bold = Main text
    Fezejet                                     grey = Comment text

  1 1   |               fal, ki tudja, ki által és miért építve, s ki által
  2 1   |          kereszt, s napjában ezerszer és ötszázszor hajtotta meg
  3 1   |         magasban látszik valami zöld.~És e meredek sziklafal hosszában
  4 1   |     gyermekeknek, hogy távozzanak el, és ne gúnyolják azt, amit isten
  5 1   |         zavarta meg, mely nincs távol és nincs közel, mely nem szellemé
  6 1   |              közel, mely nem szellemé és nem emberé, de jeget támaszt
  7 1   |               közel lakók közül tudta és hitte a barlangi dzsint,
  8 1   |       szenvedők, megesett szívűek is, és a láthatlan dzsin szíveikben
  9 1   |         panaszaikat, ő tanácsokat ád, és azok többnyire használatosak.
 10 1   |           hozzá gyakran jóslatért is, és ilyenkor az ismeretlen lény
 11 1   |              dzsin készpénzzel fizet, és semmit sem fogad el ingyen.~
 12 1   |          sehol, az nem kap feleletet. És amidőn látogatója ott áll
 13 1   |               sötétjében, az a szívek és jövendők sötétségeiben is
 14 1   |           látogatták a dzsin lakását, és az mindent tudni látszott,
 15 1   |             Soknak megjósolá halálát, és akiket nem szeretett, azoknak
 16 1   |              nagyobbak voltak árbocai és vitorlái öblösebbek, mint
 17 1   |              túl lehet már a hetvenen és közel a nyolcvan évhez,
 18 1   |              nyolcvan évhez, de lelke és teste most is oly erős,
 19 1   |           haladt félórányira az olaj- és fügefákkal beültetett hegyoldalok
 20 1   |               az, melyet kőből, fából és sárból oly idomtalanul alkotott
 21 1   |          háromszor vizet vett szájába és imádkozék: „Óh, uram, óh,
 22 1   |         balzsamnál, fehérebb a tejnél és édesebb a méznél, s mely
 23 1   |              kedvesebb, mint az ámbra és a pézsma, és ne engedd,
 24 1   |            mint az ámbra és a pézsma, és ne engedd, hogy valaha a
 25 1   |               az elválasztottak keze, és vígy be a paradicsomba.”
 26 1   |              meglocsolá nyakacsigáját és torkát, igen célszerűen
 27 1   |               bal lábát is megöblíté, és fohászkodék: „Vedd el, uram,
 28 1   |          Annak utána fogá a medencét, és kivivén azt kunyhója elé,
 29 1   |              megáldván őket egyenkint és egyetemesen; akkor ismét
 30 1   |               visszavivén a kunyhóba, és a gyékényt túlsó lapjára
 31 1   |            borult le előtte a földre, és rebegé:~– Mit parancsolsz
 32 1   |           idegen.~– Látod ez erszényt és e kardot? Ez erszényben
 33 1   |              fogd meg lovam zabláját, és vezess el engem azon üreghez,
 34 1   |           szükségem. Te künn maradsz, és tartod lovamat.~Azzal büszkén
 35 1   |             is éjszakai árnyékot vet, és oldalt a végtelen magasságú
 36 1   |              még magasabbnak látszik, és ez üregek mintha éjszaka
 37 1   |           dervisnek, hogy ott álljon, és várja, míg vissza fog jönni,
 38 1   |               volt a poklok szavánál, és e hallgatástól sem rettegett,
 39 1   |        beszélj élő emberekkel; jövel, és szólj nekem!~– Melletted
 40 1   |               e szókra egy hang, mély és tompa, mintha az üres levegő
 41 1   |            elvesztegetted, amid volt, és amid van, az nem a tied.~–
 42 1   |                  menj vissza sírodba, és aludjál, nem kérdezek tőled
 43 1   |            jövőt? Menj odúdba vissza, és nyugodjál békével!~– Én
 44 1   |            téged – folytatá a hang –, és igazat mondtam. Nemde nem
 45 1   |            voltál-e tegnap? S nem por és hamu léssz-e holnap?~– Valóban
 46 1   |           legutolszor láttam a napot, és holnap, midőn újra fogom
 47 1   |          vadászt levágja az oroszlán, és az oroszlánt megeszi a féreg.
