Fezejet

 1 13|            Halljátok ezt? – kiálta Kara Makán, a janicsárok leghírhedtebb
 2 13|          nép, s egy hang felkiálta Kara Makán mellett:~– Halál a
 3 13|      mellett:~– Halál a szultánra!~Kara Makán odafordult hozzá,
 4 13|           ki a fáklyákat – hangzék Kara Makán szava, ki roppant
 5 13|         végre a mély csendességből Kara Makán dörgő hangja szólalt
 6 13|      Boldogtalan. Bízd őt sorsára.~Kara Makán vad daccal lépett
 7 13|            kardot, s visszaadá azt Kara Makánnak.~– Járulj előttem,
 8 13|            előtte a tömeg kétfelé, Kara Makán vállára vetette kardját,
 9 13| ostromolták többé.~Reggel belépett Kara Makán a szultánhoz.~A földön
10 13|      Felséges úr! – szólítá őt meg Kara Makán.~A padisah, mintha
11 13|            nem felesel szolgáival.~Kara Makán arca vonaglott e szóra.
12 13|          kérdé szelíden a padisah.~Kara Makán tekintélyes arcot
13 13|      íródeákod, nagyságos zendülő.~Kara Makánnak nem volt elég esze
14 13|      Kursidot kívánjuk – magyarázá Kara Makán, látva, hogy a szultán
15 13|     Mihelyt te élére állsz – szólt Kara Makán megzavaratlanul –,
16 13|       nyújtani, hogy azt aláírjam?~Kara Makán sokkal inkább készen
17 13|           semmi veszedelme – szólt Kara Makán –, és jó helyen van;
18 13|          nézett oda.~– Íme – szólt Kara Makán, odalépve hozzá. –
19 13|            herceg mellől, s elvéve Kara Makán kezéből az iratot
20 18|       szerájba szorult harcosokba.~Kara Makán megdöbbenve vonta
21 18|    zendülők átka elnyomta szavait.~Kara Makán szava túldörgé az
22 18|       Etmeidán hátterét elfoglalá.~Kara Makán nem érte meg a gyalázat