bold = Main text
     Fezejet                                              grey = Comment text

3001 13   |                 Thomárt, hátra kiálta:~– Védd a háremet! – s azzal jobb
3002 13   |                  lecsapni, ő Thomárnak hajítá a kardot, s még egyszer kiáltá:~–
3003 13   |                egyszer kiáltá:~– Védd fiamat!~A fiatal izoglán felkapta
3004 13   |                       fiatal izoglán felkapta a szultán kardját, s míg a
3005 13   |                      a szultán kardját, s míg a janicsárok tömkelegében
3006 13   |                   szultán eltűnt, ő társaival a második udvarba vonult vissza,
3007 13   |                      dühös védelemmel fogadta a zendülőket. Azt a kardot,
3008 13   |                     fogadta a zendülőket. Azt a kardot, a szultán kardját
3009 13   |                     zendülőket. Azt a kardot, a szultán kardját meg kellett
3010 13   |                       bosztandzsi gyülekezett a hős ifjú mellé. A jancsárok
3011 13   |                 gyülekezett a hős ifjú mellé. A jancsárok halommal feküdtek
3012 13   |               jancsárok halommal feküdtek már a kapuk előtt, miket úgy keresztül-kasul
3013 13   |                   Minden rohamot visszavertek a szeráji ifjak.~Miért nem
3014 13   |                     Miért nem maradt közöttük a szultán? Megvédték volna
3015 13   |                     Talán meg is ölték azóta.~A jancsárok csakhamar átlátták,
3016 13   |                        így őket jól láthatták a belső szerájból, s minden
3017 13   |                   célba talált.~– Oltsátok ki a fáklyákat – hangzék Kara
3018 13   |                 pajzst tartva maga előtt, már a harmadik golyót érzé a tizenkét
3019 13   |                    már a harmadik golyót érzé a tizenkét bivalybőrön keresztül
3020 13   |                    keresztül testéhez ütődni.~A fáklyák egymás után kioltattak,
3021 13   |                kioltattak, s azzal elsötétült a tágas udvar, csak a fegyverek
3022 13   |                elsötétült a tágas udvar, csak a fegyverek villámlása vetett
3023 13   |                villámlása vetett olykor fényt a küzdő tömegekre.~Éjfél után
3024 13   |                       elfáradt, elcsendesült; a janicsárok összesúgtak,
3025 13   |                 janicsárok összesúgtak, végre a mély csendességből Kara
3026 13   |                  Halljátok ti mindnyájan, kik a szerájon belül vagytok;
3027 13   |                benneteket megöljünk, sem hogy a szerájt kiraboljuk, a padisaht
3028 13   |                    hogy a szerájt kiraboljuk, a padisaht sem akarjuk megölni,
3029 13   |                      sem akarjuk megölni, sem a trónörököst; de ki akarjuk
3030 13   |                       szabadítani az országot a hűtlen vezérektől és tanácsadóktól.
3031 13   |                       Azért adjátok ti nekünk a herceget, a szultán fiát;
3032 13   |                 adjátok ti nekünk a herceget, a szultán fiát; bizonyára
3033 13   |                       és mi azonnal elhagyjuk a szeráj udvarát, és nem bántunk
3034 13   |                    vannak!~Kizlár aga megvivé a hárembe a hírt, s feszült
3035 13   |                  Kizlár aga megvivé a hárembe a hírt, s feszült hallgatással
3036 13   |                     ostromlók és ostromlottak a valideh izenetét, mert az
3037 13   |                    izenetét, mert az övé volt a határozás, mind a négy asszeki
3038 13   |                    övé volt a határozás, mind a négy asszeki szultána fölött.~
3039 13   |                    óranegyed múlva visszatért a kizlár aga, s jelenté az
3040 13   |                     ostromlóknak, miszerint – a herceget ki fogják nekik
3041 13   |                herceget ki fogják nekik adni.~A jancsárok diadalordítással
3042 13   |                  izoglánok felzúgtak e szóra. A kizlár aga vállat vonított.
3043 13   |                       vonított. Így határozák a háremben.~– Nem hiába asszonyok
3044 13   |                        monda bosszúsan Thomár a kizlár agának, s maga a
3045 13   |                       a kizlár agának, s maga a kapuhoz állt, hogy legalább
3046 13   |                    még egyszer megcsókolhassa a herceg kezét, s tán megsúgja
3047 13   |                megsúgja neki, hogy ne menjen.~A jancsárok újra meggyújtották
3048 13   |                  jancsárok újra meggyújtották a fáklyákat, s a kapuhoz tolongtak,
3049 13   |                  meggyújtották a fáklyákat, s a kapuhoz tolongtak, benn
3050 13   |                Nemsokára léptek hallatszottak a sötét folyosón, s két fáklyavivő
3051 13   |                    két fáklyavivő kíséretében a lépcsőkön alászállt a herceg.
3052 13   |             kíséretében a lépcsőkön alászállt a herceg. Ugyanazon öltöny
3053 13   |                    öltöny volt rajta, melyben a bejrám ünnepe alatt a Szófia-mecsetig
3054 13   |                 melyben a bejrám ünnepe alatt a Szófia-mecsetig végiglovagolt.
