Fezejet
1 9 | lányka csengő ezüst hangon –, Thomár sípot faragott, és én koszorút
2 9 | csakhogy meg nem szólalt. Thomár erre széttekinte, s nem
3 9 | nem szólított bennünket. „Thomár”, szóltam én, „ha én férfigyermek
4 9 | nem teszem meg?” mondá Thomár, s azzal felragadta botját,
5 9 | hogy csattogott a vad fején Thomár botja, a vér ellepte annak
6 9 | fogaival és körmeivel megkapta Thomár kezében a botot. „Thomár!
7 9 | Thomár kezében a botot. „Thomár! ne hagyd magad!” kiálték
8 9 | erővel.~– Ohó – kiálta közbe Thomár –, ne feledd ki, hogy magad
9 9 | alatti odúba bújt előlünk. Thomár kését is elvitte magával
10 9 | elveszteni. Mit tett hát Thomár? Utána bújt a medvének,
11 9 | méltán kiérdemlettek voltak. Thomár nem is sírt, nem könyörgött,
12 9 | neki, hogy menjen utánuk, Thomár csak azért ment, mert én
13 9 | gyermeket magától, mire az Thomár nyakába borult, s testével
14 9 | tanulta, s szemeit lehunyá, de Thomár érezé, mint vonaglik a kíntól
15 9 | összehajtogatá nyele körül.~Thomár odahajolt a leányka vállára,
16 9 | szólt zokogva a leány –, Thomár elmegy örökre innen.~A vén
17 9 | a vadak hogy üvöltenek? Thomár egyedül van odakinn a fergetegben:
18 9 | apám – szólt Milieva –, Thomár furulyál az erdőn, hadd
19 9 | verni.~– Mit? – kiálta fel Thomár, és szemei szikráztak. –
20 9 | számotokra hoztam iszákomban; Thomár kap délceg paripát; szeretsz-e
21 9 | Majd egyszer. Majd ha Thomár híres, hírneves férfi lesz;
22 9 | gunyhóihoz is, akkor fog veled Thomár jönni az apához. Délceg
23 9 | Milievácska, csak hallgass, Thomár hadd beszéljen. Thomár el
24 9 | Thomár hadd beszéljen. Thomár el foga mondani, hogy ő
25 9 | neki: én vagyok a te fiad, Thomár, a te leányod, Milieva!
26 9 | fordítsák el a ló zabláját, Thomár nevét kiáltá, mondva neki,
27 9 | testvéréhez, kezeit felé emelve, s Thomár nemhogy menekülni kívánna,
28 9 | láthatták, mint száll le Thomár segíteni a kalmárnak a híd
29 9 | Mahmud kegyenchölgye lőn.~Thomár az izoglánok közé soroztatott.
30 9 | hadsereget idomítva belőlök. Thomár nemsokára egy szakasz vezényletét
31 9 | bég” mellékcímezettel, s Thomár is hallott eleget Himri
32 12| drága szép fiú és leány, Thomár és Milieva, akik megértek
33 12| vizek között; legelső volt Thomár, ki a tajtékzó hab által
34 12| gondolva: hátha rablók. Thomár azt mondá testvérének, hogy
35 12| a lépés nem hagy nyomot.~Thomár bekiáltott a barlangba,
36 12| örvendve kiálta fel:~– Nézzed, Thomár, itt két láda van a bokrok
37 12| deszkamálha volt ott, és Thomár csodálkozott, hogy azokat
38 12| hegyével lefelé fordítva, Thomár fejelágyára tartá; mind
39 12| szépet álmodtam – szólt Thomár, s még most is szikráztak
40 12| állítják hazámban – szólt Thomár komoly arccal –, hogy ahol
41 12| közelít-e valahonnan hajó?~Thomár szót fogadott, kiment a
42 12| Erre Milieva is kiszaladt Thomár után, s odaérve összecsapta
43 12| megfogták Leonidász kezeit, s Thomár mondá:~– Mindened odaveszett
44 13| ágyúval, fegyverrel!~Ez Thomár.~A szultán végignézte a
45 13| voltatok mind – monda bosszúsan Thomár a kizlár agának, s maga
46 13| szárnyakat.~Míg ez megtörtént, Thomár odasimult hozzá, s megragadva
47 13| maradsz.~A herceg megszorítá Thomár kezét, s azt súgá vissza:~–
48 13| megcsókolá őt hevesen kétszer. Thomár megdöbbent, mit jelentettek
49 13| bolthajtás alól a jancsárok közé.~Thomár eltakarta szemeit kezeivel,
50 13| Térdre előttem, lázadók!~Thomár ijedten pillanta e szóra
51 13| én vagyok a fejedelem!~Thomár önfeledve ragadta kardját,
52 18| midőn a lovagot megismeré. Thomár volt az, ez időben az ekskendzsik
53 18| siessenek őt tudósítani.~Thomár egyedül érkezék meg, a többi
54 18| Husszein basa, mellette Thomár bég az ekskendzsik élén.~
55 18| fegyver, mint a handzsár. Thomár bég maga rohant legelöl,
|