bold = Main text
     Fezejet                                        grey = Comment text

1001 15   |              taszított lábával a falon, s mint a visszapattanó golyó,
1002 15   |               majd hirtelen felszökött, s elkezde az árok túlsó oldalán
1003 15   |         megfenyegetve a pusztuló várat, s azután eltűnt a sűrű hófuvatban:
1004 15   |                mindennek! – kiálta fel, s kétségbeestében kivont kardját
1005 15   |              kardját két darabra törte, s elzárkózott a vörös toronyba.
1006 15   |                 Caretto mindazt ismeré, s a „félszemű gyaurt” nagy
1007 15   |         Tepelenti tűzaknái nem nyúltak, s ha újakat ásatott, azokat
1008 15   |            azokat hirtelen betemetteté, s egy dühödt viadalban berohantak
1009 15   |                 a sziget felőli oldalt, s ahol a ledűlt sánc betemette
1010 15   |              elfoglalták a lövött rést, s a vár udvarán folytatott
1011 16   |         előszobában állnak őrt e hívei, s már régóta suttognak egymás
1012 16   |                 hatodik meg ott maradt, s sokáig keresve a szót, megszólítá
1013 16   |          kihúzott egy pisztolyt övéből, s amint utolsó szavát elmondta,
1014 16   |            egyet fordult álló helyében, s hanyatt vágva magát, keresztülesett
1015 16   |                 kapuk nyitva-tárva, ki- s bejárhat rajtok, akinek
1016 16   |                hogy vegyem át kardodat, s vezesselek táborába.~Tepelenti
1017 16   |               óra után, fogjad ez órát, s tartsd meg azt emlékül tőlem.
1018 16   |                 A szilihdár eltávozott, s egynegyed tizenkettőre egy
1019 16   |                 fény vetődik a falakra, s a tárt teremek ajtóján át
1020 16   |              vaskarikába a fal mellett, s odalép a basa elé.~Ali mélán
1021 16   |            megfogja az ősz férfi kezét, s nevén szólítja őt; a basa
1022 16   |                a halál kezét kezeidből, s szorítsd az enyimet, lásd
1023 16   |                nőt, akit még szeretett, s azt küldték be hozzá, hogy
1024 16   |               szíve felett a büszkeség, s hidegen elutasította azt.~–
1025 16   |               ránk van zárva e percben, s többé, ha akarnék sem mehetnék
1026 16   |               halvány homlokára nyomta, s selyem kaftánjával betakargatá
1027 16   |                 múlva ismét visszatért, s odahívá Alit az ablakhoz.~–
1028 16   |             fognak a levegőben maradni, s ha visszahullanak a földre,
1029 16   |               basa segíteni fog rajtad, s ha te magad nem gyújtod
1030 16   |                 hallgatá a végizenetet, s válasz nélkül engedé eltávozni
1031 16   |                 nagy léptekkel járt alá s fel széles teremében. De
1032 16   |           azonban perc perc után múlik, s Tepelenti mégsem bírja elhatározni
1033 16   |               oly szótlanul nézett reá, s kiesett kezéből a haláladó
1034 16   |          dördülés hangzott a vár előtt, s fél másodperc múlva heves
1035 16   |          keresztül a torony érctetején, s tömör boltozatán a kilőtt
1036 16   |                 zuhanva, ott megugrott, s keresztülszökve a lőporos
1037 16   |                még egyszer a márványra, s ismét felpattanva második
1038 16   |                őrülten rohant lábaihoz, s fehér fátyolát letépve fejéről,
1039 16   |                tőle a fátyolt hirtelen, s feltűzve azt egy kopja hegyére,
1040 16(1)|              nem biztatták kegyelemmel, s nejét ugyanez a delvinói
1041 17   |           paripáit, szolgáit, madarait, s minden kényelméről gondoskodtak
1042 17   |              keresztyén lovag menekült, s tőle oltalmat esdett, a
1043 17   |                 napra, kerüld a holdat, s ha azt ígérte, hogy szeretni
1044 17   |               ül, ölében vagy lábainál, s kezében hordja a szeraszkier
1045 17   |                  mint egy bűvös paizst, s feltartsa fejéről a hóhér
1046 17   |               tisztelettel jőnek hozzá, s szép illedelmesen szürcsölik
1047 17   |              néha szólnak egy-két szót, s mikor jönnek és mikor elválnak,
1048 17   |                 egész sziget körületén, s nem találkozik sehol mással,
1049 17   |               még újra lehetne kezdeni? s azután eszméje a szeráj
1050 17   |             között kell egykor állania, s még nem sötét előtte egészen
1051 17   |                helyett is tudjon félni, s megengedé neki, hogy sejthesse
1052 17   |            bajnokait mulató laka előtt, s maga lóháton ment az alszeraszkier
