15-egyeb | egyed-hagyn | hagyo-kodon | kolcs-motiv | mozdu-sivo | so-vando | var-zugja
bold = Main text
Rész, Fejezet grey = Comment text
1502 8, 7 | Nem lesz szegényebb, aki kölcsön ád.~Van sok, ki veled vetekszik
1503 8, 2 | látszatott. Az apósom egy~kölcsönkért nyomorult sindevész gebén~
1504 8, 2 | rozsdalepett~miliõbõl meritettem költeményem tárgyát, szineit,~motivumait.~~
1505 8, 1 | két epizód közé esik: a költészet megtagadása a mindennapi
1506 8, 1 | expiálás vágya, visszatérés a költészethez, megmenteni, ami még megmenthetõ.
1507 Int | teljes kiadása 1926-ban, a költő fiainak magánkiadásában
1508 8, 3 | húros szálakat:~Rejtély a költõ, titkos jel a zára~S azt
1509 8, 3 | édes, új melódiák,~Amiket költött, alig vette észre.~Mire
1510 8, 7 | Gorkij jöjj, hajótörtek költõje,~A koldusnyomor a te muzsikád,~
1511 Int | négy évtizeden át egyműves költőként ismertük meg. A Knyáz Potemkin
1512 8, 3 | jöttek most az igricek,~Süldõ költõknek rokonszenves téma.~Arról
1513 Int | negyedszázada alatt viszont költőnk az iskolában még csak szóba
1514 8, 9 | Temetkezésre nincsen meg a költség,~De elvinni innen sincsen
1515 8, 3 | cimbalom kiséri~És potyogó könny mind a két szemén:~Mikéntha
1516 8, 3 | Fohász-, ima- és véres könny-adó!~Aztán lerázta e rút föld
1517 2 | hazát,~Ránk olvassák oly könnyedén,~Madár fészkét, odvát a
1518 8, 1 | korban az írónak már szabad könnyelmûnek lenni, de közönségesnek
1519 8, 9 | megszünik kopogni,~Mindenhez könnyen hozzá is tud szokni.~Ment
1520 1 | Hej, azt a sírt be~Meg is könnyezem -~Be megkönnyezem.~ ~
1521 8, 2 | utána reszketeg, szinte könnyezõ, finom nõi~vonásokkal az
1522 8, 3 | elõtt egy õs törvény nevében~Könnyezve bár, de tövig lenyesik:~
1523 8, 3 | üdvözítõ távol.~Leült a földre, köntösét megtépte -~Szikes pusztán
1524 8, 9 | Dicsértessék az ur!~A többit már könyv nélkül tudjátok.~Kifényesedett
1525 8, 1 | története.~És most eredj, kis könyvem. Menj. Ha véletlenül a Nobel-díjjal
1526 8, 1 | fogadjátok szívesen ezt a kis könyvemet. Nem sokat ér, nem sokat
1527 8, 8 | Hordtam utána a zsoltáros könyvet.~...És nõtt a szent pap
1528 8, 1 | megmenthetõ. Ime, ez ennek a kis könyvnek a története.~És most eredj,
1529 Int | rejtőzhet a nem MOKKA-tag könyvtárakban. Az itt olvasható szöveg
1530 Int | kiadásból csak egyetlen könyvtári példányról, az egyetlen
1531 8, 5 | Leányom, Mirja, baj van Köpecen!~E szük világban a lélek
1532 8, 10| mérges legyek.~Nekem már a köpésük se ártott,~Élek, vagyok;
1533 8, 10| Megyek már, megyek!~Ó csuda: köpni hogy tudnak a szentek,~Akár
1534 8, 3 | század.~Szerette a bort mind körömpróbáig,~Mit érnék vele, ha letagadom?~
1535 8, 3 | tiltva és be nem mehet!~Körülállják vad, morcos alakok,~Vasvillás
1536 8, 3 | színes, édes szilaj forgatag,~Körülbecézik szóval, parolával.~És a
1537 8, 9 | nyomába lépett~És bátran körülcsaholni meré,~Ez Démon, gondolá,
1538 6 | Örök szomorúság úgy is körülfogna...”~~~
1539 8, 6 | titok sok ezer év óta,~Mikor köszönt be csillogó-villogó csõre,~
1540 Int | 1905-ös orosz forradalmat köszöntő verse elmaradhatatlan része
1541 5 | játszva élesztgette~Kis tarka köténnyel, a gyermekleány?~És hova
1542 8, 1 | hajdan, hogy egy verses kötetet nyélbe üssünk. A fiatalok
1543 8, 4 | Nem hajnal az, de éjnek követe:~Piros süveg az éjszaka
1544 8, 2 | Azután közömbös bejegyzések következnek.~Végül ismét az apám kemény
1545 8, 2 | apám kemény kezeirásával a~következõ:~Beszélik: Sajószentpéteren
1546 8, 9 | nem egyezett belé.~Sarkon követte, a nyomába lépett~És bátran
1547 8, 8 | nem nyügözhet a test,~És közbe csirkefogó quantum satis,~
1548 8, 6 | édes volt pihennem oldalán,~Közben ezer csók hullt fejem bubjára,~
1549 8, 7 | düledékeny,~Szuvas gerenda s ágas középen~És füstös, ronda, nyirkos -
1550 8, 9 | Föltéve, hogy folytatni közérdek~S fogott rajtatok költõi
1551 8, 2 | Azután közömbös bejegyzések következnek.~
1552 8, 1 | szabad könnyelmûnek lenni, de közönségesnek nem.~Válogatós, szûkszavú
1553 Int | példányról tud a Magyar Országos Közös Katalógus, a MOKKA. Ezenkívül
1554 8, 5 | hosszunapon öltni gyászruhát -~A község bizton rólam fog koldulni,~
