bold = Main text
     Fezejet                                         grey = Comment text

   1 1    |                remetének való hely, mert az élő világra semmi sem emlékeztet
   2 1    |                  emlékeztet benne, olyan az egész, mint egy nagy bedőlt
   3 1    |              keze működött, megszaggatva az óriás sziklákat, terméketlenséggel
   4 1    |                csináljon magának belőle.~Az üregek oldalfalai oly szakadékosak,
   5 1    |                 bátorsága volna megtenni az utat, ott sok rejtélyes
   6 1    |                ördögei tévedtek volna el az üregben, s ordítva üvöltenének,
   7 1    |                  barlanglakó dzsint, míg az üreg egyszerre visszhangot
   8 1    |                 a vétkes szeretők, midőn az édes suttogásokat egy hang
   9 1    |                 a barlangban, mint mikor az ég megzendül, s a gyilkosok
  10 1    |               gyilkosok világosan hallák az irtózatos szózatot: „Allah
  11 1    |          nyavalyás őrülettel futottak ki az üregből.~Mindenki a közel
  12 1    |                 a gonoszokat.~De nemcsak az ijedelmes szívek ismerik
  13 1    |                jóslatért is, és ilyenkor az ismeretlen lény úgy ki tudja
  14 1    |                  hajigáltak a barlangba.~Az üreg nyílásától befelé haladva,
  15 1    |           méccsel vagy szövétnekkel jön, az nem találja őt sehol, az
  16 1    |                 az nem találja őt sehol, az nem kap feleletet. És amidőn
  17 1    |               így lát a föld sötétjében, az a szívek és jövendők sötétségeiben
  18 1    |           látogatták a dzsin lakását, és az mindent tudni látszott,
  19 1    |                rájok következő sorsot.~*~Az ezernyolcszáztizennyolcadik
  20 1    |                  A kikötő még fedve volt az elzajlott vihar által partra
  21 1    |                  paripáját is lebocsáták az emelődaru (hajógép) segélyével.
  22 1    |                 oly erős, mint midőn még az a szakáll, mely most, mint
  23 1    |               gyáva lélekre vesztegetve.~Az evezőcsapások a partra szállítják
  24 1    |               mindig vissza a dereglyét.~Az ősz férfi egy szemöldintésére
  25 1    |                   mind a hármat elrántja az, mintha gyermekek fognának
  26 1    |              fognának szilaj bikát.~Most az ősz ember egyszerre lovára
  27 1    |                mint aki legjobban ismeri az utat, egyes-egyedül elindul
  28 1    |                  Alig haladt félórányira az olaj- és fügefákkal beültetett
  29 1    |          otrombán összeábdált viskó volt az, melyet kőből, fából és
  30 1    |                  viskót; ezek aztán, hol az építész fölösleges rést
  31 1    |              megköté egy fához, s miután az ajtónak nem volt kilincse,
  32 1    |              volt kilincse, elolvasá azt az ákonbákot, ami kívül reá
  33 1    |            szokott írva lenni.~„Átkozott az, aki az éneklő madarat háborítja.”~
  34 1    |                 lenni.~„Átkozott az, aki az éneklő madarat háborítja.”~
  35 1    |                  következik:~„Aki zörget az imádkozónak ajtaján, hiába
  36 1    |                  paradicsomnak kapuján.”~Az idegen nem is sokat zörgetett
  37 1    |             egyszerűen.~Ott benn térdelt az erdbuhár szerzetbeli barát
  38 1    |                tele tiszta vízzel.~Éppen az abdesztán mosódást végzé.~
  39 1    |                 e kegyes igéket: „Áldott az isten, ki a víznek tisztító
  40 1    |                 a markán keresztül ismét az orra lyukain szítta fel
  41 1    |           illatját, mely kedvesebb, mint az ámbra és a pézsma, és ne
  42 1    |           beszélt: „Tisztítsd meg, uram, az én orcámat, amiképp minden
  43 1    |            szolgáidnak orcáját meg fogod az ítéletnek nagy napján tisztítani.”
  44 1    |                  fohászkodék: „Uram, add az utolsó ítélet napján az
  45 1    |                  az utolsó ítélet napján az én cselekedeteimnek könyvét
  46 1    |             könyvét a jobb kezembe, mely az elválasztottak keze, és
  47 1    |                  irgalmaddal, s ne nyomd az én fejembe a bűnöknek tüzes
  48 1    |                  tüzes koszorúját, hanem az erénynek arany koronáját.”
  49 1    |                  Most füleit vette sorba az érdemes férfiú, áhítattal
  50 1    |             mondván: „Engedd, uram, hogy az én füleim mindenkor örömest
  51 1    |                hallgassák azokat, melyek az alkoránban vannak írva.”
