Fezejet
1 1 | jövevény hallgatózott; hiszen te nem énekelsz, gondolá magában,
2 1 | csendesen felköté kardját.~– Te vagy amaz erdbuhár dervis,
3 1 | jóslatmondó dzsin lakik. Te ismerős vagy vele?~– Ismerem
4 1 | Arra nincs is szükségem. Te künn maradsz, és tartod
5 1 | szólt a láthatlan hang. – Te egy szegény ember vagy,
6 1 | Ali, Janina uralkodója, te szegényebb vagy a legutolsó
7 1 | azóta elveszett. Ki vagy te?~– Aleikum unallah! (Isten
8 1 | helyett amaz.~– Ki vagy te? – kérdé egy lépést téve
9 2 | Emlékezzél csak rá. Hiszen te hindu árukkal rakottan mentél
10 2 | lajstromokkal.~– Kalmár, kalmár. Te önmagadat rágalmazod. Te
11 2 | Te önmagadat rágalmazod. Te el akarod velem hitetni,
12 2 | megmozdult volna arcán.~– Hát te mégsem fogod nevedet megmondani,
13 2 | nevét szeretném hallani. Te bizonyosan valami gazdag
14 2 | palotám és kincseim vannak, de te azokból egy parát sem fogsz
15 2 | tudunk mindketten, hisz te hidriot1leány vagy. A Lithanizza
16 2 | őhozzá fogunk menekülni.~– Te menj oda. Én Sztambulba
17 2 | éveinek száma. – Íme, a te fejednek sincsen már sem
18 2 | van a lelkeknek mind. És te eltagadod nevedet, jobbodat
19 2 | jobbodat szívedre téve. Te vagy Ali, mert a fehéren
20 2 | cselekedeteit, végigvonatik a te tetteiden, és lész: nem
21 2 | visszatér. A fehér galamb a te hölgyed, a fekete holló
22 3 | Szolimán – monda Muhtár –, te csak szemed után ítélsz;
23 3 | üres helyhez beszélve –, te életedben sok szép asszonyt
24 3 | fordult Muhtár bejhez.~– Te legravaszabb vagy, még ma
25 3 | jobbról ülő Velinek szólt:~– Te átmégy Mizrimbe, és vásárolsz
26 3 | kérdezem tőled, miért gyűjtesz te hadsereget, lovakat és lőszert
27 4 | előtted bevádoljam, és ha te nem ítélsz fölötte, megyek
28 5 | hallgatott szomorúan.~– Te nem vagy-e az én fiam? –
29 6 | Éppen úgy hullanak most a te hadaid. Két testvér vezeti
30 6 | boszorkányokról.~– Milyen babonás vagy te, derék musir! – monda, vállára
31 6 | van, az is az enyim, és te azt nem tudod.~E szóból
32 6 | elraboltalak szülőid házától: te legkedvesebb unokám fejét
33 6 | részvéttel kezde rátekinteni.~– Te bámulsz arcom változásán –
34 6 | hatását Artemisz vonásain. – Te nem ilyennek láttál engem
35 6 | is a hölgy – e kardokat te ütéd az én sebeimbe, és
36 6 | sebeimbe, és az én vérem a te fejedre hull alá”. – Én
37 6 | engemet rabol meg; nem te rontád-e le a tepeleni,
38 6 | szívéből a második kard. – „Nem te ragadozod-e el a hajadonokat,
39 6 | a harmadik kard. – „Nem te gyűjtél-e roppant kincseket
40 6 | Legyenek e kincsek a te szolgálatodra.” És így számlálta
41 6 | kik halálomra törnek; ha te parancsolod, kezeikbe teszem
42 6 | leány.~– Parancsolj vélem.~– Te minekünk sokat ártottál,
43 6 | vőlegényemet megöletted, s te felejtsd el, hogy megöltük
44 6 | foglyok e várban, hanem te magad is az vagy, körülzárva
45 8 | monda neki:~– Szegény uram, te. Legszomorúbb úr minden
46 8 | monda a szultán –, hát te, láthatlan szellem, ki vagy?~
47 8 | harcokban?~A toll írá:~– Te nem.~– Kik lesznek elleneim?~
48 8 | kegyencnője arcát ne kívánd látni. Te nem tudod, mi az.~Murrisson
49 8 | minden cethalak fejedelme, te! Hitetlen eb! Látod, mint
50 8 | lábaidnál én, igazhivő, a te lábaidnál, borivó gyaur,
51 9 | gyermekek hazajönnek.~– A te gyermekeid?~– Igen, azok.
52 9 | fedezik a kisdedek testét. Te csak bűnt követsz el e gyermekekkel.
