1-500 | 501-1000 | 1001-1312
bold = Main text
Fezejet grey = Comment text
501 7 | innen történik; hozzájok még az adószedő szpáhi is csak
502 7 | fehér rózsa – nem nyílik az egész völgyben; ezt a nevet
503 7 | sokszor megkergette társaival az epirusi rablókat, akik a
504 7 | elhajtották.~Mellette lakott akkor az özvegy Khamkó asszony, kinek
505 7 | asszony volt Khamkó, de amint az őrült nővel kezde társalogni,
506 7 | oly háborodott lett, mint az; gyűlölni kezdé az egész
507 7 | mint az; gyűlölni kezdé az egész világot, s számtalanszor
508 7 | meggyújtani négy részein az országot, hogy a lángok
509 7 | mert nagyon szerette.~Ali az epiróta kalandorok társaságába
510 7 | gazdag kalmárokat meglesni az úton, s osztozott a könnyen
511 7 | elkergette; a fiú eltébolygott az erdőkben, a cserjéken, ott
512 7 | vetődék, ki éppen kinn állt az ajtójában. Ali úgy lépett
513 7 | s kardját kezében tartó. Az örmény ősz, tisztes férfiú
514 7 | Ali elszégyenlé magát az ősz tisztes tekintete előtt,
515 7 | előtt, hogy megölje őt vele. Az örmény elvevé tőle a kardot,
516 7 | felelt Ali elszántan.~Az anya felsikoltott e szóra
517 7 | fonj szöszt, és tanuld az orsót pörgetni, ne edd itthon
518 7 | itthon a kenyeret hiába. Az olyan férfi, aki kardját
519 7 | rajta, harmadnap visszament az örményhez, akinek eladta
520 7 | híres rabló, hogy rettegte az egész környék.~Khamkó asszony
521 7 | nem volt már egyebe annál az egy kardnál és ravasz eszénél.
522 8 | s készpénzen váltsák ki az elfogott derviseket tőlük.~
523 8 | de annyira ragaszkodtak az alku értelméhez, miszerint
524 8 | engemet megszabadítottál az eretnekek kezei közül1azért,
525 8 | szultán nagy bámulatára azt az egyszerű fekete írónádat
526 8 | kívánatának, s minthogy az ettől el nem állt, odaadá
527 8 | el nem állt, odaadá neki az írónádat, mely egyszerű
528 8 | rajta éppen semmi nevezetes.~Az odaliszk elvivé magával
529 8 | feküdt, ahová letették, s az odaliszk már bánni kezdé,
530 8 | bámulattól elállott szavuk: az írónád félegyenesre volt
531 8 | s írni látszott magában az alatta levő pergamenen.~
532 8 | annálfogva emelkedik és mozog az a légben, s hogy erről meggyőzze
533 8 | szorgalmasan látszott írni, az rejtett írás maradt, mert
534 8 | próbát akart tenni vele, s az ott levő alkörmösbe, mellyel
535 8 | sima tiszta lapra, mire az ismét fölemelkedék, s világosan,
536 8 | kérdezé:~– Mit kívánsz tőlem?~Az újra e két szót írta le: „
537 8 | és azzal lefeküdt.~– Az én nevem az – monda a szultán –,
538 8 | lefeküdt.~– Az én nevem az – monda a szultán –, hát
539 8 | megöletettnek neve volt az, s ha egy szellemnek jelenléte
540 8 | nagyobb.~– Hol lesznek harcai az igazhivőknek? – kérdezé
541 8 | kérdezé a szultán.~– Az egész országban! – volt
542 8 | mit felelend a toll, és az jól figyelmezve, nehogy
543 8 | Azon éjjel nem jött álom az ő szemeikre, s reggel erővel
544 8 | erővel elvevé kegyencétől az írónádat Mahmud, s azt mondá
545 8 | kapta a szellemet, kezdé az egészet egy mágikus bohóságnak
546 8 | rendeltetett a jó sorstól, hogy az embereket különössége által
547 8 | háremének, összegyűjtvén az odaliszkokat, s kényszerítvén
548 8 | mindent végzett türelmesen. Az odaliszkok igen kedves játékszernek
549 8 | kalózvezér, Microconchalys, ki az Archipelagust rablóhajóival
550 8 | tehát nagy vigasság volt az odaliszkok közt. A szultán
551 8 | szultán maga is ittas volt az örömtől, a bortól és a szerelemtől,
552 8 | szakállának? hány lova van az istállókban, hány katonája
553 8 | három óra. Annyit ütöttek az órák minden teremben. Azután
554 8 | táncolni, énekelni kezdtek az odaliszkok, s eunuch-bohócok
555 8 | kegyencnő fejéből nem ment ki az a nyolcas szám, s amint
556 8 | Mahmud szellemtréfának tartá az egészet, s bíztatá őket,
557 8 | óra múlva sorba ütötték az órák az ötöt. Most egyedül
558 8 | múlva sorba ütötték az órák az ötöt. Most egyedül lopta
559 8 | kegyencnő, s asztalára helyezve az írónádat, az előbbi kérdést
560 8 | asztalára helyezve az írónádat, az előbbi kérdést ismétlé előtte.~
561 8 | felébredvén legelőször is az órákra nézett, s látta,
562 8 | elé hívatta Murrissont.~Az angol tengerész már akkor
563 8 | néhány percig várni engedve az oroszlánfők teremében, megengedék
564 8 | kalapját elejté, s mintha az után nyúlna, hajolt meg
565 8 | jutalmul amit kíván, legyen bár az országának fele stb.~Ha
566 8 | valaki ilyenkor csakugyan az ország felét kérné, bizonyosan
567 8 | van. Murrisson megköszönte az ajánlatot, s azt kérte,
568 8 | hörgött nehéz sóhajától.~Az angol csak azt restellte,
569 8 | viszonozhatja a szemöldökjátékot, az övé világosszőkék, s kissé
