1-500 | 501-1000 | 1001-1141
bold = Main text
Fezejet grey = Comment text
501 8 | megköszönte az ajánlatot, s azt kérte, hogy mutassa
502 8 | szemöldökjátékot, az övé világosszőkék, s kissé nagyon magasra voltak
503 8 | nézzed haragos szemeit, s kérj más akármit, kérd legritkább
504 8 | szemeibe két könnycsepp tódult, s azután csendesen gördült
505 8 | vezérek erre felugráltak, s zavart kiáltásaikból kivehető
506 8 | ordítással rohantak reá, s Murrisson elégnek tartá
507 8 | mellén a ráadott kaftánt, s előtüntetni fél világtól
508 8 | rettegett egyenruháját, s a reá aggatott érdemjeleket,
509 8 | valamennyien meghajták magukat, s a terem három ajtaján háromfelé
510 8 | aga mélyen meghajtá magát, s a háta mögött álló szerájfelügyelőnőt
511 8 | körül három sor gyöngyöt, s turbánjába tűzz paradicsommadarat
512 8 | dívánon. Odasietett hozzá, s amint eléje lépett, egyszerre
513 8 | ráfüggeszté. Összeborzadt, s félsikollyal ejté ki e szót:~–
514 8 | kezével a hölgy remegő kezét, s a másikkal levevé az idegen
515 8 | szultán térdeihez omlott, s irgalomért esdekelve tekinte
516 8 | bókkal hajtá meg magát, s tolmács nem létében a jól
517 8 | betakarta őt fátyolával, s inte a kizlár agának. Az
518 8 | Az felemelé a hölgyet, s elvezeté a trón függönyei
519 8 | felállt a szultán helyéből, s felsóhajtva mondá:~– Allah
520 8 | Azzal leszállt a dívánról, s tiszta olasz nyelven kérdé
521 8 | egyszer – szólt a nagyúr, s azzal odainté a függönyhöz.~
522 8 | rögtön felszedeté horgonyait, s éjjel kivitorlázott az Aranyszarvból,
523 8 | megszaggatá öltönyeit keblén, s könnyes szemekkel tekintve
524 8 | meggyújtá az országot nyugotról, s vérbe, lángba borítá Moreától
525 8 | új ellenséget Mahmudra, s a „szent sereg” kiáltása
526 8 | az omladozó birodalomba, s elfoglalta a kincses Bagdadot.~
527 8 | volna királyi pálcáját, s elvonult volna a csendes
528 8 | honnan jön az, és mit jelent, s volt kedve szemébe nézni
529 9 | lépcsőzetes falat képez, s azután hosszan kinyúlva
530 9 | raktak volna egymás tetejébe, s e sziklatalajzatra a legcsodálatosabb
531 9 | fel, mint egy erős vár, s valóban önkénytelen támad
532 9 | szironyos kecskebőrt készítenek, s vitézségüket csupán a nyájaikat
533 9 | medvék ellenében gyakorolják, s hosszú, messzelövő puskáikkal
534 9 | virágos kertekkel körös-körül, s nemhogy ágyúkkal kergetnék
535 9 | megvendéglik, marasztalják, s ha a jövevény szép fiatal
536 9 | a nagy kardos bab indái, s tizenkét vékony kecskeszíjat
537 9 | külsejű idegen, kinek ha arcán s viseletén meg nem látszanék
538 9 | szironyos és prémes bőrökkel, s a kalmár áldomást iszik
539 9 | italból, mely áll előtte, s melynek kellemetlen szagát
540 9 | szép fehér lószőrt fon, s midőn készen van, mutatványul
541 9 | valami vonást változtatna. S azzal nyelet kezd készíteni
542 9 | kacskalingos vékony rézsodronyokkal s ólomcsillagokkal szépen.~–
543 9 | fájdalom által a nagyobbhoz, s mikor aztán felnőtt ember
544 9 | tele van rossz indulattal, s jót tesz vele, aki azt korbáccsal
545 9 | szénfekete szemeit a sejkre, s kétkedőleg kérdezé tőle:~–
546 9 | csak utána kell járni, s aki ezt elmulasztja, úgy
547 9 | vannak legszebb leányaink s legvitézebb fiaink a földön?~–
548 9 | szebbek volnának e leányok s vitézebbek e fiak, ha ott
549 9 | klasszikus neveket kiejtvén, s bújában olyan füstöt fújt
550 9 | gyermekek isten ajándékai, s aki a gyermeket veri, mintha
551 9 | háromszáz spártai vitézzel, s egyik nagyapám Issusnál
552 9 | most a dervisek imádkoznak, s aztán nézd meg azokat a
553 9 | újra torkonköté a zacskót, s visszatette azt a kalmár
554 9 | cserkesz eljön a leányodért, s kéri, hogy add neki, nem
555 9 | maga a szultán számára, s te ezeket mind kicsinyled?~
556 9 | a cserkesz arcvonalait, s szavainak hatását leste
557 9 | gyermekeket potom árért, s eladják már nyolc-kilenc
558 9 | engedte jó barátját sírni, s elégnek találta annyit felelni
559 9 | azután vett egy kalapácsot, s a készített ostor nyelét
560 9 | valamit vásároltak nálad, s ő már felpénzt is adott
561 9 | mikor azok az erdőre járnak, s mikor senki észre sem veszi,
562 9 | felkapják a ló hátára, s elvágtatnak velök; azt sem
563 9 | magadat főbe lőnek szépen, s gyermekeidet elhurcolják.