  52 1    |                  azon kötelektől, melyek az elkárhozottak nyakaira fognak
  53 1    |                Óh, uram, ne engedd, hogy az én lábaim megcsuszamodjanak
  54 1    |                 lábaim megcsuszamodjanak az Alsirát hídján, mely a pokol
  55 1    |             fohászkodék: „Vedd el, uram, az én adósságaimat, s hallgasd
  56 1    |             adósságaimat, s hallgasd meg az én könyörgéseimet.”~Mindezen
  57 1    |             tartja szégyenletes dolognak az emberek előtt istenhez imádkozni.~
  58 1    |                kivivén azt kunyhója elé, az ott tenyésző vadvirágokra
  59 1    |                  a dervis kezét, s midőn az kihúzá övéből a hosszú,
  60 1    |                kilencven tulajdonságait, az idegen is utána mondá azokat
  61 1    |                 helyéről, arcáról elmúlt az alázatosság kifejezése,
  62 1    |                ismét helyet foglalt azon az elébbi büszke, parancsoló
  63 1    |                kegyelmes úr, szolgáddal?~Az idegen hagyá őt ott feküdni,
  64 1    |                 erszényt vont elő övéből az idegen.~– Látod ez erszényt
  65 1    |               közé.~A hold fent volt már az égen, mire az üregek sziklájához
  66 1    |              fent volt már az égen, mire az üregek sziklájához értek.~
  67 1    |           üregéhez érve leszállt lováról az agg férfi, s meghagyva a
  68 1    |                jönni, elszántan belépett az üregbe.~A vak sötétség miatt
  69 1    |                lábával elébb megpróbálta az alapot, melyre lépett, s
  70 1    |              hang, mély és tompa, mintha az üres levegő szólana.~Az
  71 1    |                  az üres levegő szólana.~Az idegen utána kapott, mintha
  72 1    |                 talált semmit.~Hang volt az, alak nélkül.~– Beszélj
  73 1    |              szólt reszketéstelen hangon az agg. – Ismered-e sorsomat?~–
  74 1    |                  amid volt, és amid van, az nem a tied.~– Tudatlan lélek
  75 1    |                bámulva felelt:~– Valóban az nevem.~– Nem földönfutó
  76 1    |            felelt a hang –, nekem tegnap az, midőn legutolszor láttam
  77 1    |              keselyűt, a vadászt levágja az oroszlán, és az oroszlánt
  78 1    |                  levágja az oroszlán, és az oroszlánt megeszi a féreg.
  79 1    |                állandasz ezüst állványon az ujjongó nép előtt.~– És
  80 1    |                  a kard nagyot süvöltött az üres levegőben, s perc múlva
  81 1    |                 a hang:~– Már megtörtént az.~– Ah, álom ez. Álom ez! –
  82 1    |            hegyéből.~Azután elereszté őt az ismeretlen lény, suttogva
  83 1(1) |                                          Az erdbuhar és nimetullahita
  84 1(1) |                  török szerzetek között; az elsőbbek minden héten két
  85 1(1) |                  nyálukat sem nyelik le; az utóbbiaknál ez csak a próbaéveken
  86 2    |               fönségben látjuk emelkedni az istenek földét: Hellász
  87 2    |                vére festett meg pirosra, az ő számára nyílik, és a babér,
  88 2    |               Apollo szerelméből támadt, az ő számára zöldül.~A csendes
  89 2    |             Albánia fölött uralg. Janina az, a históriai névvé vált
  90 2    |              névvé vált Janina.~Mellette az acherúzi tó, melynek zöld
  91 2    |                tó, melynek zöld tükrében az egész város látja magát,
  92 2    |             arany félholdjai a tóban is, az égen is ragyognak, a fehér
  93 2    |         kiöszkjeivel! Túl a városon, hol az erdős bércekről alászakadó
  94 2    |                  ásít le a városra, ezek az érckutyák, miknek ugatása
  95 2    |             ablakaiból egymásra bámulnak az ágyúk; jaj annak a népnek,
  96 2    |             bombapiramidok vannak rakva.~Az udvar egy nagy félholdat
  97 2    |                  azt senki sem tudhatta; az érckapu ezüstös arabeszkjeivel
  98 2    |                  ki nem jön, mint Ali és az ő néma eunuchjai és azok
  99 2    |         Lithanizza ormáról tekint le rá, az egy tüneményes kastélyt
 100 2    |               vörös bádog teteje van, ez az egy tető látszik ki az egész
 101 2    |                ez az egy tető látszik ki az egész belső várból annak,
 102 2    |             ajkai, ha mosolyognak, nincs az a tigris, mely szebb fogakat
 103 2    |                szebb fogakat mutathasson az övéinél. És amellett bátor,
 104 2    |                jótékony tündéreknek, kik az arab regék tüneményes mondáiban
 105 2    |                oly óvatosan járnak, hogy az útban levő hangyát is meg
 106 2    |                Eminah nem tudja, hogy mi az az ostrom, ő csak a szegény
 107 2    |             Eminah nem tudja, hogy mi az az ostrom, ő csak a szegény
 108 2    |               sajnálja. Mint kóvályogtak az égő város fölött, fehér
 109 2    |         szorongatott lakosok megkedvelék az ajánlatot, s összefogdosva
 110 2    |                házaihoz repültek vissza, az ismerős tetőkre, s egy pillanat
 111 2    |            pillanat alatt lángban állott az egész város, a galambok
 112 2    |                 a galambok maguk hordták az égő üszköt tetőről tetőre,
 113 2    |             nyílik egymásból, amely mind az övé. Egyik pompásabb, mint
 114 2    |                mint a másik; mire a szem az egyik fényével jóllakott,
 115 2    |                  rézajtó következett, és az mindig zárva volt előtte,
 116 2    |                  neki szabad bemenni. És az ajtó vezetett azon magas
 117 2    |             szerette volna tudni, mi van az ajtón belül, melyen őneki
 118 2    |              gondosan magára zárja ismét az ajtót, s a kulcsot keblén
 119 2    |                 ami aranyat ő készített, az egyszerre vert pénz és filigrános
 120 2    |             szellemek milyen kegyetlenek az idegenhez, és az asszonyokat
 121 2    |             kegyetlenek az idegenhez, és az asszonyokat rögtön széttépik,
 122 2    |             kísérte Alit Eminah, s midőn az belépett rajta, észrevétlenül
 123 2    |        észrevétlenül egy kövecset ejtett az ajtó és küszöb közé. Ilyenformán
 124 2    |                 nem csukódván be egészen az ajtó, a zár nyelve mind
 125 2    |                   hogy bezárta maga után az ajtót, valóban nyitva maradt
 126 2    |             ajtót, valóban nyitva maradt az.~Eminah csak azt várta,
 127 2    |                azután csendesen felnyitá az ajtót, elébb csak annyira,
 128 2    |                Néhány perc múlva nyíltak az átellenben levő ajtók, s
 129 2    |                  egyszerre kivilágosult, az eunuchok letűzték fáklyáikat
 130 2    |             meglátjuk, hogy csinálja Ali az aranyat? Most Alinak egy
 131 2    |              azon szellemek, akik Alinak az aranyat csinálják” – gondolá
 132 2    |                   csak mosolygott. Végre az idősebbnek nyájasan megveregeté
 133 2    |                felelevenítem.~Azzal inte az eunuchoknak, s azok levetkeztetve
 134 2    |                  mozdulatlan nézte végig az egész kínzási műtétet.~Alinak
 135 2    |              olajat, a víztöltést, végre az utolsó kínszert vették elő.