1053 17   |                  kilovagolva a középre, s felhíva vitézi párbajra
1054 17   |                 ellen legjobb harcosát, s hogy azt rendesen legyőzte,
1055 17   |          szorított, midőn találkozának, s ismét visszatérve a kioszkhoz,
1056 17   |              Ali lábainál ült balfelől, s mint szoká, megkóstolt elébb
1057 17   |             befőtt pisztáciákat hoztak, s kínálták velök Mehemed basát.~–
1058 17   |                  melyet a próféta tilt, s mint jó muzulmán inkább
1059 17   |            bátran, derék alszeraszkier, s nyugtasd meg lelked aggodalmait;
1060 17   |                lebeszélni a boritalról, s azzal ölébe vette, és megvigasztalá:~–
1061 17   |              asztalra az alszeraszkier, s egészen dúlt arccal kiálta
1062 17   |          szemekkel ugrott fel helyéről, s kardja markolatához kapott
1063 17   |              mely számára készíttetett, s nyugodtan visszaült ismét
1064 17   |            keresztbe szedve maga alatt, s csendesen kezébe véve csibukját,
1065 17   |           Mehemed a félig tölt poharat, s ami bor még benne volt,
1066 17   |                 csak, de harcolni soha, s ami vér rád ragadt, az megkötözött
1067 17   |              egy lépést tett hátrafelé, s elégült mosollyal vonta
1068 17   |         Tepelenti eltaszítá őt magától, s kardját megvillantva feje
1069 17   |           feltartá kardjával a csapást, s a másik pillanatban Ali
1070 17   |               közé, Alit vérezni látva, s egy karjával átkarolva annak
1071 17   |            férfi elhárítá őt maga elől, s másodszor rohant Mehemed
1072 17   |                 verve Tepelenti őrsége, s Mehemed elégült arccal lovagolt
1073 17   |               mind ki voltak világítva, s Ali fejét ünnepélyes menettel
1074 17   |               tapogatózva előre haladt, s anélkül, hogy valaki vezetné,
1075 17   |               lassan felnyitná szemeit, s a hideg, kőmerev, fénytelen
1076 17   |         szavakat megvivék a szultánnak, s a nagyúr maga elé viteté
1077 17   |             szenet vőn ki a füstölőből, s a fehér alabástrom falra
1078 17   |               beültetteté ciprusfákkal, s minden ciprusfa tövéhez
1079 18   |                 a szélnek szórt polyva, s tűzokádó érccsöveik előtt
1080 18   |                ott világi bölcsességet, s nagy változás készül az
1081 18   |      tekingetnek be az őrizett kapukon, s mutogatják egymásnak: „nézd,
1082 18   |                mindig győztes fegyvert, s dárdát szúrattak a puska
1083 18   |             bámulva a ki- és bemenőkre, s ha egy imám haladt el előttük,
1084 18   |          gyilkolta meg a sztambuli nép, s utóda kényszerítve volt
1085 18   |                utcán végig szidalmazva, s ablakán kiáltozák be:~–
1086 18   |           szervezni a török hadsereget, s emiatt lázadás tört ki Sztambulban,
1087 18   |           nagyszerű terv van kitörőben, s a Begtas-papok városról
1088 18   |           gyermekeiket, a janicsárokat, s észrevétlenül Sztambulba
1089 18   |              felgyülekeztek a szerájba, s ott egyhangúlag elhatározák,
1090 18   |          Hatodnapra ismét összegyűltek, s ekkor a sejk-ul-izlám eléterjeszté
1091 18   |                ott volt a janicsár aga, s neve ott állt a sejk-ul-izlam,
1092 18   |                 ha visszament háremébe, s jöttek eléje tánccal, zenével
1093 18   |                 Damaszkuszt ajándékozá, s elgondolta, hogy tán holnap,
1094 18   |                 le lesznek onnan vágva, s omló hajfürteiknél fogva
1095 18   |               fogva egy halomra hányva, s a gyönge kedves tetemek
1096 18   |                 kezdenek csoportosulni, s már elkezdték a gyújtogatást,
1097 18   |                szerzetes elkeríttetett, s az ott talált derviseket
1098 18   |                 szétszaggatá a dervist, s diadallal osztozott meg
1099 18   |           osztozott meg véres rongyain, s azzal, mint a vért szagolt
1100 18   |                az új rendszert hirdeté, s felmutatá azt a nép előtt:~–
1101 18   |                   ordítá utána a tömeg, s fáklyákat ragadva, rohantak
1102 18   |            kapuszi aga meghallá a zajt, s hirtelen egy szolgája köntösét
1103 18   |              vevé, a nép közé elegyült, s észrevétlenül eljutott a
1104 18   |             kapuszi aga berohant hozzá, s megértve a veszélyt, hirtelen
1105 18   |                 eltorlaszoltatá kapuit, s a palota kertjén át családjával
1106 18   |             azokat elfogták a zendülők, s legyilkolák irgalmatlanul.