 48 1   |            által. Két kezed van, jobb és bal kezed; két kardod, egy
 49 1   |          kezed; két kardod, egy görbe és egy kígyós; két kincstárad,
 50 1   |               az ujjongó nép előtt.~– És mikor?~– Leend idő, amikor
 51 1   |       Tepelenti bírta azt kiállani.~– És így csak egy férfi bírta
 52 1   |           megszorítani – monda Ali. – És annak neve Behram volt,
 53 1(1)|                           Az erdbuhar és nimetullahita rendek a legszigorúbb
 54 2   |               Zeüsz szórta villámait, és a berek, melyben Aphrodite
 55 2   |             ragyognak még a havas Őta és Ossza napsütötte ormai,
 56 2   |        Tepelenti, aki basa Albániában és úr fél Törökországon, s
 57 2   |         pirosra, az ő számára nyílik, és a babér, mely Apollo szerelméből
 58 2   |          földön heverni, Themistocles és Leonidas utódi gunyhókat
 59 2   |               olvadva lenni egymással és a körülfutó veres bástyafallal,
 60 2   |             fegyveres népség őrködik, és a kapu előtt a szemközt
 61 2   |              fiú lakja: Omár, Almuhán és Zaid. Ez épület hátulja
 62 2   |  arabeszkjeivel örökké zárva látszik, és senki azon be nem megy és
 63 2   |             és senki azon be nem megy és ki nem jön, mint Ali és
 64 2   |               és ki nem jön, mint Ali és az ő néma eunuchjai és azok
 65 2   |            Ali és az ő néma eunuchjai és azok a foglyok, kiknek csak
 66 2   |                mint a többi hölgyeké, és amit azok nem tudnak, tud
 67 2   |        selyemerdejét arcára teríteni, és azt hinni, hogy a paradicsom
 68 2   |               öreg. Szakálla oly sima és oly tiszta fehér, mint a
 69 2   |               mutathasson az övéinél. És amellett bátor, hős; szerelme
 70 2   |            ifjú hatalmas szenvedélyé.~És Eminah nem tudja azt, hogy
 71 2   |             vannak a világon, ő apján és férjén kívül nem látott
 72 2   |    Gyermekkorától fogva háremben, nők és eunuchok közt növekedve,
 73 2   |         embereknél, tízszer idősebbek és ezerszer hatalmasabbak,
 74 2   |               kincsekkel, ajándokkal, és oly szelídek, oly igazságosak
 75 2   |         bástyástul a földre gázolják, és ők oly óvatosan járnak,
 76 2   |       lakókhoz, hogy békét köt velök, és elvonul városuk alul, béke
 77 2   |              nem égett, azt levágták, és a galambok is elvesztek.~
 78 2   |         gömbölyű rézajtó következett, és az mindig zárva volt előtte,
 79 2   |             volt neki szabad bemenni. És az ajtó vezetett azon magas
 80 2   |               álmadott mindenféle kék és zöld tündérekről, kik tűzben,
 81 2   |         egyszer össze találnák tépni.~És Ali bebizonyítá mindig Eminah
 82 2   |          eunuchok a készített aranyat és drágaköveket. Ali tehát
 83 2   |                az egyszerre vert pénz és filigrános ékszer alakban
 84 2   |              ékszer alakban állt elő; és Eminah azt igen jeles dolognak
 85 2   |               füst alatt karpereceket és nyakláncokat is készíthetnek
 86 2   |             kegyetlenek az idegenhez, és az asszonyokat rögtön széttépik,
 87 2   |               kövecset ejtett az ajtó és küszöb közé. Ilyenformán
 88 2   |            visszaijesztené, belépett, és minden lépésnél óvatosan
 89 2   |   márványpadok, vízcsebrek, tölcsérek és csodálatos alakú mindenféle
 90 2   |              műszerek, vasból, bőrből és fából voltak helyezve, miknek
 91 2   |            levő ajtók, s belépett Ali és tizenkét néma eunuch fáklyákkal.
 92 2   |             egy tábori székre ült le, és csendes hangon parancsolgatott.~
 93 2   |         hajakkal, borotvált szakállal és különös öltözetekben, aminőket
 94 2   |         kezeit dörzsölve állt eléjük, és sokáig nem szólt hozzájuk,
 95 2   |           kalmárt, a kínpadra vonták, és kínozták két álló óra hosszant.~
 96 2   |               keresztülhatott lelkén, és érzékeny idegeit nagyobb
 97 2   |         nobili vagyok, otthon palotám és kincseim vannak, de te azokból
 98 2   |              perc múlva halva vagyok.~És úgy történt. A büszke férfi
 99 2   |               a prófétákat káromolta.~És Eminah rejtekhelyéből szüntelen
100 2   |           vezettek elő.~Amint az ifjú és a leány meglátták egymást,
101 2   |              odalépett kettőjök közé, és mosolygott mind a kettőre,
102 2   |            mosolygott mind a kettőre, és mind a ketten mondák neki: „
103 2   |             mondák neki: „Átok reád!”~És ez volt az egyetlen szó,
104 2   |            Mondj le menyasszonyodról, és élni fogsz!”~Az ifjú felelt: „
105 2   |         Szeress engem, légy az enyim, és vőlegényed élve marad”.~
106 2   |            leány felelt: „Átok reád!”~És Eminah önkénytelen susogá
107 2   |             vágyak éktelenítettek el.~És az ifjú pár egyszerre felelt
108 2   |               s ez megragadá a kezet, és érzé annak búcsúszorítását,
109 2   |               odatartá füleit ajkához és rebegé:~– Hallom, hallom,
110 2   |               hallom, amit mondasz. – És valóban azt hivé, hogy hall
111 2   |        odaliszkjait, hogy táncoljanak és énekeljenek.~Már közel volt
112 2   |              Ali.~Arca mosolygó volt, és szelíd; utána két eunuch
113 2   |             nagy háti kosárban aranyt és ékszereket. Mindent odatöltetett
114 2   |               mosolygásodtól üdüljön.~És leleplezé a leányt.~Eminah
115 2   |              bort, mákonyos nargilát, és ölébe vevé Ali ősz fejét,
116 2   |           magára, s énektől, mámortól és mákonytól elaludt.~Amint
117 2   |             arany tigrislábai voltak, és amint lábait törökösen maga
118 2   |               előttem, végre egy ifjú és egy leány maradtak csak
119 2   |              felelte rá: „átok reád”! és azonnal az ifjú szép feje
120 2   |             ifjú szép feje legördült, és futott végig a hideg márványpadlón,
121 2   |          végig a hideg márványpadlón, és egészen odajött lábaimhoz,
122 2   |           papucsomra feccsent belőle, és csodálatos, a vércsepp most
123 2   |               ez, vagy csak képzelet?~És azzal kinyújtá szép kis
124 2   |           leány sírva omolt lábaihoz, és összecsókolá azt.~Nem, nem
125 2   |               angyalok szerelme közt, és annyi átok, annyi vér, ami
126 2   |    önkénytelen borult Eminah vállára, és megcsókolá őt.~– Szabadság! –
127 2   |             jutott legelőször eszébe, és az öröm.~– Senki sem fog
128 2   |               mulatnak. Elszökhetünk, és azután széles a világ.~A
129 2   |              az odaliszkok szobájába, és kérj tőlük szövétneket.