 136 2    |                 tekerték, s odafektették az égő tűz mellé.~Amint a tűz
 137 2    |            gyötrelem tetőpontján kivallá az ember, hogy kincsei hajója
 138 2    |                   magadat is.~Azzal inte az eunuchoknak, hogy vigyék
 139 2    |               Valóban igen egyszerű neme az alkímiának.~Most a másik
 140 2    |                ifjat vezettek elő.~Amint az ifjú és a leány meglátták
 141 2    |                   Átok reád!”~És ez volt az egyetlen szó, mellyel minden
 142 2    |             kérdésére válaszoltak.~Monda az ifjúnak: „Mondj le menyasszonyodról,
 143 2    |        menyasszonyodról, és élni fogsz!”~Az ifjú felelt: „Átok reád!”~
 144 2    |           leánynak: „Szeress engem, légy az enyim, és vőlegényed élve
 145 2    |                 Ekkor letérdepelteté Ali az ifjat, a szolgák lehúzák
 146 2    |                Vagy engemet ölelsz, vagy az ő fejetlen testét.~Eminah
 147 2    |             vágyak éktelenítettek el.~És az ifjú pár egyszerre felelt
 148 2    |              Azon pillanatban megvillant az ifjú feje fölött a pallos.
 149 2    |                Eminah volt rejtve, éppen az ő lábainál.~A fejetlen test
 150 2    |                basa.~Ali basa ölébe vevé az asszonyt, gyönyörködött
 151 2    |                enyelgett vele, íme belép az odaliszkok szobájába a khadun-kiet-kuda,
 152 2    |            halovány.~– Szépséged árnyéka az rajta.~– Látod! könnyezik
 153 2    |              selyem legyezőt, hogy azzal az alvó basát legyezze.~– Mi
 154 2    |            tetszék, mintha a tigrislábak az ő saját lábai volnának.
 155 2    |               leánynak: „szeress engem”; az felelte rá: „átok reád”!
 156 2    |                   átok reád”! és azonnal az ifjú szép feje legördült,
 157 2    |               összecsókolá azt.~Nem, nem az úrnő lábát, hanem vőlegénye
 158 2    |               még akinek lelkére hullott az!~Azzal elvoná haját a basa
 159 2    |                   s undorral tekinte rá. Az pedig aludt csendesen, mint
 160 2    |              aludt csendesen, mint ahogy az igazak alusznak. Hetvennyolc
 161 2    |                  alszik, a vánkos felett az ő feje, alatta a megölté.~
 162 2    |                 odahajolt reá, feltakará az alvó keblét, mely nyugodtan
 163 2    |               Tehát a kínzások tereméből az acherúzi tóba lehet jutni.
 164 2    |                   A Lithanizza alá érve, az erdők között tovább menekülhetünk.
 165 2    |             jutott legelőször eszébe, és az öröm.~– Senki sem fog bennünket
 166 2    |                 sietett magát kárpótolni az elmúlt böjtért, alszik vagy
 167 2    |           rokonaimhoz vissza. Most eredj az odaliszkok szobájába, és
 168 2    |            maradt, elővoná a vánkos alól az elrejtett főt, s kis kerek
 169 2    |                fekete hajfürtök kétfelől az asztalra voltak omolva.~
 170 2    |                leány kezét, és sietteté.~Az letörlé könnyeit, s fogá
 171 2    |              levágott főt; és odahelyezé az alvó basa elé, hogy arcaik
 172 2    |               termében voltak. Üres volt az, a vérfoltok feltörölve,
 173 2    |                  semmi sem emlékeztetett az elmúlt éj borzalmaira.~Fölnyiták
 174 2    |          irtózott tőle mind a két hölgy; az egyik, mert gyűlölte – a
 175 2    |             megköték a kötél túlsó végét az ajtó sarkaihoz, s egyenkint
 176 2    |               mint a szeme fényét; egyik az áldás, másik az átok szelleme,
 177 2    |            fényét; egyik az áldás, másik az átok szelleme, kiket ő fogva
 178 2    |                hogy a két hölgy elmerült az acherúzi tóban, megszűnt
 179 2    |                 még nem is álmodott, kit az álmok angyala sem látott
 180 2    |                 hozzá, nevén szólongatva az alvót.~– Ali basa, Ali basa!~
 181 2    |             alvót.~– Ali basa, Ali basa!~Az alvó teste reszketett idegen
 182 2    |                  És Ali megérté, hogy ez az ő hátralevő éveinek száma. –
 183 2    |                fő áll egymással szemben, az enyim és tied. Mit tudsz
 184 2    |             nézni? Két fejetlen alak áll az isten széke előtt, az enyim
 185 2    |                áll az isten széke előtt, az enyim és tied. Miről ismer
 186 2    |                és tied. Miről ismer reád az úr? Ő kérdi, melyitek volt
 187 2    |                mert a fehéren ott maradt az öt ujj véres nyoma.~Ali
 188 2    |                 hánykódni maga alatt, és az eget omladozni fejére nagy
 189 2    |                  hölgyed, a fekete holló az enyim, és jaj neked mind
 190 2    |               ordíta fel ez álomszóra, s az erőszakos kiáltás megtöré
 191 2    |              levágott fő ott állt előtte az asztalon.~A basa borzadva
 192 2    |                  hogy tudhassa, mi ebből az álom, mi az ébrenlét. Még
 193 2    |           tudhassa, mi ebből az álom, mi az ébrenlét. Még hallani vélte