1107 18   |               felé palotájának lángjai, s tán hallani vélte azoknak
1108 18   |          menekülve jött el palotájából, s hírül hozá, hogy a lázadók
1109 18   |             egész Sztambult elfoglalák, s a menekülő főurak családjain
1110 18   |           terjeszték, hogy a szeráj ég, s a távolból valóban úgy látszott,
1111 18   |             ifjú lovagot kísérői közül, s azokat hátrahagyá palotájában
1112 18   |        keresztül magukat ellenségeiken, s siessenek őt tudósítani.~
1113 18   |           lázadók; ő utat tört magának, s eljutott a Begsistaszig.~–
1114 18   |               le arcáról az izzadságot, s megparancsolá neki, hogy
1115 18   |              alant, az étkező teremben.~S azzal imádkozott tovább.~
1116 18   |           palotája tetejéről a szultán, s megparancsolá szolgáinak
1117 18   |              harcos ezer ekskendzsinél, s még egyszer annyi számú
1118 18   |               mellett lengő kócsagából, s azt az előtte térdelő ifjú
1119 18   |             kirántá pallosát a padisah, s lovasai élére nyargalva,
1120 18   |                hozzáfogtak a rabláshoz, s reggel felé nagy része szét
1121 18   |                 tomboló vihar közepett, s engedték őt egész békével
1122 18   |         tömegeit a nagyúri palota elől, s a jancsárokat az Etmeidánon
1123 18   |    ordításaikkal a nyugtalan tömegeket, s a minarék tetejéről folytonosan
1124 18   |               népvihar is elcsendesült, s csak a végső hangok után
1125 18   |                janicsárok mellé álltak, s roppant számra növeszték
1126 18   |                közül egy lövés történt, s a szónok halva rogyott össze.
1127 18   |             küldöttekre, leverték őket, s midőn valamennyinek a fejeit
1128 18   |                fel: „éljen a szultán!”, s azzal felkerekedtek, felvonultak
1129 18   |              megnyíltak a szeráj kapui, s a főhivatalnokok és az ulemák
1130 18   |             kapukat! – monda a szultán, s egyszerre parancs indíttatott
1131 18   |              vezérei lábaihoz borultak, s a próféta nevére kérték,
1132 18   |               az utcákon az épületeket, s torlaszokat raktak belőlök.
1133 18   |             tartva a szandzsák serifet, s felszólítá a zendülőket,
1134 18   |        kettétöré fejük fölött a kardot, s a porba vetve kiáltá:~–
1135 18   |               keresztültörték a bombák, s az utcákon tört résen át
1136 18   |         szuronyával utat törve magának, s mint az éles ék, befúrva
1137 18   |             halált okádó tűztelepeknek, s mindháromszor holtakkal
1138 18   |             kezdé lövetni a kaszárnyát, s egy óra alatt lángokban
1139 18   |              átadattak a Boszporusznak, s a távol tenger hullámai
1140 18   |             bölcs Csendereli alapított, s mely annyi dicsőséget szerzett
1141 18   |             támadt fel az ozman nemzet, s új életének dicsteljes napjait