Fezejet

 1 1 |        vett szájába és imádkozék: „Óh, uram, óh, Allah, ízleltesd
 2 1 |           és imádkozék: „Óh, uram, óh, Allah, ízleltesd meg velem
 3 1 |     áhítatosan megmosván, kiálta: „Óh, uram, ne engedd, hogy az
 4 2 |          hogy azokat kiszabadítsa. Óh, Ali oly érző szívvel bír,
 5 2 |      elmondani, miket tettek vele. Óh, a kíváncsi asszony eléggé
 6 3 |            kedvetlenül viszonza:~– Óh, atyám. A tengereken most
 7 3 |          ezeret pedig ágyúk elé.~– Óh, atyám – szólt Veli, ki
 8 6 |   megszökött vasam elől a pokolba. Óh, oda is utána mennék, ha
 9 6 |        volt, s tusakodva rebegém: „Óh, mennyei tünemény, legerősebb
10 8 |         beszélni e hallgatásból.~– Óh, dicső gyaur, nemzeted rózsafája,
11 8 |            a tengerész lábaihoz.~– Óh, minden cethalak fejedelme,
12 9 |          vered meg gyermekeidet?~– Óh, van arra ok mindig. A gyermek
13 9 |       gyorslábú) hős utódai élnek. Óh, Hellász!…~A görög egzaltációba
14 9 |          kiesik szememből e szóra. Óh, Hellász!~A cserkesz engedte
15 9 |    Demosthenes! A ti árnyaitokért, óh, Solon, óh, Lykurg, óh,
16 9 |           árnyaitokért, óh, Solon, óh, Lykurg, óh, Pythagoras!
17 9 |             óh, Solon, óh, Lykurg, óh, Pythagoras! És jövend idő,
18 9 | szörnyűlködve kapkodott a légbe.~– Óh, botor… óh, vakmerő gyermekek!~–
19 9 |    kapkodott a légbe.~– Óh, botor… óh, vakmerő gyermekek!~– Ez
20 9 |         elszörnyedve kiálta fel:~– Óh, gondolatlan gyermekek ti,
21 9 |   keservesen.~– Szegény gyermekek, óh, szánalomra méltó árvák! –
22 9 |          elérzékenyült e szókra.~– Óh, gyermekek. Minő szavakat
23 9 |           ki fog esni szemeiből…~– Óh! – sóhajta a leány, elérzékenyülve.~–
24 13|            adta őt ki kértünkre.~– Óh, ez őrült gondolat! – kiálta
25 13|           nép kezei közé került?~– Óh, ti pokolbeli emberek vagytok.
26 16|           szót, megszólítá Alit.~– Óh, uram, végy erőt büszke
27 16|      Milyen szép volna még élni.~– Óh, Tepelenti Ali, bocsásd
28 16|          enyimet, lásd mily meleg. Óh, Tepelenti Ali, kelj e lőporos
29 16|       keblemre, halld, mint dobog. Óh, Tepelenti Ali, kérj kegyelmet
30 16|   szerelmével lágyítsa meg szívét. Óh, milyen jól láttak szívébe.~–
31 17|        hozzá, és súgva könyörge:~– Óh, ne hozass ma bort asztalodra,