130 2   |     cselekszik, amidőn Alit elhagyja, és e leányt megszabadítja.~
131 2   |         menyasszony vőlegénye fejére, és könnyei hullottak anélkül,
132 2   |              megragadá a leány kezét, és sietteté.~Az letörlé könnyeit,
133 2   |                s fogá a levágott főt; és odahelyezé az alvó basa
134 2   |          szemeket forrón, keservesen, és azzal felragadva a szövétneket,
135 2   |                kiket ő fogva tartott, és kik elszabadultak tőle.~
136 2   |        nyugodt álom Ali basa szemein, és elkezde rémeket látni.~Szokatlan
137 2   |          leüttetett, s mely elgördült és eltűnt, nem lehetett többé
138 2   |               tolult, s látott azután és hallott még iszonyabbakat.~–
139 2   |          kettő – szólt a levágott fő. És Ali megérté, hogy ez az
140 2   |             sem lába – folytatá a fő, és Ali kénytelen volt látni
141 2   |           egymással szemben, az enyim és tied. Mit tudsz felelni
142 2   |           isten széke előtt, az enyim és tied. Miről ismer reád az
143 2   |          ruhája van a lelkeknek mind. És te eltagadod nevedet, jobbodat
144 2   |              A fej nem tűnt el előle, és ajkai nem zárultak le annak.
145 2   |          végigvonatik a te tetteiden, és lész: nem egy hős, kit a
146 2   |          halálodat, akiket szerettél, és ellenségeid fognak megsiratni.
147 2   |        ellenségeid fognak megsiratni. És isten rendelé azt, hogy
148 2   |          hebegve vergődött fekhelyén, és nem bírt fölébredni; egy
149 2   |            érzé hánykódni maga alatt, és az eget omladozni fejére
150 2   |         fejére nagy fekete felhőivel, és rettegett a haláltól. A
151 2   |     sziklapalotádat; egy fehér galamb és egy fekete holló. A fehér
152 2   |              a fekete holló az enyim, és jaj neked mind a kettőtől!~
153 2   |            felszökött fekvő helyéből, és amint felnyitó szemeit –
154 2   |         elválasztja, le van bocsátva, és senki sem áll mellette őrt.~
155 2   |           nagy lakomát adott Veli bej és Szolimán tiszteletére, mindhárman
156 2   |             urak vígan voltak; a zene és szilaj örömök hangjai kihallatszottak
157 2   |             kihallatszottak a házból, és minden kapuja nyitva volt
158 2   |            nyitva volt a várnak, őrök és szolgák itt-ott holtrészegen
159 2   |     költözhetett a várba.~A hideg lég és a düh visszaadák lassankint
160 3   |        próféta a maga paradicsomából, és Muhtár bej volt az a boldog,
161 3   |       mindháromnak volt külön háreme, és az mind számra, mind szépségre
162 3   |     túlvilágon kecsegteti őket Monker és Nakir angyal.~A bejrám ünnep
163 3   |             egymás hölgyeit, s másnap és a későbbi napokon azzal
164 3   |               új bájt fedezett fel ez és amaz bajadéren, mily szokatlan
165 3   |              hogy soha el nem hagyja, és nem is adná azt sem mindkettőjök
166 3   |               vegye ki a többi közül, és tartsa magának, és azután
167 3   |             közül, és tartsa magának, és azután ne különcködjék.~
168 3   |              meghívá öccseit magához, és magát Mahomedet, a prófétát,
169 3   |           csupán a köznép fanatizmusa és hitbeli kegyessége teszi
170 3   |          Muhtár bej szép zsidó hölgye és Lizza, a kékszemű bajadér,
171 3   |               az idvezültek ízlelnek, és aki ízleli, az idvezül!~
172 3   |             került megértetni az álom és mámor kábította bejjel a
173 3   |               átölelte a kedvenc nőt, és fejét keblére nyugtatva
174 3   |         Tegyen igazságot ő közöttünk!~És e szavakkal az üres helyre
175 3   |             hagyva, mely helyen arany és ezüst tálakon halmozva volt
176 3   |            ittas merészséggel Muhtár, és felragadta a kristályserleget
177 3   |   kristályserleget az üres hely elől, és feltartva azt a levegőbe,
178 3   |        teremben, csak a három testvér és a hölgyek. Csupán azon a
179 3   |          senki, aki fegyvert viselne, és azon az oldalon sem ajtó,
180 3   |              ablak, melyen valaki be- és kijárhasson.~Künn a minarékből
181 3   |                Egy óráig gondolt reá, és ezen óra siralom órája volt,
182 3   |           ozmanlik között, aki gazdag és hatalmas. Jöjjenek. De tudni
183 3   |         utolsó betűnél megállapodott, és többé nem fordult el.~–
184 3   |               kell, akinek csak nevét és lakását tudom. Neve Gaskho
185 3   |            múlt éjszaka tüneményeiről és látásairól, hanem odaülteté
186 3   |            beszélt.~– Legifjabb vagy, és legmerészebb, holnap a tengerre
187 3   |         kénkővel, rögtön visszajössz, és egy napot sem mulasztasz.~
188 3   |              neked most fegyveres nép és lőszerek?~Ali most a jobbról
189 3   |          szólt:~– Te átmégy Mizrimbe, és vásárolsz számomra kétezer
190 3   |              szólt Veli, ki legvénebb és legokosabb volt fiai közt. –
191 3   |       gyűjtesz te hadsereget, lovakat és lőszert minden ok és előre
192 3   |          lovakat és lőszert minden ok és előre látott veszély nélkül.
