Fezejet

 1 1 |          emberé, de jeget támaszt hideg sóhajával a forró vérben: „
 2 1 |        gúnyos vihogással, másszor hideg, megmozduló testekre lépett;
 3 2 | kificamodott tagokkal omlott le a hideg márványra.~– Látod, édesem –
 4 2 |      legördült, és futott végig a hideg márványpadlón, és egészen
 5 2 |          homlokáról, megcsókolá a hideg szemeket forrón, keservesen,
 6 2 |           költözhetett a várba.~A hideg lég és a düh visszaadák
 7 3 |        meg, hogy a szabadban most hideg és meleg szél fúj. Valaki
 8 6 |          vonás nincsen arcán, oly hideg az, mint egy szobor képe.~–
 9 8 |        megpillantá az idegent, ki hideg, kíváncsi szemeit ráfüggeszté.
10 8 |          ölébe véve a meggyilkolt hideg tetemét –, valót mondott
11 8 |           érezte azt a kegyetlen, hideg, metsző szelet, mely elkezde
12 8 |           még ember Sztambulban e hideg szelet. Honnan jön ez, és
13 9 |      kihurcolta.~A két férfinak a hideg izzadság csorgott végig
14 13|      összeroskadt, égő homlokát a hideg kőre nyugtatva.~Beszélhetett
15 14|          magán az átható észnek s hideg bátorságnak.~Tízezer harcos
16 14|         szükségem – felelt a basa hideg mosolygással. – Én három
17 15|        félrecsúszott köteléket, s hideg tréfával mondá:~– Ugyan
18 15|         hogy öntsék le az ágyúkat hideg vízzel, s azután újra töltötte,
19 15|   reszketett minden íze, mintha a hideg láz törné.~Az olasz pedig
20 16|       borzalmas emlék mereszté rá hideg kőszemeit. Nem bánt meg
21 17|     lassan felnyitná szemeit, s a hideg, kőmerev, fénytelen csillagokkal
22 18|       kedves tetemek a Boszporusz hideg hullámi közt fognak úszni,