564 9 | arcaikat kezeivel érinti, s a vér arcába tódult, mintha
565 9 | ijedtében a medvebőrön, s füleit markába takarta.~–
566 9 | lelkesülten ugrott fel a kalmár, s tenyerét a cserkesz felé
567 9 | akarja csábítani, elverem, s aki el akarja rabolni, azt
568 9 | képe kétfelől behorpadt, s a szemöldökei felmentek
569 9 | mozsárnagyságú piros fezével, s mind összeégette a körmeit
570 9 | pipája tüzét nyomogatván, s csak olykor-olykor biccentett
571 9 | nap hanyatlóba jött már, s a hegyek közől hazatérő
572 9 | annyi leányi gyöngédség, s a leányén annyi erő és kifejezés
573 9 | lehetne őket téveszteni, s ha a leányt a cserkesz szüzek
574 9 | derekát hajladozni engedi, s gyermeteg keblének minden
575 9 | bátyja nyaka körül fűzve, s nedvesen ragyogó, ércfekete
576 9 | átölelve húga nyúlánk termetét, s gyöngéd hízelgéssel veregetve
577 9 | míg testvére apjához fut, s annak térdeire kapaszkodik,
578 9 | fiú erős, tiszta hangon, s megszólalva, észrevehető
579 9 | mely a férfit mutatja, s fölemeli félkézzel a maga
580 9 | adta? – szól büszkén a fiú, s azzal int testvérének, mintha
581 9 | anyjával együtt hozzánk, s a kis gödölye odabújt hozzám,
582 9 | anyja pedig csak bégetett s körülfutkosott, csakhogy
583 9 | Thomár erre széttekinte, s nem messze tőlünk két medvekölyköt
584 9 | mennék azon medvebocsnak, s elvenném tőle a szegény
585 9 | tőle a szegény kis gidát.” „S azt gondolod, nem teszem
586 9 | teszem meg?” mondá Thomár, s azzal felragadta botját,
587 9 | azzal felragadta botját, s utána a két medvebocsnak.
588 9 | Az egyik észrevette őt, s hirtelen felfutott egy fára,
589 9 | ellepte annak homlokát, s egyszerre elereszté a fehér
590 9 | elereszté a fehér gödölyét, s az sírva, mekegve futott
591 9 | fogvicsorítva rohant Thomárnak, s fogaival és körmeivel megkapta
592 9 | kirántá kését öve mellől, s a nekirohanó vad fejébe
593 9 | hogy magad is odarohantál, s míg én késemet elővehettem,
594 9 | kézzel a medvebocs füleit, s elrántottad azt rólam.~Az
595 9 | pedig egyre csóválta fejét, s kezével szörnyűlködve kapkodott
596 9 | magát mindkettőnk kezéből, s nagy ordítással egy föld
597 9 | medvének, be a szűk odúba, s odabenn torkonragadva megfojtá,
598 9 | megfogta a medvebocs lábát, s minthogy nehéz volt, úgy
599 9 | utánunk jött a vérnyomon, s egész a csordáig kergetett,
600 9 | csak összeszorítá ajkait, s egyenesen állva, könnytelen
601 9 | veté magát atyja keblére, s könnyei megeredtek bőségesen
602 9 | az Thomár nyakába borult, s testével befedve testvérét,
603 9 | akarta őt feszíteni kebléről, s, fogait összeszorítva a
604 9 | karjaival bátyja nyakát, s nem lehetett őt onnan elválasztani.~
605 9 | most megragadta a korbácsot s szikrázó szemekkel mondá:~–
606 9 | felbőszítve fia ellenállásától, s kirántva erővel kezéből
607 9 | mint azt bátyjától tanulta, s szemeit lehunyá, de Thomár
608 9 | odahajolt a leányka vállára, s ahol a fájdalmas ütést kapta
609 9 | maga – szólt a cserkesz, s nem bocsátá ki leányát.~–
610 9 | bizonyosan felfogta a fiút, s menhelyet adott neki.~Éjféltájra
611 9 | apját nézve, ha alszik-e, s midőn látta, hogy az behunyta
612 9 | lopva magára szedé ruháit, s lábujjhegyen kiment a házból.
613 9 | készülni kezd az útra, s maga is felkelt, és kimene
614 9 | darabot ott is felejtett, s egymagában hosszú beszédet
615 9 | megígértem, hogy nem szólok, s amit én megígérek… Tehát
616 9 | zergét lőj, mire visszajövök, s olcsóbban add a bőrét. Fogadd
617 9 | öszvéreivel az erdőben, s ott azután, mikor már egyedül
618 9 | hetaeria szabadságdalát, s ezáltal oly lelkesedésbe
619 9 | mintha nem tudná, hogy ki az, s tenyerét arca elé tartva,
620 9 | megtalálta már testvérét, s előreráncigálta, tuszkolta
621 9 | leánykához az öszvér hátáról, s fülébe súgott, de olyan
622 9 | azért jöttem el hamarább, s azért danoltam oly fennhangon,
623 9 | gondoltam, hogy meghalljátok, s idejöttök, amikor aztán
624 9 | vette vállára puskáját, s szörnyen esküdött, hogy
625 9 | hajtatja fel a szökevény fiút, s ahol megkapja, ott lövi
626 9 | Milieva pedig menjen vissza, s engesztelje ki azalatt apját.