193 3   |          igazatok. Ebédeljetek nálam, és legyetek vígan. Ebéd után
194 3   |               a vizek nem áradtak ki, és a számum nem fojtó. Nekem
195 3   |               velök a nargilát szívni és kávézni.~A fiak jobb szerettek
196 3   |           hogy a szabadban most hideg és meleg szél fúj. Valaki megizzadhat
197 3   |           egyéb, mint Allah lehelete, és ami istentől jő, az nem
198 3   |         Előttem a próféta jelent meg, és azt mondá, miszerint ti
199 3   |            legédesebb?~A fiak bámulva és megrettenve néztek össze.~–
200 3   |                A kékszemű albán leány és az epedő zsidó hölgy, mindkettő
201 3   |               ő általa volt szeretve, és az is ott vész el a többi
202 3   |          turbánokkal s fehér karokkal és omlatag fürtű fejekkel van
203 3   |          Azzal elhagyá őket.~Szolimán és Muhtár rögtön útnak indultak.
204 3   |           maradt még ott az ablaknál, és nézte a vizet, amíg elsötétült
205 3   |               amíg elsötétült az est, és gondolkozott Ali basáról.
206 3(1)|            divatozó asztaltáncoltatás és kopogó szellemek csodáinak
207 4   |     felügyelője, különben igen kegyes és békességes müzülmán; kedélyére
208 4   |            nézve valami a flegmatikus és melankolikus között, úgy,
209 4   |               vett, s ott sütteté el, és kemény piasztereket harapdált
210 4   |                hogy szintúgy zengett, és azért Gaskho bej mindig
211 4   |        madarakat, sárkányt eregetett, és vak-vak-varjút játszott
212 4   |             platánok alá, s hintáznak és táncolnak és énekelnek,
213 4   |              s hintáznak és táncolnak és énekelnek, a vándor perzsa
214 4   |      megijedtek volna, szedik magukat és odább állnak.~Csak néha
215 4   |             müzülmánt, midőn pipázik, és gyermekével mulatozik, orozva
216 4   |         megmosdhassam, imádkozhassam, és gyermekemet eltávolíthassam.
217 4   |               mindig nagyra becsülte, és soha szóval sem sérté meg.~
218 4   |              a janinai hős hatalmáról és kincseiről, ez erejéről
219 4   |               kincseiről, ez erejéről és szelídségéről volt hírhedett,
220 4   |              aki neki sohasem vétett, és ezután sem fog véteni.~Ezt
221 4   |             Ezt akarták az okosabbak, és ez okosabbak közt volt maga
222 4   |             kardom valakit véletlenül és akaratom ellen megsértett,
223 4   |           égen.~– Nem ismeritek Alit, és nem ismertek engem – monda
224 4   |         veszni kell, el fog veszni ő, és ha e paloták reám szakadnak
225 4   |            paloták reám szakadnak is, és az ország fele meghal is
226 4   |       bizonyára nem fog ő meghajolni, és inkább felfordítja az egész
227 4   |            mit kívántok, akik engemet és Alit harcban akartok látni
228 4   |              egy egész városnegyedet, és kifosztogatván az égő házakat,
229 4   |             kezébe egy erszény pénzt, és bocsássa őt a próféta nevében.~–
230 4   |             Tepelenti Ali felesége.~– És ki az, akinek vérét kívánod? –
231 4   |           hogy őt előtted bevádoljam, és ha te nem ítélsz fölötte,
232 4   |             fölötte, megyek istenhez, és bevádolom őt ott.~A szultán
233 4   |            kedvezéseivel halmozta el, és nagy gonosztevőnek kell
234 5   |               Valóban igazat mondott.~És még több is beteljesült
235 5   |               állani ezüst állványon.~És azonnal kiküldé csauszait
236 5   |              A janinai várkonyt ágyúk és bombák rémletes soraival
237 5   |        Lepanto ura, Szolimán Trikaláé és Muhtár Durazzo basája; megmutatá
238 5   |      Lepantóban kisded gyermekem van, és a várat ellenség ostromolja.