1555 8, 5 | Jób s a kancsal Ábrahám.~A közügyekre mindenik befolyna,~Vajmi
1556 8, 5 | község bizton rólam fog koldulni,~Miért nem fujom inkább
1557 8, 7 | jöjj, hajótörtek költõje,~A koldusnyomor a te muzsikád,~Elõlegezz
1558 8, 5 | Itt gunnyaszt, tépelõdik komor-tétlen,~Nyomasztó, átkos egyedüliségben...~
1559 8, 3 | mesében, övig ért szakálla.~Komoran áll fönn a Jagellók fészke,~
1560 8, 7 | harangok,~Szellõ ingatja, konditják igék~S szólnak tovább, ha
1561 8, 1 | murányi Vénuszok közé és konkurrenciát csinált nekik.~Akkor megtanultam
1562 8, 10| De sürübben az, aki nem konok.~Felkapta és ragadta magasba,~
1563 8, 9 | az a csepp sziv megszünik kopogni,~Mindenhez könnyen hozzá
1564 8, 9 | évek óta,~De hiába, el nem koptatható,~Az éj csendjébe beleolvadt,
1565 8, 9 | imádság, félig sirató,~Mit koptatnak már ezer évek óta,~De hiába,
1566 8, 8 | Az irást bujtam késõn és korán,~Ha õsz borult, ha nyilott
1567 5 | Ha összeomlik mindaz, ami korhadt,~Mi évezredek véres bálványa
1568 8, 3 | csókgyilkos anyárul - -~Ó ifjú kornak színes láza te!~Hogy horpad,
1569 8, 3 | mállik~És csillagok fején a korona.~Túl a gerincén messze rónaságig~
1570 8, 5 | felett.~Leányom, Mirja! fejem koronája,~Megint felkaptak, visznek
1571 8, 3 | asszony.~Testével védi feje koronáját,~Vérizgató szent kincsét:
1572 8, 3 | átnyújtott, mint illik és korrekt,~Egy szégyellõs kis nemzet-ajándékot,~
1573 8, 5 | Van egy hegy, komor, zord kõsivatag,~Neve Azázel: minden élet
1574 8, 7 | csupa kilököttek,~Kántor meg kosta, kápzsáló diák,~Facérok,
1575 8, 3 | Vizet, fût, földet nem kóstolt elõbb,~Gondolta: jobb, ha
1576 5 | a világból,~Ha egyszer a kõszén öntudatra jut,~S a buta
1577 8, 5 | Csapkod a himje, a tyuk kotkodál,~Csipognak együtt, mintha
1578 8, 3 | Oltár és ének - tapló és kova.~A lányok várják be a virágérést,~
1579 8, 3 | Szeretném látni én azt a kovácsot,~Ki olyan pántot rak, mint
1580 8, 6 | Szemünk folyton távolban kóválygott,~Én akkor csöpp tudatlanka
1581 8, 3 | Nyakigláb férfi, száraz mint a kréta.~Mestersége csiszlik vagy
1582 7 | megfúrták - hali-hé-hali-hó! -~Krim alatt fölrobbant s tovább
1583 8, 7 | bármiként firtatják -~Nero, se Krisztus, se Caligula:~Ó áldott,
1584 8, 3 | gondolat.~Olvastam Riga régi krónikáját,~Sok háború volt, ilyen
1585 8, 5 | irva áll: e kárhozatvilágba~Küldjék pusztulni a kecskebakot,~
1586 8, 9 | kisértõ zord hadak:~A pokol küldte, az éj befogadta,~Ránehezedett
1587 8, 10| hányszor, csak az Isten tudja,~Külön Istenünk, ki ránk vigyáz.~
1588 8, 3 | irháját féltette hõsöm,~Különben ide irhatnám, hogy Vége -~
1589 5 | Hogy mormol, veszekszik a kürtõ alatt!~Mintha rab démonok
1590 8, 5 | nyáron.~Méltatlan lettem a kürtöt megfujni,~És hosszunapon
1591 8, 9 | párája csak elnyujtózott~Egy kukkot se szólt, fübe harapott,~
1592 8, 5 | háromszor megforgattam.~„Kukorékolj, Csámpás! Nincs semmi bibe!”~
1593 8, 8 | árnyékában nõttem nagyra,~Mint kukorica tövében a hagyma.”~Mosoly
1594 8, 5 | Beszél a bibliai kor áldozati kultuszáról, amely elmult és a csökevény-babonáról,
1595 8, 3 | találnak.~S amint a pintes kupa ajkát éri,~Kuruc világból
1596 8, 5 | zsidótemplom udvara a hozzá tartozó kupaktanáccsal és publikummal. Reb Mayer
1597 8, 3 | hallott még a Tátra,~Mióta kúpját jéghavak lepik.~Mint mesekönyvbõl
1598 8, 5 | tudom, úgy se lesz:~Szóval, kurtán, a pók szálat eresztett,~
1599 8, 3 | a pintes kupa ajkát éri,~Kuruc világból horpadt cínedény,~
1600 Int | megelőzően, a keresztény kurzus negyedszázada alatt viszont
1601 8, 5 | A bibliában vannak mély kutak~S eleven vizü csobogó források.~
1602 8, 5 | bölcs keres, a tudomány kutat,~Keresni kéj, ha lelked
1603 8, 9 | Egész falunak felriadt kutyája,~Kehese, vénje, öreg s fiatala.~
1604 8, 9 | átalkodott féreg,~Egy rühös kuvasz nem egyezett belé.~Sarkon
1605 8, 9 | anyaföld nem ád.~Mert hat láb földhöz, hol csontja megpihen,~
1606 8, 3 | sivatagból hozta,~A vándorsaru lábához tapadt~És sehol semmi õt
1607 8, 3 | Mint amikor a vetés ég a lábán~Vijjogni hallott - hangok
1608 8, 2 | fog veretni mind a~négy lábára és gyémántból lesz a~patkószege.