570 8 | látni. Te nem tudod, mi az.~Murrisson vállat vonítva
571 8 | kizlár aga fülébe, mire az eltávozott.~E súgott szó
572 8 | maradt ott, és a tengerész.~Az órák a szeráj termeiben
573 8 | reszketve ment eléje, mint az eltévedt bárányka a szemközt
574 8 | Mindenütt kettős őrszemek álltak az ajtóknál, a legutolsó, melyen
575 8 | lépett, egyszerre megpillantá az idegent, ki hideg, kíváncsi
576 8 | kezét, s a másikkal levevé az idegen előtt legkedvesebb
577 8 | s inte a kizlár agának. Az felemelé a hölgyet, s elvezeté
578 8 | Murrisson visszadöbbent. Az egy perc előtt rózsapiros
579 8 | horgonyait, s éjjel kivitorlázott az Aranyszarvból, mindenütt
580 8 | könnyes szemekkel tekintve föl az égre, sóhajtja: Mármost
581 8 | országforgató vihar, mely az erős ozmán tölgyet gyökerében
582 8 | letördelte.~Janinai Ali basa volt az első, ki meggyújtá az országot
583 8 | volt az első, ki meggyújtá az országot nyugotról, s vérbe,
584 8 | keletről a perzsa sah ütött be az omladozó birodalomba, s
585 8 | Egyedül, senkitől sem kísérve, az ó-szeráj tetejéről órákig
586 8 | csillagok futását, elhallgatta az éjszakai verekedést, halálsikoltásokat
587 8 | Mahmud tudta, honnan jön az, és mit jelent, s volt kedve
588 9 | családja~Kasi mollaht még az időben nem nevezték mursidnak (
589 9 | csak távolról hallák hírét.~Az egész természet egy megerősített
590 9 | jövevényt, sőt elfogják őt az úton, falujokba vezetik,
591 9 | megtalálták, amit kerestek?~Az érdemes sejk háza semmiben
592 9 | Egészen fából van összeróva az is, három szoba egymás hosszában,
593 9 | viseletén meg nem látszanék is, az ajtó előtt összekötött öszvérekről
594 9 | kecskebőrökön szerezte volna. Elég az hozzá, az öszvérek most
595 9 | szerezte volna. Elég az hozzá, az öszvérek most is meg vannak
596 9 | hogy tojásdad barna arcán az egykedvűség valami vonást
597 9 | azzal nyelet kezd készíteni az ostornak, kivervén azt kacskalingos
598 9 | próbálod meg, hogy jó-e az ostor? – kérdi tőle a kalmár.~–
599 9 | akarod rajtok megpróbálni az ostort?~– Hát kin máson?
600 9 | hiábavalóságokon ne járjon az esze; azért is jó az, hogy
601 9 | járjon az esze; azért is jó az, hogy hozzászokik a kisebb
602 9 | Engemet is mindig vert az apám, maig is áldom érte,
603 9 | értesz a nevelésükhöz, és az egész cserkeszföldön senki
604 9 | elég lett volna betakarni az egész Olympot.~– Azt mondom
605 9 | a gyermeket veri, mintha az isten ellen emelné ostorát,
606 9 | ellen emelné ostorát, mert az ő kezei fedezik a kisdedek
607 9 | muzulmán, hogy nevelnéd te az én gyermekeimet?~– Ne érts
608 9 | padisahnál is, vagy legalább az ő vezéreinél, kik a cserkeszeknek
609 9 | amióta bőrödet vásárlom, hogy az én nevem: Leonidász Argyrocantharides,
610 9 | meg ezt a másikat, meg az egész marékkal, meg ami
611 9 | azon szín alatt vette át az erszényt, hogy a pénzen
612 9 | eladod-e annak? Csakhogy az legfeljebb tizenkét tehenet
613 9 | eszével nem bírta felfogni az álokoskodást. Pedig világos,
614 9 | medvebőrös cserkesz veszi-e meg az eladó leányt tizenkét tehénen,
615 9 | a medvebőrös részén van az előny.~A görög azonban figyelmes
616 9 | lakott. Számtalan ősöm volt az areopagusban, és egy anyai
617 9 | kit apja rám bízott, most az egyiptomi helytartó feleségének
618 9 | szolgálója. Nagy dicsőség az, hallod! Egy szegény kecskepásztor
619 9 | pipatöltője. Magas hivatal az, hallod. Ami volt Jupiternek
620 9 | ma vagy holnap, ki tudja? Az isten keze mindnyájunkkal
621 9 | Mondok egyet, nem tréfa, nem az ujjamból szoptam. Én bizonyosan
622 9 | számára elhozzák. Pedig az egy piszkos, durva, bélpoklos
623 9 | ama kalmárok elfogadták az alkut, és nyakukra fogadták,
624 9 | gyermekeidre, mikor azok az erdőre járnak, s mikor senki
625 9 | keresd. Vagy pedig, mikor az úton mégysz velök magad,
626 9 | hát. Jó mulatság lesz-e az? Csak ne fordulj el tőlem.~
627 9 | Ő már látta gyermekeit az utált márványcsarnokokban,
628 9 | takarta.~– Ne harangozz azzal az ostorral, édes fiam, mind
629 9 | fiam, mind szétkergeted az öszvéreimet! Hiszen jó már
630 9 | öszvéreimet! Hiszen jó már az ostorod, elhiszem, csak
631 9 | volt áruló nemzetem közt; az volt az utolsó igaztalan
632 9 | áruló nemzetem közt; az volt az utolsó igaztalan görög,
633 9 | ebben a másikban Ozmaniát, az egész világot megrendítem,
634 9 | ügyednek a magasok, úgy mint az alacsonyak között!~Itt lelkesülten
635 9 | Nem sajnálom tőled azt az italt, melyet eléd tettem,
636 9 | járom alatt nyögünk, mert az nem igaz; a cserkeszt. nem
637 9 | megölöm. Ezt mondd meg azoknak az erzerumi kalmároknak is.
