Fezejet

 1 9 |         dicsekedni.~– Mondd el, Milieva.~Az öreg cserkesz mogorván
 2 9 |      elég a medvének – folytatá Milieva, beszédes szájacskáját komoly
 3 9 |      egy feljajdulás nélkül.~De Milieva sikoltva veté magát atyja
 4 9 |       igaz, engem nem bíztatott Milieva. Milieva messziről nézte,
 5 9 |    engem nem bíztatott Milieva. Milieva messziről nézte, Milieva
 6 9 |        Milieva messziről nézte, Milieva ott sem volt. Meg ne üsd
 7 9 | rávágott azzal a leány vállára.~Milieva megszűnt sírni, csak ajkait
 8 9 |            Hallod, apám – szólt Milieva –, Thomár furulyál az erdőn,
 9 9 |       úgy tett, mintha alunnék; Milieva fel-felemelé fejét ágyából,
10 9 |        az, kis leányka; te, kis Milieva, te, ejnye de jó, hogy talállak,
11 9 |       megveretésének.~Már ekkor Milieva rávette, hogy térjen haza,
12 9 |         innen erről a vidékről; Milieva pedig menjen vissza, s engesztelje
13 9 | kétkedtek azt elfogadni, csupán Milieva szólt később remegve:~–
14 9 |        fog illeni e gyöngy majd Milieva fejére, milyen szépen fog
15 9 |        Ő nem fog rátok ismerni; Milieva sokkal pirosabb, termete
16 9 |     fiad, Thomár, a te leányod, Milieva! Úgy-e, milyen szép lesz
17 9 |        botlott a paripa, melyen Milieva ült, s az egyszerre elbukott,
18 9 |         midőn azt látta, miként Milieva, ahelyett hogy őeléje futna,
19 9 |    nyeregben ült a két gyermek, Milieva összetett kezeit nyújtá
20 9 |     szépségük virágában állnak. Milieva a hárembe lépése napjától
21 12|         fiú és leány, Thomár és Milieva, akik megértek ez idő szerint
22 12|         s a barlangba jutottak.~Milieva alig tekinte szét abban,
23 12|       szólt reá Leonidász.~Erre Milieva mondá el álmát.~– A bor
24 12|        s nézz szét jobban.~Erre Milieva is kiszaladt Thomár után,
25 12|    hoztak ide bennünket – monda Milieva.~– Úgy van, tündérek voltak –
26 13|         helyen kívül arra, hogy Milieva rajta járjon.~A valideh
27 13|      egy pár? Igen. A herceg és Milieva lesz az. Átellenben a felséges
28 13|       hódító ügyességen, melyet Milieva e táncban kifejtett, tökéletes
29 13|        Medzsid volt az, hanem – Milieva.~A háremben őt öltöztették
30 13|        lábai elé véres kardját.~Milieva a meghajolt zendülő fejére
31 13|   ismerős, mégis kedves. Ah, ez Milieva!~Az odaliszk észrevette,
32 13|  írónádat, nevét aláírta annak.~Milieva megragadá a szultán kezét,
33 18|       közt leggyönyörűbb a szép Milieva, kinek egy örömórájában
34 18|        ha én el találok veszni?~Milieva arca kigyúlt e kérdésnél,