1609 8, 9 | Ámde a gebe, jóval gyengébb lábon~Már rég megunta a nagy marsokat.~
1610 8, 5 | sebtibe~Bokán felül két lábszárán ragadtam~És feldobám a puszta
1611 8, 5 | kifogott,~Küldj Ároktõre értem ladikot.~Hogy volt, mint volt? Hát
1612 8, 6 | a Tisza vizén,~Mely oly lágy, oly puha, akár a remény.~
1613 8, 10| szakadt,~Kevésbbé zord, de lágyabb, tetszetõbb,~Mint kit imádtak
1614 8, 10| moccannom sem volt szabad.~Lágyékomból mártirokat ontva~Egy uj
1615 8, 6 | hogy szinte sért:~Szivesen laknak a Tisza vizén,~Mely oly
1616 8, 5 | lányt összeboronál,~És lakodalmon mókákat csinál.~- Sáh! -
1617 8, 3 | A rozsda dõzsöl a nagy lakomán -~Te élsz tovább kaftános
1618 5 | tüzek jövének,~Emésztõbb láng ragadta lelkemet~Hírért
1619 5 | Míg az utolsó is véres lángban áll!~- S amíg lelkemmel
1620 5 | világom egy álomvilág.~Kialvó lángok pernyéje szitálva,~Szürkén,
1621 8, 7 | rongyosak, terü a rögnek,~De lángolók - hiába! páriák.~Hunyászkodó
1622 8, 10| átlom,~Hiába nyomoritám lantomat,~Amit terveztem, ime szánom-bánom,~
1623 8, 3 | ének - tapló és kova.~A lányok várják be a virágérést,~
1624 8, 5 | lepény:~Itt-ott legényt, lányt összeboronál,~És lakodalmon
1625 8, 9 | bánatos melódiában.~S a láp megszólalt: egy, meg kettõ,
1626 8, 9 | Ment nádon, éren, sikon és lápon,~Nem válogatva ösvényt,
1627 8, 9 | Idegen az ut, tövises, lápos,~Büzös a vendég, hogy szinte
1628 8, 7 | homály, borgõz és szesz és lárma -~Éppen elég egy szombat
1629 5 | dohog, hogy kattog, hogy lármáz,~Hogy mormol, veszekszik
1630 8, 10| Neked mindenben igazat adok.~Lásd, van aki mindig bevág a
1631 8, 5 | gyepes udvarán:~A Mekmek, Laska, Birbics, Zórik, Golyva,~
1632 8, 1 | meg a grammatikát. Teste lassú tûzön égettessék el, hamvai
1633 8, 5 | járjon szája,~Nem sokat lát, de duplán hall, szegény.~
1634 8, 3 | szinte csak mese.~Amint látásod horizónja tágul,~Képzelmed
1635 8, 7 | messze vidék;~Mert vannak láthatatlan mély harangok,~Szellõ ingatja,
1636 8, 7 | szinte szégyen!~De palotának látja a szegény.~X-lábakon nagy
1637 8, 5 | csillagot szórja,~Õk nem látják csak rostán a lyukat...~
1638 8, 8 | a próféták feltámadását látnom.~Kicsit alamuszi, kicsit
1639 8, 6 | Mondják, hogy olykor látogatóba~Vendég is jön és pontba
1640 8, 9 | Hamar egy kis ital után látott,~Mert éhomra se angyalok,
1641 8, 2 | mivelhogy más~vallásunak látszatott. Az apósom egy~kölcsönkért
1642 8, 2 | gyakran találni~semmitmondó, látszólag csak a családot érdeklõ~
1643 8, 3 | III.~Szent Moszkva látta õt híre nõttében,~Varsó
1644 8, 5 | S bujkál alant félelmes lávafény:~Jó, hogy az ember oda nem
1645 8, 3 | Ó ifjú kornak színes láza te!~Hogy horpad, hül az
1646 7 | a szabad gondolat.~Nyílt lázadást ringat, mint bölcsõ, fedelén~
1647 7 | Hali-hé-hali-hó! -~A lázadó hajó!~Batumnál megfúrták -
1648 8, 6 | Reáborul a dalia mellére, -~Egy lázas, izzó, hosszu pillanat.~
1649 8, 3 | Beillik dühnek és beillik láznak:~Reb Mayer Litvák szippantott
1650 5 | kedve,~Ki ott lebzselt a leány oldalán?~Együtt dobáltuk
1651 8, 1 | fiatal koromban az öregek lebecsülése, öreg koromban a fiatalok
1652 8, 1 | legjobban. Fájna nekem, ha leböcsmérelnétek. Ámbátor mindegy. Ebben
1653 5 | a fiu méla kedve,~Ki ott lebzselt a leány oldalán?~Együtt
1654 8, 3 | Félisten, hérosz, amikor lefekszel,~Filkónak ébredsz s neved
1655 8, 7 | borongott,~Amig vigyorg a leffentyüs ajak:~Nyomor meghívta a
1656 8, 3 | nehéz párával telített a lég,~Elrejti, kinek elrejtõje
1657 8, 9 | menny kapujáig vezesse,~Az a legbiztosabb szállásadó,~Legalább a papok
1658 8, 6 | S a vadludak a partokon legeltek.~Egyszer csak szemünk elérte
1659 7 | értem~Az a hajó!~A hatszáz legénnyel üljek ott egy sorba,~Mint
1660 8, 5 | pogácsa és lepény:~Itt-ott legényt, lányt összeboronál,~És
1661 8, 5 | ölik, aki más vizen evez.~Legfõképp Csámpást a fene enné meg,~
1662 8, 1 | minden csemetéi között a leghitványabbhoz ragaszkodik a legjobban.
1663 8, 1 | leghitványabbhoz ragaszkodik a legjobban. Fájna nekem, ha leböcsmérelnétek.
1664 8, 8 | szent szine elébe:~Én a legkisebb, tudásra legkönnyebb,~Hordtam
1665 8, 8 | Én a legkisebb, tudásra legkönnyebb,~Hordtam utána a zsoltáros
1666 8, 4 | hajt minden lobogás,~És a legszínesebb szimfóniának~A vége mégis
1667 8, 2 | édesanyám imádságoskönyve. A legtöbb~feljegyzés benne édesapám
1668 8, 1 | de azt nem mondom el. A legtöbbet azonban tanítványaimtól
1669 8, 5 | levél keretében mondja el legujabb exodusának történetét. Összeütközésbe
1670 8, 5 | idd meg büneim levét,~Te legutolsó, hütelen cseléd!~Fartolt
1671 8, 10| Akár a göböly, a mérges legyek.~Nekem már a köpésük se
1672 8, 5 | Nem tudatik, hogy ki és mi légyen.~Nem is születtem, csak
1673 8, 3 | mint bizton várható.~A legyilkoltakért - õ vére, népe,~Fohász-,
1674 6 | Agyvelõmbe csapkod szárnya legyintése.~Menekülnék, de nincs a
1675 8, 5 | mind -~Fõ, hogy bünözni lehessen megint...~Haptákba, Csámpás!
