bold = Main text
     Fezejet                                        grey = Comment text

   1 1    |   terméketlenséggel verve meg a földet, s lakhatlanná téve azt minden
   2 1    |         zsákmányát hozva oda elkölteni, s odább megy, ha jóllakott,
   3 1    |               ki által és miért építve, s ki által elrontva? Egy magas
   4 1    |                hordott éveken át össze, s melyen naphosszant szokott
   5 1    |             karokkal, mint egy kereszt, s napjában ezerszer és ötszázszor
   6 1    |                 értetve. A völgy északi s déli oldalát egy roppant
   7 1    |               meredek, mint egy bástya, s csak a tetején, három-négyszáz
   8 1    |               nyílásaik hegyes öblezete s a rendes sorok, melyek szerint
   9 1    |                roppant templomboltozat, s erről azt állítják, hogy
  10 1    |            alatt egészen le a tengerig, s akinek bátorsága volna megtenni
  11 1    |             kiket sírboltjaik túléltek, s most annál borzasztóbb a
  12 1    |           tévedtek volna el az üregben, s ordítva üvöltenének, hogy
  13 1    |             barlangszádába tüzet rakni, s esztelen kiabálással hívogatták
  14 1    |                 véve a méla sötétséget, s mint rettentek össze a vétkes
  15 1    |             mint mikor az ég megzendül, s a gyilkosok világosan hallák
  16 1    |                 buzgalommal a kérdezők, s nem használnak maguknak
  17 1    |            megtölteni a jámbor lakosok, s másnap midőn visszatérnek,
  18 1    |               dzsin elhordta azt onnan, s fizetésül egy-egy ezüst
  19 1    |           ragyogó korszakában verettek, s melyek három annyit értek,
  20 1    |             mintha a napvilág sütne rá, s egy arcmozdulat észrevétlen
  21 1    |            dereglyét tengerre bocsáták, s abba huszonnégy jól fegyverzett
  22 1    |              rendkívüli erőre mutatnak, s arcának merész tartása,
  23 1    |            tartása, szemeinek villogása s a bátor, nyugodt tekintet
  24 1    |               kengyelét oldalába vágja, s kiugrat a tajtékot túró
  25 1    |      egyes-egyedül elindul a révparton, s elhagyva azt a hosszú tornyos
  26 1    |        végigfutva körülkeríti a várost, s mint egy óriási antik nyaklánc
  27 1    |               hegyszakadékok felé vevé, s azok közt nemsokára senkitől
  28 1    |                volt iránta a természet, s befuttatá kúszó indákkal
  29 1    |                  azt megköté egy fához, s miután az ajtónak nem volt
  30 1    |              énekelsz, gondolá magában, s olvasá tovább, ami következik:~„
  31 1    |             víznek tisztító erőt adott, s hitünket felvilágosította”,
  32 1    |             prófétának a paradicsomban, s amely illatozóbb a balzsamnál,
  33 1    |             tejnél és édesebb a méznél, s mely a szomjazó epedését
  34 1    |             lyukain szítta fel a vizet, s ekképp buzgólkodék: „Uram,
  35 1    |              két marokra fogta a vizet, s orcáját jól megmosva vele,
  36 1    |              amiképp minden prófétáknak s minden hű szolgáidnak orcáját
  37 1    |                jobb markába vett vizet, s azt a könyökén végigcsorgatva,
  38 1    |          bedugta fejét a medence vízbe, s szája kimaradván belőle,
  39 1    |                megjelenek, irgalmaddal, s ne nyomd az én fejembe a
  40 1    |          óvástétel után leült a földre, s jobb lábát áhítatosan megmosván,
  41 1    |               uram, az én adósságaimat, s hallgasd meg az én könyörgéseimet.”~
  42 1    |                 forrásból friss vízzel, s visszavivén a kunyhóba,
  43 1    |              letekeré turbánja kaukját, s kiemelé fejéből a vörös
  44 1    |           kiemelé fejéből a vörös fezt, s ő is hasonlóul megmosódott.~
  45 1    |              megcsókolá a dervis kezét, s midőn az kihúzá övéből a
  46 1    |             hosszú, földig érő olvasót, s elkezdé annak kilencven
  47 1    |                mondá azokat áhítatosan, s mindezek végeztével együtt
  48 1    |                 alázatosság kifejezése, s ismét helyet foglalt azon
  49 1    |            idegen hagyá őt ott feküdni, s csendesen felköté kardját.~–
  50 1    |            magát a herkulesi aggastyán, s a dervis, megfogva a mén
  51 1    |                 éjszaka még feketébbek, s a sziklák, omladékok még
  52 1    |          leszállt lováról az agg férfi, s meghagyva a dervisnek, hogy
  53 1    |               az alapot, melyre lépett, s egyik kezét szeme előtt,
  54 1    |             földönfutó voltál-e tegnap? S nem por és hamu léssz-e
  55 1    |           tegnap negyven év előtt volt, s e holnap mikor lesz?~– Tudod,
  56 1    |            átokká változtattad magadon, s a szerelemből gyűlöletet
  57 1    |                 helyen léssz, Janinában s Sztambulban egyszerre; a
