Fezejet

 1 1 |          hold fent volt már az égen, mire az üregek sziklájához értek.~
 2 2 |             valami hatalmas főúrral; mire a menyasszony hajadon lesz,
 3 2 |             pompásabb, mint a másik; mire a szem az egyik fényével
 4 3 |        ugrott fel mindenki helyéből; mire széttekintének, senki sem
 5 3 |           Induljatok minél hamarább. Mire visszajöttök, új háremet
 6 4 |           földhöz volnának szegezve. Mire pedig eszökbe jutott volna
 7 4 |           összekötözé őket, úgy hogy mire Szidali sikoltozásira cselédsége
 8 6 |             a ti dzsineitek, és hogy mire való az a nagy lárma és
 9 8 |             azt a sima tiszta lapra, mire az ismét fölemelkedék, s
10 8 |          súgott a kizlár aga fülébe, mire az eltávozott.~E súgott
11 8 |          végigment a vezérek sorain, mire valamennyien meghajták magukat,
12 9 |       eltaszítá a gyermeket magától, mire az Thomár nyakába borult,
13 9 |              mollah, sok zergét lőj, mire visszajövök, s olcsóbban
14 9 |          hogy nincsenek-e gyermekei? mire a könny ki fog esni szemeiből…~–
15 9 |           lépést sem üldözte tovább. Mire társai odaértek, a görög
16 11| zsákmányosztályt pazarló katonáktól.~Mire való volt a jámbor dervisnek
17 11|          szerették volna tudni, hogy mire megy?~Később kihirdette,
18 11|           aki ismerte is, elfeledte, mire felnőtt; semmi családi szeretet
19 15|           parancsra fel ne kacagjon, mire Tepelenti egyszerre odaugrott
20 17|             tetszik neki a biztatás; mire Ali inte az odaliszkoknak,
21 17|     másodszor rohant Mehemed basára. Mire odaért, szíve keresztül