|
Ócska családi bibliák elsõ oldalán, régi
imádságoskönyvek fedõlapján gyakran találni
semmitmondó, látszólag csak a családot érdeklõ
feljegyzéseket: születésrõl, halálesetekrõl, melyek
mögött a sorok közt egész tragédiák vannak
elbujtatva. Nekem is van ilyen relikviám: az
édesanyám imádságoskönyve. A legtöbb
feljegyzés benne édesapám markáns paraszti
kézvonásait mutatja. Merev, kemény vonások.
Verekedõ, kemény ember volt az öregem, az isten
nyugtassa. E feljegyzésekbõl böngésztem ki
néhányat. Mingyárt az elsõ igen különös:
Tiszacsege, 1839.
Meghitták az apósomat, hogy a
gyülekezetben énekeljen. A kiáradt Tisza
vizén jött át Ároktõrõl lélekvesztõ kis
csolnakon. Sallárium fejében kikötött
magának. 15 máriás ezüst huszast és
szabad ivást. Meg is kapta. Déltõl
vecsernyéig asztal alá itta az egész
eklézsiát. Nem szeretem a boros
embereket.
*
Azután:
1843 nov. 30.-án
hétfõrõl keddre
virradóra jött a világra elsõszülött fiam, a
Józsi. (Az én volnék.) Az
isten tartsa meg.
A keresztelõjén pompás hevesi
görögdinnyét ettünk. (Tessék, a
görögdinnyémet is más ette meg!)
*
Pár sorral alább következik egy tragikus
bejegyzés:
1851 május
17.-én Gyöngyös városától
puskalövésnyire, az országuti árok
partján egy galagonyabokor tövében halva
találták apósomat: Reb Mayer Litvákot. Az
isten adjon neki örök békét vándorlásai
után. Bizonyosan megint sokat ivott.
*
És utána reszketeg, szinte könnyezõ, finom nõi
vonásokkal az édesanyám bejegyzése:
Az ég madarai, az isten énekesei, a
rigók, csizek, tengelicék, pacsirták,
fülemilék sürü rajokban lepték el a mezõt
a galagonyabokor körül és távol tartották a
kártékony madarakat, mert õ jámbor volt
és igaz. Négy pap elparentálta és a
gyülekezet azokat a gyászénekeket
énekelte, miket õ szerzett. (Eszembe jut
az öreg Rácz Pali temetése és a „Lehullott
a rezgõ nyárfa levele”.)
*
Azután közömbös bejegyzések
következnek.
Végül ismét az apám kemény kezeirásával a
következõ:
Beszélik:
Sajószentpéteren egy
félkegyelmü csavargó egy fél kenyeret
lopott. Rajtakapták, agyonverték és
kilökték az akasztófadombra. Nem
akadt
senki, aki eltemesse, mivelhogy más
vallásunak látszatott. Az apósom egy
kölcsönkért nyomorult sindevész gebén
éjnek évadján elvitte a tetemet és
eltemették Miskolcon a gyülekezetben...
Hire ment és mindenki csodálkozással
beszélt róla. A gebe az uton elvesztette
mind a három patkóját, ami volt és
nemsokára kiadta a páráját...
*
Ezután már csak egy bejegyzés következik,
édesanyám reszketõ keze írása:
„Az az örök jóságu irgalmas isten a
másvilágon aranypatkót fog veretni mind a
négy lábára és gyémántból lesz a
patkószege. Amen.”
*
Ezekbõl a feljegyzésekbõl, ebbõl a rozsdalepett
miliõbõl meritettem költeményem tárgyát, szineit,
motivumait.
KISS JÓZSEF.
|