Fezejet

 1 1 |            hármat elrántja az, mintha gyermekek fognának szilaj bikát.~Most
 2 6 |             kiszivárgott.~*~– Szegény gyermekek, milyen csendesen alszanak.~
 3 9 |            tőle a kalmár.~– Majd ha a gyermekek hazajönnek.~– A te gyermekeid?~–
 4 9 |                hogy teneked nem valók gyermekek, mert nem értesz a nevelésükhöz,
 5 9 |             folytatá azután –, hogy a gyermekek isten ajándékai, s aki a
 6 9 |          testvérét öleli? Mi ez, szép gyermekek? Ne hozzátok ide. Miféle
 7 9 |                Óh, botor… óh, vakmerő gyermekek!~– Ez nem volt ám még elég
 8 9 |         kiálta fel:~– Óh, gondolatlan gyermekek ti, ti ostobák, hátha összekarmolta
 9 9 |            sírt keservesen.~– Szegény gyermekek, óh, szánalomra méltó árvák! –
10 9 |         elérzékenyült e szókra.~– Óh, gyermekek. Minő szavakat kell hallanom?
11 9 |           azzal összeölelgeté őket. A gyermekek meg voltak lepetve ennyi
12 9 |              sál, mikor táncol! Hajh, gyermekek!…~– Mikor fogsz bennünket
13 9 |            villogtak ki belőle.~– No, gyermekek, most itt halunk meg mindnyájan,
14 9 |     korbáccsal üté a lovakat, miken a gyermekek ültek. Azok hátra sem mertek
15 9 |               ő csak amúgy vaktában a gyermekek hitegetésére beszélt nekik
16 10|        háztetőkre csoportosult nők és gyermekek előtt kiáltozva:~– Győztünk!
17 11|          sanyarúságokhoz.~Legtöbben e gyermekek közül nem ismertek sem apát,
18 12|               Irgalmas mennyország!~A gyermekek azt hivék, hogy a kalmár
19 12|             azokból egyék és igyék?~A gyermekek elfeledék nyomban a kiállott
20 12|           Gonosz lélek lehetett az.~A gyermekek bátran merték a kérdést
21 12|               kellett elővennie, a jó gyermekek táplálták nevelő apjokat.~
22 12|       koldulni az utcaszegleteken.~Jó gyermekek, kedves gyermekek!~Mihelyt
23 12| utcaszegleteken.~Jó gyermekek, kedves gyermekek!~Mihelyt új hajója érkezett