627 9 | öszvérhajcsárod megszökött, s most magadnak kell minden
628 9 | végzem minden munkádat, s nem kívánok egyebet, mint
629 9 | Milievát is engedd velem jönni, s ne bízz kezére nehéz munkát;
630 9 | ennyi nem várt jóság által, s nem kétkedtek azt elfogadni,
631 9 | emlegetni, mint vitéz béget, s híre elhatol Himri gunyhóihoz
632 9 | ott fog ülni az ajtóban, s meglátva e fényes urakat,
633 9 | Milievát kiemeled a hintóból, s odajárultok eléje. Ő nem
634 9 | szakáll és bajusz arcodon, s kétségtelenül egy vágás
635 9 | és italt szekereitekről, s kényszerítitek, hogy veletek
636 9 | aztán nyakába borultok, s elmondjátok neki: én vagyok
637 9 | várta gyermekeit vissza, s hogy délig meg nem jöttek,
638 9 | egyenkint száguldtak nyomába, s egy sem bírta utolérni.~
639 9 | nyomán hamis útra tévedt, s midőn azokat utolérte, akkor
640 9 | éjszakán át üldözék a görögöt, s amint hajnaltájon háta mögé
641 9 | mindnyájan, mert itt jön apátok, s megöl mind a hármunkat.
642 9 | magukat lovaik nyakára, s azzal elkezdődött a kétségbeesett
643 9 | megszokták a hegyi utakat, s gazdáik jobb lovasok.~A
644 9 | hogy atyja őt fenyegeti, s annál kétségbeesettebben
645 9 | paripa, melyen Milieva ült, s az egyszerre elbukott, és
646 9 | testvéréhez, kezeit felé emelve, s Thomár nemhogy menekülni
647 9 | hanem aláhajol a lóról, s testvérét derékon ölelve,
648 9 | tekintetet vet hátrafelé, s nyargal tovább.~Kasi mollah
649 9 | visszarántotta futó lovát, s megállt az úton, hagyta
650 9 | görög már túl volt a hídon, s azt is láthatták, mint száll
651 9 | Szmirnába a gyermekekkel, s megtaníttatván őket énekelni,
652 9 | egészen ki vannak fejlődve, s szépségük virágában állnak.
653 9 | kiválogatva a jancsárok közől, s rendes hadsereget idomítva
654 9 | kalmár hitegetve jósolá, s midőn elhozták az idők a
655 9 | főfőhivatalnokainak egyike, s az igazhivők tisztelettel
656 9 | bég” mellékcímezettel, s Thomár is hallott eleget
657 10 | melyben a zivatar hányja, s melyből nem lát partot?~
658 10 | Tripolizza birtokában volt, s jól el voltak azok téve
659 10 | ó-kútba hányatta a görögöket, s kövekkel jól lenyomtatá,
660 10 | kövekkel jól lenyomtatá, s pázsittal befedeté a helyet.
661 10 | be volt rakva pázsittal, s minő látvány tűnt szemökbe,
662 10 | lefegyverzett várőrségre, s felkoncolák azt az utolsó
663 10 | maga írta alá a szerződést.~S midőn kijöttek a várból
664 10 | szuliótái rájok rohantak, s levágták őket mind.~Ypsilanti
665 10 | fordult el a mészárlástól, s rögtön hajóra ültetve seregeit,
666 10 | fogva faékekkel felszegezve, s félig megnyúzva és félig
667 10 | messze eltértek ősapáiktól, s igen jól mondá az ismeretes
668 10 | őt meg fegyvert viselni, s most ez is ellene fordult.~
669 10 | annyit ringatott térdein, s maga elé ültetve a nyeregbe
670 10 | voltak tűzve a halmokon, s pihenni sem engedve hadait,
671 10 | megfúvatá a harci kürtöket, s teljes erejével megtámadá
672 10 | vetve a görögök sáncaikból, s elkezdtek lassan a völgybe
673 10 | timarióták hátramaradtak, s Zaid elkezdé a hátrálókat
674 10 | mindaddig, míg Puló alá ért, s ott megállt utcai harcra.
675 10 | dalok voltak alkalmazva, s sebesen, mint a záportól
676 10 | lovasság nem mozdulhatott, s a gyalog ezredek csapatonként
677 10 | el fejedet Tepelentinek.”~S most Kleonnak eszébe jutott
678 10 | ott elesett a viadalban, s a szulióta vágta le az ő
679 10 | hogy rá ne ismerjenek, s odaállt a közvitézek sorába.