  58 1    |           ordítá Ali, kirántva kardját, s dühösen vágott a hang felé;
  59 1    |            süvöltött az üres levegőben, s perc múlva éktelen messzeségből
  60 1    |                előtt bajnoktársam vala, s azóta elveszett. Ki vagy
  61 1    |              elmerengve fordult vissza, s midőn a holdfényre kiért,
  62 2    |                megkarcolá a rózsatövis, s tán a babérfából, melynek
  63 2    |                és úr fél Törökországon, s a rózsa, melyet Venus vére
  64 2    |         árkaiban hegyes égerfa cölöpök, s fölöttük két öles víz. A
  65 2    |          ugatása négy mérföldre hallik, s a falakon untalan számos
  66 2    |           hármas nehéz vasrácsok védik, s hosszú ereszek alól kerekes
  67 2    |             egyik végétől a másikig ér, s három kapu van rajta, melyeken
  68 2    |             túlnan a kert felé nyílnak, s ott laknak Ali basa három
  69 2    |         virágágyakkal vannak körülvéve, s a magasból tekintő jól láthatja
  70 2    |          hosszában szőlőlugasok vannak, s a szökőkutak medencéiben
  71 2    |                bűbájos alakok fördenek, s megőrülhet, amíg őket nézi,
  72 2    |                basa cirkálói megkapják, s levetik a hegytetőrül.~E
  73 2    |                azt hosszú fonadékaiból, s hosszú selyemerdejét arcára
  74 2    |                 nem látott soha férfit, s azt hiszi, hogy a többi
  75 2    |              olyan szép fehér szakálla, s olyan ezüst szempillái vannak,
  76 2    |            valaha asszonyszív dobogott, s mint túlvilági lényhez ragaszkodik
  77 2    |              adni földi kegyeltjeiknek, s ha egyet fordul a gyűrű,
  78 2    |            kalitban véletlen megdermed, s valahányszor egy virágot
  79 2    |                 bocsánatot kérjen tőle. S midőn elbeszélte neki, hogy
  80 2    |        csoportokban a fekete füst közt, s hullottak bele a tűzbe.~
  81 2    |              bevenni, a védők bátorsága s a hely előnyei nem engedték
  82 2    |               megkedvelék az ajánlatot, s összefogdosva városukban
  83 2    |           köttetett a galambok lábaira, s szabadon bocsátá őket. Azok
  84 2    |             vissza, az ismerős tetőkre, s egy pillanat alatt lángban
  85 2    |               estig vigalom, mulatozás, s minden nap új örömet, új
  86 2    |                már a másikat elfelejté, s ha végigment valamennyin,
  87 2    |               mindig egyes-egyedül jár, s mikor belép, gondosan magára
  88 2    |            magára zárja ismét az ajtót, s a kulcsot keblén zsinórra
  89 2    |             őneki ezt nem szabad látni, s mit mível ő odabenn egész
  90 2    |                látni, aranyat csinálni, s más egyéb csodadolgokat,
  91 2    |     nyakláncokat is készíthetnek abból, s nem kerül nekik több fáradságukba.~
  92 2    |            sárkányt, mégis megmozdítja, s ha a félelem hatalma nagy,
  93 2    |          rézajtóig kísérte Alit Eminah, s midőn az belépett rajta,
  94 2    |          kulcsfordulásra visszapattant, s míg Ali azt hitte, hogy
  95 2    |                  hogy fejét bedughassa, s miután nem látott semmit,
  96 2    |      visszarettenni, felment a lépcsőn, s nemsokára egy nagy gömbölyű
  97 2    |                 gondolá magában Eminah, s éppen egy alkalmas fülkét
  98 2    |               az átellenben levő ajtók, s belépett Ali és tizenkét
  99 2    |              egy közülük tüzet szított, s abba különféle műszereket
 100 2    |           eunuch kiment egy csapóajtón, s néhány perc múlva lánccsörgés
 101 2    |                felnyíltak a csapóajtók, s belépett rajtuk két öreg,
 102 2    |                 nem lehet tőlük félni.”~S mint valami félelmes nézőjátékot,
 103 2    |              Azzal inte az eunuchoknak, s azok levetkeztetve a kalmárt,
 104 2    |               remegni, szemeit kinyitá, s mozdulatlan nézte végig
 105 2    |             nyers bivalybőrbe tekerték, s odafektették az égő tűz
 106 2    |            összezsugorodni a nyers bőr, s lassankint szorítá össze
 107 2    |      szeretnének valamit tudni rokonai, s nem volnának háládatlanok,
 108 2    |           meghalt. Ali tombolt dühében, s a prófétákat káromolta.~
 109 2    |               újra inte Ali szolgáinak, s azok két átelleni ajtón
 110 2    |              ajtón egy csodaszép leányt s egy deli ifjat vezettek
 111 2    |               hosszú szép fekete haját, s magasra emelé a levegőben,
 112 2    |              földön, le a csigalépcsőn, s éppen azon fülke előtt állt
 113 2    |   erőfeszítéssel ketté szakítá láncait, s elbukva a földön, odanyújtá
 114 2    |                kezét menyasszonya felé, s ez megragadá a kezet, és
 115 2    |          begöngyölgeté a fejet sáljába, s hirtelen visszaszökött a
 116 2    |                Már közel volt a hajnal, s még mindig tartott a vigalom.