1676 8, 3 | füleknek tiszta gaudium.~Lehetne hõsnek tán érdekesebb,~De
1677 8, 9 | De elvinni innen sincsen lehetõség.~Mert jégverés kél a halott
1678 8, 2 | Rácz Pali temetése és a „Lehullott~a rezgõ nyárfa levele”.)~ *~
1679 8, 7 | mély orgonahang csendül,~Lehurrogom a késõ unokát:~Hogy mersz
1680 8, 2 | vizén jött át Ároktõrõl lélekvesztõ kis~csolnakon. Sallárium
1681 8, 9 | este,~Meg ima, mi hasznos lélekvontató,~Mely fel a menny kapujáig
1682 8, 3 | zengenének,~Úgy szakad föl a lelkébõl az ének.~Összébb szorulnak
1683 8, 5 | tudomány kutat,~Keresni kéj, ha lelked el nem vásott...~(De te,
1684 8, 3 | nagyapám.~A lelket nyügzõ, lelkeket feloldó~Melódiákban zengesz
1685 5 | Emésztõbb láng ragadta lelkemet~Hírért lobogni - istenem,
1686 8, 3 | nagy fekete árnyak,~Nyûgös lelkemhez úgy hozzá találnak.~S amint
1687 5 | véres lángban áll!~- S amíg lelkemmel káprázatok játsznak~S jövendõ
1688 8, 3 | új rög új dalra bogozta~Lelkén a zengõ, húros szálakat:~
1689 8, 5 | Mely rákönyököl a világ lelkére.~Belé ütõdöm a nyitott ajtóba~
1690 8, 3 | tovább kaftános nagyapám.~A lelket nyügzõ, lelkeket feloldó~
1691 8, 6 | vetit elõre.~Örök kétségek, lelki hányatások,~Eltörülhetetlen
1692 8, 3 | egy isten teremtette,~De lelkük más, oly fanyar, szûkszavu,~
1693 8, 3 | jogos részem~Az öröködben lemenõ fokon.~Hogy zengö húrod
1694 8, 5 | Nyiszálták négykézláb a levegõt -~Lendület ád a szónak sulyt s erõt.~
1695 7 | árbóca hegyén~Lobogója a lengõ piros északi fény -~- Hali-hé-hali-hó! -~
1696 8, 1 | már szabad könnyelmûnek lenni, de közönségesnek nem.~Válogatós,
1697 8, 3 | Könnyezve bár, de tövig lenyesik:~E törvény ellen - isten
1698 8, 5 | Ezért kijár pogácsa és lepény:~Itt-ott legényt, lányt
1699 8, 2 | fülemilék sürü rajokban lepték el a mezõt~a galagonyabokor
1700 8, 8 | volt, szandálom sima,~A léptem könnyü, vakmerõ az álmom,~
1701 8, 10| dolga minden e világon,~Hol lépten-nyomon fenyeget a zátony...~E pillanatban
1702 8, 3 | ott,~Hol az asztalról mi lerakodunk:~Ha van kis pénzed, csat,
1703 8, 3 | és véres könny-adó!~Aztán lerázta e rút föld porát~És ment
1704 3 | édes-kettesbe~A pacsirtát lesbe, te meg én?~Mért nem találkoztunk
1705 8, 6 | vártunk, vártunk, mintha csak lesben,~Én és viruló arccal az
1706 8, 3 | És álmélkodva hallgatják, lesik -~Ily hangokat nem hallott
1707 5 | gallytól, pattogó szilánktól~Lestem el egykor a dal ütemét.~
1708 8, 9 | bucsuztató,~Olykor fáklyafény, ha leszáll az este,~Meg ima, mi hasznos
1709 8, 9 | megfogom, többé el se bocsátom,~Leszedem rólad, ha törik, szakad.~
1710 8, 5 | vigyázz! utolsó fejezet!~Ma te leszel megváltó kakasom.~A büneim
1711 8, 9 | Démonok voltak s mindörökké lesznek.~Kisütött a hold s most
1712 8, 3 | hazudozok,~Mikor a véres bestiát leszólom.~Vörösbe én nem festek pogromot,~
1713 8, 3 | körömpróbáig,~Mit érnék vele, ha letagadom?~Ivott száztornyu Moszkvától
1714 8, 3 | csapszék fenyõ-asztalánál~Letelepszik a kaftános legény -~Beljebb
1715 8, 5 | semmi bibe!”~Biztattam és letettem egy darabban:~A gyepre raktam,
1716 4 | Tanúja magam, hogy élt, létezett.~Orvúl a lelkét lopta belém~
1717 8, 5 | tavaly nyáron.~Méltatlan lettem a kürtöt megfujni,~És hosszunapon
1718 8, 3 | jelenést az üdvözítõ távol.~Leült a földre, köntösét megtépte -~
1719 8, 5 | Nyiszálták négykézláb a levegõt -~Lendület ád a szónak sulyt
1720 8, 2 | Lehullott~a rezgõ nyárfa levele”.)~ *~
1721 3 | késõn...~Ó, mért oly késõn, levelek hullása,~Daru távozása idején:~
1722 8, 5 | Reb Mayer Litvák levelet irt Csátrul:~- Leányom,
1723 8, 5 | Helyettem idd meg büneim levét,~Te legutolsó, hütelen cseléd!~
1724 8, 9 | szegényt:~Mikor a holtat levették róla,~Már nem is volt több
1725 Int | utóbbi másfél évtizedben liberalizálták a tantervet, így ma már (
1726 8, 2 | találták apósomat: Reb Mayer Litvákot. Az~isten adjon neki örök
1727 8, 9 | mondókáját szanaszét veri,~A Litvákra is hamar rátalál~S haragtól
1728 8, 3 | Híni se hitta soha senkise.~Litvánia az ott van a határon -~Hol
1729 8, 3 | mondd: Ó szép csak a mese!~Litvániából jött, de nem lóháton,~Híni
1730 8, 9 | fehér sáv pitymallott,~Mikor ló és lovas végre hazaért,~
1731 8, 5 | télnek, nyárnak,~Fejük felett lóbázva, mint dukál,~Rebesgetik: „
1732 2 | kerekén,~Szemében máglyafény lobog,~Lehet, ide is bekopog...~-
1733 8, 4 | Fagypont felé hajt minden lobogás,~És a legszínesebb szimfóniának~
1734 7 | feneketlen,~És árbóca hegyén~Lobogója a lengõ piros északi fény -~-
1735 8, 5 | Birbics, Zórik, Golyva,~Lõcslábu Jób s a kancsal Ábrahám.~
1736 8, 3 | Litvániából jött, de nem lóháton,~Híni se hitta soha senkise.~
1737 8, 5 | Azázel: minden élet sirja,~Se lomb, se fü, se hang ott nem
1738 8, 5 | nyitott ajtóba~És minden lompos engemet ugat;~Minden napom
1739 8, 2 | csavargó egy fél kenyeret~lopott. Rajtakapták, agyonverték
1740 4 | létezett.~Orvúl a lelkét lopta belém~S e lélek szenved
1741 8, 10| is, hogy amim van, mind loptam -~Haj, haj! Segiteni nem
1742 8, 3 | patkó s izzik a zablavas -~Lovacskát játszunk még ma éjszakára,~
1743 8, 9 | pitymallott,~Mikor ló és lovas végre hazaért,~A Litvák
1744 8, 6 | pillanat.~Szinte fennhangon lüktet szivverése,~S az öreg kérdi: „
1745 8, 5 | nem látják csak rostán a lyukat...~Rabszolga nép közt szárnyakkal
1746 5 | melegét hadd fújja reám,~Mint macska teszi, a madarat ûzve,~Akit
1747 8, 6 | ezeregyéjszakai szóra.~Mesék madara a hires kék madár,~Amely
1748 8, 2 | édesanyám bejegyzése:~Az ég madarai, az isten énekesei, a~rigók,
1749 8, 2 | távol tartották a~kártékony madarakat, mert õ jámbor volt~és igaz.