680 10 | Zaiddal öltönyt cserélt, s odaállt Kleon elé.~– Hajolj
681 10 | leüté fejét véres kardjával, s azután felszúrva azt kardja
682 10 | fejét a két kopja hegyére, s úgy vitték végig Puló utcáin,
683 10 | midőn nevét hallá kiáltani, s látta, mint csúfolják meg
684 10 | egy másik fogoly fejét, s tűzesd azt helyébe, senki
685 10 | Kleon helyeslé a tanácsot, s tüstént kiküldé darabontjait,
686 10 | fejét, amint meglátta azt, s ujját feddőleg emelve Kleonra,
687 10 | káromra akarod használni, s nekem adsz Zaidé helyett
688 10 | térdeimen tanítám lovagolni, s a kardot én adtam először
689 10 | mutatva –, hogy ő Zaid, s vezéri köntöse volt.~– Rabszolga
690 10 | bőszülten rántá ki handzsárját, s a megmutatott alakra akart
691 10 | veled minden zsákmányomat, s tőled csak azt kérem, ami
692 10 | odarohant Ali lábaihoz, s térdeit átölelte, és kezeit
693 10 | szemekkel tekintve Zaidra, s hosszú ősz szakállával betakará
694 10 | kiálta föl Tepelenti, s fölegyenesedve, kirántá
695 10 | fogom megvédni véremet, s elveszek inkább magam, de
696 10 | Odysszeüsz vagy Ypsilanti, s nem tartozott tőlük rendeleteket
697 10 | megismerve, visszaköveteli tőlem, s egy órával ezelőtt meg is
698 10 | hallatszott Janina bástyáin, s amint a görögök odanéztek,
699 10 | felkapták Zaidot a légbe, s egy perc múlva Tepelenti
700 10 | kellett Ali előtt kimondania, s megérte halálát.~A két elpártolt
701 10 | győzelmeiről hozzájuk is eljutott, s midőn a szükség napjai elkezdtek
702 10 | rabszolgakereskedőtől egy dirhámon, s nem restellt vele vesződni,
703 10 | Muhtár bég magához váltotta, s ahány dirhámmal többet ér
704 10 | csíráiknak helyet csinál, s megöntözi permeteg vízzel,
705 10 | betakarja nagy könnyeden, s nem nézi, hogy sokat önt-e
706 10 | el, azután leszállt hozzá s beszédet kezdett vele.~–
707 10 | Elvesztém jegyzékeiket, uram, s a sok név között elfeledtem.~–
708 10 | emlékezik a jó eb gazdájára, s visszagondol reá.~A nyomorult
709 10 | azon hagymákat a földből, s az ő fejét ülteti helyölebe.~
710 10 | kegyesen felemelé őt a földről, s nyájas, érzékeny hangon
711 10 | csak ketten maradjanak, s elkezde vele bizalmasan
712 10 | szemközt találkoznak az utcán, s midőn gyalog mennek az élelmi
713 10 | Angliába vagy Spanyolországba, s élhetnék úri módon, bántatlanul,
714 10 | meghalnom, ahol naggyá lettem, s nem szabad hátralépnem a
715 10 | ki fogsz menni Janinából, s keresztülmégy Gaskho bej
716 10 | A horgonyt felveszitek, s kedvező széllel elindultok
717 10 | akkor te partra szállsz, s magadhoz véve százezer piasztert,
718 10 | beszédedet hidegen fogadják, s nem lelkesülnek föl reá,
719 10 | mihez hajlandósága van, s iparkodjanak szépen gazdálkodni,
720 10 | török hajóhad figyelmét, s akkor evezzenek ki a Beikoszból.
721 10 | megtámadjuk Gaskho bej seregeit, s ha fiaim a tenger felől
722 10 | összeget a hajón hagyják, s csak annyit hoznak el rendesen,
723 10 | gyapjút szállítasz Krétába, s címeztesd azt Argyrocantharydesnek,
724 10 | valamennyi basának jó barátja, s amellett a görögöknek is
725 10 | Bublinia számára vak betűkkel, s midőn átadod azt, kettévágott
726 10 | Muhtárnak; mindig ujján viselje, s ha valami nagy, igen nagy
727 10 | nyissa fel e gyűrű kövét, s olvassa el, ami abba alulról
728 10 | megcsókolá a basa köntösét, s fogadá, hogy híven teljesíteni
729 10 | hajója elszállítá őt odáig, s Dirhámnak számtalanszor
730 10 | miket Tepelenti reá bízott, s úgy tetszék a szegény szolgának
731 10 | miket ősz apjuk viselt, s e meggyőződésben elmondá
732 10 | azon hajókat vásároljanak, s fegyvereseket gyűjtve, hogyan
733 10 | írva.~Dirhám fejet csóvált, s komolyan kérte a bégeket,
734 10 | pokolkövet és írószereket, s más egyéb haszontalanságot,
735 10 | kész hajóhaddal állunk, s ha ő támad elölről, mi hátul
736 10 | jönni az Archipelagusból, s belevesz a török hajóhadba.