638 9 | lépve be a sövénykapun; az utolsó nyomában jöttek a
639 9 | kik a nyájat őrzeni voltak az erdőn.~Mintegy tizenkét
640 9 | zugában!~De mi a patvar az, amit a fiú bal kezével
641 9 | öleli át, félénken bújva el az idegen elől.~– Nem ismered
642 9 | Másfél éves medvekölyök az, melynek feje számtalan
643 9 | dicsekedni.~– Mondd el, Milieva.~Az öreg cserkesz mogorván tekinte
644 9 | hogy apja haragszik.~– Az erdőben voltunk – kezdé
645 9 | úgy reszketett szegény, az anyja pedig csak bégetett
646 9 | medvekölyköt látott futni, amint az egyik egy szép kis fehér
647 9 | utána a két medvebocsnak. Az egyik észrevette őt, s hirtelen
648 9 | elereszté a fehér gödölyét, s az sírva, mekegve futott el
649 9 | kezeibe tapsolt örömmel, az apa gyöngéden simogatá fejét.~–
650 9 | s elrántottad azt rólam.~Az apa mindinkább elsötétülő
651 9 | valóban, hogy apátok azzal az új korbáccsal jól elverjen
652 9 | elszörnyedve kapá kezébe az újdonat öszvérhajtó korbácsot;
653 9 | öszvérhajtó korbácsot; képzelhetni az ijedség szülte dühöt, mely
654 9 | ijedség szülte dühöt, mely az apa szívét e hajborzasztó
655 9 | vén fenevad, ha ott kapja. Az ütlegek ezúttal méltán kiérdemlettek
656 9 | bántsd, atyám. Hiszen nem ő az oka annak. Én bíztattam,
657 9 | gyermeket magától, mire az Thomár nyakába borult, s
658 9 | leány ellen is felemelni az atyai intő eszközt. De a
659 9 | megcsókolá a leányka arcát, és az a csók búcsúcsók volt.~Nem
660 9 | furulyáját, és el-kiment az apai lakból, még csak vissza
661 9 | gondolá magában. Visszahozza az éhség, meg a bánat.~De a
662 9 | leányka, szomorúan nézve ki az ablakon a fekete éjszakába.~–
663 9 | a faluig. Nem aludt sem az apa, sem a leány.~– Hallod,
664 9 | Milieva –, Thomár furulyál az erdőn, hadd híjam be.~–
665 9 | híjam be.~– Nem furulyaszó az, hanem csalogány – felelt
666 9 | alszik-e, s midőn látta, hogy az behunyta szemeit, lopva
667 9 | lábujjhegyen kiment a házból. Az apa nem mondá neki, hogy
668 9 | haragudott rá soha. Csak az apai érzelem felgerjedése
669 9 | kockáztatá.~Rövid idő múlva hallá az öszvérek csengettyűiről,
670 9 | padláson hált, készülni kezd az útra, s maga is felkelt,
671 9 | tiltúl felhányta málháit az öszvérekre, egy-egy darabot
672 9 | hogy magunk vagyunk. Itt az észak felőli szomszéd mindenkor
673 9 | Tehát nem adod el őket. No, az isten áldjon meg, Kasi mollah.~
674 9 | fütyörészve haladt öszvéreivel az erdőben, s ott azután, mikor
675 9 | botjával is hadonászott, csak az volt a szerencsétlensége,
676 9 | mindenkinek, aki valahol az erdőn rejtőzék. Alig halada
677 9 | mintha nem tudná, hogy ki az, s tenyerét arca elé tartva,
678 9 | szemeit.~– Ninini, te vagy az, kis leányka; te, kis Milieva,
679 9 | Azzal odahajolt a leánykához az öszvér hátáról, s fülébe
680 9 | a fiú dacosan, ki hallá az egész suttogást.~A jószívű
681 9 | heveskedjél, édes fiam, mert az ártalmas. Sokkal jobb lesz
682 9 | apját. Igaz ugyan, hogy az ő számára is sósvízben áztat
683 9 | tulajdon leányom, és ti üljetek az öszvéreken, a szomszéd faluban
684 9 | fiú? no, ne félj; repül az veled, mint a szél, szőre
685 9 | akkor fog veled Thomár jönni az apához. Délceg paripán fog
686 9 | fényes, deli hölgyalak ül; az emberek kiállnak mind a
687 9 | mollah pedig ott fog ülni az ajtóban, s meglátva e fényes
688 9 | gyermekeiről; lassankint beléhozza az öreget, végre aztán nyakába
689 9 | Úgy-e, milyen szép lesz az?~A két gyermek feje egészen
690 9 | azután ismét útra keltek, az öszvéreket hátrahagyták,
691 9 | azokra felültek, és amíg az öszvéreket egyik úton hagyták
692 9 | utánuk. Szomszédjai, kik az erdőn jártak, tudaták, hogy
693 9 | szomszéd faluig, de ott az öszvérek nyomán hamis útra
694 9 | azzal ismét továbbrohantak, az egész holdvilágos éjszakán
695 9 | Argyrocantharides, nagy porfelleget láta az úton, mely sebesen közeledett
696 9 | hegyi folyam vágta keresztül az utat előttük; ha a görögnek
697 9 | a keskeny híd gerendáit az árokba aláforgatni, akkor
698 9 | szinte elérték a hidat, az üldöző cserkeszek alig voltak
699 9 | paripa, melyen Milieva ült, s az egyszerre elbukott, és térdben
700 9 | őeléje futna, vagy elmaradna az útfélen, ijedten kiált testvéréhez,
701 9 | visszarántotta futó lovát, s megállt az úton, hagyta őket futni.
