,~Az én aratásom egy marék
1344 8, 8 | tán~Tizenöt éves, serdülõ kamasz,~Fönn Szadagóra magas udvarán,~
1345 8, 5 | Golyva,~Lõcslábu Jób s a kancsal Ábrahám.~A közügyekre mindenik
1346 8, 3 | vonzotta õt,~De kergeté a cárok kancsukája.~Úgy járt, mint sok honfoglaló
1347 8, 10| más értem.~Mikor Neró a kanócot dobta,~Reám fogták, én türtem
1348 8, 9 | idegesebb alatta a táltos.~A kantáron egy erõset ránta,~Fölösen
1349 8, 7 | Összeverõdtek, csupa kilököttek,~Kántor meg kosta, kápzsáló diák,~
1350 7 | és ahol partot ér,~Erõre kap a kar, fölforr a tunya vér,~
1351 8, 3 | Foglalt, mert nagyon szorult a kapcája.~Vizet, fût, földet nem
1352 8, 7 | elviseléd:~Ha vagy, magad, nem kapcsolódva másba,~És önmagától nõtt
1353 5 | áll!~- S amíg lelkemmel káprázatok játsznak~S jövendõ tüzek
1354 8, 3 | várost mutatott a Sátán,~Hogy kápráztassa bamba szemeit.~Mint amikor
1355 8, 2 | és~szabad ivást. Meg is kapta. Déltõl~vecsernyéig asztal
1356 8, 1 | osztogattam, hanem amiket kaptam. Az akadémikus baglyok rám
1357 8, 3 | férfia mért tompa, zárt kapu?~Mit sugdolóznak, dugdosnak
1358 8, 9 | lélekvontató,~Mely fel a menny kapujáig vezesse,~Az a legbiztosabb
1359 8, 3 | nincsen abba kétség!...”~S a kapun, merre távozott az õsöm,~
1360 8, 7 | kilököttek,~Kántor meg kosta, kápzsáló diák,~Facérok, rongyosak,
1361 7 | ahol partot ér,~Erõre kap a kar, fölforr a tunya vér,~Gõg,
1362 8, 9 | Kisérte az ebek vinnyogó kara,~Egész falunak felriadt
1363 4 | világra hozott,~Engem - az élõ kárhozatot.~Zsidó asszony volt az édes
1364 8, 5 | kész halál.~És irva áll: e kárhozatvilágba~Küldjék pusztulni a kecskebakot,~
1365 8, 3 | szólt a szeráf, ki égben kart vezet:~„Reb Mayer ma kivágta
1366 8, 2 | körül és távol tartották a~kártékony madarakat, mert õ jámbor
1367 8, 9 | Az ördög bibliája nem a kártya,~Nem a pénz, de sok-sok
1368 8, 9 | volt itt több: egyetlen kárvallott,~Sõt sajnálni lehetett szegényt:~
1369 Int | a Magyar Országos Közös Katalógus, a MOKKA. Ezenkívül néhány
1370 8, 3 | mind a két szemén:~Mikéntha kataraktok zengenének,~Úgy szakad föl
1371 5 | megindul magától~S a sistergõ katlan majd egyszer kifut.~Ha összeomlik
1372 5 | Hogy zúg, hogy dohog, hogy kattog, hogy lármáz,~Hogy mormol,
1373 8, 3 | földrengéskor hallani.~Szent Kázmér-dómban szól az orgona:~Goszpodi
1374 8, 6 | édes anyám.~Kicsi testem keblén melengettem,~Oly édes volt
1375 8, 5 | Ment-mendegélt az ügyefogyott kecske,~Mint a cigány, mikor viszik
1376 8, 5 | kárhozatvilágba~Küldjék pusztulni a kecskebakot,~Kinek fejére - ó te szegény
1377 8, 5 | Azonkivül megdrágultak a kecskék,~De olcsóbb lett a bün és
1378 8, 2 | 1843 nov. 30.-án hétfõrõl keddre~virradóra jött a világra
1379 5 | És hova tûnt a fiu méla kedve,~Ki ott lebzselt a leány
1380 8, 8 | Szeme mint az ég ragyogó kedvében,~Fiatal, öreg egyformán
1381 8, 6 | megfogant és hatott tovább,~Kegyetlen, szörnyü, bübájos erõvel,~
1382 8, 9 | falunak felriadt kutyája,~Kehese, vénje, öreg s fiatala.~