737 10 | majd ellene gyűjti hadait, s míg a figyelem feléje fordul,
738 10 | addig elvitorlázunk szépen, s meg sem állunk Cadixig.~–
739 10 | módon gazdagsághoz jutottak, s elég bölcsességük volt e
740 10 | szerelemre fogják költeni; s nem legszebb-e így az élet?~
741 10 | megfőzeték a tojásokat keményre, s írtak rá mindenféle nagyszerű
742 10 | flották közepébe vágtatnak, s levegőbe röpítik az admirálhajót,
743 10 | azt megrakta gyapjúval, s egy kosárba eltéve a titokteljes
744 10 | megállt előtte merészen, s még csak fejét sem hajtá
745 10 | tojás héjába van szorítva, s egy tenyereddel elnyomhatod
746 10 | mondva, megfordult a dervis, s nem köszöntve a padisaht,
747 10 | meghatotta e merészség, s rögtön parancsot adott a
748 10 | elfoglalják, kiugrott a tengerbe, s bár jól tudott úszni, belefojtá
749 10 | cserélné el fejét az övével, s most e veszedelmes percben
750 10 | hiszen a bégek nem halottak, s élők után a szultán sem
751 10 | egy aláírt pergamennel, s nehány pillanat múlva ott
752 10 | Allahnak e kegyelemért. S körül a falakon trombitaszó
753 10 | folyott Janina várában, s minden reggel százegyet
754 10 | szokták nagy diadalhírek után.~S midőn estendén Ali kiment
755 10 | kiment kertjébe sétálni, s járt alá s fel a virágok
756 10 | kertjébe sétálni, s járt alá s fel a virágok között, megdobbant
757 10 | meg kiirtott családjából, s lábával a földdel egyenlővé
758 11 | sok pénzt összegyűjteni s fárasztani magát a Fekete-tengertől
759 11 | sírjára nyomtatott kőnek neve, s ott hosszú olvasójáról számlálhatná
760 11 | nem igen fáradságos munka, s kapna érte a zarándokoktól
761 11 | midőn a lakosságot levágták, s a foglyokat szőrkötelekre
762 11 | odavegyült a vérengző hadak közé, s ha meglátta, hogy valamely
763 11 | hitben elhunytaknak ígér, s amellett hozzászoktatá őket
764 11 | társaikat tanulták szeretni, s valamennyi egy apát ismert,
765 11 | más felnőtt férfiakkal, s serdült korában egy-egy
766 11 | zárt gyalog hadsorok előtt, s várak ostromainál csak arra
767 11 | magukat alá a főhadvezérnek, s nem kértek zsoldot senkitől.~
768 11 | felhatoltak a bástyákra, s a legelső lófarkas félholdat
769 11 | nevelt ifjú csapat híre, s míg a második hadjárat elé
770 11 | Begtas-szerzeteseknek nevezték, s ezek alakítottak, egyenesen
771 11 | az ő vállaikon nyugodott, s ha ők lerázták a szultánt
772 11 | szultánoknak és vezéreknek, s ha a fellázadt odzsák kitűzték
773 11 | kívánják azokat megtölteni, s könnyebben lélegzett az
774 11 | vérrel: a vezérek vérével. S midőn a nagy bejrám után
775 11 | jancsár urak neheztelnek, s jó volt, ha e neheztelésüket
776 11 | szerájból hurcolták elő, s hátrafelé fordított arccal
777 11 | hordozák végig a városon, s végre bezárták a fatális
778 11 | volt, midőn trónján ült, s a vezérek, az ország legfőbb
779 11 | ordításaik alatt történtek, s a félelem más tanácsot adott
780 11 | fegyverrel támadni meg, s íme, midőn Ali lángba borítá
781 11 | görögöket rohanták meg, s ezerenként gyilkolák le.~
782 11 | előjöttek a Begtas-papok, s halált, pusztulást hirdettek
783 11 | mecsetekben a görögök fejére, s maguk ragadták kezükbe a
784 11 | városnegyedeket a görögök lakták, s mindennap döngeték buzogányaikkal
785 11 | alá a követelt ítéleteket, s százankint hullott az áldozat,
786 11 | százankint hullott az áldozat, s midőn az orosz követ, Sztroganov,
787 11 | palotájára rohantak a jancsárok, s ajtaján, ablakain belövöldöztek; –
788 11 | őseinek szomorú példáját s birodalma elenyésztét, s
789 11 | s birodalma elenyésztét, s midőn elsőszülötte, a nyolcéves
790 11 | hogy őt zárják be helyette, s amazt emeljék a trónra.
791 11 | ezeren, amennyit akar, s köztük csak az a különbség,
792 11 | tartatik jobbnak, mint a másik, s egynek sem hivatása, hogy
793 11 | mert nem törődnek vele; s tán ha azt mondaná nekik,
794 11 | mely annak zárjait feltöri, s visszaadja a szép napvilágos
795 11 | herceg nagyon ragaszkodék, s tőle nyeré mindazon vágyakat
796 11 | magvait ülteté szívébe, s gyakran elhallgatá a szultán
797 11 | amint őt térdein ringatá, s míg arca mosolygott reá,
798 11 | szavára figyelt a szultánnak, s jobban kellett félnie egy
799 11 | a szeráj ellen lázítani, s megölni az uralkodót és
800 11 | Szófia-mecset imámja volt, s midőn a közelebbi években
801 11 | Bibliából tanulják azt, s ennek ismeretével a keresztyének
802 11 | mert száműzetett Khioszba, s ott csekély vétség miatt
