Fezejet

 1 1 |           hangon, magában dörmögve mondá el a jámbor dervis, hanem
 2 1 | tulajdonságait, az idegen is utána mondá azokat áhítatosan, s mindezek
 3 2 |           kincseket küldik neked – mondá Ali. – De különös dolog
 4 3 |       testvéreinek Muhtár bej, azt mondá nekik:~– Cseréljük el háremeinket.~
 5 3 |         próféta jelent meg, és azt mondá, miszerint ti felszólítátok
 6 7 |            s lesüté szemeit, s azt mondá: „El akarom neked adni ezt
 7 8 |          felsikolta a hölgy, s azt mondá, hogy azt a tollat mozogni
 8 8 |       rettegésbe hozza. Hiszen azt mondá, hogy holtig szeretni foglak,
 9 8 |          az írónádat Mahmud, s azt mondá neki, hogy a tűzbe fogja
10 8 |            helyéből, s felsóhajtva mondá:~– Allah határozta így. –
11 8 |           megölt.~*~– Lásd, lásd – mondá a szultán, ölébe véve a
12 9 |         gondolod, nem teszem meg?” mondá Thomár, s azzal felragadta
13 9 |    összeszorítva a fájdalom miatt, mondá:~– Nem igaz, engem nem bíztatott
14 9 |     korbácsot s szikrázó szemekkel mondá:~– Meg ne üsd őt, mert nem
15 9 |        kiment a házból. Az apa nem mondá neki, hogy ne menjen. Már
16 9 |      embernek; utoljára még azt is mondá, hogy anyátok hűtelen volt,
17 10|    eltértek ősapáiktól, s igen jól mondá az ismeretes török hadvezér,
18 10|            jutott a szó, és most ő mondá a basának szemébe:~– Állj
19 10|            a vér.~– Én vagyok az – mondá a szolga, ki Zaiddal öltönyt
20 10|           feddőleg emelve Kleonra, mondá:~– Fiatal vagy te még arra,
21 10|        kezébe.~– Hisz énnekem maga mondá az – szólt Kleon a főre
22 10|        átugrott, miknek neveit nem mondá meg, és éppen azok voltak
23 10|       küldhetett volna többet is – mondá Szolimán –, úgyis minek
24 10|       kezdé Szolimán.~– Nekem is – mondá a másik.~– Eszemben sincs,
25 10|        Allah küld engem tehozzád – mondá a dervis nehéz, mély hangon,
26 10|   birtokosa van minden vagyonnak – mondá a reisz effendi –, és az
27 10|          hogy még nem haltak meg – mondá a belügyér –, íme, azon
28 12|           hátha rablók. Thomár azt mondá testvérének, hogy csak maradjon
29 12|            Leonidász.~Erre Milieva mondá el álmát.~– A bor zavart
30 12| barlangjában aludtatok?~– Dzsin? – mondá magában Leonidász. – Gonosz
31 12|         Leonidász kezeit, s Thomár mondá:~– Mindened odaveszett a
32 13|     lábaihoz hajolva, engedelmesen mondá el előtte a „szalámot”,
33 15|        köteléket, s hideg tréfával mondá:~– Ugyan jól tevéd, uram,
34 15|        igazán ostromnak való idő – mondá fennhangon Caretto, a körüle
35 17|         mellé, felirat nélkül. Úgy mondá, hogy majd eljönnek nemsokára
36 18|           a tizenkét fejét, uram – mondá a szultán előtt –, itt az