1383 8, 5 | tudomány kutat,~Keresni kéj, ha lelked el nem vásott...~(
1384 8, 3 | helyben is hagyott.~De Riga kéklõ, szép ege után,~Mely annyi
1385 8, 9 | lehetõség.~Mert jégverés kél a halott nyomába,~Ha más
1386 8, 9 | Ránehezedett élõre, halottra.~Kelet felõl fehér sáv pitymallott,~
1387 8, 1 | régieknek nyolc-tíz esztendõ kellett hajdan, hogy egy verses
1388 8, 10| fenyéren,~A homoktenger kellõ közepén,~A Litvák galambõsz
1389 8, 4 | újra föl nem támad,~Mi újra keltse, nincsen oly varázs.~Ó,
1390 8, 10| volt az egyisten~S tüzes kemence törvényes halál,~De titkon
1391 8, 5 | üzné vércse -~Bolond kakas! Keményen pörbe száll~S kakas után
1392 8, 3 | Litvák, édes nagyapám!~Bizony kend jobban vigyázhatna rám.~
1393 8, 3 | sodra,~Szemük golyója mint a kénkõ égett:~És egyszer csak megálltak
1394 8, 5 | szomjuságbul,~Epe borom és só a kenyerem:~Átkom a rideg józanságot
1395 8, 1 | megtagadása a mindennapi kenyérért. És most a finálé: az expiálás
1396 8, 2 | félkegyelmü csavargó egy fél kenyeret~lopott. Rajtakapták, agyonverték
1397 4 | mindenikünk szívében egy képet,~Egy nõrõl, ki minden nõnél
1398 8, 10| hus, se vér, csak képzelt képletek;~De a Litvák, ki gyõzte
1399 8, 3 | látásod horizónja tágul,~Képzelmed csappan s szárnyát szegi
1400 8, 10| barátok,~Se hus, se vér, csak képzelt képletek;~De a Litvák, ki
1401 6 | fekete madár, sötét Gond, azt kérdem:~Meddig szürcsölgeted még
1402 8, 10| szállott,~Gyorsan peregve kérdés, felelet.~Inkább a szem
1403 2 | Virraszt-e isten odafenn?~Ne kérdezd tőlem - nem tudom,~Eredj
1404 8, 6 | lüktet szivverése,~S az öreg kérdi: „Mirjám, a te fiad?”~S
1405 8, 5 | senki sem szedi ki a kocsi kerekeit. - Egy szinte világfájdalmas
1406 2 | éji rém~Jár szerte a föld kerekén,~Szemében máglyafény lobog,~
1407 8, 3 | mondhatom.~Pogrom elõl oldott õ kereket~S bujdosva jött át vad országokon:~
1408 8, 3 | volt és enmagát csalá,~A kerékrõl, mely hol fel, hol alá.~
1409 8, 6 | elõtt,~A vizimalmok vigan kerepeltek,~A távol hol enyészett,
1410 8, 5 | csobogó források.~A bölcs keres, a tudomány kutat,~Keresni
1411 8, 3 | a tojás?~Firtassa más, keres-kutassa más.~
1412 8, 9 | egyformán joga...~A vad ott keresi erdõk mélyiben,~Ember magától
1413 8, 5 | keres, a tudomány kutat,~Keresni kéj, ha lelked el nem vásott...~(
1414 8, 2 | Az isten tartsa meg.~A keresztelõjén pompás hevesi~görögdinnyét
1415 Int | esett. Ezt megelőzően, a keresztény kurzus negyedszázada alatt
1416 4 | És roskadozva hordom a keresztet...~ ~
1417 8, 5 | szinte világfájdalmas levél keretében mondja el legujabb exodusának
1418 8, 3 | varázsa nem vonzotta õt,~De kergeté a cárok kancsukája.~Úgy
1419 8, 3 | mások,~Õ itt a vad és õtet kergetik.~Reb Mayer Litvák, édes
1420 8, 7 | torbul, jóból,~Mozogni hé! - keringjen a pohár!~Elébb-utóbb - még
1421 8, 1 | nagyapámról elsõ kiadásához.~~~Kérlek, fogadjátok szívesen ezt
1422 8, 9 | szurtos legény,~Falu végén, a kertek alatt,~És elfelejtett fölkelni
