Nagy fekete erdõ...

Nagy fekete erdõ sûrûségét járom,
Nagy fekete madár a kísérõ párom,
Agyvelõmbe csapkod szárnya legyintése.
Menekülnék, de nincs a vadonnak rése.

Te fekete madár, sötét Gond, azt kérdem:
Meddig szürcsölgeted még cseppenként vérem!
Bölcsõtõl a sírig, társam mind egy végbe,
Mikor hagysz magamra - mikor válunk végre?

„Mit érnél te avval, ha el is hagynálak?
A fekete erdõ csak menne utánad:
Árnya rád borulna, felhõje csak nyomna.
Örök szomorúság úgy is körülfogna...”