Fezejet
1 1 | üregek szádái sötétlenek, mintha valami özönvíz előtti óriás
2 1 | zúg a sziklatorok, eleinte mintha darázsrajok forrnának benne,
3 1 | később egyre nő a zúgás, mintha a szélvész ördögei tévedtek
4 1 | dzsin oly jól látja őt, mintha a napvilág sütne rá, s egy
5 1 | mind a hármat elrántja az, mintha gyermekek fognának szilaj
6 1 | magasabbnak látszik, és ez üregek mintha éjszaka még feketébbek,
7 1 | egy hang, mély és tompa, mintha az üres levegő szólana.~
8 1 | Az idegen utána kapott, mintha merész kézzel meg akarná
9 2 | egész város látja magát, mintha kettős volna, olyan mély,
10 2 | Halavány, kék szemű virág, mintha nem napsugár, hanem holdsugár
11 2 | hosszú selyemszőke haját, mintha a paradicsom árnyékát takarná
12 2 | éjjel egy álmot láttam. Mintha egy nagy toronyban lettem
13 2 | körös-körül, s úgy tetszék néha, mintha ez a sötétség nem volna
14 2 | szempilláikat emelgetik. Azután mintha Ali basát láttam volna ott
15 2 | alá szedé, úgy tetszék, mintha a tigrislábak az ő saját
16 2 | összeszorított markában, mintha egy intésre várna, hogy
17 2 | érzelminél. Félt.~Azt álmodá, mintha amaz ifjú szulióta feje,
18 2 | önkénytelen kebléhez nyúl, mintha az öt ujj véres nyomát akarná
19 2 | őrt dárdáikra támaszkodva, mintha ércszobrok volnának.~Lefutott
20 3 | hozzád tapad, átolvad, mintha két láng olvadna egymásba.~
21 3 | ülve kétfelől, úgy tevének, mintha egy közben ülő alakot ölelnének
22 3 | dühödten rugdalta az ajtót, mintha saját lármájával akarná
23 3 | emelkedő hullámok tetején, mintha valami fekete úsznék. Ki
24 4 | közben, csupa kötekedésből, mintha csak tévedésből történnék,
25 4 | a változó füstalakokat, mintha könyvet akarna írni a pipafüst
26 4 | szemközt jövőt vesznek észre, mintha megijedtek volna, szedik
27 4 | figyelmet Gaskho bej arca, mintha valakire ügyelne, aki háta
28 4 | ijedtségtől mereven álltak ott, mintha a földhöz volnának szegezve.
29 4 | kettőt rettentő ökleivel, s mintha csak kitömött alakokkal
30 4 | szórakozottságból úgy elverte őket, mintha mind Ali basa katonái volnának.~
31 5 | basává.~– Úgy cselekesznek, mintha meghaltam volna – susogá
32 5 | ősz, oly keserű érzettel, mintha még egy ifjú élet küszöbén
33 6 | Valahányszor e nevet meghallod, mintha mindig kést ütnének szívedbe,
34 6 | mozogni a kifeszített bőrön, mintha valami láthatatlan kéz riadót
35 6 | csattanás rázza meg a földet, mintha sarkaiból fordult volna
36 6 | nyugalommal halad vára felé, mintha nem is törődnék az utána
37 6 | őfelé fordíták kelyheiket, mintha ő volna a nap. És a mennyei
38 6 | neked sokat; tegyünk úgy, mintha most látnók először egymást.~–
39 8 | volt jelen, neszt hallanak, mintha valaki nagy sietve írna,
40 8 | elleneim?~Itt a toll megállt, mintha valamin gondolkoznék, azután
41 8 | jártában olyan hangot adva, mintha sírna, nyögne, félreismerhetlen
42 8 | Murrissonra nézve érdektelenebb, mintha elefántvadászatra hívták
43 8 | hogy kalapját elejté, s mintha az után nyúlna, hajolt meg
44 8 | fátyolt.~A hölgy felsikoltott, mintha kígyócsípés érte volna arcát.
45 8 | tengerésznek úgy tetszék, mintha hosszú-hosszú sóhajt hallana
46 9 | látszik, oly szabályos, mintha óriási kockákat raktak volna
47 9 | s aki a gyermeket veri, mintha az isten ellen emelné ostorát,
48 9 | Úgy szeretem gyermekeidet, mintha tulajdon gyermekeim volnának,
49 9 | s a vér arcába tódult, mintha látná gyermekeit e mosoly
50 9 | oly bársonyszerű finom, mintha soha napon nem járnának,
51 9 | Leonidász, eléje tartva kezét, mintha attól tartana, hogy e csúnya
52 9 | s azzal int testvérének, mintha maga szégyenlene hőstettével
53 9 | a vén cserkesz úgy tett, mintha alunnék; Milieva fel-felemelé
54 9 | sejk úgy érezte keblét, mintha egy nagy kő szakadt volna
55 9 | vissza, nehogy úgy lássék, mintha várná gyermekeit.~Leonidász
56 9 | kérem…~Először úgy tett, mintha nem tudná, hogy ki az, s
57 9 | szemekkel jött a fák közől elé, mintha szégyenlené magát a görög
58 9 | palotám belsejében lakjatok, mintha tulajdon gyermekeim lennétek.~
59 9 | kezeit nyújtá atyja felé, mintha igen-igen forrón könyörögne.~
60 10| melyet rád merek bízni.~– Mintha a föld alá temetnéd, uram.~–
61 10| könnyező szemein keresztül, mintha a bégek fellelkesülnének
62 10| testvér egymás szemébe nézett, mintha egyszerre egy gondolatjok
63 10| beszéd hatott a bégekre; mintha folyvást egy nyomon haladnának
64 11| fegyvert hordtak magukon, mintha tíz kézzel kellene hadakozniok.~
65 11| járhat végig háremében, mintha egy üvegkertben járna, melynek
66 12| tetszett a menekülteknek, mintha nem messze emberhangokat
67 12| hanem egészen száraz és ép, mintha csak most hozták volna azt
68 12| homlokára látszott lehelni, mintha valamit sugdosna, s erre
69 12| sokáig nem bírtam szólani, mintha valami nyomta volna mellemet,
70 12| és nekem úgy tetszett, mintha akkor nem leány lettem volna,
71 13| egyre húzogatja lefelé, mintha restellné, hogy nem érnek
72 13| kívülről e vidám zivatarba?~Mintha ott is dobolnának, s szólnának
73 13| herceg helyett, bátrabban, mintha annak született volna. Ki
74 13| közöttük oly büszkén lépdelt ő, mintha diadalútra menne. Senki
75 13| meg Kara Makán.~A padisah, mintha nem hallotta volna a szót,
76 13| nép nevében.~Beszélhetett, mintha egy márványszobornak beszélt
77 13| hogy szelíden tekint reá, s mintha félne, hogy a szultán gyönge
78 14| mi nem fogjuk megölhetni.~Mintha egyszerre megbénult volna,
79 15| ágyúkat?~Ali azonban úgy tett, mintha nem figyelne rá többet,
80 15| úgy reszketett minden íze, mintha a hideg láz törné.~Az olasz
81 16| padlón, elszórva hevernek. Mintha kavics és homok volna mindaz.~
82 16| körös-körül a ragyogó kincsek mintha tűzszemekkel néznének Alira,
83 16| fejére takarta Tepelenti, mintha a paradicsom árnyéka alatt
84 16| kívül az éjszaka.~De ím, mintha világosulna az éj; valami
85 17| tetszék a körülállóknak, mintha a levágott fő lassan felnyitná
86 18| távolból valóban úgy látszott, mintha az égés lobogványa annak
|