 117 2    |             kacagott a kincsek látásán, s Ali nyakába borulva, csókokkal
 118 2    |          csókokkal köszöné azokat neki, s maga mellé vonta a szófára.~–
 119 2    |               ékszer elgurult a földön, s bármennyire kerestük is,
 120 2    |            khadun-kiet-kuda, a háremőr, s egy lefátyolozott hölgyalakot
 121 2    |                orcád fényében élhessen, s mosolygásodtól üdüljön.~
 122 2    |        vőlegényét Ali basa lefejezteté, s kötekedve szólt a háremőrhöz:~–
 123 2    |           háremőrnek a jó feleletekért, s megengedé a szemérmes leányzónak,
 124 2    |               ölébe vevé Ali ősz fejét, s kezébe ragadva a mandolint,
 125 2    |                árnyékát takarná magára, s énektől, mámortól és mákonytól
 126 2    |                őt maga elé a zsámolyra, s kezébe adva egy nagy selyem
 127 2    |               látszottak szemeim előtt, s ámbár tizenkét fáklya égett,
 128 2    |              sötétség volt körös-körül, s úgy tetszék néha, mintha
 129 2    |               öltönye redői letakartak, s megmutatá a görög leánynak.~
 130 2    |            elvoná haját a basa arcáról, s undorral tekinte rá. Az
 131 2    |              leány felszökött a késért, s visszatért vele; úgy tartá
 132 2    |             zsinórt vágjuk keresztül. – S azzal kivevé a kulcsot,
 133 2    |            mutasd neki a basa kendőjét, s azt fogja hinni, ő vár reád.~
 134 2    |               inte neki, hogy távozzék, s midőn egyedül maradt, elővoná
 135 2    |           vánkos alól az elrejtett főt, s kis kerek asztalára maga
 136 2    |           elnézte annak csukott szemeit s nyitva maradt ajkát; a hosszú
 137 2    |               ujjait a nemes vonásokon, s nem borzadt vissza azoknak
 138 2    |          palotában, azt hivé, álmodott, s aludt tovább.~Azután némán,
 139 2    |          sietteté.~Az letörlé könnyeit, s fogá a levágott főt; és
 140 2    |               arcaik szemközt állottak, s egy fürtöt levágva homlokáról,
 141 2    |             féljünk – mondák egymásnak, s egy hosszú kötélre, mit
 142 2    |            lebocsáták azt a mély kútba, s midőn a víz eloltá a világot,
 143 2    |                végét az ajtó sarkaihoz, s egyenkint lebocsátkozának
 144 2    |             feje, amelyet ő leüttetett, s mely elgördült és eltűnt,
 145 2    |             vele szemközt egy asztalon, s kőszemeivel reá meredve
 146 2    |                vére mind agyába tolult, s látott azután és hallott
 147 2    |                ordíta fel ez álomszóra, s az erőszakos kiáltás megtöré
 148 2    |            nyitott ajakról szólt hozzá, s keze önkénytelen kebléhez
 149 2    |          ragadva rohant a rézajtó felé, s tapasztalá, hogy azt a menekvőknek
 150 2    |          gondjuk volt belülről bezárni, s benne törték a kulcsot,
 151 2    |        felébredtek heves léptei zajára, s meglátva háborodott arcát,
 152 2    |                az ismeretes sétányokon, s amint a kapu elé ért, megdöbbenve
 153 2    |       mindhárman összehozák háremeiket, s alant a szolgák, fenn az
 154 3    |              egész janinai várkastélyt, s oly bölcs volt, hogy az
 155 3    |                 nélkül eltevé láb alól, s így egyedül maga ismeré
 156 3    |                voltak minden épületben, s az egyes sánctömbök, mik
 157 3    |            földszint, mind az emeleten, s e folyosóról még csak sejtelme
 158 3    |                  a két ablaksor között, s belőle majd mindenik szobába
 159 3    |                el nesztelen sarkaikban, s oly pontosan zárultak, hogy
 160 3    |              kerüli most mindenik szem, s félne találkozni azon arany
 161 3    |     megcserélnék húrijaik gyülekezetét, s új zamatú csókok által,
 162 3    |           lejárjon az a kis millennium, s ha azután ezer meg százezer
 163 3    |            alatti böjtben, midőn aludt, s ki azt rögtön tervbe is
 164 3    |            nevetséget csináltak belőle, s azután átvették egymás hölgyeit,
 165 3    |               átvették egymás hölgyeit, s másnap és a későbbi napokon
 166 3    |               Muhtár bej kegyence volt, s kiért cserébe epedő zsidó
 167 3    |             hanem önkényt jött el vele, s annak ő megígérte régen,
 168 3    |               az atyafiságos osztályra, s kivéve Xelianthét, a többit
 169 3    |               tanuljon tőlök idvezülni, s rendezze aszerint a mennyországot.
 170 3    |           poharat, tányért adatott elé, s meghagyá az odaliszkoknak,
 171 3    |             szorgalmasan töltögessenek, s mellé ülvén, iparkodjanak
 172 3    |             prófétát magukhoz vendégül, s rajta voltak, hogy ha megjelen,
 173 3    |            sorban énekeltek, táncoltak, s a testvérek ítélgették;
 174 3    |                  midőn fejét hátraveti, s szemével epedve rád tekint,
 175 3    |          mondanának. Ízleld csókjaikat, s akkor mondd, hogy melyik
 176 3    |               könnyűséggel ült térdére, s az ittas bej édes mámorral
 177 3    |                 aki ízleli, az idvezül!~S azzal Muhtár bej ragadá
 178 3    |              mellettök ülvén a dívánon, s elnyomva a bor áldásaitól,
 179 3    |         Legédesebbek Xelianthe csókjai.~S azzal ismét átölelte a kedvenc
 180 3    |          tálakon halmozva volt az étel, s átlátszó kristályserleg
 181 3    |              Azzal inte a két hölgynek, s azok az üres dívánra ülve
 182 3    |                ölelnének át karjaikkal, s a legforróbb, a legzamatosabb
 183 3    |            vakmerő szavakat rejtekéből, s kivonva övéből pisztolyát,
 184 3    |           dördülés hangzott a teremben, s a feltartott kristálybillikom
 185 3    |               felhőjében közelgett reá, s szíve megkeményült bele.