 194 2    |              ébrenlét. Még hallani vélte az enyészetes szót, mely e
 195 2    |        önkénytelen kebléhez nyúl, mintha az öt ujj véres nyomát akarná
 196 2    |             nyomát akarná ott eltakarni.~Az elvágott zsinór akadt kezeibe,
 197 2    |                 Visszafordult, végigment az alvók termein. Nehányan
 198 2    |                  alvók termein. Nehányan az odaliszkok közül felébredtek
 199 2    |             ijedten bújtak takaróik alá; az ajtók előtt a néma eunuchok
 200 2    |                 Lefutott a kertbe. Végig az ismeretes sétányokon, s
 201 2    |                  s alant a szolgák, fenn az urak vígan voltak; a zene
 202 2    |            itt-ott holtrészegen hevertek az út közepén, elgyalázva a
 203 3    |        paradicsom~Ali basa maga építteté az egész janinai várkastélyt,
 204 3    |                   s oly bölcs volt, hogy az építőket, amint a kastély
 205 3    |               voltak minden épületben, s az egyes sánctömbök, mik külsőleg
 206 3    |            folyosón mind földszint, mind az emeleten, s e folyosóról
 207 3    |             egynek is a bennlakók közül; az öles vastagságú falban volt
 208 3    |              öles vastagságú falban volt az, a két ablaksor között,
 209 3    |           nyíltak nesztelen ajtók, néhol az ablakok közül, másutt tükrök
 210 3    |                   lángolóbb, lelkesítőbb az, mely a serlegekben villog;
 211 3    |                  fogja örökké boldogítni az idvezült mozlemint; elfeledte
 212 3    |            valamit Mahommed paradicsoma; az ember szinte alig várná,
 213 3    |                alig várná, hogy lejárjon az a kis millennium, s ha azután
 214 3    |            esztendő múlva – mert kitelik az mind az örökkévalóságból –
 215 3    |             múlva – mert kitelik az mind az örökkévalóságból – ismét
 216 3    |     örökkévalóságból – ismét visszajutna az ember az eredeti hetvenhét
 217 3    |               ismét visszajutna az ember az eredeti hetvenhét lyánkához,
 218 3    |       paradicsomából, és Muhtár bej volt az a boldog, kinek ezt a gondolatot
 219 3    |       mindháromnak volt külön háreme, és az mind számra, mind szépségre
 220 3    |              elkezdék magasztalni előtte az elcserélt odaliszkokat,
 221 3    |              hogyha oly igen szereti azt az egyet, vegye ki a többi
 222 3    |                 aztán Veli bej is ráállt az atyafiságos osztályra, s
 223 3    |                  adatott elé, s meghagyá az odaliszkoknak, hogy poharába
 224 3    |           rendkívüli dolog; azon időkben az istentagadás egész a nyílt
 225 3    |                  ne unja magát közöttük. Az odaliszkok sorban énekeltek,
 226 3    |            közölök? Mind a táncban, mind az énekben legkitűnőbb volt
 227 3    |               táncolna mellette, ő volna az első csillag az égen. Ah,
 228 3    |                  ő volna az első csillag az égen. Ah, de egy mozdulata
 229 3    |                mint amannak egész élete. Az csak nő, de ez tündér. Az
 230 3    |                Az csak nő, de ez tündér. Az megöl, de ez halottból elevenné
 231 3    |              könnyűséggel ült térdére, s az ittas bej édes mámorral
 232 3    |                édes mámorral ízlelé majd az egyik, majd a másik csókját.~–
 233 3    |                  édesebben csókol Lizza. Az kínoz, emez boldogít, Rebekka
 234 3    |            mennyei muskavit, melyet csak az idvezültek ízlelnek, és
 235 3    |                 ízlelnek, és aki ízleli, az idvezül!~S azzal Muhtár
 236 3    |             tudta, hogy melyiknek ítélje az elsőséget. Végre Veli bejt
 237 3    |                  bajba került megértetni az álom és mámor kábította
 238 3    |                közöttünk!~És e szavakkal az üres helyre mutatott, mely
 239 3    |              ezüst tálakon halmozva volt az étel, s átlátszó kristályserleg
 240 3    |                  Mahomed! – szólt Muhtár az üres helyhez beszélve –,
 241 3    |             közül melyik a szebb, melyik az édesebb. Láttad őket táncolni,
 242 3    |              inte a két hölgynek, s azok az üres dívánra ülve kétfelől,
 243 3    |            felragadta a kristályserleget az üres hely elől, és feltartva
 244 3    |                ki ezen serleg bort annak az egészségére, melyiknek a
 245 3    |              egészségére. Melyike legyen az Rebekka-e, vagy Lizza?~Azon
 246 3    |                fegyvert viselne, és azon az oldalon sem ajtó, sem ablak,
 247 3    |              Mohamed rászul Allah!” (Egy az isten, az Allah, Mohamed
 248 3    |            rászul Allah!” (Egy az isten, az Allah, Mohamed Allah küldöttje.)~*~
 249 3    |                  szeretett, mint életét, az adja a legelső jelt a közelgető
 250 3    |           közelgető balsorsnak, hogy itt az idő a küzdelemre. Hadd menjen.
