Fezejet

 1 2 | paradicsom árnyékában alszik.~A gyermek szereti férjét. Ali szép
 2 5 |   ellenség ostromolja. Ez a kis gyermek mindaz, ami engem még ezen
 3 6 |        mennyei hölgy karján egy gyermek ült, de olyan gyermek, kinek
 4 6 |       egy gyermek ült, de olyan gyermek, kinek tekintetétől az ősz
 5 6 |         férfi is összeroskad; a gyermek feje körül csillagokból
 6 6 |       hozzájok, a mennyei nő és gyermek kinyújták kezeiket felém,
 7 9 |        jó ember lett belőlem; a gyermek mind tele van rossz indulattal,
 8 9 |       Óh, van arra ok mindig. A gyermek mindig tesz valami hibát,
 9 9 |    kedves arcán.~– Fölséges két gyermek! – kiálta föl elragadtatva
10 9 |         futott el anyja után.~A gyermek kis kezeibe tapsolt örömmel,
11 9 |       nem tudott mondani, a két gyermek egymás keblére borult, és
12 9 |      milyen szép lesz az?~A két gyermek feje egészen elbódult e
13 9 |       édes erős bor volt, a két gyermek ivott belőle. A bor elvette,
14 9 |        tértek. Hogy örült a két gyermek a paripáknak!~A bej ezalatt
15 9 |       ismét nyeregben ült a két gyermek, Milieva összetett kezeit
16 10|     lett volna otthon maradnod, gyermek, mint a vén oroszlán, mint
17 10| megpihenni…~Dirhám sírt, mint a gyermek. A basa folytató utasításait.~–
18 12|      sajnált, az a két cserkesz gyermek volt, a drága szép fiú és
19 12|       sem válik hasznára.~A két gyermek pedig egymást átölelve ült
20 12|        van a sirályoknak!~A két gyermek régóta összebeszélt már,
21 12|      menekültek meg élve: a két gyermek és a kalmár.~Leonidász öveikbe
22 12|    férfias mély beszédet.~A két gyermek megörült, gondolván: jó
23 12|       már, midőn legelébb a két gyermek felébredt. Egyszerre nyiták
24 12|       ily bohóságokat más, mint gyermek?~– Pedig azt állítják hazámban –
25 12|    város kapujához értek, a két gyermek elöl ment, s egymással halkan
26 13|         magát, minőket még mint gyermek a Louvre-ban látott; a száz
27 13|       teremben. Milyen szép két gyermek együtt. Abdul Medzsid még
28 13|     megtörött alatta, s az ifjú gyermek lábaihoz hajolva, engedelmesen
29 13|         Medzsid még igen gyönge gyermek korában hasonló lázadás
30 13|     kardjai emelkedtek a merész gyermek feje körül e fenyegető szókra;