702 9 | hitegetésére beszélt nekik az úton, az később mind valóban
703 9 | hitegetésére beszélt nekik az úton, az később mind valóban beteljesült.
704 9 | kegyenchölgye lőn.~Thomár az izoglánok közé soroztatott.
705 9 | évben állítá fel Mahmud az eskendzsik hadosztályát,
706 9 | jósolá, s midőn elhozták az idők a napot, melyen Kasi
707 9 | főfőhivatalnokainak egyike, s az igazhivők tisztelettel említék
708 9 | igazhivők tisztelettel említék az ő nevét. És Himri faluban
709 10 | egykor zsarnoka volt, most az ő szövetségesei lettek.
710 10 | nagyobb dühvel támadták meg az ostromlók a várat. Pedig
711 10 | magukat a törökök Kleonnak, ki az ostromot vezette; csupán
712 10 | szabad elmenetelt kértek, az meg is lőn nekik ígérve.~
713 10 | görögöknek, első kérdésük az volt: hol vannak testvéreink,
714 10 | Ekkor egy szulióta felfedezé az ó-kutat, melynek körzete
715 10 | várőrségre, s felkoncolák azt az utolsó emberig, nem hagytak
716 10 | törököt elfogyasztott, mint az egész görög harc. Midőn
717 10 | ravaszabb lenni, mint ők. Az előrehaladó Omer Vrione
718 10 | előrehaladó Omer Vrione az egész úton, amerre járt,
719 10 | egész úton, amerre járt, az útfélen felállított karók
720 10 | ősapáiktól, s igen jól mondá az ismeretes török hadvezér,
721 10 | hadvezér, hogy rossz katona az, ki ráér a csatában megölt
722 10 | megváltoztatni a csatarendet, az ágyúk nem használtak semmit,
723 10 | kérlelhetlen viadal folyt az összekeveredett ellenek
724 10 | Vrione. Megismeré: Kleon volt az. Már egyszer álltak szemközt,
725 10 | viadalban, s a szulióta vágta le az ő fejét.~Milyen különös
726 10 | mint a vén oroszlán, mint az öreg apa vadászatára jönnöd.~
727 10 | csepegett alá a vér.~– Én vagyok az – mondá a szolga, ki Zaiddal
728 10 | Győztünk! győztünk! Ezek az ellenség vezéreinek fejei,
729 10 | ellenség vezéreinek fejei, az egyik Omer Vrione, a másik
730 10 | eleison!~Kinek volt sápadtabb az arca, mint Zaidnak, midőn
731 10 | főt. Kleon sátora elé volt az leszúrva. Nem akarta e diadaljelt
732 10 | volna Zaidé?~– Bizonyára nem az övé. Elhiheted, hogy én
733 10 | Elhiheted, hogy én jól ismerem az ifjút, én neveltem gyermekkorától,
734 10 | Hisz énnekem maga mondá az – szólt Kleon a főre mutatva –,
735 10 | Te csak fejét kérted. Az legyen tiéd.~– De most életét
736 10 | tőled csak azt kérem, ami az enyim, ami az én testemből
737 10 | kérem, ami az enyim, ami az én testemből való test.~
738 10 | volna Alit megöletni, de az nagyobb diadal lett volna
739 10 | kiválthassák.~Kleont sértette az egyenes parancs. Ő éppen
740 10 | Odysszeüsznek, hogy én és katonáim az ellenség tisztjeit még a
741 10 | közölök álruhába öltözve, az pedig Tepelenti unokája,
742 10 | szegélyét, Kleon kezet adott az alkura; egy óra múlva megérkezett
743 10 | amíg Alit utoléri, azt az embert, aki sír, könyörög
744 10(1)| Lásd az „Augsburgi allg. Zeitung”
745 10 | kik apjukat elárulták, az ő árulásuk ejtett rajta
746 10 | szultán megfizeté ugyan az árulókat, de szövetkezni
747 10 | szövetkezni nem szokott velök. Az első összeg, mit apjuk vérdíjában
748 10 | rabnőkre, ékszerekre; mikor az elfogyott, nem következett
749 10 | csodatevő tündérektől, mint az ezeregyéjszakai hercegek.~
750 10 | vannak.~Mikor már éppen az utolsó szolgáló árát költötték
751 10 | mesékben hallani, mikről tudja az ember, hogy sohasem történtek
752 10 | bástyáin sétálna alá és fel, az udvarban levő kert ágyai
753 10 | tulipánokat ültetett.~Tepelenti az utolsó szolgát is jól ismeré
754 10 | azon hagymákat a földből, s az ő fejét ülteti helyölebe.~
755 10 | gondolnék reájok. Megtiltottam az egész várban, hogy senki
756 10 | merjen beszélni; mit ér az, ha magamnak meg nem tilthattam,
757 10 | mondasz, Dirhám: lehet-e az, hogy egy apát eláruljanak
758 10 | hozzá.~Dirhám alig várhatta az estét; Ali csarnokában megjelenve,
759 10 | velök szemközt találkoznak az utcán, s midőn gyalog mennek
760 10 | utcán, s midőn gyalog mennek az élelmi piacra kenyeret vásárlani,
761 10 | piacra kenyeret vásárlani, az asszonyok fennhangon mondják:
762 10 | ki van főzve nálam, csak az embert kerestem, ki alkalmas