3055 13   |           végiglovagolt. Hogy ujjongott akkor a nép előtte. Rózsaszínű selyem
3056 13   |                 simult nagy arany virágokkal, a sárga selyem mellény szép
3057 13   |                      gömbölyű nyakáig ért, és a zsinórok és gombok tarka
3058 13   |                  drágakövekből kirakva.~Amint a kapu alá ért, inte a fáklyavivőknek,
3059 13   |                    Amint a kapu alá ért, inte a fáklyavivőknek, hogy álljanak
3060 13   |            fáklyavivőknek, hogy álljanak meg, a kizlár agát visszaküldé,
3061 13   |                        s maga egyedül járulva a kapu elé, parancsolá, hogy
3062 13   |                  parancsolá, hogy nyissák fel a szárnyakat.~Míg ez megtörtént,
3063 13   |                 odasimult hozzá, s megragadva a herceg kezét, megcsókolá
3064 13   |                    megvédünk, ha itt maradsz.~A herceg megszorítá Thomár
3065 13   |                    Kell, hogy menjek. Te védd a szerájt tovább is.~Azzal
3066 13   |                       forró, érzékeny csókok? A sötétség nem engedé neki,
3067 13   |                sötétség nem engedé neki, hogy a herceg arcvonalmait kivehesse,
3068 13   |                    magát kezeiből, s kilépett a sötét bolthajtás alól a
3069 13   |                       a sötét bolthajtás alól a jancsárok közé.~Thomár eltakarta
3070 13   |                      nem akarta e pillanatban a herceg sorsát látni. Lehet,
3071 13   |                     sorsát látni. Lehet, hogy a vérszomjú janicsárok az
3072 13   |                   rögtön le is gyilkolják őt.~A herceg kilépett a zendülők
3073 13   |              gyilkolják őt.~A herceg kilépett a zendülők közé.~A féktelen
3074 13   |                     kilépett a zendülők közé.~A féktelen öröm vér- és diadalittas
3075 13   |                  rohantak azon percben feléje a janicsárok; csak egy kéznek
3076 13   |                    kéznek kell megkezdeni, és a többi elvégzi a legvéresebb
3077 13   |                megkezdeni, és a többi elvégzi a legvéresebb munkát.~De a
3078 13   |                      a legvéresebb munkát.~De a herceg bátran, büszkén állt
3079 13   |                      ijedten pillanta e szóra a hercegre. A fáklyák teljes
3080 13   |                  pillanta e szóra a hercegre. A fáklyák teljes fényt vetének
3081 13   |                     volt az, hanem – Milieva.~A háremben őt öltöztették
3082 13   |                   háremben őt öltöztették fel a bejrám ünnepi köntösbe;
3083 13   |                  ünnepi köntösbe; ő lépett ki a herceg helyett, bátrabban,
3084 13   |                       volna. Ki vehetné észre a cserét? Az odaliszknak szíve
3085 13   |                       szíve is van eljátszani a férfiszerepet, s nemcsak
3086 13   |            átalakította, hanem férfilélek is!~A jancsárok meg voltak lepetve
3087 13   |                      e merész föllépés által.~A gyönyörű fönséges alak ellenállhatatlan
3088 13   |                     tekintetével nézett végig a tömegen, büszkén, méltóságosan,
3089 13   |                      merte mondani: én vagyok a fejedelem!~Thomár önfeledve
3090 13   |                       merészen szemébe nézett a vad harcosnak. A marcona
3091 13   |                       nézett a vad harcosnak. A marcona alak megrendülve
3092 13   |                  engedelmesen mondá el előtte a „szalámot”, megcsókolva
3093 13   |                    elé véres kardját.~Milieva a meghajolt zendülő fejére
3094 13   |                   lázadokón, s azután felvevé a kardot, s visszaadá azt
3095 13   |                  varázsszóra nyílt meg előtte a tömeg kétfelé, Kara Makán
3096 13   |                      ment az ifjú alak előtt; a népsereg önkénytelen hódolattal
3097 13   |                 nyitott előtte mindenütt utat a szerájtól egészen a héttoronyig,
3098 13   |                      utat a szerájtól egészen a héttoronyig, kétfelől mentek
3099 13   |                      kétfelől mentek mellette a fáklyavivők, közöttük oly
3100 13   |                  menne. Senki sem vette észre a cserét. A fiatal arc hasonlatossága,
3101 13   |                     sem vette észre a cserét. A fiatal arc hasonlatossága,
3102 13   |                    fiatal arc hasonlatossága, a bejrám ünnepi ismeretes
3103 13   |                      ünnepi ismeretes öltöny, a férfias magaviselet nevelék
3104 13   |                   férfias magaviselet nevelék a csalódást, s azon gyülevész
3105 13   |             tekintélyesebb férfiak közül, kik a herceget közelebbről látták,
3106 13   |                herceget közelebbről látták, s a csalást felfedezhették volna.~
3107 13   |                 Ugyanazon héttornyú börtönbe, a szultánok és családjaik
3108 13   |                 emlékezetes helyére hurcolták a szultánt is. Azon nyolcszögű
3109 13   |                      melynek gömbölyű ablakai a tenger felé néznek, nem
3110 13   |                       ítélt.~Reggel volt már, a lázadás moraja ott künn
3111 13   |                 moraja ott künn elcsendesült, a szerájt nem ostromolták
3112 13   |                    Reggel belépett Kara Makán a szultánhoz.~A földön ült
3113 13   |                      Kara Makán a szultánhoz.~A földön ült a padisah, a
3114 13   |                      szultánhoz.~A földön ült a padisah, a meztelen földön.
3115 13   |                       A földön ült a padisah, a meztelen földön. A fejedelmi
3116 13   |                   padisah, a meztelen földön. A fejedelmi öltözet volt rajta,
3117 13   |                       volt rajta, turbánjában a kalifák gyémánt forgója,
3118 13   |                 kalifák gyémánt forgója, és ő a földön ült, s nem nézett
3119 13   |                  földön ült, s nem nézett fel a földről.~– Felséges úr! –
3120 13   |                    szólítá őt meg Kara Makán.~A padisah, mintha nem hallotta
3121 13   |                     mintha nem hallotta volna a szót, egykedvűen nézett
3122 13   |                   előtted, hogy szóljak veled a mozlem nép nevében.~Beszélhetett,
3123 13   |                       Allah cselekszik; mikor a villámok széthullanak Adramelek
3124 13   |                 Adramelek angyal kezéből, nem a légben megsűrűdött átok
3125 13   |                    midőn az élő föld megindul a rajta levő városok alatt,
3126 13   |                   rendítette-e azt meg? Azért a mozlem nép támadását is
3127 13   |                    úgyis; én nem gyalázom meg a próféta felkentjét szavaimmal.