239 5   |           elleneid Lepantót bevették, és fiamat megölték, akkor azon
240 5   |              állt fegyverben, albánok és szulióta görögök.~Vitéz
241 5   |           életében, jó tetteket soha? És most ezen kincsek lesznek
242 5   |              szeme láttára levágatta, és küldeni fog még többet is.~
243 5   |              neki fia van Lepantóban, és azt meg kell szabadítnia.~
244 5   |              megmenekült a sok közül, és az Xelianthe volt. A hölgy
245 5   |            pavilont, melybe gyermekét és nejét rejté. Az fából volt
246 5   |      félrevonatva az égett gerendákat és üszköket, egymás mellett
247 5   |             megismeré, hogy azok neje és fia voltak.1~~~~~~Egy szót sem
248 5   |             közöttük, ő legmerészebb, és legjobban szerette apját.~
249 6   |        testvér vezeti őket, egy leány és egy férfi, a férfi neve
250 6   |             az, kivel nőd megszökött, és mert e nevet sohasem hallod
251 6   |                megtiltod az ágyúzást, és nem engedsz feléje lőni.~
252 6   |             az utolsó keserű cseppig, és végre?… Végre mégis a szeráj
253 6   |          ellenfélnek! Csak ti jertek. És mégis, mégis, el kell neki
254 6   |              Csak hétszáz embere van, és tizenkét kerekes lövege;
255 6   |          ellenfelének húszezer embere és kétszáz ágyúja, és Gaskho
256 6   |             embere és kétszáz ágyúja, és Gaskho bej mégis minden
257 6   |               szulióta testvér, Kleon és Artemisz, csapatjaik élére
258 6   |               töltve láncos golyókkal és tört üveggel.~Ali elborult
259 6   |               a hídra ért, a szipáhik és timarióták mint két raj
260 6   |             pontig. Ez már az utolsó, és mégsem győztetek semmit,
261 6   |                Egész Epirus meghódol, és megtagadja a bukott vezért,
262 6   |            tartanak az Ejub-mecsetben és a Szófia-templomban a kivívott
263 6   |            halotti énekét.~Gaskho bej és táborkara a Lithanizza tetejéről
264 6   |              az obszervatórium őreit, és ezt parancsolá nekik:~–
265 6   |        negyedóránkint felváltson más, és soha ama sírkövet szeme
266 6   |        vigyázók láthassák a sírkövet, és soha szem elől el ne bocsássák
267 6   |             elől el ne bocsássák azt, és őt minden órában tudósítsák.~
268 6   |              elhinni, hogy meghaltak, és ha el vannak temetve, még
269 6   |             sír változatlanul maradt, és egész éjjel nem nyúlt ahhoz
270 6   |               fogtak; hoztak füstölőt és szent könyveket, befüstölték
271 6   |             ördög van abban a dobban, és annak orra és füle van,
272 6   |               a dobban, és annak orra és füle van, meg kell neki
273 6   |               neki szökni az illattól és lármától. Amíg kézben volt
274 6   |             mik azok a ti dzsineitek, és hogy mire való az a nagy
275 6   |             mire való az a nagy lárma és fertelmes bűzölés, hanem
276 6   |              erős kőépület, sáncokkal és karózattal körülvéve, mely
277 6   |              temetőjét leli a várban.~És íme, temetőjét lelte az
278 6   |               szoktak meghalni.~Kleon és Artemisz kedvetlenül ülnek
279 6   |               fölötte.~– Meghalt Ali, és nem az én kezem által.~Kleon
280 6   |    gondolatokkal teljes; az övé nyílt és szabad, tele rajongó reménnyel.~–
281 6   |              földhöz szegzé lábaikat, és tagjaik megmerevedtek, amint
282 6   |               legnagyobb volt az öröm és megnyugvás a megszálló seregben,
283 6   |             vissza a romokra a vérrel és üszökkel fertőzött égből.~
284 6   |      fegyverét, ki lovát nem találja. És hangzik fejeik fölött a
285 6   |            hadait felállítá a piacon, és nem üldözé tovább Alit.~
286 6   |              bej. Ez a föld az enyim, és ami alatta van, az is az
287 6   |           alatta van, az is az enyim, és te azt nem tudod.~E szóból
288 6   |            szulióta testvér, Artemisz és Kleon. Aludtak egymást átölelve,
289 6   |             Aludtak egymást átölelve, és nem ébredtek fel Ali tekintetétől.~–
290 6   |           hullott előttem az ellen.~– És most a vérpadra fogunk lépni –
291 6   |      hamuszínű lepellel volt behúzva, és semmi arany, semmi csillogó
292 6   |                Azok a szokatlan hangú és értelmű szavakra mindketten
293 6   |                Íme, szabadok vagytok, és mehettek hazátokba vissza –
294 6   |                Most egyenlők vagyunk, és egyikünk sem tartozik a
295 6   |           csókolva kéri bocsánatodat.~És valóban Ali térdre roskadt
296 6   |           önfeledten hajolt le hozzá, és fölemelé.~Mégiscsak nő volt,
297 6   |          fölemelé.~Mégiscsak nő volt, és megszánta azt, aki sír előtte.~–
298 6   |     kelyheiket, mintha ő volna a nap. És a mennyei hölgy karján egy
299 6   |     mosolygása maga volt az idvesség. És amidőn reszkető kezeimet
300 6   |      fölemelém hozzájok, a mennyei nő és gyermek kinyújták kezeiket
301 6   |             kinyújták kezeiket felém, és hangzott a hölgy ajkáról
302 6   |             Ali, én hívlak tégedet!”. És én reszketve omoltam előtte
303 6   |               te ütéd az én sebeimbe, és az én vérem a te fejedre
304 6   |            midőn nem ismerlek téged?” És ő felelt: „Aki üldözi az
305 6   |             enyimeket, engemet üldöz, és aki megrabolja az én templomomat,
306 6   |               le a tepeleni, durazzói és tripolizzai egyházakat?” – „
307 6   |            szülőiknek átadom őket.” – És lehullt a harmadik kard. – „
308 6   |            roppant kincseket az árvák és özvegyek örökségeiből? –
309 6   |          kincsek a te szolgálatodra.” És így számlálta el fő bűneimet
310 6   |      hatalmukban, ne ők az enyimben.” És e szóra kihullott szívéből
311 6   |           szívéből az utolsó kard is, és ő felelt: „Tepelenti Ali,