1750 5 | reám,~Mint macska teszi, a madarat ûzve,~Akit felvert gyanútlan
1751 4 | Madonna~Hord mindenikünk szívében
1752 8, 9 | kezdett.~Ekkor a Litvák maga-biztatóra~(Az ember sohse tudja, mire
1753 8, 3 | Nevetõ bölcs, de rossz maga-sáfárja,~Homloka gránit és a szeme
1754 8, 3 | Eridj és pusztulj! Hordd el magadat,~Míg jó dolgod van és az
1755 5 | síromon,~Itt ülök némán, magamba rogyva,~Míg száll az óra,
1756 8, 4 | forrásához tér meg.~Hoztam magammal egy egész világot,~Álomerdõket,
1757 6 | egy végbe,~Mikor hagysz magamra - mikor válunk végre?~„Mit
1758 Int | 1926-ban, a költő fiainak magánkiadásában jelent meg, mindössze 500
1759 8, 8 | serdülõ kamasz,~Fönn Szadagóra magas udvarán,~Mely a mennyektöl
1760 8, 3 | elmállott,~Áhitat olyan magasan nem szállott.~A kinor, síp,
1761 8, 10| konok.~Felkapta és ragadta magasba,~Akit talált, az vágódott
1762 8, 3 | egy az oka -~Ó szégyelje magát az unoka!~S panasz esik
1763 8, 3 | Hogy horpad, hül az érverés magátul,~Õs gerjedelmed szinte csak
1764 8, 3 | És viszi õket, ragadja magával~A színes, édes szilaj forgatag,~
1765 2 | a föld kerekén,~Szemében máglyafény lobog,~Lehet, ide is bekopog...~-
1766 8, 3 | bunda,~S csodavirágot hajt a magyarázat.~Sok ezer éve folyik már
1767 8, 3 | S azt soha senki meg nem magyarázza.~Lobogni, szállni mámorokban
1768 8, 1 | iskolai önképzõkört csuktak be Magyarországon, mert a fiúk beleszerettek
1769 Int | tanulta?) Így esett, hogy a magyarság számos nemzedéke nőtt fel
1770 Int | kivételnek) általában a magyartanár teljesen személyes, független,
1771 8, 5 | helyébe lépett s az óhitüeknél máig fennmaradt. Ugyanis a nagy
1772 8, 5 | tarkója hegyén.~Kalácsot majszol, csakhogy járjon szája,~
1773 8, 2 | tragikus~bejegyzés:~1851 május 17.-én Gyöngyös városától~
1774 8, 3 | És egyszer csak megálltak makacson~És bambán néztek be az ablakon...~ ~
1775 4 | bár nincsen szárnya,~De makulátlan, foltja sincs, se árnya.~
1776 8, 3 | A sík mezõrõl púpja égbe mállik~És csillagok fején a korona.~
1777 3 | Mért nem találkoztunk a mámor, a vágyak,~Az ifju álmok
1778 8, 3 | magyarázza.~Lobogni, szállni mámorokban égve -~Minden bölcseség
1779 8, 3 | szomjason:~Ily dõzsölõk haj, manapság már ritkák -~Tisztelet néked,
1780 8, 9 | Hogy a vásárról le nem marada.~De hát mihaszna a késõi
1781 8, 3 | kivánta.~Rébuszt nem fejtett, maradjon talány,~Az hoz derût a vénülõ
1782 Int | Be így sem tudta fejezni, maradtak tervezett, de meg nem írt,
1783 8, 3 | tapadt~És sehol semmi õt nem marasztotta,~A föld alatta mindig csak
1784 Int | vérvádra reagál.~~2004. március 6.~Válas György~~ ~
1785 5 | kalászok,~Az én aratásom egy marék virág,~Az én gyönyöröm az
1786 8, 1 | megjegyezte, én találtam ki a margó-literaturát: sok papiros kevés szöveg. (
1787 4 | asszony volt az édes anyám,~Máriának hivták e földi tanyán.~Én
1788 8, 2 | fejében kikötött~magának. 15 máriás ezüst huszast és~szabad
1789 8, 2 | feljegyzés benne édesapám markáns paraszti~kézvonásait mutatja.
1790 5 | látom keveredni -~Egy új Marseillaise gyujtó hanginál,~Az ócska
1791 8, 9 | lábon~Már rég megunta a nagy marsokat.~Az élõnél a holtak nehezebbek~
1792 8, 10| halál örök folyama szakad.~A mártir-máglya nem riasztott vissza,~Se
1793 8, 10| volt szabad.~Lágyékomból mártirokat ontva~Egy uj hatalmas istenség
1794 8, 6 | vasból volna kemény izma~És márványból a bagariacsizma.~S a csolnak
1795 8, 7 | magad, nem kapcsolódva másba,~És önmagától nõtt neved
1796 Int | rendszerváltás. Az utóbbi másfél évtizedben liberalizálták
1797 8, 6 | délibábok nõnek~És egyik szin a másikat veri.~A telegráfot hitták
1798 5 | Nekem elhamvadt - talán másnak ég.~S hova lett, aki játszva
1799 8, 3 | Vagy megfordítva, tán reája mások,~Õ itt a vad és õtet kergetik.~
1800 8, 8 | Amit nem biznak soha senki másra.”~ ~
1801 8, 2 | jóságu irgalmas isten a~másvilágon aranypatkót fog veretni
1802 8, 9 | bár, mert eddig is csak mászott;~Aztán felrakta továbbitás
1803 8, 3 | tudósok éj-nap bibliáznak.~Meddõ vitában felporlik a bunda,~
1804 2 | Eredj aludni, gyermekem!~Meg-megújul a régi vád:~Azt mondják,
1805 8, 4 | Az én istenem mindennel megáldott,~Amit csak jókedvében adhatott.~
1806 8, 6 | fennen,~Mint mellyel az égiek megáldtak engem.~Hallottátok hirét
1807 8, 6 | fejemre teszi két kezét megáldva,~Mint hajdan az õsöknél
1808 8, 3 | kénkõ égett:~És egyszer csak megálltak makacson~És bambán néztek
1809 1 | Valahol messze,~Valaha régen,~Megástak egy sírt~Temető-szélen.~
1810 8, 9 | öreg s fiatala.~Soknak megbánta a fürtös bundája;~Hogy a
1811 8, 5 | S nincs Áron, aki old és megbocsát;~Azonkivül megdrágultak
1812 8, 10| hol szalad,~Apolló apám megbocsátja nékem,~Hogyha itt-ott talán
1813 5 | elõvánszorognak~A rászedett, a megcsalt milliók...~Látom mozdulni, -
1814 8, 3 | nyomná szörnyû vétség -~Megcsaltok minket, nincsen abba kétség!...”~
1815 8, 1 | idei termés. Ha valakit megcsap belõle a friss sarjú-illat,
1816 8, 1 | nyélbe üssünk. A fiatalok ezt megcselekszik most ugyanannyi hónap alatt.