3128 13   |                    ígérd meg Allahra nekem és a népnek, hogy cselekedni
3129 13   |                       fölveté e szóra szemeit a beszélőre, sokáig nézett
3130 13   |                   arcára sötéten, balul, mint a napsötétség. Azután felállt
3131 13   |                  terhes hangon felelt neki:~– A szultán nem felesel szolgáival.~
3132 13   |                        Az oroszlán is királya a pusztáknak; – de ha kalitkában
3133 13   |                       az vassal van megfogva.~A szultán sokáig gondolkozott.
3134 13   |                engedékeny tekintettel fordult a janicsár vezérhez.~– Tehát
3135 13   |                 megszelídült tekintetben volt a gondolat szülemlése, hogy
3136 13   |                     gondolat szülemlése, hogy a jancsárhadnak el kell törültetni
3137 13   |              jancsárhadnak el kell törültetni a föld színéről.~– Mit kívánsz? –
3138 13   |                     kívánsz? – kérdé szelíden a padisah.~Kara Makán tekintélyes
3139 13   |                      Ti parancsoljatok velem. A kalifák kalifája engedelmeskedik
3140 13   |                     tollam alá, amit kívánsz! A szultán lesz a te íródeákod,
3141 13   |                       kívánsz! A szultán lesz a te íródeákod, nagyságos
3142 13   |               mosollyal Mahmud – vagy kívánod a nép nevében, hogy olvasatlanul
3143 13   |                      tovább. Helybenhagyatik. A nevét sem kívánom tudni.
3144 13   |                       Kara Makán, látva, hogy a szultán el sem olvassa az
3145 13   |                       olvassa az iratot.~– Ez a másik jutalmat kér a jancsárok
3146 13   |                       Ez a másik jutalmat kér a jancsárok számára. Igen
3147 13   |                   Ingyen csak nem ostromolták a szerájt. Amennyit kívántok,
3148 13   |                    Amennyit kívántok, fizesse a főkhaznadár. E harmadik
3149 13   |                      Makán megzavaratlanul –, a jancsárok csak a szultán
3150 13   |           megzavaratlanul –, a jancsárok csak a szultán vezérlete alatt
3151 13   |                 hasonló bölcs kívánat – szólt a szultán, alig tekintve egybe-egybe.~
3152 13   |                      és haragra vált, öklével a kinyitott írásba ütve, kitörő
3153 13   |                     sokkal inkább készen volt a szultán haragjára, semhogy
3154 13   |                     frank hajóknak tiltsd meg a Bejkószba jövetelt, a valideh
3155 13   |                     meg a Bejkószba jövetelt, a valideh szultánát küldd
3156 13   |                    küldd messze Damaszkuszba, a nagyvezért, a kizlár agát,
3157 13   |                   Damaszkuszba, a nagyvezért, a kizlár agát, a berber hasit
3158 13   |                    nagyvezért, a kizlár agát, a berber hasit és a kapudánt
3159 13   |                       agát, a berber hasit és a kapudánt pedig ölesd meg,
3160 13   |                     meg, és holttesteiket add a népnek.~A nagyúr megvetéssel
3161 13   |                   holttesteiket add a népnek.~A nagyúr megvetéssel hajítá
3162 13   |                     nagyúr megvetéssel hajítá a földre az iratot, s lábával
3163 13   |              engedelmet. S azt várjátok, hogy a padisah szentesítse azt!
3164 13   |                 emeltétek-e magatok hatalomra a vezéreket? Nem ti vagytok-e
3165 13   |            gyakorolhatják? Ha győznek rajtunk a gyaurok fegyverei, nem ti
3166 13   |                      kik mindig megfutottatok a csatából, s ha elsüllyed
3167 13   |                      utódai, árnyékai vagytok a dicső jancsár seregnek,
3168 13   |                      első szultán leszek, kit a jancsárok meggyilkoltak,
3169 13   |                     valaki, az titeket kiirt!~A jancsár főnököt csak elemébe
3170 13   |                   összegázolt levelet, melyre a vezérek halálítélete volt
3171 13   |                   volt írva, s letörölve róla a port, ismét odatartá a szultán
3172 13   |                   róla a port, ismét odatartá a szultán elé.~– Vagy aláírod
3173 13   |                   szultán elé.~– Vagy aláírod a levelet, vagy leszállsz
3174 13   |                    ősei trónjáról, s keresünk a próféta utódai közöl mást,
3175 13   |                      nem tudod, mit beszélsz. A halál Allahtól jő, és azt
3176 13   |                     ki volna hatalmas elvenni a királyi pálcát Omár utódaitól,
3177 13   |                       Láss engemet.~– Látlak. A nap nem lesz mocskos azáltal,
3178 13   |                    lesz mocskos azáltal, hogy a fertőbe süt, tehát nézlek;
3179 13   |                        Szolimán unokái élnek, a surgodzsál a te fejedet
3180 13   |                    unokái élnek, a surgodzsál a te fejedet ékesítse.~– Egy
3181 13   |                     nem fognak élni! – kiálta a vakmerő zendülő, gőgösen
3182 13   |                   zendülő, gőgösen emelve fel a szultán előtt fejét. – Tudd
3183 13   |                  Medzsid, kezeink között van.~A szultán összerezzent; egész
3184 13   |                      egész arcán látható volt a megdöbbenés, mely e szavakra
3185 13   |                      nem lehet.~– Úgy van az. A szultána valideh adta őt
3186 13   |                  őrült gondolat! – kiálta fel a szultán, s hevesen kezdett
3187 13   |                       kezdett járni alá s fel a teremben. Abdul Medzsid
3188 13   |                      lett; ha most kiadták őt a lázadóknak, az annyit tesz,
3189 13   |                     ha meg nem gyilkolják is, a rettentő idegkór megöli,