312 6   |              vedd e kardokat kezedbe, és cselekedjél úgy, amint mondád.” –
313 6   |              felhők bezáródtak utána, és én egyedül maradtam a hét
314 6   |            láttam én a múlt éjszakán, és most gondolkozzatok szavaimról.~
315 6   |              mely kádakra volt rakva, és a rudakban álló öntött ércet.~–
316 6   |            szolgálataitokra álljanak.~És azzal kiválogatott gyémántjai
317 6   |             darabokat, s azokat Kleon és Artemisz kezébe adta e szavakkal:~–
318 6   |        Bizonyára Ali kezei Sztambulig és Bukarestig érnek!~Majd elvezeté
319 6   |        ezrével voltak a legjobb angol és francia fegyvergyárművek
320 6   |         szabadon bocsátlak benneteket és társaitokat mind. Mi történik
321 6   |             midőn feleiteknek kincsre és fegyverre lesz szüksége,
322 6   |    bocsáttatni, s akkor hozatott bort és piláfot az ujjongató fogolytömegnek,
323 6   |           őket saját arnautáival enni és inni, kik a bor kibékítő
324 6   |              is vallottak.~Hogy Kleon és Artemisz titkos összeköttetést
325 6   |    verekedések történtek keresztyének és mozlimek között; az ozmanlik
326 6   |      csoportokba vonultak.~Gaskho bej és Pehliván basa hirtelen haditanácsot
327 6   |              nyugtalanító jelenségre, és ott elhatározák, hogy a
328 6   |            összelövetnek.~A szulióták és albánok rémülten hallák
329 6   |      vérszomjú tömegeket magok körül, és arra gondoltak, hogy mennyiszer
330 6   |               menjenek el a vezérhez, és kérjék tőle számon e félemlítő
331 6   |              szabadon bocsátott Kleon és Artemisz csapatja jött onnan,
332 6   |             csauszok.~A szulióták itt és amott megpillanták egymást.
333 6   |              léget. Fájdalom volt az, és düh s a kétségbeesésben
334 6   |             egész tábora, hol albánok és szipáhik, szulióták, sáimsok
335 6   |          szipáhik, szulióták, sáimsok és timarióták verekedtek minden
336 6   |          harci cél nélkül, ellenséget és jó barátot nem ismerve.
337 6   |             rekedtre a szpahilár agák és a csorbadzsik, és maga az
338 6   |      szpahilár agák és a csorbadzsik, és maga az óriási Gaskho bej
339 6   |            Dél felé a szulióták Kleon és Artemisz alatt elfoglalták
340 6   |             az ostromló hadak ezernyi és ezernyi tömegei anélkül,
341 6   |          egyebe annál az egy kardnál, és azzal az egy karddal visszaszerze
342 7   |               agyonverték Tepelenben, és ki fiával, a kis Alival
343 7   |           pénzt vagy drágaságot haza. És senki sem tudta, honnan
344 7   |               fiú engedte magát ütni, és nem sírt, s nem szólt, és
345 7   |             és nem sírt, s nem szólt, és nem védte magát.~– És most
346 7   |          szólt, és nem védte magát.~– És most láss guzsalyhoz! –
347 7   |          Khamkó asszony; fonj szöszt, és tanuld az orsót pörgetni,
348 7   |             hogy rokka mellett üljön.~És Ali leült fonni.~Két napig
349 7   |           egyebe annál az egy kardnál és ravasz eszénél. De mégis
350 7   |             két csendes gunyhó, hol ő és Behram laktak, kinek hírét
351 8   |           szultán megrendelé a mekkai és medinai bíráknak, hogy küldjenek
352 8   |              akik előtted uralkodtak, és utánad uralkodni fognak;
353 8   |              szakálla közé dugta azt, és ott senki sem vette észre.~
354 8   |              többi ereklyéi állottak, és azután sokáig nem gondolt
355 8   |               sokáig nem gondolt reá, és egészen el is felejtkezett
356 8   |           magával szobájába a tollat, és azután reggeltől estig várta,
357 8   |         szultán, ki nem volt félelmek és babonák embere, azt hivé,
358 8   |                s annálfogva emelkedik és mozog az a légben, s hogy
359 8   |         kegyencnőjét, ő maga odament, és a toll fölé nyúlt, hogy
360 8   |           írta le: „Mahmud, Mahmud!”, és azzal lefeküdt.~– Az én
361 8   |             toll újra felegyenesedék, és e nevet írta Mahmud alá:~„
362 8   |               hosszú sort írt a toll, és e sorban ez volt írva:~–
363 8   |          nagyobb, északról legnagyobb és itthon mindeniknél nagyobb.~–
364 8   |                  Minden város mellett és minden városban.~– Meddig
365 8   |       számláltak ezernyolcszázhúszat, és körül Törökország minden
366 8   |          várták, mit felelend a toll, és az jól figyelmezve, nehogy
367 8   |         különössége által mulattassa, és gyakran szerze általa mulatságot
368 8   |          kapitányt, hogy őt kegyeivel és ajándékaival elhalmozza.~
369 8   |             volt az örömtől, a bortól és a szerelemtől, s a szultána
370 8   |               ingadozva felemelkedék, és a papíron jártában olyan
371 8   |              írá le ezen számot: „8”. És körülkeríté azt, hogy tudtul
372 8   |             hosszú kalandozásai kelet és dél országaiban annyira
373 8   |          hatalmas patáival elgázolta, és ormányával agyonpaskolta;
374 8   |             érdemjeleket, alexandriai és trafalgári diadalok dicső
375 8   |            Csak a szultán maradt ott, és a tengerész.~Az órák a szeráj
376 8   |            ejté ki e szót:~– Gyaur! – és fátyolát sűrűbbre vonva,
377 8   |         mellől.~A szultán hallgatott, és eltakarta szemeit.~Néhány
378 8   |            minden tagja összerándult. És azután elkezdtek a szeráj
379 8   |         elkezdtek a szeráj órái ütni, és ütötték a tizenegy órát.~
380 8   |           Mahmud szeretett halálodig, és Mahmud ölt meg.~E szavakat
381 8   |          Mármost következzék a többi!~És azután elkövetkezék a többi. –
382 8   |              jött nyugotról, északról és délről a veszély; nagy,
383 8   |              partjairól Athene falain és Olymp szikláin visszhangzott.