 186 3    |                 az, aki szembe megy rá, s azt kérdi tőle: hol késel
 187 3    |           várában tartott rég idők óta, s jóslatokat szokott tőle
 188 3    |       varázslatokból szeretett tanulni, s azoknak mondásai befolyással
 189 3    |              száraz, elaszott tetemeit, s bedörzsölik érző inait balzsamokkal,
 190 3    |            eunuch vezeti Tepelenti elé, s lábait alája rakva, előtte
 191 3    |                meg, elém jött az éjjel, s halálomról beszélt, s álmomban
 192 3    |            éjjel, s halálomról beszélt, s álmomban fiaimat láttam
 193 3    |      ellenségeim. Vén vagyok már nekik, s hallatlan dolog, hogy hetvennyolc
 194 3    |             üres üvegpoharat helyezett, s azon egy vékony bambusznádat
 195 3    |                huszonkilenc betűjegyét, s azzal háromszor leborulva
 196 3    |                 körül a fatáblára tevé, s szemeit merően a pohár közepére
 197 3    |            pohár megmozdult a fatáblán, s a keresztbe tett pálcikával
 198 3    |             ujjait a tábláról a dervis, s a pohár rögtön megállt.
 199 3    |                dervis. – Ghain, G betű.~S aztán újra kezdé e tüneményt,
 200 3    |                 újra kezdé e tüneményt, s a forgó pohár egyenként
 201 3    |            kezdé a varázslat műtételét, s most a táncoló pohár e szót
 202 3    |              hívatott be a várőrségből, s fejenkint mindeniknek ajándékozott
 203 3    |                  hogy kit nyeljenek el, s a hajósrém most jár keresztül-kasul
 204 3    |                a szulióta kapitánikhoz, s felszólítod őket, hogy hadaikkal
 205 3    |             bosszúsan fordítá el arcát, s a múlt éji mámortól nehéz
 206 3    |            ellened haragra gerjeszteni, s majd éppen azáltal, hogy
 207 3    |                volna felmenni a tetőre, s ott a szabad kilátáson végezni
 208 3    |                megizzadhat a számumtól, s meghűlhetne a passzátszéltől.~
 209 3    |                 hangzik a torony alatt, s a fiak három nagy dereglyét
 210 3    |              látták ott a vízen evezni, s Muhtár bej pajkosan súgá
 211 3    |                  Ali meghallá a súgást, s elmosolyodott rajta.~– Valóban
 212 3    |                szerettek idehaza lenni, s hideget, meleget találtok
 213 3    |           síppal éles füttyentést tett, s e jelre mind a három dereglyéből
 214 3    |          azoknak fenekébe voltak fúrva, s magok kiugrálva a vízbe,
 215 3    |              dühösen rohant az ajtónak, s azt zárva találván, tehetlen
 216 3    |                 ragadá meg két kezével, s azt hivé, hogy az egész
 217 3    |              fiú látja hölgyei halálát, s nem rohanhat őket megszabadítani,
 218 3    |                fátyolokkal, turbánokkal s fehér karokkal és omlatag
 219 3    |              felkelt helyéből Ali basa, s mosolyogva monda fiainak:~–
 220 4    |          egyszerre összekunkorodott az, s előre-hátra szaladgált. –
 221 4    |           hatfontos ágyút vállára vett, s ott sütteté el, és kemény
 222 4    |              Soha ő háborúban sem járt, s nagy emberi dolgot véltek
 223 4    |              Szidali, a hátán lovagolt, s apjával mindenféle kegyetlenségeket
 224 4    |          tanítgatta dzsiridhajigálásra, s odahaza a fiának csinált
 225 4    |              pipáját a földig eresztve, s ha azután, végezve e foglalkozást,
 226 4    |                kijönnek a platánok alá, s hintáznak és táncolnak és
 227 4    |        mutogatják szemfényvesztéseiket, s a nagyságos janicsárok ide
 228 4    |          kölcsönös egyezési csatatérre, s gyakran két-három halottat
 229 4    |             vált, míg az ablakig felér, s Gaskho bej oly elmélyedve
 230 4    |                pipafüst filozófiájáról, s eközben arra sem ügyel,
 231 4    |             felül szélesedő süvegeikkel s fekete gyapjas gubákban,
 232 4    |                néha közel lépnek hozzá, s ha szemközt jövőt vesznek
 233 4    |                 bég fején koppanik meg, s Gaskho ilyenkor ravaszul
 234 4    |              albán bérenc jól látja őt, s kétfelől az ablakhoz állva,
 235 4    |                 kihúzzák pisztolyaikat, s egyik jobbról, másik balról
 236 4    |              kis Szidali hamarább lőtt, s most az egyszer a nyíl úgy
 237 4    |               talpát, hogy az ijedtében s a csiklandás miatt egyszerre
 238 4    |             egyszerre hátrakapta fejét, s azon pillanatban két lövés
 239 4    |       pillanatban két lövés dördült el, s egyik golyó jobbra, másik
 240 4    |               kettőt rettentő ökleivel, s mintha csak kitömött alakokkal
 241 4    |               kettőt térdei alá gyűrte, s anélkül, hogy egy szót vesztegetne
 242 4    |             előtt, akár imádkozás után, s evégett kérdőre voná a bérenceket,
 243 4    |              máskülönben, mint híréből, s őt mint vitéz embert mindig
 244 4    |        dívántanács elé hozták az ügyet, s nagy viták folytak afelett,
 245 4    |            gyilkosbérelő ellen követni? S a kupolyterem vezéreinek
 246 4    |           zsarnokának szarvait letörni, s annyira el volt merülve
 247 4    |              Tepelenti fejét követelte, s égre kiáltozott, hogy oly
 248 4    |              pénzt a janicsárok között, s ráuszíták őket a kapu kiaja
 249 4    |                 jókor észrevevé a zajt, s ideje maradt a szerájba
 250 4    |               hogy felgyújták a várost, s leégettek egy egész városnegyedet,
 251 4    |              veté magát lova lábai elé, s a kalifák kalifája lovának
 252 4    |             hogy rá ne gázoljon a nőre, s gondolván, hogy az tán egyike
 253 4    |              vért! vért! – kiálta a nő, s hangja csengéséről lehete
 254 4    |            vegye felügyelése alá a nőt, s vigye a szerájba a khadun-kiet-kudához.