763 10 | kivitelére.~– Ki legyen az, uram?~– Te magad fogsz
764 10 | uram?~– Te magad fogsz az lenni. Ne tétovázz. A sors
765 10 | mert erről tudja meg, hogy az én parancsaim azok. A horgonyt
766 10 | Sztambulba. Nem vitorláztok be az Aranyszarvba, mert bajosabb
767 10 | ötvenszer annyi vár reájuk még az angol hajón és ötszázszor
768 10 | ne vegyék gazdagságukat, az gyanút és irigységet költene;
769 10 | költene; legjobb lesz, ha az összeget a hajón hagyják,
770 10 | görögöknek is szállítmányosa. Az üres sorok közé azonban
771 10 | azonban írja fel Muhtár az izenetet Bublinia számára
772 10 | vízben, azzal írják fel az izenetet kemény tojások
773 10 | miket azután újra megfőzvén, az írott betűk mind a feltörött
774 10 | Ali, és hangja megtompult az érzelemtől. – Én jól tudom,
775 10 | eltemetve; midőn megdobbant az üres föld Ali lábai alatt,
776 10 | meggyőződni felőle, hogy az Ali által letett pénz híven
777 10 | hozzá.~A bégek megörültek az ötmilliónak, mindketten
778 10 | nagylelkűleg küldé.~– Biz az öreg küldhetett volna többet
779 10 | Szolimán –, úgyis minek az neki Janinában? Elébb-utóbb
780 10 | szólt Dirhám –, de nem jut az prédára, ha ti is egyesültök
781 10 | Muhtárnak, gyanúsan kérdezé az:~– Nincsen e gyűrű megmérgezve?~–
782 10 | hogy pénzhez jutottak, az angol hajóskapitány pedig
783 10 | valami bajuk lesz miatta, az meg nem fogja védni, sem
784 10 | rohanunk a kapudán basára. Az a nő őrült, elő fog jönni
785 10 | nő őrült, elő fog jönni az Archipelagusból, s belevesz
786 10 | egymást.~– Mashallah! Szép az élet!~Így történt tehát,
787 10 | Vérre és fegyverre volt az nekik adva, ők borra és
788 10 | költeni; s nem legszebb-e így az élet?~Amint Dirhám visszatért,
789 10 | vágtatnak, s levegőbe röpítik az admirálhajót, hogy a jancsárokat
790 10 | nagy dolgokat szándékoznak az ő urai megindítani.~Maga
791 10 | titokteljes tojásokat, megindult az Archipelagus felé.~A jó
792 10 | most azt hiszi, hogy fiai az ő számára hajóhadat gyűjtenek.~
793 10 | mint amennyire már azt az idők terhe meggörbeszté.~–
794 10 | állíttass meg minden hajót, mely az arany szoroson keresztül
795 10 | szerencsétlen szolga meglátta, hogy az őrök a tojásokat elfoglalják,
796 10 | sorokat. Árulás és lázadás! Az ország egyik határától a
797 10 | melyről Ali megmondta, hogy az utolsó rabszolga nem cserélné
798 10 | rabszolga nem cserélné el fejét az övével, s most e veszedelmes
799 10 | a gyűrűt; Ali kezét, ezt az engesztelhetlen kezet, mely
800 10 | de nem tagadhattak egyet: az ötmillió piasztert az angol
801 10 | egyet: az ötmillió piasztert az angol hajón, és az volt
802 10 | piasztert az angol hajón, és az volt legnagyobb bűnök, és
803 10 | törvényes tulajdonosa.~– Az ozmán birodalomban csak
804 10 | mondá a reisz effendi –, és az a szultán. Mindenkinek vagyona,
805 10 | ezüst tálakon.~– Ha csak az volt a hiba, hogy még nem
806 10 | hirdetteté ki, hogy fiait, az áruló bégeket Sztambulban
807 10 | lefejezték – ez jutalma az árulóknak!~És azután három
808 10 | Zaid sírja volt ottan, az döbörgött; ott megállt a
809 11 | tizenötödik század vége felé, hogy az ozmán félhold állandó helyet
810 11 | időközben pedig koldulgatott az országban, és alkalmas összeg
811 11 | magát a Fekete-tengertől az Adriai-tengerig, holott
812 11 | baskir vagy kurd csatár az elhajtott anyja után síró
813 11 | mindenikért egy ezüst dinárt ád; az ugyan kevés pénz, de mikor
814 11 | éppen nincsen ára; a vásáron az embernek is csak a nagyja
815 11 | fáradatlanul, megtanítá őket az alkoránra, megismerteté
816 11 | gyönyöröket, miket a próféta az igaz hitben elhunytaknak
817 11 | valamennyi egy apát ismert, az öreg Begtast; az ő szava
818 11 | ismert, az öreg Begtast; az ő szava szent volt előttük.~
819 11 | sok veszteséget szenvedtek az ozmanlik a keresztyének
820 11 | gyülevészből tíz sem tett egyet az európai rendes, páncélos,
821 11 | sáncárkokat hulláival betemesse az utána jövő vitézebbek előtt.~
822 11 | térdig értek, azon alul az egész lábszár fedetlen;
823 11 | folyam vize védett elöl. Az idegen ifjúk fogaik közé