1817 8, 3 | veszek tetõled zokon,~Hogy megcsonkítád az én jogos részem~Az öröködben
1818 8, 5 | és megbocsát;~Azonkivül megdrágultak a kecskék,~De olcsóbb lett
1819 8, 3 | ajkakon~És szívet, elmét megejtett vele.~Aki hallgatta bõjt,
1820 8, 5 | fennmaradt. Ugyanis a nagy böjtöt megelõzõ alkonyaton kiki egy kakast
1821 Int | azonban említés sem esett. Ezt megelőzően, a keresztény kurzus negyedszázada
1822 2 | egykor, úgy lehet,~Ha sírva megemlegeted~Végzetes örökségedet,~Én
1823 8, 5 | S a szándékot a jó isten megértse:~A többi, mondom, bliktri,
1824 8, 3 | Mit sugdolóznak, dugdosnak megette?~Mért életük oly mély titokzatu?~
1825 8, 3 | száll~S ecsetem volna, ezt megfesteném:~Rikító fények, nagy fekete
1826 8, 6 | volt szokásba.~S az áldás megfogant és hatott tovább,~Kegyetlen,
1827 8, 9 | adsza patkóvasadat!~Ha megfogom, többé el se bocsátom,~Leszedem
1828 8, 3 | nagyapám cserkészik itt.~Vagy megfordítva, tán reája mások,~Õ itt
1829 8, 5 | ráolvassa bûneit és háromszor megforgatja feje fölött, mondván: te
1830 8, 5 | S fejem fölött háromszor megforgattam.~„Kukorékolj, Csámpás! Nincs
1831 8, 5 | Méltatlan lettem a kürtöt megfujni,~És hosszunapon öltni gyászruhát -~
1832 8, 10| is kitessékeltek,~Hajónk megfurta a szent szeretet,~Sietõs
1833 7 | A lázadó hajó!~Batumnál megfúrták - hali-hé-hali-hó! -~Krim
1834 2 | Miként a pestis - útja vész,~Meghal nyomán az irgalom~S elveszti
1835 8, 5 | urak!~Bucsuzni jöttem, ha meghallgatnátok.~- A bibliában vannak mély
1836 1 | éjszakán,~Ha éltem sorát~Meghányom-vetem:~Hej, azt a sírt be~Meg
1837 8, 3 | hõsnek tán érdekesebb,~De meghatóbb nem, bízvást mondhatom.~
1838 8, 2 | különös:~~~Tiszacsege, 1839.~Meghitták az apósomat, hogy a~gyülekezetben
1839 8, 7 | leffentyüs ajak:~Nyomor meghívta a nyomort ebédre,~Van-e
1840 8, 5 | én csak azért várom,~Mert megigértem võmnek tavaly nyáron.~Méltatlan
1841 5 | öntudatra jut,~S a buta rög megindul magától~S a sistergõ katlan
1842 8, 5 | Ügyelj, én népem! igy vagyon megirva:~Van egy hegy, komor, zord
1843 8, 1 | és amint valaki elmésen megjegyezte, én találtam ki a margó-literaturát:
1844 7 | hazátlan hajó! -~És ahol megjelen és ahol partot ér,~Erõre
1845 8, 1 | esztendõben, mikor a Simon Judit megjelent, tudtommal harmincöt iskolai
1846 8, 3 | családfája,~Tudj’ isten, vajjon megkerül-e még?~Nevetõ bölcs, de rossz
1847 1 | be~Meg is könnyezem -~Be megkönnyezem.~ ~
1848 8, 10| tetszetõbb,~Mint kit imádtak a megkövezõk.~S hogy Hispániából is kitessékeltek,~
1849 8, 10| hallgatag,~Róma pernyéje álmomat meglopta~És nekem moccannom sem volt
1850 8, 1 | visszatérés a költészethez, megmenteni, ami még megmenthetõ. Ime,
1851 8, 1 | költészethez, megmenteni, ami még megmenthetõ. Ime, ez ennek a kis könyvnek
1852 1 | titkos~Erő él bennem,~Az megmondaná:~Merre kell mennem -~Merre
1853 8, 1 | rögnek édes földszaga és megmondja nekem, annak örülni fogok.
1854 8, 3 | nép s határkerülõk hadja,~Megmotozzák a gyûrött alakot.~Úgy érzi,
1855 8, 3 | elsül, egy varjú esik,~És megmozdul a fekete nagy árok -~Nini!
1856 8, 8 | szép gyermekkorában,~Mikor megnyilt a kincses háznak zára,~Amit
1857 8, 9 | láb földhöz, hol csontja megpihen,~Embernek, vadnak egyformán
1858 8, 3 | ejti épen,~Hogy isten házát megremegteti:~Mióta Dávid oltára elmállott,~
1859 8, 3 | nagyapám...~...Fönn a bozótban megriad egy csorda,~Tekergõ szarvú,
1860 8, 1 | kelletett és válogatás nélkül, megrostálás nélkül feltálalom ím nektek,
1861 8, 5 | Minden napom elõre már megróva,~Szemes a gáncs, de torzképet
1862 8, 3 | én is hát ily igricet,~Ha megsegít a mennyei Camoena:~De enyém
1863 2 | Téboly dühöng fent és alant,~Megszáll boldog-boldogtalant,~S az
1864 8, 9 | Büzös a vendég, hogy szinte megszánta,~S mind idegesebb alatta
1865 8, 1 | hirtelen, mielõtt a tinta megszáradna és elpárologna a széna illata.
1866 8, 5 | áldozópohárból~S a szombatot kajánul megszegem.~Böjtöt sikkasztok s a falamiámról~
1867 8, 5 | országra tengert tereget~És megszökött a puszták délibábja~És mezitláb
1868 8, 10| A sárga foltot annyira megszoktam,~Nem igen izgat, már fel
1869 8, 9 | bánatos melódiában.~S a láp megszólalt: egy, meg kettõ, három...~
1870 8, 9 | sokat:~Ha az a csepp sziv megszünik kopogni,~Mindenhez könnyen
1871 5 | lázban törtettem elõre,~Hajam megszürkült, lelkem elborult.~Az én
1872 8, 1 | epizód közé esik: a költészet megtagadása a mindennapi kenyérért.
1873 8, 1 | tanítványaimtól tanultam, akik megtagadtak, talán joggal, de elég kíméletlenül.