3190 13   |                      ifjúkorában összeroskadt a folytonos rémület befolyása
3191 13   |                      befolyása alatt, melynek a minden kalifák kalifájának
3192 13   |                 történni Abdul Medzsiddel, ha a marcona nép kezei közé került?~–
3193 13   |                    vagytok. Gonoszabbak, mint a gyaurok, mint a görögök,
3194 13   |             Gonoszabbak, mint a gyaurok, mint a görögök, mint a moszkók;
3195 13   |                 gyaurok, mint a görögök, mint a moszkók; ti lábaitokat teszitek
3196 13   |                  teszitek uralkodótok fejére.~A szultán kétségbeesése elbízottá
3197 13   |                  kétségbeesése elbízottá tevé a janicsárt.~– Vagy aláírod
3198 13   |                   Gyávák, nyomorultak – hörgé a szultán. – Akik védték is
3199 13   |                  legyen.~Azzal odanyújtá neki a meggázolt iratot.~A padisah
3200 13   |                      neki a meggázolt iratot.~A padisah lesújtva a visszás
3201 13   |                    iratot.~A padisah lesújtva a visszás érzelmek rohamától,
3202 13   |                     által, ingadozó léptekkel a falhoz tántorodott, s amint
3203 13   |                       kezével megtámaszkodott a sima márványhoz, egyszerre
3204 13   |                    összeroskadt, égő homlokát a hideg kőre nyugtatva.~Beszélhetett
3205 13   |                      Beszélhetett tőle azután a janicsár akármit. A szultán
3206 13   |                    azután a janicsár akármit. A szultán nem hallgatott rá,
3207 13   |                 hallgatott rá, nem felelt rá.~A hatalomra jutott durva harcos
3208 13   |                     társainak.~– Hozzátok elő a herceget!~A szultán hallá,
3209 13   |                      Hozzátok elő a herceget!~A szultán hallá, mint szaporodnak
3210 13   |                       hallá, mint szaporodnak a léptek teremében, kardok
3211 13   |                   kardok csörömpölése vegyült a zúgó hangok közé. Ő nem
3212 13   |               odalépve hozzá. – Itt áll fiad, a kivont kard fel van emelve
3213 13   |                      kiálták egyszerre többen a jancsárok közül.~Ekkor egy
3214 13   |                      ismerős hang szólalt meg a vad ordítók közepett:~–
3215 13   |                      alakot látott maga előtt a herceg öltözetében és büszke
3216 13   |                     reá, s mintha félne, hogy a szultán gyönge talál lenni
3217 13   |                       arccal fordult hirtelen a jancsárok felé.~– Ti vérengző
3218 13   |               samsund-kutyák! kik leugatjátok a napot az égről, végezzétek
3219 13   |                       nem fogja kényszeríteni a szultánt, hogy veletek alkudjék;
3220 13   |                    villogó kardjai emelkedtek a merész gyermek feje körül
3221 13   |                     felállt, félrehárítá őket a vélt herceg mellől, s elvéve
3222 13   |                      annak.~Milieva megragadá a szultán kezét, hogy meggátolja
3223 13   |                     hogysem te… Azzal odaveté a jancsárok közé az aláírt
3224 13   |                  kivívása után lecsillapultak a zendülők, a szultán közbocsánatot
3225 13   |                    lecsillapultak a zendülők, a szultán közbocsánatot hirdetett
3226 13   |                    közbocsánatot hirdetett ki a vétkesek számára, előcsahosaikat
3227 13   |            előcsahosaikat hivatalra emelte, s a khaznéból pénzt szóratott
3228 13   |                      Ezzel ki voltak békülve; a szultánt és a vélt herceget
3229 13   |                 voltak békülve; a szultánt és a vélt herceget visszatették
3230 13   |                    vélt herceget visszatették a szerájba. Roppant néptömeg
3231 13   |                     szökőkút mellett ellepték a jancsárok jelvényes turbánjai,
3232 13   |                      jelvényes turbánjai, kik a megnyert diadal után most „
3233 13   |                     sokáig éljen”-t kiáltának a megalázott padisahnak.~Mahmud
3234 13   |                  ujjongó tömegen, egyik ember a másik mellett, oly szorosan,
3235 13   |                    látni egyebet fejeknél.~És a szultán arra gondolt, hogy
3236 13   |                  milyen szép lesz, ha majd az a sok ezernyi fő mind legördül
3237 14   |                       Kursid basa~Gaskho bej, a tehetetlen óriás, egy éjszakai
3238 14   |                  óriás, egy éjszakai rohamban a szulióták foglya lett, seregeit
3239 14   |         Thessaloniából, kinek nevét nemsokára a fél világ visszhangoztatá,
3240 14   |               szétszórt csapatai összegyűltek a győzelmes vezér körül.~Ez
3241 14   |                   basa Janinát védte, azalatt a görög felkelők Arta várát
3242 14   |                 Kursid előde, Gaskho bej, azt a hibát követte el, hogy egyszerre
3243 14   |                   akarta szabadítni; így mind a két helyen megverték. Az
3244 14   |                       ő meg kőszáli sas, mely a rókára lecsap, s ha te tigris
3245 14   |                   Küldöttei nem jöttek vissza a várba. A görög vezérek nem
3246 14   |                    nem jöttek vissza a várba. A görög vezérek nem feleltek
3247 14   |                       Ali jól tudott sejteni. A görögök azt mondák maguk
3248 14   |                    lesz foglalva, majd ha már a végső leheletet nyögi a
3249 14   |                       a végső leheletet nyögi a gyűlölt szövetséges – mert
3250 14   |                hagyják veszni; eddig sem volt a görögöknek egyéb okuk Alival
