Fezejet

 1 1 |       ismét kijuthassanak onnan.~Mi van ott látnivaló? Egy romladozott
 2 1 |        hatalmas, ő rendelte így. Mi vagyok én? Nagyobb féreg,
 3 1 |        többi. Ki pöröl istennel? Mi sors vár reám a jövőben?~–
 4 2 |        szívdobogás, mint amelyet mi ismerünk.~Ha széttekintünk
 5 2 |       Ali legbelső várába jutni. Mi van itt, azt senki sem tudhatta;
 6 2 |           Eminah nem tudja, hogy mi az az ostrom, ő csak a szegény
 7 2 |     nagyon szerette volna tudni, mi van az ajtón belül, melyen
 8 2 |         kérdezé már Alitól, hogy mi lakik a toronyban, hogy
 9 2 |        az alvó basát legyezze.~– Mi a neved? – kérdé a leánytól.~
10 2 |          magához, hogy tudhassa, mi ebből az álom, mi az ébrenlét.
11 2 |      tudhassa, mi ebből az álom, mi az ébrenlét. Még hallani
12 3 |           mindenik elmondá, hogy mi új bájt fedezett fel ez
13 3 |         fekete úsznék. Ki tudja, mi az? Talán egy e hölgyek
14 4 |   találta ez esetben, hogy vajon mi joga van minden bolond embernek
15 4 |          maga sem tudott semmit.~Mi természetesebb, minthogy
16 5 |          ha azokat elvesztették, mi marad számukra fenn. Azzal
17 6 |       vagytok. Szabad szulióták: mi ismerjük egymást. Sokat
18 6 |         minekünk sokat ártottál, mi is ártottunk neked sokat;
19 6 |   eszedbe pedig az, hogy nemcsak mi vagyunk foglyok e várban,
20 6 |  benneteket és társaitokat mind. Mi történik azután velem tovább,
21 7 | testvéreinek nevezett.~Vonuljunk mi e véres harcok alatt Dodona
22 7 |           s elgondolkozék rajta, mi lett volna őbelőle, ha Behram
23 8 |          s midőn Mahmud kérdezé, mi módon tudta azt elrejteni
24 8 |       nem mondott rá semmit.~– S mi által halok meg? – kérdé
25 8 |      kívánd látni. Te nem tudod, mi az.~Murrisson vállat vonítva
26 9 |          azok. A más gyermekeire mi gondom?~– Tán csak nem akarod
27 9 |  szememből, mikor elválok tőlök. Mi lesz belőlök, ha felnőnek?
28 9 |         Ohó, én tudom csak, hogy mi vagyok én? Urakkal, sok
29 9 |        alatt nyögtök, mely alatt mi; fogjunk kezet hódítóink
30 9 |         Nem is jól mondtad, hogy mi járom alatt nyögünk, mert
31 9 |     elveszni e világ zugában!~De mi a patvar az, amit a fiú
32 9 |       jobbjával testvérét öleli? Mi ez, szép gyermekek? Ne hozzátok
33 9 |    számtalan helyen van bezúzva, mi arra mutat, hogy erős tusakodásba
34 9 |        le a pásztorok, de a fiát mi hoztuk el.~A kalmár elszörnyedve
35 10|    Hiszen te nem is bántod őket, mi öljük meg, kik nem írtuk
36 10|       senkinek; mindent, mindent mi rájuk emlékezteté, elpusztított
37 10|          még azt is tudta: kiben mi lakik?~Ezen kertészszolga
38 10|         beszédet kezdett vele.~– Mi neveik vannak e tulipánoknak?~
39 10|    mentül nagyobb dolgokat; hogy mi itt kész hajóhaddal állunk,
40 10|    állunk, s ha ő támad elölről, mi hátul rohanunk a kapudán
41 10|          figyelem feléje fordul, mi addig elvitorlázunk szépen,
42 10|      nagyszerű izeneteket, kinek mi eszébe jutott; ígérték,
43 12|        nevelő apánk, nem veszünk mi itten, s téged sem hagyunk
44 12|   elmondani, mit álmodtak.~– Ah, mi szépet álmodtam – szólt
45 12|          ismer? Engedd meg, hogy mi majd a piacon és a nagy
46 13|       csak az tevé különbözővé a mi táncvigalmainktól, hogy
47 13|      féloldalt eső választékkal, mi egy kissé férfias kinézést
48 13|         Mit hallasz, jó szultán? Mi zaj vegyül onnan kívülről
49 13|          lett a víg dal és zene.~Mi ez ismét?~A szultán figyelmez.
50 13|      ismét?~A szultán figyelmez. Mi zaj van a szerájon kívül?
51 13|        zaj van a szerájon kívül? Mi világít be a tetőről a gömbölyű
52 13|       sír az ország. Tudjátok-e, mi a legújabb hír ez éjjel?
53 13|     hozza reánk Allah csapásait; mi jajgatunk, mi vérezünk,
54 13|         csapásait; mi jajgatunk, mi vérezünk, és ők vigadnak,
55 13|          is jó harcosok vagytok, mi is azok vagyunk, s bolondság
56 13|         kölcsönösen fogyasztani. Mi nem azért fogtunk fegyvert,
57 13|      semmi bántása nem lesz – és mi azonnal elhagyjuk a szeráj
58 13|      súgva halkan:~– Ne menj ki. Mi megvédünk, ha itt maradsz.~
59 13|        panaszaink orvoslását, és mi visszaültetünk trónodba.~
60 13|           Halljad kívánatainkat. Mi józan müzülmánok vagyunk.
61 13|      kitörő indulattal kiálta:~– Mi ez? Ti elég merészek vagytok
62 13|         és követeljük.~– Tudod-e mi van ez iratban kérve?~–
63 13| gyermekei örökké ki voltak téve; mi fog történni Abdul Medzsiddel,
64 14|       monda Ali –, ezt az embert mi nem fogjuk megölhetni.~Mintha
65 18|          és végét, jól tudhaták, mi volt az a nagy mű, amit