Fezejet

1 12|  fellegbujkáló csillag világa, halkan suttogá társainak:~– Ők
2 12| gyermek elöl ment, s egymással halkan suttogott, mikor aztán a
3 13|   megcsókolá azt, fülébe súgva halkan:~– Ne menj ki. Mi megvédünk,
4 16|         Íme – szólt csendesen, halkan –, most húsz perc van tíz