Fezejet

 1 1 |         nélkül.~– Beszélj nekem – szólt reszketéstelen hangon az
 2 1 |  Ismered-e sorsomat?~– Ismerlek – szólt a láthatlan hang. – Te egy
 3 1 |         kardodat!~– Visszatevém – szólt Ali, de nem mondott igazat,
 4 1 |         azt.~– Rejtsd hüvelyébe – szólt a hang.~Ali borzadva tapasztalá,
 5 1 |           nyújtsd ki tenyeredet – szólt a hang egészen közel.~Ali
 6 2 |        állt eléjük, és sokáig nem szólt hozzájuk, csak mosolygott.
 7 2 |       vannak aranyaid elrejtve? – szólt hozzá szelíden.~– Uram –
 8 2 |          hozzá szelíden.~– Uram – szólt ez kétségbeesett alázattal –,
 9 2 |      Hamisak azon könyvek, uram – szólt siránk hangon a kalmár –,
10 2 |      márványra.~– Látod, édesem – szólt hozzá Ali nyájasan –, ettől
11 2 |          lefejezteté, s kötekedve szólt a háremőrhöz:~– Nézzed,
12 2 |      verje neki.~– Nem úgy, nem – szólt Eminah. – Nem éltét, csak
13 2 |     iszonyabbakat.~– Egy, kettő – szólt a levágott fő. És Ali megérté,
14 2 |            mely e nyitott ajakról szólt hozzá, s keze önkénytelen
15 3 |        együtt táncoltak.~– Nézd – szólt Muhtár, gyönyörtől ragyogó
16 3 |           borral.~– Jó Mahomed! – szólt Muhtár az üres helyhez beszélve –,
17 3 |          hozz ítéletet, Mahomed – szólt ittas merészséggel Muhtár,
18 3 |     előtte leülteték.~– Szikhám – szólt Ali a dervishez. – Rossz
19 3 |    Jegyezd meg magadnak e betűt – szólt a dervis. – Ghain, G betű.~
20 3 |         ismerek ily nevű embert – szólt Ali elcsodálkozva azon,
21 3 |         elé hívatá fiait Ali. Nem szólt nekik semmit aggodalmairól,
22 3 |       ködembereivel.~Ali basa nem szólt hozzá tovább, hanem fordult
23 3 |        most a jobbról ülő Velinek szólt:~– Te átmégy Mizrimbe, és
24 3 |          ágyúk elé.~– Óh, atyám – szólt Veli, ki legvénebb és legokosabb
25 4 |         Hallatlan eset ez, uram – szólt a kapu kiajához érve. –
26 4 |           ő fejére kérek halált – szólt szilárd hangon a nő. – Ali
27 5 |        fia voltak.1~~~~~~Egy szót sem szólt többet senkihez. Kardját
28 6 |   veszítém el, hogy Ali meghalt – szólt az ifjú felsóhajtva. – A
29 6 |          itt van ősz szakállam! – szólt e pillanatban egy hang a
30 6 |           csendesen alszanak.~Így szólt Ali.~A vörös torony rejtekében
31 6 |           Ne költsétek fel őket – szólt Ali a némákhoz fordulva –,
32 6 |       Acrocorynth utcáin jártam – szólt az ifjú, nagy ábrándos szemein
33 6 |      Thermophylaeknél álltam én – szólt a leány –, s ezerenkint
34 6 |         vasajtaját.~– Légy erős – szólt a leány, megszorítva testvére
35 6 |   szorítva.~– Kedves gyermekeim – szólt a basa érzékeny reszkető
36 6 |     futotta át.~– Miért örülsz? – szólt szigorú tekintetet vetve
37 6 |        bámulsz arcom változásán – szólt Ali, észrevéve szavai hatását
38 6 |          Halljátok, amit mondok – szólt a basa –, nehogy azt higgyétek,
39 6 |        karomat. „Ali Tepelenti! – szólt harmadszor is a hölgy –
40 6 |  gondolatja támadt.~– Tepelenti – szólt a leány.~– Parancsolj vélem.~–