1423 Int | iskolában még csak szóba sem kerülhetett, az akkori hivatalosság
1424 8, 5 | történetét. Összeütközésbe került nem a világrenddel, ami
1425 8, 6 | rovások!~S érzem ez áldás keserü nyomát,~Még ma is életem
1426 8, 7 | mennyit nyomorgott,~Sok keshedt, fáradt, elzüllött alak;~
1427 8, 7 | zöldséges irgalmát!~Hol késik már az a diós csuka?~Minõt
1428 8, 3 | marad.~Mire dereng a hajnal keskeny sávval,~E föld egy újabb
1429 8, 7 | orgonahang csendül,~Lehurrogom a késõ unokát:~Hogy mersz pisszenni,
1430 8, 9 | marada.~De hát mihaszna a késõi bánat,~Ha szerte nyuzták
1431 8, 5 | Küldj csolnakot és ne késsél sokat.~Tavaszi fényben csillan
1432 8, 10| nyelvvel,~A felelettel hamarabb készült el.~Honnan jövök? A végtelen
1433 8, 1 | írtam: vegyétek és egyétek!~Két-három vers kivételével mind idei
1434 8, 1 | fiúk beleszerettek ebbe a kétes hírû nõbe, aki erõszakosan
1435 8, 3 | Megcsaltok minket, nincsen abba kétség!...”~S a kapun, merre távozott
1436 8, 6 | árnyakat vetit elõre.~Örök kétségek, lelki hányatások,~Eltörülhetetlen
1437 8, 9 | láp megszólalt: egy, meg kettõ, három...~Lovacska! adsza
1438 5 | Látom mozdulni, - látom keveredni -~Egy új Marseillaise gyujtó
1439 8, 10| ponyvaregény:~Találkoztak, szóba keveredtek,~Egyik se volt se pap, se
1440 8, 10| hatalmas istenség szakadt,~Kevésbbé zord, de lágyabb, tetszetõbb,~
1441 8, 8 | nyáj után jártak-kelének,~Kevesebb volt a gond és zengõbb volt
1442 8, 3 | elrejtõje van,~És mozgolódni kezd a csõcselék.~Sürgetnek bõjtöt,
1443 8, 3 | lánc ~Add, add. Egy óra s kezdõdik a tánc!~...Mért oly fehér
1444 8, 2 | Végül ismét az apám kemény kezeirásával a~következõ:~Beszélik: Sajószentpéteren
1445 8, 6 | fiad?”~S fejemre teszi két kezét megáldva,~Mint hajdan az
1446 8, 7 | elég jókor -~Kiüti haj! kezünkbõl a halál:~Csak élni, élni,
1447 8, 2 | édesapám markáns paraszti~kézvonásait mutatja. Merev, kemény vonások.~
1448 Int | olvasható szöveg az 1926-os kiadás 394. példányából származik.~
1449 Int | fejezetei. Egyetlen teljes kiadása 1926-ban, a költő fiainak
1450 8, 1 | Legendák a nagyapámról elsõ kiadásához.~~~Kérlek, fogadjátok szívesen
1451 8, 2 | patkóját, ami volt és~nemsokára kiadta a páráját...~ *~
1452 8, 3 | A gránicon egy õr berdót kiáltott -~Egy puska elsül, egy varjú
1453 5 | én világom egy álomvilág.~Kialvó lángok pernyéje szitálva,~
1454 8, 2 | gyülekezetben énekeljen. A kiáradt Tisza~vizén jött át Ároktõrõl
1455 8, 5 | Mi eleink nagy bölcsen kieszelték,~Hogy apró jószág pótoljon
1456 1 | ottan,~Édes jó anyám!...~Kietlen gond közt,~Sivár éjszakán,~
1457 8, 3 | nõttében,~Varsó és Bród, Kiev hódolt neki;~S amely mosakszik
1458 8, 9 | már könyv nélkül tudjátok.~Kifényesedett fenn a kék azúr~S égiek
1459 8, 5 | szelek -~A Tisza vize rajtam kifogott,~Küldj Ároktõre értem ladikot.~
1460 5 | sistergõ katlan majd egyszer kifut.~Ha összeomlik mindaz, ami
1461 8, 5 | fejed,~Eleget csusztál, mint kigyó, hason.~Most jön - vigyázz!