53 9 | gyermekekkel. Add őket énnekem.~– Te keresztyén vagy, én pedig
54 9 | muzulmán, hogy nevelnéd te az én gyermekeimet?~– Ne
55 9 | maga a szultán számára, s te ezeket mind kicsinyled?~
56 9 | kalmárnak ígérted már. Nono, te hamis ember. Derbendi meg
57 9 | van, no. Tudom, hogy amíg te élsz, jó dolguk van, de
58 9 | dolguk van, de hát azután? Te meghalhatsz ma vagy holnap,
59 9 | lelkű ember vagyok, azt te jól tudhatod. De még más
60 9 | még más is vagyok, amit te nem is gyanítasz. Ohó! e
61 9 | kaftánban lakik valaki, akit te nem is sejtesz. Ohó, én
62 9 | fogom bizonyítani mind. A te emléked, Athéne, lelkesít
63 9 | halmozzak jövendő idők számára; te, szent szabadság istennője,
64 9 | oly badar dolgokat, hogy te a szabadság ösztönéből akarsz
65 9 | gyermekeidről beszélni, amint te kívánod, megígértem, hogy
66 9 | ember ilyen volna, mint te. Hanem azt jobban sajnálom,
67 9 | megerőtette szemeit.~– Ninini, te vagy az, kis leányka; te,
68 9 | te vagy az, kis leányka; te, kis Milieva, te, ejnye
69 9 | leányka; te, kis Milieva, te, ejnye de jó, hogy talállak,
70 9 | visszanyeré bátorságát.~– Te a minap panaszkodtál, hogy
71 9 | szavakat kell hallanom? Te gyöngye vagy minden fiúknak,
72 9 | ötszáz török ifjú közül te hozod el a gyöngykoszorút
73 9 | és elmondja a szálemet; te akkor leugrol lovadról,
74 9 | neki, megüthetné a guta. Te, Milievácska, csak hallgass,
75 9 | elmondjátok neki: én vagyok a te fiad, Thomár, a te leányod,
76 9 | vagyok a te fiad, Thomár, a te leányod, Milieva! Úgy-e,
77 10| gúnyos nevetést.~– Hiszen te nem is bántod őket, mi öljük
78 10| Kleonra, mondá:~– Fiatal vagy te még arra, hogy Tepelentit
79 10| unokámat saját szemeim előtt?~– Te csak fejét kérted. Az legyen
80 10| szép érzéseket szégyenleni; te fiaimra gondolsz, hát én
81 10| Ki legyen az, uram?~– Te magad fogsz az lenni. Ne
82 10| kicsinyekből csinál nagyokat. Te ki fogsz menni Janinából,
83 10| tenni fog mindent, amit te mondasz neki, mert erről
84 10| anatoli hisszár mellett; akkor te partra szállsz, s magadhoz
85 12| hullámokat hasítani erős karral, te pedig fogózzál öveinkbe,
86 13| vissza:~– Kell, hogy menjek. Te védd a szerájt tovább is.~
87 13| előtted elmondjam. Ismered te azokat úgyis; én nem gyalázom
88 13| kívánsz! A szultán lesz a te íródeákod, nagyságos zendülő.~
89 13| Ali basa ellen.~– Mihelyt te élére állsz – szólt Kara
90 13| unokái élnek, a surgodzsál a te fejedet ékesítse.~– Egy
91 13| engem, ha van bátorságuk, de te ne alkudjál szolgáiddal!~
92 13| világ vesszen el, hogysem te… Azzal odaveté a jancsárok
93 14| basa! Olyan vitéz, mint te, olyan ravasz, mint te;
94 14| mint te, olyan ravasz, mint te; ha te róka vagy, ő meg
95 14| olyan ravasz, mint te; ha te róka vagy, ő meg kőszáli
96 14| mely a rókára lecsap, s ha te tigris vagy, ő meg az óriáskígyó,
97 16| segíteni fog rajtad, s ha te magad nem gyújtod fel tornyodat,
98 16| zászlót vagy vereset, a te dolgod. Fél óra múlva Janina
99 17| küldött, ezt ma felbontjuk a te tiszteletedre. Hisz a pezsgő
100 17| Nemde, egyetlen virágszálam te, Mózes is próféta volt,
101 17| Nem iszom! Nem iszom! Te gyalázatos ember vagy, Ali.
102 17| hogy kivel van dolgom, te csalárd áruló róka, te istentelen
103 17| te csalárd áruló róka, te istentelen renegát!~Ali
104 17| hogy kárhozathoz ülök, te vérengző eb, ki felnyaltad
105 17| melynek bűne szálljon a te átkozott fejedre vissza
106 17| száradni; sohasem voltál te bátor, hőstetteid orgyilkolások
107 17| biztosítá őt senki. Jöjj, te gyáva! Bújj elő nőd szoknyája
108 17| Mely országot adhatsz te? – kérdé a fejet őrző csauszok
109 18| ifjú fezjéhez szúrta.~– Te vezesd az ekskendzsiket.
|