Fezejet

 1 1 |  keletkezett a barlangban, mint mikor az ég megzendül, s a gyilkosok
 2 1 |       év előtt volt, s e holnap mikor lesz?~– Tudod, hogy itt
 3 1 |         ujjongó nép előtt.~– És mikor?~– Leend idő, amikor egyszerre
 4 2 |        tehetett, éjjel azonban, mikor már mindenki aludt, hosszú
 5 2 |     mindig egyes-egyedül jár, s mikor belép, gondosan magára zárja
 6 2 |      szakállt.~Olyankor azután, mikor magára maradt Eminah, százféle
 7 2 |     mondása nem üres rege, mert mikor másnap azután visszatért,
 8 3 | elkezdett a pohár zengeni, mint mikor valaki a megnedvesített
 9 4 |   piasztereket harapdált ketté, mikor jókedve volt.~Hogy e rettentő
10 6 |      futott el egész Durazzóig. Mikor odaért, nem volt vele az
11 7 |        csak a legvénebb anyóka, mikor a fonóban körülülik a leányok,
12 8 |         szeretni halálodig.~– S mikor halok meg?~Erre a toll nem
13 8 |         ébredt fel a szultán? – Mikor érkeznek meg a szultána
14 9 |  fájdalom által a nagyobbhoz, s mikor aztán felnőtt ember korában
15 9 |         könny kiesik szememből, mikor elválok tőlök. Mi lesz belőlök,
16 9 |    hanem rálesnek gyermekeidre, mikor azok az erdőre járnak, s
17 9 |        azok az erdőre járnak, s mikor senki észre sem veszi, felkapják
18 9 |       alatt keresd. Vagy pedig, mikor az úton mégysz velök magad,
19 9 |       kő szakadt volna le róla, mikor végtére eltávozott a vendég,
20 9 |       az erdőben, s ott azután, mikor már egyedül volt, elkezdé
21 9 |     oldalán a pálmaleveles sál, mikor táncol! Hajh, gyermekek!…~–
22 9 |     táncol! Hajh, gyermekek!…~– Mikor fogsz bennünket atyánkhoz
23 10|  görögöt maga Ali gyűjté össze, mikor még Tripolizza birtokában
24 10|      voltak azok téve már mind; mikor kénytelen volt a várat elhagyni,
25 10|      szép rabnőkre, ékszerekre; mikor az elfogyott, nem következett
26 10|      még most is itthon vannak.~Mikor már éppen az utolsó szolgáló
27 11|         az ugyan kevés pénz, de mikor a gyermekfélének éppen nincsen
28 12|     egymással halkan suttogott, mikor aztán a népes utcákra jutottak,
29 12|        kalmár becsületére, hogy mikor eladta őket, zokogott keservesen.
30 13|          amit Allah cselekszik; mikor a villámok széthullanak
31 16|         erejét a gonosz igézet; mikor az ő hosszú sűrű hajfürteit
32 17|      még most is arra gondolt:~„Mikor fogok állani a szeráj előtt
33 17|         szólnak egy-két szót, s mikor jönnek és mikor elválnak,
34 17|         szót, s mikor jönnek és mikor elválnak, köszönnek neki
35 17|         nem számítja ki jobban, mikor lép egyik csillagzat a másik
36 18|       végezni lázadások idején. Mikor a janicsár urak gyújtogattak,