 255 4    |          visszatért palotája kapujából, s a dívántanácsot egybehívatá.~
 256 4    |                kegyetlenségeit megtudá, s egyúttal azt is tudtul adá,
 257 4    |                 ifjúkori ábrándja volt, s az minden vagyonát, mely
 258 5    |                 egyebet rossz híreknél, s mialatt kétszer megtelt
 259 5    |            üldöztek a szultán tatárjai, s ki hírül hozá, hogy a Gaskho
 260 5    |                 merénylet nem sikerült, s az elfogott bérgyilkosok
 261 5    |                 szultán elé veté magát, s ítéletet kért férje fejére.~–
 262 5    |          rémletes soraival rakatta meg, s akkor megizené a hadkerületeknek,
 263 5    |               lett Trikala kormányzója, s a hozzá tartozó hét hegyszoros
 264 5    |                 fekszenek tartományaik, s ha azokat elvesztették,
 265 5    |               köté oldalára kardjaikat, s rájok bízta, hogy harcoljanak
 266 5    |                 elfordult apjától Veli, s halk léptekkel eltávozott.~
 267 5    |                 övében levő pisztolyát, s ne lője-e le, mielőtt elhagyná
 268 5    |            alatt felkeltek a szulióták, s leölték Ali embereit az
 269 5    |               kapitány az albán tábort, s midőn Trikalában megjelent
 270 5    |              megjelent a nagyúr serege, s Gaskho bej hírnöke a két
 271 5    |            akasztva viselvén a fermánt, s fegyverre szólítá a jobbágyokat
 272 5    |           kardját megpróbálhatta volna, s útjában elfogatott.~De még
 273 5    |              állt a durazzói kikötőben, s Veli bej, haragszik bár
 274 5    |               atyjára, de vitéz bajnok, s neki fia van Lepantóban,
 275 5    |                hölgy is szerette Velit, s tudtára adá, hogy él. Veli
 276 5    |                elszállítá őt Lepantóba, s ott tartá kisfiával együtt,
 277 5    |           éjszaka érkezett a város alá, s már messziről láthatá, hogy
 278 5    |                 az ostromló Pehlivánra, s az éjféli harcban elverte
 279 5    |                Veli ordítva rohant oda, s katonáival félrevonatva
 280 5    |                 Kardját hüvelyébe dugá, s még azon éjjel fegyvertelenül
 281 5    |            Pehliván Baba basa táborába, s átadá magát elleneinek.~
 282 6    |           ellened fordítják a fegyvert, s a jó vontcsövekből, miket
 283 6    |              hordva a golyók záporában, s egy sem találja őt. Szemed
 284 6    |           bástyáidon a győztes lobogót, s neked még csak arra sincs
 285 6    |                Janina két kapuja előtt, s a Lithanizza magasából kilőtt
 286 6    |            egyebe annál az egy kardnál, s azzal visszaszerze mindent.~
 287 6    |          megnézi az ellen csatarendjét, s mosolyra vonul el arca.
 288 6    |                 nem, a sereg meghódolt, s a jól elrejtett tűztelepek
 289 6    |        megcsóválja kardját feje fölött, s széttekintve maroknyi csoportján,
 290 6    |                 Lássátok meghalni Alit!~S azzal kinyargal Janina piacára,
 291 6    |            egyik városrészt a másiktól, s a diadalittas csapatok ott
 292 6    |            magokat spanyol sorompókkal, s végigkartácsolnak a hosszú
 293 6    |              elhajtani Janina piacáról, s midőn a város egyik felét
 294 6    |               nem mozdult meg helyéből, s a szél Gaskho bej ellen
 295 6    |                csapatjaik élére álltak, s nekiindulának vakmerőn a
 296 6    |              hüvelyébe taszítá kardját, s inte a tüzéreknek, hogy
 297 6    |         ágyúikat, fogják a lovakat elé, s meneküljenek a várba. Egyet
 298 6    |            rohantak futó csapatja után, s midőn Ali a hídra ért, a
 299 6    |              éppen a hídfőhöz jutottak, s diadalordítással tolultak
 300 6    |               híd rengett a harc alatt, s hajladozott a sűrű tömegek
 301 6    |        keresztül-kasul törve dűltek ki, s a híd albán s török harcosokkal
 302 6    |                dűltek ki, s a híd albán s török harcosokkal együtt
 303 6    |           voltak a mély víz alá rejtve, s a parton maradt ostromlók
 304 6    |                 a holtak vére megfesté.~S átellenben a bezárt kapu
 305 6    |                 közepébe vannak építve, s azokból a sötét négyszegletű
 306 6    |           elesége végtelen időkre elég, s hogy megmutassa, mennyire
 307 6    |                 vár egyetlen kapujához, s befalaztatá azt magára.