 251 3    |          küzdelemre. Hadd menjen. Legyen az ő fátyola a legelső zászló,
 252 3    |                magáról a veszélyt, hanem az, aki szembe megy rá, s azt
 253 3    |                 senkitől, de meghallgatá az őrültek, a jósok szavait,
 254 3    |               tudja, hány éves lehetett, az életet régóta csak a bűvészet
 255 3    |                  találtam meg, elém jött az éjjel, s halálomról beszélt,
 256 3    |                télen ellepi a varjúsereg az ó-mecsetek tetőit, úgy fognak
 257 3    |                  évet érhessen egy ember az ozmanlik között, aki gazdag
 258 3    |               tudni akarom, hogy ki lesz az első, aki megtámadand. Ennek
 259 3    |          karokkal a földre, ujjai hegyét az üveg körül a fatáblára tevé,
 260 3    |                 betűzé ki:~„Gaskho bej.”~Az utolsó betűnél megállapodott,
 261 3    |                  kérdé tovább a dervist.~Az újra kezdé a varázslat műtételét,
 262 3    |           Sztambul.”~Elég volt.~Ali inte az eunuchoknak, hogy a dervist
 263 3    |              csak halála hírét hozzátok, az első, ki azt tudtomra adja,
 264 3    |                  ezeret, aki őt megölte.~Az albánok rövid ideig tanakodtak
 265 3    |                csak valósággal élő ember az a névszerinti bej, halála
 266 3    |               amoda; várj egy hétig, míg az áradás elmúlik; hiszen nincs
 267 3    |                nincs ellenség a hátadon, az egész birodalomban még csak
 268 3    |                 nagy félkerek ablakán át az acherúzi tóra lehete látni.
 269 3    |              acherúzi tóra lehete látni. Az ablak vasrostéllyal volt
 270 3    |       háremhölgyeik ültek, a dereglyéket az ismerős eunuchok hajtók.~
 271 3    |                 Szolimán fülébe:~– Vajon az öreget nem kellene-e szinte
 272 3    |            lehelete, és ami istentől jő, az nem lehet rossz. Hanem hölgyeitek
 273 3    |               három dereglyéből kiránták az eunuchok a rejtett csapokat,
 274 3    |             léget.~Muhtár dühösen rohant az ajtónak, s azt zárva találván,
 275 3    |                kifeszíteni; míg Szolimán az ablak vasrostélyzatát ragadá
 276 3    |                kezével, s azt hivé, hogy az egész tömör épületet képes
 277 3    |                  kékszemű albán leány és az epedő zsidó hölgy, mindkettő
 278 3    |                  semmit sem vétett, hisz az ő szép görög hölgye nem
 279 3    |                 nem bosszantá a prófétát az orgiák szerelmi versenyében;
 280 3    |                 általa volt szeretve, és az is ott vész el a többi között.~
 281 3    |       kétségbeesetten zokogva rogyott le az ablaknál, míg Muhtár egyre
 282 3    |                  egyre dühödten rugdalta az ajtót, mintha saját lármájával
 283 3    |               bej nézett némán, keserűen az utálatos habokra, melyek
 284 3    |              Távol, nagyon távol látszik az emelkedő hullámok tetején,
 285 3    |              fekete úsznék. Ki tudja, mi az? Talán egy e hölgyek közül.
 286 3    |           felvetődik; vajon melyik lehet az? Mindig messzebb, messzebb
 287 3    |             nézve sem a tengervihar, sem az áradó víz, sem a számum
 288 3    |                  Veli bej maradt még ott az ablaknál, és nézte a vizet,
 289 3    |                 a vizet, amíg elsötétült az est, és gondolkozott Ali
 290 3(1) |               faja régóta ismeretes volt az arab dervisek előtt.~
 291 3(2) |                 nagy befolyással voltak, az acherúzi tóba fojtatá.~
 292 4    |              balsors egy mérges eb, mely az után szalad, aki előle fut.~
 293 4    |                   Egy jámbor férfiú volt az, hivatalára nézve a szeráji
 294 4    |               egyszerre összekunkorodott az, s előre-hátra szaladgált. –
 295 4    |                embernek ismeré mindenki; az udvari izoglánok, kiket
 296 4    |                 a kapott ütlegért, hanem az ügyetlen vágásért. Soha
 297 4    |                veszedelem lehetett volna az, amit ő mívele, ha komoly
 298 4    |                egyebet, mint a szerájban az izoglánokat tanítgatta dzsiridhajigálásra,
 299 4    |               annyiféle alakot vált, míg az ablakig felér, s Gaskho
 300 4    |                mögött van. A kis Szidali az, ki azzal mulatja magát,
 301 4    |             magát, hogy amint Gaskho bej az ablakon kikönyökölve az
 302 4    |                  az ablakon kikönyökölve az ottománon térdel, apjának
 303 4    |                tompa nyilakkal lövöldöz. Az eltévedt nyíl gyakran a
 304 4    |                 jól látja őt, s kétfelől az ablakhoz állva, kihúzzák
 305 4    |            Szidali hamarább lőtt, s most az egyszer a nyíl úgy találta
 306 4    |             találta el apja talpát, hogy az ijedtében s a csiklandás
 307 4    |             jobbra, másik balra fúródott az ablak szemöldökfájába.~Gaskho
 308 4    |                  azt sértetlenül látták, az ijedtségtől mereven álltak
 309 4    |              akkor Gaskho bej kívül volt az ablakon, egy szökéssel előttük
 310 4    |                térni, csak azt kiáltozta az egész úton: „hallatlan,
 311 4    |             leginkább rosszul esett neki az, hogy csibukozás közben
 312 4    |                bej meggyilkolására.~Azok az első bambuszütésekre rávallottak
