Fezejet

 1 2 |        virág között legszebb volt mégis Eminah, Tepelenti kedvenc
 2 2 |       kezdje.~De egy nem tetszett mégis Eminahnak: ha végigment
 3 2 | ültethetsz arra hétfejű sárkányt, mégis megmozdítja, s ha a félelem
 4 2 |      ámbár tizenkét fáklya égett, mégis sötétség volt körös-körül,
 5 5 |     megmonda mindent. Hanem azért mégis a szeráj kapujában fogok
 6 5 |       saját fegyvere! hanem azért mégis a szeráj előtt fog ő állni
 7 5 |          égben; de azért utoljára mégis ott fogok a szeráj kapujában
 8 6 |         cseppig, és végre?… Végre mégis a szeráj előtt fogsz állni
 9 6 |   ellenfélnek! Csak ti jertek. És mégis, mégis, el kell neki veszni.
10 6 |         Csak ti jertek. És mégis, mégis, el kell neki veszni. Az
11 6 |     kétszáz ágyúja, és Gaskho bej mégis minden tudományával sem
12 7 |       járatokból, s hogy anyjának mégis pénzt mutathasson, juhait,
13 7 |     kardnál és ravasz eszénél. De mégis sokszor eszébe jutott hatalma
14 8 |         midőn ruhátlanul hagytak, mégis el tudtam hozni közülök.~
15 8 |         áll még előtte. A szultán mégis fejét csóválta: ilyen kérdésekkel
16 9 |    helytartó bég ezer aranyon? De mégis a medvebőrös részén van
17 9 |           égtek a fájdalomtól.~És mégis, mégis… midőn ismét nyeregben
18 9 |          a fájdalomtól.~És mégis, mégis… midőn ismét nyeregben ült
19 10|        tekinte utána. A vén ember mégis gyönge ember; hogy könyörgött,
20 13|           még annyival ingerlőbb.~Mégis igaza volt a görög kalmárnak,
21 13|         de ez nem fiának arca, és mégis ismerős, mégis kedves. Ah,
22 13|           arca, és mégis ismerős, mégis kedves. Ah, ez Milieva!~
23 16|      tetszik. Miért nem jön tehát mégis senki, aki az egyedül maradt
24 16|       maga előtt, ki oly félve és mégis oly szótlanul nézett reá,
25 17|      hatalma őt érné elébb.~Pedig mégis közel van a veszély.~Egy
26 17|       utána, azt állítva, hogy ez mégis olyanforma ízű, mint a bor,
27 18|           könny is csilloghatott. Mégis vitéz hadsereg volt!~Volt!