 308 6    |                a csauszok a köztéreken, s Európa minden hírlapjai
 309 6    |             alábocsátkozik a sáncokról, s egy fenyődarabon kiúsznak
 310 6    |          kiúsznak az acherúzi tó felől, s még azon éjjel felkeresik
 311 6    |                 összehívatá alvezéreit, s megesküdteté őket, hogy
 312 6    |          bevehetetlent, kétszáz ágyúval s roppant kincseivel, martalékul
 313 6    |            veres tornyán, a halál jele, s a víz felőli lövegek harminchármat
 314 6    |            bevont dobok tompa robogása, s ki lehete venni az imámok
 315 6    |                az udvarra lehete látni, s a pompás teleszkópiumok,
 316 6    |                könnyezve állnak körüle, s szolgái, akik elmennek mellette,
 317 6    |                a szulióták Ali halálát, s üdvözletül egy bombát lőttek
 318 6    |                bomba kanóca rövid volt, s az még a levegőben szétpattant.~
 319 6    |           szétpattanó bomba dörgésétől, s mint pillantának fel valamennyien
 320 6    |                 felveszik őt vállaikra, s a gyászének zengése mellett,
 321 6    |             azután előjöttek a kapások, s ráhányták a földet a halottra,
 322 6    |               még föltámadhat sírjából, s leemeli halott kezével magáról
 323 6    |             maga mellé letette a dobot, s két verőjét a szélére helyezé,
 324 6    |                legénység csodát kiabál, s azt hiszi, hogy dzsin van
 325 6    |                 nem ment a kaszárnyába, s íme, saját szemeivel láthatá,
 326 6    |              előre-hátra rezegve rajta, s aprózott pörgés hangját
 327 6    |                 dolog ez – monda a bej, s rögtön hívatá az imámokat,
 328 6    |             dobot orrtekerő illatokkal, s olvastak rá ördögűző szavakat
 329 6    |          tudományos képzettséggel bírt, s ahelyett a dzsinekről nem
 330 6    |               félreszólítá Gaskho bejt, s fülébe súgá:~– Én nem tudom,
 331 6    |                  amiatt reszket a föld, s azért vibrálnak a dobverők.~
 332 6    |                 mer többet visszajönni, s azzal megnyugodott mindenki
 333 6    |               pikkelypáncélát leölteni, s összefont karokkal jár a
 334 6    |             karokkal jár a teremben fel s alá. Semmi női vonás nincsen
 335 6    |                  ismétli egyre magában, s elmerengeni látszik fölötte.~–
 336 6    |        feltűnőleg hasonlít testvéréhez, s ifjú arca még alig különbözik
 337 6    |              egy hang a terem mélyéből, s a két testvér előtt ott
 338 6    |            keresztet az ifjú testvérek, s a borzalom a földhöz szegzé
 339 6    |            tenyerébe csattantott a rém, s a terem minden szögleteiből
 340 6    |              rejtekajtók pattantak fel, s állig fegyverzett albánok
 341 6    |          albánok ugráltak be a terembe, s mielőtt a két testvér fegyvereihez
 342 6    |                volna, megragadták őket, s egymáshoz kötözték.~Az pedig
 343 6    |                alatti utakon át kijött, s midőn legnagyobb volt az
 344 6    |          sáncárkok vize alatt a várból, s annak kijárásai a hídfő
 345 6    |               fordult volna ki a világ, s a napvilágnál fényesebb
 346 6    |                 város rommá van döntve, s a másik percben égő gerendák
 347 6    |              másik percben égő gerendák s szétszaggatott véres tetemek
 348 6    |             feltámadott! Föld alá ment, s most a föld alól kezdi a
 349 6    |         kiugrott, rohan végig az utcán, s annyira megzavarodott, hogy
 350 6    |            patakban foly Janina utcáin, s Ali basa, a holt, az eltemetett
 351 6    |          városon összegyűjti a futókat, s míg Ali fegyveresei benn
 352 6    |                 csapatokkal nyomul elő, s megállítja a vén vezér győzelmét.~
 353 6    |               halva az ostromlók közül, s az ágyúk elrontva, légbe
 354 6    |               elfoglalta újra a várost, s hadait felállítá a piacon,
 355 6    |               kardját elhagyta valahol, s maga mellé vevén a szipáhik
 356 6    |                  vízvezetőket fúratván, s egyúttal oly magasra építtetve
 357 6    |                 a hídfőhöz vonta össze, s midőn egyszerre, amilyen
 358 6    |              volt az utca, végigrepedt, s a kárhozatos lobbanás égbe
 359 6    |             váracs magasából a romlást, s utolsó volt, ki az alagút
 360 6    |                 pokolra épített várost, s kívül a mezőkön s a magas
 361 6    |               várost, s kívül a mezőkön s a magas Lithanizzán foglalt
 362 6    |                hevertek a romok között, s a bástya oldalából egy csatorna
 363 6    |         fordulva –, hadd aludjanak még.~S azzal nézte őket tovább
 364 6    |               kezén megcsördült a lánc, s felébredtek rá mind a ketten.~–
 365 6    |            szemein végighúzva kezeit –, s láttam a Parthenont újra
 366 6    |            álltam én – szólt a leány –, s ezerenkint hullott előttem
 367 6    |          eunuch-némák körülfogták őket, s odavezeték Ali basa elé.~
 368 6    |              mindketten reá tekintének, s csak most vevék észre, hogy
 369 6    |                  csüggedten néz reájok, s szemei telve vannak könnyel.~
 370 6    |           könnyel.~Ali inte a némáknak, s azok levevék a testvérek
 371 6    |                 rezzent fel e szavakra, s arcát az öröm melege futotta
 372 6    |             bennünk reményt gerjesszen, s kínosabbá tegye a halált.