824 11 | Begtas kertjének virágai.~Az első csatában meg volt alapítva
825 11 | kertben, a szultánok hatalma az ő vállaikon nyugodott, s
826 11 | olyan erős zsarnokai voltak az uralkodónak; vitézségük
827 11 | fellázadt odzsák kitűzték az Atmeidánon az üstöket, zendülésük
828 11 | odzsák kitűzték az Atmeidánon az üstöket, zendülésük jeleit,
829 11 | s könnyebben lélegzett az egész díván, ha az volt
830 11 | lélegzett az egész díván, ha az volt a felelet, hogy arannyal,
831 11 | felelet, hogy arannyal, és nem az volt, hogy vérrel: a vezérek
832 11 | jancsárok? Ha mohón elkapkodták, az örömjel volt, de ha csak
833 11 | ütött kívül, annyit vágott az ország belsején; de a janicsárok
834 11 | kardcsapásai alatt hunyt el, és az a kard még éles volt, és
835 11 | csorbát szenvedtek fegyvereik az európai rendszeres hadtudomány
836 11 | virágait nagyon megviselék az idők; a dicsőség hímes szirmai
837 11 | trónján ült, s a vezérek, az ország legfőbb hivatalnokai
838 11 | visszatérő betegség volt az ország minden ereiben, mely
839 11 | mérges kelevényekkel tetézte az egykor hatalmas birodalmat.~
840 11 | birodalmat.~A díván tanácskozásai az ő ordításaik alatt történtek,
841 11 | midőn Ali lángba borítá az országot, akkor felszólítá
842 11 | jancsárokat, hogy siessenek az ellenséget leküzdeni, és
843 11 | gyilkolák le.~Távol Ázsiából, az ország legvadabb vidékeiről
844 11 | a fáklyát, úgy rohantak az őrjöngő janicsárok élén
845 11 | ítéleteket, s százankint hullott az áldozat, s midőn az orosz
846 11 | hullott az áldozat, s midőn az orosz követ, Sztroganov,
847 11 | tiltakozott a mészárlások ellen, az ő palotájára rohantak a
848 11 | nyitva vannak előtte, ha maga az élet be van zárva? Mit ér
849 11 | gyermekéveikben elzárják az utóbb szülötteket a héttoronyba,
850 11 | szülötteket a héttoronyba, az elsőszülött velök nem találkozhatik,
851 11 | amennyit akar, s köztük csak az a különbség, amit némely
852 11 | Kihez forduljon hát, midőn az ő szívét is körülfogja azon
853 11 | míveltségű hölgy, kihez az ifjú herceg nagyon ragaszkodék,
854 11 | akarta unokáját nevelni, hogy az egykor méltán foglalhasson
855 11 | valaki odakünn megtudja azt!~Az ó-török párt minden szavára
856 11 | meg találta volna tudni az ulemák közül, hogy az ifjú
857 11 | tudni az ulemák közül, hogy az ifjú trónörökös más könyvek
858 11 | tudományaira hallgat, mint az alkoránéra, melyben minden
859 11 | ellen lázítani, s megölni az uralkodót és gyermekét.~
860 11 | diplomatái csatát csatára nyertek az ozmánoktól mind a harcmezőn,
861 11 | mind a státusbölcsészetre az alkoránból szedik tudományaikat,
862 11 | fegyverrel kivégezni nem szabad, az ottani basa által nagy kőmozsárba
863 12 | hajóinak, valami kis baj érte az úton.~Hajóját, mely festett
864 12 | hajó mellényére festve. Az egész jármű féloldalra volt
865 12 | féloldalra volt már dűlve, s azt az oldalt, mely a hullám felé
866 12 | életénél jobban sajnált, az a két cserkesz gyermek volt,
867 12 | pedig egymást átölelve ült az árboc tört oszlopa mellett,
868 12 | kiúsznak a partra. Hisz az nekik gyönyörűség lesz.~
869 12 | karjával, felkiálta keservvel az égre:~– Tízezer arany! Irgalmas
870 12 | földön tovahurcolni, nehogy az újra visszatérő hab ismét
871 12 | toronymagasságban fecskendezett fel az ellenálló sziklaparton,
872 12 | tenger lelohadt, elsimult, s az a hely, hová a hajótöröttek
873 12 | imádkoztatá őket háladatosan az éghez a csodás megszabadulásért,
874 12 | a tengerben hagyott.~De az volt most a nehezebb kérdés:
875 12 | vízbefúlás helyett közeleg az éhhalál.~E szomorú helyzetben
876 12 | visszatért, s ugyanazon az úton, melyen jött, megkerülte
877 12 | korábbi összetört hajóból.~Az egyik láda nagyon hasonlított
878 12 | és nem ivott, miszerint az egy véletlenül megtalált
879 12 | borosüvegek előtt elébb megolvassa az alkoránt, hogy mit parancsol
880 12 | alkoránt, hogy mit parancsol az hasonló esetekről, s vajon
881 12 | nyomban a kiállott veszélyt, s az első pohár bor után fáradságtól
882 12 | találván sorra kóstolni az ingyen borokat, minek következtében