41 6 |    Egyedül én vagyok itt fogoly – szólt Ali lemondással. – Allahra
42 7 |          ütni, és nem sírt, s nem szólt, és nem védte magát.~– És
43 8 |         Mahmud reszketett, de nem szólt. Nagy, sötét szemeibe két
44 8 |        jer, lásd őt még egyszer – szólt a nagyúr, s azzal odainté
45 9 |        kertjéből.~– Kasi mollah – szólt a görög, orrlyukain hosszú
46 9 |        kalmár ölébe.~– Köszönöm – szólt szárazon –, én kecskebőrt
47 9 |          csók búcsúcsók volt.~Nem szólt senkihez a háznál, csak
48 9 |          sem tekintett.~– Atyám – szólt zokogva a leány –, Thomár
49 9 |            Jöjjön vissza ő maga – szólt a cserkesz, s nem bocsátá
50 9 |           leány.~– Hallod, apám – szólt Milieva –, Thomár furulyál
51 9 |          le.~– No, hát lőjön le – szólt a fiú dacosan, ki hallá
52 9 |         szánalomra méltó árvák! – szólt részvétteljesen Leonidász,
53 9 |          bennünket többet látni – szólt a fiú, átölelve testvérét. –
54 9 |         testvér.~– Nagy a világ – szólt a fiú. – A hegytetőkről
55 9 |         elfogadni, csupán Milieva szólt később remegve:~– De aztán
56 10|           énnekem maga mondá az – szólt Kleon a főre mutatva –,
57 10|    köntöse volt.~– Rabszolga ez – szólt Tepelenti, közelebbről megtekintve
58 10|      mennyire szeret engem ő is – szólt Ali, könnybe lábadó szemekkel
59 10|    Tepelenti?~– Valóban úgy van – szólt Ali. – A százezer piaszter
60 10|           nyájas, érzékeny hangon szólt hozzá:~– Kelj fel, Dirhám.
61 10|       csekélységre.~– Még egyet – szólt Ali, és hangja megtompult
62 10|         jut.~– Megbocsáss, uram – szólt Dirhám –, de nem jut az
63 10|         egyesültök vele.~– Úgy! – szólt Szolimán, és azon percben
64 12|          Ah, mi szépet álmodtam – szólt Thomár, s még most is szikráztak
65 12|      ettél az este olyan sokat? – szólt reá Leonidász.~Erre Milieva
66 12|           azt állítják hazámban – szólt Thomár komoly arccal –,
67 12|             Vártalak benneteket – szólt a dervis, amint megérkeztek
68 13|          Mihelyt te élére állsz – szólt Kara Makán megzavaratlanul –,
69 13|           hasonló bölcs kívánat – szólt a szultán, alig tekintve
70 13|        történt semmi veszedelme – szólt Kara Makán –, és jó helyen
71 13|           nem nézett oda.~– Íme – szólt Kara Makán, odalépve hozzá. –
72 15|        volt maga Ali basa is; nem szólt, de ellent sem mondott.~
73 15|      maradjanak a kötelek rajta – szólt Caretto –, mert meglehet,
74 16|          zománcos tokkal.~– Íme – szólt csendesen, halkan –, most
75 16|        tekinte rá.~– Megesküvém – szólt Eminah –, hogy vagy veled
76 16|           folytatá.~– Most menj – szólt felsóhajtva a nőhez –, és
77 17|       Mehemed basát.~– Köszönöm – szólt ez –, nagyon szeretem ugyan,
78 17|    elszédíté.~– Kérlek Mehemed… – szólt Ali nyugtatólag, mint ahogy
79 18|      másikkal átölelve tartá, így szólt hozzájok:~– Én most elmegyek.
80 18|             Ha Mahmud elveszett – szólt a cserkesz hölgy lelkesülten –,
81 18| janicsárokat letörte.~*~Vajon mit szólt Halil Patrona, midőn az