803 11 | nagy kőmozsárba tétetett, s úgy zúzatott össze, félelmes
804 12 | nem bírtak megszabadulni, s amint szürkületkor világosulni
805 12 | féloldalra volt már dűlve, s azt az oldalt, mely a hullám
806 12 | újabb hullámtaszításnál; s ha szomorú volt a hajó sorsa
807 12 | csak mellékes dolog volt, s íme, célja végénél érte
808 12 | habtorlat a meredek sziklafalon, s a kalmárnak nem maradt hátra
809 12 | káromkodott, éspedig vegyesen, s úgy látszott, hogy egyik
810 12 | árboc tört oszlopa mellett, s gyönyörködni látszék a felséges
811 12 | félelmében megtébolyodott, s vigasztalták őt jó szavakkal:~–
812 12 | apánk, nem veszünk mi itten, s téged sem hagyunk el! Mihelyt
813 12 | pedig fogózzál öveinkbe, s velünk együtt megmenekülsz.~
814 12 | össze fogta volna zúzni, s azzal, ellesve a helyes
815 12 | hosszan lelógó fagyökereket, s mindhármukat erőszakosan
816 12 | pillanatban visszaomlott a hullám, s ők a sziklaparton voltak.~
817 12 | hátra nem volt menekvés, s csak úgy irigykedve nézkedtek
818 12 | tenger lelohadt, elsimult, s az a hely, hová a hajótöröttek
819 12 | csodás megszabadulásért, s aztán kebléhez ölelve, könnyekkel
820 12 | hajtják ennyire bárkáikat, s a menekvőkre vízbefúlás
821 12 | mely mögé el voltak rejtve, s amint annak túlsó oldalára
822 12 | bekiáltott a barlangba, s hogy onnan szó nem jött
823 12 | külvilágosság behatolt, s miután ott sem felelt hangos
824 12 | senki, ismét visszatért, s ugyanazon az úton, melyen
825 12 | átsegíték egymást a sziklán, s a barlangba jutottak.~Milieva
826 12 | hozzáfogtak fölnyitásukhoz, s mily nagy volt bámulatuk,
827 12 | napig hányatott a tengeren, s azalatt nem evett és nem
828 12 | parancsol az hasonló esetekről, s vajon nem tiltja-e tisztességes
829 12 | nyomban a kiállott veszélyt, s az első pohár bor után fáradságtól
830 12 | emberhangok a barlang távolában, s nemsokára előtűnt a sötét
831 12 | szakálla övén alul ért, s szája nem látszott bajuszától
832 12 | omarita kijött az alvókhoz, s míg öten hallgatva álltak
833 12 | mintha valamit sugdosna, s erre megszólalt álmában
834 12 | gyermekhez hajlott a vén, s öt ujját nehányszor végighúzá
835 12 | omariták ezzel összesúgtak, s ketten vállaikra emelve
836 12 | nyílásig vivék őket vállaikon, s ott letevék ismét a mohára,
837 12 | Egyszerre nyiták fel szemeiket, s első dolguk volt egymást
838 12 | Felráncigálták azután a kalmárt is, s kitörülve szemeikből az
839 12 | álmodtam – szólt Thomár, s még most is szikráztak bele
840 12 | kardját köté oldalamra, s én berohantam az ordító
841 12 | elcsendesült-e már a tenger, s nem közelít-e valahonnan
842 12 | fogadott, kiment a barlangból, s bámulva kiáltá el magát:~–
843 12 | és törüld ki szemeidet, s nézz szét jobban.~Erre Milieva
844 12 | is kiszaladt Thomár után, s odaérve összecsapta kezeit,
845 12 | kilépett a barlangból, s alig akart hinni szemeinek,
846 12 | erdőként lepték el a sziklákat, s az aszú gyöpön egy-egy szelíd
847 12 | őket, szemközt jött reájok, s durva hangon megszólítá
848 12 | merték a kérdést igenleni, s kérték a pásztort, hogy
849 12 | fog vezetni. Szálem alek.~S azzal a kalmár nagy bámulatára
850 12 | hajótörést szenvedtetek, s az éjjel a dzsinnél háltatok?~
851 12 | számukra, és megmosta lábaikat, s midőn mindazt elfogadták,
852 12 | kérdésére az alkoránból felelt, s abból nem értett meg semmit.~
853 12 | valami hasznot nem húzni, s szép mondásokkal nem fizetni
854 12 | a két gyermek elöl ment, s egymással halkan suttogott,
855 12 | megfogták Leonidász kezeit, s Thomár mondá:~– Mindened
856 12 | elérzékenyült e gyermeteg ajánlatra, s engedé a gyermekeket énekelni
857 12 | gyermekeket énekelni a piacon s a basa pitvarában, ekként
858 12 | megvizsgálva termeteiket, s meggyőződve ügyességük felől,
859 13 | zivatar roncsolta össze, s egy más gálya szabadítá
860 13 | tengeren berber kalóz fogta el, s a szép francia leánykát
861 13 | a nagyúri hárem számára, s akik nem tudnak egyebet,
862 13 | hullámzó tömegben járt alá s fel, büszkélkedve a legutóbbi
863 13 | divatjában, hosszú kesztyűiben s selyem harisnyáiban; a turbánok
864 13 | turbánok helyett tollas kalapok s bokréták díszíték a felbodorított
865 13 | világban a háremek népe, s az egészet csak az tevé
866 13 | övébe akarja dugni kezeit, s akkor veszi észre, hogy
867 13 | képzeli vissza e látványra, s háládatosan öleli keblére
868 13 | fiát e gyöngéd figyelemért, s az hódolattal csókolja meg