384 8   |               sztambuli görögök közt. És midőn tetőpontját érte minden
385 8   |        elfoglalta a kincses Bagdadot.~És Mahmudnak még volt kedve
386 8   |             még volt kedve élni. Élni és uralkodni. Kisebb lélek
387 8   |           szaladgálnak égő csóvákkal.~És Mahmudnak volt még kedve
388 8   |         két-három helyen tűz, Perában és Galatában – a janicsár urak
389 8   |             urak töltik ott kedvöket. És érezte azt a kegyetlen,
390 8   |          hideg szelet. Honnan jön ez, és mit jelent?~Mahmud tudta,
391 8   |          Mahmud tudta, honnan jön az, és mit jelent, s volt kedve
392 9   |                            A cserkesz és családja~Kasi mollaht még
393 9   |               védsereget tápláló juh- és tehéncsorda.~Bohó gondolatok!
394 9   |               mint teheneik, kecskéik és szép leányaik. Ki jönne
395 9   |              jönne Himri alá ágyúkkal és hadsereggel a legjámborabb
396 9   |              sem tesznek, mint sajtot és szironyos kecskebőrt készítenek,
397 9   |                mik valaha mosolyogtak és könnyeztek.~Ki álmodta volna
398 9   |        bércfalak itt körös-körül ezer és ezer idegen vérétől fognak
399 9   |             kik ide jövének meghalni, és megtalálták, amit kerestek?~
400 9   |             szegre, nagy szorgalommal és komolysággal fon azokból
401 9   |           rakva egész köteg szironyos és prémes bőrökkel, s a kalmár
402 9   |            nem értesz a nevelésükhöz, és az egész cserkeszföldön
403 9   |              hol a fehérkeblű Briseis és Achilles podasz-óküsz (gyorslábú)
404 9   |             pedig Kantakuzenus Mihály és Constantinus Porphyrogenneta
405 9   |            most Sztambulnak neveznek, és építették a Szent Zsófia-templomot,
406 9   |               szeretet munkáit végzi, és mindenekfölött igazságos.
407 9   |            ősöm volt az areopagusban, és egy anyai nagybátyám archon
408 9   |            barátság kötelékei. Castor és Pollux, Theseus és Pyrithous
409 9   |             Castor és Pollux, Theseus és Pyrithous elég magasztos
410 9   |          haraggal, beleverve sodronyt és rézpitykéket.~– Kasi mollah,
411 9   |          lépni; fertelmes, rút ember, és kegyetlen. Ezt én bizonyosan
412 9   |              Ezt én bizonyosan tudom. És ama kalmárok elfogadták
413 9   |         kalmárok elfogadták az alkut, és nyakukra fogadták, hogy
414 9   |               utolsó igaztalan görög, és azt is befalazták a templomba.
415 9   |                Themistocles, Lysippus és Demosthenes! A ti árnyaitokért,
416 9   |               Lykurg, óh, Pythagoras! És jövend idő, melyben én azt
417 9   |            legerősebb tűz, a cserkesz és hellén hajadonok szemeinek
418 9   |       hajadonok szemeinek tüze által, és fogjuk meg őket a virágos
419 9   |              erzerumi kalmároknak is. És többet nekem ilyet elő ne
420 9   |     gyöngédség, s a leányén annyi erő és kifejezés látszik, hogy,
421 9   |           annak térdeire kapaszkodik, és nyakát szemérmesen öleli
422 9   |                Thomár sípot faragott, és én koszorút fontam fejére,
423 9   |          rohant Thomárnak, s fogaival és körmeivel megkapta Thomár
424 9   |            kést Hasszán bégtől kapta, és azt nem volt szabad elveszteni.
425 9   |               torkonragadva megfojtá, és kihurcolta.~A két férfinak
426 9   |           szíjkorbács csapásait hátán és vállain, egy szisszenés,
427 9   |             cserkesz fenyítő jobbját, és oly édesen könyörgött.~–
428 9   |        őmiatta, megcsókolá gyöngéden, és azután megcsókolá a leányka
429 9   |           megcsókolá a leányka arcát, és az a csók búcsúcsók volt.~
430 9   |               csak vevé pásztorbotját és furulyáját, és el-kiment
431 9   |          pásztorbotját és furulyáját, és el-kiment az apai lakból,
432 9   |               nem nézett őreá vissza, és ő nem a fiú után, pedig
433 9   |              útra, s maga is felkelt, és kimene hozzá.~A kalmár nagyon
434 9   |          létre nem jöhetett. A hellén és cserkesz, mindkettő egy
435 9   |             közös zsarnok alatt nyög. És aztán ne gondold, hogy magunk
436 9   |              mindenfélét Leonidászról és a többiekről, de azt már
437 9   |            rávette, hogy térjen haza, és kérjen apjától bocsánatot.