883 12 | Ekkor újra hallatszottak az emberhangok a barlang távolában,
884 12 | egy hosszú éjszakává tevék az életet, Allah dicsőségére,
885 12 | felett.~Már jól elhaladt az éj, midőn a hat omarita
886 12 | midőn a hat omarita kijött az alvókhoz, s míg öten hallgatva
887 12 | megnézve arcaikat figyelmesen az éjjeli sötétnél, melyet
888 12 | hallgatóztak figyelmesen. Az alvó fiú keble nyugtalanul
889 12 | hevült, ajkai dagadtak; az ősz férfi ekkor homlokára
890 12 | szemlátomást emelkedék, amint az ősz arcára hajolt, és rálehelt,
891 12 | parancsolóan:~– Térdre előttem!~Az omariták ezzel összesúgtak,
892 12 | vállaikra emelve egyet-egyet az alvók közöl, bevitték őket
893 12 | kietlen puszta völgyben.~Az omariták szövétnek nélkül
894 12 | mint a vak, ki nem téved el az utcák tekervényein, bár
895 12 | s kitörülve szemeikből az álmot, elkezdék neki gyermekszokás
896 12 | oldalamra, s én berohantam az ordító tömegek közé, és
897 12 | holttestek.~– Bolond álom biz az, minek ettél az este olyan
898 12 | álom biz az, minek ettél az este olyan sokat? – szólt
899 12 | feneke maradt itt.~Valóban, az előtte terülő vidék elég
900 12 | számára tartott meg bennünket az isten! – sóhajta fel a kereskedő.
901 12 | megkeresték volna ottan.~Most csak az volt még a megtudandó: van-e,
902 12 | lepték el a sziklákat, s az aszú gyöpön egy-egy szelíd
903 12 | megijedt, mint megörült az izmos, marcona alak láttára,
904 12 | hajótörésből menekvők, akik az éjjel itt a dzsin barlangjában
905 12 | Gonosz lélek lehetett az.~A gyermekek bátran merték
906 12 | rabolni.~Dél felé eljutottak az erdbuhár szerzeteshez.~–
907 12 | hajótörést szenvedtetek, s az éjjel a dzsinnél háltatok?~
908 12 | szerzetes minden kérdésére az alkoránból felelt, s abból
909 12 | Látod, így maradtam, mint az egy ujjam. A tengerbe veszett
910 12 | nem fizetni meg a dervist.~Az még a köszönetet sem fogadta
911 12 | legyen kénytelen koldulni az utcaszegleteken.~Jó gyermekek,
912 12 | ezúttal nem érte semmi baj az úton.~Ott elvivé őket a
913 13 | más gálya szabadítá meg az utasokat, azt pedig a sík
914 13 | szeretni, elhalványultak az európai míveltségű hölgy
915 13 | jártas férfiak, a kizlár aga, az anaktár bej, az ifjú trónörökös
916 13 | kizlár aga, az anaktár bej, az ifjú trónörökös Abdul Medzsid,
917 13 | midőn a szultána belépett az ünnepélyesen világított
918 13 | világban a háremek népe, s az egészet csak az tevé különbözővé
919 13 | népe, s az egészet csak az tevé különbözővé a mi táncvigalmainktól,
920 13 | másik kettő pedig már nem az. Mind a négyen magyaros
921 13 | állig begombolt dolmányával; az ifjú herceg deli termetét
922 13 | szokatlan öltözetben: mindig az övébe akarja dugni kezeit,
923 13 | veszi észre, hogy nincs az oldalán; kabátja szárnyait
924 13 | e gyöngéd figyelemért, s az hódolattal csókolja meg
925 13 | hódolattal csókolja meg az anyai kezet.~Szerelmét sok
926 13 | tisztelete egyedül anyjáé maradt.~Az odaliszkok örvendve, hízelgve
927 13 | kellemmel viselni, mint ez az új virágszál, kit csak nemrég
928 13 | szerájba, s máris első lett az elsők között: a szép cserkesz
929 13 | járjon.~A valideh megcsókolja az odaliszk homlokát, s maga
930 13 | csókolni urának?~Ehelyett az ifjú koronaörökösnek engedtetik
931 13 | bohó gondolat. Táncoljon az anyaszultána, fiával, a
932 13 | A herceg és Milieva lesz az. Átellenben a felséges párral
933 13 | szépségflastromos istennők az oeil-de-boeuf korából.~Sohasem
934 13 | végeztével keringőt játszottak az eunuch zenészek, ebbe azután
935 13 | mikhez szokva nem volt, s az utána jövő nimfák halomra
936 13 | annál sebesebben ragadták az odaliszkok a két prédára
937 13 | trombiták, s vigadnának az emberek.~Ejh, semmi az,
938 13 | vigadnának az emberek.~Ejh, semmi az, csak képzelődés. Hozzátok
939 13 | kellett ízlelniök a bort az odaliszkoknak is, s azután
940 13 | a tűzijáték fénye, hanem az égő üszköké.~Fel, Mahmud,
941 13 | égő üszköké.~Fel, Mahmud, az ottománról, el azzal a pohárral,
942 13 | vigadnak, midőn körös-körül sír az ország. Tudjátok-e, mi a
943 13 | Végenyészet közelg reánk, és az árulás a szerájban lakik.