1462 8, 5 | böcsületét dézsmálja,~Ezért kijár pogácsa és lepény:~Itt-ott
1463 8, 3 | asszonyok,~Rigában a menyecske kikapós,~Egyik se zsörtöl és egyik
1464 8, 5 | pletyka lassan engem is kikezdett.~Hogy bort csenek az áldozópohárból~
1465 8, 5 | böjtöt megelõzõ alkonyaton kiki egy kakast vagy egy csirkét
1466 8, 2 | csolnakon. Sallárium fejében kikötött~magának. 15 máriás ezüst
1467 8, 3 | Camoena:~De enyém élt s kilestem a titkát,~A nagyapám volt:
1468 8, 7 | varázsa.~Összeverõdtek, csupa kilököttek,~Kántor meg kosta, kápzsáló
1469 8, 2 | Rajtakapták, agyonverték és~kilökték az akasztófadombra. Nem
1470 8, 3 | egek honát.~Dalod a fáradt, kimarjult, bolyongó~Hazátlanoknak
1471 8, 1 | megtagadtak, talán joggal, de elég kíméletlenül. Resumé: fiatal koromban
1472 8, 3 | Minden bölcseség ebben kimerül,~Az ember fessen szivárványt
1473 8, 9 | tanács nem nézte ám henyén,~S kimondta: az ügy ennyibe nem marad,~
1474 2 | isten odafenn?~Tagadnom: kín - elhinnem: vád,~Ő mindenképpen
1475 8, 7 | Menjünk tanulni Japánba, Kínába!...~~~
1476 8, 3 | Mely annyi jóval, édessel kinálta,~Nem izlett néki már a tudomány~
1477 8, 8 | gyermekkorában,~Mikor megnyilt a kincses háznak zára,~Amit nem biznak
1478 8, 3 | koronáját,~Vérizgató szent kincsét: a hajat.~Inkább ne érje
1479 8, 3 | magasan nem szállott.~A kinor, síp, a hárfa, cimbalom,~
1480 8, 3 | egy szép napon a várkaput kinyitták,~Hogy sétáljon ki rabbi
1481 8, 3 | lepik.~Mint mesekönyvbõl kiollózott ábra,~Egy jelenés az idegen
1482 8, 3 | olyan, hogy nem marad titok,~Kipattan bizton, nem kell ahho’ jós.~
1483 8, 1 | Ebben a korban Salamon király elbocsátotta mind az ezer
1484 8, 3 | Rágyújt egy dalra - cimbalom kiséri~És potyogó könny mind a
1485 6 | járom,~Nagy fekete madár a kísérõ párom,~Agyvelõmbe csapkod
1486 8, 9 | lassan be az éjszakába,~Kisérte az ebek vinnyogó kara,~Egész
1487 8, 8 | talárba~A mi hadunk övezte és kísérte,~Estszürkületkor, hajnalhasadásra~
1488 8, 3 | viharba’, vidám napsütésbe’,~Kisérték édes, új melódiák,~Amiket
1489 8, 9 | voltak s mindörökké lesznek.~Kisütött a hold s most ügettek ketten:~
1490 8, 3 | bõjt, hosszú napon,~Annak kitelt itala, étele.~S szólt a
1491 8, 10| megkövezõk.~S hogy Hispániából is kitessékeltek,~Hajónk megfurta a szent
1492 8, 7 | még mindig elég jókor -~Kiüti haj! kezünkbõl a halál:~
1493 8, 3 | kart vezet:~„Reb Mayer ma kivágta a rezet!”~Rigában szépek
1494 8, 7 | De szemtelen, az apraja kivált:~Fel udvarolni ide sereglének,~
1495 8, 3 | elõre -~De neked én nem kivánok belõle. ~Pusztulj, eridj!
1496 8, 3 | S a bölcseséget pokolba kivánta.~Rébuszt nem fejtett, maradjon
1497 8, 1 | egyétek!~Két-három vers kivételével mind idei termés. Ha valakit
1498 Int | tisztelet az esetleges ritka kivételnek) általában a magyartanár
1499 8, 7 | sereglének,~Hódolni a dal kóbor mesterének.~És szállingóznak
1500 8, 5 | és senki sem szedi ki a kocsi kerekeit. - Egy szinte világfájdalmas
1501 8, 3 | vígan fütyörészve,~Ment ködön, felhõn, szakadékon át~Sötét
|