3251 14   |                     Lithanizzát és La Guliát, a janinai vár két mellékerősségét,
3252 14   |                     költségeinek kútforrását. A kincsek, miket Ali pazar
3253 14   |                  miket Ali pazar kézzel szórt a görögök közé, egyszerre
3254 14   |                       görögök közé, egyszerre a szultán kezébe jutnak, s
3255 14   |                       arra szükségem – felelt a basa hideg mosolygással. –
3256 14   |               Tepelenti maga.~Bozzari megérté a vén oroszlán izenetét: nem
3257 14   |                azoknak egy tizede marad csak, a vörös torony védelmére az
3258 14   |                    védelmére az is elég; s ha a végső rettentő munkára kerül
3259 14   |                  végső rettentő munkára kerül a sor, oda elég lesz Ali egyedül
3260 14   |                    minden fegyvereit, ruháit, a fél világ fejedelmeivel
3261 14   |                       és ifjú hölgyeit. Alant a torony pincéjében ezer hordó
3262 14   |                       lőpor volt felhalmozva; a hordók egyikéből hosszú
3263 14   |                nemsokára bevette azt rohammal a görög sereg; az egész várban
3264 14   |                     való lőport nem találtak, a török had csak akkor győzetett
3265 14   |                      alá kell gázolnia; de ez a Kursid oly közönyös ember,
3266 14   |                      irányozta neki az ágyút, a kilőtt golyót gyűlölete
3267 14   |                     Kursid sokszor sétált ott a várfalakhoz közel, az őrök
3268 14   |                    közel, az őrök egyik ágyút a másik után sütögették ki
3269 14   |                   csak közel sem jártak hozzá a golyók.~– Hagyjátok el –
3270 14   |                 eszközöljön számára kegyelmet a szultánnál, és ő kincseivel
3271 14   |                    kincseivel s hadaival újra a nagyúr pártjához fog állani,
3272 14   |                      pártjához fog állani, és a görögök ellen fordul.~Kursid
3273 14   |                       iratot – nem Sztambulba a szultánhoz, hanem Artába
3274 14   |                      szultánhoz, hanem Artába a szuliótákhoz, hogy lássák,
3275 14   |                    könnyen elárulná őket Ali.~A görögök utálattal fordultak
3276 14   |                     biztosítá Kursid harcait. A török vezér elég éles eszű
3277 14   |                   eszű volt nem Alinak, hanem a szuliótáknak nyújtani békülő
3278 14   |                  hiába várta Janina tornyából a felszabadítására siető segédseregeket;
3279 14   |        felszabadítására siető segédseregeket; a szulióták megtértek falvaikba,
3280 14   |                   botor reménnyel várja, hogy a vérig keserített némber
3281 14   |                 tűzzel az egész tartományban: a büszke Janina.~
3282 15   |                    éjjel-nappal ostromolta, s a vármű a Lithanizza hegyén
3283 15   |            éjjel-nappal ostromolta, s a vármű a Lithanizza hegyén és a Gulia
3284 15   |                  vármű a Lithanizza hegyén és a Gulia szigetén Kursid hatalmában
3285 15   |                   Kursid hatalmában volt már. A vén vezér mégsem adta meg
3286 15   |                  vezér mégsem adta meg magát.~A várába hányt bombák összeronták
3287 15   |                  bombák összeronták palotáit, a pompás márványteremek mind
3288 15   |                        szétszaggatva hevertek a kioszkok, s eltemetve, feldúlva
3289 15   |               kioszkok, s eltemetve, feldúlva a pompás kertek.~De Ali basa
3290 15   |                   nemegyszer megtörtént, hogy a közelebb hozott ágyútelepek
3291 15   |                     olasz hadi mérnök vezette a vár védelmét, kit legboldogabb
3292 15   |                      tevé oly erőssé Janinát; a török vezérek ügyetlen lövészeinek
3293 15   |                  olasz stratégia ereje előtt. A legutóbbi napokban sokat
3294 15   |                   tűzaknát, minden rejtekutat a vár alatt.~Carettónak menyasszonya
3295 15   |                  süvöltő golyói közt, s várni a végenyészetet, míg otthon
3296 15   |           végenyészetet, míg otthon ő reá vár a szerelmes menyasszony.~Egy
3297 15   |                      az ágyúkat irányozá, egy a Lithanizzából belőtt gránát
3298 15   |              ostromlók úgy nevezték őt, hogy „a félszemű gyaur”.~Február
3299 15   |                 ágyúzást intézett Kursid basa a vár ellen. Ekkor érkeztek
3300 15   |                     ellen. Ekkor érkeztek meg a Cassandra ellen használt
3301 15   |                   dühödten nyargalt föl s alá a bástyákon, buzdítva, fenyítve
3302 15   |                 bástyákon, buzdítva, fenyítve a pattantyúsokat, kezében
3303 15   |              sánckosár mellett, onnan intézve a leghatályosabb tűztelep,
3304 15   |                      leghatályosabb tűztelep, a harminchat fontos sugárágyúk
3305 15   |                        Miért nem folytatjátok a tüzelést?~– Mert nem lehet –
3306 15   |                     Miért nem lehet? – ordíta a basa, egész testében reszketve
3307 15   |                      egész testében reszketve a dühtől, melyet az olasz
3308 15   |                    fokozott.~– Mivel az ágyúk a gyors tüzelés által keresztül
3309 15   |                       kalapja messze kirepült a bástyáról.~Ott üté meg Carettót,
3310 15   |                        Az olasz helyreigazítá a szeméről félrecsúszott köteléket,
3311 15   |                      arcul, ahol már kilőtték a szememet, mert meglehet,
