Fezejet

 1 1 |             hogy ide egy elveszett nép van eltemetve.~Különösen
 2 1 |             hogy e csodát ismeri a nép a seleuciai üregben; azóta
 3 1 |         ezüst állványon az ujjongó nép előtt.~– És mikor?~– Leend
 4 3 |         minek neked most fegyveres nép és lőszerek?~Ali most a
 5 10|          el akarták pusztítani!”~A nép átokordítása szállt reájok
 6 11|            annyira bele volt már a nép lelkébe szőve, oltva, hogy
 7 12|            a hajótörést szenvedett nép, nagyobb részét eltemette
 8 13|            palotaurakra! – dörgé a nép, s egy hang felkiálta Kara
 9 13|      maradjon, aki megemlegesse!~A nép bőszülten ordíta a szeráj
10 13|        öltözet van rajta, melyet a nép most átkoz és gyűlöl.~Midőn
11 13|       meghagyá, hogy nyissák meg a nép előtt a szeráj ajtaját.~
12 13|             Hogy ujjongott akkor a nép előtte. Rózsaszínű selyem
13 13|        hogy szóljak veled a mozlem nép nevében.~Beszélhetett, mintha
14 13|            azt meg? Azért a mozlem nép támadását is Allah szerzé,
15 13|            Mahmud – vagy kívánod a nép nevében, hogy olvasatlanul
16 13|           Medzsiddel, ha a marcona nép kezei közé került?~– Óh,
17 17|      állványon nyugszik meg, hol a nép örömriadása között kell
18 17| megérdemlék a halált, miként ő.” A nép zúgott e temető, e felirat
19 18|          gyilkolta meg a sztambuli nép, s utóda kényszerítve volt
20 18|         bámulva olvasá a sztambuli nép a minden utcaszegletre kiragasztott
21 18|         annak kardja beletörött.~A nép szétszaggatá a dervist,
22 18|         hirdeté, s felmutatá azt a nép előtt:~– Íme, itt áll a
23 18|            köntösét magára vevé, a nép közé elegyült, s észrevétlenül