869 13 | pártfogója volt mindegyiknek, s akiket ő szeretett, azok
870 13 | nemrég hoztak a szerájba, s máris első lett az elsők
871 13 | megcsókolja az odaliszk homlokát, s maga vezeti őt a szultán
872 13 | hallja ismét eljátszani, s bámulata tetőpontját éri,
873 13 | párral foglalnak ők helyet, s a lassú andalgó zenénél
874 13 | elfeledkezék a maga lépéseiről, s minden szabályon kívül magához
875 13 | magához ölelé Milievát, s kétszer, háromszor megcsókolá
876 13 | párosával egymásba kapaszkodva, s úgy lejtve a szép háromlépéses
877 13 | mikhez szokva nem volt, s az utána jövő nimfák halomra
878 13 | vagy belefáradt, de erősebb s tüzesebb társnéja által
879 13 | belekapaszkodtak ketten-hárman, s vitték őket magukkal táncolni,
880 13 | Mintha ott is dobolnának, s szólnának a trombiták, s
881 13 | s szólnának a trombiták, s vigadnának az emberek.~Ejh,
882 13 | bort az odaliszkoknak is, s azután még vígabban ment
883 13 | ágyúmoraj és ostromi zaj, s ama világ nem a tűzijáték
884 13 | egy asszony gyújtotta fel, s Kermandzsahánt haddal lepte
885 13 | Ők táncolnak, énekelnek s borban fürösztik nyelveiket,
886 13 | vérezünk, és ők vigadnak, s kacagnak rajtunk. Ne sírjanak-e
887 13 | palotaurakra! – dörgé a nép, s egy hang felkiálta Kara
888 13 | véréből életben vannak, s bár nem méltó ő, hogy azon
889 13 | megrettenve hagyta el háremét, s sietett a középkapu fölé,
890 13 | visszadöbbent a viharzó népdüh elől, s mintegy önkénytelen fordult
891 13 | izoglán lépett a szultán elé, s bátor, remegéstelen hangon
892 13 | annak merészsége által, s azzal sietve ment öltözőszobájába,
893 13 | fölcserélve uralkodói öltözetével, s úgy jött vissza belső termeiből,
894 13 | Amint a kapu kétfelé nyílt, s a néptömeg fáklyákkal és
895 13 | pillanatban visszafordult, s megpillantva Thomárt, hátra
896 13 | kiálta:~– Védd a háremet! – s azzal jobb kezét kiszabadítva,
897 13 | megcsóválta feje fölött, s míg ellenei azt várták,
898 13 | Thomárnak hajítá a kardot, s még egyszer kiáltá:~– Védd
899 13 | felkapta a szultán kardját, s míg a janicsárok tömkelegében
900 13 | második udvarba vonult vissza, s annak kapuit eltorlaszolva,
901 13 | láthatták a belső szerájból, s minden lövés célba talált.~–
902 13 | egymás után kioltattak, s azzal elsötétült a tágas
903 13 | vagytok, mi is azok vagyunk, s bolondság az igazhivőknek
904 13 | kik őket környülvették, s meg akarjuk szabadítani
905 13 | megvivé a hárembe a hírt, s feszült hallgatással várták
906 13 | visszatért a kizlár aga, s jelenté az ostromlóknak,
907 13 | Thomár a kizlár agának, s maga a kapuhoz állt, hogy
908 13 | megcsókolhassa a herceg kezét, s tán megsúgja neki, hogy
909 13 | meggyújtották a fáklyákat, s a kapuhoz tolongtak, benn
910 13 | hallatszottak a sötét folyosón, s két fáklyavivő kíséretében
911 13 | kizlár agát visszaküldé, s maga egyedül járulva a kapu
912 13 | Thomár odasimult hozzá, s megragadva a herceg kezét,
913 13 | megszorítá Thomár kezét, s azt súgá vissza:~– Kell,
914 13 | magához ölelé az ifjút, s megcsókolá őt hevesen kétszer.
915 13 | arcvonalmait kivehesse, s midőn még egyszer vissza
916 13 | kiragadta magát kezeiből, s kilépett a sötét bolthajtás
917 13 | büszkén állt meg előttük, s meglepő vakmerőséggel kiálta
918 13 | eljátszani a férfiszerepet, s nemcsak férfiöltöny az,
919 13 | kiálta rá az odaliszk, s kezével parancsolóan mutatva
920 13 | térde megtörött alatta, s az ifjú gyermek lábaihoz
921 13 | megcsókolva annak kezét, s letéve lábai elé véres kardját.~
922 13 | szét az elnémult lázadokón, s azután felvevé a kardot,
923 13 | azután felvevé a kardot, s visszaadá azt Kara Makánnak.~–
924 13 | vállára vetette kardját, s úgy ment az ifjú alak előtt;
925 13 | magaviselet nevelék a csalódást, s azon gyülevész között, mely
926 13 | herceget közelebbről látták, s a csalást felfedezhették
927 13 | forgója, és ő a földön ült, s nem nézett fel a földről.~–
928 13 | egykedvűen nézett maga elé, s arcán semmi vonás meg nem
929 13 | helyéből, elfordult tőle, s tompa, megvetéssel terhes
930 13 | bírta visszafojtani dühét, s tört mondatokban szóla:~–
931 13 | eleget harcolt éretted, s szaporítá győzelmeid – és
932 13 | arca elveszté szigorát, s csendes, engedékeny tekintettel
933 13 | biztonsággal nyúlt keblébe, s onnan egy nagy csomó kész,
934 13 | az iratokat egymás után, s az elolvasottakat maga mellé
935 13 | felnyitotta, arca elsötétült, s egyszerre talpra ugrott;
