Fezejet
1 2 | Eminah~Tündérek, tünemények története!…~
2 2 | között legszebb volt mégis Eminah, Tepelenti kedvenc hölgye,
3 2 | hatalmas szenvedélyé.~És Eminah nem tudja azt, hogy ifjak
4 2 | lényhez ragaszkodik hozzá.~Eminah szemeiben Ali egyike azon
5 2 | könnyek csillogtak szemében.~Eminah nem tudja, hogy mi az az
6 2 | azután, mikor magára maradt Eminah, százféle tüneményes képeket
7 2 | És Ali bebizonyítá mindig Eminah előtt, hogy mondása nem
8 2 | ékszer alakban állt elő; és Eminah azt igen jeles dolognak
9 2 | a rézajtóig kísérte Alit Eminah, s midőn az belépett rajta,
10 2 | valóban nyitva maradt az.~Eminah csak azt várta, hogy férje
11 2 | csinálni, gondolá magában Eminah, s éppen egy alkalmas fülkét
12 2 | különös öltözetekben, aminőket Eminah sohasem látott.~„Ah, bizonyára
13 2 | prófétákat káromolta.~És Eminah rejtekhelyéből szüntelen
14 2 | Úgy illettek egymáshoz.~Eminah bámulva látta, hogy másforma
15 2 | felelt: „Átok reád!”~És Eminah önkénytelen susogá utánuk
16 2 | vagy az ő fejetlen testét.~Eminah utálattal fordult el Ali
17 2 | fülke előtt állt meg, ahol Eminah volt rejtve, éppen az ő
18 2 | messze elgördült fej ott Eminah lábainál mozgó ajakkal látszott
19 2 | látszott valamit susogni. Eminah lehajolt hozzá, odatartá
20 2 | ékszereket. Mindent odatöltetett Eminah lábai elé.~A hölgy örült,
21 2 | találtuk meg azt többé.~Eminah kacagva, kötekedve felelt:~–
22 2 | És leleplezé a leányt.~Eminah ugyanazon lányra ismert
23 2 | is.~– Örömkönnyek azok.~Eminah marék aranyat ajándékozott
24 2 | nargila borostyán szívója, Eminah kiküldé szobáiból a hölgyeket,
25 2 | odahaza egy testvérem van.~Eminah megérté a feleletet.~– Jöjj
26 2 | kinyújtá szép kis lábát Eminah, melyet addig öltönye redői
27 2 | feje, alatta a megölté.~Eminah odahajolt reá, feltakará
28 2 | Nem úgy, nem – szólt Eminah. – Nem éltét, csak a zsinórt
29 2 | dobogott, önkénytelen borult Eminah vállára, és megcsókolá őt.~–
30 2 | bennünket észrevehetni – monda Eminah, ékszereit lerakva, miket
31 2 | volt rá nézve e gondolat.~Eminah inte neki, hogy távozzék,
32 2 | senki sem vette észre, maga Eminah is csak akkor látta meg,
33 2 | anélkül, hogy ajka szót adna.~Eminah megragadá a leány kezét,
34 4 | kérdezé az asszony nevét.~– Én Eminah vagyok, a delvinói basa
35 5 | múlva hallá hírét, hogy Eminah a szultán elé veté magát,
36 16| Eminah~Hat lépésnyi térbe volt
37 16| járnak fej nélkül, véresen.~Eminah az, legkedvesebb hölgye,
38 16| szultán kegyelmét – bíztatá Eminah –, pecsétes levélbe írta,
39 16| velem élni együtt? – kérdé Eminah, könyörgő szép szemeit férjére
40 16| rá.~– Megesküvém – szólt Eminah –, hogy vagy veled térek
41 16| Tepelenti megjelent az ablaknál, Eminah ott csüggött keblén.~– Menj
42 16| engedé eltávozni a hírnököt.~Eminah reszketve feküdt le egy
43 16| diadalkiáltása hangzott egyszerre. Eminah Ali kezeit csókolva borult
44 17| szeraszkier biztosító esküvése.~Eminah egy percig sem hagyja el
45 17| reménysugárt itt és amott.~Csak Eminah tud remegni. Isten azért
46 17| férhet hozzá. Méregkehelyben? Eminah maga ízlel meg minden étket,
47 17| odaliszkok szolgáltak fel; Eminah nőcselédjei, ki maga Ali
48 17| pincéjéből a palackokat.~Eminah remegve hajolt oda hozzá,
49 17| ajkainkon bement?~Pedig Eminah nem azért rettegett a bortól…~
50 17| alszeraszkier poharát, míg Eminah remegve vizsgálta annak
51 17| markolatához kapott e szavakra; de Eminah megragadta karját, ijedten
52 17| Ali, eredj innen! – kiálta Eminah, erőszakosan kapaszkodva
53 17| vérsugár szökellt felfelé.~Eminah kétségbeesetten veté magát
54 17| elő nőd szoknyája mellől! Eminah Ali felé terjeszté karjait,
|