Fezejet
1 1 | forrnának benne, később egyre nő a zúgás, mintha a szélvész
2 1 | ezüsttel tele; háromszáz nő van háremedben, de csak
3 2 | messze ellátszik.~A kíváncsi nő nagyon szerette volna tudni,
4 2 | nagyon sokat tartok rád.~– No, hát tudd meg: én gazdag
5 2 | két rém között a gyermeteg nő, ki lelke öntudatában maga
6 3 | amannak egész élete. Az csak nő, de ez tündér. Az megöl,
7 3 | hajthatatlan lelke. Tehát azon nő, akit jobban szeretett,
8 4 | hanem vért! vért! – kiálta a nő, s hangja csengéséről lehete
9 4 | lehete gyanítani; hogy a nő még fiatal.~A szultán csodálkozva
10 4 | szólt szilárd hangon a nő. – Ali Tepelenti fejére,
11 4 | egybehívatá.~A szultán elborzadt a nő vádjait hallva, ki, miután
12 6 | és fölemelé.~Mégiscsak nő volt, és megszánta azt,
13 6 | fölemelém hozzájok, a mennyei nő és gyermek kinyújták kezeiket
14 8 | toll válaszolá:~– Fogok.~A nő kérdezé:~– Mondd meg énnekem:
15 8 | által halok meg? – kérdé a nő.~A szultán megrémült ez
16 8 | választ.~– Meggyilkoltatol.~A nő sápadt lett, mint a viaszkép,
17 8 | borzalommal kérdezé tőle:~– No most, mondd meg újra, ha
18 8 | hidegen viszonza:~– Amely nő arcát keresztyén férfi tekintete
19 9 | belőlök, ha felnőnek? Jól van, no. Tudom, hogy amíg te élsz,
20 9 | gyermekeidet elhurcolják. No hát. Jó mulatság lesz-e
21 9 | ennyiből is eleget ért. No de ti nem vágyódtok a dicsőség
22 9 | Tehát nem adod el őket. No, az isten áldjon meg, Kasi
23 9 | gyere ide csak, kis leány, no, ne félj tőlem semmit, valamit
24 9 | megkapja, ott lövi le.~– No, hát lőjön le – szólt a
25 9 | szeretsz-e lovon ülni, fiú? no, ne félj; repül az veled,
26 9 | hegyei villogtak ki belőle.~– No, gyermekek, most itt halunk
27 10| rohanunk a kapudán basára. Az a nő őrült, elő fog jönni az
28 11| a különbség, amit némely nő szépsége vagy a vakeset,
29 12| látott álmai beteljesülnek.~– No, azt szépen megköszönném –
30 13| anyja, a szultána, francia nő volt, kinek szülői Martinique
31 16| fegyvere harcolt ellene. Csak a nő ne tette volna, a többit
32 16| semmi sincs hátra.~Csak a nő ne árulta volna el.~Máskor
33 17| orgyilkos tőrében talán? A nő keble közötte áll, és Ali
34 17| mosolyogva simogatá meg a nő fejét, azt gondolva, hogy
35 17| Amott egyetlen gyászoló nő sírt a fejetlen hulla fölött,
36 18| találni.~Mahmud megcsókolá a nő homlokát; méltó volt az,
|