 373 6    |            sarcot vetettem földeitekre, s ti tartományaimat vettétek
 374 6    |               unokám fejét vágattad le, s legkedvesebb nőmet raboltad
 375 6    |              múltjának bűneitől borzad, s köntösöd szegélyét csókolva
 376 6    |           ruhája szélét megcsókolhassa, s zokogva hullatá könnyeit
 377 6    |                 isteni világ sugárzott, s a föld minden virágai őfelé
 378 6    |            csillagokból fűzött koszorú, s arcának mosolygása maga
 379 6    |           Tepelenti, tekints fel reám”. S midőn felemelém arcomat,
 380 6    |              hölgy szíve felé fordulva, s a rémülettől zsibbadni érzém
 381 6    |                 szent fogadásra emelve. S íme, e szóra egy kard kihullott
 382 6    |               el fő bűneimet egyenkint, s így esküvém én azoknak helyrehozását
 383 6    |           kemény, törhetlen esküvéssel, s mindannyiszor lábaimhoz
 384 6    |              tartod-e őket börtönödben, s nincs-e szívedben haláluk
 385 6    |          valóban e gondolat benne volt, s tusakodva rebegém: „Óh,
 386 6    |            kezeikbe teszem ősz fejemet, s legyek én az ő hatalmukban,
 387 6    |             Parancsoljatok kincseimmel, s azok szolgálataitokra álljanak.~
 388 6    |                százezret érő darabokat, s azokat Kleon és Artemisz
 389 6    |                vőlegényemet megöletted, s te felejtsd el, hogy megöltük
 390 6    |         lemondással. – Allahra esküvém, s a szent hölgynek fogadtam,
 391 6    |             küzdelmes napok várnak még, s ha egyszer jövend idő, midőn
 392 6    |                 kardot fegyverei közül, s azokat a testvérek oldalaira
 393 6    |            szabadon fognak bocsáttatni, s akkor hozatott bort és piláfot
 394 6    |               ujjongató fogolytömegnek, s együtt hagyá őket saját
 395 6    |              nemsokára összeölelkeztek, s örök barátságot esküdtek
 396 6    |        célbalövő szuronyos fegyvereket, s kiosztá a fogoly szulióták
 397 6    |                 a két testvér homlokát, s megáldva őket, elbocsátá
 398 6    |           Alival az alagúton keresztül, s önkényt fogatták el magukat.~
 399 6    |                az ostromló sereg ellen, s akkor a bej táborában levő
 400 6    |              kezdék a rajah harcosokat, s azok féltükben mindenütt
 401 6    |           körülfogva ozman hadsoroktól, s akkor nekik szegezve az
 402 6    |               le fognak fegyvereztetni, s ha ellenállanak, összelövetnek.~
 403 6    |                menthette volna azt meg, s e tétovázásukban kiválasztának
 404 6    |               felállított hadsorok elé, s megparancsolá, hogy fejezzék
 405 6    |   levetkeztették társaik szeme láttára, s a szokott fejlevágó óriást
 406 6    |             mely hitfeleiket fenyegeti, s éppen akkor értek oda, midőn
 407 6    |                Fájdalom volt az, és düh s a kétségbeesésben kitörő
 408 6    |             látott, kereketlen álgyúkat s feldűlt szekereket hagyva
 409 7    |            szultán trónját ingaták meg, s kiket a janinai basa mind
 410 7    |              aki itt e völgyben lakott, s minden este asztalt terített,
 411 7    |                 kívül senki sem látott, s kit ő férjének nevezett.~
 412 7    |               akik a völgybe lecsaptak, s teheneiket elhajtották.~
 413 7    |                 kezdé az egész világot, s számtalanszor monda olyan
 414 7    |        négyfelől csapnának össze rajta, s benne égne minden ember,
 415 7    |                is vad, szilaj fiú volt, s napokig elcsavargott hegyeken,
 416 7    |                 hegyeken, völgyeken át, s midőn hazajött, rendesen
 417 7    |                 társaságába keveredett, s velök együtt eljárt a falukat
 418 7    |            kalmárokat meglesni az úton, s osztozott a könnyen szerzett
 419 7    |                pörpatvarral támadt reá, s nem hagyta nyugodni, míg
 420 7    |             bajtársát e veszélyes úton, s valahányszor egyedül maradhattak,
 421 7    |           maradozni a rabló járatokból, s hogy anyjának mégis pénzt
 422 7    |                szidta Alit kegyetlenül, s ha enni kért, elkergette;
 423 7    |                végre nagyon megéhezett, s elbúsultában egy örmény
 424 7    |                 veszendő szilaj farkas, s kardját kezében tartó. Az
 425 7    |               ősz, tisztes férfiú volt, s amint meglátta Alit, azt
 426 7    |                tisztes tekintete előtt, s lesüté szemeit, s azt mondá: „
 427 7    |                előtt, s lesüté szemeit, s azt mondá: „El akarom neked
 428 7    |            örmény elvevé tőle a kardot, s adott neki érte tíz zecchinót,
 429 7    |           felsikoltott e szóra dühében, s vevén egy botot, elveré
 430 7    |                magát ütni, és nem sírt, s nem szólt, és nem védte
 431 7    |            meggyilkolta, házát kirablá, s felgyújtotta, s azontúl
 432 7    |                kirablá, s felgyújtotta, s azontúl lett belőle olyan
 433 7    |          asszony még azután sokáig élt, s mindaddig rontotta Ali lelkét,
 434 7    |          mindaddig rontotta Ali lelkét, s addig tanítá őt gyilkolni
 435 7    |               őt magát is meggyilkolta, s éppen annyit törődött anyja
 436 7    |            kinek hírét sem hallá azóta, s elgondolkozék rajta, mi