3312 15   |                    hogy ha túlfelől ütsz meg, a másikat is kiütöd, s akkor
3313 15   |                       álló tüzérnek elszakítá a lábát.~– Mit sem tesz –
3314 15   |                   kiálta Ali –, töltsétek meg a másikat. Midőn a másik is
3315 15   |                töltsétek meg a másikat. Midőn a másik is szertepattant,
3316 15   |            szertepattant, akkor földhöz csapá a kanócot, s lovára vetve
3317 15   |                 reszketett minden íze, mintha a hideg láz törné.~Az olasz
3318 15   |                     adott, hogy hozzanak mind a négy elrontott ágyú helyett
3319 15   |                 elrontott ágyú helyett újakat a fegyvertárból, s azokat
3320 15   |               felállíttatá.~Midőn készen állt a löveg, akkor az ellenség
3321 15   |                    hálátlan tett volt az. Azt a sebhelyet, melyet őérte
3322 15   |                    volt. Korán reggel felment a bástyákra, melyeket akkor
3323 15   |                     akkor friss hó lepett el. A tél utolsó mérgét látszott
3324 15   |                       mérgét látszott kiadni, a hó nagy pelyhekben ömlött
3325 15   |                     mondá fennhangon Caretto, a körüle álló törökökhez fordulva –,
3326 15   |                       lövést intézni vaktában a bástyákról, hogy felriadjanak.~
3327 15   |                 Caretto felhúzatott egy ágyút a Lithanizza felőli bástyafokra,
3328 15   |                          Csak hadd maradjanak a kötelek rajta – szólt Caretto –,
3329 15   |                   térképéről asztrolabiumával a lövést, utána irányzá az
3330 15   |                      adott, hogy töltsék meg.~A két tüzér, kiket Ali basa
3331 15   |                   innen, vagy túlnan taszíták a nehéz lafetát; végre a mögötte
3332 15   |               taszíták a nehéz lafetát; végre a mögötte álló két őrnek kiálta:~–
3333 15   |                       Azok gépileg lehajoltak a lafetát emelni; „elég!”
3334 15   |                       olasz, s azzal tenyerét a gyújtólyukra tette.~– Most
3335 15   |                   tette.~– Most lőj! – kiálta a tűzmesternek, elkapva onnan
3336 15   |            tűzmesternek, elkapva onnan kezét. A kanóc lecsapott, a lövés
3337 15   |                     kezét. A kanóc lecsapott, a lövés eldördült, s azon
3338 15   |                   kötelet, s alávetette magát a bástyáról, végigcsúszva
3339 15   |                       bástyáról, végigcsúszva a kötelen.~Az őrök a rettenet
3340 15   |               végigcsúszva a kötelen.~Az őrök a rettenet és düh gyorsaságával
3341 15   |                    düh gyorsaságával rohantak a mellvéd szélére: Caretto
3342 15   |                      mellvéd szélére: Caretto a kötél végére jutott már,
3343 15   |                     lábnyi mélység tátongott, a kötél nem volt elég hosszú,
3344 15   |                    Caretto vadul tekinte fel, a kötelék leesett véres szeméről,
3345 15   |                    dühvel nézett reájok, mint a megsebzett fenevad.~Azzal
3346 15   |                       egyet taszított lábával a falon, s mint a visszapattanó
3347 15   |                       lábával a falon, s mint a visszapattanó golyó, ívet
3348 15   |                  golyó, ívet képezve leugrott a mélységbe. Az albánok utánalőttek;
3349 15   |               utánalőttek; egy találta. Alant a bástya fenekén nehány percig
3350 15   |                   percig mozdulatlanul feküdt a vakmerő olasz, majd hirtelen
3351 15   |                  feléje, egy sem ártott neki, a sűrű hóeséstől nem lehetett
3352 15   |                  célozni. Végre fenn volt már a parton, még egyszer visszafordult,
3353 15   |          visszafordult, öklével megfenyegetve a pusztuló várat, s azután
3354 15   |               pusztuló várat, s azután eltűnt a sűrű hófuvatban: vaktában
3355 15   |                  darabra törte, s elzárkózott a vörös toronyba. A várudvaron
3356 15   |                 elzárkózott a vörös toronyba. A várudvaron sohasem látták
3357 15   |                     Caretto mindazt ismeré, s a „félszemű gyaurt” nagy diadallal
3358 15   |                     rombolt Janina előművein; a többi ostromágyúkat mind
3359 15   |               vetteték föl, és végre meglelék a hídfőket összekötő rejtekutait,
3360 15   |                     viadalban berohantak azon a várba. Az albánok kétségbeesetten
3361 15   |                     az ellenség tovább győzte a vérpazarlást, keresztültört
3362 15   |                       hágcsókkal támadták meg a sziget felőli oldalt, s
3363 15   |                  sziget felőli oldalt, s ahol a ledűlt sánc betemette az
3364 15   |               betemette az árkot, elfoglalták a lövött rést, s a vár udvarán
3365 15   |                  elfoglalták a lövött rést, s a vár udvarán folytatott harcban
3366 15   |                      hetvenedmagával menekült a vörös toronyba.~Tehát már
3367 15   |                      toronyba.~Tehát már csak a vörös torony volt számára
3368 16   |                   lépésnyi térbe volt bezárva a legyőzött oroszlán! Egy
3369 16   |                  minden birtoka, melynek mind a négy ablakán ellenség nézett
3370 16   |                      kincsei halmaza fénylik. A garmadába töltött arany
3371 16   |                       töltött arany és ezüst, a nehéz vert arany bútorok,
3372 16   |                     nehéz vert arany bútorok, a templomok ékszerei, csillogó
3373 16   |                csillogó drágakövek, szanaszét a padlón, elszórva hevernek.