936 13 | hajítá a földre az iratot, s lábával rátapodott.~– Gyalázatos
937 13 | kirabolni kértek ti engedelmet. S azt várjátok, hogy a padisah
938 13 | megfutottatok a csatából, s ha elsüllyed az ország,
939 13 | halálítélete volt írva, s letörölve róla a port, ismét
940 13 | családja ősei trónjáról, s keresünk a próféta utódai
941 13 | királyi pálcát Omár utódaitól, s ki volna elég esztelen azt
942 13 | kiálta fel a szultán, s hevesen kezdett járni alá
943 13 | hevesen kezdett járni alá s fel a teremben. Abdul Medzsid
944 13 | léptekkel a falhoz tántorodott, s amint kezével megtámaszkodott
945 13 | pillanta fel ez ismerős hangra, s egy deli alakot látott maga
946 13 | hogy szelíden tekint reá, s mintha félne, hogy a szultán
947 13 | őket a vélt herceg mellől, s elvéve Kara Makán kezéből
948 13 | szelíden megcsókolá homlokát, s gyöngéd szóval suttogá:~–
949 13 | előcsahosaikat hivatalra emelte, s a khaznéból pénzt szóratott
950 14 | széthajtották Janina alól, s Ali basa korlátlan úr lett
951 14 | viseli magán az átható észnek s hideg bátorságnak.~Tízezer
952 14 | az új vezért Janina alá, s az első csatában harmincezerre
953 14 | Ypsilanti seregei megverettek, s Gaskho bej szétszórt csapatai
954 14 | egyszerre Janinát is ostromolá, s Artát is fel akarta szabadítni;
955 14 | lázadásban, mint Ali Tepelentié, s otthagyva Szalikh basát,
956 14 | sas, mely a rókára lecsap, s ha te tigris vagy, ő meg
957 14 | hadkészlet volt lerakva, s az ő ősz feje volt az egész
958 14 | vár két mellékerősségét, s Ali most várába van visszavetve.~
959 14 | a szultán kezébe jutnak, s akkor annak egy csapással
960 14 | rögtön jő az „Öt kút” felé, s Ali számára sereget hoz.~–
961 14 | torony védelmére az is elég; s ha a végső rettentő munkára
962 14 | fel Tepelenti szobájáig, s két fáklya ott égett mindig
963 14 | Bozzari visszatért Arta alá, s nemsokára bevette azt rohammal
964 14 | személyes ellenségei, irigyei, s keserű gyűlöleténél fogva
965 14 | ellenségét igen nagyon gyűlölte, s ostrom vagy csata alatt
966 14 | szultánnál, és ő kincseivel s hadaival újra a nagyúr pártjához
967 14 | neki föltételeit írásban, s midőn Tepelenti megtevé
968 14 | szulióták megtértek falvaikba, s Artemisz titkos örömmel
969 14 | kétségbeeséstől környezve, s botor reménnyel várja, hogy
970 14 | csillapítva Kursid által, s csak egy pont égett még
971 15 | éjjel-nappal ostromolta, s a vármű a Lithanizza hegyén
972 15 | szétszaggatva hevertek a kioszkok, s eltemetve, feldúlva a pompás
973 15 | az ostromlókra bosszúját, s nemegyszer megtörtént, hogy
974 15 | csalogatott magához Ali, s azután sohasem bocsátá el
975 15 | kedvesének szülői meghaltak, s az tárt karokkal vár reá,
976 15 | ellenség süvöltő golyói közt, s várni a végenyészetet, míg
977 15 | sebhelyes arcán lehete őt látni, s az ostromlók úgy nevezték
978 15 | használt ostromlövegek, s háromórai ágyúzás után meglátszott
979 15 | basa dühödten nyargalt föl s alá a bástyákon, buzdítva,
980 15 | le vízzel – kiálta Ali, s már ekkor leugrott lováról.~
981 15 | egyszerre odaugrott hozzá, s úgy üté arcul, hogy kalapja
982 15 | félrecsúszott köteléket, s hideg tréfával mondá:~–
983 15 | meg, a másikat is kiütöd, s akkor mivel irányoznám az
984 15 | az ágyúkat hideg vízzel, s azután újra töltötte, s
985 15 | s azután újra töltötte, s ő maga sütötte el az elsőt.~
986 15 | azon percben kettérepedt, s az egyik mellette álló tüzérnek
987 15 | földhöz csapá a kanócot, s lovára vetve magát, elnyargalt
988 15 | újakat a fegyvertárból, s azokat az ostromlók golyózápora
989 15 | ellenség behúzta ostromágyúit, s másnapig egy lövés sem történt
990 15 | Carettót halálosan megsértette, s jobban megtanulta ismerni
991 15 | megtanulta ismerni az embereket s az emberek közt az olaszt,
992 15 | magához hívatott két tüzért, s megparancsolá nekik, hogy
993 15 | szem elől ne bocsássák, s ha szökni akarna, lőjék
994 15 | utána irányzá az ágyút, s parancsot adott, hogy töltsék
995 15 | elég!” kiálta az olasz, s azzal tenyerét a gyújtólyukra
996 15 | lecsapott, a lövés eldördült, s azon pillanatban megkapta
997 15 | karikáiba hurkolt kötelet, s alávetette magát a bástyáról,
998 15 | kötél végére jutott már, s két kézzel fogózkodott rajta.
999 15 | kötél nem volt elég hosszú, s ő ott csüngött két halál
1000 15 | leesett véres szeméről, s oly halálos dühvel nézett
1-500 | 501-1000 | 1001-1141 |