1874 8, 3 | észre.~Mire elért és Vilnát megtalálta,~Mint a mesében, övig ért
1875 8, 1 | konkurrenciát csinált nekik.~Akkor megtanultam azt a nagy életigazságot:
1876 8, 9 | enyészetnek beszámol,~Azt se tudja megtenni magától.~Kell hozzá más,
1877 8, 3 | Leült a földre, köntösét megtépte -~Szikes pusztán egy árva
1878 5 | Hol tréfa és dal önként megterem?~Recsegõ gallytól, pattogó
1879 8, 10| cipeltem,~Amit szenvedtem, megtorlatlan áll.~A türni-tudás volt
1880 8, 9 | jóval gyengébb lábon~Már rég megunta a nagy marsokat.~Az élõnél
1881 8, 5 | utolsó fejezet!~Ma te leszel megváltó kakasom.~A büneim én testálom
1882 8, 9 | Kell hozzá más, ki ágyát megvesse!~Sok hókusz-pókusz, dal,
1883 8, 9 | érte õt utól,~Hitte, élni megy s halálba ballagott.~A senki
1884 8, 5 | mondván: te én helyettem mégy el az árnyak világába, én
1885 8, 5 | E szük világban a lélek megzápul,~Ideje im, hogy sátram felszedem.~
1886 8, 3 | Akinek tiltva és be nem mehet!~Körülállják vad, morcos
1887 8, 6 | gyermekemlék, ámulat, csoda,~Ó mehetnék bár még egyszer oda.~Mohos
1888 8, 5 | templom gyepes udvarán:~A Mekmek, Laska, Birbics, Zórik,
1889 5 | gyermekleány?~És hova tûnt a fiu méla kedve,~Ki ott lebzselt a
1890 8, 5 | az áldott, az éltetõ nap melegén. A szokatlan motivum és
1891 5 | szenet a tûzre!~Gyilkos melegét hadd fújja reám,~Mint macska
1892 8, 6 | anyám.~Kicsi testem keblén melengettem,~Oly édes volt pihennem
1893 8, 6 | fakad,~Reáborul a dalia mellére, -~Egy lázas, izzó, hosszu
1894 8, 6 | dobog olyan fennen,~Mint mellyel az égiek megáldtak engem.~
1895 8, 9 | lágyan~Egy édes, bánatos melódiában.~S a láp megszólalt: egy,
1896 8, 3 | napsütésbe’,~Kisérték édes, új melódiák,~Amiket költött, alig vette
1897 8, 3 | nyügzõ, lelkeket feloldó~Melódiákban zengesz te tovább,~Templom-homályban,
1898 8, 5 | megigértem võmnek tavaly nyáron.~Méltatlan lettem a kürtöt megfujni,~
1899 8, 3 | akad elég;~Morajlik lenn a mélyben valami,~Amit csak földrengéskor
1900 8, 6 | Ültessetek az agyagpart tövébe,~Melybõl gyurni lehet sok szép alakot~
1901 8, 2 | születésrõl, halálesetekrõl, melyek~mögött a sorok közt egész
1902 8, 7 | elzüllött alak;~Homlokkal, melyen száz stigma borongott,~Amig
1903 8, 9 | A vad ott keresi erdõk mélyiben,~Ember magától rá nem bukkan
1904 8, 6 | Gyermekálmaim viruló tanyája!~Melynek fölötte mosolyog az ég,~
1905 5 | régi!~Nem erdõn termett, a mélység dobta ki:~Világforrongás
1906 8, 5 | éhinség, mely országokra mén.~A pokol erre szellõzi tornácit~
1907 6 | csapkod szárnya legyintése.~Menekülnék, de nincs a vadonnak rése.~
1908 8, 1 | most eredj, kis könyvem. Menj. Ha véletlenül a Nobel-díjjal
1909 8, 7 | szerénység nem e kor virága,~Menjünk tanulni Japánba, Kínába!...~~~
1910 6 | hagynálak?~A fekete erdõ csak menne utánad:~Árnya rád borulna,
1911 8, 10| Korok jönnek és korok ismét mennek,~Ez igy marad és változást
1912 8, 9 | lélekvontató,~Mely fel a menny kapujáig vezesse,~Az a legbiztosabb
1913 8, 3 | ily igricet,~Ha megsegít a mennyei Camoena:~De enyém élt s
1914 8, 8 | Szadagóra magas udvarán,~Mely a mennyektöl már csak egy arasz;~Az irást
1915 8, 7 | embercafat,~Arcukra irva, ki mennyit nyomorgott,~Sok keshedt,
1916 8, 5 | hiszed, hát elolvashatod.)~Ment-mendegélt az ügyefogyott kecske,~Mint
1917 8, 5 | most is ott hever...~Azután mentem, merre int a távol,~Amerre
1918 8, 3 | az asszonyok,~Rigában a menyecske kikapós,~Egyik se zsörtöl
1919 8, 9 | És bátran körülcsaholni meré,~Ez Démon, gondolá, s remegni
1920 8, 9 | Elhozom, ellopom, ha mondom, merem.~ *~
1921 8, 3 | zengö húrod rám hagytad merészen,~De elittad elõlem a borom:~
1922 8, 9 | csürhe babonája~S jaj a merésznek, ki ellene vét.~Az ördög
1923 8, 1 | Az akadémikus baglyok rám meresztették a szemeiket és azt mondták:
1924 8, 2 | paraszti~kézvonásait mutatja. Merev, kemény vonások.~Verekedõ,
1925 8, 10| szentek,~Akár a göböly, a mérges legyek.~Nekem már a köpésük
1926 8, 2 | a rozsdalepett~miliõbõl meritettem költeményem tárgyát, szineit,~
1927 8, 3 | Vilnát megtalálta,~Mint a mesében, övig ért szakálla.~Komoran
1928 8, 6 | csak ezeregyéjszakai szóra.~Mesék madara a hires kék madár,~
1929 8, 6 | Mert olyat nem látni csak mesekönyvbe,~Perzsa legendák homlokzatán,~
1930 8, 3 | kúpját jéghavak lepik.~Mint mesekönyvbõl kiollózott ábra,~Egy jelenés
1931 8, 3 | a testtel, jó barátom,~A mesét mondd: Ó szép csak a mese!~
1932 8, 5 | indulattal tele a begyem:~A messiást is én csak azért várom,~
1933 8, 3 | Bólint az ákác: ‘csés utat, ó mester:~Ez a szerelmek, a világ
1934 8, 7 | sereglének,~Hódolni a dal kóbor mesterének.~És szállingóznak mint bus
1935 8, 3 | férfi, száraz mint a kréta.~Mestersége csiszlik vagy szabó.~Elébe
1936 8, 5 | megszökött a puszták délibábja~És mezitláb jár a vizek felett.~Leányom,
1937 8, 3 | rég.~Az õsi nagyság jár mezítláb télen -~Elég. Ezt láttam.