3374 16   |                    mellette viselt csatákban. A hetven harcos közül, kik
3375 16   |                 hetven harcos közül, kik vele a toronyba menekültek, hatvannégyen
3376 16   |                       Kursid bocsánatot ígért a megtérőknek, csak hatan
3377 16   |                      mellett.~Minek maradt ez a hat is? Ali nem mondta nekik,
3378 16   |                      vagytok. Menjetek, merre a többi ment. Meneküljetek.
3379 16   |              Tepelenti meg tud halni egyedül.~A harcosok sóhajtva fordultak
3380 16   |           lábujjhegyen eltávozott közölök öt. A hatodik meg ott maradt,
3381 16   |                      maradt, s sokáig keresve a szót, megszólítá Alit.~–
3382 16   |                 engedd nagy nevedet elveszni. A szultán kegyelmes, hajtsd
3383 16   |                      és ő kegyelmet ád neked.~A csatár elmondá ajánlatát;
3384 16   |                      elmondta, úgy lőtte főbe a harcost, hogy az egyet fordult
3385 16   |                   vágva magát, keresztülesett a küszöbön.~Ez volt jutalma,
3386 16   |                     elfogja? miért félnek úgy a legyőzött ellenség küszöbétől?~
3387 16   |                      újra lépések hangja döng a lépcsőkön; a tárt ajtón,
3388 16   |                      hangja döng a lépcsőkön; a tárt ajtón, mit az utolsó
3389 16   |                          Tepelenti Ali – mond a szilihdár –, add meg magadat.
3390 16   |                  semmid e földön. Az én uram, a szeraszkier Kursid basa,
3391 16   |                      tizenegy óra után, és én a torony ablakán kitekintve
3392 16   |                       harcost is megpillantok a vár udvarán belől, úgy legyen
3393 16   |                  minden benne levőkkel együtt a levegőbe vettetem. Ezt izenem
3394 16   |                        akit üdvözlök általad.~A szilihdár eltávozott, s
3395 16   |                      egy lélek sem volt többé a janinai vár udvarán. Egyedül,
3396 16   |                 udvarán. Egyedül, magában ült a várban Tepelenti Ali, Epirus
3397 16   |                teremben sóhajták el áldozatai a kínzott élet végső leheletét;
3398 16   |                     leheletét; és körös-körül a ragyogó kincsek mintha tűzszemekkel
3399 16   |                  halvány arcú rémképeket, kik a sírból föltámadnak, hogy
3400 16   |                      is. Aludt szemközt ezzel a levágott fővel, amely hozzá
3401 16   |                       hozzá beszélt; hallotta a seleuciai dzsin alaktalan
3402 16   |                   semmit, Allah rendelte így. A nyúl megrágja a fát, a keselyű
3403 16   |                 rendelte így. A nyúl megrágja a fát, a keselyű elragadja
3404 16   |                        A nyúl megrágja a fát, a keselyű elragadja a nyulat,
3405 16   |                      fát, a keselyű elragadja a nyulat, a vadász lelövi
3406 16   |                   keselyű elragadja a nyulat, a vadász lelövi a keselyűt,
3407 16   |                       nyulat, a vadász lelövi a keselyűt, a vadászt levágja
3408 16   |                     vadász lelövi a keselyűt, a vadászt levágja az oroszlán,
3409 16   |                       és az oroszlánt megeszi a féreg. Micsoda Ali? Nagyobb
3410 16   |                      Ali? Nagyobb féreg, mint a többi. Ő megemészte sokat,
3411 16   |                    sokat, most őt emészti meg a hatalmasb ellen, majd annak
3412 16   |                   ellen, majd annak is megjön a maga férge.~Minden beteljesült,
3413 16   |                 fegyvere harcolt ellene. Csak a nő ne tette volna, a többit
3414 16   |                     Csak a nő ne tette volna, a többit elviselné.~„Egy,
3415 16   |                elviselné.~„Egy, kettő!” monda a levágott fő, és a két esztendő
3416 16   |                       monda a levágott fő, és a két esztendő végperceit
3417 16   |                      végperceit járja immár; „a kéz, mely letörli a hatalmasok
3418 16   |                   immár; „a kéz, mely letörli a hatalmasok cselekedeteit,
3419 16   |                     és lész: nem egy hős, kit a világ bámul, hanem rabló,
3420 16   |              nemzetednek.”~Úgy van, úgy lett; a kocka balra fordult, és
3421 16   |                       semmi sincs hátra.~Csak a nő ne árulta volna el.~Máskor
3422 16   |                   rémeit, látta őket felkelni a sírból véresen, halványan,
3423 16   |                   szívének egy édes menedéke, a bájos ifjú hölgy, kinek
3424 16   |                 angyalszemein elveszté erejét a gonosz igézet; mikor az
3425 16   |                     takarta Tepelenti, mintha a paradicsom árnyéka alatt
3426 16   |                pihenne, ott nem üldözheték őt a szívszorongató emlékek.