 437 8    |            rögtön a vehabiták tanyáira, s készpénzen váltsák ki az
 438 8    |        ruházatot is megtarták maguknak, s nem hagytak elvinni egyebet
 439 8    |              után felmene a szultánhoz, s monda neki:~– Szegény uram,
 440 8    |                el tudtam hozni közülök.~S azzal egy fekete írónádat
 441 8    |         írónádat adott át a szultánnak, s midőn Mahmud kérdezé, mi
 442 8    |            elfogadá a dervis ajándékát, s odatevé azt, hol többi ereklyéi
 443 8    |            hirtelen felsikolta a hölgy, s azt mondá, hogy azt a tollat
 444 8    |                szultán erre odatekinte, s minthogy ő nem látott semmit,
 445 8    |         szavakkal inté kedvenc hölgyét, s tovább mutogatá neki sorra
 446 8    |           szultán gyűjtött a khaznéba2, s azután megengedé hölgyének,
 447 8    |                 odaliszkja kívánatának, s minthogy az ettől el nem
 448 8    |                 bambuszkóróból készült, s nem volt rajta éppen semmi
 449 8    |                 feküdt, ahová letették, s az odaliszk már bánni kezdé,
 450 8    |             szultán virágos kamrájában, s amíg egymással édesdeden
 451 8    |                valaki nagy sietve írna, s a toll percegése hallatszanék
 452 8    |            Odatekintének mind a ketten, s íme, a bámulattól elállott
 453 8    |            szokás azt a kézben tartani, s írni látszott magában az
 454 8    |          fonalát a toll túlsó szárához, s annálfogva emelkedik és
 455 8    |         emelkedik és mozog az a légben, s hogy erről meggyőzze kegyencnőjét,
 456 8    |       elszakítsa. De nem volt ez sehol, s a toll csak írt magában
 457 8    |                próbát akart tenni vele, s az ott levő alkörmösbe,
 458 8    |                belemártá a toll hegyét, s azután letevé azt a sima
 459 8    |             mire az ismét fölemelkedék, s világosan, tisztán, érthető
 460 8    |                nevét olvasá maga előtt, s borzalommal kérdezé:~– Mit
 461 8    |             megöletettnek neve volt az, s ha egy szellemnek jelenléte
 462 8    |             szultán nem érté a választ, s újra feltevé a kérdést,
 463 8    |              kedvenc nője is odalépett, s Mahmud vállára hajolva rebegé:~–
 464 8    |               Fog szeretni halálodig.~– S mikor halok meg?~Erre a
 465 8    |                nem mondott rá semmit.~– S mi által halok meg? – kérdé
 466 8    |         megrémült ez esztelen kérdésen, s el akará onnan távolítani
 467 8    |           sápadt lett, mint a viaszkép, s rebegve kérdezé:~– Ki gyilkol
 468 8    |                 véve, a kerevetre tevé, s sokáig tartott, míg magához
 469 8    |               jött álom az ő szemeikre, s reggel erővel elvevé kegyencétől
 470 8    |         kegyencétől az írónádat Mahmud, s azt mondá neki, hogy a tűzbe
 471 8    |          gyakran elővevé azt a szultán, s miután nehányszor hamis
 472 8    |          összegyűjtvén az odaliszkokat, s kényszerítvén a bűvös tollat
 473 8    |             kedves játékszernek tarták, s a kedvenc szultána el is
 474 8    |      rablóhajóival régóta nyugtalanítá, s a szultán valamennyi flottáival
 475 8    |                hadihajóval találkozott, s azt elég esztelenül három
 476 8    |              három gályával megtámadta, s egy óra alatt mind a három
 477 8    |                hajója fenékbe lövetett, s ismeretes zászlóin kívül
 478 8    |          diadaljelül elvive Sztambulba, s ott azokat felküldé a dívánba.~
 479 8    |               lámpaünnepélyt rendezett, s másnapra a díván elé hívatá
 480 8    |                bortól és a szerelemtől, s a szultána öröme elbízottságában
 481 8    |                vevé a bűbájos írónádat, s kényszeríté azt bohó feleletekre:
 482 8    |               hány katonája a tengeren? s végre kacagva kérdezé tőle,
 483 8    |               szellem szereti a tréfát, s most bosszút akar állani
 484 8    |         énekelni kezdtek az odaliszkok, s eunuch-bohócok fabábokat
 485 8    |              ment ki az a nyolcas szám, s amint a szobákban levő órák
 486 8    |            ütöttek, előveteté a tollat, s arcán hitlen gúnyt tettetve,
 487 8    |       szellemtréfának tartá az egészet, s bíztatá őket, hogy nevessenek
 488 8    |                  hogy nevessenek rajta. S ismét mulattak tovább.~Egy
 489 8    |                félre magát a kegyencnő, s asztalára helyezve az írónádat,
 490 8    |               kegyencnője szomorúságát, s hogy elverje gondolatait,
 491 8    |         legelőször is az órákra nézett, s látta, hogy már hét óra.
 492 8    |             rögtön felkeresni a tollat; s remegve kért tőle választ.~
 493 8    |               kívüle urat nem ismernek, s hosszú kalandozásai kelet
 494 8    |        végignézte, ahol hozzáférhetett, s ha másképp nem lehete, együtt
 495 8    |                 háromszegletű kalapját, s lekísértetve magát a tiszteletére
 496 8    |           szökőkutak kapuján bevezeték, s néhány percig várni engedve
 497 8    |            fegyverrel menni nem szabad, s adtak rá egy bő, nyusztprémes
 498 8    |              talpig zöldbe van öltözve, s a tolmács baljára állva
 499 8    |             szokás – mormolá Murrisson, s néhány percig gondolkozva
 500 8    |             jött, hogy kalapját elejté, s mintha az után nyúlna, hajolt