Fezejet

 1 1 |            az ákonbákot, ami kívül reá volt írva; szokás szerint
 2 2 |       hanem vőlegénye vérét, amely reá feccsent.~– Látod, énnekem
 3 2 |          megölté.~Eminah odahajolt reá, feltakará az alvó keblét,
 4 2 |         félszemmel alszik, vigyázz reá, ha kérdi, hová mégy, mutasd
 5 2 |            asztalon, s kőszemeivel reá meredve beszélne hozzá,
 6 3 |       futásában. Egy óráig gondolt reá, és ezen óra siralom órája
 7 3 |      jóslatok felhőjében közelgett reá, s szíve megkeményült bele.
 8 5 |          jött neki váratlanul, ami reá következék. Legalább ideje
 9 6 |         Gaskho bej haraggal támadt reá:~– Miért nem üldözöd őt
10 6 |        értelmű szavakra mindketten reá tekintének, s csak most
11 6 |           szigorú tekintetet vetve reá Artemisz. – Nem látod, hogy
12 7 |         mindig pörpatvarral támadt reá, s nem hagyta nyugodni,
13 8 |          azután sokáig nem gondolt reá, és egészen el is felejtkezett
14 8 |         dühödt ordítással rohantak reá, s Murrisson elégnek tartá
15 8 |        rettegett egyenruháját, s a reá aggatott érdemjeleket, alexandriai
16 8 |            gyémántos forgóval. Add reá aranyszövetű kaftánját!~
17 8 |      végtelen harc vár mindenünnen reá, tudva, hogy győzni nem
18 10|            saját kaftánját adá fel reá, úgy vezette fel Janina
19 10|            rajta, melyet Ali adott reá. Maga Ali pedig egy fekete
20 10|          gazdájára, s visszagondol reá.~A nyomorult ember nem várt
21 10|    fogadják, s nem lelkesülnek föl reá, akkor kiméred nekik a százezer
22 10|           mindent, miket Tepelenti reá bízott, s úgy tetszék a
23 11|     ringatá, s míg arca mosolygott reá, szíve aggódva dobogott,
24 12|          este olyan sokat? – szólt reá Leonidász.~Erre Milieva
25 13|         elsápadása veszélyt hozott reá: egyszerre minden oldalról
26 13|  ellágyulnak, hogy szelíden tekint reá, s mintha félne, hogy a
27 15|             s az tárt karokkal vár reá, jöjjön szegényen, jöjjön
28 15|        végenyészetet, míg otthon ő reá vár a szerelmes menyasszony.~
29 15|          Caretto szomorúan gondolt reá, hogy fogja-e őt kedvese
30 16| legutoljára a sors.~Még most is jó reá gondolnia. Ez arc, ez emlék
31 16|         basa elé.~Ali mélán tekint reá; azt hiszi, hogy ez is csak
32 16|         mégis oly szótlanul nézett reá, s kiesett kezéből a haláladó
33 18|         várta mindenki, és készült reá.~A szultán Beksistas nyári
34 18|    megparancsolá neki, hogy várjon reá oda alant, az étkező teremben.~
35 18|        szemeiből, nem volt szükség reá, hogy őt biztassa más.~Midőn