438 9   |             Mit? – kiálta fel Thomár, és szemei szikráztak. – Őt
439 9   |        gyermek egymás keblére borult, és sírt keservesen.~– Szegény
440 9   |           nálam, hanem tulajdon fiam, és testvéred tulajdon leányom,
441 9   |           testvéred tulajdon leányom, és ti üljetek az öszvéreken,
442 9   |          megosztom veletek falatomat, és otthon palotám belsejében
443 9   |         tulajdon gyermekeim lennétek.~És azzal összeölelgeté őket.
444 9   |             neki, hogy nálam vagytok, és annak ő igen fog örülni.
445 9   |              apátok háza mindenestül, és gazdag kertjeim tele azon
446 9   |         melyet két öszvér visz hátán, és a hintóban fényes, deli
447 9   |              kiállnak mind a kapukba, és kérdeni fogják: vajon ki
448 9   |             vajon ki lehet e vitéz úr és ez úri asszonyság? A vén
449 9   |              meghajtja előttük magát, és elmondja a szálemet; te
450 9   |           bizonyosan lesz már szakáll és bajusz arcodon, s kétségtelenül
451 9   |               ti pedig hozattok ételt és italt szekereitekről, s
452 9   |    kényszerítitek, hogy veletek egyék és igyék, akkor azután szóba
453 9   |               előtt, azokra felültek, és amíg az öszvéreket egyik
454 9   |   gyermekeimet! – hörgé kétségbeesve, és azzal futott lováért, fegyvereiért,
455 9   |              s az egyszerre elbukott, és térdben kettétörte a lábát.~–
456 9   |          Valóban égtek a fájdalomtól.~És mégis, mégis… midőn ismét
457 9   |              őket énekelni, lovagolni és szép ruhákban járni, nehány
458 9   |     vezényletét érdemelte ki magának, és azután ment feljebb, mindig
459 9   |      tisztelettel említék az ő nevét. És Himri faluban is sokszor
460 9   |          hallott eleget Himri faluról és Kasi mollah nevéről, mert
461 9   |          akkor nevezték „mursid”-nak, és a mursid nevezet siralmas
462 9   |              emlékekkel bírt Moszkau- és Pétervárban.~
463 10  |      halálítéletét, családja elhagyta és ellene fordult; de Ali nem
464 10  |             azt mondák neki a szultán és a rokonok: „halj meg, mert
465 10  |             meg, mert eleget éltél!”, és ő felgyújtá hazáját, megingatá
466 10  |         megingatá trónján a szultánt, és kiirtá rokonait.~A görögök,
467 10  |             őket fegyverrel, pénzzel, és ha kellett, jó tanáccsal,
468 10  |       Prevesát, Lepantót, Tripolizzát és La Gulliát. A hellének mindennap
469 10  |                ki nem tudott vitézebb és ravaszabb lenni, mint ők.
470 10  |        felszegezve, s félig megnyúzva és félig megsütve.1~~~~~~Ah, valóban,
471 10  |               törökökre, élükön Kleon és Artemisz.~Omer Vrione két
472 10  |         Kleonnak eszébe jutott a szó, és most ő mondá a basának szemébe:~–
473 10  |              el fejedet Tepelentinek!~És Omar Vrione ott elesett
474 10  |        letépte turbánjáról a kócsagot és elhajítá, kaftánját elcserélé
475 10  |       meghajtá fejét a győztes előtt, és azután nem is emelte azt
476 10  |         kiálta:~– Alleluja, alleluja!~És azután feltűzték a két vezér
477 10  |           háztetőkre csoportosult nők és gyermekek előtt kiáltozva:~–
478 10  |   visszatértek Janina alá foglyaikkal és győzelmi jeleikkel. Tepelenti,
479 10  |            lemene hozzájok a táborba, és kérte, hogy adják ki neki
480 10  |         lábaihoz, s térdeit átölelte, és kezeit összecsókolá, sírva
481 10  |            kezeit összecsókolá, sírva és könyörögve, hogy szabadítsa
482 10  |            meg Odysszeüsznek, hogy én és katonáim az ellenség tisztjeit
483 10  |             embert, aki sír, könyörög és fizet, hogy legkedvesebb
484 10  |            nagy családjából: Szolimán és Muhtár. Ők voltak a legelsők,
485 10  |              szultán kincstára különb és fontosabb személyek által
486 10  |                midőn elfogyott a pénz és a bor, midőn egyenkint eladogatták
487 10  |             ezeregyéjszakai hercegek.~És lám, a keleti vidám tájakon
488 10  |              vidám tájakon a tündérek és csodák még most is itthon
489 10  |           Janina bástyáin sétálna alá és fel, az udvarban levő kert
490 10  |          miknek neveit nem mondá meg, és éppen azok voltak a legnagyobb
491 10  |           között elfeledtem.~– Látod, és én tudom e virágok neveit;
492 10  |             jelenjen meg palotájában, és azon tulipánokat, mik Szolimán
493 10  |             tulipánokat, mik Szolimán és Muhtár neveit viselik, cserepekbe
494 10  |       remegett? Bizonyára ez szégyen, és Ali basa pirul miatta. Tudom,
495 10  |               rakod, felül a polyvát, és öszvérekre rakva elviszed
496 10  |               ott fölkeresed fiaimat, és ruháik szegélyét alázatosan
497 10  |        harcokat, mindent, amit láttál és hallottál; ha látni fogod
498 10  |      iparkodjanak szépen gazdálkodni, és gyarapodjanak, mint illik
499 10  |         lángra gyúlni látod arcaikat, és szemeikben a hősi dicsvágy
500 10  |     fönndobogó szívvel hallgatandják, és kezeidet forrón szorongatják,