3427 16   |                       elveszítnie?~Legelőször a legkedvesebbet; nemhogy
3428 16   |                    volna meg neki legutoljára a sors.~Még most is jó reá
3429 16   |                   valami téveteg fény vetődik a falakra, s a tárt teremek
3430 16   |                     fény vetődik a falakra, s a tárt teremek ajtóján át
3431 16   |                  váratlan derű tör keresztül.~A basa meglepetve tekint oda;
3432 16   |                 utolsó órákban? Ki jön elűzni a sötétség rémeit szobájából,
3433 16   |                    egészen, ahol Tepelenti ül a földön; fáklyáját letűzi
3434 16   |              fáklyáját letűzi egy vaskarikába a fal mellett, s odalép a
3435 16   |                       a fal mellett, s odalép a basa elé.~Ali mélán tekint
3436 16   |                      kinek szavára indult meg a hatalmas kényurat ledöntő
3437 16   |                    midőn őt maga előtt látja; a hölgy megfogja az ősz férfi
3438 16   |                   kezét, s nevén szólítja őt; a basa még most is azt hiszi,
3439 16   |                    úgy álmodja, hogy kérdezé.~A kedves, gyermeteg hölgy
3440 16   |                    hölgy pedig odaül le mellé a földre, mint máskor, ősz
3441 16   |                     arcát, mint régen, régen, a boldog múlt időkben.~Milyen
3442 16   |                     Tepelenti Ali, bocsásd el a halál kezét kezeidből, s
3443 16   |                 Tepelenti Ali, kérj kegyelmet a szultántól, lásd, milyen
3444 16   |                       hogy számodra megszerzi a szultán kegyelmét – bíztatá
3445 16   |                     volna, kezét nyújtandotta a kegyelemlevél után, de mint
3446 16   |                    után, de mint címer felett a korona, állt szíve felett
3447 16   |                     korona, állt szíve felett a büszkeség, s hidegen elutasította
3448 16   |                     én meghalni veled – monda a hölgy elhatározott hangon.~
3449 16   |                    hölgy elhatározott hangon.~A basa bámulva tekinte rá.~–
3450 16   |                   veled halok meg itt. Hallod a csattanásokat? a torony
3451 16   |                       Hallod a csattanásokat? a torony vaskapuit csapták
3452 16   |                    mindegy.~Ali keblére ölelé a hölgyet, mint gyönge virágszál
3453 16   |                   Kursid basa hírnöke megállt a gömbölyű ablak alatt, és
3454 16   |                        és fennhangon elkiáltá a vezér izenetét Ali basához,
3455 16   |                   hogy adja fel magát önkényt a neje által megküldött biztosításra.~
3456 16   |                   Menj vissza uradhoz – monda a követnek –, és tudósítsd
3457 16   |                 udvarára, rögtön üszköt vetek a toronyba.~A hírnök fél óra
3458 16   |                      üszköt vetek a toronyba.~A hírnök fél óra múlva ismét
3459 16   |                      és vettesd fel tornyodat a levegőbe. Teveled Kursid
3460 16   |                     kincseid pedig nem fognak a levegőben maradni, s ha
3461 16   |                  maradni, s ha visszahullanak a földre, könnyű lesz azokat
3462 16   |                   fehér zászlót vagy vereset, a te dolgod. Fél óra múlva
3463 16   |                   téged.~Ali komoran hallgatá a végizenetet, s válasz nélkül
3464 16   |                       nélkül engedé eltávozni a hírnököt.~Eminah reszketve
3465 16   |                       feküdt le egy kerevetre a szögletben. Ali nagy léptekkel
3466 16   |                    fáklyát, csak egy hajlítás a lőporos hordó felé, és minden
3467 16   |                       de mindkétszer meglátta a reszkető nőt maga előtt,
3468 16   |                 nézett reá, s kiesett kezéből a haláladó kanóc; nem, nem
3469 16   |             pillanatban egy dördülés hangzott a vár előtt, s fél másodperc
3470 16   |                   csattanással tört keresztül a torony érctetején, s tömör
3471 16   |                érctetején, s tömör boltozatán a kilőtt izzó ércgolyó.~A
3472 16   |                       a kilőtt izzó ércgolyó.~A márványpadlatra zuhanva,
3473 16   |                  megugrott, s keresztülszökve a lőporos hordókon, magas
3474 16   |               félkörben vágott le még egyszer a márványra, s ismét felpattanva
3475 16   |                   világított elő, sziporkázva a falban kapott salétromos
3476 16   |                  végrehajtani képes ígéretét. A megrémült asszony a félelemtől
3477 16   |                 ígéretét. A megrémült asszony a félelemtől őrülten rohant
3478 16   |                       letépve fejéről, nyújtá a basa kezébe.~Tepelenti elragadá
3479 16   |                       Tepelenti elragadá tőle a fátyolt hirtelen, s feltűzve
3480 16   |                    egy kopja hegyére, kidugta a kerek ablakon.~Künn az ostromlók
3481 16   |                      menj – szólt felsóhajtva a nőhez –, és mondd meg ellenségeimnek,
3482 16(1)|                                               A históriai adatok itt ellentmondásban
3483 16(1)|         ellentmondásban látszanak lenni, amit a török történészeti munkákban
3484 16(1)|                  kegyelemmel, s nejét ugyanez a delvinói basa leányának
3485 16(1)|                      állítják, hogy egyenesen a kegyelmi biztatásra adta
3486 16(1)|                    kellett tartanom. Ugyanitt a rábeszélő nőt Vasilica,
3487 17   |                              Az ezüst állvány a szeráj előtt~Kursid basa
3488 17   |                 magával történni mindent. Sem a hízelgő, sem a fenyegető
3489 17   |                   mindent. Sem a hízelgő, sem a fenyegető arcok nem tettek
3490 17   |                   ismét elnézett maga elé, el a távolba, a végtelenbe, talán
3491 17   |                       maga elé, el a távolba, a végtelenbe, talán még most
3492 17   |                  gondolt:~„Mikor fogok állani a szeráj előtt ezüst állványon?”~– –
3493 17   |                     ezüst állványon?”~– – Ezt a végzetet jóslá neki a seleuciai
3494 17   |                     Ezt a végzetet jóslá neki a seleuciai dzsin, és a többi
3495 17   |                    neki a seleuciai dzsin, és a többi jóslat már mind beteljesült,
3496 17   |                      egy volt még hátra.~Amit a muzulmán megígér, az erősebb
3497 17   |                  esküvésnél. Ki ne emlékeznék a mór főnök történetére, kinek
3498 17   |                       s tőle oltalmat esdett, a mór megígérte azt; később
3499 17   |                       üldözők tudósíták, hogy a keresztyén lovag saját fiát
3500 17   |                       saját fiát ölte meg, és a mór mégsem adta ki a menekültet,