1938 5 | lelkem elborult.~Az én mezõmön nem értek kalászok,~Az én
1939 8, 3 | Tátra! egy világcsoda!~A sík mezõrõl púpja égbe mállik~És csillagok
1940 8, 2 | sürü rajokban lepték el a mezõt~a galagonyabokor körül és
1941 8, 5 | apró-cseprõ nézeteltérések miatta vonul el és senki sem szedi
1942 8, 5 | Amerre tágul a kék boltozat,~Micraimból, a rut rabszolgaságból,~
1943 8, 1 | adom ki olyan hirtelen, mielõtt a tinta megszáradna és elpárologna
1944 8, 9 | vásárról le nem marada.~De hát mihaszna a késõi bánat,~Ha szerte
1945 2 | Országról jár országra szét,~Miként a pestis - útja vész,~Meghal
1946 8, 2 | gyászénekeket~énekelte, miket õ szerzett. (Eszembe jut~
1947 8, 5 | szokatlan motivum és a különös miliõ indokolja ezen elöljáró
1948 8, 2 | feljegyzésekbõl, ebbõl a rozsdalepett~miliõbõl meritettem költeményem tárgyát,
1949 5 | A rászedett, a megcsalt milliók...~Látom mozdulni, - látom
1950 8, 10| világ,~S mégis igaz, bár milljók vádja vádol~S gunyolja a
1951 5 | felvert gyanútlan éjszakán.~Ó milyen tûz ez! Mi más, mint a régi!~
1952 5 | egyszer kifut.~Ha összeomlik mindaz, ami korhadt,~Mi évezredek
1953 8, 9 | sziv megszünik kopogni,~Mindenhez könnyen hozzá is tud szokni.~
1954 8, 5 | kancsal Ábrahám.~A közügyekre mindenik befolyna,~Vajmi kevés kell
1955 4 | Madonna~Hord mindenikünk szívében egy képet,~Egy
1956 2 | kín - elhinnem: vád,~Ő mindenképpen súly nekem!~- Eredj aludni,
1957 8, 2 | gyülekezetben...~Hire ment és mindenki csodálkozással~beszélt róla.
1958 8, 1 | költészet megtagadása a mindennapi kenyérért. És most a finálé:
1959 8, 4 | akácillatot,~Az én istenem mindennel megáldott,~Amit csak jókedvében
1960 8, 1 | ember már csak pipál. Pipál mindenre, ami a keze ügyébe esik,
1961 4 | égben,~Egy bolyongó átok a mindenségben:~Áldom a szívet, mely világra
1962 8, 9 | kezdett:~Démonok voltak s mindörökké lesznek.~Kisütött a hold
1963 Int | magánkiadásában jelent meg, mindössze 500 példányban. Az 1911-
1964 8, 2 | böngésztem ki~néhányat. Mingyárt az elsõ igen különös:~~~
1965 8, 7 | benne tart!~Mig nem süritjük mink is az avart.~A hal! a hal!
1966 8, 3 | szörnyû vétség -~Megcsaltok minket, nincsen abba kétség!...”~
1967 8, 7 | késik már az a diós csuka?~Minõt nem élvez se bosnyák, se
1968 8, 6 | szivverése,~S az öreg kérdi: „Mirjám, a te fiad?”~S fejemre teszi
1969 8, 3 | Asszonynak nem való a sok misézés:~Oltár és ének - tapló és
1970 8, 2 | a tetemet és~eltemették Miskolcon a gyülekezetben...~Hire
1971 8, 2 | akadt~senki, aki eltemesse, mivelhogy más~vallásunak látszatott.
1972 8, 10| álmomat meglopta~És nekem moccannom sem volt szabad.~Lágyékomból
1973 8, 3 | röstellek én,~Ki a páncélt se mód fölött imádom.~A dalt tetõled
1974 8, 3 | van enyhébb színt fölrakni módom:~Valeur a fõ s a dal peregjen
1975 8, 6 | mehetnék bár még egyszer oda.~Mohos fatörzsre telepedtünk ketten,~
1976 8, 5 | összeboronál,~És lakodalmon mókákat csinál.~- Sáh! - mondok -
1977 Int | Országos Közös Katalógus, a MOKKA. Ezenkívül néhány példánya,
1978 Int | persze, még rejtőzhet a nem MOKKA-tag könyvtárakban. Az itt olvasható
1979 8, 10| errõl a hallgatás többet mond - sokat.~És Bolond Istók
1980 8, 9 | róla,~Már nem is volt több mondani valója.~Szegény párája csak
1981 8, 3 | De meghatóbb nem, bízvást mondhatom.~Pogrom elõl oldott õ kereket~
1982 8, 9 | sehol, sehol meg nem áll~És mondókáját szanaszét veri,~A Litvákra
1983 8, 1 | feleségét és csak annyit mondott: mindegy! Ebben a korban
1984 8, 5 | megforgatja feje fölött, mondván: te én helyettem mégy el
1985 8, 3 | patáliát,~Hogy az idõk ím, monstrumokat szülnek~S nem példák többé
1986 8, 3 | süket és vak is akad elég;~Morajlik lenn a mélyben valami,~Amit
1987 8, 3 | mehet!~Körülállják vad, morcos alakok,~Vasvillás nép s
1988 8, 3 | oly fanyar, szûkszavu,~Oly mord, mikéntha nyomná szörnyû
1989 5 | kattog, hogy lármáz,~Hogy mormol, veszekszik a kürtõ alatt!~
1990 8, 3 | Kiev hódolt neki;~S amely mosakszik tenger kék vizében:~Riga,
1991 8, 8 | kukorica tövében a hagyma.”~Mosoly pirkallott piros ajkira~
1992 8, 5 | istenes fejtegetés, félig mosolygó szatíra, de mégis inkább
1993 8, 6 | De anyuka folyton édesen mosolygott,~És õ nyilván tudta is miért.~
1994 8, 6 | tanyája!~Melynek fölötte mosolyog az ég,~És festi vizeit szürkére,
1995 8, 5 | Haptákba, Csámpás! Hadd mosom fejed,~Eleget csusztál,
1996 8, 10| idõk mindig mind tisztábbra mostak.~Már voltam, mikor Bál volt
1997 8, 3 | valamit.~Üzent a cár... hogy mostan vagy soha...~Értsd meg:
1998 8, 3 | III.~Szent Moszkva látta õt híre nõttében,~
1999 8, 3 | letagadom?~Ivott száztornyu Moszkvától Vilnáig~Egy tourban végig
2000 8, 5 | nap melegén. A szokatlan motivum és a különös miliõ indokolja
2001 8, 2 | költeményem tárgyát, szineit,~motivumait.~~KISS JÓZSEF.~ ~
|