 313 4    |            Rögtön csauszokat küldének ki az egész városba, elfogatni
 314 4    |                 volt. Minden körülményt, az ígért összeget, a mondott
 315 4    |                 miszerint Tepelenti volt az, aki őket kiküldte Gaskho
 316 4    |              Gaskho bej meggyilkolására.~Az eset nagy zajt csinált minden
 317 4    |                 a dívántanács elé hozták az ügyet, s nagy viták folytak
 318 4    |                 elégelje meg, ha azoknak az arnót gyilkosoknak fejei
 319 4    |                 arnót gyilkosoknak fejei az igazságtétel sátora elé
 320 4    |                 esze, ne vesztegesse sem az aranyat, sem a lőport ily
 321 4    |                  fog véteni.~Ezt akarták az okosabbak, és ez okosabbak
 322 4    |               emlegetni, megvadult, mint az űzött bika, elhitte, hogy
 323 4    |               rabnőket; mind nem kellett az neki, ő Tepelenti fejét
 324 4    |               előveressége izenetül állt az égen.~– Nem ismeritek Alit,
 325 4    |            paloták reám szakadnak is, és az ország fele meghal is miatta;
 326 4    |        meghajolni, és inkább felfordítja az egész országot, hogy nem
 327 4    |                 akartok látni egymással.~Az izgatók ezzel nem elégedtek
 328 4    |                elől, megmutogatván nekik az ágyúk torkait, melyek a
 329 4    |                 nem találván célszerűnek az ágyúk torkának menni, akként
 330 4    |         városnegyedet, és kifosztogatván az égő házakat, ezt teljes
 331 4    |                  nőre, s gondolván, hogy az tán egyike a tegnap leégetteknek,
 332 4    |              szultán csodálkozva kérdezé az asszony nevét.~– Én Eminah
 333 4    |          Tepelenti Ali felesége.~– És ki az, akinek vérét kívánod? –
 334 4    |                  porban heverni látja.~– Az ő fejére kérek halált –
 335 4    |               elszörnyedt.~Rettentő eset az, hogy egy asszony elvádolja
 336 4    |      gonosztevőnek kell lenni annak, kit az isten legszelídebb madarai,
 337 4    |                ifjúkori ábrándja volt, s az minden vagyonát, mely Albániában
 338 5    |                 hold, kétszer fogyott el az ő hatalma.~Az első Hiób-hírnök
 339 5    |                 fogyott el az ő hatalma.~Az első Hiób-hírnök volt a
 340 5    |                merénylet nem sikerült, s az elfogott bérgyilkosok kivallák
 341 5    |                 meghaltam volna – susogá az ősz, oly keserű érzettel,
 342 5    |            tartományában levő városokra, az elöljárókhoz, felszólítva
 343 5    |               olyan könnyen adja oda azt az ősz szakállát! A vadászok
 344 5    |               szomorúan.~– Te nem vagy-e az én fiam? – kérdé tőle a
 345 5    |          hadastyán.~– Allah akarta, hogy az legyek – felelt Veli –,
 346 5    |                  nem is magamért, nem is az életért, nem is azért, ami
 347 5    |            kincsek lesznek veszedelmére.~Az idők meghozták a választ. –
 348 5    |                   s leölték Ali embereit az utolsóig. Az utolsót azért
 349 5    |                Ali embereit az utolsóig. Az utolsót azért hagyták meg,
 350 5    |                 hagyta el Zunga kapitány az albán tábort, s midőn Trikalában
 351 5    |                jobbágyokat a basa ellen, az egész tábor átment Gaskho
 352 5    |              megmenekült a sok közül, és az Xelianthe volt. A hölgy
 353 5    |            tigris vad dühével veté magát az ostromló Pehlivánra, s az
 354 5    |                az ostromló Pehlivánra, s az éjféli harcban elverte őt
 355 5    |           elverte őt Lepantó falai alól; az albánok dühödten küzdöttek
 356 5    |             várat, de lángok között álla az már; Veli bej fájdalmában
 357 5    |                gyermekét és nejét rejté. Az fából volt egészen, réz
 358 5    |           sötétvörös érctömeg csillogott az üszöghalom közepett. Veli
 359 5    |                  katonáival félrevonatva az égett gerendákat és üszköket,
 360 5    |               városai megnyiták kapuikat az ellenség előtt, legjobb
 361 5    |               jön a hír, hogy Muhtár bej az egész hajóhaddal megadta
 362 5    |               nyugodtan. Így végeztetett az égben; de azért utoljára
 363 6    |                                          Az oroszlán a rókabőrben~Csapás
 364 6    |                  Hadseregeid átpártolnak az ellenhez, barátaid elhagynak
 365 6    |                   hogy hullana soronkint az ellen! Éppen úgy hullanak
 366 6    |              szívedbe, mert a leány volt az, kit szerelmednek feláldozni
 367 6    |         feláldozni vágytál, mert ez volt az, kivel nőd megszökött, és
 368 6    |                vesztét ne hallanád.~Mint az öldöklő Azráel angyal jár
 369 6    |              látod jönni elöl, megtiltod az ágyúzást, és nem engedsz
 370 6    |                 egész a seprejéig, egész az utolsó keserű cseppig, és
 371 6    |                kapunak ágyúkat feszített az ellen. Ali tomboló paripáján
 372 6    |               hogy nem volt egyebe annál az egy kardnál, s azzal visszaszerze
 373 6    |                 áll védő serege; megnézi az ellen csatarendjét, s mosolyra
 374 6    |                 belőle. Csataterve méltó az agg vezérhez. Akárki lássa,
 375 6    |                mondani: nincs menekülése az ellenfélnek! Csak ti jertek.