944 13 | borban fürösztik nyelveiket, az ő káromlásuk hozza reánk
945 13 | a lázító kérdésére.~– Ha az egész országot bejárjátok,
946 13 | élete szent. Ő és gyermeke az utolsók, kik Omár fejedelmi
947 13 | utódai számára emelt, de ő az utolsó, azért a szultán
948 13 | még a csecsszopót is, hogy az se maradjon, aki megemlegesse!~
949 13 | elhalt a csók, a nevetés az ajkakon, midőn egyszerre
950 13 | és gyűlöl.~Midőn kilépett az erkélyre, a fáklyák és üszkök
951 13 | belső termeiből, és leszállt az udvarra.~Az ágyúk a kapuknak
952 13 | és leszállt az udvarra.~Az ágyúk a kapuknak voltak
953 13 | parancsszóra várva.~Amint a szultán az udvarra lépett, egyszerre
954 13 | fogta körül, elszántan őt az utolsó csepp vérig védeni,
955 13 | fegyverekkel kezében berohant az udvarra, egy percre megdöbbenve
956 13 | alakja előtt. Nem úgy, mint az idegen öltözetben kigúnyolá.
957 13 | csak egy percig tartott az. A következő pillanatban
958 13 | janicsárok tömkelegében az elragadott szultán eltűnt,
959 13 | szultán? Megvédték volna az egész világ ellen. Most
960 13 | célszerűtlenebb, mint fáklyákat hozni az ostromhoz, így őket jól
961 13 | azok vagyunk, s bolondság az igazhivőknek egymást kölcsönösen
962 13 | ki akarjuk őket ragadni az árulók kezéből, kik őket
963 13 | meg akarjuk szabadítani az országot a hűtlen vezérektől
964 13 | irgalmas mindazoknak, akik az ostromlott falakon belől
965 13 | a valideh izenetét, mert az övé volt a határozás, mind
966 13 | a kizlár aga, s jelenté az ostromlóknak, miszerint –
967 13 | fogadták ez izenetet, míg az izoglánok felzúgtak e szóra.
968 13 | is.~Azzal magához ölelé az ifjút, s megcsókolá őt hevesen
969 13 | vissza akará őt tartóztatni, az hirtelen kiragadta magát
970 13 | hogy a vérszomjú janicsárok az első düh pillanatában rögtön
971 13 | Nem Abdul Medzsid volt az, hanem – Milieva.~A háremben
972 13 | vehetné észre a cserét? Az odaliszknak szíve is van
973 13 | férfiszerepet, s nemcsak férfiöltöny az, mely őt átalakította, hanem
974 13 | Makán vad daccal lépett az álherceg elé, kezében kivont
975 13 | Térdre előttem! – kiálta rá az odaliszk, s kezével parancsolóan
976 13 | térde megtörött alatta, s az ifjú gyermek lábaihoz hajolva,
977 13 | felségesen tekinte szét az elnémult lázadokón, s azután
978 13 | vetette kardját, s úgy ment az ifjú alak előtt; a népsereg
979 13 | hítta-e azokat alá? És midőn az élő föld megindul a rajta
980 13 | levő városok alatt, nem az igaztalanul kiontott vér
981 13 | cselekedni fogod azt, ami az ozman nemzet uralkodójához
982 13 | mondatokban szóla:~– Uram! Az oroszlán is királya a pusztáknak; –
983 13 | hogy amit e kéz megfog, az vassal van megfogva.~A szultán
984 13 | monda Mahmudnak, eléje téve az iratokat. – Íme, már készen
985 13 | tetszik.~Mahmud feltárta az iratokat egymás után, s
986 13 | iratokat egymás után, s az elolvasottakat maga mellé
987 13 | sem kívánom tudni. Helyes az, mihelyt ti kívánjátok.~–
988 13 | a szultán el sem olvassa az iratot.~– Ez a másik jutalmat
989 13 | követeli. Megengedem. Hihetőleg az egész jancsár sereg meginduland
990 13 | tekintve egybe-egybe.~Végre az utolsót vevé kezébe, de
991 13 | van ez iratban kérve?~– Az, hogy szabadítsd meg országodat
992 13 | szabadítsd meg országodat az árulóktól, az idegenektől.
993 13 | országodat az árulóktól, az idegenektől. Az, hogy az
994 13 | árulóktól, az idegenektől. Az, hogy az orosz követet,
995 13 | az idegenektől. Az, hogy az orosz követet, Sztroganovot,
996 13 | ültesd hajóra, és küldd haza; az angol és frank hajóknak
997 13 | megvetéssel hajítá a földre az iratot, s lábával rátapodott.~–
998 13 | kell tinektek, ugyebár? Nem az országot megmenteni, hanem
999 13 | országot megmenteni, hanem az országot kirabolni kértek
1000 13 | fegyverei, nem ti voltatok-e az elsők, kik mindig megfutottatok
1-500 | 501-1000 | 1001-1312 |