 376 6    |              mégis, el kell neki veszni. Az első lövésre, mielőtt kardját
 377 6    |                  hadserege megadja magát az ellenfélnek; ha csak egyszer
 378 6    |              vagy el hagyta fogni magát.~Az ősz oroszlán megcsóválja
 379 6    |              hétszáz lovas kíséri híven. Az ellen valamennyi kapun tódul
 380 6    |           városba már, de a piac elzárja az egyik városrészt a másiktól,
 381 6    |  végigkartácsolnak a hosszú szűk utcákon az utolsó tizenkét ágyúval,
 382 6    |                 ész kell, nem erő.~Ekkor az ostromló meggyújtatá körüle
 383 6    |               vérszemet kapott egyszerre az ostromló had; minden utcán
 384 6    |            vékony nádszálról. Hatszáznak az albánok közül sikerült a
 385 6    |               Ali parancsára lecsapódtak az érckapuk, száz kívül maradt
 386 6    |           oldalán egyszerre megdördültek az ágyúk, mik a hídnak voltak
 387 6    |               Mindenütt győztetek, egész az utolsó pontig. Ez már az
 388 6    |                 az utolsó pontig. Ez már az utolsó, és mégsem győztetek
 389 6    |            mégsem győztetek semmit, mert az utolsót nem bírjátok.~A
 390 6    |                  mennyire el van szánva, az ostrom első hetében kőműveseket
 391 6    |           elevenen eltemetve. Onnan csak az égbe vagy a pokolba van
 392 6    |               hálakönyörgéseket tartanak az Ejub-mecsetben és a Szófia-templomban
 393 6    |            kétségbe kezdé hozni, hogy ki az úr Törökországban: a szultán-e,
 394 6    |                bezáratott. Most már csak az van hátra, hogy meghaljon.~
 395 6    |                egy fenyődarabon kiúsznak az acherúzi tó felől, s még
 396 6    |               Tepelenti Ali meghalt. Ezt az örömhírt mondják legelőször
 397 6    |          megesküdteté őket, hogy a várat az utolsó leheletig, az utolsó
 398 6    |               várat az utolsó leheletig, az utolsó emberig védeni fogják.
 399 6    |            legénység más értelemben van; az örömest menekülne a várból,
 400 6    |              robogása, s ki lehete venni az imámok halotti énekét.~Gaskho
 401 6    |                tetőn, melynek erkélyéről az udvarra lehete látni, s
 402 6    |                  hozta a tárgyakat, hogy az imámok kezében kitárva állott
 403 6    |                basa. Valóban ő maga volt az. Akárki nézze bár, ő maga
 404 6    |               bomba kanóca rövid volt, s az még a levegőben szétpattant.~
 405 6    |                 a levegőben szétpattant.~Az obszervatóriumból jól láthaták,
 406 6    |               láthaták, mint rebbent meg az udvaron álló tömeg a fejeik
 407 6    |             szétszakadó bomba dördülete.~Az imámok felveszik őt vállaikra,
 408 6    |                hármat lőtt fegyvereiből, az imámok énekeltek három verset,
 409 6    |         Bizonyára eltemették Alit.~Midőn az imámok, a vezérek eltávoztak
 410 6    |        Lithanizza tetején magához hívatá az obszervatórium őreit, és
 411 6    |               Gaskho bej attól fél, hogy az öreg hetvenkilenc éves Ali
 412 6    |             monda a bej, s rögtön hívatá az imámokat, hogy űzzék ki
 413 6    |                van, meg kell neki szökni az illattól és lármától. Amíg
 414 6    |                  ama rejtelmes robogást.~Az imámok ordítottak rettenetesen.~
 415 6    |                 ordítottak rettenetesen.~Az obszervatórium főnöke szinte
 416 6    |               fogalma.~Midőn látná, hogy az imámok éppen nem boldogulnak
 417 6    |            dzsineitek, és hogy mire való az a nagy lárma és fertelmes
 418 6    |                lárma után végre sikerült az imámoknak elkergetni a dzsint,
 419 6    |                kardot tegyenek keresztbe az ajtó elé, akkor a szellem
 420 6    |          Átellenben Janina várkapujával, az összelőtt híd fejénél állt
 421 6    |                  És íme, temetőjét lelte az náluk nélkül is. Hiába köszörülték
 422 6    |               háborítatlanul, mint ahogy az igaz emberek szoktak meghalni.~
 423 6    |                 nincsen arcán, oly hideg az, mint egy szobor képe.~–
 424 6    |           fölötte.~– Meghalt Ali, és nem az én kezem által.~Kleon feltűnőleg
 425 6    |              sötét gondolatokkal teljes; az övé nyílt és szabad, tele
 426 6    |                 hogy Ali meghalt – szólt az ifjú felsóhajtva. – A vén
 427 6    |                vetének magukra keresztet az ifjú testvérek, s a borzalom
 428 6    |              őket, s egymáshoz kötözték.~Az pedig valóban Tepelenti
 429 6    |              ismerős utai voltak Alinak; az egész temetési látványt
 430 6    |                  s midőn legnagyobb volt az öröm és megnyugvás a megszálló
 431 6    |             veszedelem. Rossz éjszaka ez az alvásra.~Ki akar aludni?~
 432 6    |                 őt meglátni?~Gaskho bej, az óriás tetem félig öltözetlenül,
 433 6    |            ágyából kiugrott, rohan végig az utcán, s annyira megzavarodott,
 434 6    |    mennydörgésnél, mely tüzet szór rájuk az égből. Ott jön az eltemetett
 435 6    |                  rájuk az égből. Ott jön az eltemetett basa fehér lovon,
 436 6    |              bomlott tömeg százával hull az albánok kardcsapásai alatt,
 437 6    |              utcáin, s Ali basa, a holt, az eltemetett vezér, halálfélelmet
 438 6    |             tudjon állni.~Csak Pehliván, az erős küzdő, képes még meggátolni,
 439 6    |              Háromezeren feküsznek halva az ostromlók közül, s az ágyúk
 440 6    |              halva az ostromlók közül, s az ágyúk elrontva, légbe vetve
 441 6    |                   mintha nem is törődnék az utána rohanókkal, pedig
 442 6    |                  hatannyian vannak, mint az övéi.~Midőn oly közel ér
 443 6    |              jársz, derék bej. Ez a föld az enyim, és ami alatta van,
 444 6    |                enyim, és ami alatta van, az is az enyim, és te azt nem
 445 6    |                 és ami alatta van, az is az enyim, és te azt nem tudod.~
 446 6    |           egyszerre, amilyen hosszú volt az utca, végigrepedt, s a kárhozatos
 447 6    |                  lobbanás égbe hajigálta az üldöző csoportokat, ő gyönyörködve
 448 6    |               romlást, s utolsó volt, ki az alagút rejtajtaján eltávozott.
 449 6    |            sokáig áthallatszott a várba. Az ostromló seregnek egyharmada
 450 6    |            seregnek egyharmada elveszett az éjszakán. A többi elhagyta
 451 6    |           feketére perzselten elhajigált az iszonyú pukkanás, hevertek
 452 6    |                  sötétvörös patak, amint az a romok közül innen-onnan
 453 6    |           engedte őket háborítani. Végre az ifjú kezén megcsördült a
 454 6    |        Acrocorynth utcáin jártam – szólt az ifjú, nagy ábrándos szemein
 455 6    |               ezerenkint hullott előttem az ellen.~– És most a vérpadra
 456 6    |         megszorítva testvére kezét, mely az övéhez volt láncolva.~Az
 457 6    |                 az övéhez volt láncolva.~Az eunuch-némák körülfogták
 458 6    |              csak most vevék észre, hogy az agg vezér búsan, csüggedten
 459 6    |            hazátokba vissza – monda Ali.~Az ifjú mintegy villanyos ütésre
 460 6    |                  fel e szavakra, s arcát az öröm melege futotta át.~–
 461 6    |          bennünket gyorsan vagy kínosan, az mindegy, de ne gúnyolj.~
 462 6    |                  áhítattal emelé szemeit az égre.~– Lelkem nyitott könyv
 463 6    |           könnyeit a leány lábaira, hogy az önfeledten hajolt le hozzá,
 464 6    |              hogy Ali megtébolyodott. Én az éjjel egy tüneményt láttam;
 465 6    |              gyermek, kinek tekintetétől az ősz férfi is összeroskad;
 466 6    |             arcának mosolygása maga volt az idvesség. És amidőn reszkető
 467 6    |               hölgy – e kardokat te ütéd az én sebeimbe, és az én vérem
 468 6    |                  ütéd az én sebeimbe, és az én vérem a te fejedre hull
 469 6    |                 És ő felelt: „Aki üldözi az enyimeket, engemet üldöz,
 470 6    |                 üldöz, és aki megrabolja az én templomomat, engemet
 471 6    |              gyűjtél-e roppant kincseket az árvák és özvegyek örökségeiből? –
 472 6    |             hullott egy kard. Végre csak az utolsó volt még vérző szívében,
 473 6    |                 ősz fejemet, s legyek én az ő hatalmukban, ne ők az
 474 6    |                  az ő hatalmukban, ne ők az enyimben.” És e szóra kihullott
 475 6    |                 szóra kihullott szívéből az utolsó kard is, és ő felelt: „
 476 6    |                    Ezzel felszálla ismét az égbe, a felhők bezáródtak
 477 6    |               testvérek meg voltak hatva az ősz férfi vízióitól, ki
 478 6    |                  Törökország alatt, mint az övéi Janina alatt? Tán e
 479 6    |             fiadat. Jusson eszedbe pedig az, hogy nemcsak mi vagyunk
 480 6    |                várban, hanem te magad is az vagy, körülzárva ellenségeid
 481 6    |                   jusson eszetekbe, hogy az Janinában mindkettő van
 482 6    |                 hozatott bort és piláfot az ujjongató fogolytömegnek,
 483 6    |          összeköttetést tartottak Alival az alagúton keresztül, s önkényt
 484 6    |                 támadt elő, anélkül hogy az ott levő szulióták egy lövéssel
 485 6    |              adtak volna.~Azt is állíták az elfogottak, hogy a következő
 486 6    |                 támadást fog intézni Ali az ostromló sereg ellen, s
 487 6    |         változásokkal kezdtek elterjedni az egész hadseregben, itt-ott
 488 6    |         keresztyének és mozlimek között; az ozmanlik fenyegetni kezdék
 489 6    |                   s akkor nekik szegezve az álgyúkat kihirdeték előttük,
 490 6    |              különben is dühös volt már. Az ifjak merész beszéde még
 491 6    |                be a léget. Fájdalom volt az, és düh s a kétségbeesésben
 492 6    |           Hasztalan tűzék ki a zászlókat az alemdárok, hasztalan ordították
 493 6    |                és a csorbadzsik, és maga az óriási Gaskho bej is. A
 494 6    |              Mikor odaért, nem volt vele az egész hadseregéből több
 495 6    |                 több tizenkét csausznál. Az egész ostromló had elszéledt,
 496 6    |               vörös toronyból, hogy veri az ellenség magamagát, hogy
 497 6    |            magamagát, hogy bomlanak szét az ostromló hadak ezernyi és
 498 6    |               hogy nem volt egyebe annál az egy kardnál, és azzal az
 499 6    |                 az egy kardnál, és azzal az egy karddal visszaszerze
 500 7    |                                          Az albán család~Most hagyjuk